Népszabadság, 1981. október (39. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1981. október 1., csütörtök A Szolidaritás a szocialista vívmányok fokozatos felszámolását tervezi A Szolidaritásnak a gdanski kongresszuson terjesztett programtervezetét értékelve a TASZSZ szovjet hírügynökség arra a megállapításra jut, hogy az egészében véve politikai jellegű. A tervezet nem szakszervezeti program, hanem egy, a társadalom és az ország irányítására igényt tartó politikai párt manifesztuma — hangsúlyozza a szovjet hírügynökség. A dokumentumban gyakorlatilag nem szerepel a szocializmus szó, egyáltalán nem tesznek említést az állammal és annak szerveivel való együttműködési szándékról, hogy megoldhassák Lengyelország összetett problémáit. A dokumentum szerzői a Lengyelországban uralkodó társadalmi-politikai válságért az ország korábbi irányítási rendszerét teszik felelőssé. A rendszert az eltelt egy évben a nehézségek elmélyítésével vádolják, bár mindenki előtt ismert, hogy az országban uralkodó, anarchiával és öszszeomlással fenyegető helyzetért a felelősség a Szolidaritás szélsőségeseit és más ellenforradalmi erőket terheli. Kiemelve, hogy a Szolidaritásnak céljait fokozatosan kell megvalósítania, a tervezet összeállítói a szocialista tervgazdálkodás felszámolására, a szocialista mezőgazdasági termeléssel szemben a magánparaszti gazdálkodás támogatására szólítanak fel, valamint javasolják, hogy Lengyelország térjen át az imperialista befolyás alatt álló nemzetközi gazdasági központokkal való együttműködésre. A továbbiakban „az önigazgató Lengyelország politikai és kulturális életében a demokrácia alapjaként megvalósítandó világnézeti pluralizmus tervével” hozakodnak elő. Ennek érdekében szerintük a törvényhozó szervek, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás működési mechanizmusának megváltoztatása, az alkotmány felülvizsgálata szükséges. A tervezetben megismétlik a Szolidaritásnak a tömegtájékoztatási eszközök korlátozás nélküli használatára, valamint mindenekelőtt a rádiós és televíziós adások melletti ellenőrzési jogára vonatkozó követeléseit. A LEMP PB az ország helyzetéről ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ~~~) A LEMP Politikai Bizottságának keddi ülésén az ifjúság helyzetével és nevelésének kérdésével, valamint az ország jelenlegi társadalmi-politikai helyzetének értékelésével foglalkoztak. Az ország társadalmi-politikai helyzetét értékelve a politikai bizottság megállapította: a helyzet javítását szolgáló intézkedések és törekvések szüntelenül a destrukcióba, az állami szervek döntéseit megbénító tevékenységbe ütköznek; a társadalmi feszültséget szítja a Szolidaritás párt- és kormányellenes propagandakampánya. A Katowice környéki Szczyglowice-i bányában a hatnapos, megszálló sztrájk után ismét megkezdődött a termelés. A sztrájk miatt a szénveszteség csaknem 70 ezer tonna. Az ügyben illetékes körzeti bíróság — engedve a helyi Szolidaritás követelésének — a Szolidaritás országos vezetőségének kezességvállalása után kedden szabadon engedte a bánya Szolidaritás-szervezetének elnökét, aki — mint ismeretes — súlyos törvénytelenséget követett el. A Szolidaritás gdanski kongreszszusán végre valódi szakszervezeti hangok is hallatszanak — írja szerdai tudósításában a Trybuna Ludu. A lap beszámol a varsói regionális szervezet egyik tagjának a felszólalásáról is, aki arról beszélt, hogy a kongresszus első fordulójának idején sztrájkkészültséget hirdetett meg a Szolidaritáshoz tartozó kohászoknak egy csoportja, ám ezúttal nem a kormány, hanem a Szolidaritás országos egyeztető bizottsága ellen, amiért az nem hajtotta