Népszabadság, 1980. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

2 Svédország és a Szovjetunió egyaránt a feszültség enyhítésére törekszik A svéd—szovjet külügyminisz­teri tárgyalások után Andrej Gro­­miko szovjet és Ola Ullsten svéd külügyminiszter nyilatkozott a szovjet televíziónak. " A tárgyalások eredményei­vel elégedettek vagyunk, eszme­cseréink konstruktív légkörben zajlottak le — mondotta Gromi­­ko. — Mindkét fél kifejezte azt a véleményét, hogy a két ország jó kapcsolatai megfelelnek a köl­csönös érdekeknek. Azt nem mondhatjuk, hogy minden kér­désről azonos a véleményünk. A nemzetközi élet igen bonyolult, jelenségeinek értékelésében van­nak bizonyos különbségek. Mégis azt szeretném hangsúlyozni, hogy Svédország és a Szovjetunió egy­aránt a feszültség enyhítése mel­lett van, határozottan a béke, a leszerelés mellett, a fegyverkezési hajsza megfékezése mellett foglal állást. Ullsten a maga részéről ugyan­csak pozitívan értékelte a látoga­tást, amelynek folyamán nyílt és hasznos eszmecserét folytatott Gromikóval, majd Koszigin mi­niszterelnökkel. Ezek az eszme­cserék segítették a konstruktív párbeszéd továbbvitelét. (MTI) Poncet és Muskie tárgyalásai után Nem csökkentek a francia—amerikai nézetkülönbségek Edmund Muskie amerikai és a magánlátogatáson Washingtonban tartózkodó Jean Francois­ Poncet francia külügyminiszter pénteki négyórás megbeszélése sem volt elegendő a két ország közötti né­zetkülönbségek csökkentésére. A varsói szovjet—francia csúcs, a Szovjetunió ellen irányuló lépé­sek, valamint a közel-keleti ren­dezés kérdésében továbbra sem értenek egyet az amerikai és a francia vezetők — jelentették az amerikai hírügynökségek. Francois­ Poncet sajtókonferen­cián elmondotta, hogy a washing­toni kormányzat aggodalmai elle­nére a Közös Piac rövidesen elő­terjeszti saját közel-keleti rende­zési tervét. A tervezetet a nyu­gati országok a néhány hét múl­va tartandó velencei csúcsérte­kezleten vitatják meg és hagy­ják jóvá. Francois­ Poncet először kitért az elől a kérdés elől, hogy a javaslat Cam­p Dávid kudarca miatt került volna napirendre, de végül elismerte, hogy a közel­múltban nem sok haladás történt az átfogó közel-keleti rendezés kérdésében. Minden jel arra mutat, hogy a palesztin autonómiáról folytatott egyiptomi—izraeli párbeszéd ká­tyúba ragadása és az arab or­szágoknak az amerikai rendezési formulával szemben továbbra is fennálló ellenszenve készteti az EGK országait arra, hogy olyan javaslattal álljanak elő, amely az amerikai politika számára kényel­metlen volna. (AP) A Japán KP elnöke bírálja Peking politikáját TOKIÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL Mijamoto Kendzsi, a Japán Kommunista Párt elnöke Hua Kuo-jeng jelenlegi szigetországi hivatalos látogatása alkalmából megbélyegezte Pekinget az ame­rikai—japán katonai szövetség tá­mogatása és a Vietnami Szocia­lista Köztársaság elleni politikája miatt. A választási kampány nyitá­nyakor elhangzott tokiói beszédé­ben a JKP vezetője megállapí­totta: a látogatás fényében nem lehetne kivetnivalót találni, ha valóban a két szomszédos ország barátságának elmélyítését szolgál­ná. Csakhogy a kínai megnyilvá­nulásoknak semmi közük a barát­sághoz, mivel egészen más célza­tú pekingi szándékokra utalnak. A jelenlegi kínai vezetés — a ja­pán nép érdekeit semmibe véve — a Washington és Tokió közötti „biztonsági szerződés” pártfogója­ként szoros viszonyt akar kiépí­teni a japán uralkodó körök leg­konzervatívabb elemeivel is.