Népszabadság, 1978. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
: 1 , 11 . Németh Károly színai vendégeket fogadott Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön fogadta Mohamed Dzsabir Radzsbudzst, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja (Baath) regionális fő vezetőségének főtitkárhelyettesét és Nabih Hassount, a regionális vezetőség tagját, akik az MSZMP meghívására hazánkban töltik szabadságukat. A szíriai vendégekkel folytatott baráti, szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője. Jelen volt Saddik Saddikni, a Szíriai Arab Köztársaság budapesti nagykövete. Í Mcsigol nyilatkozat a japán-kíncsi szerződésről A mongol hírügynökség jelentése szerint Dambadarzsa külügyminiszter-helyettes magához kérette Japán mongollai nagykövetét, és nyilatkozatot tett előtte a nemrég megkötött japán—kínai „béke- és barátsági szerződéssel” kapcsolatban. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az államoknak szuverén joga nemzetközi szerződéseket kötni. Az egyes országok azonban más államok különböző akcióit annak alapján ítélik meg, hogy azok mennyiben érintik nemzeti érdekeiket, és hogyan befolyásolják a nemzetközi helyzetet. Az, hogy Japán megkötötte a „béke- és barátsági szerződést”, amelynek hegemóniaellenes tételét kínai részről nyíltan a szerződés lényegének mondják, és fennen hirdetik e tétel szovjetellenes célzatosságát, a Mongol Népköztársaság véleménye szerint azt mutatja, hogy Japán gyakorlatilag szemet huny a kínai vezetőknek Mongóliával és más békeszerető országokkal szembeni nagyhatalmi soviniszta cselekményei felett. Az, hogy Japán a kínainagyhatalmi törekvések részesévé vált, olyan légkört hozott létre, amely kedvez a japán militarizmus erőinek. Ázsia népeinek — köztük a mongolnak — az emlékezetében még élénken él azoknak a keserű szenvedéseknek az emléke, amelyeket a japán militaristák okoztak a múltban. Nem lehetünk biztosak benne — mutat rá a nyilatkozat —, hogy miután Japán most engedményt tett Kínának, belső és külső nyomásra sem tesz-e többet is. (TASZSZ) 1978. szeptember 1., péntek G&sagoawi pakrtkultSZpisésp hae&rézsit A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására csütörtökön Budapestre érkezett a Guyanai Népi Haladó Párt küldöttsége Cheddi Jagannak, a párt főtitkárának vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője fogadta. A VNNA a kínai koholmányokról | HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL___________| Az Új Kína hírügynökség pekingi keltezéssel jelentést tett közzé arról, hogy a vietnami fél „elfoglalta” a Kínához tartozó Bo Nien magaslatot, és a térséget szögesdrótokkal vette körül. A VNA hírügynökséget felhatalmazták annak közlésére, hogy a szóban forgó kínai hírek puszta koholmányok. A rágalmazással a kínai fél takarni próbálja augusztus 25-i durva provokációját és más Vietnam-ellenes tevékenységét. A fenti hírekkel ellentétben a valóság az — mutat rá a vietnami hírügynökség nyilatkozata —, hogy amióta a kínai fél közzétette az ún. „határellenőrzési megállapodást”, s megtiltotta a hon lakosság Kínába való befogadását, Peking gyakorta küldött polgári ruhába öltözött katonákat és rendőröket a vietnami határtérségbe. Ezeket a személyeket azzal a feladattal bízták meg, hogy lépjék át a határt, vegyüljenek el a vietnami határállomáson várakozó hoák között, s arra biztassák őket, szánjanak szembe a vietnami biztonsági szervekkel, így augusztus 25-én, a kínai fél által előidézett Cao Lang-i véres incidens után, fegyveres vietnami biztonsági szerveknek kellett helyreállítaniuk a rendet Vietnam határtérségében — hangsúlyozza végül a hanoi nyilatkozat. Meggyorsítják a „honvédelmi" törvények kidolgozását Japánban A Japán KP tiltakozó mozgalom indítására hív fel Fukuda japán miniszterelnök ésKanemaru, a japán nemzetvédelmi hivatal (hadügyminisztérium) vezérigazgatója megvitatta a rendkívüli körülmények közepette alkalmazandó honvédelmi, törvények előkészítését. A japán kormányfő jóváhagyta a törvények kidolgozásának meggyorsítását. A készülő törvénytervezeteket az ország