Népszabadság, 1980. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

2 1980. november 1., szombat NÉPSZABADSÁG Egyesített parancsnokság alá helyezik az iráni haderőket Mohammad Ali Radzsai iráni miniszterelnök pénteken a tehe­­ráni egyetemen mondott beszédé­ben élesen támadta az Egyesült Államokat. Utalva a túszok ki­szabadítására tett amerikai fegy­veres kísérletre, a júliusi sikerte­len puccskísérletre, valamint a jelenlegi iráni—iraki háborúra, kijelentette: az Irán ellen irányu­ló valamennyi összeesküvésért Washington a felelős. Az iráni miniszterelnök hangoztatta: or­szága rákényszeríti az Egyesült Államokat a már kifizetett kato­nai tartalék alkatrészek leszállí­tására. Csütörtökön éjszaka Baniszadr államfő elnökletével ülést tartott az iráni legfelső nemzetvédelmi tanács. Szajed Ali Khamene­i­hodzsatoleszlam, a testület titká­ra közölte, hogy a tanácskozáson Abadan védelmének, valamint az iraki tüzérség szakadatlan táma­dásának kitett körzet hadtáp- és élelmiszer-ellátásának szentelték a legnagyobb figyelmet. A leg­felső nemzetvédelmi tanács ülé­sén elhatározták, hogy egyesített parancsnokság alá helyezik a harcokban részt vevő összes irá­ni erőket, így a hadsereget, a forradalmi gárdistákat és a csend­­őrséget. A teheráni rádió pénteken azt jelentette, hogy az iráni­­fegyve­res erők Dizful körzetében a nap folyamán meghiúsították az ira­ki csapatok átkelését a Karun fo­lyón. A jelentés szerint a nagy­méretű összecsapásban az irakiak vesztesége 550 katona, valamint 80 harckocsi és szállító jármű volt. A háború folytatódásával egy­idejűleg fokozott diplomáciai erőfeszítésekről érkeztek jelenté­sek. Bagdadban folytatta tárgya­lásait Isidoro Malmierca Peoli kubai és Agha Sahi pakisztáni külügyminiszter. Pénteken India és Törökország is bejelentette, hogy hajlandó közvetíteni a szem­ben álló felek között a fegyveres konfliktus rendezése érdekében. (MTI) A vezető amerikai lapok Car­tert támogatják WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Négy nappal a választás előtt mind a demokrata párti, mind a republikánus elnökjelölt ország­járó körúton igyekszik a még mindig nagyszámú ingadozó sza­vazót magának megszerezni. Carter a béke és stabilitás jel­szavaival, Reagan pedig a gazda­ság talpra állításának ígéretével agitál. Közben a sajtó, a rádió, a televízió felnagyítva, szenzáció­kat sejtetve tálal minden hírt, amiből arra lehet következtetni, hogy Irán a közeli napokban dönt az amerikai túszok szabadon bo­csátásáról. Általános az a véle­mény, hogy a túszkérdés előtérbe kerülése a hivatalban levő elnök kezére játszik. A The New York Times és a chicagói Tribüne után a tekinté­lyes The Washington Post is kiállt Carter újraválasztása mellett, bár hangsúlyozza, hogy Reagan győ­zelmi esélyei változatlanul na­gyok. Mi sem jellemzőbb a hely­zetre, mint az a Cartert támoga­tó vezércikk, amelynek a kulcs­mondata így hangzik: „Ha már Jimmy Carter és Ronald Reagan között kell választani, márpedig ez a valóság, akkor szavazzunk a demokrata jelöltre.” A lap egyébként helyteleníti Carternak a választási harcban Reagan személye ellen alkalma­zott goromba stílusát, és arra fi­gyelmezteti az elnököt, hogy új­raválasztása esetén sokkal töb­bet kell tennie a gazdaságért és az ország biztonságáért, mely utóbbi korántsem azon múlik, milyen összeget költ egyik vagy másik fegyverfajtára. A Reagan-tábornak súlyos kárt okozott, hogy a sajtó meg­szellőztette a leendő republikánus elnök mellé nemzetbiztonsági fő­tanácsadónak kiszemelt Richard Allen viselt dolgait. Allent azzal vádolják, hogy japán autógyárak fizetett embere volt, aki elmu­lasztotta nyilvántartásba vétetni magát a külföldi ügynökök hiva­talos listáján. Allen látványosan