Népszabadság, 1981. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-30 / 151. szám
6 MÁTÉ GYÖRGY KAMBODZSAI RIPORTSOROZATA EGY NAP KORK TROPBAN 7. Szürke víz, tiszta víz Holdbéli táj, Kambodzsa, Kompong Kantout tartomány. Itt állt Among Romirt, a régi Kambodzsa mintaközsége és Kork Trop falu, ahová a királyság idején a pedagógiai főiskolát építették. Ma mindez csupán emlék. Kiégett fűcsomókkal tarkított, vigasztalan homoksivatagban állnak a tető nélküli falak. Pusztulás, enyészet, csak néhány cukorpálma töri meg az egyhangúságot. Mégis, itt működik a magyar kezdeményezésre létesült árvaház, amelyben a Pol Pot-rendszer által meggyilkolt szülők kallódó gyermekeinek egy kétszázötvenes csoportját helyezték el. A Béketanács és a Szolidaritási Bizottság gyűjtéséből származó ajándékoknak csak kis része érkezett meg Kork Tropba, így egyetlen szóval ki lehet fejezni, mire van szükségük: mindenre. A harminckét épületből álló iskolatelep néhány házára időközben palatető került , itt laknak, étkeznek, tanulnak. Vessünk egy pillantást rájuk, hogyan élnek. Reggel 5 óra, pirkad. A tücsökzenétől, békakuruttyolástól hangos éjszaka elmúlt. Um Sárán, az intézmény 32 esztendős igazgatója már talpon van. Álmosan üti meg a drótszálon lógó síndarabot, aztán újra. Újra és újra kongat. Ébresztő. A vaságyak kitágult sodronyaira helyezett gyékényszőnyegekről álmosan tápászkodnak fel a gyerekek, de csivitelésük hamarosan elnyomja a tücsökzenét. Az öltözködés Kork Tropban nem hosszadalmas művelet, csak egy-két ruhadarabra terjed ki. Testedzés következik. A reggeli tornánál látszik, milyen különbség van az egyes gyerekek fizikai állapota között. Az első vezényszóra mindenki úgyahogy vigyázzba áll, és a közös torna is megy, ha nem is egyszerre. A futógyakorlatnál azonban felbomlik a rend. Az edzettebbek, erősebbek gyorsan elszaladnak a zömtől. Aztán kialakul a kínosan igyekvő lihegők tábora. Egyre többen dőlnek ki a sorból. A kis, fekete Chhim Phala nekitámaszkodik a romfalnak, kapkodja a levegőt, a fejét fogja majd hanyatt fekszik a kövön, amíg kicsit lecsillapodik. Mit tud Chhim Phala? Csöpp, vékony csontú lányka. Testalkatából és szellemi fejlettségéből ítélve nyolcesztendős lehet. Eddig az óvodába járt. Ott mindenki szerette, mert vidám, barátkozó kislány. Az óvodának volt két labdája és egy elnyűtt babája, ezenkívül egy kis korcs kutyája, amely csontig lesoványodva érkezett valahonnan, és az apróságokbefogadták Aztán a labdákat szétrúgták a fiaik, a babára rálépett valaki, s egy szomorú reggelen kimúlt a kutyus is. Akkor, játékszer híján, megszüntették az ovit, és első iskolai osztállyá alakították át. Így lett Chhim Phalából kisiskolás. Az írás megy valahogy, csak olvasni ne kellene. Reggel 6 óra. Mosakodás. A kiútvíz szürke, zavarost, de a kicsik úgy is örömmel locsölják magukat. A nap mágiásig bújt elő, de máris fojtogató a hőség. Turnusonként járulnak a kúthoz, mert csak így férnek hozzá. Fel 7 is elmúlt, mire Chhim Phala a vékonykák élén vízhez jut. Fröcskölik egymást, amíg rájuk nem szól az óvó néni, kevés a víz, takarékoskodni kell vele. Fogmosás. A gyerekek nagy kincse a tartományi egészségügyi szervezettől kapott fogkefe. A felének jut rá egy cseppnyi krém is. Phala vicsorít, ahogy tanulta, még a