Népszabadság, 1980. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

1980. június 1., vasárnap A KÖZÉLET HÍREI Pártmunkáskü­ldöttségek látogatásai Az MSZMP Központi Bizottsá­gának meghívására május 27. és 31. között látogatást tett hazánk­­ban a Német Szocialista Egység­párt pártmunkásküldöttsége, dr. Heinz Besserrel, a KB mezőgaz­dasági osztályának helyettes ve­zetőjével az élén. A küldöttség a mezőgazdaság fejlesztésének és a tudományos­­műszaki eredmények hasznosítá­sának tapasztalatait, valamint a mezőgazdaság és a feldolgozó ipar együttműködését tanulmá­nyozta. A delegációt fogadta Ko­vács Antal, a Központi Bizott­ság tagja, a KB ipari, mezőgaz­dasági és közlekedési osztályá­nak vezetője. Az MSZMP és az Arab Újjá­születés Szocialista Pártja együtt­működési munka­terve alapján május 25. és 31. között Szíriai pártmunkásküldöttség tett látoga­tást hazánkban Amin Abdul Ba­kiznak, a Hama megyei pártbi­zottság mezőgazdasági osztálya igazgatójának vezetésével. A kül­döttséget fogadta Kovács Antal, az MSZMP KB tagja, a KB ipa­ri, mezőgazdasági és közlekedési osztályának vezetője. A vendégek ellátogattak az MSZMP KB külügyi osztályára, valamint a mezőgazdasági terme­lést, a szövetkezeti mozgalmat irányító intézményekbe. Ábrahám Kálmán hazaérkezett az NSZK-ból Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter szom­baton hazaérkezett az NSZK-ból, ahol delegáció élén — dr. Dieter Haack területrendezési, építés­ügyi és városépítési miniszter meghívására — a két ország épí­tőipara közötti együttműködés továbbfejlesztéséről tárgyalt, az energiatakarékos építési eljárások alkalmazásáról, korszerű épület-fenntartási technológiák beveze­téséről. Megállapodtak, hogy megvizs­gálják a két ország vállalatai kö­zötti építőipari tervezésben és ki­vitelezésben, főként a harmadik piacon történő együttműködés le­hetőségeit. Kölcsönösen támogat­ják a szorosabb kapcsolatok ki­alakítását a két ország építész­szövetségei között is. A líbiai fegyveres erők főparancsnoka hazánkban Abu Bakr Junis Jaber tábornok, a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirija fegyveres erőinek főparancsnoka — Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi mi­niszteri meghívására — katonai küldöttség élén hivatalos látoga­tásra szombaton hazánkba érke­zett Elutazott hazánkból Hans-Joachim Heusinger Szombaton elutazott dr. Hans- Joachim Heusinger, a Német De­mokratikus Köztársaság minisz­terelnök-helyettese, igazságügy­miniszter, aki dr. Markója Imre igazságügyminiszter meghívására, küldöttség élén hivatalos látoga­tást tett hazánkban. Áttekintették a két ország kö­zötti jogi kapcsolatok helyzetét, és e kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Megállapodtak ab­ban, hogy új együttműködési megállapodást kötnek a két mi­nisztérium között. Kicserélték ta­pasztalataikat a jogalkotás és az igazságszolgáltatás kérdéseiben is, különös tekintettel arra a sze­repre, amit a jog és a joggya­korlat a gazdasági fejlődés szol­gálatában betölt. Budapestre érkezett az osztrák kereskedelmi miniszter Dr. Josef Staribacher osztrák kereskedelmi és iparügyi minisz­ter Sághy Vilmos belkereskedel­mi miniszter meghívására szom­baton hazánkba érkezett. Az osztrák miniszter vasárnap délelőtt részt vesz a BAH cso­mópontnál épülő új szálloda alapkőletételénél. Az olasz hírügynökség elnökének tárgyalásai Gianni Granzotto, az ANSA olasz hírügynökség elnöke a Ma­gyar Távirati Iroda meghívására május 26. és 31. között Magyar­­országon tartózkodott. Megbeszéléseket folytatott az MTI vezetőivel a két hírügynök­ség együttműködéséről. Fogadta őt Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke, valamint Rácz Pál külügyi államtitkár. Todor Zsivkov befejezte iraki tárgyalásait Todor Zsivkov, a Bolgár Nép­­köztársaság Államtanácsának el­nöke, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára szombaton — befejezve Irak­ban tett hivatalos, baráti látoga­tását — hazautazott Bagdadból. A vendéget a repülőtéren Szad­­dam Husszein iraki elnök búcsúz­tatta. Todor