Népszabadság, 1980. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-21 / 68. szám
1980. március 21., péntek Pozsonyban átadták Lőrincz Gyulának a magyar Béke és Barátság Érdemrendet (Tudósítónktól.) Bensőséges ünnepségen adták át csütörtök délben a Magyar Népköztársaság pozsonyi főkonzulátusán Lőrincz Gyulának, a CSKP KB tagjának, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége és a Szlovák Képzőművészek Szövetsége elnökének a Béke és Barátság Érdemrendet, amelyet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a művész és politikus 70. születésnapja alkalmából adományozott a magyar—csehszlovák kapcsolatok ápolása és erősítése érdekében végzett munkájáért. A kitüntetést dr. Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete nyújtotta át a kitüntetettnek, s beszédében méltatta Lőrincz Gyula munkásságát, a Sarlóban töltött évektől napjainkig. Lőrincz Gyula meghatott szavakkal mondott köszönetet a magas elismerésért. Az ünnepi eseményen jelen volt dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár, Kiss István, az MSZMP KB tagja, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke. Megjelentek Szlovákia politikai és társadalmi életének vezető képviselői: Ludovit Pezsár, Szlovákia Kommunista Pártja KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Miroslav Vélek, az elnökség tagja, kulturális miniszter, Julius Hanus, a szlovák kormány elnökhelyettese, Benyó Máté és Anna Kretová, a szlovák nemzeti tanács elnökhelyettesei, Krocsány Dezső, a szlovák kormány minisztere, György István, a CSEMADOK főtitkára. Ugyancsak jelen voltak a szlovákiai alkotó szövetségek vezetői. A kitüntetés átadása után dr. Tatai József, hazánk pozsonyi főkonzulja fogadáson látta vendégül a megjelenteket. Dr. Molnár Ferenc államtitkárt és Kiss Istvánt szlovákiai tartózkodása folyamán fogadta Ludovit Pezlár és Miroslav Válek. A szívélyes beszélgetés során áttekintették a kulturális együttműködés időszerű kérdéseit. A magyar küldöttség dr. Kovács Béla nagykövet kíséretében ellátogatott a dunaszerdahelyi járásban fekvő Légre községbe. Befejeződött a Duna Bizottság 38. ülésszaka Március 11. és 20. között Budapesten tartotta meg 38. ülésszakát a Duna menti államok nemzetközi szervezete, a Duna Bizottság. Az ülésen részt vett a tagországok, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Románia és a Szovjetunió küldöttsége, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, a KGST-titkárság és a Meteorológiai Világszervezet képviselői, valamint az NSZK közlekedési minisztériumának szakértői. A bizottság egyebek között hajózási, rádiótávközlési, hidrotechnikai és hidrometeorológiai kérdésekkel foglalkozott, ajánlásokat fogadott el a Dunán közlekedő hajók, valamint a hajók és a kikötők, a parti létesítmények közötti rádió-összeköttetések rendszerére. Foglalkoztak az NSZK-beli Kelheim—Regensburg közötti Duna-szakasz hajózási kérdéseivel is. Az NSZK ugyanis a Duna-csatorna használatát kétoldalú szerződésekhez vagy előzetes engedélyhez köti. A Duna szabad hajózásáról szóló belgrádi konvencióval ellentétes megkülönböztetés feloldására a bizottság szükségesnek tartja, hogy nemzetközi szinten folytassák tovább a tárgyalásokat. toznak. Mennyi élelmiszert, még használható árucikket dobunk ki, s főleg mennyi energiát pazarlunk el a rosszul záródó ajtókon, ablakokon keresztül, mennyibe kerül a