torkát is leöblíti a vízzel, lemossa a kefét, és fut a szobájába, hogy elrejtse. A ruhán kívül ez az egyedüli értéktárgya. Az iskola vezetői kimutatást vezetnek minden gyerekről. Jókora könyvbe írják nevét, korát, szülőhelyét, a szülők meggyilkoltatásának helyét és idejét; ha van, az életben maradt rokon nevét, az orvosi véleményt és minden mást, amit megtudnak róla. Ha a kísérőlap hiányos, agyerek emlékezete alapján egészítik ki a nyilvántartást. Ennél a kislánynál csődöt mondott a rendszer. Csontig soványodva érkezett meg az otthonba, befogadták, feltáplálták. Sem a szüleiről, sem önmagáról nem tudott semmit. Az igazgató adott nevet neki. Chhim Phala már le tudja írni ezit a nevet, szépen énekel, tudja, mi a tehén, a tea a bújócskajáték, a szappan, a nevetés. Álmodni nem szokott. Nem tudja, mi a hegy, a pénz, az illat, és még nem látott cukrot. Reggelire a többiekhez hasonlóan üres teát és fél merőkanálrizst kap. Az iskola Hét óra van. A bejárattól jobbra fekvő, palával fedett, hodályszerű épületben kezdődik a tanítás. A harminc méter hosszú helyiséget vakolatlan téglafallal tíz szobára osztották. Ezek a dísztelen kamrák az osztálytermek. Katedra nincs, asztal nincs, szék sincs, a tanító is, a gyerekek is a kövön ülnek. Vietnamból kaptak néhány táblát, ez a berendezés. Ötödik osztály, földrajzóra. A 26 éves Láng Sem tanító magyarázza az égtájak és a napszakok összefüggését. Ő is itt tanult, amíg létezett a pedagógiai főiskola, két éve hiányzott ahhoz, hogy tanítói oklevelet szerezzen. Akkor került uralomra Pol Pot. A tanítóképzőt bezárták, és akit elfogtak, kivégezték: reakciós dolgokat tanított vagy akart tanítani — ez volt a vád. Long Sem a felszabadulásig egy kényszertáborban dolgozott. Visszajött, hogy befejezze tanulmányait. De még nem teheti, mert neki is tanítania kell, és szívesen is csinálja. Óráját tréfás mondásokkal tarkítja, a gyerekek sokat nevetnek, és ő maga is velük nevet. A gyerekek most éppen a nap járásáról felelnek. A legjobb tanuló, az iskola dísze, a 16 éves kamaszfiú, Um Keo magyarázza el szemléletesen, érthetően, hogyan viselkedik a forró, vörös napkorong a száraz, és hogyan az esős évszakban. Az osztály áhítatosan figyeli. A talpraesett fiú jó sportoló, erős, egészséges, mindent szívesen vállal. Értelmiségi családból származik. A „vörös khmer” minden értelmiségit halálra ítélt, így lett ő is árva. Gyorsan pereg az óra, a többiek is beleszólnak a napvitába, nem fogadják ellentmondás nélkül, amit az osztályelső mond. Végül a tanító dönti el a vitát; már a naprendszerben járunk, repülünk a Mars, a Vénusz felé, látjuk a többi napot, amelyek éjjel majd csillagokként köszönnek le Kork Trop kis lakóinak, akik még a közeli városig sem jutottak el soha. Vége az órának, énekóra következik, Chen Chrin a tanár. Ő is ebben az intézetben tanult, általános pedagógus. Nincs szép hangja, de pontosan énekel, jól lehet követni, utánozni. A tanítás mellett ő az iskola kultúrcsoportjának zenei felelőse. A katonáktól kaptak egy dobkészletet és két kivénhedt gitárt, enynyi a kultúra anyagi bázisa Kork Tropban. Itt a zenészek úgy tanulják mesterségüket, ahogyan a pacsirta énekelni tanul. Se tanár, se kotta, még igazi zenekart sem hallottak soha játszani. Um Keo tudata mélyén él