­­ Ezt bizonyítja, hogy Hua Kuo-feng a tényleges kínai—ja­pán szövetség megteremtéséről tárgyalt „régi barátjával”, Tana­­ka Kakuei volt miniszterelnökkel. Tanaka, aki méltán tekinthető az Ohira-kabinet színfalak mögötti „erős emberének”, lelkesen üdvö­zölte a Vietnam ellen végrehaj­tott kínai agressziót. Állásfogla­lásáról annak idején feltűnő he­lyen számolt be a kínai sajtó, sza­vait reklámozta a pekingi televí­zió. Ilyen alapon nem lehet szó barátságról Kína és Japán között — hangoztatta Mijamoto. Ohirát kimerültséggel kórházba vitték Súlyos kimerültség miatt a szombatra virradó éjszaka kór­házba szállították Ohira Masza­­josi japán kormányfőt. Orvosai szerint a hetvenéves államférfi körülbelül egyhetes pihenésre, il­letőleg alap­os kivizsgálásra szo­rul. , Az egyébként nagy munkabí­rásáról ismert, idős miniszterel­nököt erősen megviselte az utób­bi hetek feszített diplomáciai programja, valamint kabinetjének viharos viták közepette bekövet­kezett parlamenti leszavaztatása. A napokban kétszer tanácskozott Hua Kuo-feng kínai miniszterel­nökkel, ezt követően pedig, a vá­lasztási kampány pénteki meg­nyitása alkalmából, 12 óra lefor­gása alatt öt nyilvános szónokla­tot tartott. Kormánykörökben Ohira egész­ségi állapota azért is nagy aggo­dalmat keltett, mivel az eredeti tervektől eltérően esetleg mégsem vehet részt a fejlett tőkés orszá­gok június 22-én és 23-án Velen­cében sorra kerülő csúcsértekez­letén. A japán fővárosban olyan hí­rek terjedtek el, hogy ha Ohirá­­nak egy hétnél hosszabb időt kell kórházban töltenie, akkor a most megkezdett, döntő fontosságú vá­lasztási kampánytól való kénysze­­rű távolmaradása miatt esetleg le kell mondania. F. I. Szovjet értékelés Keng Piao washingtoni útjáról Az Egyesült Államok elősegíti Kína militarizálását Azt a megállapodást kommen­tálva, amelynek értelmében ame­rikai hadifelszerelést szállítanak Kínának, a Pravda megállapítja: az Egyesült Államok saját — egy­re inkább újjáéledő — világ­­csendőri szerepének aktív része­sévé kívánja tenni a Kínai Nép­­köztársaságot. — Washingtonban azt bizony­gatják, hogy a Keng Piaónak, a Kínai Államtanács alelnökének látogatásakor kötött egyezmény „nem irányul valamely harma­dik ország ellen”. Valójában ez az együttműködés jelentős mér­tékben hozzájárul Kína militari­­zálásához, és egyúttal szélesre tár­ja a kaput azok előtt az ameri­kai nagyvállalatok előtt, amelyek hadifelszerelést gyártó üzemeket akarnak létesíteni Kínában — mutat rá a Pravda. A Szovjetszkaja Rosszija az eseménnyel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy a „kínai kár­tya” kijátszása mind világosab­ban bizonyítja az amerikai poli­tika kalandor jellegét. NÉPSZABADSÁG 1980. június 1., vasárnap A brit Munkáspárt rendkívüli konferenciája A brit Munkáspárt szombaton rendkívüli országos pártkonferen­ciát tartott Londonban. A konfe­rencia a szakszervezeti mozgalom május 14-i országos akciónapjá­hoz hasonlóan ki akarja fejezni, hogy a konzervatív kormány egy­évi országlása után a párt nagyon aggasztónak tartja az ország tár­sadalmi és