Népszabadság, 1980. február (38. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-22 / 44. szám
2 BEFEJEZŐDÖTT CYRUS VANCE KÖRÚTJA Nyugat-Európa zavartan figyeli Washington politikáját Csütörtökön befejeződött Cyrus Vance amerikai külügyminiszter nyugat-európai körútja. Az alábbiakban foglaljuk össze a tárgyalásaival kapcsolatos tudósításokat. Washington egészen a bejelentés előtti órákig tagadta Bonn előtt, hogy a moszkvai nyári olimpiai játékok bojkottjára készül — ez az egyik alapja a Schmidtkormány változatlan bizalmatlanságának, tűnt ki csütörtökön az amerikai sajtóból. A lapjelentések szerint egyébként Vance külügyminisztert Bonnban „meglepte”, hogy mennyire eltérnek a két kormány nézetei. Joseph Kraft, a neves publicista értesülései szerint Vance amerikai külügyminiszter január 11-én közölte Egon Bahrral, Schmidt kancellár személyes megbízottjával: „Teljesen valószínűtlen” a moszkvai olimpiai játékok bojkottja. Ugyanezt a választ adta a rákövetkező héten Bonnban Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes. Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó néhány nappal később telefonon biztosította bonni partnerét, hogy nem várható amerikai lépés az olimpia ellen. A Schmidt-kormányt végül csupán órákkal Carter elnök bejelentése előtt értesítették, hogy végül is milyen döntés született. A Vance külügyminiszter bonni látogatását elemző amerikai tudósítások szerint mindenesetre többről is szó van, mint a tájékoztatás hiányáról. „A felszínen megnyilvánuló szívélyesség sem tudta elleplezni a zavart, a bizonytalanságot, amellyel a nyugat-európaiak a Szovjetunió vonatkozásában folytatott amerikai politikára tekintenek” — írja a The Washington Post. „Nyilvánvaló a nyugtalanságamiatt, vajon nem próbálja-e Washington a Szovjetunióval való növekvő konfrontáció felé vezetni a nyugati szövetséget” — állapítja meg a lap bonni tudósítása. (MTI) Nem csökkentek a francia—amerikai nézetkülönbségek PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Vance amerikai külügyminiszter csütörtökön néhány órás megbeszélés után, amelyet Francois Poncet külügyminiszterrel folytatott, továbbutazott Londonba. Vance hasznosnak, szívélyesnek és — utalva a dolgok különböző megközelítésére — nyíltnak nevezte a tárgyalásokat. Elismerve a fennálló nézetkülönbségeket, megjegyezte, hogy azok további konzultációk tárgyai lesznek. A francia és az amerikai álláspontkülönbségek azonban szemlátomást türelmetlenséget idéztek elő az amerikai diplomáciában. Erre vallanak egyebek között Arthur Hartmann-nak, az Egyesült Államok párizsi nagykövetének feltűnően tapintatlan megjegyzései a párizsi Amerikai Klubban mondott szerda esti beszédében. Anagykövet kijelentette, hogy „bizonyos politikai személyiségek véleményét, amely szerint Franciaországnak harmadik utat kell találnia a két szuperhatalom között, nem lehet másként minősíteni, mint áporodott semleges abszurditásnak”. Hartmann durva hasonlata odáig merészkedett hogy párhuzamot vont az általa bírált francia álláspontok és az egykori belga magatartás köreit, amikor abelgák a második világháború előtt Franciaország irányában tartottak katonai hadgyakorlatot, nehogy magukra haragítsák a fasiszta Németországot. Az amerikai nagykövet kijelentette: „Nem lehet elfelejteni, hogy melyik oldalon vagyunk.” Az AFP francia hírügynökség így kommentálta a nagykövet kijelentéseit: „hamis hang volt”. A francia külügyminisztérium szóvivője csütörtökön egyébként hangoztatta: továbbra sincs változás Franciaország álláspontjában: a moszkvai olimpiai játékok megtartása mellett van. R. L. Nyugatnémet belpolitikai vita a Washingtonnal való együttműködésről Az Egyesült Államokhoz fűződő viszony mindinkább belpolitikai kérdéssé válik az NSZK-ban. Vezető szociáldemokrata politikusok — Vance külügyminiszter látogatása után — félreérthetetlenül bírálták a Carter-kormányt megfontolatlan külpolitikájáért. Az ellenzéki keresztény pártok vezetői viszont a NATO-érdekek elárulásával, szövetségi hűtlenséggel vádolják a bonni koalíciót. Egon Bahr, az SPD ügyvezetője a Quick című hetilapnak adott nyilatkozatában csütörtökön nyíltan figyelmeztette Washingtont: Ne essen régi hibájába, ne higygye, hogy