Népszabadság, 1981. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
12 Árkus József IsSCGITT JoliWis Tourinform Nem kis nemzeti büszkeséggel értesültem róla, hogy a posta és az Országos Idegenforgalmi Hivatal közös új szolgáltatása, a július elsején működésbe lépett Tourinform a maga nemében páratlan Európában. A külföldi turista vagy a külföldre készülő magyar csak feltárcsázza a 179— 800-as telefonszámot, s a Tourinformtól máris kapja a felvilágosítást a vámelőírásoktól kezdve a szórakozási lehetőségekig, mégpedig naprakészen, minthogy a negyvenezer adatot rögzítő, mikrofilmbankot folyamatosan bővítik a legfrissebb tudnivalókkal. Az új szolgáltatás első hónapját amolyan kísérletnek tekintik az illetékesek, akik maguk is tájékozódni szeretnének arról, hogy a meglevő adatokon kívül még mi mindenre kíváncsiak a külföldiek és a magyarok. Nos, ami a külföldieket illeti, ők alighanem azzal kezdik az érdeklődést, hogy hol van a legközelebbi nyilvános telefon. Ezt persze nem mindjárt a Tourinformtól kérdezik, ahhoz előbb telefonhoz kell jutniuk, tehát megállítják az első járókelőt, aki jobb esetben elmagyarázza,hogy merre van utcai távbeszélő-állomás, rosszabb esetben a fejét rázza, hogy niksz haj,cs. Ám tételezzük fel, hogy a külföldi nagyobb nehézség nélkül telefonfülkére lel, ami nem valószínű. Ennél valószínűbb, hogy a hosszas keresgélés után megtalált első fülkében kibelezett telefont pillant meg, a második elnyeli a kétforintosait, a harmadik azonnal visszaadja alul, amit felül bedobnak, a negyediket eleve zárva tartják, nehogy a vandálok megrongálhassák. Mire a külföldi mindezt kitapasztalja, már be is ért a Belvárosba, ahol egy útjába eső szállodából felhívhatja végre a Tourinformot, és megkérdezheti, hogy merre is talál egy szállodát. Vagy mondok egy egyszerűbbet. Ha a külföldi már úgyis betévedt a Belvárosba, akkor személyesen is felkeresheti a Tourinform irodáját, amely az ottani telefonközpont első emeletén székel. Ott minden bizonnyal van telefon, az a bizonyos 179—800, ám amenynyiben a külföldi azon próbálja hívni a Tourinformot, attól tartok, hogy mással beszéltet fog jelezni. Ily módon a turista meggyőződhet róla, hogy nemcsak a Tourinform páratlan Európában, hanem a pesti telefon is. Az új idegenforgalmi szolgálat különben a német, orosz, angol és francia nyelven adott információkon kívül magyarul is készséggel nyújt felvilágosításokat. Ennek az a kézenfekvő magyarázata, hogy egy bizonyos idő elteltével sok idegenbe szakadt hazánkfia immár külföldi turistaként látogat el hozzánk, másfelől rengeteg magyar készül külföldi utazásra, aki sok mindent előre szeretne tudni. Benyomásaim szerint például vannak, akik egyelőre nem tudják eldönteni, hogy menjünk-e Lengyelországba vagy sem. Várhatók továbbá olyan telefonérdeklődések is, hogy hol lehet borjúhúst kapni. Amennyiben a Tourinform, ígéretéhez híven, erre is friss információt kíván adni, akkor nem válaszolhatja azt, hogy a Bécsi út legeslegvégén, a Karntnerstrassén, mert ez meglehetősen régi vicc. Most jut viszont eszembe, hogy tudok egy olyan információval szolgálni, amely holtbiztosan hiányzik a Tourinform adatbankjából. Ez pedig az, hogy hová célszerű utazni zománcozott csecsemőkádént. A hiteles választ egy megyei építőipari vállalat igazgatójától a minap kaptam meg, érdemes megjegyezni. Az történt, hogy már csaknem elkészült egy szülészeti