Népszabadság, 1981. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám

Piackutatás, előrejelzés, tájékozódás A termelő és külkereskedel­mi vállalatok együttműködésé­nek az utóbbi ötéves terv idő­szakában is egyik leggyengébb pontja a beruházási és terme­lési elhatározások piaci alátá­masztása volt. Ezért általában nem csak az egyik vagy csak a másik partner hibáztatható, mert ahogy sok termelőválla­lat, nem elsősorban a piaci kö­vetelmények vizsgálata alapján alakította ki fejlesztési elgon­dolásait, ugyanígy — részben éppen­ a csak nagyon szórvá­nyosan jelentkező ilyen igé­nyek miatt — a külkereskedel­mi vállalatok a marketing munkának többnyire csak ar­ra a szűkebben értelmezett te­rületére fejlesztettek ki appa­rátust, amely a termelt áruk értékesítésének piacszervezésé­vel és propagandájával foglal­kozik. A gazdasági szabályozók sem hatottak abba az irányba, hogy a külkereskedelmi válla­latok a távlati fejlesztés piaci megalapozására energiát és költséget fordítsanak, s kevés kivétellel a termelővállalatok is inkább a gyorsan nyereséget hozó tevékenységet részesítet­ték (és részesítik sokszor ma is) előnyben. Mi is a marketing? Miért okoz ez konfliktusokat, s mi az, amit tennünk kell? A kiindulópont csakis az lehet, hogy a jelentős fejlesztések el­határozásának, tervezésének és beruházásának az átfutási ide­je optimális esetben is 3—4 év, ami után a befektetések meg­térüléséhez és megfelelő nye­reség eléréséhez 6—10 évet szá­míthatunk. Ebből következik, hogy a fejlesztési döntéseknél a hazai és a külföldi értékesí­tési lehetőségeket többnyire 10 —15 évre előre fel kell mérni, s ez a piacfelmérő marketing munka semmiképpen nem kor­látozható csupán az értékesí­tés alátámasztására, a reklám­ra és a propagandára. Ehhez a Taurus Gumiipari Vállalat stratégiája és más exportorien­tált vállalatok gyakorlati ta­pasztalatai szerint olyan piac­elemzésre van szükség — álla­pították meg a Magyar Keres­kedelmi Kamara a témával foglalkozó legutóbbi tanácsko­zásán —, amely termékcsopor­tokra, termékekre s azok vá­lasztékára dolgozza ki a gyárt­mány- és gyártásfejlesztést megalapozó legjobb értékesíté­si variánsokat. A piaci kereslet távlati fel­méréséhez nem lebecsülhető szakmai tudás, nagy gyakorla­ti tapasztalat és széles látó­kör szükséges. Hol és hogyan teremthetők meg a marketing munkának e feltételei a leg­megfelelőbben? A válasz nagy­mértékben függ attól, hogy az egyes termelővállalatok az iparág milyen részét képvise­lik, de függhet attól is, hogy a külkereskedelmi vállalat tevé­kenysége — profilja — milyen széles termelői hátteret foglal magában. A Taurus gyakorla­ta például arra utal, hogy mi­nél nagyobb a felelőssége egy­­egy termelővállalatnak vala­mely ágazatért vapy­álágaza­tért, annál indokoltabb, hogy a kül- és belpiaci igényeket köz­vetlenül mérje fel és tapasztal­ja. Másfelől, minél szerteága­zóbb feladata van egy-egy kül­kereskedelmi vállalatnak, an­nál kevésbé lehet megkívánni, hogy minden szakterületre — sok esetben 15—20 nagyvállalat és számtalan közép- és kisvál­lalat részére — olyan marke­ting munkát szervezzen, amely alkalmas a fejlesztést megelő­ző teljes piaci igény felmérésé­re és prognosztizálására. Azt is­­mondhatjuk, hogy nehezebb a műszaki fejlesztéshez szüksé­ges szaktudást elsajátítani egy külkereskedelmi vállalatnál, mint a közgazdasági, piac­elemző munka követelményeit megtanulni