Népszabadság, 1980. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
2 Svédország és a Szovjetunió egyaránt a feszültség enyhítésére törekszik A svéd—szovjet külügyminiszteri tárgyalások után Andrej Gromiko szovjet és Ola Ullsten svéd külügyminiszter nyilatkozott a szovjet televíziónak. " A tárgyalások eredményeivel elégedettek vagyunk, eszmecseréink konstruktív légkörben zajlottak le — mondotta Gromiko. — Mindkét fél kifejezte azt a véleményét, hogy a két ország jó kapcsolatai megfelelnek a kölcsönös érdekeknek. Azt nem mondhatjuk, hogy minden kérdésről azonos a véleményünk. A nemzetközi élet igen bonyolult, jelenségeinek értékelésében vannak bizonyos különbségek. Mégis azt szeretném hangsúlyozni, hogy Svédország és a Szovjetunió egyaránt a feszültség enyhítése mellett van, határozottan a béke, a leszerelés mellett, a fegyverkezési hajsza megfékezése mellett foglal állást. Ullsten a maga részéről ugyancsak pozitívan értékelte a látogatást, amelynek folyamán nyílt és hasznos eszmecserét folytatott Gromikóval, majd Koszigin miniszterelnökkel. Ezek az eszmecserék segítették a konstruktív párbeszéd továbbvitelét. (MTI) Poncet és Muskie tárgyalásai után Nem csökkentek a francia—amerikai nézetkülönbségek Edmund Muskie amerikai és a magánlátogatáson Washingtonban tartózkodó Jean Francois Poncet francia külügyminiszter pénteki négyórás megbeszélése sem volt elegendő a két ország közötti nézetkülönbségek csökkentésére. A varsói szovjet—francia csúcs, a Szovjetunió ellen irányuló lépések, valamint a közel-keleti rendezés kérdésében továbbra sem értenek egyet az amerikai és a francia vezetők — jelentették az amerikai hírügynökségek. Francois Poncet sajtókonferencián elmondotta, hogy a washingtoni kormányzat aggodalmai ellenére a Közös Piac rövidesen előterjeszti saját közel-keleti rendezési tervét. A tervezetet a nyugati országok a néhány hét múlva tartandó velencei csúcsértekezleten vitatják meg és hagyják jóvá. Francois Poncet először kitért az elől a kérdés elől, hogy a javaslat Camp Dávid kudarca miatt került volna napirendre, de végül elismerte, hogy a közelmúltban nem sok haladás történt az átfogó közel-keleti rendezés kérdésében. Minden jel arra mutat, hogy a palesztin autonómiáról folytatott egyiptomi—izraeli párbeszéd kátyúba ragadása és az arab országoknak az amerikai rendezési formulával szemben továbbra is fennálló ellenszenve készteti az EGK országait arra, hogy olyan javaslattal álljanak elő, amely az amerikai politika számára kényelmetlen volna. (AP) A Japán KP elnöke bírálja Peking politikáját TOKIÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL Mijamoto Kendzsi, a Japán Kommunista Párt elnöke Hua Kuo-jeng jelenlegi szigetországi hivatalos látogatása alkalmából megbélyegezte Pekinget az amerikai—japán katonai szövetség támogatása és a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni politikája miatt. A választási kampány nyitányakor elhangzott tokiói beszédében a JKP vezetője megállapította: a látogatás fényében nem lehetne kivetnivalót találni, ha valóban a két szomszédos ország barátságának elmélyítését szolgálná. Csakhogy a kínai megnyilvánulásoknak semmi közük a barátsághoz, mivel egészen más célzatú pekingi szándékokra utalnak. A jelenlegi kínai vezetés — a japán nép érdekeit semmibe véve — a Washington és Tokió közötti „biztonsági szerződés” pártfogójaként szoros viszonyt akar kiépíteni a japán uralkodó körök legkonzervatívabb elemeivel is. Ezt bizonyítja, hogy Hua Kuo-feng a tényleges kínai—japán szövetség megteremtéséről tárgyalt „régi barátjával”, Tanaka Kakuei volt miniszterelnökkel. Tanaka, aki méltán tekinthető az Ohira-kabinet színfalak mögötti „erős emberének”, lelkesen üdvözölte a Vietnam ellen végrehajtott kínai agressziót. Állásfoglalásáról annak idején feltűnő helyen számolt be a kínai sajtó, szavait reklámozta a pekingi televízió. Ilyen alapon nem lehet szó barátságról Kína és Japán között — hangoztatta Mijamoto. Ohirát kimerültséggel kórházba vitték Súlyos kimerültség miatt a szombatra virradó