Népszabadság, 1979. július (37. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1979. július 22., vasárnap Huszár István nyilatkozata a Minisztertanács határozatáról Kormányhatározat alapján — amint erről a megjelent közlemény tájékoztatást ad — július 23-tól emelkedik a fogyasztási cikkek jelentős részének ára és egyes szolgáltatások díja. A Minisztertanács döntése után a Magyar Távirati Iroda nyilatkozatot kért Huszár Istvántól, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjától, a Minisztertanács elnökhelyettesétől. KÉRDÉS: A hazai árak, különösen az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások árai hoszszú időn át nem, vagy alig változtak. A lakosság ezt egy korábbi időszakban megszokta, az utóbbi években viszont azt tapasztalja, hogy gyakrabban emelkednek az árak. Változott-e árpolitikánk? VÁLASZ: Az Országos Tervhivatal — rendeltetésének megfelelően — folyamatosan figyelemmel kíséri gazdasági életünk legfontosabb kérdéseit, a nemzeti jövedelem, a termelés, a beruházás, a fogyasztás, az életszínvonal alakulását. Mint az Országos Tervhivatal és az Állami Tervbizottság elnöke — és természetesen mint a kormány tagja — a fő gazdasági összefüggések figyelembevételével a következőket mondhatom a Minisztertanács határozatáról. " Az áraknak szocialista viszonyok között is fontos szerepe van a gazdasági életben, gazdasági fejlődésünk tervszerű alakításában. Az áraknak a termelésben a munka hatékony szervezésére, a munkaerő, az anyagok, az energia ésszerű és takarékos felhasználására, gazdaságos fejlesztésre, a kereslet jobb kielégítésére kell ösztönözniük, és a személyes fogyasztás alakításában is be kell tölteniük bizonyos szabályozó szerepet. Olyan fogyasztói árakra van szükség, amelyek tükrözik a társadalmi ráfordításokat, ugyanakkor a bérek és a szociálpolitika figyelembevételével lehetővé teszik az életszínvonal gazdasági lehetőségeinkkel összhangban álló alakítását. E követelményeknek csak a termelés és a piac változó hazai és nemzetközi körülményeit kifejező reális árak képesek megfelelni. A hazai árak alakulása tehát nagymértékben függ munkánk eredményességétől és azoktól a világpiaci áraktól, amelyeken a termékeket beszerezzük, illetve értékesítjük. Napjainkban világszerte a viszonylag gyors és nagyarányú árváltozások a jellemzők. A világ leggazdagabb és legnagyobb országai sem függetleníthetik magukat az árak mozgásától. Azon országok számára pedig, amelyek sok szállal kapcsolódnak a világgazdasághoz, elkerülhetetlen, hogy a világpiaci árak tartós változásait belföldi áraikban is érvényesítsék. Hazánk is ilyen ország. A világpiaci árak emelkedése és egyéb okok miatt a hazai termelési költségek is növekednek. A világpiaci árak tartós és jelentős emelkedése, valamint a hazai termelési költségek növekedése szigorúbb feltételeket teremtett gazdasági munkánkhoz. E nehezebb körülmények közepette is bebizonyosodott népgazdaságunk életereje, de ugyanakkor a korábbinál jobban megmutatkoznak gazdasági munkánk fogyatékosságai, a termelés nem kielégítő hatékonysága és versenyképességünk gyengeségei is. További gazdasági fejlődésünk nem kis részben azon múlik, hogy a fogyatékosságok felszámolásával hogyan és milyen mértékben tudunk megfelelni a korábbinál jóval szigorúbb követelményeknek. Ebben az összefüggésben kell vizsgálnunk és megítélnünk a termelői és a fogyasztói árakat. Az árak alakulása nemcsak politikai mérlegelés vagy állami döntés kérdése, azt végső soron szigorú gazdasági törvényszerűségek határozzák meg. Ilyen körülmények között kormányzatunk fő feladatának tekinti a gazdasági munka hatékonyságának növelését és ezen belül a hatékony gazdálkodást elősegítő árrendszer kialakítását, nem utolsósorban azért, hogy ezzel is védje népgazdaságunkat az inflációtól, a spekulációs árak hatásától. Eddig is megtette, és a jövőben is megteszi, hogy a világpiaci árak hirtelen változásainak hazai érvényesülését késlelteti és mérsékli. Súlyos következmények nélkül viszont nem teheti meg, hogy tartósan figyelmen kívül hagyja a világpiaci árak és egyéb nemzetközi gazdasági tényezők hatásait. Alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy az árak végső soron a termelésben és a fogyasztásban egyaránt jobban kifejezzék, hogy mi mennyibe