Népszabadság, 1980. február (38. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-22 / 44. szám

2 BEFEJEZŐDÖTT CYRUS VANCE KÖRÚTJA Nyugat-Európa zavartan figyeli Washington politikáját Csütörtökön befejeződött Cyrus Vance amerikai külügyminiszter nyugat-európai körútja. Az aláb­biakban foglaljuk össze a tárgya­lásaival kapcsolatos tudósításokat. Washington egészen a bejelen­tés előtti órákig tagadta Bonn előtt, hogy a moszkvai nyári olim­piai játékok bojkottjára készül — ez az egyik alapja a Schmidt­­kormány változatlan bizalmatlan­ságának, tűnt ki csütörtökön az amerikai sajtóból. A lapjelenté­­sek szerint egyébként Vance kül­ügyminisztert Bonnban „meglep­te”, hogy mennyire eltérnek a két kormány nézetei. Joseph Kraft, a neves publicis­ta értesülései szerint Vance ame­rikai külügyminiszter január 11-én közölte Egon Bahrral, Schmidt kancellár személyes megbízottjával: „Teljesen való­színűtlen” a moszkvai olimpiai játékok bojkottja. Ugyanezt a vá­laszt adta a rákövetkező héten Bonnban Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyet­tes. Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó néhány nappal ké­sőbb telefonon biztosította bonni partnerét, hogy nem várható amerikai lépés az olimpia ellen. A Schmidt-kormányt végül csupán órákkal Carter elnök bejelentése előtt értesítették, hogy végül is milyen döntés született. A Vance külügyminiszter bonni látogatását elemző amerikai tudó­sítások szerint mindenesetre többről is szó van, mint a tájé­koztatás hiányáról. „A felszínen megnyilvánuló szívélyesség sem tudta elleplezni a zavart, a bi­zonytalanságot, amellyel a nyu­gat-európaiak a Szovjetunió vo­natkozásában folytatott amerikai politikára tekintenek” — írja a The Washington Post. „Nyilván­való a nyugtalanság­amiatt, vajon nem próbálja-e Washington a Szovjetunióval való növekvő konfrontáció felé vezetni a nyu­gati szövetséget” — állapítja meg a lap bonni tudósítása. (MTI) Nem csökkentek a francia—amerikai nézetkülönbségek PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Vance amerikai külügyminisz­ter csütörtökön néhány órás meg­beszélés után, amelyet Francois­ Poncet külügyminiszterrel folyta­tott, továbbutazott Londonba. Vance hasznosnak, szívélyesnek és — utalva a dolgok különböző megközelítésére — nyíltnak ne­vezte a tárgyalásokat. Elismerve a fennálló nézetkülönbségeket, megjegyezte, hogy azok további konzultációk tárgyai lesznek. A francia és az amerikai állás­pontkülönbségek azonban szemlá­tomást türelmetlenséget idéztek elő az amerikai diplomáciában. Erre vallanak egyebek között Arthur Hartmann-nak, az Egyesült Államok párizsi nagykövetének fel­tűnően tapintatlan megjegyzései a párizsi Amerikai Klubban mon­dott szerda esti beszédében. A­­nagykövet kijelentette, hogy „bi­zonyos politikai személyiségek vé­leményét, amely szerint Francia­­országnak harmadik utat kell ta­lálnia a két szuperhatalom kö­zött, nem lehet másként minősí­teni, mint áporodott semleges ab­szurditásnak”. Hartmann durva hasonlata odáig merészkedett hogy párhuzamot vont az általa bírált francia álláspontok és az egykori belga magatartás köreit, amikor a­­belgák a második világ­háború előtt Franciaország irá­nyában tartottak katonai hadgya­korlatot, nehogy magukra hara­gítsák a fasiszta Németországot. Az amerikai nagykövet kijelen­tette: „Nem lehet elfelejteni, hogy melyik oldalon vagyunk.” Az AFP francia hírügynökség így