Népszabadság, 1979. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

2 r** John Kennedy és Martin Luther King feltehetően összeesküvés áldozata lett Összegezték a kongresszusi vizsgálat eredményeit John Kennedy elnök és Martin Luther King polgárjogi vezető feltehetően összeesküvésnek esett áldozatul — szögezte le Washing­tonban az a kongresszusi albizott­ság, amely a két politikai gyil­kosság körülményeit vizsgálja. Az albizottság két éven át tar­tó, csaknem 6 millió dollárt fel­emésztő vizsgálatának végkövet­keztetése ily módon ellentmond azoknak a hivatalos állásfoglalá­soknak, amelyek szerint Kenne­­dyt és Kinget „magányos merény­lő”, gyilkolta meg. A kongresszusi albizottság ja­vasolta az igazságügyminiszté­­riumnak: vizsgálja meg a testület jelentését, és ennek alapján dönt­se el, hogy indokolt-e újabb vizs­gálat elrendelése az egyik vagy a másik ügyben. (Reuter) NÉPSZABADSÁG 1979. január 3., szerda Baktiar kinevezése nem oldja meg Irán belpolitikai válságát Újabb véres összecsapások tüntetők és katonák között • A sah a hét végén „szabadságra megy"? Sapur Baktiar kijelölt iráni mi­niszterelnök kedden is folytatta erőfeszítéseit polgári kormány lét­rehozására, miközben Irán több városában újabb sahellenes tünte­tések voltak, a katonák és a tün­tetők között megint véres össze­tűzések zajlottak le. Hosszú hetek óta először, hétfőn a külföldi újságírók előtt néhány percre megjelent Reza Pahlavi irá­ni sah. A személyével kapcsolatban az utóbbi napokban elterjedt ta­lálgatásokról az uralkodó kijelen­tette, hogy „szeretne téli szabad­ságra utazni, de erre csak akkor kerülhet sor, ha az ügyek lehető­vé teszik.” A Reuter diplomatá­kat idézve úgy véli, hogy az uta­zás Baktiar kormányának e hétre várt beiktatása után válik esedé­kessé. Maga Sapur Baktiar kijelentet­te: a sah elfogadta, hogy külföld­re távozzék pihenni és régens­­tanácsot nevezzen ki. Sapur Baktiar kinevezéséről nyilatkozott a France-Inter rádió­­állomásnak a Nemzeti Front szó­vivője. Hangsúlyozta, hogy Bak­tiar kinevezése nem oldja meg Irán belpolitikai válságát, mert a politikus nem élvezi sem a néptö­megek, sem a vallási ellenzék, sem pedig a Nemzeti Front támo­gatását. A szóvivő kijelentette, hogy a Nemzeti Front nem okvet­lenül híve a fegyveres harcnak, nem hisz az erőszak feltétlen si­kerében. Hozzátette azonban, hogy a népet semmi sem akadályozhat­ja meg a fegyveres eszközök al­kalmazásában, ha a politikai meg­oldás összes útjait elzárják előle. Szemtanúk szerint kedden Te­heránban a tüntetők és a katonák utcai harcot vívtak, s az összecsa­pásokban legkevesebb három em­ber életét­ vesztette. A UPI hírügynökség helyszíni tudósítója szerint a tüntetők — elsősorban fiatalok — újabb jel­szót tűztek zászlajukra, nevezete­sen halált követeltek a sah által kormányfőnek kiszemelt Sapur Baktiarra, akit az amerikai impe­rializmus csatlósának bélyegeztek meg. Meg nem erősített jelentések szerint halálos áldozatokat köve­teltek az összecsapások Kerman­­sah és a Teherántól nyugatra fek­vő Ghazvin városában is. Az or­szág déli részén levő Firuzabad városában a felbőszült tömeg meg­rohamozta a hírhedt titkosrendőr­ség, a SAVAK főhadiszállását, s több bebörtönzött foglyot kiszaba­dított. Értesülések