Népszabadság, 1979. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

2 Mára várják Khomeinit Teheránba (Folytatás az 1. oldalról.) Kudarcot vallottak Baktiar ar­ra irányuló kísérletei, hogy az el­lenzéket megalkuvásra­ és engedé­kenységre késztesse. Ezért most életbe léphet a CIA szakértői által december végén kidolgozott má­sodik változat: a reakciós katonai államcsíny végrehajtása. Az AFP tudósítója szerint az egyik tekintélyes, Iránban élő síita főpap közölte, hogy az ellen­zék is felkészült az ilyen fordu­latra. Elmondta, hogy országszer­te harci osztagokat szerveztek a rendszerrel szemben álló erőkből, s ezek készen állanak a fegyveres harcra. Mint a UPI jelenti, kedden több száz amerikai, arópai és ja­pán hagyta el Iránt, mert a sah rezsimjének ellenfelei és hívei kö­zötti ellenségeskedések fokozódá­sától tartanak. A következő na­pokban — az amerikai hivatalos források szerint — körülbelül öt­ezer amerikait szállítanak el az országból. A The Washington Post az amerikaiak mostani „exodusát" Saigon óta a legnagyobb amerikai kivonulásnak nevezi. Rámutat: az amerikaiak elszállítására adott külügyminisztériumi utasítás meg­győző bizonyítéka annak, hogy az amerikaiak egyre kevésbé képe­sek­­befolyásolni az iráni esemé­nyeket, azt az országot, amelyet néhány hónapja a nyugati érde­kek bástyájának tekintettek. Nem érzik magukat biztonság­ban az Iránban­ tartózkodó más külföldiek sem: kétszáz angol ál­lampolgárral a fedélzetén Tehe­ránból Bahrainba érkezett három brit katonai szállítógép. A svéd és a belga hatóságok szintén fel­szólították Iránban dolgozó ál­lampolgáraikat, hogy mielőbb hagyják el az országot. Iráni újságok szerint Khomeini fogadására csütörtökön mintegy ötmillióan sereglenek össze a re­pülőtérről a városba vezető útvo­nal mentén. (TASZSZ) Etiópiai,kenyai barátsági és együttműködési szerződést írtak alá Addisz Abibában Dániel Arap Moi kenyai és Mengisztu Hailé Mariam etióp államfő szerdán aláírta a két or­szág között létrejött barátsági és együttműködési szerződést. A dokumentumban a felek le­szögezik, hogy erősíteni és fejlesz­teni fogják kapcsolataikat a szu­verenitás, a területi integritás, a határok sérthetetlensége, az egy­más belügyei­be való be nem avat­kozás, az egyenlőség és a kölcsö­nös előnyök elveinek tiszteletben tartása alapján. A szerződő felek kijelentik, hogy ragaszkodnak az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet alapok­mányaiban lefektetett elvekhez és célokhoz. Kifejtik: következete­sen szembeszegülnek az expanzio­nista politikával, bármilyen or­szág vagy országcsoport folytassa is azt. Hangsúlyozták, hogy fo­kozzák harcukat a gyarmatosítás, a neokolonializmus, a faji megkü­lönböztetés végleges felszámolá­sáért, az ENSZ-nek a gyarmati országok és népek függetlenségé­ről szóló nyilatkozatában lefekte­tett elvek hiánytalan érvénye­sítéséért. Etiópia és Kenya a két ország népeinek érdekében fejleszteni fogja kétoldalú kapcsolatait poli­tikai, gazdasági, katonai, tudomá­nyos és kulturális téren egyaránt. A szerződést, amelyet később meg lehet hosszabbítani, tíz évre kötötték. (TASZSZ). A lengyel népgazdaság fejlődése 1978-ban VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ A lengyel statisztikai hivatal közzétette a népgazdaság 1978. évi fejlődéséről szóló jelentést. E sze­rint Lengyelország lakossága ta­valy meghaladta a 35 milliót, kö­zülük húszmillióan élnek a váro­sokban. 