kommentálta a nagykövet kijelen­téseit: „hamis hang volt”. A francia külügyminisztérium szóvivője csütörtökön egyébként hangoztatta: továbbra sincs vál­tozás Franciaország álláspontjá­ban: a moszkvai olimpiai játékok megtartása mellett van. R. L. Nyugatnémet belpolitikai vita a Washingtonnal való együttműködésről Az Egyesült Államokhoz fűző­dő viszony mindinkább belpoli­tikai kérdéssé válik az NSZK-ban. Vezető szociáldemokrata politiku­sok — Vance külügyminiszter lá­togatása után — félreérthetetlenül bírálták a Carter-kormányt meg­fontolatlan külpolitikájáért. Az el­lenzéki keresztény pártok vezetői viszont a NATO-érdekek elárulá­sával, szövetségi hűtlenséggel vá­dolják a bonni koalíciót. Egon Bahr, az SPD ügyvezetője a Quick című hetilapnak adott nyilatkozatában csütörtökön nyíl­tan figyelmeztette Washingtont: Ne essen régi hibájába, ne higy­­gye, hogy minden problémát fegy­verekkel meg lehet oldani. A Szovjetunió békeszeretetéhez — mondta Bahr — nem fér két­ség, a szovjet vezetők el akarják kerülni a harmadik világháborút, és komoly érdekük fűződik az enyhülési politika folytatásához. Erre kell törekednie a nyugatné­met kormánynak is, amely abból indul ki, hogy tíz év keleti politi­kájának eredményeként Európá­ban a béke biztosabbá vált. Az amerikai—nyugat-európai kapcsolatokról szólva Bahr kije­lentette: az Egyesült Államoknak sem érdeke, hogy a nemzetközi feszültség kiterjedjen Európára. Az Egyesült Államok kormánya által elhatározott olimpiai bojkott nem fogja elérni politikai célját, morális hatását pedig gyengíteni fogja, hogy sok nyugati ország el­küldi versenyzőit Moszkvába. Ami az NSZK-t illeti, Bahr szerint van idő az álláspontok megfontolá­sára. Bahr és más szociáldemokrata politikusok józanságra intő figyel­meztetéseit a jobboldali CDU— CSU heves felháborodással fogad­ta. Franz-Josef Strauss bajor tar­tományi miniszterelnök, az ellen­zék kancellárjelöltje csütörtökön azzal gyanúsította a kormányt, hogy „ki akar ugorni a Nyugat közös csónakjából”. Strauss sze­rint az NSZK-nak egyértelműen az amerikai érdekekhez kell iga­zodnia, nem pedig Franciaország­gal keresnie a közös politikát. Feltűnő módon azonban az ellen­zéki politikus is hangot adott elé­gedetlenségének Washington po­litikájával kapcsolatban. Remé­nyét fejezte ki, hogy „az ameri­kai passiójátékok hamarosan vé­get érnek”, és a szövetségesek szá­mára jobban kiszámítható, meg­bízhatóbb irányvonal alakul ki a Carter-kormány köreiben. (MTI) Olaszországban csupán villámlátogatás­ ­Római tudósítónktól." Vance amerikai külügyminisz­ter szerda esti római villámlá­togatása nem kis meglepetést keltett olasz politikai körökben, minthogy a Ruffini olasz kül­ügyminiszterrel folytatott meg­beszélése nem tartott tovább ti­zenöt percnél. Ruffini a tárgya­lások után sietve annyit közölt az újságírókkal, hogy olasz rész­ről három témát érintettek: az enyhülés eddigi eredményei meg­védésének ügyét, a helsinki ok­mányokban foglaltak tiszteletben tartatását, és azt, hogy az olasz kormány nagy jelentőséget tulaj­donít az ősszel esedékes madridi találkozónak. Az OKP lapja, a L’Unitá csütörtöki számában a példátlanul rövid tanácskozást annak tulajdonítja, hogy „Olasz­országnak nem volt mit monda­nia”. Londonban talált a legnagyobb megértésre az amerikai külügyminiszter Cyrus Vance amerikai külügy­miniszter nyugat-európai körút­ját csütörtökön Londonban fejez­te be. Délután kétórás