Népszabadság, 1981. október (39. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

2 NÉPSZABADSÁG 1981. október 1., csütörtök A Szolidaritás a szocialista vívmányok fokozatos felszámolását tervezi A Szolidaritásnak a gdanski kong­resszuson terjesztett programterveze­tét értékelve a TASZSZ szovjet hír­ügynökség arra a megállapításra jut, hogy az egészében véve politikai jel­legű. A tervezet nem szakszervezeti program, hanem egy, a társadalom és az ország irányítására igényt tartó politikai párt manifesztuma — hang­súlyozza a szovjet hírügynökség. A dokumentumban gyakorlatilag nem szerepel a szocializmus szó, egyálta­lán nem tesznek említést az állammal és annak szerveivel való együttmű­ködési szándékról, hogy megoldhas­sák Lengyelország összetett problé­máit. A dokumentum szerzői a Lengyel­­országban uralkodó társadalmi-poli­tikai válságért az ország korábbi irá­nyítási rendszerét teszik felelőssé. A rendszert az eltelt egy évben a ne­hézségek elmélyítésével vádolják, bár mindenki előtt ismert, hogy az or­szágban uralkodó, anarchiával és ösz­­szeomlással fenyegető helyzetért a felelősség a Szolidaritás szélsősége­seit és más ellenforradalmi erőket terheli. Kiemelve, hogy a Szolidaritásnak céljait fokozatosan kell megvalósíta­nia, a tervezet összeállítói a szocia­lista tervgazdálkodás felszámolására, a szocialista mezőgazdasági termelés­sel szemben a magánparaszti gazdál­kodás támogatására szólítanak fel, valamint javasolják, hogy Lengyel­ország térjen át az imperialista befo­lyás alatt álló nemzetközi gazdasági központokkal való együttműködésre. A továbbiakban „az önigazgató Lengyelország politikai és kulturális életében a demokrácia alapjaként megvalósítandó világnézeti pluraliz­mus tervével” hozakodnak elő. En­nek érdekében szerintük a törvény­hozó szervek, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás működési mechanizmusának megváltoztatása, az alkotmány felülvizsgálata szüksé­ges. A tervezetben megismétlik a Szoli­daritásnak a tömegtájékoztatási esz­közök korlátozás nélküli használatá­ra, valamint mindenekelőtt a rádiós és televíziós adások melletti ellenőrzé­si jogára vonatkozó követeléseit. A LEMP PB az ország helyzetéről ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ~~~) A LEMP Politikai Bizottságának keddi ülésén az ifjúság helyzetével és nevelésének kérdésével, valamint az ország jelenlegi társadalmi-poli­tikai helyzetének értékelésével fog­lalkoztak. Az ország társadalmi-politikai helyzetét értékelve a politikai bizott­ság megálla­pította: a helyzet javí­tását szolgáló intézkedések és törek­vések szüntelenül a destrukcióba, az állami szervek döntéseit megbénító tevékenységbe ütköznek; a társadal­mi feszültséget szítja a Szolidaritás párt- és kormányellenes propagan­dakampánya. A Katowice környéki Szczyglowi­­ce-i bányában a hatnapos, megszálló sztrájk után ismét megkezdődött a termelés. A sztrájk miatt a szén­veszteség csaknem 70 ezer tonna. Az ügy­ben illetékes körzeti bíróság — engedve a helyi Szolidaritás köve­telésének — a Szolidaritás országos vezetőségének kezességvállalása után kedden szabadon engedte a bánya Szolidaritás-szervezetének elnökét, aki — mint ismeretes — súlyos tör­vénytelenséget követett el. A Szolidaritás gdanski kongresz­­szusán végre valódi szakszervezeti hangok is hallatszanak — írja szer­dai tudósításában a Trybuna Ludu. A lap beszámol a varsói regionális szervezet egyik tagjának a felszóla­lásáról is, aki arról beszélt, hogy a kongresszus első fordulójának ide­jén sztrájkkészültséget hirdetett meg a Szolidaritáshoz tartozó kohá­szoknak egy csoportja, ám ezúttal nem a kormány, hanem a Szolidari­tás országos egyeztető bizottsága el­len, amiért