gazdasági helyzetét, és, világosan ki akarja fejteni a Mun­káspárt ellenprogramját. A pártkonferencia napirendjén a VB „Békét, munkaalkalmat, sza­badságot” című dokumentuma állt. Ez a­ baloldal nyomására ösz­­szefoglalja a párt mindazon fon­tos követeléseit, amelyeket a jobb­oldali vezetés tavaly elsikkasztott a választási kiáltványból. Így sze­repel a lordok házának eltörlése, az amerikai szárnyas rakéták ang­liai telepítésének elutasítása, az állami szektor és iparfejlesztés bő­vítése, az iparvédő importkorláto­zás. (MTI) Dél-Koreában erősítik a katonai hatalmat Szöulban szombaton bejelentet­ték, hogy a fegyveres erők tábor­nokainak és a kormány miniszte­reinek­ bevonásával a nemzetbiz­tonsági intézkedések különleges bizottsága néven 25 tagú testüle­tet hoztak létre. A nemzetbizton­sági bizottság a szükségigazgatási hatóságok és az államtanács mun­kájának koordinálására hivatott. A bizottság élére Csői Kju Ha el­nök került. A KCIA dél-koreai titkosszolgálatot annak igazgató­ja, Cson Tu Hvan altábornagy képviseli a testületben. Hírügynökségi jelentések sze­rint ő, nem pedig Csőr Ksá­­a elnök lesz a politika igazi irányí­tója. Megfigyelők ennek a junta­­szerű szervezetnek a létrehozását további lépésnek tartják a kato­nai hatalom megszilárdításához: egyrészt azért, mert csökkenti a polgári politikusok befolyását, másrészt azért, mert késleltetni fogja a visszatérést a korábbi, szalonképesebb parlamentáris for­mához. Emiatt nézeteltérés is tá­madt a jelenlegi dél-koreai veze­tés és fő szövetségese, az Egye­sült Államok között, amelynek kényelmetlen a népszerűtlen szöuli vezetés támogatása. (AP) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK­ ­ néhány sorban A vietnami külügyminisztérium szombaton nyilatkozatban tilta­kozott amiatt, hogy Kína a Para­­cel-szigetcsoport egyik kis szige­tén repülőgép-irányító tornyot ál­lított fel. A nyilatkozat az akciót Vietnam szuverenitása durva meg­sértésének minősíti. (TASZSZ) Európai körútra indult szom­baton Brown amerikai hadügy­miniszter. Tárgyalásokat folytat Thatcher angol kormányfővel és Schmidt kancellárral, valamint részt vesz a NATO nukleáris ter­vezőcsoportjának norvégiai ülé­sén. (TASZSZ) A Jemeni NDK fegyveres erői­nek küldöttsége Ali Ahmed Nasz­­szer Antar nemzetvédelmi mi­niszter vezetésével Szófiába ér­kezett. (MTI) Kína közös tenger alatti olaj­kutatásról állapodott meg japán és francia cégekkel. Japán rész­ről e vállalkozásba befektetett összeg értéke eléri a 210 millió dollárt. (DPA) Az Andok-egyezmény bizottsá­ga csütörtök óta ülésezik Limá­ban. Bolívia, Kolumbia, Peru, Ecuador és Venezuela kormány­fői az öt ország acélipara kö­zös fejlesztésének programját, valamint kereskedelmi és mű­szaki kérdéseket, vitatnak meg. (TASZSZ) Damaszkuszban befejeződött az El Fatah palesztin szervezet tíz napja tartó negyedik kongresz­­szusa. A tanácskozáson a szerve­zet központi bizottságának veze­tőjévé ismét Jasszer Arafatot, a PFSZ VB elnökét választották meg. (AFP) A NYUGATNÉMET ALTERNATÍVA Az NSZK-ban íratlan politi­­­­­kai törvénynek számít, hogy aki Düsseldorfban hatalomra ke­rül, az kormányoz Bonnban is. Düsseldorf az észak-rajna-veszt­­fáliai tartomány székhelye, azé a tartományé, amelyben a május 11-i választáson az SPD elsöprő győzelmet