valamely termelő­vállalatnál. Márpedig e kétirá­nyú szemlélet és ismeret egy­sége napjainkban nélkülözhe­tetlen. A „szabad piac’ sorompoi A piac az a „hely” — mond­juk sokszor eléggé leegyszerű­sítve —, ahol a kereslet és kí­nálat találkozik, önmagában azonban a kereslet és kínálat alakulása nem ad elég biztos támpontot a külkereskedelmi forgalom prognosztizálására. Elemezni kell az országok és országcsoportok kapcsolatait befolyásoló tényezőket is. Konkrétan arra gondolok, hogy századunk második felében különös jelentőségre tettek szert a gazdasági közösségek, miután­­a társadalmi-politikai, gazdasági fejlődés a szocialis­ta országok és a fejlett tőkés államok mellett kialakította a fejlődő országok mind na­gyobb súlyt képviselő csoport­ját. A mind több európai tőkés országot egyesítő Európai Gaz­dasági Közösség ma már min­den kívülállóval, így velünk szemben is fokozódó diszkrimi­nációs politikát folytat, tehát a kapitalista gazdaság által hirdetett „szabadpiacot” oly mértékben korlátozza, hogy a kereslet és a kínálat spontán tényezői helyébe állami és ál­lamok feletti szabályozások lépnek. Más oldalról az utóbbi két év tapasztalatai azt is meg­mutatták, hogy a gazdaságos export növelésére irányuló erő­feszítéseinknek, a számunkra hátrányos megkülönböztetések ellenére nagyon jelentős ered­ményei lehetnek. Ez is hozzájá­rult ahhoz, hogy a népgazda­ság tőkés külkereskedelmi mér­legének egyensúlya ezekben az években lényegesen javult — minden bizonnyal nem átme­netileg. A nagyon igényes nyu­gatnémet piacon is két év alatt 30%-kal növekedett a magyar áruk exportja. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a Taurus konvertibilis devizájú export­ja két év alatt — forintban szá­molva — több mint 70%-kal nőtt.) Nyilvánvaló, hogy mind­ennek befolyása van vagy le­het a vállalati fejlesztési elha­tározásokra. A biztos és a bizonytalan A fejlődő országok viszont új lehetőségeket nyújtanak külke­reskedelmünk számára, és a nemzetközi munkamegosztás jövőjét csak ezeknek a piacok­nak a sajátosságait figyelembe véve tervezhetjük helyesen. Jó példa erre a fejlett tőkés or­szágok konfekcióipara terme­lési volumenének gyors csök­kenése és a fejlődő országok gyártásának, kínálatának nö­vekedése. Mind a két tényezőt figyelembe kell vennünk, ami­kor ennek a textilipari ágazat­nak a továbbfejlesztéséről dön­tünk. Ezúttal is a többi között a kereskedelmi kamarai viták­ra utalva: valószínű, hogy azt a választékot kell megtalál­nunk, amelyben a fejlődő or­szágok versenye tartósan a leg­kisebb, és ehhez kell olyan pia­cokat felmérnünk, amelyeknek kibővítésére számíthatunk. Egy-egy termelési ág piacára hatnak a világgazdaság kon­junkturális változásai is, és fel kell becsülni ezek kockázatát. Úgy látszik, hogy a korábbi válságoktól eltérően kisebb megrázkódtatással ugyan, de gyakrabban jelentkeznek visz­­szaesések a tőkés gazdaságban, és valószínű, hogy ez így lesz a nyolcvanas években is. Tá­volról sem jelenti ez a fejlesz­tési politikánk ilyen mértékű bizonytalanságát. Gazdaságunk méretei folytán ugyanis a nem szocialista piacokon exportter­mékeink kevés kivétellel a szükségleteknek legfeljebb egy-két százalékát fedezik. En­nek a mennyiségnek a megtar­tása vagy akár 30—50%-os nö­velése kétségtelenül nehezebb dekonjunkturális időkben — ezt támasztják alá a Taurus ta­pasztalatai is —, de elsősorban mégis termelésünk versenyké­pességétől