minden problémát fegyverekkel meg lehet oldani. A Szovjetunió békeszeretetéhez — mondta Bahr — nem fér kétség, a szovjet vezetők el akarják kerülni a harmadik világháborút, és komoly érdekük fűződik az enyhülési politika folytatásához. Erre kell törekednie a nyugatnémet kormánynak is, amely abból indul ki, hogy tíz év keleti politikájának eredményeként Európában a béke biztosabbá vált. Az amerikai—nyugat-európai kapcsolatokról szólva Bahr kijelentette: az Egyesült Államoknak sem érdeke, hogy a nemzetközi feszültség kiterjedjen Európára. Az Egyesült Államok kormánya által elhatározott olimpiai bojkott nem fogja elérni politikai célját, morális hatását pedig gyengíteni fogja, hogy sok nyugati ország elküldi versenyzőit Moszkvába. Ami az NSZK-t illeti, Bahr szerint van idő az álláspontok megfontolására. Bahr és más szociáldemokrata politikusok józanságra intő figyelmeztetéseit a jobboldali CDU— CSU heves felháborodással fogadta. Franz-Josef Strauss bajor tartományi miniszterelnök, az ellenzék kancellárjelöltje csütörtökön azzal gyanúsította a kormányt, hogy „ki akar ugorni a Nyugat közös csónakjából”. Strauss szerint az NSZK-nak egyértelműen az amerikai érdekekhez kell igazodnia, nem pedig Franciaországgal keresnie a közös politikát. Feltűnő módon azonban az ellenzéki politikus is hangot adott elégedetlenségének Washington politikájával kapcsolatban. Reményét fejezte ki, hogy „az amerikai passiójátékok hamarosan véget érnek”, és a szövetségesek számára jobban kiszámítható, megbízhatóbb irányvonal alakul ki a Carter-kormány köreiben. (MTI) Olaszországban csupán villámlátogatás Római tudósítónktól." Vance amerikai külügyminiszter szerda esti római villámlátogatása nem kis meglepetést keltett olasz politikai körökben, minthogy a Ruffini olasz külügyminiszterrel folytatott megbeszélése nem tartott tovább tizenöt percnél. Ruffini a tárgyalások után sietve annyit közölt az újságírókkal, hogy olasz részről három témát érintettek: az enyhülés eddigi eredményei megvédésének ügyét, a helsinki okmányokban foglaltak tiszteletben tartatását, és azt, hogy az olasz kormány nagy jelentőséget tulajdonít az ősszel esedékes madridi találkozónak. Az OKP lapja, a L’Unitá csütörtöki számában a példátlanul rövid tanácskozást annak tulajdonítja, hogy „Olaszországnak nem volt mit mondania”. Londonban talált a legnagyobb megértésre az amerikai külügyminiszter Cyrus Vance amerikai külügyminiszter nyugat-európai körútját csütörtökön Londonban fejezte be. Délután kétórás megbeszélést tartott brit kollégájával, Lord Carringtonnal, majd este fogadta őt Margaret Thatcher miniszterelnök is. A tanácskozások középpontjában az afganisztáni helyzet és annak nyomán a Nyugat szovjetellenes stratégiájának összehangolása állt. Vance Londonban talált a legnagyobb megértésre, hiszen a konzervatív kormány kezdettől fogva támogatta Washington hidegháborús fordulatát, ha gazdasági és egyéb intézkedésekkel nem is áll módjában alátámasztani. Thatcher asszony immár hivatalos levélben is felhívta a Brit Olimpiai Szövetséget, hogy ne vegyen részt az olimpián, de a szövetség minden jel szerint nem teljesíti kérését. Ezért már megindult a nyomás a „minimális követelés” érdekében, hogy a brit sportolók bojkottálják legalább az ünnepélyes megnyitót és a zárófelvonulást. (MTI) NÉPSZABADSÁG !!80. február 22., péntek KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — netáníj Sorban Az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága hozzálát a Moszkvába küldendő sportolók kiválogatásához és felkészítéséhez, és csak áprilisban, a Colorado Springsben tartandó ülésén vitatja meg Carter bojkottra vonatkozó döntését — közölte Robert Kane, az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának elnöke. (MTI) Bécsben befejezte munkáját az az értekezlet, amely az ugyancsak az osztrák fővárosban júniusban tartandó Párbeszéd az enyhülésről és leszerelésről elnevezésű nemzetközi fórumot készíti elő. (TASZSZ) A Mannesmann és a Thyssen nyugatnémet acélgyár bejelentette, hogy 700 ezer tonna nagy átmérőjű acélcső szállítására vonatkozó szovjet megrendelést kapott. A megállapodás értéke mintegy 700 millió nyugatnémet márka. Az acélcsövet földgázszállításra