1978-ban több mint 300 ezerrel nőtt a lakosság száma. A lakosság jövedelme 1978-ban mintegy 9 százalékkal növekedett. A reáljövedelem — becslések sze­rint — 1,3 százalékkal volt maga­sabb, de a dolgozók némely cso­portjánál — állapítja meg a je­lentés — nem nőtt a reálbér. 1978- ban 10,6 millió négyzetméternyi lakóteret adtak át a lakosságnak, ami 13,3 százalékos növekedést je­lent az előző évihez képest. A belkereskedelmi forgalom 7,7 százalékkal volt nagyobb, mint 1977-ben. Ezen belül az élelmisze­rek forgalma magasabb volt, mint az egyéb árucikkeké. Néhány élel­miszerből, például húsból és hús­­készítményekből, halból, csokolá­déból, tejporból a tervezettnél ke­vesebb jutott a boltokba. Az állami ipar termelése 1978- ban 5,8 százalékkal nőtt. Elmaradt a tervezetthez képest a nyersacél és a hengereltáru, a tengeri hajók, a cement, a papír, a bútor és­ a cipő termelése. A lemaradásban döntő szerepe volt a szállítási és az energiaellátási nehézségeknek. A mezőgazdaság globális terme­lése a becslések szerint 4,2 száza­lékkal volt nagyobb az előző évi­nél. A népgazdaság állami szek­torában 1978-ban 590 milliárd zlotyt ruháztak be, 0,2 százalékkal kevesebbet, mint az előző évben. A külkereskedelmi áruforgalom összességében 7 százalékkal, az export 9,8 százalékkal, az import 4,7 százalékkal nőtt. A nemzeti jövedelem 1978-ban 2,8 százalékkal emelkedett. A la­kosság fogyasztása ennél nagyobb ütemben nőtt. A tervnek megfe­lelően tovább csökkent a beruhá­zások aránya a nemzeti jövede­lemben. Izraeli parlamenti képviselők sürgetik a PFSZ elismerését Az izraeli kormány és parla­menti támogatói szerdán a knesz­­szetben elvetettek két sürgős in­dítványt, amelyek azt szorgal­mazták, hogy az izraeli vezetés bizonyos feltételek mellett kezd­jen tárgyalásokat a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. Izraelnek „késedelem nélkül ki kell nyilvánítania a PFSZ-szel való tárgyalásra irányuló készsé­gét, amennyiben a szervezet haj­landó Izraelt zsidó államként el­ismerni és felhagyni terrorista akcióival” — hangoztatta Joszif Sárid munkáspárti képviselő. Ér­velésében az amerikai politikára hivatkozott, mondván: „Ma már nem lehet abban kételkedni, hogy az Egyesült Államok lassan, de biztosan, óvatosan, de határozot­tan a PFSZ-szel való tárgyalások megkezdése felé halad.” Egy má­sik ellenzéki képviselő, Meir Pail, a cionista baloldali Seli Párt tag­ja leszögezte, hogy „nem lesz bé­ke, ameddig Izrael ki nem üríti a megszállt területeket, és tárgyal­ni nem kezd a PFSZ-szel”. Ugyancsak a parlament szerdai ülésén hangzott el Arieh Eliav­­nak, a Seli Párt vezetőjének bú­csúbeszéde , a politikus ideigle­nesen távozik a knesszetből —, amelyben kijelentette: „Nem lesz igazi béke, ha nem alakul Izrael Állam mellett — az 1967-es hatá­rok némi módosításával — egy független palesztin állam.” A kormány nevében válaszoló Mose Nisszim tárca nélküli mi­niszter az ismert hivatalos állás­pontot elismételve közölte, hogy Izrael változatlanul elutasít min­den kapcsolatfelvételt a PFSZ- szel. (AFP) IS­ÉPSZ­ABA­DSÁG 1979. február 1., csütörtök KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorban A szovjet kormány meghívására Moszkvába látogat Jean-Francois Poncet