éjszaka kórházba szállították Ohira Maszajosi japán kormányfőt. Orvosai szerint a hetvenéves államférfi körülbelül egyhetes pihenésre, illetőleg alapos kivizsgálásra szorul. , Az egyébként nagy munkabírásáról ismert, idős miniszterelnököt erősen megviselte az utóbbi hetek feszített diplomáciai programja, valamint kabinetjének viharos viták közepette bekövetkezett parlamenti leszavaztatása. A napokban kétszer tanácskozott Hua Kuo-feng kínai miniszterelnökkel, ezt követően pedig, a választási kampány pénteki megnyitása alkalmából, 12 óra leforgása alatt öt nyilvános szónoklatot tartott. Kormánykörökben Ohira egészségi állapota azért is nagy aggodalmat keltett, mivel az eredeti tervektől eltérően esetleg mégsem vehet részt a fejlett tőkés országok június 22-én és 23-án Velencében sorra kerülő csúcsértekezletén. A japán fővárosban olyan hírek terjedtek el, hogy ha Ohirának egy hétnél hosszabb időt kell kórházban töltenie, akkor a most megkezdett, döntő fontosságú választási kampánytól való kényszerű távolmaradása miatt esetleg le kell mondania. F. I. Szovjet értékelés Keng Piao washingtoni útjáról Az Egyesült Államok elősegíti Kína militarizálását Azt a megállapodást kommentálva, amelynek értelmében amerikai hadifelszerelést szállítanak Kínának, a Pravda megállapítja: az Egyesült Államok saját — egyre inkább újjáéledő — világcsendőri szerepének aktív részesévé kívánja tenni a Kínai Népköztársaságot. — Washingtonban azt bizonygatják, hogy a Keng Piaónak, a Kínai Államtanács alelnökének látogatásakor kötött egyezmény „nem irányul valamely harmadik ország ellen”. Valójában ez az együttműködés jelentős mértékben hozzájárul Kína militarizálásához, és egyúttal szélesre tárja a kaput azok előtt az amerikai nagyvállalatok előtt, amelyek hadifelszerelést gyártó üzemeket akarnak létesíteni Kínában — mutat rá a Pravda. A Szovjetszkaja Rosszija az eseménnyel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy a „kínai kártya” kijátszása mind világosabban bizonyítja az amerikai politika kalandor jellegét. NÉPSZABADSÁG 1980. június 1., vasárnap A brit Munkáspárt rendkívüli konferenciája A brit Munkáspárt szombaton rendkívüli országos pártkonferenciát tartott Londonban. A konferencia a szakszervezeti mozgalom május 14-i országos akciónapjához hasonlóan ki akarja fejezni, hogy a konzervatív kormány egyévi országlása után a párt nagyon aggasztónak tartja az ország társadalmi és gazdasági helyzetét, és, világosan ki akarja fejteni a Munkáspárt ellenprogramját. A pártkonferencia napirendjén a VB „Békét, munkaalkalmat, szabadságot” című dokumentuma állt. Ez a baloldal nyomására öszszefoglalja a párt mindazon fontos követeléseit, amelyeket a jobboldali vezetés tavaly elsikkasztott a választási kiáltványból. Így szerepel a lordok házának eltörlése, az amerikai szárnyas rakéták angliai telepítésének elutasítása, az állami szektor és iparfejlesztés bővítése, az iparvédő importkorlátozás. (MTI) Dél-Koreában erősítik a katonai hatalmat Szöulban szombaton bejelentették, hogy a fegyveres erők tábornokainak és a kormány minisztereinek bevonásával a nemzetbiztonsági intézkedések különleges bizottsága néven 25 tagú testületet hoztak létre. A nemzetbiztonsági bizottság a szükségigazgatási hatóságok és az államtanács munkájának koordinálására hivatott. A bizottság élére Csői Kju Ha elnök került. A KCIA dél-koreai titkosszolgálatot annak igazgatója, Cson Tu Hvan altábornagy képviseli a testületben. Hírügynökségi jelentések szerint ő, nem pedig Csőr Ksáa elnök lesz a politika igazi irányítója. Megfigyelők ennek a juntaszerű szervezetnek a létrehozását további lépésnek tartják a katonai hatalom megszilárdításához: egyrészt azért, mert csökkenti a polgári politikusok befolyását, másrészt azért, mert késleltetni fogja a visszatérést a korábbi, szalonképesebb parlamentáris formához. Emiatt nézeteltérés is támadt a jelenlegi dél-koreai vezetés és fő szövetségese, az Egyesült Államok között, amelynek kényelmetlen a népszerűtlen szöuli vezetés