klinika, amikor kiderült, hogy zománcozott csecsemőkád belföldön egy darab sincs, holott tizenhat kellene belőle. Műanyag kiskád lett volna, de az nem felel meg az egészségügyi intézményekre vonatkozó szigorú előírásoknak. Ekkor jött el a turistaprogram ideje. A kivitelező cég igazgatója megbízott szomszédos, testvéri országba utazókat, hogy vegyenek ott minél több kiskádat. A kiutazók hiánytalanul meg is hozták mind a tizenhatot, ám akkor meg itt volt az újabb baj: állami vállalat nem vásárolhat magánszemélyektől. Már-már úgy látszott, hogy a fürdővízzel együtt kidobják a kádat is, amikor valakinek kipattant az agyából a kézenfekvő ötlet. A kiskádakat vegye meg a Bizományi Áruház, amelytől az állami építőipar aztán vidáman vásárolhat. • A KGST-n belüli turizmus fejlettségét dokumentáló egyedi információt aligha érdemes a Tourrinformnál angolra, németre vagy franciára lefordítani. Idegenek az ilyesmit úgysem értenék meg. Kétszeres túljelentkezés az oroszlányi vájáriskolába Tanulmányi ösztöndíj a fiataloknak Rendkívül megnőtt az érdeklődés a vájárszakma iránt: Oroszlányban a helyi szakmunkásképző intézet szeptemberben nyíló első osztályába a tervezett 40 helyett 80-an jelentkeztek. A helyi bányák magas fokú gépesítése már néhány éve vonzza a fiatalokat. A jelenlegi kétszeres túljelentkezés azonban főként annak köszönhető, hogy ismét van jövője ennek a hivatásnak. Nemcsak a nemrég megnyílt Márkus-hegyi bányának, hanem a többi, mind jobban gépesített és magasabb fokon automatizált oroszlányi üzemnek is sok, jól képzett szakemberre lesz szüksége a következő évtizedekben, ezért a jelentkezők közül egyetlen tanulót sem utasítottak el. Az iskolában és a föld alatti tanmezőben egyaránt megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy mind a 80 fiatal az idén megkezdhesse tanulmányait. Azok a fiatalok, akik szerződést kötnek arra, hogy az iskola befejezése után három évig valamelyik helyi bányában dolgoznak, a tanulmányi ösztöndíjon kívül havonta 500 forint társadalmi ösztöndíjat kapnak. (MTI) NÉPSZABADSÁG Általában május első napjaiban tárják ki kapuikat a fővárosi kertmozik, s többnyire a szeptember végi dér vet véget a vetítésnek. Az intézményhálózat népszerűsége nagyban függ az időjárástól: ha esik vagy fúj, a kutyának sem jut eszébe, hogy szabad téren élvezze bármiféle mozi műsorát is. Nem így viszont, ha meleg estét ígért a meteorológia ... Nyári esték — 9-től Emberemlékezet óta szeretjük szabad téren élvezni a művészeteket. Nagy ugrás ugyan az antikvitástól napjainkig, de hát akkor sem kőszínházban — mármint tetővel borított kőszínházban — múlattatták az időt, s ma is szívesen ülünk a csillagos égbolt alá, például a kertmozikba. A pesti ember mindig is vonzódott a kertmozikhoz. Sárgult hírlapok tudósítanak a valamikori Kinizsi megnyitásáról, a mai Bástya helyén működő Pallasról vagy a korábban szenzációként ható, nyitható tetős Szikráról. De szabad téren játszottak a Márkus parkban, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán is. Aztán, a háború, a bombázások miatt, jó ideig semmilyen moziba nem volt kedvük menni az embereknek, valamivel később a lehetőségük volt kevés, de az ötvenes évek derekán ismét olyannyira fölfelé ívelt a mozik népszerűsége, hogy komolyan kellett gondolkodni a nyári kínálat bővítésén. Erre nyújtott jó lehetőséget a kertmozik megnyitása. — Az akkor létesítettek zömében