lezserségünk, feledékenységünk, azt, még felbecsülni is túlontúl merész vállalkozás. De az bizonyos, s ezt ki-ki, ha jó mélyen magába száll, legalább önmagának bevallhatja: bőven van takarékoskodnivalónk. S ha jobban meggondoljuk a dolgokat, vajon feltétlenül nadrágszíj-összehúzásnak tekinthető-e az észszerű takarékosság? Vajon csökken-e annak a családnak az életszínvonala, amely ezentúl csak annyi élelmiszert vásárol, amennyit meg is tud enni, vagy csak olyan hőmérsékletre fűti fel a lakását, amely kellemes közérzetet ad, s nem kell a meleget az utcára engedni? Mások előttem már nagyon ----------------------- sokszor megírták, hogy nálunknál sokkal magasabb életszínvonalon élő népek a hentesnél grammra vásárolják a húst, már évekkel előttünk bevezettek nálunknál szigorúbb energiatakarékossági intézkedéseket De hát amikor az igazgató azt mondta, hogy összébb kell húzni a nadrágszíjat, akkor ezt tulajdonképpen nem az egyénekre, hanem a gazdálkodásra értette. Mi itt a helyzet? Jó érzéssel olvasom az újságokban a takarékossági híreket, azt, hogy itt vagy ott a jövőben ennyi meg ennyi anyagot, energiát spórolnak meg, és hogy ezzel mennyi pénzkidobástól mentik meg önmagukat, vállalatukat. Talán rosszmájúság, de lehet, hogy csupán a józan logika tételezte fel velem ilyenkor, hogy a most megtakarított pénzt netán eddig elpazarolták. Egy példa: olvasom, hogy nagy fővárosi kórházunk röntgenosztálya az ezüsttakarékosság jegyében az idén a tavalyinál 40 százalékkal kevesebb fixíroldatot és 20—25 százalékkal kevesebb röntgenfilmet használ fel anélkül, hogy ez a betegellátás rovására lenne. A módszer egyszerű: ezentúl csak akkora filmet használnak fel, amekkora a jól értékelhető felvételhez feltétlenül szükséges. Mondhatjuk-e azt, hogy ebben a kórházban összehúzták a nadrágszíjat? Költői kérdés. Kevesebb pénz jut beruházásokra, boronganak a vállalatvezetőink, és ez így is van. De emellett az is igaz — úgy érzem, ezt sem kell különösen bizonygatnom —, hogy még mindig rengeteg tartalékunk van a meglevő üzemeink, berendezéseink termelésében. Évek óta sokat beszélünk például a munka- és üzemszervezés elmaradásairól, arról, hogy ebben mennyire távol vagyunk a kívánatos színvonaltól. Ugyanez vonatkozik a munkafegyelemre is. És legtöbbször az is kimutatható, hogy a kívánt termelési célok viszonylag kis összegű beruházás árán is, a jobb és szervezettebb munkával elérhetők. És sorolhatnánk még a példákat. A jobb minőségre való törekvés, például az, hogy ne kelljen állandóan szervizbe hordozgatni műszaki árucikkeinket, ne kelljen szégyenszemre árengedményeket adni külföldre gyártott termékeinknél, vajon nadrágszíj-összehúzást jelent-e? A válasz: mint fent. Szükség van a takarékosságra, sőt esetenként arra is, hogy ki-ki átmenetileg alább szállítsa igényeit. De tennivalóink jóval többet követelnek ennél: meg kell találnunk a nadrágszíj-összehúzás ellenszerét, azaz meg kell teremtenünk a lehetőségét annak, hogy megvalósíthassuk valamennyi egyéni, családi, vállalati és népgazdasági igényünket, elképzelésünket. Ehhez pedig mindenekelőtt jobban kell dolgozni. Vagy a képzettársításnál maradva: nadrágszíj-összehúzás ellen valami hasonló, de lényegét tekintve más mozdulatra van szükség: az alsóneműt kell felkötni. Karcagi László NÉPSZABADSÁG 5 MAGYAR GÉPEK ATOMERŐMŰVEKHEZ 2. A KGST-szakosodás előnyei A KGST-országok gazdálkodó