megbeszé­lést tartott brit kollégájával, Lord Carringtonnal, majd este fogadta őt Margaret Thatcher miniszterelnök is. A tanácskozások középpontjá­ban az afganisztáni helyzet és annak nyomán a Nyugat szovjet­ellenes stratégiájának összehan­golása állt. Vance Londonban ta­lált a legnagyobb megértésre, hi­szen a konzervatív kormány kez­dettől fogva támogatta Washing­ton hidegháborús fordulatát, ha gazdasági és egyéb intézkedések­kel nem is áll módjában alátá­masztani. Thatcher asszony im­már hivatalos levélben is felhív­ta a Brit Olimpiai Szövetséget, hogy ne vegyen részt az olimpián, de a szövetség minden jel szerint nem teljesíti kérését. Ezért már megindult a nyomás a „minimá­lis követelés” érdekében, hogy a brit sportolók bojkottálják leg­alább az ünnepélyes megnyitót és a zárófelvonulást. (MTI) NÉPSZABADSÁ­G !!­80. február 22., péntek KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — netáníj Sorban Az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága hozzálát a Moszkvába küldendő sportolók kiválogatásá­hoz és felkészítéséhez, és csak áprilisban, a Colorado Springsben tartandó ülésén vitatja meg Car­ter bojkottra vonatkozó döntését — közölte Robert Kane, az Egye­sült Államok Olimpiai Bizottsá­gának elnöke. (MTI) Bécsben befejezte munkáját az az értekezlet, amely az ugyan­csak az osztrák fővárosban jú­niusban tartandó Párbeszéd az enyhülésről és leszerelésről elne­vezésű nemzetközi fórumot ké­szíti elő. (TASZSZ) A Mannesmann és a Thyssen nyugatnémet acélgyár bejelentet­te, hogy 700 ezer tonna nagy át­mérőjű acélcső szállítására vonat­kozó szovjet megrendelést kapott. A megállapodás értéke mintegy 700 millió nyugatnémet márka. Az acélcsövet földgázszállításra fogják felhasználni. (Reuter) Daniel Arap Moi kenyai elnök megígérte Carter elnöknek, hogy az Egyesült Államok haditenge­részeti erői „szükség esetén hasz­nálhatják” a kenyai Mombasa ki­kötőjét. (AP) Salvadorban a munkások és al­kalmazottak közös, 24 órás orszá­gos sztrájkja miatt zárva tartot­tak a hivatalok, leállt az üzemek többsége. A sztrájkot a szakszer­vezeti szövetség szervezte, tilta­kozásul az egyre növekvő elnyo­más miatt. (ADN) Szovjet—afgán barátsági nagy­gyűlést tartottak Kabulban, ame­lyen részt vettek­ a főváros dol­gozói és az Afganisztánban tar­tózkodó szovjet katonai egységek képviselői. (TASZSZ) Genfben ismét találkozott a ve­gyi fegyverek betiltásáról kétol­dalú tárgyalásokat folytató szov­jet és amerikai küldöttség. (TASZSZ) A görög kormány elutasítja Bernard Rogersnek, a NATO eu­rópai haderői főparancsnokának azt a február 11-i javaslatát, hogy Görögország térjen vissza a NA­TO katonai szervezetébe — kö­zölte csütörtökön a Kathimerini című kormánylap jól értesült for­rásokra hivatkozva. (Reuter) Koszigin választási beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) „A gazdaság, a tudomány, a technika területén megvalósított valamennyi intézkedés arra irá­nyul, hogy szilárd anyagi alapot hozzunk létre a népjólét további emeléséhez’’ — hangoztatta Ko­szigin. — „Az elmúlt években so­kat tettünk e feladat megoldá­sáért, azonban még sok megol­datlan kérdés maradt. Az M SZKP feladatunkul tűzte ki azt, hogy átfogó mértékben emeljük a nép anyagi és kulturális életszínvo­nalát. Ez azt jelenti, hogy a szov­jet emberek minden nemzedéké­nek életszínvonalát emelnünk kell, meg kell javítanunk a nép életének minden területét.” Beszéde