Népszabadság, 1980. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
2 1980. november 1., szombat NÉPSZABADSÁG Egyesített parancsnokság alá helyezik az iráni haderőket Mohammad Ali Radzsai iráni miniszterelnök pénteken a teheráni egyetemen mondott beszédében élesen támadta az Egyesült Államokat. Utalva a túszok kiszabadítására tett amerikai fegyveres kísérletre, a júliusi sikertelen puccskísérletre, valamint a jelenlegi iráni—iraki háborúra, kijelentette: az Irán ellen irányuló valamennyi összeesküvésért Washington a felelős. Az iráni miniszterelnök hangoztatta: országa rákényszeríti az Egyesült Államokat a már kifizetett katonai tartalék alkatrészek leszállítására. Csütörtökön éjszaka Baniszadr államfő elnökletével ülést tartott az iráni legfelső nemzetvédelmi tanács. Szajed Ali Khameneihodzsatoleszlam, a testület titkára közölte, hogy a tanácskozáson Abadan védelmének, valamint az iraki tüzérség szakadatlan támadásának kitett körzet hadtáp- és élelmiszer-ellátásának szentelték a legnagyobb figyelmet. A legfelső nemzetvédelmi tanács ülésén elhatározták, hogy egyesített parancsnokság alá helyezik a harcokban részt vevő összes iráni erőket, így a hadsereget, a forradalmi gárdistákat és a csendőrséget. A teheráni rádió pénteken azt jelentette, hogy az iránifegyveres erők Dizful körzetében a nap folyamán meghiúsították az iraki csapatok átkelését a Karun folyón. A jelentés szerint a nagyméretű összecsapásban az irakiak vesztesége 550 katona, valamint 80 harckocsi és szállító jármű volt. A háború folytatódásával egyidejűleg fokozott diplomáciai erőfeszítésekről érkeztek jelentések. Bagdadban folytatta tárgyalásait Isidoro Malmierca Peoli kubai és Agha Sahi pakisztáni külügyminiszter. Pénteken India és Törökország is bejelentette, hogy hajlandó közvetíteni a szemben álló felek között a fegyveres konfliktus rendezése érdekében. (MTI) A vezető amerikai lapok Cartert támogatják WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Négy nappal a választás előtt mind a demokrata párti, mind a republikánus elnökjelölt országjáró körúton igyekszik a még mindig nagyszámú ingadozó szavazót magának megszerezni. Carter a béke és stabilitás jelszavaival, Reagan pedig a gazdaság talpra állításának ígéretével agitál. Közben a sajtó, a rádió, a televízió felnagyítva, szenzációkat sejtetve tálal minden hírt, amiből arra lehet következtetni, hogy Irán a közeli napokban dönt az amerikai túszok szabadon bocsátásáról. Általános az a vélemény, hogy a túszkérdés előtérbe kerülése a hivatalban levő elnök kezére játszik. A The New York Times és a chicagói Tribüne után a tekintélyes The Washington Post is kiállt Carter újraválasztása mellett, bár hangsúlyozza, hogy Reagan győzelmi esélyei változatlanul nagyok. Mi sem jellemzőbb a helyzetre, mint az a Cartert támogató vezércikk, amelynek a kulcsmondata így hangzik: „Ha már Jimmy Carter és Ronald Reagan között kell választani, márpedig ez a valóság, akkor szavazzunk a demokrata jelöltre.” A lap egyébként helyteleníti Carternak a választási harcban Reagan személye ellen alkalmazott goromba stílusát, és arra figyelmezteti az elnököt, hogy újraválasztása esetén sokkal többet kell tennie a gazdaságért és az ország biztonságáért, mely utóbbi korántsem azon múlik, milyen összeget költ egyik vagy másik fegyverfajtára. A Reagan-tábornak súlyos kárt okozott, hogy a sajtó megszellőztette a leendő republikánus elnök mellé nemzetbiztonsági főtanácsadónak kiszemelt Richard Allen viselt dolgait. Allent azzal vádolják, hogy japán autógyárak fizetett embere volt, aki elmulasztotta nyilvántartásba vétetni magát a külföldi ügynökök hivatalos listáján. Allen látványosan