Zsivkov tárgyaló partne­­rével áttekintette a kétoldalú kap­­csolatokat, és azok továbbfejlesz­tésének lehetőségeit. Megvitatott néhány nemzetközi kérdést is, majd a kétoldalú együttműködést előmozdító okmányokat írt alá. A bolgár állami és pártvezető szombaton Bagdadban tartott saj­tóértekezletén megelégedéssel nyi­latkozott látogatásának és tárgya­lásainak eredményeiről. (TASZSZ) Neues Deutschland-fesztivál Berlinben BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL Szombaton megkezdődött a Neues Deutschland ünnepi fesz­tiválja Berlinben, amely a Né­met Szocialista Egységpárt köz­ponti lapjának hagyományos saj­tóünnepe. A százezreket vonzó fesztivál szórakoztató eseményein idén 4 ezer művész és sportoló részvételével adnak műsorokat A sajtóünnep színhelyén a Neues Deutschland „szabadtéri szerkesztősége” fogadja a lap ol­vasóit és baráti körét. A fesztivá­lon Európából, Ázsiából és Latin- Amerikából 33 kommunista és munkáspárt testvérlapjainak kül­döttei vesznek részt. A Népsza­badság szerkesztőségét Szántó Je­nő, a szerkesztői bizottság tagja képviseli. Választások kilenc indiai államban Csaknem egyheti zavargások után Assam indiai szövetségi ál­lamban ismét nyugalom van. Az assami zavargásokhoz a más in­diai államokból érkezett, illetve a bangladesi letelepülők elleni agitáció vezetett. Szombaton kilenc indiai állam­ban tartottak helyi parlamenti választásokat, közöttük Assam­­ban. Ezzel lezárulnak a helyen­­kint zaklatott légkörű kétfordu­lós helyi választások, melyek vár­hatóan a miniszterelnök Nemzeti Kongresszus (I) Pártjának győ­zelmét hozzák. (Reuter) NÉPSZABADSÁG Igent a szocialissatusral Mához egy hétre a szavazóur­nákhoz lép az ország lakossága, hogy megválassza képviselőit az országgyűlésbe, megbízottjait a helyi államhatalmi szervekbe, a tanácsokba. A választások politi­kai jelentősége természetesen tá­­gabb ennél: nemcsak személyek­ről döntenek a választók, hanem egyúttal véleményt mondanak tár­sadalmi rendünkről, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájá­ról; választ adnak a Hazafias Nép­front felhívására. A választások előkészítő szaka­sza a héten csütörtökön lezárult, mégpedig azzal a nagygyűléssel, amelyet a népfront budapesti és XIII. kerületi bizottsága rende­zett a Magyar Hajó- és Darugyár­ban, és amelyre nemcsak a gyár kollektívája, nemcsak Angyalföd és a főváros, hanem az egész or­szág érthető érdeklődéssel figyelt. Ugyanazzal az érdeklődéssel, mint a múlt év szeptemberében a cse­peli Sportcsarnokban vagy két hónappal ezelőtt a XII. pártkong­resszuson elhangzottakra. E mos­tani nagygyűlésen is, több felszó­lalás után beszédet mondott Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kerü­let országgyűlési képviselőjelöltje. A rádió és a televízió meg a más­nap reggeli lapok közvetítésével milliók hallhatták s állapíthatták meg: ugyanaz a tárgyilagos rea­lista szemlélet, ugyanaz a higgadt hang, a gondokkal való nyílt szem­benézés, ugyanaz az őszinte és egyenes beszéd, ugyanaz a derű és legyűrhetetlen optimizmus, ugyan­az az elszánt cselekvőkészség és cselekvésre mozgósító érvelés volt jellemző itt is, mint ami hosszú idő óta jellemzi pártunk vezetését. Pedig a nagygyűlés közvetlen és közvetett részvevői közül nem ke­vesen jegyezték meg: bizony, nem lehet könnyű „választási agitációt” folytatni manapság; meggyőzni és mozgósítani, hitet és reményt ad­ni a mai nehéz helyzetben, ami­kor a nemzetközi légkör viharfel­hőktől terhes, és a hazai gazdaság égboltja is gyakorta borús. A m­i társadalmi rendülik A helyszín, a Magyar Hajó- és Darugyár ebből a szempontból, mondhatnánk, szinte szimbolikus jelentőségű volt , nagyvállala­tunk már évekkel korábban kény­szerült szembenézni azokkal a fe­szítő gazdasági problémákkal, amelyekkel ma és holnap a ma­gyar vállalatok és szövetkezetek nem kis hányada kénytelen szá­molni. Az MHD sikerrel vette az akadályt, megtalálta saját új, le­hetséges profilját, kialakította gaz­daságosan exportálható termékei­nek szerkezetét, s ha nem is