demokratikus közvéleménye a japán alkotmány nyílt megsértésének minősíti és újabb lépésnek tekinti a militarizálás és a japán—amerikai katonai szövetség megerősítése útján. Az Akahata, a JKP lapja hangsúlyozza: széles körű tiltakozó mozgalmat kell indítani „a háborús idők törvényeinek” előkészítése ellen, a japán alkotmány valamennyi cikkelyének szigorú betartásáért. (TASZSZ) A nyugatnémat FDP-delegáció vezetője elégedett prágai látogatásával Csütörtökön elutazott Prágából a nyugatnémet szabaddemokrata párt parlamenti csoportjának küldöttsége, amely Wolfgang Mischnick frakcióinak vezetésével négynapos hivatalos látogatást tett Csehszlovákiában közvetlenül elutazása előtt újságíróknak adott nyilatkozatában Mechnick nagyra értékelte azt a légkört amely az FDP-küldöttség csehszlovákiai megbeszéléseit jellemezte. — Fogadott minket — mondotta — Gustav Husák elnök, Lubomír Strougal kormányfő. Alois Indra a szövetségi gyűlés elnöke és több más magas rangú vezető. A másik fél nézeteinek megismerésére és saját felfogásunk kifejtésére egyaránt lehetőségünk volt. Csehszlovákiai látogatásunk eredményét jónak ítál-tjük. A nyugatnémet politikus rámutatott, hogy a két fél teljesen egyetértett a nemzetközi enyhülési politika támogatásának szükségességében. Elégedetten szólt arról az eszmecseréről is, amelyet az FDP delegációja a gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének gyakorlati lehetőségei Tárgyában tartott csehszlovák partnereivel. (MTI) NÉPSZABADSÁG . Társadalmunk sokat tett a lakásgondok enyhítéséért, végleges megszüntetése azonban még hoszszú időt vesz igénybe. A lakásigénylőknek csak kisebb hányada, a feltétlenül méltánylandó szociális okokból rászorulók költözhetnek tanácsi bérlakásba, és arra is sokáig várniuk kell. A jogosultakénál sokkal kisebb az úgynevezett tanácsi értékesítésül szövetkezett lakásos száma is. Másoknak bizony huzamos ideig mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, hogy lakáshoz jussanak. S viszonylag kevesen vannak azok a szerencsések, akiknek a szülei tudnak anyagi támogatást adni ahhoz, hogy befizethessék az „indulópénzt” a leendő lakás megvásárlásához, illetve akiknek segíthetnek családi ház építésében. A út Az a módszer, illetőleg forma, amely a legtöbb embernek hozzáférhető, és az előbbieknél több, de az átlagos keresetűeknek is elviselhető anyagi hozzájárulást igényel a lakásépítő szövetkezet. Ösztönző szociálpolitikai és egyéb kedvezmények, pénzügyi feltételek fejezik ki egyértelműen államunknak azt a törekvését, hogy az érdekelt személyek, családok vállaljanak méltányos részt lakásaik építéséből, fenntartásából. Ez a felfogás és szándék egyébként nem magyar sajátosság, hanem világszerte bevezetett — bár nem mindenütt, s nem valamennyi részletében megegyező — gyakorlat. Hazánkban, ahol a szocialista szövetkezés különféle változatai az állami vállalatokkal azonos jogi és gazdasági elbírálást s meszszemenő támogatást élveznek, a nem nagy jövedelmű emberek otthonteremtésének igen, előnyös lehetősége a szövetkezeti összefogás.. Nem utolsósorban azért, mert kereteiben mindenféle törvényes vállalati segítséget megkaphatnakk azok, akiket a munkás-lakásépítési akció kedvezményei megilletnek. Abból a felismerésből fakad ez, hogy ma a forma jól testesíti meg az egyén, a csoport és a társadalom érdekeinek az összhangját. S ez ad tág teret ahhoz is, hogy egészséges szellemű lakóközösségek alakulhassanak ki. Olyanok, amelyekben következetesen érvényesülhet a demokratizmus, a tevékeny részvétel a közös ügyek megvitatásában, a döntésekben, az érdekelteket közvetlenül érintő feladatok megoldásában. Más kérdés, hogy az említett lehetőségekből mennyi vált eddig valóra. Ha az adatokat vesszük szemügyre, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a hazánkban legfiatalabb szövetkezeti ágazat figyelemre méltó eredményeket ért már el. Lakásépítő szövetkezetek 1971 óta működnek nálunk. Kezdeti nehézségeik, eleinte lassú térhódításuk, a velük szemben akkor tanúsított meg nem értés ellenére eddig felépítettek húszezer lakást, ebből a