francia külügyminiszter. (TASZSZ) Genfben szerdán újabb találko­zóra került sor a hadászati táma­dó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldött­ségek között. (TASZSZ) Benghaziban rendezték meg ja­nuár 27. és 31. között a nemzeti felszabadító mozgalmak I. kong­resszusát. (MTI) Antifasiszták és újnáci suhan­­cok között összecsapásokra került sor kedd este Nyugat-Berlinben, amikor újfasiszta szervezetek tag­jai provokációs felvonulást ren­deztek Hitler 1933-as hatalomát­vételének évfordulója alkalmából. (MTI) Milánóban több tízezren vettek részt a terrorizmus legújabb áldo­zata, Emilio Alessandrini, a város főügyészhelyettese gyászszertartá­sán. Megjelent Pertini köztársa­sági elnök is. A temetés időpont­jában az országban mindenütt negyedórás munkabeszüntetést tartottak. (Tudósítónktól) Kozmosz—1073 és 1074 jelzéssel újabb mesterséges holdat bo­csátottak­­ fel a Szovjetunióból. (TASZSZ) Moszkvában a Szovjetunió Leg­felsőbb Bírósága nyilvános tár­gyaláson ítéletet hozott a Sztye­­pan Zatikjan többszörösen bünte­tett személy és két bűntársa által 1977 januárjában a moszkvai met­ró egyik vonalán elkövetett rob­bantásos bűncselekmény ügyében. A merényletnek halálos áldozatai voltak. A vádlottak bűnössége a tanúk és a kihallgatott szakértők vallomása, valamint a tárgyi bi­zonyítékok alapján bebizonyoso­dott. A bíróság kivételes büntetés­ként mindhárom személyt halál­ra ítélte. Az ítéletet végrehajtot­ták. (TASZSZ) B VT-tanácskozás Varsóban a leszerelésről Dokumentumok elfogadásával zárult Varsóban a Béke-világta­­nács leszerelési bizottságának két­napos ülésszaka. A dokumentu­mokat a szervezet berlini tanács­kozása elé terjesztik. A bizottság határozottan elítél­te a hidegháborús és militarista körök tevékenységét, a NATO ka­tonai költségvetésének növekedé­sét, a kínai vezetésnek a világ békéjét fenyegető politikáját. Kü­lönösen nyugtalanítónak mondot­ták, hogy egyre erősödik az együttműködés Kína és a nyugati militarista körök között. A doku­mentum befejező része a Béke­világtanácsnak a leszerelésért folytatott harcban való feladatai­val foglalkozik. Ezek közül a leg­fontosabb a nukleáris fegyverek minden típusának gyártása elleni küzdelem, fellépés a SALT I II. és minden más leszerelési tárgyalás sikeres befejezése mellett, vala­mint a leszerelési világértekezlet összehívására vonatkozó szovjet javaslat támogatása. (MTI) Személyi változások a román kormányban A Scinteia szerdai száma közli, hogy elnöki rendelettel felmentet­ték miniszterelnök-helyettesi tiszt­ségéből Virgil Cazacut és Tran­­dafir Cocirla villamosenergia-ügyi minisztert. Gheorghe Cioarát, aki eddig mi­niszteri­nök-helyettes és az ipari építkezések minisztere volt, mind­két tisztségéből felmentették, s egyben kinevezték villamosener­gia-ügyi miniszterré. Az ipari épít­kezések miniszteri tárcáját Ion Dinca kapta meg, akit egyben mi­niszterelnök-helyettessé is kine­veztek. Felmentették Gheorghe Pana munkaügyi minisztert, aki a bu­karesti néptanács elnöki tisztéből távozott Ion Dinca helyére kerül­­j munkaügyi miniszterré Emil Bobut nevezték ki. (MTI) Vietnami válasz a Pol Pot-rádió rágalmaira HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kommentárban utasította visz­­sza a Quan Dói Nhan Dán, a viet­nami néphadsereg lapja a bukott Pol Pot-rezsim kínai