ma már nem vetítenek — idézi föl a hajdan volt névsort Mátyás Jánosné, a Fömo filmforgalmazási igazgatóhelyettese. — A Bartókból színház lett, a városmajoriból ugyancsak, az Erkelt beépítették, a Vasaskert a stadion bővítésének esett áldozatául, a XIX. kerületi Hunyadi nézőtere egy építkezés felvonulási területévé lett, a zuglói Rózsavölgyit érdektelenség miatt kellett bezárni, s ugyanez ölte meg a Csajkovszkijt is. — Maradt egyáltalán hol játszaniuk? — A csepeli szabadidő-parkbelivel kezdem a fölsorolást. Ennek a mozinak a vonzereje kettős. Először is éppúgy premier előtt vetít, mint a margitszigeti, csak olcsóbb helyárakkal, másodszor pedig sajátos különlegessége: a sorok szélén terített asztalok mellé is telepedhet a vendég, s az előadás alatt a felszolgálás zavartalan. Nagyon népszerű az I. kerületi BudaiKertmozi is, ahol négyszáz néző foglalhat helyet a vászon előtt. Valószínűleg azért olyan kedvelt, mert közel esik a metróhoz, s így a város távoli pontjairól is viszonylag könynyen és rövid idő alatt megközelíthető. S talán itt a legkényelmesebbek a székek. Előnye továbbá, hogy sikerült békét kötni a környékbeli lakókkal, igaz, gépészeink is a lehető legcsöndesebbre hangszerelik az előadásokat. Folytatva a sort: vetítünk még időszakonként a Marcibányi téri Művelődési Ház udvarán is, és hogy a legnagyobb szabadtéri filmszínházat se felejtsem ki, a margitszigeti Vörösmarty moziban. — Akárhogy számolom, ez legfeljebb négy kertmozi. — De négyezer érdeklődőt képesek befogadni! — Nem sajnálják az elveszett játszóhelyeket? — Egyiket se vetették be fűmaggal, s egyik helyen sem nyitottak zsibvásárt. A legtöbb kerthelyiség változatlanul a kultúra szolgálatában áll, színház költözött a helyükre. Négy kert mind mozi Deák Gábor, a Fömo propagandacsoport vezetője arról beszél, hogy milyen gond négyezer embernek kellemes kikapcsolódásit biztosítani. Azt ugyanis senki sem hiheti, hogy a kertmozik egyetlen vonzereje a jó levegő. Vetíteni is kell nekik valamit, s a többségnek nem is teljesen mindegy, hogy mit. A forgalmazók nyilvánvaló törekvése, hogy kerüljék a szellemi túlterhelést, s szívesebben válogatnak a nézőcsalogatóbb filmekből. A szabadtéri programja egyes, magukat Szakembernek tudók szerint, vagy legyen könnyed, kacagtató, vagy olyan, amitől borsódzik a néző háta. Többnyire a közönségsikerre spekuláló filmek előjátszói a szabadtérik, itt kezdte pályafutását például a Pokoli torony is, vagy a tavalyi sikerek közül a Biztosan élő sárkánylady és a Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? Magyar film a mostani Pogány madonna előtt legutóbb Szomjas György „easternje”, a Rossz emberek érdemelte ki a kerthelyiség jogát. Mint emlékezetes, ez a játékfilm a szó szoros értelmében bővérű csak 74. életéve miatt számít a szakma nagy öregjének. 1936 szeptemberében jegyezte el magát a filmmel, s azóta mindvégig a kópiák környékén kereste kenyerét, legfeljebb időközben a cégtáblák változtak. Korától már javában nyugdíjas, de telente „fregolistaként” hol itt, hol ott segíti ki a jó szakembernek mindig szűkében levő szakmát, a nyár viszont immár hosszú esztendők óta mindig a Szigeten élt. — Népszerű a kertmozi — gardírozza vendégeit még a szakma régi szabályai szerint udvariasan, készségesen adva felvilágosítást minden apró-cseprő kérdésre —, s erre nemcsak a pénztáraink előtt kanyargó sorokból következtetek, hanem