lemondott a Reagan mellett viselt kül- és katonapolitikai tanácsadói tisztségéről, hogy csökkentse a botránynak a republikánus jelölt esélyeire gyakorolt hatását. Értesülések szerint tárgyalások folynak Henry Kissingerrel, hogy a szavazás előtti döntő pillanatokban töltse be Allen megüresedett helyét, dobással dönt majd. Szabó L. IstvánA Newsweek karikaturistája szerint az amerikai választó pénzfel A jobboldal győzött a jamaicai választásokon a havannai tudósítónktól . Még nem végleges adatok szerint Jamaica Munkáspártja (PSJ) a csütörtökön megrendezett parlamenti választásokon a 60 képviselői mandátumból 43-at megy politikai erőszakhullám, a lakosság megfélemlítését célzó több hónapos jobboldali kampány ismeretében nem tekinthető meglepőnek a csütörtöki választások eredménye, bár a szavazati arányok ilyen átcsoportosulására senki sem számított. Jamaica az utóbbi nyolc évben következetes antiimperialista, el nem kötelezett külpolitikát folytatott. Ugyancsak számos pozitív intézkedés jellemezte a belpolitikát: a kormány szociálpolitikájában igyekezett figyelembe venni a nincstelenek érdekeit, csökkentőszerzett, és így Edward Seaga pártvezér alakíthat kormányt. Michael Manley eddigi kormányfő pártja, a Népi Nemzeti Párt (PNP), amely 1972-ben, majd 1976-ban is győzött a választásokon, ezúttal csupán 9 képviselői helyet kapott ki a több mint harmincszázalékos munkanélküliséget. A gazdasági élet feletti állami ellenőrzéssel korlátokat vont a külföldi tőke szerepe elé, s az egyoldalú gazdasági függő helyzet csökkentése érdekében több megállapodást is kötött szocialista országokkal. Az idegenforgalmából és a bauxitkincséből élő kis ország súlyosan megérezte a világpiaci árváltozásokat. Jamaica eladósodott, s rákényszerült a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) kölcsönére. A Washingtonból irányított valutaalap azonban idén elfogadhatatlan, Jamaica belügyeit érintő feltételekhez kötötte a közel 500 millió dollárnyi kölcsön megadását Manley kormányfő ezért egy évvel mandátuma lejárta előtt amolyan bizalmi szavazásra szólította fel a lakosságot, hogy ily módon szerezze meg a jóváhagyását az IMF-fel való kényszerházasság felbontásához. Az ellenzéki Munkáspárt gazdasági szabotázsakciókkal, mintegy 500 áldozatot követelő politikai megfélemlítő kampánnyal mélyítette a belső válságot. A leendő új kormányfő első nyilatkozatában hitet tett az el nem kötelezett politika folytatása mellett, ám a Kuba elleni kirohanásokkal, valamint Washington politikai irányító szerepének méltatásával egyértelművé tette a várható fordulatot Jamaica életében. Ortutay-L. Gyula TUDÓSÍTÓNK HÍRMAGYARÁZATA. NÉHÁNY SORBAN Az Olasz EP vezetősége hétfőre összehívta a párt központi bizottságát. A háromnaposra tervezett ülésen bel-, társadalmi és külpolitikai kérdésekről tanácskoznak majd, és megjelölik a párt közvetlen feladatait a soron levő időszakra. (MTI) Carlos Rafael Rodriguez, a kubai államtanács elnökhelyettese csütörtökön fogadta Havannában Mohammad Aslam Watanjart, az Afgán Forradalmi Tanács elnökhelyettesét, hírközlési minisztert. (Tudósítónktól.) Azonnali hatállyal törvényrendeletet bocsátott ki az olasz kormány a benzin, a telefon, valamint az alkohol árának emeléséről (Ti,FKSZ) A szovjet kormány meghívására Emilio Colombo olasz külügyminiszter november első felében hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. (MTI) Jasszer Arafatnak, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökének vezetésével Bejrútban ülést tartott a palesztin ellenállási mozgalom legfelsőbb katonai tanácsa, s megvitatta az állandósult izraeli támadások nyomán kialakult déllibanoni