területen működő rádióadójának napokban felröppentett kacsáit. A bukott rendszer rádióállomása nem ke­vesebbet állított, mint hogy „az előző rendszer csapatai visszafog­lalták Kambodzsa teljes délnyu­gati térségét, folytatják harcukat Phnom Penh-től délre, nyugatra és délnyugatra, s nincsenek már messze a fővárostól.” A hanoi újság hangsúlyozza, hogy a szóban forgó állítások nem értékelhetőek másként, mint a Pol Pot—leng Sary klikk meg­alapozatlan hetvenk­edése. A lap napjaink kambodzsai realitását elemezve megállapította, hogy a gyűlölt Pol Pot-rezsimet megdön­tötte Kambodzsa népe, s a bu­kott rendszer hadseregének ma­radványai felbomlóban vannak. Befejeződtek Carter és Teng tárgyalásai a WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ Carter elnök és Teng Hsziao­­ping záró megbeszélésén szóba ke­rült a Kínában lefoglalt amerikai, illetve az Egyesült Államokban zá­rolt kínai javak ügye, valamint a diszkriminációs kereskedelmi tör­vények problémája. Szó volt in­tézményes újságírócseréről, vala­mint a műszaki-tudományos együttműködésről és a kulturális cseréről is. Ez utóbbiakról magyar idő szerint a szerda éjjeli órákban egyezményeket írtak alá. Ezzel véget ért a két politikus és tanácsadóik hivatalos tárgyalásso­rozata. Carter azt mondta, hogy elégedett az eddigi előrehaladás­sal, amely a jövőre nézve még több hasznot ígér. Teng kijelen­tette, hogy „egyetért Carter elnök minden szavával”. Teng a szenátus és a képviselő­ház zárt ajtók mögött tartott ren­dezvényén válaszolt a törvényho­zók Kína szándékait kutató kérdé­seire. A találkozó után a kong­resszus öt vezetője nyilatkozott a sajtónak az elhangzottakról. Esze­rint a kínai miniszterelnök-helyet­tes — aki elismerően beszélt ar­ról a 130 amerikai tábornokról, akik állást foglaltak a SALT-szer­­ződéssel szemben — állítólag elis­merte, hogy a hivatalos tárgyalá­sok során nem sikerült az Egye­sült Államok vezetőit eltérítenie a SALT-tárgyalások folytatásától. A kínai miniszterelnök-helyettes vi­szont nem adott garanciákat az aggódó kongresszusnak arról, hogy Kína nem alkalmaz fegyveres erő­szakot Tajvannal szemben. Azt azonban megígérte, hogy az újra­egyesülés után Peking megőrzi Tajvan tőkés gazdasági rendsze­rét, és a volt szigetország tovább­ra is a régi módon folytathatja kereskedelmi kapcsolatait a nyu­gati világgal. Arra a kérdésre, hogy Kína szándékszik-e katonai akciót indí­tani Vietnam ellen, Teng azt vá­laszolta, hogy Peking nem mond­hat le erről a lehetőségről. Mint ismeretes, az Egyesült Államok többször is felhívással fordult Kí­nához, hogy tartózkodjék az ilyen lépésektől.­­ Teng a kínai—amerikai kapcso­latokat ápoló egyesület által a tiszteletére rendezett fogadáson különösen otromba háborús hang­vételű beszédet mondott. „Az új kínai—amerikai viszonyt a hosszú távú politikai és stratégiai össze­függések fényében kell szemlélni” — hangsúlyozta. Majd kijelentet­te: az új kínai—amerikai kapcso­latok „csak a hegemonisták szá­mára jelenthetnek fenyegetést”. (Mint ismeretes a „hegemonista”­­ kifejezés alatt a kínai vezetés a­­ Szovjetuniót, a szocialista közös­séget érti.) THE WASHINGTON POST A Teng-látogatás kényes vonatkozásai A Washington Post David S. Broder tollából cikket közölt azok­ról a kényes kérdésekről, melyeket Teng Hsziao-ping kínai miniszter­elnök-helyettes