támogatása. (AP) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK néhány sorban A vietnami külügyminisztérium szombaton nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy Kína a Paracel-szigetcsoport egyik kis szigetén repülőgép-irányító tornyot állított fel. A nyilatkozat az akciót Vietnam szuverenitása durva megsértésének minősíti. (TASZSZ) Európai körútra indult szombaton Brown amerikai hadügyminiszter. Tárgyalásokat folytat Thatcher angol kormányfővel és Schmidt kancellárral, valamint részt vesz a NATO nukleáris tervezőcsoportjának norvégiai ülésén. (TASZSZ) A Jemeni NDK fegyveres erőinek küldöttsége Ali Ahmed Naszszer Antar nemzetvédelmi miniszter vezetésével Szófiába érkezett. (MTI) Kína közös tenger alatti olajkutatásról állapodott meg japán és francia cégekkel. Japán részről e vállalkozásba befektetett összeg értéke eléri a 210 millió dollárt. (DPA) Az Andok-egyezmény bizottsága csütörtök óta ülésezik Limában. Bolívia, Kolumbia, Peru, Ecuador és Venezuela kormányfői az öt ország acélipara közös fejlesztésének programját, valamint kereskedelmi és műszaki kérdéseket, vitatnak meg. (TASZSZ) Damaszkuszban befejeződött az El Fatah palesztin szervezet tíz napja tartó negyedik kongreszszusa. A tanácskozáson a szervezet központi bizottságának vezetőjévé ismét Jasszer Arafatot, a PFSZ VB elnökét választották meg. (AFP) A NYUGATNÉMET ALTERNATÍVA Az NSZK-ban íratlan politikai törvénynek számít, hogy aki Düsseldorfban hatalomra kerül, az kormányoz Bonnban is. Düsseldorf az észak-rajna-vesztfáliai tartomány székhelye, azé a tartományé, amelyben a május 11-i választáson az SPD elsöprő győzelmet aratott ellenfele, a CDU felett. Üröm a győzelemben, hogy koalíciós partnere, az FDP kibukott a parlamentből. „Halálra nyertük magunkat” — hangoztatta a szociáldemokrata Johannes Rau tartományi miniszterelnök nem teljesen elégedett kommentárja. „Jobb lett volna, ha az SPD töredéknyivel kevesebbet, az FDP ugyanannyival több szavazatot kap.” Ez a tartomány szolgáltatta az első lehetőséget az igazi összecsapásra Schmidt és Strauss között is. A választási kampányban a tartományi politika a második helyre szorult, a gyűléseket az országos, sőt a nemzetközi politika uralta. Az enyhülés, Afganisztán és Carter, a fegyverkezés és az olimpia mögött háttérbe szorult a tartományi bányászat és az acélipar problémája. Franz-Josef Strauss hosszú politikai pályafutása alatt túl gyakran és túl agresszíven kötelezte el magát a nemzetközi politikai helyzet feszítése, a fegyverkezés fokozása mellett, az enyhülés ellen, túl sokszor állt ki tüntetően fasiszta és félfasiszta rendszerek mellett, a maga személyében túlságosan kötődik a hadiiparhoz, és így nem tette nehézzé a polgárnak a választást maga és Schmidt között, aki az utóbbi hónapok néhány sajnálatos döntése ellenére Willy Brandt mellett az NSZK reálpolitikájának hosszú évek óta vezető személyisége. A választási döntésekben bizonyos fokig fáradtságot mutató szavazópolgár a következő válaszút elé került: enyhülés a következő években Schmidttel — talán Strauss-szal — bizonyosan nem. Strauss észak-rajna-vesztfáliai „főpróbája” félresikerült, a CDU vereségéért a kereszténydemokraták közül is sokan őt okolják, és ez nem erősíti pozícióit az őszi döntés előtt. A CDU—CSU-ban Strauss belső puccsal ragadta magához a kancellárjelölti tisztséget. Miután Helmut Kohl CDU-elnök az 1972-es és az 1976-os választáson kudarcot vallott, nem nagy meggyőződéssel pályázott volna ismét 1980- ban. Strauss puccsa óta az uniópártok külsőleg, főleg szavakban, egységesen támogatják ugyan a bajor CSU-elnököt, de újra és újra, a düsseldorfi vereség után pedig különös erővel, felvetődik a kétely: nem teljesen esélytelen-e Strauss Schmidttel szemben? Így nem tetszik különösnek, hogy Helmut Kohl és hívei már az 1984-es választásokra kovácsolják terveiket. A CDU-nak hasznára lesz az 1980-as vereség — hallani kereszténydemokrata felső körökben — mert ezen az áron végleg megszabadul Strausstól és a vele együtt járó tehertételtől. A düsseldorfi eredmény osztatlan örömet