Népszabadság, 1981. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

12 Árkus József IsSCGITT JoliWis Tourinform Nem kis nemzeti büszkeséggel értesültem róla, hogy a posta és az Országos Idegenforgalmi Hiva­tal közös új szolgáltatása, a jú­lius elsején működésbe lépett Tourinform a maga nemében pá­ratlan Európában. A külföldi tu­rista vagy a külföldre készülő magyar csak feltárcsázza a 179— 800-as telefonszámot, s a Tourin­­formtól máris kapja a felvilágo­sítást a vámelőírásoktól kezdve a szórakozási lehetőségekig, még­pedig napra­készen, minthogy a negyvenezer adatot rögzítő, mik­­rofilmbankot folyamatosan bő­vítik a legfrissebb tudnivalókkal. Az új szolgáltatás első hónapját amolyan kísérletnek tekintik az illetékesek, akik maguk is tájé­kozódni szeretnének arról, hogy a meglevő adatokon kívül még mi mindenre kíváncsiak a külföldiek és a magyarok. Nos, ami a külföldieket illeti, ők alighanem azzal kezdik az ér­deklődést, hogy hol van a legkö­zelebbi nyilvános telefon. Ezt per­sze nem mindjárt a Tourinform­­tó­l kérdezik, ahhoz előbb telefon­hoz kell jutniuk, tehát megállít­ják az első járókelőt, aki jobb esetben elmagyarázza,­­hogy mer­re van utcai távbeszélő-állomás, rosszabb esetben a fejét rázza, hogy niksz haj,cs. Ám tételezzük fel, hogy a külföldi nagyobb ne­hézség nélkül telefonfülkére lel, ami nem valószínű. Ennél való­színűbb, hogy a hosszas keresgé­lés után megtalált első fülkében kibelezett telefont pillant meg, a második elnyeli a kétforintosait, a harmadik azonnal visszaadja alul, amit felül bedobnak, a ne­gyediket eleve zárva tartják, ne­hogy a vandálok megrongálhas­sák. Mire a külföldi mindezt ki­tapasztalja, már be is ért a Bel­városba, ahol egy útjába eső szál­lodából felhívhatja végre a Tour­­informot, és megkérdezheti, hogy merre is­ talál egy szállodát. Vagy mondok egy egyszerűbbet. Ha a külföldi már úgyis betévedt a Belvárosba, akkor személyesen is felkeresheti a Tourinform irodá­ját, amely az ottani telefonköz­pont első emeletén székel. Ott minden bizonnyal van telefon, az a bizonyos 179—800, ám ameny­­nyib­en a külföldi azon próbálja hívni a Tourinformot, attól tar­tok, hogy mással beszéltet fog je­lezni. Ily módon a turista meg­győződhet róla, hogy nemcsak a Tourinform páratlan Európában, hanem a pesti telefon is. Az új idegenforgalmi szolgálat különben a német, orosz, angol és francia nyelven adott informá­ciókon kívül magyarul is kész­séggel nyújt felvilágosításokat. Ennek az a kézenfekvő magyará­zata, hogy egy bizonyos idő eltel­tével sok idegenbe szakadt ha­zánkfia immár külföldi turista­ként látogat el hozzánk, másfelől rengeteg magyar készül külföldi utazásra, aki sok mindent előre szeretne tudni. Benyomásaim sze­rint például vannak, akik egyelő­re nem tudják eldönteni, hogy menjünk-e Lengyelországba vagy sem. Várhatók továbbá olyan te­lefonérdeklődések is, hogy hol le­het borjúhúst kapni. Amennyiben a Tourinform, ígéretéhez híven, erre is friss információt kíván adni, akkor nem válaszolhatja azt, hogy a Bécsi út legeslegvégén, a Karntnerstrassén, mert ez megle­hetősen régi vicc. Most jut viszont eszembe, hogy tudok egy olyan információval szolgálni, amely holtbiztosan hiányzik a Tourinform adatbank­jából. Ez pedig az, hogy hová cél­szerű utazni zománcozott csecse­­mőkádént. A hiteles választ egy megyei építőipari vállalat igazga­tójától a minap kaptam meg, ér­demes megjegyezni. Az történt, hogy már csaknem elkészült egy