külpolitikai részében Alekszej Koszigin kijelentette: a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy erősödjék a testvéri szocialista országok ösz­­szeforrottsága a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa és a Varsói Szerződés szervezetének keretei között. A Varsói Szerző­dés — hangoztatta — megbízha­tóan biztosítja a szocialista kö­zösség biztonságát, Európa és az egész világ békéjét. Testvéri együttműködés A szovjet kormányfő méltatta a szocialista közösség országainak állandóan bővülő gazdasági együttműködését, szólt a gazdasá­gi integráció, a szakosítás és a termelés kooperációjának fontos­ságáról. „Jelenleg a szocialista or­szágok megkezdték gazdasági ter­veik koordinációját­ a következő ötéves időszakra — mondotta. — A gazdasági stratégiájuk össze­hangolásával teljesítik pártjuk kongresszusi határozatait. A Szov­jetunió és a többi szocialista or­szág azt a feladatot tűzi maga elé, hogy a lehető legnagyobb mér­tékben szélesítse ki műszaki-tu­dományos és gazdasági kapcsola­tait. Ez minden egyes ország ér­dekeit jól szolgálja, és elősegíti az együttműködés fejlesztését is. Erre minden lehetőségünk meg­van. A szocialista országok szi­lárd anyagi, műszaki és tudomá­nyos alap birtokában vannak, s ezek kihasználásával együttesen a legbonyolultabb feladatokat is megoldhatják. Koszigin hangoztatta: az impe­rialista körök politikájában meg­nyilvánuló fenyegető magatartás, veszélyes tendenciák következté­ben a világ ma feszült pillanato­kat él át a nemzetközi kapcsola­tokban. A Szovjetunió követke­zetesen folytatja békés politi­kai irányvonalának megvalósítá­sát. Leonyid Brezsnyev több be­szédében is olyan fontos, új k­ez­­deményezéseket, javaslatokat is­mertetett, amelyek a fegyverke­zési hajsza megszüntetésére, a katonai enyhülés biztosítására irányulnak. Az Egyesült Államok és néhány más NATO-ország ve­zető körei azonban nemcsak hogy nem fogadták támogatóan a bé­kés szovjet kezdeményezéseket, hanem a katonai előkészületek még intenzívebb meggyorsításá­nak veszélyes útjára léptek. A szovjet kormány ezzel kap­csolatban emlékeztetett az Egye­sült Államok vezetésének leg­újabb lépéseire, a különböző ka­tonai intézkedésekre, a fegyver­kezés fokozását előirányzó dön­tésekre, a Szovjetunió ellen in­dított propagandakampányra, a szovjet—amerikai gazdasági, tu­dományos és kulturális kapcso­latok megnehezítését célzó intéz­kedésekre. Védelmi kérdések „Ezek már nem elszigetelt je­lenségek az Egyesült Államok re­akciós köreinek tevékenységében. Ez teljességgel átgondolt politi­kai irányvonal, amely az enyhü­lés aláaknázására, konfliktushely­zetek kiprovokálására irányul — hangoztatta Koszigin. — Mind­ebből le kell vonni a szükséges következtetéseket, gyakorlati in­tézkedéseink szempontjából. A helyzetből kiindulva nem csök­kenő figyelmet fordítunk az or­szág védelmi képességei kérdé­sének. Senki sem kételkedhet ab­ban, hogy a Szovjetunió nem en­gedi meg a kialakult erőegyen­súly megbontását saját biztonsá­ga kárára.” A helyzet jelenlegi kiéleződésének valódi oka az imperialista erők kardcsörtető politikája, az a pró­bálkozása, amellyel meg akarják állítani a világméretű felszabadí­­tási folyamatot. Az Egyesült Ál­lamok saját „létfontosságú érdek­körzetének” nyilvánítja a világ bármely, tetszés szerinti körzetét, különösen ha ott roskadozni kez­denek az imperialista befolyás vagy uralom pi­llérei, és kijelen­ti, hogy