valahol a régi otthon,ahol tévé volt, rádió szólt, magnetofon zenélt, apu, anyu megvette a legjobb számokat. Ebből az örökre elsüllyedt világból hozza fel a dallamokat, mint a mélytengeri búvár a kincset, összeeszkábált magának valamiféle kezdetleges húros hangszert is, azzal kíséri magát. Saját szövegére írt, saját szerzeményű dalait adja elő a csillagokról, a pálmákról, a boldogságról. Ezzel ér véget az énekóra az ötödikeseknek. Magasan áll a nap, 9 óra az idő. Miközben a szellem napvilága belopódzik a kis fejekbe, a telep végében, jókora kondérban fő a rizs. Mindennap rizs van ebédre, hozzá valami főzelékféle, egyszer kéthetente kis hal vagy kétdekányi marhahús. Fejenként egy rielt (körülbelül négy forintot) költhetnek ételre, a piaci áraikat tekintve még legalább két riel kellene naponta. Így hát a konyhai személyzet a szívét teszi hozzá, hogy a gyerekek valahogy mégis jóllakjanak. Rengeteg a gondjuk. Kevés az edény, az ételszagra odatódul a vidék minden szúnyoga és csúszómászója. A legnagyobb baj, hogy nincs főzésre alkalmas tiszta víz. Az iskola föld alatti vízgyűjtőjében lenne elég, de nincs szivattyú, amely a felszínre hozná. A szivattyút a 26 éves Hung Kimlun széles válla pótolja. Magas növésű fiatalember. Autószerelést tanult Phnom Penhben, amikor még nagy volt a közúti forgalom. A gépkocsik azonban elfogytak. Kambodzsa nagy temetővé változott: a rideg statisztika szerint hárommillió ember és háromszázezer autó temetője lett az ország. Hung Kimlun autószerelő most vizet hord. Kork Trop falu külterületén, a konyhától jó kétszáz méternyire van egy jó vizű kút. Hing Kimlun már hajnalban vállára veszi a karó két végére erősített vödröket, és elindul vízért. A kút készlete nem valami gazdag, nemegyszer szócsatákba is keveredik a környék lakóival, akik féltik kincsüket, a vizet Az erőteljes testalkatú ifjú előbb a szívükre akar hatni, aztán keményre fordítja a szót: az árváknak kell, nem vitatkozik velük. Színültig tölti a két vödröt, és óvatosan lép, nehogy egy csepp iskiloccsanjon az úton. Naponta hetvenszer fordul. Fél 11-kor befejeződik a tanítás első fele. Kambodzsában általában mindenki pihen délidőben a nagy meleg miatt, ez a test joga. A harmadik faluból megérkezik a két ápolónő. Nincs sok beteg, erre a vizitre mégis nagy szükség van. Kambodzsában sok éven át elmaradt minden védőoltás, ezeket a gyerekeket is későn oltották be. Kambodzsa-szerte aratott a tuberkulózis, egyes megyékben jelentkezett a járványos gyermekbénulás, az itt súlyos lefolyású kanyaró és a bélféreg. A fehér köpenyes nénik megjelenése nem kelt általános örömöt. Innen is, onnan is sírás hallatszik, az oltások jutnak a gyerekek eszébe, s csak nehezen nyugszanak meg. A nővérek beszélnek a gyengélkedőkkel, táskájukból gyógyszert adnak a megszeppent gyerekeknek, aztán kerékpáron továbbmennek. Sőt mama konyhája Általános megkönnyebbülés. A pontos idő 11 óra 30 perc. Ebédidő. Kevés a tányér, a kanál, ezért két turnusban esznek. A konyhás néni mindkét kezében merőkanál, bal kezével rizst, a jobbal zöldséglevest mer az öblös tányérkába. Aki táplálja ezt a kis népet, a 40 éves, aranyfogú és aranykezű Seng Sat asszony, elfáradt a tikkasztó délelőtti főzésben, de most még nem pihenhet, mert mellette áll, és szótlanul