szerint a SA­VAK néhány tisztje letette fegy­verét, és csatlakozott a tüntetők­höz. A dél-iráni Rafsanjan váro­sában — mint a teheráni rádió je­lentette — ismeretlen fegyveresek agyonlőtték a város polgármeste­rét. Közben külföldiek és irániak egy­aránt tömegesen hagyják el az or­szágot. Az összes nyugati állam iráni képviselete felszólította állampol­gárait, térjenek vissza hazájukba. Kedd délelőtt több repülőgép szállt fel Teherán repülőteréről, miután katonák vették át a sztráj­koló forgalomirányítók munkáját. Ezzel egy időben folytatódott a vidéki városokban élő külföldiek áramlása a fővárosba. Menekülé­süket azonban nehezíti a vas­utasok országos sztrájkja csak­úgy, mint a városok közötti busz­­közlekedés teljes megbénulása az üzemanyaghiány miatt. Az AP hírügynökség jelentése szerint kedden több ezer ember gyűlt össze a főváros egyik kórhá­zánál, hogy meghallgassa a pol­gári ellenzék, s egyben a Nemzeti Front vezetőjének, Karim Szan­­dzsabinak beszédét. A beszéd meg­tartását azonban a hatóságok meg­akadályozták. Az iráni olajipari dolgozók hosz­­szú ideje tartó sztrájkja súlyos gondok elé állítja a világ egyik legnagyobb olajkitermelő országá­nak gazdaságát. Jelenleg a napi termelés 230 ezer barrel körül mo­zog, ez csupán egyharmada a bel­ső szükséglet kielégítéséhez szük­séges mennyiségnek. Az iráni válsággal foglalkozva, a moszkvai Pravda újévi számá­ban emlékeztet rá, hogy a hivata­los Washington komolyan fontol­gatja: egy repülőgép-anyahajó ve­zetésével amerikai hajórajt küld a Perzsa-öbölbe. A kormány e politikájának kidolgozásában dön­tő szerepe van Brzezinski nem­zetbiztonsági főtanácsadónak. „A legújabb­­ágyúnaszád-diplo­­mácia-­ sugalmazói — írja a lap — keresik az ürügyet arra, hogy valamiképpen igazolják az iráni belügyekbe való militarista be­avatkozást. Működésbe hozzák a nyíltan provokációs eszközöket, amelyek éle a Szovjetunió ellen irányul. Mind nyilvánvalóbb, hogy a provokáció egyedüli célja: eleve igazolni egy olyan esetleges ak­ciót, amely szemben áll a béke ügyével és a népek szuverén jo­gaival.” (MTI) Egyiptom és Izrael újabb amerikai közvetítésre vár Az izraeli kormány jelenleg Wa­shingtonra vár, hogy az kezde­ményezze az Egyiptommal meg­szakadt béketárgyalások folytatá­sát, miután vasárr­api ülésén va­lamit enyhített álláspontja eddigi merevségén. Közölte, hogy hajlan­dó tárgyalni kettőről a december 15-én visszautasított négy egyip­tomi javaslat közül. Más szóval, feladja azt a merev álláspontot, hogy csakis és kizárólag a novem­berben már papírra vetett szer­ződéstervezetet hajlandó aláírni. Ugyanakkor Izrael továbbra sem óhajt konkrét határidőt el­fogadni Ciszjordánia és a Gázai övezet autonómiájának biztosítá­sára. Változatlanul ragaszkodik a leendő békeszerződés 6. cikkelyé­nek ahhoz az értelmezéséhez, amely szerint az izraeli—egyipto­mi megállapodásnak elsőbbséget kell élveznie Egyiptom és a többi arab állam korábban kötött meg­állapodásaival szemben. Egyiptom hajlandó folytatni a tárgyalásokat a békeszerződésről Izraellel — jelentette ki hétfőn Kairóban az egyiptomi külügymi­nisztérium egy illetékes tisztvi­selője. Butrosz Chali ügyvezető külügyminiszter egy hétfői inter­júban ugyanakkor azt hangoztat­ta, hogy