szülészeti klinika, amikor kide­rült, hogy zománcozott csecsemő­kád belföldön egy darab sincs, holott tizenhat kellene belőle. Műanyag kiskád lett volna, de az nem felel meg az egészségügyi intézményekre vonatkozó szigo­rú előírásoknak. Ekkor jött el a turistaprogram ideje. A kivitelező cég igazgatója megbízott szom­szédos, testvéri országba utazó­kat, hogy vegyenek ott minél több kiskádat. A kiutazók hiánytala­nul meg is hozták mind a tizen­hatot, ám akkor meg itt volt az újabb baj: állami vállalat nem vásárolhat magánszemélyektől. Már-már úgy látszott, hogy a für­dővízzel együtt kidobják a kádat is, amikor valakinek kipattant az agyából a kézenfekvő ötlet. A kis­­kádakat vegye meg a Bizományi Áruház, amelytől az állami épí­tőipar aztán vidáman vásárolhat. • A KGST-n belüli turizmus fej­lettségét dokumentáló egyedi in­formációt aligha érdemes a Tourr­­informnál angolra, németre vagy franciára lefordítani. Idegenek az ilyesmit úgysem értenék meg. Kétszeres túljelentkezés az oroszlányi vájáriskolába Tanulmányi ösztöndíj a fiataloknak­­ Rendkívül megnőtt az érdeklődés a vájárszakma iránt: Oroszlányban a helyi szakmunkásképző intézet szeptemberben nyíló első osztályá­ba a tervezett 40 helyett 80-an je­lentkeztek. A helyi bányák magas fokú gépesítése már néhány éve vonzza a fiatalokat. A jelenlegi két­szeres túljelentkezés azonban fő­ként annak köszönhető, hogy ismét van jövője ennek a hivatásnak. Nemcsak a nemrég megnyílt Már­­kus-hegyi bányának, hanem a többi, mind jobban gépesített és maga­sabb fokon automatizált oroszlányi üzemnek is sok, jól képzett szak­emberre lesz szüksége a következő évtizedekben, ezért a jelentkezők közül egyetlen tanulót sem utasítot­tak el. Az iskolában és a föld alatti tanmezőben egyaránt megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy mind a 80 fiatal az idén megkezdhesse ta­nulmányait. Azok a fiatalok, akik szerződést kötnek arra, hogy az is­kola befejezése után három évig va­lamelyik helyi bányában dolgoznak, a tanulmányi ösztöndíjon kívül ha­vonta 500 forint társadalmi ösztön­díjat kapnak. (MTI) NÉPSZABADSÁG Általában május első napjaiban tárják ki kapuikat a fővárosi kertmo­zik, s többnyire a szeptember végi dér vet véget a vetítésnek. Az intéz­ményhálózat népszerűsége nagyban függ az időjárástól: ha esik vagy fúj, a kutyának sem jut eszébe, hogy sza­bad téren élvezze bármiféle mozi mű­sorát is. Nem így viszont, ha meleg estét ígért a meteorológia ... Nyári esték — 9-től Emberemlékezet óta szeretjük sza­bad téren élvezni a művészeteket. Nagy ugrás ugyan az antikvitástól napjainkig, de hát akkor sem kőszín­házban — mármint tetővel borított kőszínházban — múlattatták az időt, s ma is szívesen ülünk a csillagos ég­bolt alá, például a kertmozikba. A pesti ember mindig is vonzódott a kertmozikhoz. Sárgult hírlapok tudó­sítanak a valamikori Kinizsi meg­nyitásáról, a mai Bástya helyén mű­ködő Pallasról vagy a korábban szen­zációként ható, nyitható tetős Szikrá­ról. De szabad téren játszottak a Márkus parkban, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán is. Aztán, a háború, a bombázások miatt, jó ideig semmilyen moziba nem volt kedvük menni az emberek­nek, valamivel később a lehetőségük volt kevés, de az ötvenes évek dere­kán ismét olyannyira fölfelé ívelt a mozik népszerűsége, hogy komolyan kellett gondolkodni a nyári kínálat bővítésén. Erre nyújtott jó lehetősé­get a kertmozik megnyitása. — Az­ akkor létesítettek