az nem hajtotta végre vállalt kötelezettségeit. Terényi Éva A Reagan-kormány a hadászati fegyverkezési verseny fokozása mellett döntött Mint a The Washington Post szer­dán amerikai kormányforrásokra hi­vatkozva közölte, Reagan elnök az MX-rakétarendszer kiépítése és a B-1 bombázók sorozatgyártásának megkezdése mellett döntött. Az elnök pénteken készül „fontos védelmi tárgyú bejelentéseket tenni”, de a washingtoni lap címoldalas je­lentéséből ítélve a Fehér Ház szokás szerint előre kiszivárogtatja a dön­tések lényegét. Nem ismeretes még, hogy Reagan a hatalmas költséggel megépítendő rakétarendszer melyik változata mel­lett döntött. A szerdai amerikai saj­tó azonban tudni véli, hogy száz MX-rakétából és ezer silóból álló rendszert építenek ki a nevadai si­vatagiban. Ez egyszersmind az erede­ti Carter-féle MX-szerv elvetését je­lenti. (Az utóbbi értelmében 4600 si­ló között föld alatti folyosókon moz­gattak volna 200 MX-rakétát.) Reagan a választási kampány ide­jén ellenezte az egész MX-tervet. Ha a The Washington Post értesülése megfelel a valóságnak, az elnök most ugyanannak a tervezetnek egy ke­vésbé költséges, ám gyorsabban meg­valósítható, a fegyverkezési hajsza folytatása szempontjából hasonlóan veszélyes tervezet megvalósítása mel­lett döntött. A B—1 bombázó tervét viszont a Garter-kormányzat vettette el azon a címen, hogy mire a száz hadászati bombázóból álló sok milliárd dollá­ros költségű légiflotta elkészül, a B—1 már túlságosan sebezhető lesz. Reagan — írja a The Washington Post — most úgy határozott, hogy megépítik az első ötven B—1 bom­bázót, s ha addigra elkészülnek a „surranóna­k” nevezett és ellenséges lokátorok által nehezen felderíthető új konstrukció végleges tervei, akkor a hadászati légierőt a továbbiakban azokkal látják el Az amerikai kormány a stratégiai fegyverkezésről szóló döntésekről előzetesen tájékoztatja nyugat-euró­pai szövetségeseit is — közölték fe­hér házi források. A The Washing­ton Post erre vonatkozóan megjegy­zi, hogy a stratégiai döntések lehe­tővé teszik a Reagan-kormányzat számára a hadászati fegyverzet kor­látozásáról szóló tárgyalások újra­­felvételét. Egyszersmind azonban meg is nehezítik ezeket a tárgyalásokat, mivel minden új rakétatípus új tár­gyalási témát jelent majd. (MTI) Vita az SPD-vezetésben a biztonságpolitika miatt ( BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az SPD parlamenti frakciójának az éjszakába nyúló keddi ülésén éles vita folyt azok között, akik bizton­ságpolitikai kérdésekben az Egye­sült Államoknak rendelik alá az NSZK érdekeit és azok között, akik úgy vélekednek, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaságnak a NATO-hoz való tartozása és az amerikaiakhoz fűződő szoros szövetségi kapcsolatai ellenére is léteznek sajátos nemzeti érdekei, amelyeket minden körülmé­nyek között védelmeznie kell. Egon Franké és a köréje tömörülő mintegy száz képviselő — őket tekin­tik a párt jobboldalának — kifogá­solta, hogy Willy Brandt pártelnök „kesztyűs kézzel” bánt azokkal, akik részt akarnak venni az október 10-i leszerelési tüntetésen. Ezen a véle­ményen volt Helmut Schmidt is, aki elhatárolta magát e tüntetés támoga­tóitól, például Erhardt Epler elnök­ségi tagtól. Ezt az akciót ugyanis a személye és „a koalíciós kormány biztonságpolitikája elleni támadás­nak minősítette”. Willy Brandt sze­rint annál nyíltabb elhatárolódás, mint amit keddi nyilatkozatában megfogalmazott, már csak azért sem lenne helyes, mert „a párt tízezer­számra veszítené el a fiatalokat, aki­ket pedig éppen meg kellene nyer­nie”.