abból is, hogy hétről hétre meg kell újítanunk a kerítést... A jegy nélkül érkezők olykor egész kis barkácsfelszeneléssel indulnak a moziba: lemezollót, drótvágót, egyszóval minden olyasmit zsebre raknak, amivel rejtett utat lehet nyitni a nézőtérre. Kerítésjeggyel A „kerítésjegyesek” amúgy is sok gondot okoznak. Éretlen közbeszólásaikkal gyakorta megbotránkoztatják a szórakozni vágyókat, s ez már csak azért is bosszantó, mert ide sem ingyen osztogatják a jegyeket. A kertmozi tízfőnyi személyzetének — vezetővel, vetítővel, jegyszedőnőkkel — többsége koros ember, s talán ezért is oly bátrak a neveletlen suhancok. A mozisok joggal remélik, hogy alkalmasint a nézők is „besegítenek” a renitenskedők megfékezésébe. — Versenyképes-e ma a kertmozi? — Nem panaszkodhatunk, népszerűek vagyunk azóta is, hogy kitiltották a Szigetről az autókat. Sajnos ezzel a hasznos intézkedéssel nem járt együtt a közlekedésiek rugalmassága: mindmáig nem tudtunk egyezségre került időben jó filmet és... MENJÜNK KERTMOZIBA? Az üzemvezető maga gardírozza a vendégeit. Y. levél a vásárlóhoz * Edény vásár a Skálában A y * Vásár alumínium és öntöttvas edényekbőly a Skála Budapest Nagyáruházban, * A július 6-tól 13-ig. Öntöttvas edények 20 %-os árengedménnyel. Alumínium lábas és fazék, 32 Ft-tól 91 Ft-ig. Háztartási reszelők, 5 Ft-os egységáron. * Várjuk kedves vásárlóinkat!„M 1981. július 5., vasárnap JEGYÍÍZÉRTfil Ni VÁSÁROLJON■ alkotás volt, s bizony igen szép házak előtt pergethették a forgalmazók. — Elárulná, melyik szabadtéri mozi hogyan zárta az évadot tavaly? — A csepelire kétezer forintot ráfizettünk, a Budai hozott hétezret, a Vörösmarty kétmilliót elvitt. — Miből jön össze ekkora deficit? — Tavaly föl kellett újítanunk a nézőteret, ez több mint két és fél millió forintba került, ötszázezer volt a filmkölcsönzési díj, és 84 ezer forintot fizettünk ki bérként. Ez az egyik oldal. A másik pedig, hogy a 128 előadásra 86 ezer néző váltott jegyet A belépti díjak 6 és 22 forint között változnak. De hozzáteszem: tavalyelőtt, amikor nem terhelte a költségvetést a felújítás, ugyanez a Vörösmarty 141 előadás 95 ezer nézőjével 107 ezer forintos nyereséget produkált. Szó sem lehet tehát róla, hogy itt mi herdálnánk a nép vagyonát, de arról se lehet szó, hogy szálkás székre ültessük a vendéget, különben nem jön el többet. A kertmozik listavezetője vitathatatlanul a margitszigeti Vörösmarty. Üzemvezetője Herrer Cézár, aki nemjutni, s műsorzárásunk idején éppúgy egyetlen 26-os busz poroszkál errefelé, mint amikor nem két és fél ezer ember szeretne sietősen távozni. Diszkréten elmozdul az égbolt, és sokszázadmagunkkal vizslatjuk a felhőket, elmennek-e vagy futhatunk mi magunk. — Csak a legritkább esetben marad el előadás. Én ötven embernek már vetítek, s ha műsor közben kezd ömleni az eső, akkor is végigjátszom a tekercseket. — És ha valaki nem akar bőrig ázni? — Aki egyszer fizetett, de kiöntötte helyéről az eső, azt legközelebb beengedem. Szerencsére ilyesmire csak ritkán kerül sor. Az emberek tartják magukat, hiszen a Szigeten jó az idő, jó a levegő, jó a műsor, és a vetítés kezdetére, pontban este 9-re jó sötét is van. — Ez is szempont? — Azért, mert én már nem vagyok ifjú, még érdekelhetnek a fiatalok ... És a kertmoziban ez is nagy vonzerő, derült időben jó filmet, közel egymáshoz. Sáfrán István Valóban ez lenne a túlélés ára? boros Jenő felvételei