fel­hőtlen a látóhatára, valószínűleg mögötte van már annak, aminek vállalataink, szövetkezeteink több­sége még előtte van. A Központi Bizottság első tit­kára­­— ugyanúgy, mint pártunk és népköztársaságunk bármely más felelős vezető személye vagy testülete — nemcsak gazdasági nehézségeinkről szólt szépítés nél­kül. Tartózkodott attól is, hogy po­litikai viszonyainkat és intézmé­nyeink működését idealizálja. Egyáltalán nem tartjuk abszolút tökéletesnek, mintaképnek a szo­cialista demokrácia funkcionálá­sát, elért színvonalát; igenis to­vább kívánjuk fejleszteni, erősíte­ni. Ami azonban a lényegét illeti: nálunk a demokrácia valóban a szó eredeti értelmében érvényesül. A munkáshatalmat jelenti, s en­nek fokozatos kiszélesítésével egy­re inkább az egész dolgozó nép va­lóságos hatalmát. Amikor tehát nálunk az embe­rek a szocialista rendszer külön­böző fogyatékosságairól beszélnek, akkor — és ez a lényeg — mint saját rendszerükről beszélnek, a saját hatalmi intézményrendszerü­ket és működését kívánják tökéle­tesíteni, fejleszteni, hibáit kikü­szöbölni. A munkáshatalmat, szo­cialista rendszerünket a magáé­nak, sajátjának érzi és vallja a magyar nép túlnyomó többsége, és ebben a véleményben egysége­sek vagyunk, világnézetre, korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül. Ez a megvalósult és erősö­dő szocialista nemzeti egység leg­fontosabb történelmi vívmányaink egyike. Három évtized tényei érvelnek Kádár elvtárs saját gyermekko­rának angyalföldi emlékképeit idézte fel emlékeztetőül, de a kö­zépkorú és idősebb emberek kö­zül valószínűleg bárki megtalálja a saját konkrét megélt élményeit összehasonlítási alapul a felszaba­dulás előtti múlt és mai viszo­nyaink, életkörülményeink között. A különbség valójában kifejezhe­­tetlen: a régi, nyomorúságos és a mai szocialista Magyarország két világ. Ám a fiatalabb, a múltat sa­ját közvetlen tapasztalataiból már nem ismerő generációnak szüksé­ge van a számok, adatok tanúság­tételére. A Központi Bizottság el­ső titkára beszédes tényeket, ada­tokat sorakoztatott fel három évtizedes szocialista építőmun­kánk eredményeinek bizonyításá­ra; olyan perdöntő érveket, ame­lyek bár nem teljesen ismeretle­nek, sajnos nemritkán hajlamo­sak vagyunk megfeledkezni róluk. Éppen ezért talán nem felesle­ges itt is újból emlékeztetni rá, hogy harminc év alatt nemzeti jövedelmünk ötszörösére, ezen belül ipari termelésünk kilenc­szeresére növekedett; s hogy a szocialista mezőgazdaság kétszer annyi értéket állít elő feleany­­nyi emberi munkával és kisebb termőterületen. Hazánk a kapita­lizmus perifériáján levő elmara­dott félfeudális agrárországból a közepesen fejlett ipari országok sorába küzdötte fel magát. Ezek a tények akkor sem veszítenek jelentőségükből, ha tudjuk, hogy az utóbbi években a fejlődés üte­me — a kedvezőtlen külgazdasá­gi hatások és az extenzív fejlesz­tés lehetőségeinek kimerülése miatt — lelassult. Az elkövetke­ző jó néhány évben is a látvá­nyos, mennyiségi növekedés he­lyett a minőségre, a gazdaságos­ságra, népgazdaságunk nemzetkö­zi egyensúlyának megszilárdítá­sára, belső szerkezetének korsze­rűsítésére kell elsősorban töre­kedni. Ez a záloga annak,­­ hogy hozzáedződjünk a szigorú feltéte­lekhez, s hogy az iparilag fejlett országok közé lépjünk. Hosszabb távra vissza- és elő­retekintve, gazdasági nehézsé­geink közepette is van tehát, ami­re joggal büszkék lehetünk, s ami bizakodással tölthet el ben­nünket. Gazdaságunk eredményei szolgálnak alapul életszínvona­lunk és művelődésünk eredmé­nyei számára. Harminc év alatt háromszorosára növekedett a nyolc általánosnak megfelelő is­kolai végzettségűek aránya (ma a felnőtt lakosság 58 százaléka), ugyancsak megháromszorozódott a szakképzett munkások, a kö­zépiskolát végzettek, valamint a diplomások számaránya. Életszín­vonalunk közismert vívmányai — a teljes foglalkoztatottság bizto­sítása, a tömeges lakásépítés, az árubőség, a közlekedés fejlődése és így tovább — nagyon is mél­tóak rá, hogy megtartásukért a következő években is