­­Az ellentétek tehát megmaradtak. Erről tanúskodik Helmut Schmidt­­nek az a rádiónyilatkozata, amely­ben lényegében elismerte, hogy „a kancellár és a párt elnöke között nincs teljes egyetértés”, ami zavarja őt a munkában. A tömegeknek az SPD-vel szem­ben megnyilvánuló növekvő bizal­matlanságát a pártegység megbomlá­sával, továbbá a biztonságpolitikai és gazdasági kérdésekben tanúsított fe­lemás magatartásával magyarázzák. Mindenesetre Herbert Wehner, a párt parlamenti frakciójának elnöke szükségesnek tartotta szerdai nyilat­kozatában, hogy egységes fellépésre szólítsa fel pártját. Mint mondotta: a legutóbbi viták s a már említett választási fiaskó és más jelenségek arról tanúskodnak, hogy „a párt sor­sa forog kockán”. Kanyó András Tanácskozás az ellátásról Romániában ( BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Hogyan, lehet a lakosság ellátását a szükséges méretekben megjaví­tani? — ezzel is foglalkozott a leg­utóbbi bukaresti mezőgazdasági ta­nácskozás, amelyen részt vett és fel­szólalt Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára is. Hogy vannak gondok, azt mutatja, hogy gyakran látni élel­miszerekért sorbaállókat az üzle­tek előtt. Bizonyos cikkeknél — pél­dául étolajnál, cukornál — korlátoz­zák az egy személyre kiadható meny­­nyiséget. A lapok írnak felhalmozók­ról és „hörcsögökről”, akik még nö­velik a bajt. A szakemberek a helyzet elemzé­sénél abból indultak ki, hogy az idén augusztusig nagy vonalakban telje­sítették a lakosság mezőgazdasági­­termény- és élelmiszer-ellátására vo­natkozó tervelőirányzatokat. Ehhez azonban hozzáfűzik, hogy húsból és húsipari termékekből az idén csak azáltal valósulnak meg a tervek, hogy a központi tartalékalapból körülbelül 12 ezer tonnát használnak fel. Ezt a mennyiséget viszont rövid idő alatt pótolni kell. Hiányok vannak tejter­mékekből, mert nem teljesítették az előirányzat szerinti termelést, és nem juttatták el az állami alaphoz a meg­felelő mennyiségeket. A lakossági ellátás érdekében bizonyos mezőgaz­dasági termékek exportját le kellett mondani, a fogyasztás biztosítására viszont — például cukorból — az or­szág importra szorul. Az értekezleten feltárták, hogy a mezőgazdaság jelenleg nem tudja fe­dezni exportjából mindazokat a költ­ségeket, amelyek a mezőgazdasági importból erednek: új külföldi gé­pek behozatala, külföldi kőolaj fel­­használása a traktoroknál és gépek­nél és így tovább. Mindezek most az állam terheit növelik. Meg kell szün­tetni azt az állapotot, amelyben — a bukaresti tanácskozáson ezt így fo­galmazták — „a mezőgazdasági ter­melésben a bírálat és önbírálat a tét­lenség igazolását jelenti”; nem ele­gendő állandóan ismételni, hogy va­lóra akarják váltani az RKP XII. kongresszusának céljait, tettekre van szükség, miután „az agrárforradalom szavakkal nem valósítható meg”. A mostani helyzetben, azt várják a szakvezetéstől — ez volt a tanácsko­zás végkicsengése —, hogy m­egold­­ják a lakosság ütemes ellátását, hó­napról hónapra, hétről hétre, napról napra. Egyúttal a lakossághoz is szólt a tanácskozás: „Mindenkinek meg kell értenie, hogy nem ehetünk többet annál, mint amennyit meg­termelünk.” Ezekben a napokban az őszi betakarítás hiánytalan s idejé­ben való elvégzését sürgetik. Felhív­nak arra, hogy az őszi szántás és ve­tés teremtsen tartós alapot a jövő évi jó terméshez. Oltványi Ottó KÍNA NEMZETI ÜNNEPÉN 1949. október elseje világtörténelmi jelentőségű esemény napja volt: a nemzeti és társadalmi felszabadító harc, a Szovjetunió által önzetlenül, internacionalista módon segített for­radalom győzelmének eredményeként Pekingben kikiáltották a Kínai Nép­­köztársaságot. A több évtizedes ál­dozatos küzdelem nyomán a világ legnépesebb országa sorakozott fel a szocialista államok közösségéhez. Az évszázados elmaradottság, a hosszú és pusztító