végre vállalt kötelezettségeit. Terényi Éva A Reagan-kormány a hadászati fegyverkezési verseny fokozása mellett döntött Mint a The Washington Post szerdán amerikai kormányforrásokra hivatkozva közölte, Reagan elnök az MX-rakétarendszer kiépítése és a B-1 bombázók sorozatgyártásának megkezdése mellett döntött. Az elnök pénteken készül „fontos védelmi tárgyú bejelentéseket tenni”, de a washingtoni lap címoldalas jelentéséből ítélve a Fehér Ház szokás szerint előre kiszivárogtatja a döntések lényegét. Nem ismeretes még, hogy Reagan a hatalmas költséggel megépítendő rakétarendszer melyik változata mellett döntött. A szerdai amerikai sajtó azonban tudni véli, hogy száz MX-rakétából és ezer silóból álló rendszert építenek ki a nevadai sivatagiban. Ez egyszersmind az eredeti Carter-féle MX-szerv elvetését jelenti. (Az utóbbi értelmében 4600 siló között föld alatti folyosókon mozgattak volna 200 MX-rakétát.) Reagan a választási kampány idején ellenezte az egész MX-tervet. Ha a The Washington Post értesülése megfelel a valóságnak, az elnök most ugyanannak a tervezetnek egy kevésbé költséges, ám gyorsabban megvalósítható, a fegyverkezési hajsza folytatása szempontjából hasonlóan veszélyes tervezet megvalósítása mellett döntött. A B—1 bombázó tervét viszont a Garter-kormányzat vettette el azon a címen, hogy mire a száz hadászati bombázóból álló sok milliárd dolláros költségű légiflotta elkészül, a B—1 már túlságosan sebezhető lesz. Reagan — írja a The Washington Post — most úgy határozott, hogy megépítik az első ötven B—1 bombázót, s ha addigra elkészülnek a „surranónak” nevezett és ellenséges lokátorok által nehezen felderíthető új konstrukció végleges tervei, akkor a hadászati légierőt a továbbiakban azokkal látják el Az amerikai kormány a stratégiai fegyverkezésről szóló döntésekről előzetesen tájékoztatja nyugat-európai szövetségeseit is — közölték fehér házi források. A The Washington Post erre vonatkozóan megjegyzi, hogy a stratégiai döntések lehetővé teszik a Reagan-kormányzat számára a hadászati fegyverzet korlátozásáról szóló tárgyalások újrafelvételét. Egyszersmind azonban meg is nehezítik ezeket a tárgyalásokat, mivel minden új rakétatípus új tárgyalási témát jelent majd. (MTI) Vita az SPD-vezetésben a biztonságpolitika miatt ( BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az SPD parlamenti frakciójának az éjszakába nyúló keddi ülésén éles vita folyt azok között, akik biztonságpolitikai kérdésekben az Egyesült Államoknak rendelik alá az NSZK érdekeit és azok között, akik úgy vélekednek, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak a NATO-hoz való tartozása és az amerikaiakhoz fűződő szoros szövetségi kapcsolatai ellenére is léteznek sajátos nemzeti érdekei, amelyeket minden körülmények között védelmeznie kell. Egon Franké és a köréje tömörülő mintegy száz képviselő — őket tekintik a párt jobboldalának — kifogásolta, hogy Willy Brandt pártelnök „kesztyűs kézzel” bánt azokkal, akik részt akarnak venni az október 10-i leszerelési tüntetésen. Ezen a véleményen volt Helmut Schmidt is, aki elhatárolta magát e tüntetés támogatóitól, például Erhardt Epler elnökségi tagtól. Ezt az akciót ugyanis a személye és „a koalíciós kormány biztonságpolitikája elleni támadásnak minősítette”. Willy Brandt szerint annál nyíltabb elhatárolódás, mint amit keddi nyilatkozatában megfogalmazott, már csak azért sem lenne helyes, mert „a párt tízezerszámra veszítené el a fiatalokat, akiket pedig éppen meg kellene nyernie”.Az ellentétek tehát megmaradtak. Erről tanúskodik Helmut Schmidtnek az a rádiónyilatkozata, amelyben lényegében elismerte, hogy „a kancellár és a párt elnöke között nincs teljes egyetértés”, ami zavarja őt a munkában. A tömegeknek az SPD-vel szemben megnyilvánuló növekvő bizalmatlanságát a pártegység megbomlásával, továbbá a biztonságpolitikai és gazdasági kérdésekben tanúsított felemás magatartásával magyarázzák. Mindenesetre Herbert Wehner, a párt parlamenti frakciójának elnöke szükségesnek tartotta szerdai nyilatkozatában, hogy egységes fellépésre szólítsa fel pártját. Mint mondotta: a legutóbbi viták s a már említett választási fiaskó és más jelenségek arról tanúskodnak, hogy „a párt sorsa forog kockán”. Kanyó András Tanácskozás az ellátásról Romániában ( BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Hogyan, lehet a lakosság ellátását a szükséges méretekben megjavítani? — ezzel is foglalkozott a legutóbbi bukaresti mezőgazdasági tanácskozás, amelyen részt vett és felszólalt Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára is. Hogy vannak gondok, azt mutatja, hogy gyakran látni élelmiszerekért sorbaállókat az üzletek előtt. Bizonyos cikkeknél — például étolajnál, cukornál — korlátozzák az egy személyre kiadható menynyiséget. A lapok írnak felhalmozókról és „hörcsögökről”, akik még növelik a bajt. A szakemberek a helyzet elemzésénél abból indultak ki, hogy az idén augusztusig nagy vonalakban teljesítették a lakosság mezőgazdaságitermény- és élelmiszer-ellátására vonatkozó tervelőirányzatokat. Ehhez azonban hozzáfűzik, hogy húsból és húsipari termékekből az idén csak azáltal valósulnak meg a tervek, hogy a központi tartalékalapból körülbelül 12 ezer tonnát használnak fel. Ezt a mennyiséget viszont rövid idő alatt pótolni kell. Hiányok vannak tejtermékekből, mert nem teljesítették az előirányzat szerinti termelést, és nem juttatták el az állami alaphoz a megfelelő mennyiségeket. A lakossági ellátás érdekében bizonyos mezőgazdasági termékek exportját le kellett mondani, a fogyasztás biztosítására viszont — például cukorból — az ország importra szorul. Az értekezleten feltárták, hogy a mezőgazdaság jelenleg nem tudja fedezni exportjából mindazokat a költségeket, amelyek a mezőgazdasági importból erednek: új külföldi gépek behozatala, külföldi kőolaj felhasználása a traktoroknál és gépeknél és így tovább. Mindezek most az állam terheit növelik. Meg kell szüntetni azt az állapotot, amelyben — a bukaresti tanácskozáson ezt így fogalmazták — „a mezőgazdasági termelésben a bírálat és önbírálat a tétlenség igazolását jelenti”; nem elegendő állandóan ismételni, hogy valóra akarják váltani az RKP XII. kongresszusának céljait, tettekre van szükség, miután „az agrárforradalom szavakkal nem valósítható meg”. A mostani helyzetben, azt várják a szakvezetéstől — ez volt a tanácskozás végkicsengése —, hogy megoldják a lakosság ütemes ellátását, hónapról hónapra, hétről hétre, napról napra. Egyúttal a lakossághoz is szólt a tanácskozás: „Mindenkinek meg kell értenie, hogy nem ehetünk többet annál, mint amennyit megtermelünk.” Ezekben a napokban az őszi betakarítás hiánytalan s idejében való elvégzését sürgetik. Felhívnak arra, hogy az őszi szántás és vetés teremtsen tartós alapot a jövő évi jó terméshez. Oltványi Ottó KÍNA NEMZETI ÜNNEPÉN 1949. október elseje világtörténelmi jelentőségű esemény napja volt: a nemzeti és társadalmi felszabadító harc, a Szovjetunió által önzetlenül, internacionalista módon segített forradalom győzelmének eredményeként Pekingben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A több évtizedes áldozatos küzdelem nyomán a világ legnépesebb országa sorakozott fel a szocialista államok közösségéhez. Az évszázados elmaradottság, a hosszú és