egyesüléseinek egyike az 1973-ban létrejött Interatomenergo. A moszkvai székhelyű, vállalatszerűen működő egyesülés hazai „képviselője” a Chemimas, Vegyigép Tervező és Fővállalkozó Vállalat. Filé Miklós vezérigazgató pedig egyben az atomenergetikaigép-gyártást koordináló kormánybizottság titkára is. Szervezi az Interatomenergo — Az Interatomenergo fő tevékenysége eddig a nemzetközi gyártásszakosítás és kooperáció előkészítésére irányult. Feladata a már holnapi technikai-technológiai fokot jelentő új gyártási ágak minőségi, szabványosítási követelményeinek kialakítása, a tagországok kapacitásának feltárása, az atomenergetikaigép-gyártáshoz szükséges anyagok, részegységek — ugyancsak szakosított — szállításának megszervezése, új termékcsoportok kutatása, fejlesztése, licencek, gyártásmódok vásárlása. Idővel az egyesülés közös fejlesztéseket is megvalósít. •Napjainkban azonban még az előkészítőszervező munkára összpontosítunk, illetve a nemzeti tagvállalatok honosítják a szovjet dokumentációkat, terveket, így az elmúlt években a Chemimas is elsősorban ezzel foglalkozott, miközben — fővállalkozási formában — gondoskodott a hazai gyártás szervezéséről és az exportfeltételek megteremtéséről. A sokoldalú gyártásszakosítást ugyanis a legtöbb országban megelőzték — megalapozták — a kétoldalú államközi egyezmények. A Szovjetunió és Magyarország között 1974 végén jött létre a megállapodás, amely szerint — szovjet dokumentációk alapján — 1975 és 80 között mintegy 55—60 millió rubel értékű atomenergetikai gépet, berendezést szállítunk. Az export kisebb részét a hagyományosan elismert és az atomerőművekhez is csatlakoztatható (a Ganz Villamossági Művek által gyártott és fejlesztett) villamos berendezések alkotják, de emellett mód nyílt a magyar gépipar által korábban nem gyártott speciális edényzetek, egyedi gépek készítésére is. A különféle hőcserélők, ioncserélők, szűrőberendezések „gazdája” az Április 4. Gépipari Művek lett. A volt kiskunfélegyházi vegyipari gépgyárban honosítottuk meg ezt a profilt, mivel az országban csak itt dolgoztak nagyobb számban olyan jól képzett szakmunkások, akik képesek voltak az atomenergetikaigép-gyártáshoz nélkülözhetetlen saválló acél hegesztésére — magyarázza Bodor János termelési igazgató. — Erre a szakmai magra alapozva mára gyökeresen változott a kiskunfélegyházi gyár termékszerkezete, jelenleg termelésünk 70 százalékát atomenergetikai berendezések alkotják. Van még javítanivaló V. G. Glazov, a szovjet minőségellenőrző szervezet itteni átvevője szerint a kiskunfélegyháziak kitűnő munkát végeznek, bár a termelés szervezettségén és a minőségellenőrzésen még van javítanivaló. — Sajnos, a szállítások a tervidőszak utolsó éveire torlódtak össze — veszi át a szót Szabó Lajos műszaki vezérigazgató-helyettes. — Mivel ilyen lökésszerű termelésnövekedésre nem készülhettünk fel, a KGM néhány más vállalatát — így a Láng Gépgyárat, a Vegyépszert, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárat — is bevonta a nagy edények gyártásába, exportjába. — Gazdaságos-e ez az új gyártási ág? — Feltétlenül fajlagos áraink kedvezőbbek, mint egy-egy NC- gépé. Népgazdasági közelítésben jónak mondható a rubelkitermelésünk is. A termelés bővítésének csak egy hátulütője van, a tőkés importanyag nagy hányada. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy néhány speciális acélfajtánál közös minősítéseket végzünk a Dunai Vasművel. Ezenkívül arra törekszünk, hogy tőkés anyagszállítóinkkal kooperációs üzleteket kössünk. — Korábbi elképzeléseik szerint már a jelenlegi tervidőszakban nagyobb beruházást valósítottak volna meg Kiskunfélegyházán, de ez a jelek szerint elhúzódik. — Beruházási javaslatunkat 1978-ban a Nemzeti Bank visszautasította, mivel akkor még nem volt bizonyos, hogy a következő években milyen arányban nő majd az atomenergetikaigép-gyártás. Azóta azonban létrejött a sokoldalú szakosodás a KGST-országok között, így nemrég a bank felszólított bennünket: dolgozzunk ki újabb fejlesztési javaslatot. Pénzügyminisztériumi garanciával pedig már most hozzákezdhettünk néhány nagyon hiányzó gép beszerzéséhez. — Milyen feladatok várnak a vállalatra a sokoldalú szakosodás alapján? — Hihetetlenül nagyok a lehetőségeink! Eddig csak külön-külön szállítottunk berendezéseket a különböző atomerőművekbe, most pedig komplett vízkezelő körök gyártására-továbbfejlesztésére vállalkozunk. Ez óriási előrelépés. Nemrég a műszerezettségi hátteret adó Gammával közös fejlesztési társulást hoztunk létre, amelybe egy NSZK-cég is bekapcsolódott: vízkémia-technológiai ismereteket vettünk tőlük. Személy szerint is rendkívül sokat várok a rendszerszemléletű fejlesztés kibontakoztatásától. Az atomerőművi berendezések gyártása ugyan önmagában is jó üzlet, de jellegéből adódóan csak kis, illetve középsorozatú termelésre ad módot. Ám ezen a bázison már bármilyen magas színvonalú vegyigép gyártására alkalmassá váltunk! Ez az igazi, előre becsülhető előnye ennek a programnak. A KGST-országok — a Szovjetunión kívül — a következő tíz évben mintegy 37 ezer megawatt teljesítményű atomerőmű-hálózatot építenek ki. A nagyszabású program megvalósításának egyik feltétele az atomerőművigép-gyártás sokoldalú gyártmányszakosítása volt. Az egyezményt a tagországok 1979-ben írták alá. Gyors felkészülés Dr. Heiczman János kohó- és gépipari miniszterhelyettes: — Magyarország nem a reaktor főegységeinek gyártásában érdekelt. Elsősorban arra törekedtünk, hogy olyan termékcsoportok hosszú távú gyártására készüljünk fel, amelyek nem annyira beruházás- és anyagigényesek, inkább a meglevő ipari kultúrára építkeznek. Így a kisebb súlyú és értékű, de bonyolultabb, műszerpontosságú, nagyobb szellemi ráfordítást igénylő termékekre szakosodtunk. Ilyenek például a különböző — reaktorok és a gőzgenerátorok javítására, karbantartására alkalmas — speciális szerszámgépek, kiszolgáló és manipulációs berendezések, komplett vízkezelő körök, vezérlőpultok, hőcserélők. — Milyen arányban veszünk részt ebben a széles körű nemzetközi programban? — A következő tíz évben mintegy hatszázmillió rubel értékű atomenergetikai berendezést szállítunk a Szovjetunióba és a többi szocialista országba. Az atomerőművigép-gyártásban részt vevő vállalatainkat az egyezmény szerint külön minősítik. Aki pedig megkapja ezt a különleges bizonyítványt, az már bármelyik országban versenyképesen pályázhat nemcsak ebben a témakörben, hanem a legkorszerűbb vegyipari-, nehézgépipari-, élelmiszeriparigép-gyártás területein is. Érdemes részletesebben is megismerkedni: hogyan készülnek fel vállalataink erre a műszakilaggazdaságilag egyaránt érdekes, szép feladatot jelentő programra? A Ganz-Mávag kazettaátrakó berendezésének lényegére már a paksi körkép során utaltunk. Dunajszki