háború súlyos öröksége, az imperializmus mester­kedései ellenére, a győzelem utáni évtizedben korszakos utat tett meg a népi Kína. Ezekben az években való­sultak meg az alapvető társadalmi­­gazdasági átalakítások, bontakoztak ki a szocialista termelési viszonyok. A kínai munkásosztály, a parasztság és az­­értelmiség ebben az időszak­ban gigantikus munkát végzett: a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág önzetlen segítségét élvezve meg­kezdték a szocializmus anyagi-mű­szaki alapjainak lerakását, a terme­lőerőknek a népjólét érdekében meg­valósuló fejlesztését. A továbbiakban sajnos másképp alakult a KNK fejlődése: az ötvenes évek végén a kínai vezetés politiká­jában teret nyert torzulás súlyos kö­vetkezményekhez vezetett az ország bel- és külpolitikájában egyaránt. A vezetésben felülkerekedő kispolgári­­nacionalista irányzat szakított, majd az évek során mind nyíltabban szem­­befordult a szocializmus nemzetközi erőivel. A marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus legalap­vetőbb elveinek felrúgása mélyreha­tó válságot okozott, s nem kevés ál­dozatot követelt a kínai néptől. A belpolitikában bekövetkezett tö­rés súlyos és aggasztó fejlemények­hez vezetett a kínai külpolitikában is. A szocializmus és a haladás erőivel való szembefordulás miatt a kínai vezetők egész külpolitikája jelenleg a Szovjetunió, a szocialista közösség ellen irányul, és mind leplezetlenebb szövetségre lép az imperializmus leg­­agresszívabb erőivel. A pekingi veze­tés, nagyhatalmi-hegemonista céljai­tól vezérelve, nem riadt vissza a szo­cialista Vietnam elleni fegyveres ag­ressziótól sem. A kínai vezetés e po­litikája szöges ellentétben áll a nép létérdekeivel, veszélyezteti a dolgozó osztályok vívmányait, országuk füg­getlenségét, nagy károkat okoz a vi­lág haladó erőinek. Mindazonáltal a szocialista közös­ség államainak — közte a mi kormá­nyunknak is — az a törekvése, hogy normalizálják kapcsolataikat Kínával. Abban érdekeltek, hogy Kína szocia­lista országként fejlődjön, és — nem­zeti érdekeinek megfelelően —, a bé­ke és a társadalmi haladás erőinek oldalán tevékenykedjen. Ez szolgál­ná a kínai nép igazi boldogulását, felemelkedését.* A Kínai Népköztársaság megala­kulásának 32. évfordulója alkalmá­ból Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Csao Ce-jangot, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökét. (MTI) * A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége és a szovjet mi­nisztertanács a KNK kikiáltásának 32. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának és a KNK Államtanácsának. (TASZSZ) Peking újraegyesítési javaslata Tajvannak Je Csien-jing, a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának elnöke, az ország tulajdonképpeni ál­lamfője a KNK kikiáltásának és az 1911-es polgári forradalom győzel­mének előestéjén az Új-Kína hír­­ügynökségnek adott interjúban hi­vatalos szintre emelte a Kína és Taj­van újraegyesítésével kapcsolatos legújabb pekingi javaslatokat. A kilencpontos nyilatkozat java­solja, hogy a Kínai Kommunista Párt és a tajvani kormányzó Kuo­­mintang (Kínai Nemzeti Párt) köl­­csönösségi alapon kezdjen tárgyalá­sokat, s harmadszor is működjenek együtt, ezúttal a békés újraegyesítés érdekében. Peking ismét felveti, hogy Kína és Tajvan kössön kereskedelmi, légi, hajózási és postai megállapodásokat, fejlessze a turistaforgalmat, segítse a rokonlátogatásokat, a tudományos, a kulturális és a sportcserét. A javaslat azt ígéri, hogy Kína és Tajvan újraegyesítése esetén Tajvan, mint „különleges közigazgatási kör­zet” messzemenő autonómiát élvez­het, megtarthatja fegyveres erőit, s a központi kormány nem fog beavat­kozni a helyi