Egyiptom nem írja alá a békeszerződést, amíg Izrael „egy kiegészítő megállapodásban” nem ad végleges időpontot a ciszjordá­niai és gázai palesztin önkormány­zat bevezetésére. A megfogalma­zás arra utal, hogy Egyiptom most már esetleg megelégszik azzal is, hogy Izrael ne a békeszerződés szövegében, hanem külön levélben vagy levelekben rögzítse ilyen irá­nyú elkötelezettségét. Kairó egyéb­ként — Izraelhez hasonló — ame­rikai közvetítésre vár. Husszein jordániai uralkodó a római II Tempó keddi számában megjelent nyilatkozatában eluta­sította az amerikai közvetítéssel folyó izraeli—egyiptomi különalkut, és alternatívaként a genfi értekez­let felújítását javasolta. Ammannak Moszkvához és Wa­shingtonhoz fűződő viszonyáról szólva Husszein kijelentette: Moszkvával jók a kapcsolataink, a kölcsönös tisztelet és az együtt­működés, a nagyon őszinte megér­tés alapján. Ami az Egyesült Ál­lamokat illeti, remélem, a jövő­ben felismeri, hogy nem tekinthe­ti saját előjogának a békét, hiszen az legalább annyira tartozik má­sokra is, hogy mással ne kezdjem, a Szovjetunióra. Faruk Kaddumi, a PFSZ politi­kai osztályának vezetője hétfőn Kuvaitban kijelentette, hogy a PFSZ hajlandó az Egyesült Álla­mokkal párbeszédet kezdeni, fel­téve, ha ez a legmagasabb szinten történik. (MTI) Palesztin akció Gáza városban Egy palesztin katonai szóvivő kedden Bejrútban közölte, hogy a palesztin ellenállási mozgalom egy egysége vasárnap sikeres ak­ciót hajtott végre a megszállt Gá­za város központjában. Az izraeli katonai közigazgatásnak dolgozó személyzetet szállító autóbusz a gyújtóbombás támadás következ­tében kiégett, utasai közül többen meghaltak és sokan megsebesül­tek — tette hozzá az akcióról be­számoló szóvivő. (AFP) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány Sorban Nguyen Duy Trinh vietnami külügyminiszter nepáli tárgyalá­sait befejezve, több napos hivata­los látogatásra Pakisztánba érke­zett. (ADN) Líbiába érkezett a népi Korea küldöttsége Pak Szong Csollal, a KNDK alelnökével az élen. (TASZSZ) Nicaraguában újabb fegyveres összecsapások voltak a Szandinis­­ta Nemzeti Felszabadítási Front és Somoza diktátor nemzeti gár­dája között. Harcok voltak az or­szág második legnagyobb városá­ban, Leonban is. (TASZSZ) Indira Gandhi volt indiai mi­niszterelnök egy észak-indiai vá­lasztási kerületben mondott be­szédében élesen támadta a kor­mányzó Dzsanata pártot, hangoz­tatva, hogy az élezi a társadalmi feszültségeket. Bejelentette, hogy kampányt kezdett Ali Bhutto ha­lálra ítélt, volt pakisztáni minisz­terelnök életének megmentésére. (Reuter) Ausztriában január 1-től meg­drágultak a tejtermékek, a vasúti és a városi közlekedés viteldíjai, a postai illetékek, a háztartási gáz­tarifa. Emelkedett egyes napila­pok ára is. (TASZSZ) Franciaországban január 3-tól kezdve ismét emelték a benzin árát, s bejelentették azt is, hogy februárban újabb áremelés lesz. (DPA) Kétszáz uruguayi személy „tűnt el” az elmúlt hónapokban, miután a rendőrség letartóztatta őket. Ezt az uruguayi politikai foglyok hoz­zátartozói Montevideóban nyilvá­nosságra hozott nyilatkozatukban közlik. (TASZSZ) Rhodesiában kedden „alkot­mánytervezetet” hoztak nyilvá­nosságra, amely a fajüldöző Smith-rezsim és a