legutóbbi két és fél év alatt kevés híján tíz és fél ezret. Most 370 lakásépítő szövetkezet további, több mint 16 ezer lakás építését szervezi. Miután a lakásokat, felépítették, ezek a szövetkezetek lakásfenntartó szövetkezetekké alakulnak át. Ugyanilyet hoznak létre azok, akik tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást vettek, s választhatják ezt az összefogást OTP-öröklakások tulajdonosai is. Ma 870 lakásfenntartó szövetkezet 157 és fél ezer lakást kezel, s ez a szám 1930 végéig valószínűleg eléri a 210 ezret. A szövetkezeti lakások 15 százaléka OTP-beruházású. Ez a tény arra mutat, hogy az eredetileg nem szövetkezeti lakások tulajdonosai közül is mind többen folyamodnak, ehhez a megoldáshoz. Nyom,és okuk van rá. A költségvetésből gazdálkodó ingatlankezelő vállalatok ugyanis csak az állami, a tanácsi bérlakások karbantartásával, felújításával foglalkoznak, és köztudomású, hogy nehézségekkel küszködnek Minden, magánerőből épített ház illetőleg lakás ,,üzemeltetése” és bizonyos idő múltán elkerülhetetlen tatarozása "a tulajdonosok dolga, terhe. A társasházakra ugyanúgy érvényes ez, mint a szövetkezetiekre, és persze a családi házakra. Kézenfekvő, hogy a társas- s házakban lakóknak is az a leg- ésszerűbb megoldás, ha a karban- tartás és a felújítás költségeinek viselésére összefognak, s havonta bizonyos összeg befizetésével pénzügyi alapot képeznek. Kimevelő vállozások Tavaly jelent meg a lakásszövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet, amelynek szelleméből, előírásaiból félreérthetetlenül következik, hogy államunk hosszú távon is igen nagy jelentőséget tulajdonít a lakásépítő és -fenntartó szövetkezeteknek. Fontos tényezőként számol velük az 1980-ig terjedő, átfogó lakásprogram is. Becslések szerinta kilencvenes évtized végén a szövetkezeti lakások száma elérheti az 575 ezret, vagyis az ország egész lakásállományának 14, a többszintes házakban levő lakásoknak pedig mintegy 35 százalékát. Ezek a kilátások, illetőleg előirányzatok különösen indokolttá teszik, hogy számot vessünk a lakásszövetkezetek helyzetével, eredményeivel, gyengeségeivel, és szóljunk a velük kapcsolatos teendőkről. Kezdjük a kedvező változásokkal. Az első helyre az kívánkozik, hogy most már a tanácsok nem mellékes kérdésként kezelik alakásépítő szövetkezetek ügyét, hanem távlati és éves terveik szerves részeként. A megyék többségéiben a múlt évben meghatározták a Lakáskarbantartási és -felújítási szükségleteket is. Számos intézkedés hatására javultak a lakásszövetkezetek létfeltételei. Elismerték a szövetkezet hitelképességét a felújításoknál (előzőleg csak a tagok különkülön vehettek fel kölcsönt erre a célra). A szövetkezet felújítási betétei a lakossági betétekre vonatkozó szabályok szerint kamatoznak, tehát nem csupán kétszázalékos kamatlábbal, mint korábban. Lehetőséget ad a jogszabály országos biztonsági alap létrehozására, hogy ezáltal is megalapozottabbá váljék az építkezés folyamatossága. Megerősítette a törvényerejű rendelet azelőtakarékosság lehetőségét, ami az eddiginél nagyobb biztonságot ad a tagoknak. Hazánkban a szövetkezeti lakások személyi tulajdonban vannak, a ház közös rendeltetésű részei viszont, szövetkezeti tulajdont alkotnak. Ez a kettősség mind az egyes tagoknak, mind pedig szövetkezetüknek elemi érdekévé teszi, hogy létesítsenek megfelelő házkezelő és karbantartó szervezetet. Jelenleg a szövetkezeti lakások 36 százaléka tartozik abba a körbe, ahol szervezett üzemeltetés, karbantartás van, további 43 ■százalékuk pedig „saját rezsis” karbantartást vezetett be. Ez a helyzet számottevő haladás eredménye ugyan, de korántsem kielégítő. K Üúsiiuf«“’«* gf«»BMcU»k Akik tapasztalatból vagy megbízható értesülésekből ismerik a lakásszövetkezetek működését, életét, azok jól tudják, hogy meglehetősen sok zavar, vita, pereskedés és rendezetlenség is jellemzi őket. A legtöbb baj abból származik, hogy a tanácsi értékesítésül szövetkezeti lakások tulajdonosai, illetőleg megválasztott vagy megbízott képviselőik helyett mások — a megrendelő, a beruházó — veszik át az