lemondott a Reagan mellett viselt kül- és ka­tonapolitikai tanácsadói tisztsé­géről, hogy csökkentse a botrány­nak a republikánus jelölt esélyei­re gyakorolt hatását. Értesülések szerint tárgyalások folynak Hen­ry Kissingerrel, hogy a szavazás előtti döntő pillanatokban töltse be Allen megüresedett helyét, dobással dönt majd. Szabó L. IstvánA Newsweek karikaturistája szerint az amerikai választó pénzfel­ A jobboldal győzött a jamaicai választásokon a­ havannai tudósítónktól . Még nem végleges adatok sze­rint Jamaica Munkáspártja (PSJ) a csütörtökön megrendezett par­lamenti választásokon a 60 kép­viselői mandátumból 43-at meg­y politikai erőszakhullám, a lakosság megfélemlítését célzó több hónapos jobboldali kampány ismeretében nem tekinthető meg­lepőnek a csütörtöki választások eredménye, bár a szavazati ará­nyok ilyen átcsoportosulására senki sem számított. Jamaica az utóbbi nyolc évben következetes antiimperial­ista, el nem kötele­zett külpolitikát folytatott. Ugyancsak számos pozitív intéz­kedés jellemezte a belpolitikát: a kormány szociálpolitikájában igyekezett figyelembe venni a nincstelenek érdekeit, csökkentő­szerzett, és így Edward Seaga pártvezér alakíthat kormányt. Michael Manley eddigi kormány­fő pártja, a Népi Nemzeti Párt (PNP), amely 1972-ben, majd 1976-ban is győzött a választáso­kon, ezúttal csupán 9 képviselői helyet kapott ki a több mint harmincszázalé­kos munkanélküliséget. A gazda­sági élet feletti állami ellenőrzés­sel korlátokat vont a külföldi tő­ke szerepe elé, s az egyoldalú gazdasági függő helyzet csökken­tése érdekében több megállapo­dást is kötött szocialista orszá­gokkal. Az idegenforgalmából és a bau­­xitkincséből élő kis ország súlyo­san megérezte a világpiaci árvál­tozásokat. Jamaica eladósodott, s rákényszerült a Nemzetközi Va­luta Alap (IMF) kölcsönére. A Washington­ból irányított valuta­alap azonban idén elfogadhatat­lan, Jamaica belügyeit érintő fel­tételekhez kötötte a közel 500 mil­lió dollárnyi kölcsön megadását Manley kormányfő ezért egy év­vel mandátuma lejárta előtt amolyan bizalmi szavazásra szó­lította fel a lakosságot, hogy ily módon szerezze meg a jóváhagyá­sát az IMF-fel való kényszerhá­zasság felbontásához. Az ellenzéki Munkáspárt gaz­dasági szabotázsakciókkal, mint­egy 500 áldozatot követelő politi­kai megfélemlítő kampánnyal mélyítette a belső válságot. A leendő új kormányfő első nyilat­kozatában hitet tett az el nem kötelezett politika folytatása mel­lett, ám a Kuba elleni kirohaná­sokkal, valamint Washington po­litikai irányító szerepének mél­tatásával egyértelművé tette a várható fordulatot Jamaica éle­tében. Ortutay-L. Gyula TUDÓSÍTÓNK HÍRMAGYARÁZATA. NÉHÁNY SORBAN Az Olasz EP vezetősége hétfőre összehívta a párt központi bizott­ságát. A háromnaposra tervezett ülésen bel-, társadalmi és külpo­litikai kérdésekről tanácskoznak majd, és megjelölik a párt köz­vetlen feladatait a soron levő idő­szakra. (MTI) Carlos Rafael Rodriguez, a ku­bai államtanács elnökhelyettese csütörtökön fogadta Havannában Mohammad Asl­am Watanjart, az Afgán Forradalmi Tanács el­nökhelyettesét, hírközlési minisz­tert. (Tudósítónktól.) Azonnali hatállyal törvényren­deletet bocsátott ki az olasz kor­mány a benzin, a telefon, vala­mint az alkohol árának emelésé­ről­ (Ti,­FKSZ) A szovjet kormány meghívására Emilio Colombo olasz külügymi­niszter november első felében hi­vatalos látogatást tesz a Szovjet­unióban. (MTI) Jasszer Arafatnak, a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet elnö­kének vezetésével Bejrútban ülést tartott a palesztin ellenállási moz­galom legfelsőbb katonai tanácsa, s megvitatta az állandósult izraeli támadások nyomán kialakult dél­libanoni helyzetet. (Tudósítónktól.) Szombatra