vár a kilencéves fiú, Savann. Seng Sót megeteti Savannt. Némán várja, amíg a kisfiú rág és nyel, aztán újabb kanállal tesz a foga közé. Seng Sót parasztasszony. Boldogabb éveit Bakou faluban töltötte. A „vörös khmer” uralom szétrúgta ezt az életet is. Férjét, két szép gyerekét leölték, maga maradt az emlékeivel. Itt ismerte meg ezt a kisfiút, és istápolja őt, amennyire teheti. Az mamának szólítja. Soung Savann vak. Nem tudni, hol, nem tudni, milyen szemmel jött a világra. Az is csodaszámba megy, hogy életben maradt, hiszen a „vörös khmmer” kivégezte a világtalanokat. Kedves arcú, vidám gyerek, mindig ott van, ahol a többiek. Ha tanulnak, figyel, hogy mindent halljon. Azt szereti a legjobban, ha énekelnek, és velük fújja a nótát. Az énektanár, ha nagy dalolásra van kilátás, behívja. Ez Savani boldog ideje, itt egyenrangú a többiekkel. Ha Sót mama nem ér rá, a jószívű kerek képű kislány, a tizenegy éves Khen Deun foglalkozik Savann-nal, énekel, játszik vele. De még a legszelesebb fiú is utat enged neki. A kislány vette észre, hogy Savann azért lát valamit. Nem botlik el, kikerüli, ha nagyobb tárgy kerül az útjába. Észlelését közölte a nagyokkal — talán egy jó szemorvos segíteni tudna a magatehetetlen kisfiún. Nem tud, Kambodzsában nincs szemorvos. Volt, de mindet megölték. Következik: 2. ENGRY ÉS A TÖBBIEK Seng Sót és védence. NÉPSZABADSÁG 1981. június 30., kedd INFORMÁL A TOURINFORM Tájékoztatás negyvenezer adatról A posta és az Országos Idegenforgalmi Hivatal szolgáltatása Tavaly már több mint 14 millió külföldi járt hazánkban; öt és fél millió magyar turista utazott határainkon túlra. Mindenekelőtt őket — a nemzetközi turistaforgalom részvevőit — hivatott segíteni a posta és az Országos Idegenforgalmi Hivatal által létrehozott Tourinform. Az új információs szolgálatról hétfőn tartottak tájékoztatót a létrehozó cégek — az OIH és a posta — vezetői. A bejelentés szerint a július 1-én elkezdődő szolgáltatás — éppen sokszínűsége miatt — páratlan Európában. Működéséhez eddig 40 ezer adatot rögzítettek mikrofilmen. Az alapinformációk összegyűjtésében nagyon sok vállalat segédkezett, így például a MÁV, a Volán, a BKV, a Mahart, az Ibusz és a többi utazási iroda, az idegenforgalmi hivatalok, a Pannónia, a Hungarhotels, a Magyar Autóklub, az Útinform. Az alapinformációkon felül a Tourinform szerkesztőségébe telexen, telefonon naponta megérkezik minden olyan új tudnivaló, ami a vámmal, a devizával, az útlevéllel, a vízumelőírásokkal kapcsolatosan érdekelheti az utazókat. Ugyanúgy pontos ismeretekkel szolgál a Tourinform arról is, hogy mettől meddig vannak nyitva a kérdéses határátkelőhelyek, mekkora a forgalmuk. Az adatbank tartalmazza az ország valamennyi szállodájának, fogadójának, kempingjének és üdülőházának a címét, a telefonszámát, a szobafoglalás lehetőségeit, az árakat. Valamennyi múzeumról, kiállításról, kulturális programról, műemlékről, természetvédelmi területről, arborétumról pontos és fontos tudnivalókat gyűjtöttek össze. Emellett nem feledkeztek meg a vendéglők, éttermek, eszpresszók, cukrászdák, éjszakai szórakozóhelyek címlistájáról sem, s arra is tudnak válaszolni, hogy melyik étteremben milyen ételspecialitást szolgálnak fel. A gyógyfürdőkkel kapcsolatban az érdeklődő a címen, a