minden erő­feszítést latba vessünk. A „potyautasok” ellen A Központi Bizottság első tit­kára afelől sem hagyott azonban kétséget, hogy pártunk és álla­munk vezető szervei a mégoly szűkös anyagi erőforrások mellett sem mondanak le a legégetőbb életszínvonal-politikai feladatok megoldásáról. A házasodni aka­ró s ezért otthont teremteni igyekvő fiatalok igényeinek ki­elégítése, a gyermekeiket nevelő családok és végül az alacsony jö­vedelmű nyugdíjasok megsegítése — változatlanul alapvető célunk. Nem vitás: ez népünk nagy több­ségének határozott egyetértésével találkozik. Mint ahogy minden bizonnyal a legszélesebb körű egyetértéssel találkozott az is, ahogy Kádár János elvtárs a nagygyűlésen tár­sadalmunk élősdi elemeiről — vagy ahogy ő nevezte: a szocia­lizmus potyautasairól — szólt. Ezek üzelmei, ügyeskedései — ha az esetek nagyobb részében rejt­ve maradnak is a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek előtt, vagy épp csak súrolják a törvé­nyesség határát — méltán vált­ják ki a tisztességesen dolgozó tömegek haragját. Persze naivság volna az efféle jelenségek meg­szűnését kizárólag felső hivatalos intézkedésektől várni. Ehhez épp­úgy szükségesek bizonyos gazda­sági feltételek is (például a hiánycikkek körének szűkítése), továbbá az egészséges szocialista közszellem erősítése. Mindeneset­re erőt ad e jelenségek elleni küzdelemhez az a tény, hogy köz­véleményünk, népünk túlnyomó többsége ebben a kérdésben is ugyanúgy gondolkodik és ítél, mint pártunk vezetése. Ráléptünk a megoldás útjára A választási előkészületeket le­záró nagygyűlésen Kádár elvtárs joggal mutatott rá azokra a moz­zanatokra, amelyek múlt évi gaz­dálkodásunkban és az idei esz­tendő első négy hónapjában már a kedvező fordulatot jelzik. Igaz, ez csupán kezdete egy minden bizonnyal nem könnyű útnak, amelyre ráléptünk. Gondjaink gyors és látványos megoldását nem remélhetjük, de kétségte­len, hogy csak a megkezdett úton járva tudjuk kiküzdeni a si­kert. Pártunk Központi Bizottságá­nak első titkára óvott attól a né­zettől, amely szerint a szocializ­mus építésének együtt kell járnia az életszínvonal állandó, minden­napi emelésével. A szocializmus bár rendszeres, de nem állandó, nem folyamatos, nem egyenes vonalú életszínvonal-javulást je­lent, átmeneti stagnálások, meg­torpanások is bekövetkezhetnek, hisz elosztani csakis a megter­melt értéket lehet. Minden szépítéstől mentes, reá­lis helyzetelemzés, mégis erőt és optimizmust sugárzó perspektívát kapott csütörtökön e nagygyűlés közönsége, tágabb értelemben Bu­dapest és az ország lakossága. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja egységre, közös cselekvésre hívta fel népünket, a párttagokat és a pártonkívülieket, materialis­tákat és hívőket, minden dolgozó osztály és réteg tagjait. „Mi most szocialista elveink jobb érvénye­sítéséért, rendszerünk szocialista vonásainak erősítéséért, a fejlett szocialista társadalom további épí­téséért és népünk boldogulásának biztosításáért szállunk síkra — mondotta a többi között. — Ezzel állunk a választók elé, és ehhez kérjük a szavazók támogatását.” Koncz István 3 Magyar—NDK szövetkezeti megállapodás (Tudósítónktól.) Szlamenicky Istvánnak, a SZÖ­­VOSZ elnökének meghívására Heinz Fahrenkrog, az NDK-beli Fogyasztási Szövetkezetek Szö­vetsége (VDK) elnökének vezeté­sével május 27. és 31. között de­legáció tartózkodott hazánkban. A két ország szövetkezeti ve­zetői megvitatták és egyeztették az utóbbi években is gyümölcsö­zően fejlődött együttműködés erő­sítését szolgáló további feladato­kat. Megerősítették elhatározásu­kat, hogy folytatják közös erőfe­szítéseiket a Szövetkezetek Nem­zetközi Szövetségében is a bé­kéért, az enyhülés politikájának megőrzéséért. Az NDK szövetkezeti küldött­ségét fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. A két szövetkezeti szervezet el­nöke aláírta a SZÖVOSZ és a VDK közötti — az 1981—85. évek­re szóló — társadalmi, gazdasá­gi együttműködésre vonatkozó megállapodást A küldöttség szombaton haza­utazott

Next