és külkereskedel­münk rátermettségétől függ. A fejlesztési kockázatot csökken­ti — bár az elérhető haszon mértékét is —, hogy ugyancsak kevés kivétellel úgynevezett követő technológiát alkalma­zunk, tehát olyat, amelynek meghonosítása gyorsabb, mint a kifejlesztése, másrészt piaci helyzete már bizonyított. Hirtelen változások Már az eddigiekből is követ­kezik, hogy bár a piaci keres­let és kínálat felmérése a ter­melés fejlesztésének elenged­hetetlen tényezője, nem tagad­hatjuk a prognózisok bizony­talanságát, nem zárhatjuk ki a hirtelen változások lehetősé­geit. Az olajárrobbanás közis­mert példáján túl más olyan jelenségek is voltak, amelyeket a világpiac nem látott előre, legfeljebb gyorsabban ismerte fel az intő jeleket, mint ahogy sok magyar vállalat értékelhe­tő adatokhoz tudott jutni. Csu­pán példaként megemlíthető az acélipar világméretű stagnálá­sa. Ugyanakkor, amikor a ve­gyi anyagok ára — éppen az olajárak miatt — ugrásszerűen emelkedett, majd változóan felfelé és lefelé ingadozott, a fémek árai alig változtak, sok esetben csökkentek. További ilyen példaként utalni lehet a vegyi szálak egy része iránti kereslet rohamos csökkenésére. Nehezen kiszámítható a mező­­gazdasági termékek iránti ke­reslet és az áralakulás, holott a világ lakosságának növeke­désével párhuzamosan egyenes vonalú emelkedéssel lehetne számolni. Ez hosszabb időt néz­ve bizonyára igaz is, azonban a keresletet ma már nemcsak a termés nagysága befolyásol­ja, hanem politikai intézkedé­sek és helyzetek is. A sok mérlegelendő szem­pont azt mutatja, hogy a piac­kutatás széles körű közgazda­­sági és világgazdasági ismere­teket is kívánó összetett tevé­kenység. A piac megismerésé­hez szükséges információk kül­ső forrásai lehetnek: a piacku­tató vállalatok, tudományos in­tézetek, nemzetközi szerveze­tek elemzései, egyes országok nagyobb bankjainak közgazda­­sági felmérésekkel foglalkozó részlegei, kereskedelmi és iparkamarák, valamint a ter­melők ágazati szövetségei. Az üzleti tárgyalásokon is nagyon fontos forrásai az in­formációknak a külföldi válla­latokkal, képviselőkkel, szállí­tókkal, sőt még a konkurren­­ciával folytatott tárgyalások is, ha a megbeszéléseken a piac megismerésére súlyt helye­zünk. Például a gumiiparról, a textilszakmáról, a piaci igé­nyek alakulásáról sok és érté­kes tájékoztatást tud nyújtani a feldolgozóipari gépek vagy éppen az alapanyagok eladásá­val foglalkozó külföldi nagy­vállalat. A tapasztalat szerint a magyar vállalatok kooperá­ciós tárgyalásain még akkor is sok hasznos piaci ismeret nyer­hető, ha az üzlet, a know-how- és licencvásárlás, megállapo­dás valamilyen okból nem jön létre. Ma még az importkapcsola­tok útján szerezhető informá­ciók nagyon sokszor nem tá­masztják alá az exporttevé­kenységet, még ugyanannál a vállalatnál sem, de még kevés­bé akkor, amikor egy-egy ter­mékcsoport importjával külön­álló szervezetek foglalkoznak. Ilyen szempontokból is céltu­datosabban kell hasznosíta­nunk az állami tulajdon, a kül­kereskedelmi monopólium elő­nyeit. A valóságban ezt a lehe­tőséget nem használjuk ki elég­gé. Ezért a Magyar Kereske­delmi Kamara a többi között a­­Taurus tapasztalatait is mérle­gelve a jövőben erőteljesebben igyekszik ráirányítani a válla­latok figyelmét a piaci infor­mációszerzés ilyen és hasonló jelentős tartalékaira. Virág Miklós a Taurus Gumiipari Vállalat külkereskedelmi tanácsadója