aratott ellenfele, a CDU felett. Üröm a győzelemben, hogy koalíciós partnere, az FDP kibu­kott a parlamentből. „Halálra nyertük magunkat” — hangoztat­ta a szociáldemokrata Johannes Rau tartományi miniszterelnök nem teljesen elégedett kommen­tárja. „Jobb lett volna, ha az SPD töredéknyivel kevesebbet, az FDP ugyanannyival több szavazatot kap.” Ez a tartomány szolgáltatta az első lehetőséget az igazi össze­csapásra Schmidt és Strauss kö­zött is. A választási kampányban a tartományi politika a második helyre szorult, a gyűléseket az országos, sőt a nemzetközi poli­tika uralta. Az enyhülés, Afga­nisztán és Carter, a fegyverkezés és az olimpia mögött háttérbe szorult a tartományi bányászat és az acélipar problémája. Franz-Josef Strauss hosszú po­litikai pályafutása alatt túl gyak­ran és túl agresszíven kötelezte el magát a nemzetközi politikai helyzet feszítése, a fegyverkezés fokozása mellett, az enyhülés el­len, túl sokszor állt ki tüntetően fasiszta és félfasiszta rendszerek mellett, a maga személyében túl­ságosan kötődik a hadiiparhoz, és így nem tette nehézzé a polgár­nak a választást maga és Schmidt között, aki az utóbbi hónapok né­hány sajnálatos döntése ellenére Willy Brandt mellett az NSZK reálpolitikájának hosszú évek óta vezető személyisége. A választási döntésekben bizonyos fokig fá­radtságot mutató szavazópolgár a következő válaszút elé került: eny­hülés a következő években Schmidttel — talán­ Strauss-szal — bizonyosan nem. Strauss észak-rajna-vesztfáliai „főpróbája” félresikerült, a CDU vereségéért a kereszténydemokra­ták közül is sokan őt okolják, és ez nem erősíti pozícióit az őszi döntés előtt. A CDU—CSU-ban Strauss belső puccsal ragadta magához a kan­­cellárjelölti tisztséget. Miután Hel­mut Kohl CDU-elnök az 1972-es és az 1976-os választáson kudar­cot vallott, nem nagy meggyőző­déssel pályázott volna ismét 1980- ban. Strauss puccsa óta az unió­pártok külsőleg, főleg szavakban, egységesen támogatják ugyan a bajor CSU-elnököt, de újra és újra, a düsseldorfi vereség után pedig különös erővel, felvetődik a kétely: nem teljesen esély­telen-e Strauss Schmidttel szemben? Így nem tetszik különösnek, hogy Helmut Kohl és hívei már az 1984-es választásokra kovácsol­ják terveiket. A CDU-nak hasz­nára lesz az 1980-as vereség — hallani kereszténydemokrata fel­ső körökben — mert ezen az áron végleg megszabadul Strausstól és a vele együtt járó tehertételtől. A düsseldorfi eredmény osztat­lan örömet keltett a bonni SPD- központban, és mióta az FDP megújította koalíciós programját az SPD-vel, nyugodtabban tekin­tenek a választás elé. Amiért a szociáldemokrata vezetők mégis aggódnak: megszerzik-e a relatív többséget a CDU—CSU-val szem­ben, ha a szabaddemokraták or­szágos viszonylatban is az alsó határt jelentő öt százalék alatt maradnak, és netán kibuknak a Bundestagból? Az aggodalom mögött több van, mint a kormányhatalom kérdé­se. Az FDP a koalíció fennállása óta fontos alibifunkciót is betölt az SPD politikájában: azért nem tudunk a párt programjából min­dent megvalósítani — mondják a szociáldemokrata vezetők —, mert a kormányban levő FDP-minisz­­terek megakadályozzák. Ha azon­­ban a szabaddemokraták kibuk­nának a parlamentből, és a szo­ciáldemokraták egyedül kormá­nyoznának, nem lenne mivel ma­gyarázni