zömében ma már nem vetítenek — idézi föl a hajdan volt névsort Mátyás Jánosné, a Fömo filmforgalmazási igazgatóhe­lyettese. — A Bartókból színház lett, a városmajoriból ugyancsak, az Er­kelt beépítették, a Vasaskert a sta­dion bővítésének esett áldozatául, a XIX. kerületi Hunyadi nézőtere egy építkezés felvonulási területévé lett, a zuglói Rózsavölgyit érdektelenség miatt kellett bezárni, s ugyanez ölte meg a Csajkovszkijt is. — Maradt egyáltalán hol játsza­niuk? — A csepeli szabadidő-parkbelivel kezdem a fölsorolást. Ennek a mozi­nak a vonzereje kettős. Először is éppúgy premier előtt vetít, mint a margitszigeti, csak olcsóbb helyárak­kal, másodszor pedig sajátos különle­gessége: a sorok szélén terített asz­talok mellé is telepedhet a vendég, s az előadás alatt a felszolgálás zavar­talan. Nagyon népszerű az I. kerületi Budai­­Kertmozi is, ahol négyszáz né­ző foglalhat helyet a vászon előtt. Va­lószínűleg azért olyan kedvelt, mert közel esik a metróhoz, s így a város távoli pontjairól is viszonylag köny­­nyen és rövid idő alatt megközelíthe­tő. S talán itt a legkényelmesebbek a székek. Előnye továbbá, hogy sikerült békét kötni a környékbeli lakókkal, igaz, gépészeink is a lehető legcsön­desebbre hangszerelik az előadáso­kat. Folytatva a sort: vetítünk még időszakonként a Marcibányi téri Mű­velődési Ház udvarán is, és hogy a legnagyobb szabad­téri filmszínházat se felejtsem ki, a margitszigeti Vö­rösmarty moziban. — Akárhogy számolom, ez legfel­jebb négy kertmozi. — De négyezer érdeklődőt képesek befogadni! — Nem sajnálják az elveszett ját­szóhelyeket? — Egyiket se vetették be fűmaggal, s egyik helyen sem nyitottak zsibvá­sárt. A legtöbb kerthelyiség változat­lanul a kultúra szolgálatában áll, színház költözött a helyükre. Négy kert­­ mind mozi Deák Gábor, a Fömo propaganda­csoport­ vezetője arról beszél, hogy milyen gond négyezer embernek kel­lemes kikapcsolódásit biztosítani. Azt ugyanis senki sem hiheti, hogy a kertmozik egyetlen vonzereje a jó levegő. Vetíteni is kell nekik vala­mit, s a többségnek nem is teljesen mindegy, hogy mit. A forgalmazók nyilvánvaló törekvése, hogy kerüljék a szellemi túlterhelést, s szívesebben válogatnak a nézőcsalogatóbb filmek­ből. A szabadtéri programja egyes, magukat Szakembernek tudók sze­rint, vagy legyen könnyed, kacagta­tó, vagy olyan, amitől borsódzik a né­ző háta. Többnyire a közönségsikerre spekuláló filmek előjátszói a szabad­térik, itt kezdte pályafutását például a Pokoli torony is, vagy a tavalyi si­kerek közül a Biztosan élő sárkány­­lady és a Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? Magyar film a mos­tani Pogány madonna előtt legutóbb Szomjas György „easternje”, a Rossz emberek érdemelte ki a kerthelyiség jogát. Mint emlékezetes, ez a játék­film a szó szoros értelmében bővérű csak 74. életéve miatt számít a szak­ma nagy öregjének. 1936 szeptembe­rében jegyezte el magát a filmmel, s azóta mindvégig a kópiák környékén kereste kenyerét, legfeljebb időköz­ben a cégtáblák változtak. Korától már javában nyugdíjas, de telente „fregolistaként” hol itt, hol ott segíti ki a jó szakembernek mindig szűké­ben levő szakmát, a nyár viszont im­már hosszú esztendők óta mindig a Szigeten élt. — Népszerű a kertmozi — gardí­rozza vendégeit még a szakma régi szabályai szerint udvariasan, készsé­gesen adva felvilágosítást minden apró-cseprő kérdésre —, s erre nem­csak a pénztáraink előtt kanyargó so­rokból következtetek, hanem