Növekvő import, csökkenő export Egyenetlenül alakul a magyar—angol kereskedelem Magyarország és Nagy-Bri­­tannia között a külkereskedel­mi forgalom az utóbbi években meglehetősen egyenetlenül ala­kult. Exportunk 1978—1979- ben évenként mintegy 20%-kal nőtt, tavaly azonban 16%-kal csökkent. Importunk értéke 1978-ban és 1980-ban nőtt és mindhárom évben megha­ladta az exportét. A forga­lom számunkra mind a három évben passzív volt, a legna­gyobb mértékben tavaly, ami­kor is a magyar import értéke csaknem a másfélszerese volt angliai exportunk értékének. A magyar export legnagyobb tételét a fogyasztási iparcikkek képezik. Tavalyi angliai kivite­lünk 45%-át ez az árucsoport jelentette. A másik nagy tétel, az anyag és félkész termékek, kivitelünknek több mint egy­negyedét adta. A gépek része­sedése nem érte el a 9%-ot. Ez az exportszerkezet is hozzájá­rult a forgalom csökkenéséhez, mert az angol gazdaság vissza­esése, az árak lemorzsolódása, különösen kohászati termékek­ben, nehezítette eladásainkat. A hengereltáru-kivitelünk pél­dául csaknem a felére csök­kent, és jóval kevesebb textil­árut, gépet, tartósított élelmi­szert tudtunk e piacon értéke­síteni. Növekedett viszont a pvc, valamint a sertészsír ex­portja, szinten maradt a bőrci­pők, a vetőborsó, a tehergépko­csi-köpenyek szállítása. Bár ki­vitelünknek csak szűk részére vonatkozóan, nehezítik a for­galom bővítését a még érvény­ben levő diszkriminatív meny­­nyiségi korlátozások is. Importoldalon anyagok és félkész termékek teszik ki már évek óta a Nagy-Britanniából származó behozatalunknak több mint 60%-át. E cikkek so­rában különböző vegyi alap­anyagok, gyomirtó szerek, mű­anyagok, textilipari nyersanya­gok és színesfémek szerepel­nek. A gépek részesedése im­portunkból tavaly is mintegy 25—30%-os volt, főleg nyom­da-, textil- és vegyipari gépe­ket, valamint különböző mű­szereket vásároltunk. Együttműködésünknek jó perspektívát ígérő területe az ipari kooperáció. Tavaly 63 kooperációs szerződés volt ér­vényben, legtöbb a gépipar, az energia- és a vegyipar terüle­tén. Jelentős az együttműködés például növényvédő szerek, bá­nyabiztosító berendezések, kö­töttáruk gyártásában, a vető­magtermelésben. 1980. évi ex­portunknak mintegy 9%-a, im­portunknak pedig 3%-a bonyo­lódott le kooperációs megálla­podások keretében. Bár az angol gazdaság sok nehézséggel küzd, minden jel azt mutatja, hogy van lehető­ség a magyar—angol áruforga­lom bővítésére. Ezt támasztja alá többek között az, hogy ta­valy a nemzeti össztermék csökkenése ellenére az angol kereskedelmi mérleg — 1971 óta először — aktív volt, s bár Magyarországról csökkent Ang­lia importja, az ország összes bevitele 6%-kal növekedett. Anglia kereskedelmi forgal­mában a szocialista országok részesedése ma elenyésző (3% körüli), és Magyarország ará­nya alig haladja meg az 0,1%­­ot. A mi exportunkban Nagy- Britannia részesedése tavaly 1,2, importunkban 2,1% volt. Ezek az alacsony arányok és az a körülmény, hogy az angol reláció külkereskedelmi for­galmunkban a fejlett tőkés or­szágok között 7—8. helyet fog­lalja el, szintén jelzik az együttműködés bővítésének s a forgalom nagyobb kiegyensú­lyozottságának lehetőségeit. F. I. A főbb élelmiszerek világtermelése A nemzetközi szervezetek és a Központi Statisztikai Hiva­tal adatai alapján készült ábra szerint a világ gabonatermésé­nek harmadát, hús- és tejtermelésének csaknem felét a fejlett tőkés országok termelik, amelyek a mezőgazdasági földterület­ből 27—28%-ban részesednek. A KGST-országok részesedése a főbb élelmiszerek termeléséből lényegében megfelel a terület­ből való részesedésnek (16%), míg a fejlődő országok területük­höz képest (47%) szerényebben járultak hozzá — a zöldség- és gyümölcstermelést kivéve — a világ élelmiszer-termeléséhez. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Csökkent a világ gabonatermése Az ENSZ Élelmezési és Me­zőgazdasági Szervezete, a FAO, 19 millió tonnával felemelte a világ tavalyi búza- és takar­mánygabona-termeléséről ké­szített előző, novemberi becs­lését, de az új, 1 milliárd 172 millió tonnás adat is kilenc­millió tonnával alacsonyabb az 1979. évi termésnél. Takar­mánygabonákból 725,7 millió tonnát termeltek, 10 millió tonnával többet, mint ahogy korábban jelezték, de 30 mil­lió tonnával kevesebbet az 1979. évinél. A búzatermésről szóló becslést kilencmillió ton­nával 445,9 millióra emelték fel, főképp a Szovjetunió, Nyu­gat- és Kelet-Európa előzete­sen jósoltnál nagyobb termése következtében. (Reuter) Jugoszláv hajók a Szovjetuniónak Az Adriai-tenger partvidé­kén levő jugoszláv hajógyárak a következő ötéves tervben 56 hajót építenek szovjet meg­rendelésre. Ugyanezen idő­szakban más jugoszláv hajó­gyárak további 42 folyami ha­jót szállítanak a Szovjetunió­nak. Ezzel az előirányzott szál­lítások értéke 50%-kal lesz több, mint az 1976—1980-ig terjedő időszakban. A Szovjetunió évek óta a jugoszláv hajógyárak legna­gyobb megrendelője. Az utób­bi két évtizedben Jugoszlávia 90 hajóegységet szállított a Szovjetuniónak. (ADN, MTI) Nő a kereslet az alumíniumpiacon A világpiaci alumíniumke­reslet emelkedését jósolja a piac jövőbeli kilátásaival fog­lalkozó beszámolójában a francia Péchiney—Ogine­r- Kuhlmann csoport. Elsődleges alumíniumból a folyó évben a tavalyinál többet fognak ki­szállítani, mégpedig Észak- Amerikában 2-3%, a Távol- Keleten pedig 7% lesz a való­színű emelkedés 1980-hoz ké­pest. Európában csekély visz­­szesés várható. Az idei év el­ső felében még folytatódik a stagnálás, a fellendülés a má­sodik félévre várható, akkor­ra ugyanis befejeződik az alu­míniumkészletek rendezése. A jelentés továbbá azt is jósolja, hogy a fejlődő világ­ban növekszik az alumínium termelése és fogyasztása is. öt év alatt Latin-Amerika része a világ termelőkapacitásában 6,6%-ról 9%-ra, Dél-Ázsiáé pedig 4,3%-ról 7,7%-ra emel­kedik. (Reuter) A British Leyland bezárja belgiumi üzemét A British Leyland autógyár vezetősége bejelentette, hogy bezárja belgiumi gépkocsi­összeszerelő üzemét. A döntés indokául a vállalat vezetői el­sősorban azt hozták fel, hogy mind nagyobb tért nyer Nyu­­g­at-Európában a japán gép­kocsiipar és ráadásul hátrá­nyos a munkáltatókra, hogy Belgiumban 61%-kal maga­sabb a bérköltség, miint Nagy- Britanniában. A belgiumi üzem bezárása 2200 munkahe­lyet érint. Tavaly zárta be bel­giumi üzemét a Citroen gép­kocsigyár is, s ezzel a munka­­nélküliek száma 1100-zal gya­rapodott. Az utóbbi időben már a Renault is kilátásba he­lyezte belgiumi gyárának fel­számolását. A British Leyland vezetői közölték, hogy a belgiumi ösz­­szeszerelő üzem bezárása vég­leges, a szerelést a brit gyárak veszik át. (Reuter) Csak nálunk! Többléte cikkhez aján­ldunk a Nyugati pu. melletti szak­üzletünkben: VI., Rudas László u. 27. (Lenin krt. sarok)

Next