kerül. Mindezek alapján a feltett kérdésre azt mondhatom, hogy árpolitikánk, az árak gazdasági szerepéről vallott felfogásunk nem változott, hanem azok a gazdasági körülmények változtak meg, amelyekhez az áraknak igazodniuk kell. A Minisztertanács döntése azt jelenti, hogy fogyasztói áraink reálisabbak lesznek, jobban kifejezik a hazai ráfordításokat és a tartós világpiaci árváltozásokat, összehangoltabbak lesznek gazdasági lehetőségeinkkel. KÉRDÉS: Mi indokolja a most bejelentett árintézkedéseket, hogyan függnek össze ezek a külső és belső gazdasági feltételek változásaival? VÁLASZ: A világpiacon néhány év alatt bekövetkezett jelentős változások hazánk számára — többek között — azt jelentették, hogy megdrágultak az importált energiahordozók, a nyers- és alapanyagok, valamint a korszerű technikát hordozó félkész termékek és beruházási javak. Ez jelentős mértékben megnövelte a költségeket az ipari és építőipari termelésben, a bányászatban, a mezőgazdasági termelésben, a közlekedésben és a szolgáltatások területén. Exporttermékeink ára viszont nem emelkedett ugyanilyen arányban, s így jelentős veszteségeink keletkeztek. A megváltozott helyzetből adódó feladatokat. ötéves tervünkben már figyelembe vettük, s ezek végrehajtásán dolgozunk. Az eddigi előrehaladás azonban nem elegendő ahhoz, hogy elérjük a tervben kijelölt célokat. A minőségi változások a termelésben, a gazdálkodásban, a gazdaságos export növelésében, a külgazdasági egyensúly javításában még nem bontakoztak ki a szükséges mértékben. E helyzetet figyelembe véve foglalt állást múlt év áprilisában és decemberében, majd ez év júniusában az MSZMP Központi Bizottsága, és hozta meg konkrét döntéseit a Minisztertanács. A gazdálkodás hatékonyságának növelése érdekében elkerülhetetlen és halaszthatatlan olyan termelői és fogyasztói árak kialakítása, amelyek jobban kifejezik a valóságos termelési költségeket. A termelő és felhasználó csak ilyen árak alapján tudja reálisan megítélni a ráfordítások nagyságát és azt, hogy mit gazdaságos termelni, mit célszerű fejleszteni. KÉRDÉS: Miért vált szükségessé most a megszokottnál nagyobb mértékű fogyasztói árrendezés? VÁLASZ: A belföldi árszínvonal védelme érdekében eddig a gazdaságilag indokoltnál kisebb mértékben érvényesítettük a tartós világpiaci árváltozásokat. A termelői árak a változásokat csak részben, sok esetben erősen késleltetve követték, így mind kevésbé feleltek meg a valóságos költségviszonyoknak. A fogyasztói árak még a termelői árak változását sem követték. Az ebből adódó terheket az állami költségvetés viselte. Az utóbbi években tehát — intézkedéseink ellenére — árrendszerünk a maga egészében még mindig nem tükrözi eléggé a világpiaci viszonyokat, a végbement változásokat. A helyzetre jellemző például, hogy az elmúlt évben a termékek és szolgáltatások fogyasztói ártámogatásának összege már meghaladta a 40 milliárd forintot, ami megfelel a fogyasztás 13 százalékának, és jelentősen felülmúlja az állam forgalmiadó-bevételét. A költségvetés jelenlegi helyzetében ezek a kiadások már nem növelhetőek tovább. Az olyan fogyasztói ártámogatások, amelyekhez alapvető társadalmi érdekek nem fűződnek, azzal a következménynyel is járnak, hogy emiatt más, előbbre való igények kielégítése szenved késedelmet. 1980-tól új termelői árrendszert vezetünk be. A termelői árváltozások átfogják a termelés minden területét, így a közszükségleti cikkek termelését és ezek árait is. Ezért most több évre elaprózott árrendezési program nem vezethet célhoz, lassítaná a pozitív hatások kibontakozását. Gazdasági fejlődésünk követelményei szükségessé teszik, hogy a fogyasztói árakat most átfogóan rendezzük. Az áremeléseket az államháztartás egyensúlyának javításához fűződő alapvető érdekeink is indokolják. A fogyasztói átrendezéstől azt is várjuk, hogy fokozódik az energiatakarékosság, csökken az egyes élelmiszerek fogyasztásában tapasztalható pazarlás, és ésszerűbb, gazdasági fejlettségünkkel jobban összhangban álló fogyasztás alakul ki. Kormányzatunk a gazdasági követelmények érvényesítése közben is gondoskodik arról, hogy a lakosság kialakult életszínvonalát megőrizze és megszilárdítsa. Ezért a mostani széles körű árrendezés után is számos élelmiszer, energiahordozó ára továbbra is támogatott