pusztító háború súlyos öröksége, az imperializmus mesterkedései ellenére, a győzelem utáni évtizedben korszakos utat tett meg a népi Kína. Ezekben az években valósultak meg az alapvető társadalmigazdasági átalakítások, bontakoztak ki a szocialista termelési viszonyok. A kínai munkásosztály, a parasztság és azértelmiség ebben az időszakban gigantikus munkát végzett: a Szovjetunió és a többi szocialista ország önzetlen segítségét élvezve megkezdték a szocializmus anyagi-műszaki alapjainak lerakását, a termelőerőknek a népjólét érdekében megvalósuló fejlesztését. A továbbiakban sajnos másképp alakult a KNK fejlődése: az ötvenes évek végén a kínai vezetés politikájában teret nyert torzulás súlyos következményekhez vezetett az ország bel- és külpolitikájában egyaránt. A vezetésben felülkerekedő kispolgárinacionalista irányzat szakított, majd az évek során mind nyíltabban szembefordult a szocializmus nemzetközi erőivel. A marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus legalapvetőbb elveinek felrúgása mélyreható válságot okozott, s nem kevés áldozatot követelt a kínai néptől. A belpolitikában bekövetkezett törés súlyos és aggasztó fejleményekhez vezetett a kínai külpolitikában is. A szocializmus és a haladás erőivel való szembefordulás miatt a kínai vezetők egész külpolitikája jelenleg a Szovjetunió, a szocialista közösség ellen irányul, és mind leplezetlenebb szövetségre lép az imperializmus legagresszívabb erőivel. A pekingi vezetés, nagyhatalmi-hegemonista céljaitól vezérelve, nem riadt vissza a szocialista Vietnam elleni fegyveres agressziótól sem. A kínai vezetés e politikája szöges ellentétben áll a nép létérdekeivel, veszélyezteti a dolgozó osztályok vívmányait, országuk függetlenségét, nagy károkat okoz a világ haladó erőinek. Mindazonáltal a szocialista közösség államainak — közte a mi kormányunknak is — az a törekvése, hogy normalizálják kapcsolataikat Kínával. Abban érdekeltek, hogy Kína szocialista országként fejlődjön, és — nemzeti érdekeinek megfelelően —, a béke és a társadalmi haladás erőinek oldalán tevékenykedjen. Ez szolgálná a kínai nép igazi boldogulását, felemelkedését.* A Kínai Népköztársaság megalakulásának 32. évfordulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Csao Ce-jangot, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökét. (MTI) * A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet minisztertanács a KNK kikiáltásának 32. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának és a KNK Államtanácsának. (TASZSZ) Peking újraegyesítési javaslata Tajvannak Je Csien-jing, a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának elnöke, az ország tulajdonképpeni államfője a KNK kikiáltásának és az 1911-es polgári forradalom győzelmének előestéjén az Új-Kína hírügynökségnek adott interjúban hivatalos szintre emelte a Kína és Tajvan újraegyesítésével kapcsolatos legújabb pekingi javaslatokat. A kilencpontos nyilatkozat javasolja, hogy a Kínai Kommunista Párt és a tajvani kormányzó Kuomintang (Kínai Nemzeti Párt) kölcsönösségi alapon kezdjen tárgyalásokat, s harmadszor is működjenek együtt, ezúttal a békés újraegyesítés érdekében. Peking ismét felveti, hogy Kína és Tajvan kössön kereskedelmi, légi, hajózási és postai megállapodásokat, fejlessze a turistaforgalmat, segítse a rokonlátogatásokat, a tudományos, a kulturális és a sportcserét. A javaslat azt ígéri, hogy Kína és Tajvan újraegyesítése esetén Tajvan, mint „különleges közigazgatási körzet” messzemenő autonómiát élvezhet, megtarthatja fegyveres erőit, s a központi kormány nem fog beavatkozni a helyi ügyekbe. Tajvan megtarthatja továbbá jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedését, gazdasági és kulturális kapcsolatait külföldi országokkal. Nem szólnának hozzá a külföldi beruházásokhoz és a magántulajdonhoz. Peking újraegyesítés esetén felajánlja, hogy tajvani személyiségek vegyenek részt országos politikaitestületek munkájában, országos ügyek irányításában. A javaslat felszólítja a tajvani üzletembereket, hogy ruházzanak be Kínában. A Kínai Népköztársaság javaslatát Tajvan szerdán elutasította. Egy tajvani kormányszóvivő szerdai nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy a pekingi indítvány „semmi újat nem tartalmaz”. A szóvivő szerint az egyesítés feltétele „a kommunizmus felszámolása a Kínai Népköztársaságban”. (MTI) Szovjet-amerikai gabonatárgyalások Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter szerdán Moszkvában megbeszélést folytatott Seeley Lodwick amerikai mezőgazdasági miniszterhelyettessel, aki a szovjet— amerikai gabonaegyezménnyel kapcsolatos konzultációkon tartózkodik a szovjet fővárosban. A két ország között régebben megkötött gabonaegyezmény öt évre szólít, s ennek értelmében a Szovjetunió évi hatmillió tonnát külön értesítés nélkül, ezenfelül évi kétmillió tonnát előzetes értesítéssel vásárolhat az Egyesült Államoktól. Amennyiben szovjet részről ezen az összesen nyolcmillió tonnás kereten felül is kívánnak gabonát vásárolni, ahhoz az amerikai kormány jóváhagyása is szükséges. Az egyezményt az idei tárgyalásokon egy évvel meghosszabbították, a meghosszabbítás most lép érvénybe. (MTI) Nemzetközösségi csúcskonferencia Melbourne-ben Malcolm Fraser ausztrál miniszterelnök megnyitó beszédével nyílt meg szerdán Melbourne-ben, negyvenegy ország állam- és kormányfőjének részvételével a Brit Nemzetközösség kétévenként esedékes csúcskonferenciája. Fraser beszédében súlyosnak nevezte a konferencia napirendjén szereplő problémákat, nevezetesen az Észak—Dél gazdasági kapcsolatokat és Namíbia jövőjét. Shridath Ramphal, a szervezet guyanai főtitkára elsősorban a nemzetközösség keretein belül élő sok száz milliós tömegek nyomorúságos körülményeire hívta fel a figyelmet. Margaret Thatcher brit miniszterelnök szintén aggodalmát fejezte ki a világgazdasági helyzet miatt, de úgy vélte, hogy a fejlődő országok gondjait nem oldja meg a meglevő javak újraelosztása, amelyek szerinte „egyszerűen nem elegendőek”, hanem újakat kell teremteni. Thatcher asszony szerint a melbourne-i csúcsértekezleten lesz alkalom más fontos kérdések megvitatására is. Közöttük említette az állítólagos „afganisztáni és kambodzsai problémát” továbbá az Afrika déli részében és a Közel-Keleten fennálló helyzetet. Indira Gandhi indiai miniszterelnök figyelmeztetett arra, hogy megnövekedett a két nagyhatalom közötti konfrontáció veszélye, és mind mélyül a szakadék az iparilag fejlett és a fejlődő országok között. Utalva az Egyesült Államok legutóbbi döntésére, hogy fegyvereket szállít Pakisztánnak, Gandhi asszony rámutatott, hogy a hidegháború felélesztése akadályozza a térség stabilitásának megteremtését. Robert Mugabe zimbabwei miniszterelnök, aki első ízben vesz részt a nemzetközösség konferenciáján, felszólította a tagállamokat, hogy ítéljék el a pretoriai rendszert, támogassák az ENSZ apartheidellenes határozatait, valamint a Namíbia függetlenségéről intézkedő 435. számú határozatot. Mugabe kijelentette, hogy az egész afrikai kontinenst aggasztja a Reagan-kormánynak a délafrikai agresszorok irányában tanúsított baráti magatartása. (MTI) A tanácskozás három részvevője: Masire botswanai elnök, Trudeau kanadai kormányfő és Kiprianu ciprusi elnök. mti külföldi képszolgálat