megalkuvó fe­kete politikusok megállapodásá­nak törvénybe iktatását célozza. A tervezet változatlanul a fehér kisebbség irányítása alatt hagyná a biztonsági erőket és a közhiva­talokat. (AFP) Peking a kapcsolatok kiépítését javasolja a tajvani rezsimnek Carter, az Egyesült Államok el­nöke és Hua Kuo-feng, a KKP KB és a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke üzenetet váltott Washington és Peking tel­jes jogú diplomáciai kapcsolatai­nak január 1-i hatállyal történt felvétele alkalmából. Január elsejével Kína eddigi félhivatalos washingtoni képvisele­tének épülete nagykövetség lett. Ebből az alkalomból Csai Cse-min, a képviselet vezetője nagyszabású fogadást adott, amelyen megjelent Mondale alelnök, Vance külügy­miniszter és Brzezinski nemzet­­biztonsági főtanácsadó. Mint wa­shingtoni tudósítónk jelentette, Csa Cse-min az alkalmat arra használta fel, hogy burkolt kiro­hanásokat intézzen a Szovjetunió ellen. Szerinte Kína és az Egye­sült Államok megváltozott kap­csolata „bizonyosan aktív szere­pet fog játszani a hegemonista terjeszkedés és agresszió ellen”. A kínai országos népi gyűlés állandó bizottsága az új esztendő alkalmából azzal a felhívással fordult Tajvan tizenhétmillió la­kosához és vezetőihez, hogy tet­tekkel segítsék elő Kína és Taj­van mielőbbi újraegyesülését. Ja­vasolta, hogy kezdjenek tárgyalá­sokat a tajvani szorosban fenn­álló katonai konfrontáció meg­szüntetésére, tegyék lehetővé a kölcsönös látogatásokat a száraz­földi Kína és Tajvan között, léte­sítsenek postai, turisztikai, tudo­mányos, kulturális, sport- és mű­szaki kapcsolatokat, és kezdjék meg a rendszeres kereskedelmi­gazdasági forgalmat. A felhívás­sal egy időben a kínai honvédel­mi miniszter elrendelte a tajvani fennhatóság alatt levő part menti szigetek ágyúzásának megszünte­tését. Tajpej visszautasította a pekin­gi felhívást. Egy szóvivő szerint „Tajvan sohasem fog tárgyalni a kínai kommunistákkal”. Mint az amerikai sajtó jelenté­seiből kiderül — mutat rá a TASZSZ hírügynökség —, Tajva­non olyan hírek keringenek, hogy az eddig csaknem három évtize­den át Kína kizárólagos képvise­letére igényt tartó tajpeji vezetők körében elterjedt az önálló álla­miság szükségességének gondola­ta, valamint a „két Kína” léte­zésének fokozatos elfogadása. Az Egyesült Államokkal való diplo­máciai kapcsolatok felvételekor a kínai kormány gyakorlatilag be­leegyezett ebbe, amikor figyelem­be vette, hogy az Egyesült Álla­mok továbbra is fenntartja gaz­dasági és más kapcsolatait Taj­vannal. Az amerikai sajtó rámu­tat : a Carter-kormányzat és a taj­peji kormány hallgatólagosan megállapodott arról, hogy az Egyesült Államok kínai fegyve­res támadás esetén továbbra is vállalja Tajvan védelmét. Wa­shington a jövőben is katonai se­gítségben részesíti Tajvant, és ez a segítség főleg a légierő és a ra­kétacsapatok erősítésére irányul. A The Washington Post ezzel összefüggésben megállapítja: „Pe­kárig beleegyezett abba, hogy Taj­van továbbra is amerikai fegy­vereket kapjon”. Vidékre telepített fiatalok követelik hazatérésüket Kínában Egy pekingi nagybetűs faliújság arról ad hírt, hogy Jünnan kínai tartomány Hszisungpan körzeté­nek nyolc állami gazdaságában ötvenezer fiatal sztrájkol. A