látogatása jelent az Egyesült Államok számára. Az aláb­biakban washingtoni tudósítónk is­merteti az amerikai lap cikkét. A cikk bevezetőben kifejti, hogy Teng Hsziao-ping minden bizony­nyal ügyesen fogja kezelni az ame­rikai közvéleményt, és nyilatkoza­taival segít Carter elnöknek le­csendesíteni a „normalizálás” Taj­van sorsa miatt aggódó bírálóit. — Miért vannak mégis veszélyes ele­mek a Teng-látogatásban Carter számára? — teszi fel a kérdést a lap. A cikkíró szerint az amerikai sajtó hajlamos Teng személyének és annak, amit képvisel, olyasmit tulajdonítani, ami nem fedi a rea­litásokat. Fennáll annak a veszé­lye, hogy Tenget egy hatalmas és baráti, az Egyesült Államokkal va­lamilyen gyönyörű jövőt közösen építő ország vezetőjének tüntetik fel. Ez helytelen és egyben veszé­lyes feltevés. Teng nem Kína ve­zetője. Pillanatnyilag ugyan do­mináló figura Peking udvari int­rikapolitikájában, akinek sikerült fennmaradnia, és úgy tűnik, túl­járnia rangbeli felettese, Hua Kuo-feng, valamint más maoista ideológusok eszén. De Teng — fi­gyelmeztet rá Broder — már 74 éves, és elkeseredett hajszában van, hogy modernizálási program­ja annyi kézzelfogható eredményt hozzon, amennyi a saját, illetve szövetségesei, leendő utódai fenn­maradásához szükséges. Bár Kína lélekszámát tekintve nyilvánvalóan nagyhatalom, de más szempontból elmaradott or­szág, amely még mindig önmaga élel­mezéséért­ küzd, és kétségbeej­­tően kevés az a tőkéje, amelyre a modernizáláshoz szüksége van. Mindez azokra a korlátokra mu­tat, amelyek meghatározzák a kö­vetkező két évtizedben egyrészt Kínának a nemzetközi hatalmi egyensúly alakulásában betölthe­tő szerepét, másrészt azt, hogy ke­reskedelmileg és diplomáciailag mit várhat tőle az Egyesült Álla­mok. A szerző szerint vannak ugyan fontos területek, amelyeken talál­koznak az Egyesült Államok és Kína gazdasági és politikai érde­kei, azonban megvannak az ér­dekeltérések területei is. Nyilván­való, hogy a kínai nézetek a nem­zetközi elrendezésről nem azok, amelyeket az Egyesült Államok elfogadni kíván, illetve megenged­het. A kínai doktrína szerint a háború elkerülhetetlen a Szovjet­unió és Amerika között, Peking­­nek nem érdeke, hogy megelőzze­nek egy ilyenfajta szembekerülést, hanem azt szeretné látni, hogy az Egyesült Államok eléggé fel le­gyen fegyverkezve, és ne szenved­jen túl könnyen vereséget. „A kí­naiak éppen olyan rosszallással te­kintenek az Egyesült Államok és Oroszország közötti enyhülésre és fegyverzeti egyezményekre, mint­­ a legmeg­átalkodottabb hideghábo­­­rús megszállottak.” Mindezekből a Washington Post cikkírója azt a következtetést von­ja le, hogy „a vendéglátás, amit Carter és munkatársai Tengnek nyújtanak, találjon módot annak világos kifejezésére, hogy az Egye­sült Államok nem osztja Teng né­zeteit a nagyhatalmak egymáshoz való viszonyáról. Anélkül, hogy a vendégszeretet szabályait meg­sértenék, Cartelnak és kompániá­jának félreérthetetlenné kell ten­nie, hogy Kínához fűződő viszo­nyunknak nincs és nem is lehet oly nagy fokú jelentősége, mint a Szovjetunióval való kap­csolatunknak. Ez bizony bonyo­lult játék — írja befejezésül Bro­der —, különösen, ha Teng sze­mélyisége és a sajtó nagyítóüvege együttesen Amerika évek óta leg­szenzációsabb külpolitikai esemé­nyének tünteti fel ezt a látoga­tást.”.

Next