létérdekei biztosítására kész az erő alkalmazására. Wa­shington ezt minden teketória nélkül teszi meg, mintha nem is létezne sem az Egyesült Nemze­tek alapokmánya, sem a nemzet­közi jog, sem pedig az államok szuverenitása. Az Egyesült Államok egyúttal azt követeli a szabadság és a függetlenség útjára lépett népek­től, hogy mondjanak le a nem­zetközi szolidaritásról az impe­rializmussal és az ellenforrada­lommal igaz ügyük védelmében vívott harcukban. „Ami a Szov­jetuniót illeti, semmi sem idege­nebb tőlünk, mint az, hogy or­szágunk boldogulását más népek rovására próbáljuk megvalósítani — mondotta Koszigin. — To­vábbra is a béke és a népek kö­zötti barátság politikáját foly­tatjuk. Miközben megőrizzük éberségünket, készségünket arra, hogy visszaverjünk mindenfajta agresszív próbálkozást, bárhon­nan is jöjjön az, továbbra is ki­tartunk az enyhülés gyümölcsei mellett, amelyeket sok ország tartós erőfeszítései hoztak meg. Amellett foglalunk állást, hogy széleskörűen fejlődjék a nemzet­közi együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika, a kultú­ra területén a világ minden olyan országával, amely az egymás köz­ti kapcsolatokat az egyenlőség és a belügyekbe való be nem avat­kozás elveire építi. S ezt nem azért tesszük, mert erre egyedül nekünk lenne szükségünk, hanem azért, mert ez a politika elősegíti az országok közötti kölcsönös bi­zalom megerősödését, a béke po­litikájának megszilárdítását, az új világháború megakadályozását A Szovjetunió, a testvéri szocia­lista országok, a békeszerető erők mindent megtesznek azért hogy az enyhülés, a fegyverkezési haj­sza megszüntetése, a békés egy­más mellett élés ügye megerősöd­jék és tovább fejlődjék. Továbbra is politikai eszközök­kel küzdünk azért, hogy az eny­hülés, a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a békés egymás mellett élés ügye megerősödjék és továbbfejlődjék. Ezek az esz­közök, a tárgyalások, az olyan kölcsönösen elfogadható megol­dások, amelyek a teljes egyenlő­ség alapján jöttek létre és nem károsítják egyik fél biztonságát sem. A józanság politikája Minden más elképzelés — a ka­tonai erő alkalmazására irányuló törekvés, a katonai fölény meg­szerzésének kísérlete, amelyet most a legaktívabban az Egye­sült Államok és Kína képvisel — ostobaság lenne, mert csak ah­hoz vezetne, hogy megnövekszik az általános, termonukleáris há­ború veszélye.” A szovjet kormányfő megálla­pította, hogy a Nyugaton nem­csak a széles néprétegeket, ha­nem az uralkodó körök józanul gondolkodó képviselőit is nyug­talansággal töltik el az amerikai kormányzat mostani irányvonalá­nak következményei. Ezek a kö­rök is megértik: történelmileg szükségszerű, hogy megőrizzék mindazt a pozitívumot, amelyet a nemzetközi kapcsolatok norma­lizálása területén értek el.­­ Nyil­vánvalóan nem volna helyes fel­­tételezés, ha úgy vélnénk, az Egyesült Államokban nincsenek olyan józan politikusok, akik ne volnának tisztában az enyhülés jelentőségével. „Nincs a világon olyan nép, amely tudatosan a fegyverkezési verseny, a háborús előkészületek esztelen politikájával kötné ösz­­sze sorsát. Hisszük, hogy a nem­zetközi kapcsolatokban győzedel­meskedni fog a béke és az eny­hülés politikája, mert ez a poli­tika nyitja meg a népek előtt a jövőhöz vezető utat. A Szovjet­unió külpolitikája továbbra is ezt a nemes célt fogja szolgálni” — hangoztatta választási beszédében Alekszej Koszigin.

Next