Népszabadság, 1980. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
1980. június 1., vasárnap A KÖZÉLET HÍREI Pártmunkásküldöttségek látogatásai Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására május 27. és 31. között látogatást tett hazánkban a Német Szocialista Egységpárt pártmunkásküldöttsége, dr. Heinz Besserrel, a KB mezőgazdasági osztályának helyettes vezetőjével az élén. A küldöttség a mezőgazdaság fejlesztésének és a tudományosműszaki eredmények hasznosításának tapasztalatait, valamint a mezőgazdaság és a feldolgozó ipar együttműködését tanulmányozta. A delegációt fogadta Kovács Antal, a Központi Bizottság tagja, a KB ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályának vezetője. Az MSZMP és az Arab Újjászületés Szocialista Pártja együttműködési munkaterve alapján május 25. és 31. között Szíriai pártmunkásküldöttség tett látogatást hazánkban Amin Abdul Bakiznak, a Hama megyei pártbizottság mezőgazdasági osztálya igazgatójának vezetésével. A küldöttséget fogadta Kovács Antal, az MSZMP KB tagja, a KB ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályának vezetője. A vendégek ellátogattak az MSZMP KB külügyi osztályára, valamint a mezőgazdasági termelést, a szövetkezeti mozgalmat irányító intézményekbe. Ábrahám Kálmán hazaérkezett az NSZK-ból Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter szombaton hazaérkezett az NSZK-ból, ahol delegáció élén — dr. Dieter Haack területrendezési, építésügyi és városépítési miniszter meghívására — a két ország építőipara közötti együttműködés továbbfejlesztéséről tárgyalt, az energiatakarékos építési eljárások alkalmazásáról, korszerű épület-fenntartási technológiák bevezetéséről. Megállapodtak, hogy megvizsgálják a két ország vállalatai közötti építőipari tervezésben és kivitelezésben, főként a harmadik piacon történő együttműködés lehetőségeit. Kölcsönösen támogatják a szorosabb kapcsolatok kialakítását a két ország építészszövetségei között is. A líbiai fegyveres erők főparancsnoka hazánkban Abu Bakr Junis Jaber tábornok, a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirija fegyveres erőinek főparancsnoka — Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszteri meghívására — katonai küldöttség élén hivatalos látogatásra szombaton hazánkba érkezett Elutazott hazánkból Hans-Joachim Heusinger Szombaton elutazott dr. Hans- Joachim Heusinger, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettese, igazságügyminiszter, aki dr. Markója Imre igazságügyminiszter meghívására, küldöttség élén hivatalos látogatást tett hazánkban. Áttekintették a két ország közötti jogi kapcsolatok helyzetét, és e kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Megállapodtak abban, hogy új együttműködési megállapodást kötnek a két minisztérium között. Kicserélték tapasztalataikat a jogalkotás és az igazságszolgáltatás kérdéseiben is, különös tekintettel arra a szerepre, amit a jog és a joggyakorlat a gazdasági fejlődés szolgálatában betölt. Budapestre érkezett az osztrák kereskedelmi miniszter Dr. Josef Staribacher osztrák kereskedelmi és iparügyi miniszter Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter meghívására szombaton hazánkba érkezett. Az osztrák miniszter vasárnap délelőtt részt vesz a BAH csomópontnál épülő új szálloda alapkőletételénél. Az olasz hírügynökség elnökének tárgyalásai Gianni Granzotto, az ANSA olasz hírügynökség elnöke a Magyar Távirati Iroda meghívására május 26. és 31. között Magyarországon tartózkodott. Megbeszéléseket folytatott az MTI vezetőivel a két hírügynökség együttműködéséről. Fogadta őt Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, valamint Rácz Pál külügyi államtitkár. Todor Zsivkov befejezte iraki tárgyalásait Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára szombaton — befejezve Irakban tett hivatalos, baráti látogatását — hazautazott Bagdadból. A vendéget a repülőtéren Szaddam Husszein iraki elnök búcsúztatta. Todor Zsivkov tárgyaló