fogják felhasználni. (Reuter) Daniel Arap Moi kenyai elnök megígérte Carter elnöknek, hogy az Egyesült Államok haditengerészeti erői „szükség esetén használhatják” a kenyai Mombasa kikötőjét. (AP) Salvadorban a munkások és alkalmazottak közös, 24 órás országos sztrájkja miatt zárva tartottak a hivatalok, leállt az üzemek többsége. A sztrájkot a szakszervezeti szövetség szervezte, tiltakozásul az egyre növekvő elnyomás miatt. (ADN) Szovjet—afgán barátsági nagygyűlést tartottak Kabulban, amelyen részt vettek a főváros dolgozói és az Afganisztánban tartózkodó szovjet katonai egységek képviselői. (TASZSZ) Genfben ismét találkozott a vegyi fegyverek betiltásáról kétoldalú tárgyalásokat folytató szovjet és amerikai küldöttség. (TASZSZ) A görög kormány elutasítja Bernard Rogersnek, a NATO európai haderői főparancsnokának azt a február 11-i javaslatát, hogy Görögország térjen vissza a NATO katonai szervezetébe — közölte csütörtökön a Kathimerini című kormánylap jól értesült forrásokra hivatkozva. (Reuter) Koszigin választási beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) „A gazdaság, a tudomány, a technika területén megvalósított valamennyi intézkedés arra irányul, hogy szilárd anyagi alapot hozzunk létre a népjólét további emeléséhez’’ — hangoztatta Koszigin. — „Az elmúlt években sokat tettünk e feladat megoldásáért, azonban még sok megoldatlan kérdés maradt. Az M SZKP feladatunkul tűzte ki azt, hogy átfogó mértékben emeljük a nép anyagi és kulturális életszínvonalát. Ez azt jelenti, hogy a szovjet emberek minden nemzedékének életszínvonalát emelnünk kell, meg kell javítanunk a nép életének minden területét.” Beszéde külpolitikai részében Alekszej Koszigin kijelentette: a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy erősödjék a testvéri szocialista országok öszszeforrottsága a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Varsói Szerződés szervezetének keretei között. A Varsói Szerződés — hangoztatta — megbízhatóan biztosítja a szocialista közösség biztonságát, Európa és az egész világ békéjét. Testvéri együttműködés A szovjet kormányfő méltatta a szocialista közösség országainak állandóan bővülő gazdasági együttműködését, szólt a gazdasági integráció, a szakosítás és a termelés kooperációjának fontosságáról. „Jelenleg a szocialista országok megkezdték gazdasági terveik koordinációját a következő ötéves időszakra — mondotta. — A gazdasági stratégiájuk összehangolásával teljesítik pártjuk kongresszusi határozatait. A Szovjetunió és a többi szocialista ország azt a feladatot tűzi maga elé, hogy a lehető legnagyobb mértékben szélesítse ki műszaki-tudományos és gazdasági kapcsolatait. Ez minden egyes ország érdekeit jól szolgálja, és elősegíti az együttműködés fejlesztését is. Erre minden lehetőségünk megvan. A szocialista országok szilárd anyagi, műszaki és tudományos alap birtokában vannak, s ezek kihasználásával együttesen a legbonyolultabb feladatokat is megoldhatják. Koszigin hangoztatta: az imperialista körök politikájában megnyilvánuló fenyegető magatartás, veszélyes tendenciák következtében a világ ma feszült pillanatokat él át a nemzetközi kapcsolatokban. A Szovjetunió következetesen folytatja békés politikai irányvonalának megvalósítását. Leonyid Brezsnyev több beszédében is olyan fontos, új kezdeményezéseket, javaslatokat ismertetett, amelyek a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, a katonai enyhülés biztosítására irányulnak. Az Egyesült Államok és néhány más NATO-ország vezető körei azonban nemcsak hogy nem fogadták támogatóan a békés szovjet kezdeményezéseket, hanem a katonai előkészületek még intenzívebb meggyorsításának veszélyes útjára léptek. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban emlékeztetett az Egyesült Államok vezetésének legújabb lépéseire, a különböző katonai intézkedésekre, a fegyverkezés fokozását előirányzó döntésekre, a Szovjetunió ellen indított propagandakampányra, a szovjet—amerikai gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok megnehezítését célzó intézkedésekre. Védelmi kérdések „Ezek már nem elszigetelt jelenségek az Egyesült Államok reakciós köreinek tevékenységében. Ez teljességgel átgondolt politikai irányvonal, amely az enyhülés aláaknázására, konfliktushelyzetek kiprovokálására irányul — hangoztatta Koszigin. — Mindebből le kell vonni a szükséges következtetéseket, gyakorlati intézkedéseink szempontjából. A helyzetből kiindulva nem csökkenő figyelmet fordítunk az ország védelmi képességei kérdésének. Senki sem kételkedhet abban, hogy a Szovjetunió nem engedi meg a kialakult erőegyensúly megbontását saját biztonsága kárára.” A helyzet jelenlegi kiéleződésének valódi oka az imperialista erők kardcsörtető politikája, az a próbálkozása, amellyel meg akarják állítani a világméretű felszabadítási folyamatot. Az Egyesült Államok saját „létfontosságú érdekkörzetének” nyilvánítja a világ bármely, tetszés szerinti körzetét, különösen ha ott roskadozni kezdenek az imperialista befolyás vagy uralom pillérei, és kijelenti, hogy létérdekei biztosítására kész az erő alkalmazására. Washington ezt minden teketória nélkül teszi meg, mintha nem is létezne sem az Egyesült Nemzetek alapokmánya, sem a nemzetközi jog, sem pedig az államok szuverenitása. Az Egyesült Államok egyúttal azt követeli a szabadság és a függetlenség útjára lépett népektől, hogy mondjanak le a nemzetközi szolidaritásról az imperializmussal és az ellenforradalommal igaz ügyük védelmében vívott harcukban. „Ami a Szovjetuniót illeti, semmi sem idegenebb tőlünk, mint az, hogy országunk boldogulását más népek rovására próbáljuk megvalósítani — mondotta Koszigin. — Továbbra is a béke és a népek közötti barátság politikáját folytatjuk. Miközben megőrizzük éberségünket, készségünket arra, hogy visszaverjünk mindenfajta agresszív próbálkozást, bárhonnan is jöjjön az, továbbra is kitartunk az enyhülés gyümölcsei mellett, amelyeket sok ország tartós erőfeszítései hoztak meg. Amellett foglalunk állást, hogy széleskörűen fejlődjék a nemzetközi együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika, a kultúra területén a világ minden olyan országával, amely az egymás közti kapcsolatokat az egyenlőség és a belügyekbe való be nem avatkozás elveire építi. S ezt nem azért tesszük, mert erre egyedül nekünk lenne szükségünk, hanem azért, mert ez a politika elősegíti az országok közötti kölcsönös bizalom megerősödését, a béke politikájának megszilárdítását, az új világháború megakadályozását A Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, a békeszerető erők mindent megtesznek azért hogy az enyhülés, a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a békés egymás mellett élés ügye megerősödjék és tovább fejlődjék. Továbbra is politikai eszközökkel küzdünk azért, hogy az enyhülés, a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a békés egymás mellett élés ügye megerősödjék és továbbfejlődjék. Ezek az eszközök, a tárgyalások, az olyan kölcsönösen elfogadható megoldások, amelyek a teljes egyenlőség alapján jöttek létre és nem károsítják egyik fél biztonságát sem. A józanság politikája Minden más elképzelés — a katonai erő alkalmazására irányuló törekvés, a katonai fölény megszerzésének kísérlete, amelyet most a legaktívabban az Egyesült Államok és Kína képvisel — ostobaság lenne, mert csak ahhoz vezetne, hogy megnövekszik az általános, termonukleáris háború veszélye.” A szovjet kormányfő megállapította, hogy a Nyugaton nemcsak a széles néprétegeket, hanem az uralkodó körök józanul gondolkodó képviselőit is nyugtalansággal töltik el az amerikai kormányzat mostani irányvonalának következményei. Ezek a körök is megértik: történelmileg szükségszerű, hogy megőrizzék mindazt a pozitívumot, amelyet a nemzetközi kapcsolatok normalizálása területén értek el. Nyilvánvalóan nem volna helyes feltételezés, ha úgy vélnénk, az Egyesült Államokban nincsenek olyan józan politikusok, akik ne volnának tisztában az enyhülés jelentőségével. „Nincs a világon olyan nép, amely tudatosan a fegyverkezési verseny, a háborús előkészületek esztelen politikájával kötné öszsze sorsát. Hisszük, hogy a nemzetközi kapcsolatokban győzedelmeskedni fog a béke és az enyhülés politikája, mert ez a politika nyitja meg a népek előtt a jövőhöz vezető utat. A Szovjetunió külpolitikája továbbra is ezt a nemes célt fogja szolgálni” — hangoztatta választási beszédében Alekszej Koszigin.