elkészült házat, lakásokat. Rendszerint többoldalas hibajegyzékkel, s azzal az ígérettel, hogy a műszaki átvételkor felfedezett s a később előbukkanó hibákat majd kijavítják az illetékes vállalatok a jótállási határidőn belül. Ezek a javítások az esetek többségében elmaradnak vagykésnek, s ennek minden következményét a szövetkezet kénytelen viselni. Nemegyszer milliós vagy még nagyobb költségeket, amelyeket elhárítani nem lehet, ha egyáltalán lakni akarnak a házban. Zsebbe nyúlnak tehát és fizetnek, azután futnak a pénzük után. S persze szidják a szövetkezet vezetőségét, amely pedig menthetetlenül kényszerhelyzetben van. A szövetkezet — elveink és törvényeink szerint — azonos érdekű állampolgárok önkéntes társulása olyan közös célok megvalósítására, amelyek egybevágnak a társadalom érdekeivel. Ez a lényege hiányzik minden olyan lakásfenntartó szövetkezetnek, amelynek a tagjai valójában kiutalásos alapon vásárolhatnak úgynevezett szövetkezeti lakást a tanácstól. A beköltözéskor vagy utána találkoznak életükben először. Sajnos a legtöbbjük úgy gondolkozik, hogy lám, ő drágábban jutott lakáshoz, mint az, aki tanácsi bérlakást kap, több a havi fizetnivalója, és ráadásul neki kell még külön fizetnie, ha beázik a tető, ha nem működik a szemétcsatorna és így tovább. Rossz hatása van annak is, hogy a most már eléggé nagy méretű és létszámú lakásfenntartó szövetkezetek egy részében nem találták még meg a jó gyakorlati megoldást a tagok érdemleges szerepére a közös ügyek megvitatásában, a döntések meghozatalában, a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében. Vannak ugyan ezzel ellentétes példák, de az előbbiek tekinthetők jellemzőnek. Helyenként maguk a választott vezetőik is hajlamosak rá, hogy bürokratikus hivatali szellemben dolgozzanak, utasítgassanak. Olykor visszaélések is előfordulnak. Ke cs*k városokban . Nem teljes a gondoknak, a gyengeségeknek ez a csokra. Még akkor sem az, ha hozzávesszük a lakásépítő szövetkezeteknek azt a még mindig előforduló nehézségét, hogy a tanácsok egy része a legrosszabb területeket jelöli ki nekik építkezésre, és az utóbbi egy-két évben tapasztalt javulás ellenére jelenleg is bonyolultabb, döcögősebb boldogulásuk útja, mint ésszerűen lehetne. Külön problémakör, hogy bár bind több vállalat, állami gazdaság és tsz választja dolgozóinak lakáshoz juttatására a lakásépítő szövetkezeti formát, érthetetlenül sok vállalat inkább a drágább megoldáshoz ragaszkodik: ahhoz, hogy megrendel vagy vásárol — kulcsáiadásos módszerrel — kész lakásokat. Teljesen kikapcsolva azt a nagy erőt, amit a munkások tevékeny részvétele, közreműködése képviselhetne a szövetkezeti lakótelepek felépítésében. Pedig ilyen módon 15—20 százalékkal kevesebbe kerülnének a lakások. Végül — elhagyva ez alkalommal még egy tucatnyi gondot, rendeznivalót — ide kívánkozik az, hogy a nem városi településeken feltűnően kevés lakásépítő szövetkezet van. Eredendően abból a tévhitből fakadóan, hogy csak városi, magas házakból álló lakónegyedekben van létjogosultsága ennek a szövetkezeti formának. Jó néhány példa bizonyítja már ennek az ellenkezőjét. Ahhoz azonban, hogy a községekben is jóval gyorsabban hódíthasson teret a lakásszövetkezet, elsősorban szemléletbeli fordulatra van szükség. S arra, hogy a különféle adottsá- I gok közepette létrejövő lakásépít t fő és -fenntartó szövetkezetek megalakulásának, működésének s az aljából az illetékesek hárítsanak el minden kiküszöbölhető nehézséget, hosszadalmasságot. Gulyás Pál Hol tartanak a lakásszövetkezetek? Minisztérium és egyetem együttműködése A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen csütörtökön együttműködési szerződést írt alá Trethon Ferenc munkaügyi miniszter és Berend,T. Iván, az egyetem rektora. Az együttműködés célja az egyetem oktatási és kutatási munkájának támogatása és az, hogy az egyetemen képzett munkaügyi, szervezési szakemberek a gyakorlatban jól hasznosíthatják ismereteiket. Együttesen határozzák meg az egyetemi kutatások irányát, hogy azok eredményei a minisztérium munkáját is fokozottan elősegítsék.