az SPD programjában foglalt reformok elmaradását. Az FDP sokszoros válsággal küzd. Törzsválasztóinak rétege rendkívül szűk, három-négy szá­zalékra becsülhető, a párt tehát rá van utalva további, legalább két-három százaléknyi „változó választóra”. A párt programjában is rendkívül gyenge, liberalizmu­sának egyhangú ismétlésén kívül alig kínál valamit a választóknak. Választási taktikája egysíkú és ön­ző: meg kívánja akadályozni, hogy akár a CDU, akár az SPD ab­szolút többséget szerezzen, vagy­is maradjon az az állapot, amely­ben a kormányzathoz szükséges túlsúlyt a szabaddemokraták biz­tosítják valamelyik nagy pártnak. Az őszi választások kiszámít­hatatlan tényezője a környezet­­védők, az úgynevezett Zöldek. A jelenlegi közvélemény-kutatások három-négy százalékos esélyt ad­nak a környezetvédők pártjának, ami kevés a parlamentbe való be­jutáshoz, elegendő azonban ah­hoz, hogy az FDP-től elvonja az öt százalék eléréséhez szükséges sza­­vazatmennyiséget. Helmut Schmidt kancellár sokat tehet a szociálliberális koalíció győzelméért, ha visszatér a követ­kezetes enyhülési politikához, ami­vel megnyugtatja a békéért aggó­dó és a háborús riadalomra hajló nyugatnémet állampolgárt. Bonn, 1980. május. C. Tóth Béla Magas rangú kormánytisztviselő beismerése Az Egyesült Államok közvetlenül támogatja az afgán ellenforradalmárokat A TASZSZ és az ADN szomba­ton — az AP amerikai hírügynök­ség jelentése alapján — beszámolt arról, hogy az amerikai kormány egyik magas rangú tisztviselő­je, aki kérte nevének elhallgatá­sát, egy washingtoni sajtóértekez­leten beismerte: az Egyesült Ál­lamok közvetlenül támogatja az Afganisztán törvényes kormánya ellen fegyveres harcot folytató af­gán ellenforradalmárokat. — Minden lehetséges úton-mó­­don igyekszünk segíteni őket — mondotta, de hozzáfűzte, hogy nem részletezheti ezeket a módo­zatokat. Az AP aláhúzta, hogy ez a nyilatkozat a leghatározottabb minden olyan kijelentés, beisme­rés közül, amelyet az amerikai kormány képviselői bármikor is tettek azzal kapcsolatban, hogy Washington támogatja az afgán ellenforradalmárokat. A TASZSZ a hírt kommentálva megállapítja: ez a beismerés egy­értelműen bizonyítja, hogy Wa­shington durván beavatkozik Af­ganisztán belügyeibe, és szemmel láthatóan nem akarja, hogy Afga­nisztán rendezze viszonyát Irán­nal és Pakisztánnal. Összetűzések az iraki—iráni határon Szombaton is folytatódtak az iraki—iráni határon a fegyveres összetűzések. Teheráni közlés sze­rint iraki részről hat ponton indí­tottak tüzérségi előkészítéssel tá­madásokat, helikoptereket és va­dászgépeket is bevetve. Az iráni fegyveres erők visszaverték a tá­madásokat és megsemmisítettek egy iraki harckocsit — közölte a Pars iráni hírügynökség, de nem részletezte bővebben az összecsa­pások méreteit és a két fél veszte­ségeit Iraki részről semmit sem közöltek. Gotbradeh külügyminiszter szombaton több órás megbeszélést folytatott Khomeini ajatollahhal, és beszámolt neki az iraki határon kialakult helyzetről, valamint an­nak a nemzetközi konferenciának az előkészületeiről, amely hétfőn ül össze Teheránban az Egyesült Államok iráni beavatkozásainak megvitatására. Irán célja az érte­kezlettel az, hogy nemzetközi fó­rumon ítéljék el Washington Irán ellen elkövetett bűneit. (MTI)

Next