helyzetet. (Tudósítónktól.) Szombatra és vasárnapra összehívták a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságát. A napirenden három kérdés szerepel: a párt kongresszusának előkészületei, a Mundo Obreróról szóló vita, továbbá az SKP és az Egyesült Katalán Szocialista Párt kapcsolatai. (MTI) BONN Strauss új offenzívája A CSU szertefoszlatta egyes CDU-politikusoknak azt a terttényét, hogy Strauss vereségét követően nagyobb beleszólásuk lesz az uniópártok politikájának meghatározásába. A választások óta a CDU olyan ismert politikusai, mint Ernst Albrecht, Alsó- Szászország és Lothar Spath, Baden-Württemberg tartomány miniszterelnöke, jelentették ki: tévedés volt a helsinki megállapodás ellen szavazni. Úgy vélik, le kell zárni azt az időszakot, amikor az unió mindenre nemet mondott, ami a kormány keleti politikájával, tehát az enyhüléssel állt összefüggésben. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a CSU 52 parlamenti képviselőjének most véget ért tanácskozása után Friedrich Zimmermann, Strauss jobbkeze kijelentette: nincs ok felülvizsgálni az unió politikáját ALGÉRIA NEMZETI ÜNNEPÉN 1954. november elsején fegyveres felszabadító harc robbant ki Algériában. A Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) harcosainak óriási áldozatot kellett hozniuk hazájuk függetlenségéért. Egymillió hazafi életét követelte a francia gyarmatosítók ellen vívott harc, amíg végre 1962-ben létrejöhetett a független Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság. Ám a politikai függetlenség megszerzése nem jelentette a végcélt, az algériai forradalom vezetői messzebb tekintettek. A felszabadult ország haladó útra lépett; alapokmánya a nemzeti függetlenség céljaként tűzte ki a nép felemelését. 1966-ban az ásványi kincsek nemzeti tulajdonba kerültek. Az ország 1971-ben a francia és más tőkés olajtársaságokat államosítva, ura lett energiaforrásainak, s ezáltal megteremtette iparosításának pénzügyi alapjait is. Kezdetét vehette a gyors és tömeges iparosítás. Két négyéves terv során üzemek százai nőttek ki a földből, az állami vállalatok ma döntő szerepet játszanak a termelésben. Ez a magyarázata annak, hogy Algéria ma már korszerű elektronikus berendezéseket, traktorokat, kamionokat, motorkerékpárokat, tvkészülékeket, hűtőgépeket gyárt, s fejlett a textil- és a konzervipara. A legnagyobb erőfeszítéseket a szociális program végrehajtásában, különösen a közoktatásban, kellett megtenniük. Algériában jelenleg négymillió iskolás gyermek él, az egyetemisták száma pedig 70 ezer. Az oktatásra költik a teljes állami költségvetés több mint 30 százalékát. A feladat azonban egyre nő, Algéria ugyanis a föld egyik legfiatalabb országa. Alig több mint másfél évtized alatt megkétszereződött a népesség, a lakosság 54 százaléka 18 éven aluli. Algéria következetes antiimperialista külpolitikája — amely nagy tekintélyt adott neki az arab világban és a fejlődő országok széles táborában —, barátsága és együttműködése a világ haladó erőivel, köztük a szocialista államokkal, előremutató belpolitikai céljainak fontos biztosítéka. Hazánk — együtt a többi szocialista országgal — nagyra értékeli az arab egységtörekvések elkötelezett támogatóját, az állhatatosan gyarmatosítás- és újgyarmatosítás-ellenes Algériát. Államközi és pártkapcsolataink eredményesen fejlődnek, népünk figyelemmel és rokonszenvvel kíséri a haladó arab ország törekvését a gyarmati örökség felszámolására, a nemzeti függetlenség megszilárdítására az életszínvonal fejlesztésére, és az antiimperialista békepolitika kibontakoztatására. Nemzeti ünnepén őszinte tisztelettel köszöntjük a baráti Algéria népét.* Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke országa nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Bendzsedid Sadlit, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Mohamed Benahmed Abdelghani miniszterelnöknek. Puia Frigyes külügyminiszter Mohamed Seddik Benjahin külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. A lengyel miniszterelnök szakszervezeti vezetőkkel tárgyalt VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL A lengyel kormány szóvivője közölte: Józef Pinkowski miniszterelnök pénteken a minisztertanács épületében fogadta a „Szolidaritás” nevű szakszervezet országos egyeztető bizottságának tagjait, élükön Lech Walesával, a bizottság elnökével. A találkozón tárgyaltak a szakszervezet alapszabályzatáról, a tömegtájékoztató eszközök használatáról, továbbá a megállapodásokban foglalt béremelések megvalósításával, a belső piaci ellátással, valamint a mezőgazdaság problémájával összefüggő kérdésekről. A megbeszélések a késő esti órákban is folytatódtak. Nemzetközi tanácskozás az NSZK-ban az újfasizmusról A második világháború alatti ellenállás és a fasizmus áldozatai szervezeteinek képviselői — köztük a Magyar Partizán Szövetség delegációja —, neves társadalmi személyiségek vettek részt a héten Frankfurt am Mainban azon a nemzetközi szimpozionon, amelyet az Ellenállók Nemzetközi Szervezete (FIR) hívott össze. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson az UNESCO képviselője is. A tanácskozás témája: A nácizmus és a fasizmus elleni harc, hozzájárulás a demokrácia, a béke védelméhez. Arnaldo Banfi olasz szocialista szenátornak, a FIR elnökének bevezető előadását követően három témában folyt a vita: az ENSZ alapokmánya, valamint a nemzeti alkotmányok és a fasizmus elleni küzdelem; a neonácik és más jobboldali mozgalmak aktivitásának növekedése Európában és a náci fasizmus elleni szolidaritás erősítése a demokráciáért és az enyhülésért, valamint az ifjúság antifasiszta nevelése az ellenállás és a humanizmus szellemében. A szimpozion követelte, hogy az egyes országok kormányai következetesen lépjenek fel a nácizmus, a fasizmus, a különböző jobboldali szélsőséges mozgalmak ellen, s elhatározták, hogy az ellenállók és a nácizmus áldozatainak szövetségei mindenütt széles tömegakciókat bontakoztatnak ki e követelés alátámasztására. MADRID Napirendi viták A nem egészen két hét múlva nyíló madridi összeurópai biztonsági és együttműködési találkozónak még mindig a napirendjéről vitatkoztak pénteken az előkészítő tanácskozás részvevői. A vita ezúttal a hét elején előterjesztett magyar szóbeli indítvány körül folyt amely szorgalmazta, hogy a korábban benyújtott ugyancsak magyar, illetve spanyol javaslatok alapján kezdjék meg a még függőben levő napirendi pontok kompromisszumos formába öntését. Ebben a vitában dr. Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője több ízben is szót kért. A nyugati országok küldöttségei pénteken sem mutattak hajlandóságot a kompromisszumra. HAVANNA Drágább exportcukor? Csütörtökön befejeződött Panamavárosban a latin-amerikai és karibi cukortermelő országok négynapos tanácskozása. A világ cukorexportjának 55 százalékát adó 19 állam képviselői egyetértettek abban, hogy a világpiaci cukorár nem felel meg a valós helyzetnek. Döntöttek arról, hogy a nemzetközi cukorszervezet november derekán Londonban esedékes konferenciáján egységesen képviselik majd az áremelés álláspontját Fidel Castro kubai államfő csütörtök este Havannában a kubai cukoripari szervezet kongresszusán mondott beszédében valószínűsítette, hogy a magas cukorár 1982-ig fennmarad. A több, mint hatmillió tonna cukrot exportáló Kubának ez a tendencia kedvezne.