partnerével áttekintette a kétoldalú kapcsolatokat, és azok továbbfejlesztésének lehetőségeit. Megvitatott néhány nemzetközi kérdést is, majd a kétoldalú együttműködést előmozdító okmányokat írt alá. A bolgár állami és pártvezető szombaton Bagdadban tartott sajtóértekezletén megelégedéssel nyilatkozott látogatásának és tárgyalásainak eredményeiről. (TASZSZ) Neues Deutschland-fesztivál Berlinben BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL Szombaton megkezdődött a Neues Deutschland ünnepi fesztiválja Berlinben, amely a Német Szocialista Egységpárt központi lapjának hagyományos sajtóünnepe. A százezreket vonzó fesztivál szórakoztató eseményein idén 4 ezer művész és sportoló részvételével adnak műsorokat A sajtóünnep színhelyén a Neues Deutschland „szabadtéri szerkesztősége” fogadja a lap olvasóit és baráti körét. A fesztiválon Európából, Ázsiából és Latin- Amerikából 33 kommunista és munkáspárt testvérlapjainak küldöttei vesznek részt. A Népszabadság szerkesztőségét Szántó Jenő, a szerkesztői bizottság tagja képviseli. Választások kilenc indiai államban Csaknem egyheti zavargások után Assam indiai szövetségi államban ismét nyugalom van. Az assami zavargásokhoz a más indiai államokból érkezett, illetve a bangladesi letelepülők elleni agitáció vezetett. Szombaton kilenc indiai államban tartottak helyi parlamenti választásokat, közöttük Assamban. Ezzel lezárulnak a helyenkint zaklatott légkörű kétfordulós helyi választások, melyek várhatóan a miniszterelnök Nemzeti Kongresszus (I) Pártjának győzelmét hozzák. (Reuter) NÉPSZABADSÁG Igent a szocialissatusral Mához egy hétre a szavazóurnákhoz lép az ország lakossága, hogy megválassza képviselőit az országgyűlésbe, megbízottjait a helyi államhatalmi szervekbe, a tanácsokba. A választások politikai jelentősége természetesen tágabb ennél: nemcsak személyekről döntenek a választók, hanem egyúttal véleményt mondanak társadalmi rendünkről, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájáról; választ adnak a Hazafias Népfront felhívására. A választások előkészítő szakasza a héten csütörtökön lezárult, mégpedig azzal a nagygyűléssel, amelyet a népfront budapesti és XIII. kerületi bizottsága rendezett a Magyar Hajó- és Darugyárban, és amelyre nemcsak a gyár kollektívája, nemcsak Angyalföd és a főváros, hanem az egész ország érthető érdeklődéssel figyelt. Ugyanazzal az érdeklődéssel, mint a múlt év szeptemberében a csepeli Sportcsarnokban vagy két hónappal ezelőtt a XII. pártkongresszuson elhangzottakra. E mostani nagygyűlésen is, több felszólalás után beszédet mondott Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kerület országgyűlési képviselőjelöltje. A rádió és a televízió meg a másnap reggeli lapok közvetítésével milliók hallhatták s állapíthatták meg: ugyanaz a tárgyilagos realista szemlélet, ugyanaz a higgadt hang, a gondokkal való nyílt szembenézés, ugyanaz az őszinte és egyenes beszéd, ugyanaz a derű és legyűrhetetlen optimizmus, ugyanaz az elszánt cselekvőkészség és cselekvésre mozgósító érvelés volt jellemző itt is, mint ami hosszú idő óta jellemzi pártunk vezetését. Pedig a nagygyűlés közvetlen és közvetett részvevői közül nem kevesen jegyezték meg: bizony, nem lehet könnyű „választási agitációt” folytatni manapság; meggyőzni és mozgósítani, hitet és reményt adni a mai nehéz helyzetben, amikor a nemzetközi légkör viharfelhőktől terhes, és a hazai gazdaság égboltja is gyakorta borús. A mi társadalmi rendülik A helyszín, a Magyar Hajó- és Darugyár ebből a szempontból, mondhatnánk, szinte szimbolikus jelentőségű volt , nagyvállalatunk már évekkel korábban kényszerült szembenézni azokkal a feszítő gazdasági problémákkal, amelyekkel ma és holnap a magyar vállalatok és szövetkezetek nem kis hányada kénytelen számolni. Az MHD sikerrel vette az akadályt, megtalálta saját új, lehetséges profilját, kialakította gazdaságosan exportálható termékeinek szerkezetét, s ha nem is felhőtlen a látóhatára, valószínűleg