marad. Például a sertéshúsra több mint 30 százalék, a tejre és tejtermékekre 50 százalék körüli, a cukorra, valamint a tartósított élelmiszerekre továbbra is átlagosan közel 20 százalék fogyasztói ártámogatás jut. Változatlanul jelentős fogyasztói ártámogatásban részesülnek a közlekedési viteldíjak, a gyermekruházati cikkek, a tanszerek, a gyógyszerek és számos szolgáltatás. A jövőben arra kell törekednünk, hogy a mostanihoz hasonló átfogó árrendezésre ne legyen szükség, az elkerülhetetlen árváltozások ne összegyűjtve, halmozva jelentkezzenek, hanem árrendszerünk folyamatosan, rugalmasabban kövesse a termelési költségek változásait. KÉRDÉS: Kérjük, szóljon a bér- és jövedelemkiegészítésekről is. VÁLASZ: A Minisztertanács szóban forgó határozatát alapos politikai és gazdasági mérlegelés előzte meg. A fogyasztói árak rendezésénél, valamint a bérek és a jövedelmek kiegészítésénél egyaránt figyelembe kellett venni a népgazdaság teherbíró képességét és életszínvonal-politikánk követelményeit. Ennek megfelelően a napi fogyasztás körébe tartozó termékek (élelmiszerek, tüzelőanyagok, villanyáram) áremelkedését a kormány bér-, illetve jövedelemkiegészítésekkel ellensúlyozza. Bér-, illetve jövedelemkiegészítésben részesül minden kereső és valamennyi társadalmi juttatásban részesülő eltartott, összesen mintegy tízmillió-kétszázezer fő. Jövedelemkiegészítést kap néhány olyan lakossági csoport is, amely eddig ilyen jellegű juttatásban nem részesült: az egygyermekes családokban élő gyermekek és a nyugdíjas korú, de nem nyugdíjjogosult házastársak. Az építőanyagok árának emelkedése növeli az építkezések költségeit, a lakásépítők terheit. Ezt figyelembe véve emelkedik egyes építési kölcsönök felső határa. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fogyasztói áremelkedés nem egyformán érinti az egyes családokat. A bér- és jövedelemkiegészítések megállapításánál arra törekedtünk, hogy elsősorban a kisebb keresettel és jövedelemmel rendelkező dolgozók, nyugdíjasok és gyermekes családok terheit enyhítsük. Ezen túl azonban arra is szükség van, hogy mindnyájan takarékosabban gazdálkodjunk a közösségi életben és saját háztartásunkban egyaránt. Az árszint jelenlegi emelkedését végső soron és teljes mértékben csak az egész társadalom közös erőfeszítéseivel lehet ellensúlyozni. Tehát minden munkakörben jobb, fegyelmezettebb, hatékonyabb munkára van szükség, mert csak ezzel teremthetjük meg egész népünk, s benne az egyes családok jólétének anyagi alapjait. Befejezésül szeretném hangsúlyozni: pártunk és kormányunk bízik abban, hogy a lakosság megérti a Minisztertanács döntésének szükségességét. Szocialista rendszerünk gazdasági alapjai szilárdak. Közös munkával el tudjuk érni, hogy a népgazdaság fejlesztésében és az életszínvonal terén elért eddigi vívmányainkat megőrizzük, és további fejlődésünk feltételeit megteremtsük. A Brit Munkáspárt küldöttségének magyarországi látogatása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására július 16. és 20. között látogatást tett hazánkban a Brit Munkáspárt küldöttsége. A delegációt Joan Lester, a végrehajtó bizottság tagja, a nemzetközi bizottság elnöke vezette, tagja volt Alec Kitson, a végrehajtó bizottság tagja és Jenny Little, a nemzetközi bizottság titkára. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta a küldöttséget. Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője tárgyalást folytatott a delegációval. A vendégek találkoztak Péter Jánossal, az országgyűlés alelnökével, Gál Lászlóval, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesével és Hetényi István államtitkárral, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével. Látogatást tettek a Csepel Vas- és Fémművekben, valamint a dunavarsányi termelőszövetkezetben. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken a két párt képviselői tájékoztatták egymást pártjuk tevékenységéről, véleményt cseréltek a pártközi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről, valamint a nemzetközi élet fontosabb kérdéseiről. Kölcsönösen megállapították, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Brit Munkáspárt egyaránt elsőrendű fontosságúnak tekinti a nemzetközi enyhülésért, a békéért, az általános és teljes leszerelésért kifejtett erőfeszítések folytatását. Nagy jelentőségűnek értékelték a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejött újabb megállapodást a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról. Úgy vélték, hogy az egyezmény létrejötte kedvező hatással van a nemzetközi helyzet alakulására, megvalósítása pedig hozzájárul a fegyverkezési hajsza megfékezéséhez. Kinyilvánították a két párt szolidaritását a függetlenségükért és nemzeti felszabadításukért harcoló népek iránt, és elítélték a faji megkülönböztetés minden formáját. Fontosnak tartották az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányában foglalt megállapodások és ajánlások alkalmazását az államközi kapcsolatokban. Kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a madridi találkozó eredményes megtartásának és mindazon kezdeményezéseknek, melyek az európai béke, biztonság és együttműködés további erősítését szolgálják. Megállapították, hogy a béke és az enyhülés megszilárdításához, a háborús veszély elhárításához, a leszereléshez, a különböző társadalmi berendezkedésű államok közötti kapcsolatok fejlesztéséhez kedvezően járul hozzá a kommunista és a szocialista— szocáldemokrata pártok közötti párbeszéd és együttműködés. Kölcsönösen kifejezésre juttatták, hogy a pártközi kapcsolatok kiépítése megfelel a két nép érdekeinek, jól szolgálja őket, és elősegíti a két ország közötti együttműködés bővítését. Ennek érdekében készségüket fejezték ki az MSZMP és a Brit Munkáspárt közötti kapcsolatok fejlesztésére. A Brit Munkáspárt küldöttsége szombaton elutazott hazánkból. A delegációt Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. HATÉKONYSÁG, MINŐSÉG, GAZDASÁGOSSÁG Szövetkezeti szakemberek országos találkozója Augusztusban ismét megrendezik Harkányfürdőn a szövetkezeti szakemberek országos találkozóját. A rangos szövetkezetpolitikai fórumsorozatot tizedik alkalommal szervezi meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezete az Országos Szövetkezeti Tanács védnökségével. Augusztus 18. és 31. között a három nagy szövetkezeti ágazat — az ipari, a mezőgazdasági és a fogyasztási — mintegy százhúsz vezető szakembere tanácskozik a szövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. Hatékonyság, minőség, gazdaságosság — ezek lesznek a fő témák, amelyeket kérdéscsoportokra bontva tíz előadáson, továbbá konzultációkon, kerekasztal-beszélgetéseken, vitaesteken, valamint gyakorlati bemutatók segítségével dolgoznak fel. A szövetkezetpolitikai tanácskozásokon több mint ezer szakember részvételére számítanak; az úgynevezett nyílt előadásoknak további két és fél ezer hallgatójuk szokott lenni. Kialakult a rendezvénysorozat törzsgárdája is: sokan öt-hat esztendeje rendszeresen részt vesznek a vezetőképző jellegű fórumokon, s akadnak jó néhányan olyanok is, akik eddig valamennyi harkányi találkozón ott voltak. A TIT változatos szabadidőprogramot is készített a vendégeknek, tanulmányi kirándulásokkal, gazdag kulturális eseménysorozattal. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság tájékoztatója A Minisztertanács rendelkezésének megfelelően sor kerül a jövedelempótlékok folyósítására. Egyes esetekben azonban ezúttal külön igénybejelentéseket kell tenni. A nyugdíjfolyósító szerveknek nincs nyilvántartásuk az olyan házastársakról, akik után házastársi pótlék nem jár. Ezért az eltartott, idős (55 éven felüli, tsznyugdíjas esetén 56 éven felüli) vagy rokkant házastárs számán a havi 180 forint összegű jövedelempótlékot igényelni kell. Az augusztus első napjaiban történő soron kívüli kiutalások alkalmával a postai kézbesítők a nyugdíjasoknak egy külön tájékoztatót is átadnak. Ennek hátoldala szolgál igénybejelentésül. Pontos kitöltése — különösen a törzsszám gondos beírása —, aláírása és visszaküldése után a nyugdíjfolyósító szervek az arra jogosultaknak a lehető legrövidebb időn belül kiutalják a jövedelempótlékot, természetesen július 1-i hatállyal. A családi pótlékra nem jogosító gyermek után a havi 130 forint összegű jövedelempótlékot szintén bejelentésre tudják a folyósító szervek megállapítani és megküldeni. Az igényt minden esetben a munkáltatónál kell bejelenteni. A rendelkezésre álló rövid idő miatt előfordulhat késedelmes folyósítás, de az minden esetben visszamenőleges hatályú. (MTI)