telefonszámon és a nyitvatartási időn kívül azt is megtudhatja, hogy melyik gyógyfürdő vize milyen betegséget gyógyít. Az ismeretanyag összegyűjtői gondoltak a sportkedvelőkre is, tanácsokat kaphatnak a természetjárók, a horgászok, a vízi sport és a vadászat kedvelői, nemkülönben azok is, akik lovas túrán kívánnak részt venni. A Tourinform tájékoztat a hazai és a nemzetközi útvonalakról, autópályadíjakról, hágókról, külföldi üzemanyagárakról, közlekedési előírásokról, benzinkutak címéről, a Magyar Autóklub szolgáltatásairól, hazánk autószervizeiről, az autómentés lehetőségeiről, valamint arról, hogy mit kell tenni, ha baleset történt. Válaszolnak a gépkocsikölcsönzéssel kapcsolatos kérdésekre; rendelkezésre áll a troli-, a villamos-, az autóbusz-, a metró- és a HÉV-közlekedés megannyi adata, hasonlóképpen a Mahart és a Malév menetrendje, egyéb szolgáltatása, az ország legnagyobb üzleteinek nyitvatartása, Európa mindenkori időjárási helyzete, beleértve a tengerek hőmérsékletét, a hóviszonyokat. A Tourinform munkatársai öt nyelven — magyarul, németül, angolul, oroszul, franciául — adnak felvilágosítást a 179—800-as telefonon, hétköznap 7 és 21, szombaton 7 és 20, vasárnap 8 és 13 óra között. Személyesen is fel lehet keresni az új szolgálatot a belvárosi postaépület első emeletén. Ha egy-egy kérdésre a munkatársak nem tudnának azonnal válaszolni, vagy visszahívják, vagy három napon belül írásban értesítik a tudnivalókról az érdeklődőt. F.Gy. A Tourinform központja. Kánhalmi János felvétele Gyártják a diósgyőri kombinált acélmű berendezéseit A diósgyőri Lenin Kohászati Művek közelmúltban alapított, egyedi gépgyártó és szerelő gyáregységében hozzákezdtek a tízmilliárd forintos költséggel épülő kombinált acélmű gépeinek és gépegységeinek elkészítéséhez. Az új üzemrész építésének második szakaszában egy folyamatos acélöntőművet és egy elektroacélművet állítanak munkába. Ezekhez szállítják a gépgyárból az olyan egyedi berendezéseket, mint az acélüstáthordó kocsi, az üstfordító és kutató, továbbá különféle hajtóművek és porleválasztók. E gépeknek a gyártását az év végéig szükséges rövid határidőkre a hazai üzemekben csak igen nehezen vagy egyáltalán nem lehetett volna elkészíteni, ezért hozta létre a Lenin Kohászati Művek saját egyedi üzemét. A gyártás feltételeit beruházás nélkül, belső átszervezéssel teremtették meg. A folyamatos acélöntőműhöz és az elektroacélműhöz eddig mintegy hatszáz tonna különféle gépet állítottak elő; szeptemberig, a szerelés kezdetéig további ezer, végül is összesen 2400 tonna berendezés készül el. (MTI) NINCS GONDJA HATÁRÁTLÉPÉS ELŐTT ÉS UTÁN: AfeQjWM|[iQ0F|jS SZEGED S ZÁRDÁIBAN EGÉSZ ÉVBEN KEDVEZMÉNYES ÁRON PIHENHET HOTEL TISZA" Fürdőszobás szoba, félpanziós ellátás, naponta 296 Ft Fürdőszoba nélküli szoba, félpanziós ellátás, naponta 256 Ft HOTEL ROYAL" Fürdőszobás szoba, félpanziós ellátás, naponta 316 Ft Fürdőszoba nélküli szoba, félpanziós ellátás, naponta 276 Ft HOTEL HUNGÁRIA*** Fürdőszobás szoba, félpanziós ellátás, naponta 316 Ft UTAZÁSA ELŐTT VENDÉGSZOLGÁLATI IRODÁINKBAN ELŐRE FIZETHETI SZÁLLÁSÁT. Budapest V., Petőfi Sándor u. 16. 1052 Telefon: 183-018,183-393. Telex: 22-4923. Budapest VII., Lenin krt. 47. 1073 Telefon: 228-668, 228-669. Telex: 22-4696.