András vezérigazgató most a gyártásszervezés feltételeivel ismertet meg. • A szovjet technológia honosítására külön fejlesztő részleget alakítottunk ki: a menet közben korszerűsített terveket most kapjuk meg, s néhány hónap alatt kell elkészítenünk a kazettaátrakó paksi prototípusát: a következő tíz évben 50—60 ilyen bonyolult gépet gyártunk majd a többi szocialista ország számára. — Kell-e beruházni a kazettaátrakóhoz? — Belefért rekonstrukciós programunkba, hiszen ez a gazdaságosabb termékváltás egyik iránya. Néhány különleges megmunkáló gépet vásároltunk, és az Aknamélyítő Vállalat segítségével átalakítottuk nagycsarnokunkat. A Láng Gépgyár élelmiszeripari profilját telepítette vidéki gyárába, így nyert helyet budapesti törzsgyárában az atomerőművi berendezésekhez. — A hőcserélőkön kívül még milyen termékek gyártására vállalkoznak? — kérdeztem Bátyi János vezérigazgató-helyettestől. — Hatalmas tartályokat és az atomerőmű védelmi berendezéseihez szükséges acélszerkezeteket gyártunk, így például azt az óriás acélpalástot, amelybe a reaktort a javítás során kiemelik. Bátyi János hozzátette azt is: a programban részt vevő majd mindegyik hazai nagyvállalatnál hiányos a hőkezelő-technológia. A mai fejlesztési lehetőségek mellett külön-külön nincs mód a beruházásra, de összefogva előbbre juthatnának. A Csepel Művek Egyedi Gépgyára emelőberendezéseket és javító-szerelő gépeket gyárt a sokoldalú szakosodás alapján. Keresztes Albin gazdasági igazgató mondja: — Kaposvári nehézgépgyárunkban most fejeződik be egy ötszázmilliós beruházás. Ezen a telepen készítünk majd speciális fúróműveket: ezek a gépek az aktív zónában javítják a hőcserélők csöveit. Tévékamera állítja rá a munkafejet a hibás csőre, kifúrja, és újrahegeszti. Milliméter pontossággal kell dolgoznia. Emellett reaktorfedél és avaranyameghúzókat is gyártunk. A korábbi ütem szerint Az eddigi szakvállalatokon kívül most a KGM újabb gyárakat is bevon a programba, így a belső kooperációk révén kevesebb beruházással és rugalmasabban készülhetnek fel a vállalatok a jövő évi szélesebb körű szállításokra. D. F. Novikov főtanácsosnak és V. V. Kulikon, az Atomenergoexport magyarországi képviselőjének véleménye a honosítás eddigi eredményeiről, a magyar gyárak munkájának minőségéről kedvező. Hozzátéve azt is: túl vagyunk a dokumentációátadás kezdeti zökkenőin, bár a szovjet tervezők és a Chemimas szorosabb együttműködésére a továbbiakban is szükség lesz. Hangsúlyozták, hogy a következő évtizedre elhatározott atomerőmű-építési program a korábban megjelölt ütemben valósul meg, így a szakosított gépgyártásban részt vevő vállalatoknak megfelelő a piaci hátterük, és jól szervezhető a gyártási programjuk. Bossányi Katalin (Vége) Fogyasztási cikkek az NDK-ból Jó eredménnyel zárta a tavaszi lipcsei vásárt a Konsumex és a belkereskedelmi vállalatok delegációja. Csaknem 10 millió rubel értékű áru szállításáról kötöttek szerződést. Az importkötések szerint szőnyegeket, háztartási tömegcikkeket, síléceket és más sporteszközöket, takarókat, lemezjátszókat és rádiókat, háztartási porcelánt és gyermekkocsikat vásároltunk, összesen 7,6 millió rubelért. Magyar termékek szállításáról mintegy 2,2 millió rubel értékben jött létre szerződés. A Konsumex az idén — a most megkötött szerződésekkel együtt — összesen 3 milliárd forintért importál fogyasztási cikkeket az NDK-ból.