keltett a bonni SPD- központban, és mióta az FDP megújította koalíciós programját az SPD-vel, nyugodtabban tekintenek a választás elé. Amiért a szociáldemokrata vezetők mégis aggódnak: megszerzik-e a relatív többséget a CDU—CSU-val szemben, ha a szabaddemokraták országos viszonylatban is az alsó határt jelentő öt százalék alatt maradnak, és netán kibuknak a Bundestagból? Az aggodalom mögött több van, mint a kormányhatalom kérdése. Az FDP a koalíció fennállása óta fontos alibifunkciót is betölt az SPD politikájában: azért nem tudunk a párt programjából mindent megvalósítani — mondják a szociáldemokrata vezetők —, mert a kormányban levő FDP-miniszterek megakadályozzák. Ha azonban a szabaddemokraták kibuknának a parlamentből, és a szociáldemokraták egyedül kormányoznának, nem lenne mivel magyarázni az SPD programjában foglalt reformok elmaradását. Az FDP sokszoros válsággal küzd. Törzsválasztóinak rétege rendkívül szűk, három-négy százalékra becsülhető, a párt tehát rá van utalva további, legalább két-három százaléknyi „változó választóra”. A párt programjában is rendkívül gyenge, liberalizmusának egyhangú ismétlésén kívül alig kínál valamit a választóknak. Választási taktikája egysíkú és önző: meg kívánja akadályozni, hogy akár a CDU, akár az SPD abszolút többséget szerezzen, vagyis maradjon az az állapot, amelyben a kormányzathoz szükséges túlsúlyt a szabaddemokraták biztosítják valamelyik nagy pártnak. Az őszi választások kiszámíthatatlan tényezője a környezetvédők, az úgynevezett Zöldek. A jelenlegi közvélemény-kutatások három-négy százalékos esélyt adnak a környezetvédők pártjának, ami kevés a parlamentbe való bejutáshoz, elegendő azonban ahhoz, hogy az FDP-től elvonja az öt százalék eléréséhez szükséges szavazatmennyiséget. Helmut Schmidt kancellár sokat tehet a szociálliberális koalíció győzelméért, ha visszatér a következetes enyhülési politikához, amivel megnyugtatja a békéért aggódó és a háborús riadalomra hajló nyugatnémet állampolgárt. Bonn, 1980. május. C. Tóth Béla Magas rangú kormánytisztviselő beismerése Az Egyesült Államok közvetlenül támogatja az afgán ellenforradalmárokat A TASZSZ és az ADN szombaton — az AP amerikai hírügynökség jelentése alapján — beszámolt arról, hogy az amerikai kormány egyik magas rangú tisztviselője, aki kérte nevének elhallgatását, egy washingtoni sajtóértekezleten beismerte: az Egyesült Államok közvetlenül támogatja az Afganisztán törvényes kormánya ellen fegyveres harcot folytató afgán ellenforradalmárokat. — Minden lehetséges úton-módon igyekszünk segíteni őket — mondotta, de hozzáfűzte, hogy nem részletezheti ezeket a módozatokat. Az AP aláhúzta, hogy ez a nyilatkozat a leghatározottabb minden olyan kijelentés, beismerés közül, amelyet az amerikai kormány képviselői bármikor is tettek azzal kapcsolatban, hogy Washington támogatja az afgán ellenforradalmárokat. A TASZSZ a hírt kommentálva megállapítja: ez a beismerés egyértelműen bizonyítja, hogy Washington durván beavatkozik Afganisztán belügyeibe, és szemmel láthatóan nem akarja, hogy Afganisztán rendezze viszonyát Iránnal és Pakisztánnal. Összetűzések az iraki—iráni határon Szombaton is folytatódtak az iraki—iráni határon a fegyveres összetűzések. Teheráni közlés szerint iraki részről hat ponton indítottak tüzérségi előkészítéssel támadásokat, helikoptereket és vadászgépeket is bevetve. Az iráni fegyveres erők visszaverték a támadásokat és megsemmisítettek egy iraki harckocsit — közölte a Pars iráni hírügynökség, de nem részletezte bővebben az összecsapások méreteit és a két fél veszteségeit Iraki részről semmit sem közöltek. Gotbradeh külügyminiszter szombaton több órás megbeszélést folytatott Khomeini ajatollahhal, és beszámolt neki az iraki határon kialakult helyzetről, valamint annak a nemzetközi konferenciának az előkészületeiről, amely hétfőn ül össze Teheránban az Egyesült Államok iráni beavatkozásainak megvitatására. Irán célja az értekezlettel az, hogy nemzetközi fórumon ítéljék el Washington Irán ellen elkövetett bűneit. (MTI)