ügyekbe. Tajvan meg­tarthatja továbbá jelenlegi társadal­mi-gazdasági berendezkedését, gaz­dasági és kulturális kapcsolatait kül­földi országokkal. Nem szólnának hozzá a külföldi beruházásokhoz és a magántulajdonhoz. Peking újraegyesítés esetén fel­ajánlja, hogy tajvani személyiségek vegyenek részt országos politikai­­testületek munkájában, országos ügyek irányításában. A javaslat fel­szólítja a tajvani üzletembereket, hogy ruházzanak be Kínában. A Kínai Népköztársaság javaslatát Tajvan szerdán elutasította. Egy taj­vani kormányszóvivő szerdai nyilat­kozatában azt hangoztatta, hogy a pekingi indítvány „semmi újat nem tartalmaz”. A szóvivő szerint az egye­sítés feltétele „a kommunizmus fel­számolása a Kínai Népköztársaság­ban”. (MTI) Szovjet-amerikai gabonatárgyalások Nyikolaj Patolicsev szovjet külke­reskedelmi miniszter szerdán Moszk­vában megbeszélést folytatott Seeley Lodwick amerikai mezőgazdasági miniszterhelyettessel, aki a szovjet— amerikai gabonaegyezménnyel kap­csolatos konzultációkon tartózkodik a szovjet fővárosban. A két ország között régebben meg­kötött gabonaegyezmény öt évre szólít, s ennek értelmében a Szovjet­unió évi hatmillió tonnát külön érte­sítés nélkül, ezenfelül évi kétmillió tonnát előzetes értesítéssel vásárolhat az Egyesült Államoktól. Amennyiben szovjet részről ezen az összesen nyolcmillió tonnás kereten felül is kívánnak gabonát vásárolni, ahhoz az amerikai kormány jóváhagyása is szükséges. Az egyezményt az idei tárgyalásokon egy évvel meghosszab­bították, a meghosszabbítás most lép érvénybe. (MTI) Nemzetközösségi csúcskonferencia Melbourne-ben Malcolm Fraser ausztrál miniszter­­elnök megnyitó beszédével nyílt meg szerdán Melbourne-ben, negyvenegy ország állam- és kormányfőjének részvételével a Brit Nemzetközösség kétévenként esedékes csúcskonferen­ciája. Fraser beszédében súlyosnak ne­vezte a konferencia napirendjén sze­replő problémákat, nevezetesen az Észak—Dél gazdasági kapcsolatokat és Namíbia jövőjét. Shridath Ramphal, a szervezet guyanai főtitkára elsősorban a nem­zetközösség keretein belül élő sok száz milliós tömegek nyomorúságos körülményeire hívta fel a figyelmet. Margaret Thatcher brit miniszter­elnök szintén aggodalmát fejezte ki a világgazdasági helyzet miatt, de úgy vélte, hogy a fejlődő országok gondjait nem oldja meg a­ meglevő javak újraelosztása, amelyek sze­rinte „egyszerűen nem­ elegendőek”, hanem újakat kell teremteni. Tha­tcher asszony szerint a melbourne-i csúcsértekezleten lesz alkalom más fontos kérdések megvitatására is. Közöttük említette az állítólagos „af­ganisztáni és kambodzsai problémát” továbbá az Afrika déli részében és a Közel-Keleten fennálló helyzetet. Indira Gandhi indiai miniszterel­nök figyelmeztetett arra, hogy meg­növekedett a két nagyhatalom kö­zötti konfrontáció veszélye, és mind mélyül a szakadék az iparilag fej­lett és a fejlődő országok között. Utalva az Egyesült Államok leg­utóbbi döntésére, hogy fegyvereket szállít Pakisztánnak, Gandhi asszony rámutatott, hogy a hidegháború fel­élesztése akadályozza a térség stabi­litásának megteremtését. Robert Mugabe zimbabwei minisz­terelnök, aki első ízben vesz részt a nemzetközösség konferenciáján, fel­szólította a tagállamokat, hogy ítél­jék el a pretoriai rendszert, támo­gassák az ENSZ apartheidellenes határozatait, valamint a Namíbia függetlenségéről intézkedő 435. szá­mú határozatot. Mugabe kijelentette, hogy az egész afrikai kontinenst ag­gasztja a Reagan-kormánynak a dél­afrikai agresszorok irányában tanú­sított baráti magatartása. (MTI) A tanácskozás három részvevője: Masire botswanai elnök, Trudeau kanadai kormányfő és Kiprianu ciprusi elnök. mti külföldi képszolgálat

Next