mögötte van már annak, aminek vállalataink, szövetkezeteink többsége még előtte van. A Központi Bizottság első titkára— ugyanúgy, mint pártunk és népköztársaságunk bármely más felelős vezető személye vagy testülete — nemcsak gazdasági nehézségeinkről szólt szépítés nélkül. Tartózkodott attól is, hogy politikai viszonyainkat és intézményeink működését idealizálja. Egyáltalán nem tartjuk abszolút tökéletesnek, mintaképnek a szocialista demokrácia funkcionálását, elért színvonalát; igenis tovább kívánjuk fejleszteni, erősíteni. Ami azonban a lényegét illeti: nálunk a demokrácia valóban a szó eredeti értelmében érvényesül. A munkáshatalmat jelenti, s ennek fokozatos kiszélesítésével egyre inkább az egész dolgozó nép valóságos hatalmát. Amikor tehát nálunk az emberek a szocialista rendszer különböző fogyatékosságairól beszélnek, akkor — és ez a lényeg — mint saját rendszerükről beszélnek, a saját hatalmi intézményrendszerüket és működését kívánják tökéletesíteni, fejleszteni, hibáit kiküszöbölni. A munkáshatalmat, szocialista rendszerünket a magáénak, sajátjának érzi és vallja a magyar nép túlnyomó többsége, és ebben a véleményben egységesek vagyunk, világnézetre, korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül. Ez a megvalósult és erősödő szocialista nemzeti egység legfontosabb történelmi vívmányaink egyike. Három évtized tényei érvelnek Kádár elvtárs saját gyermekkorának angyalföldi emlékképeit idézte fel emlékeztetőül, de a középkorú és idősebb emberek közül valószínűleg bárki megtalálja a saját konkrét megélt élményeit összehasonlítási alapul a felszabadulás előtti múlt és mai viszonyaink, életkörülményeink között. A különbség valójában kifejezhetetlen: a régi, nyomorúságos és a mai szocialista Magyarország két világ. Ám a fiatalabb, a múltat saját közvetlen tapasztalataiból már nem ismerő generációnak szüksége van a számok, adatok tanúságtételére. A Központi Bizottság első titkára beszédes tényeket, adatokat sorakoztatott fel három évtizedes szocialista építőmunkánk eredményeinek bizonyítására; olyan perdöntő érveket, amelyek bár nem teljesen ismeretlenek, sajnos nemritkán hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk. Éppen ezért talán nem felesleges itt is újból emlékeztetni rá, hogy harminc év alatt nemzeti jövedelmünk ötszörösére, ezen belül ipari termelésünk kilencszeresére növekedett; s hogy a szocialista mezőgazdaság kétszer annyi értéket állít elő feleanynyi emberi munkával és kisebb termőterületen. Hazánk a kapitalizmus perifériáján levő elmaradott félfeudális agrárországból a közepesen fejlett ipari országok sorába küzdötte fel magát. Ezek a tények akkor sem veszítenek jelentőségükből, ha tudjuk, hogy az utóbbi években a fejlődés üteme — a kedvezőtlen külgazdasági hatások és az extenzív fejlesztés lehetőségeinek kimerülése miatt — lelassult. Az elkövetkező jó néhány évben is a látványos, mennyiségi növekedés helyett a minőségre, a gazdaságosságra, népgazdaságunk nemzetközi egyensúlyának megszilárdítására, belső szerkezetének korszerűsítésére kell elsősorban törekedni. Ez a záloga annak, hogy hozzáedződjünk a szigorú feltételekhez, s hogy az iparilag fejlett országok közé lépjünk. Hosszabb távra vissza- és előretekintve, gazdasági nehézségeink közepette is van tehát, amire joggal büszkék lehetünk, s ami bizakodással tölthet el bennünket. Gazdaságunk eredményei szolgálnak alapul életszínvonalunk és művelődésünk eredményei számára. Harminc év alatt háromszorosára növekedett a nyolc általánosnak megfelelő iskolai végzettségűek aránya (ma a felnőtt lakosság 58 százaléka), ugyancsak megháromszorozódott a szakképzett munkások, a középiskolát végzettek, valamint a diplomások számaránya. Életszínvonalunk közismert vívmányai — a teljes foglalkoztatottság biztosítása, a tömeges lakásépítés, az árubőség, a közlekedés fejlődése és így tovább — nagyon is méltóak rá, hogy megtartásukért a következő években is minden erőfeszítést latba vessünk. A „potyautasok” ellen A Központi Bizottság első titkára afelől sem hagyott azonban kétséget, hogy pártunk és államunk vezető szervei a mégoly szűkös anyagi erőforrások mellett sem mondanak le a legégetőbb életszínvonal-politikai feladatok megoldásáról. A házasodni akaró s ezért otthont teremteni igyekvő fiatalok igényeinek kielégítése, a gyermekeiket nevelő családok és végül az alacsony jövedelmű nyugdíjasok megsegítése — változatlanul alapvető célunk. Nem vitás: ez népünk nagy többségének határozott egyetértésével találkozik. Mint ahogy minden bizonnyal a legszélesebb körű egyetértéssel találkozott az is, ahogy Kádár János elvtárs a nagygyűlésen társadalmunk élősdi elemeiről — vagy ahogy ő nevezte: a szocializmus potyautasairól — szólt. Ezek üzelmei, ügyeskedései — ha az esetek nagyobb részében rejtve maradnak is a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek előtt, vagy épp csak súrolják a törvényesség határát — méltán váltják ki a tisztességesen dolgozó tömegek haragját. Persze naivság volna az efféle jelenségek megszűnését kizárólag felső hivatalos intézkedésektől várni. Ehhez éppúgy szükségesek bizonyos gazdasági feltételek is (például a hiánycikkek körének szűkítése), továbbá az egészséges szocialista közszellem erősítése. Mindenesetre erőt ad e jelenségek elleni küzdelemhez az a tény, hogy közvéleményünk, népünk túlnyomó többsége ebben a kérdésben is ugyanúgy gondolkodik és ítél, mint pártunk vezetése. Ráléptünk a megoldás útjára A választási előkészületeket lezáró nagygyűlésen Kádár elvtárs joggal mutatott rá azokra a mozzanatokra, amelyek múlt évi gazdálkodásunkban és az idei esztendő első négy hónapjában már a kedvező fordulatot jelzik. Igaz, ez csupán kezdete egy minden bizonnyal nem könnyű útnak, amelyre ráléptünk. Gondjaink gyors és látványos megoldását nem remélhetjük, de kétségtelen, hogy csak a megkezdett úton járva tudjuk kiküzdeni a sikert. Pártunk Központi Bizottságának első titkára óvott attól a nézettől, amely szerint a szocializmus építésének együtt kell járnia az életszínvonal állandó, mindennapi emelésével. A szocializmus bár rendszeres, de nem állandó, nem folyamatos, nem egyenes vonalú életszínvonal-javulást jelent, átmeneti stagnálások, megtorpanások is bekövetkezhetnek, hisz elosztani csakis a megtermelt értéket lehet. Minden szépítéstől mentes, reális helyzetelemzés, mégis erőt és optimizmust sugárzó perspektívát kapott csütörtökön e nagygyűlés közönsége, tágabb értelemben Budapest és az ország lakossága. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja egységre, közös cselekvésre hívta fel népünket, a párttagokat és a pártonkívülieket, materialistákat és hívőket, minden dolgozó osztály és réteg tagjait. „Mi most szocialista elveink jobb érvényesítéséért, rendszerünk szocialista vonásainak erősítéséért, a fejlett szocialista társadalom további építéséért és népünk boldogulásának biztosításáért szállunk síkra — mondotta a többi között. — Ezzel állunk a választók elé, és ehhez kérjük a szavazók támogatását.” Koncz István 3 Magyar—NDK szövetkezeti megállapodás (Tudósítónktól.) Szlamenicky Istvánnak, a SZÖVOSZ elnökének meghívására Heinz Fahrenkrog, az NDK-beli Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége (VDK) elnökének vezetésével május 27. és 31. között delegáció tartózkodott hazánkban. A két ország szövetkezeti vezetői megvitatták és egyeztették az utóbbi években is gyümölcsözően fejlődött együttműködés erősítését szolgáló további feladatokat. Megerősítették elhatározásukat, hogy folytatják közös erőfeszítéseiket a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségében is a békéért, az enyhülés politikájának megőrzéséért. Az NDK szövetkezeti küldöttségét fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. A két szövetkezeti szervezet elnöke aláírta a SZÖVOSZ és a VDK közötti — az 1981—85. évekre szóló — társadalmi, gazdasági együttműködésre vonatkozó megállapodást A küldöttség szombaton hazautazott