és vasárnapra össze­hívták a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságát. A na­pirenden három kérdés szerepel: a párt kongresszusának előkészü­letei, a Mundo Obreróról szóló vi­ta, továbbá az SKP és az Egyesült Katalán Szocialista Párt kapcso­latai. (MTI) BONN Strauss új offenzívája A CSU szertefoszlatta egyes CDU-politikusoknak azt a tertté­­nyét, hogy Strauss vereségét kö­vetően nagyobb beleszólásuk lesz az uniópártok politikájának meg­határozásába. A választások óta a CDU olyan ismert politi­kusai, mint Ernst Albrecht, Alsó- Szászország és Lothar Spath, Ba­­den-Württemberg tartomány mi­niszterelnöke, jelentették ki: té­vedés volt a helsinki megállapo­dás ellen szavazni. Úgy vélik, le kell zárni azt az időszakot, ami­kor az unió mindenre nemet mondott, ami a kormány keleti politikájával, tehát az enyhülés­sel állt összefüggésben. Annál na­gyobb volt a meglepetés, amikor a CSU 52 parlamenti képviselő­jének most véget ért tanácskozá­sa után Friedrich Zimmermann, Strauss jobbkeze kijelentette: nincs ok felülvizsgálni az unió politikáját ALGÉRIA NEMZETI ÜNNEPÉN 1954. november elsején fegyve­res felszabadító harc robbant ki Algériában. A Nemzeti Felszaba­­dítási Front (FLN) harcosainak óriási áldozatot kellett hozniuk hazájuk függetlenségéért. Egy­millió hazafi életét követelte a francia gyarmatosítók ellen vívott harc, amíg végre 1962-ben lét­rejöhetett a független Algériai Demokratikus és Népi Köztársa­ság. Ám a politikai függetlenség megszerzése nem jelentette a vég­célt, az algériai forradalom veze­tői messzebb tekintettek. A fel­szabadult ország haladó útra lé­pett; alapokmánya a nemzeti függetlenség céljaként tűzte ki a nép felemelését. 1966-ban az ás­ványi kincsek nemzeti tulajdon­ba kerültek. Az ország 1971-ben a francia és más tőkés olajtársa­ságokat államosítva, ura lett energiaforrásainak, s ezáltal meg­teremtette iparosításának pénz­ügyi alapjait is. Kezdetét vehette a gyors és tömeges iparosítás. Két négyéves terv során üzemek szá­zai nőttek ki a földből, az állami vállalatok ma döntő szerepet ját­szanak a termelésben. Ez a ma­gyarázata annak, hogy Algéria ma már korszerű elektronikus berendezéseket, traktorokat, ka­mionokat, motorkerékpárokat, tv­­készülékeket, hűtőgépeket gyárt, s fejlett a textil- és a konzerv­ipara. A legnagyobb erőfeszítéseket a szociális program végrehajtásá­ban, különösen a közoktatásban, kellett megtenniük. Algériában jelenleg négymillió iskolás gyer­mek él, az egyetemisták száma pedig 70 ezer. Az oktatásra költik a teljes állami költségvetés több mint 30 százalékát. A feladat azonban egyre nő, Algéria ugyan­is a föld egyik legfiatalabb orszá­ga. Alig több mint másfél évti­zed alatt megkétszereződött a né­pesség, a lakosság 54 százaléka 18 éven aluli. Algéria következetes antiimpe­­rialista külpolitikája — amely nagy tekintélyt adott neki az arab világban és a fejlődő országok széles táborában —, barátsága és együttműködése a világ ha­ladó erőivel, köztük a szocialista államokkal, előremutató belpoli­tikai céljainak fontos biztosítéka. Hazánk — együtt a többi szocia­lista országgal — nagyra értékeli az arab egységtörekvések elköte­lezett támogatóját, az állhatato­san gyarmatosítás- és újgyarma­tosít­ás-el­lenes Algériát. Állam­közi és pártkapcsolataink ered­ményesen fejlődnek, népünk fi­gyelemmel és rokonszenvvel kí­séri a haladó arab ország törek­vését a gyarmati örökség felszá­molására, a nemzeti függetlenség megszilárdítására az életszínvo­nal fejlesztésére, és az antiimpe­­rialista békepolitika kibontakoz­tatására. Nemzeti ünnepén őszinte tisz­telettel köszöntjük a baráti Algé­ria népét.* Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke országa nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Bendzsedid Sadlit, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársa­ság elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Mohamed Benahmed Abdelghani miniszter­elnöknek. Puia Frigyes külügy­miniszter Mohamed Seddik Ben­­jahin külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. A lengyel miniszterelnök szakszervezeti vezetőkkel tárgyalt VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL A lengyel kormány szóvivője közölte: Józef Pinkowski minisz­terelnök pénteken a miniszterta­nács épületében fogadta a „Szoli­daritás” nevű szakszervezet or­szágos egyeztető bizottságának tagjait, élükön Lech Walesával, a bizottság elnökével. A találkozón tárgyaltak a szak­szervezet alapszabályzatáról, a tömegtájékoztató eszközök hasz­nálatáról, továbbá a megállapodá­sokban foglalt béremelések meg­valósításával, a belső piaci ellá­tással, valamint a mezőgazdaság problémájával összefüggő kérdé­sekről. A megbeszélések a késő esti órákban is folytatódtak. Nemzetközi tanácskozás az NSZK-ban az újfasizmusról A második világháború alatti ellenállás és a fasizmus áldozatai szervezeteinek képviselői — köz­tük a Magyar Partizán Szövetség delegációja —, neves társadalmi személyiségek vettek részt a hé­ten Frankfurt am Mainban azon a nemzetközi szimpozionon, ame­lyet az Ellenállók Nemzetközi Szervezete (FIR) hívott össze. Részt vett és felszólalt a tanács­kozáson az UNESCO képviselő­je is. A tanácskozás témája: A ná­cizmus és a fasizmus elleni harc, hozzájárulás a demokrácia, a bé­ke védelméhez. Arnaldo Banfi olasz szocialista szenátornak, a FIR elnökének bevezető előadását követően három témában folyt a vita: az ENSZ alapokmánya, va­lamint a nemzeti alkotmányok és a fasizmus elleni küzdelem; a neonácik és más jobboldali moz­galmak aktivitásának növekedése Európában és a náci fasizmus el­leni szolidaritás erősítése a de­mokráciáért és az enyhülésért, valamint az ifjúság antifasiszta nevelése az ellenállás és a huma­nizmus szellemében. A szimpozion követelte, hogy az egyes országok kormányai kö­vetkezetesen lépjenek fel a ná­cizmus, a fasizmus, a különböző jobboldali szélsőséges mozgalmak ellen, s elhatározták, hogy az el­lenállók és a nácizmus áldozatai­nak szövetségei mindenütt széles tömegakciókat bontakoztatnak ki e követelés alátámasztására. MADRID Napirendi viták A nem egészen két hét múlva nyíló madridi összeurópai bizton­sági és együttműködési találkozó­nak még mindig a napirendjéről vitatkoztak pénteken az előké­szítő tanácskozás részvevői. A vi­ta ezúttal a hét elején előterjesz­tett magyar szóbeli indítvány kö­rül folyt amely szorgalmazta, hogy a korábban benyújtott ugyancsak magyar, illetve spanyol javaslatok alapján kezdjék meg a még függőben levő napirendi pontok kompromisszumos formá­ba öntését. Ebben a vitában dr. Petrán János nagykövet, a ma­gyar küldöttség vezetője több íz­ben is szót kért. A nyugati országok küldöttségei pénteken sem mutattak hajlandó­ságot a kompromisszumra. HAVANNA Drágább exportcukor? Csütörtökön befejeződött Pana­mavárosban a latin-amerikai és karibi cukorter­melő országok négynapos tanácskozása. A világ cukorexportjának 55 százalékát adó 19 állam képviselői egyetér­tettek abban, hogy a világpiaci cukorár nem felel meg a valós helyzetnek. Döntöttek arról, hogy a nemzetközi cukorszervezet no­vember derekán Londonban ese­dékes konferenciáján egységesen képviselik majd az áremelés ál­láspontját Fidel Castro kubai államfő csü­törtök este Havannában a kubai cukoripari szervezet kongresszu­sán mondott beszédében valószí­nűsítette, hogy a magas cukorár 1982-ig fennmarad. A több, mint hatmillió tonna cukrot exportáló Kubának ez a tendencia kedvezne.

Next