sztrájko­ló fiatalok, akiket nyolc évvel ezelőtt küldtek vidékre a középiskola elvégzése után Sang­hajból, Pekingből, Tiencsinből és más nagyvárosokból, követelik, hogy a hatóságok tegyék lehető­vé számukra az azonnali vissza­térést eredeti lakóhelyükre, illetve szüleikhez. A faliújságot a sztráj­kolók által — a helyi szervek til­takozása ellenére — Pekingbe kül­dött — száztagú küldöttség füg­gesztette ki. Az utóbbi hetekben tömeges megmozdulásokra került sor Sang­hajban, amelynek részvevői a ha­tóságokhoz intézett petíciókban követelték az évekkel ezelőtt vi­dékre telepített fiatalok hazatéré­sének engedélyezését. (MTI) Az indonéz külügyminiszter országa és Kína viszonyáról Mochtar Kusumaatmadja indo­néz külügyminiszter a Tempó cí­mű djakartai hetilap kérdésére válaszolva határozottan cáfolta azokat a véleményeket, melyek szerint az amerikai—kínai köze­ledés Indonézia és a Kínai Nép­­köztársaság kapcsolatainak a ja­vulását segíti elő. — Kína és az Egyesült Államok viszonyának normalizálása arra késztet ben­nünket, hogy folyamatosan figye­lemmel kísérjük az Egyesült Ál­lamok álláspontját — mondta az indonéz politikus, és óva intette Washingtont attól, hogy kijátssza a „kínai kártyát”, mivel ez az ag­resszív és terjeszkedő kínai poli­tika kibontakozását segítené elő. (TASZSZ)­­ Az elmúlt hét végén újabb 718 politikai foglyot bocsátottak sza­badon Bandungban — jelentették be hivatalosan az indonéz fővá­rosban. A foglyok — akik között három újságíró is volt — tizen­egy évet töltöttek börtönben. (AFP) Spanyolország Terrorakciók, választási küzdelem, rekord munkanélküliség Kedden ismeretlen tettesek gép­pisztolyból leadott sorozattal meg­gyilkolták a tartományi kormány­zóhelyettest a baszkföldi Guipuz­­coa tartomány fővárosában, San Sebastian központjában. A me­rénylők, a hatóságok feltételezése szerint, az ETA nevű baszk szél­sőséges szervezet tagjai. Ugyan­csak kedden, a kora reggeli órák­ban, a baszkföldi Pamplonában két robbanás történt. Madridban kedden életbe lépett a királyi rendelet a parlament fel­oszlatásáról. Március 1-én vá­lasztják meg az új spanyol kép­viselőház 350 tagját. A baloldali pártok és a nemzeti kisebbségek jogaiért küzdő más pártok azt kérték, hogy az alkotmány adta lehetőségek kihasználásával nö­veljék a képviselők számát, ami kedvez az arányosság igazságo­sabb érvényesülésének. A cent­rista és jobboldali pártoknak vi­szont a régi képviselőszám — a 350 — fenntartása volt az előnyös­­ebb. A választási küzdele­­ egyik nyilvánvaló témája lesz a mun­kanélküliség. Mint madridi tudó­sítónk, Serény Péter jelentette, rekordméretű munkanélküliség­gel lépett az 1979-es választási évbe Spanyolország. Az itteni or­szágos statisztikai hivatal adatai szerint decemberben a munka­­nélküliek száma első ízben lépte túl az egymilliót, a két legna­gyobb szakszervezeti központ sze­rint­­megközelíti, illetve megha­ladja az egymillió-kétszázötven­­ezret, amely az összes foglalkoz­tatottaknak csaknem 10 százalé­ka. A helyzetet súlyosbítja, hogy mint a Mundo Obrero, az SKP lapja megírta , a megélhetés nélkül maradtak közül 600 ezren semmiféle segélyt nem kapnak. A munkanélküliség a legna­gyobb arányban a vas-, az építő- és a textilmunkásokat sújtja.

Next