abból is, hogy hétről hétre meg kell újíta­nunk a kerítést... A jegy nélkül ér­kezők olykor egész kis barkácsfelsze­­neléssel indulnak a moziba: lemez­ollót, drótvágót, egyszóval minden olyasmit zsebre raknak, amivel rej­tett utat lehet nyitni a nézőtérre. Kerítésjeggyel A „kerítésjegyesek” amúgy is sok gondot okoznak. Éretlen közbeszólá­saikkal gyakorta megbotránkoztatják a szórakozni vágyókat, s ez már csak azért is bosszantó, mert ide sem in­gyen osztogatják a jegyeket. A kert­mozi tízfőnyi személyzetének — ve­zetővel, vetítővel, jegyszedőnőkkel — többsége koros ember, s talán ezért is oly bátrak a neveletlen suhancok. A mozisok joggal remélik, hogy al­kalmasint a nézők is „besegítenek” a renitenskedők megfékezésébe. — Versenyképes-e ma a kertmozi? — Nem panaszkodhatunk, népsze­rűek vagyunk azóta is, hogy kitiltot­ták a Szigetről az autókat. Sajnos ez­zel a hasznos intézkedéssel nem járt együtt a közlekedésiek rugalmassága: mindmáig nem tudtunk egyezségre került időben jó filmet és... MENJÜNK KERTMOZIBA? Az üzemvezető maga gardírozza a vendégeit. Y. levél a vásárlóhoz * Edény vásár a Skálában A y * Vásár alumínium és öntöttvas edényekből­­y a Skála Budapest Nagyáruházban, * A július 6-tól 13-ig. Öntöttvas edények 20 %-os árengedménnyel. Alumínium lábas és fazék, 32 Ft-tól 91 Ft-ig. Háztartási reszelők, 5 Ft-os egységáron. * Várjuk kedves vásárlóinkat!­­„M 1981. július 5., vasárnap JEGYÍÍZÉRTfil Ni VÁSÁROLJON■ alkotás volt, s bizony igen szép házak előtt pergethették a forgalmazók. — Elárulná, melyik szabadtéri mo­zi hogyan zárta az évadot tavaly? — A csepelire kétezer forintot rá­fizettünk, a Budai hozott hétezret, a Vörösmarty kétmilliót elvitt. — Miből jön össze ekkora deficit? — Tavaly föl kellett újítanunk a nézőteret, ez több mint két és fél mil­lió forintba került, ötszázezer volt a filmkölcsönzési díj, és 84 ezer forin­tot fizettünk ki bérként. Ez az egyik oldal. A másik pedig, hogy a 128 elő­adásra 86 ezer néző váltott jegyet A belépti díjak 6 és 22 forint között vál­toznak. De hozzáteszem: tavalyelőtt, amikor nem terhelte a költségvetést a felújítás, ugyanez a Vörösmarty 141 előadás 95 ezer nézőjével 107 ezer fo­rintos nyereséget produkált. Szó sem lehet tehát róla, hogy itt mi herdál­nánk a nép vagyonát, de arról se le­­het­ szó, hogy szálkás székre ültessük a vendéget, különben nem jön el töb­bet. A kertmozik listavezetője vitatha­tatlanul a margitszigeti Vörösmarty. Üzemvezetője Herrer Cézár, aki nem­jutni, s műsorzárásunk idején éppúgy egyetlen 26-os busz poroszkál errefe­lé, mint amikor nem két és fél ezer ember szeretne sietősen távozni. Diszkréten elmozdul az égbolt, és sokszázadmagunkkal vizslatjuk a fel­hőket, elmennek-e vagy futhatunk mi magunk. — Csak a legritkább esetben ma­rad el előadás. Én ötven embernek már vetítek, s ha műsor közben kezd ömleni az eső, akkor is végigjátszom a tekercseket. — És ha valaki nem akar bőrig ázni? — Aki egyszer fizetett, de kiöntöt­te helyéről az eső, azt legközelebb beengedem. Szerencsére ilyesmire csak ritkán kerül sor. Az emberek tartják magukat, hiszen a Szigeten jó az idő, jó a levegő, jó a műsor, és a vetítés kezdetére, pontban este 9-re jó sötét is van. — Ez is szempont? — Azért, mert én már nem vagyok ifjú, még érdekelhetnek a fiatalok ... És a kertmoziban ez is nagy vonz­erő, derült időben jó filmet, közel egymáshoz. Sáfrán István Valóban ez lenne a túlélés ára? boros Jenő felvételei

Next