Népszabadság, 1981. október (39. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

1981. október 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG Tanácskozások az ENSZ-ben Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter New Yorkban találkozott Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia, Mongólia, Kuba, Vietnam, Laosz, Afganisztán, Etiópia, Angola és a Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakán részt vevő küldöttsé­geinek vezetőivel, valamint az illető országok állandó ENSZ-képviselőivel. A találkozón jelen volt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állandó ENSZ-megfigyelője is. A szívélyes, elvtársi légkörű meg­beszélésen megvitattak néhány nem­zetközi kérdést azok közül, amelyek szerepelnek az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakának napirendjén.­­ Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter szerdán a pakisztáni fél ké­résére fogadta Agha Sahi pakisztáni külügyminisztert. A megbeszéléseken a Délnyugat-Ázsiában kialakult hely­zetre fordították a fő figyelmet. Gro­miko hangoztatta: meg kell szüntet­ni a fegyveres betöréseket a demok­ratikus Afganisztán területére, vala­mint az országgal szembeni egyéb felforgató akciókat, amelyeket első­sorban Pakisztán területéről hajtanak végre. A szovjet külügyminiszter szerint országa mindaddig folytatja a baráti szomszéd megsegítését, amíg meg nem szűnik az Afganisztán bel­­ügyeibe való beavatkozás. Gromiko megerősítette, hogy a Szovjetunió az Afganisztánnal kapcsolatos kérdés nemzetközi szempontjai politikai megoldása mellett száll síkra az af­gán kormány augusztus 24-i javasla­tainak alapján. (TASZSZ) * New Yorkban befejeződött az el nem kötelezett országok háromnapos külügyminiszteri szintű tanácskozá­sa. A 95 el nem kötelezett ország Sa­lán Ahmed Salim tanzániai külügy­miniszter jelöltségét támogatta az ENSZ főtitkári posztjára. Az év vé­gén lejár Kurt Waldheim mandátu­ma, s főtitkárválasztás lesz a világ­­szervezetben. (MTI) 1982. június: JKSZ-kongresszus ( BELGRÁDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A JKSZ Központi Bizottsága Lá­zár Mojszov elnökletével megtartott, szerdán a késő esti órákban véget ért plénuma egyhangú határozatával a jövő év júniusára összehívta a párt XII. kongresszusát. Minden 2000 tagra választanak majd egy­­egy küldöttet. A plénumon értékelték az ország társadalmi-gazdasági helyzetét. Dobroszlav Csulasics, a KB Elnök­ségének titkára vitaindító beszámo­lójában megállapította, hogy az or­szág gazdasági helyzete súlyos, s ha a mostani irányzatok folytatódná­nak, akkor a fejlődési ütem lassulá­sával, sőt csökkenésével, fokozódó inflációval kellene számolni, ami mind gazdasági, mind szociális terü­leten mind nehezebben lenne elvi­selhető, s kérdésessé tenné az állam külföldi fizetőképességét. Egyértelműen arra van szükség, hogy határozottan és halogatás nélkül megállítsuk a kedvezőtlen gazdasági folyamatokat — mutatott rá, majd így folytatta: — A gazdasági stabilizációs poli­tikánk végrehajtásában eddig elért eredményeket nem szabad lebecsül­ni. Meg kell azonban mondanunk, hogy azok egészében nem kielégítőek. A várt eredményeket nem értük el. Ennek egyik oka az, hogy a kommu­nista szövetség vezető szerveinek, szervezeteinek és tagjainak nagyobb része mindmáig nem értette meg, nem vette tudomásul, hogy orszá­gunk nagy gazdasági nehézségekkel küzd. Éppen ezért nem a reá­lis hely­zetnek megfelelően viselkednek. Fel kell hagyni azzal a gyakorlat­tal, hogy többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk — húzta alá a szónok. Márkus Gyula Indokínai országok átfogó javaslata a délkelet-ázsiai béke megteremtésére ( HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Újabb átfogó rendezési javaslatot tett a három indokínai ország, Viet­nam, Laosz és Kambodzsa a délkelet­­ázsiai térség békéje, biztonsága meg­teremtésére. A tervezet, amelyet Phom­e Sipraseuth laoszi külügymi­niszter terjesztett az ENSZ-közgyű­lés elé, az indokínai államok hasonló jellegű korábbi javaslatain alapul. Alapgondolata, hogy az öt ASEAN- tagá­llamnak (Thaiföldnek, Malaysiá­nak, Szingapúrnak, Indonéziának és a Fülöp-szigeteknek) és az indokínai országoknak tiszteletben kell tarta­niuk egymás függetlenségét, területi sérthetetlenségét, társadalmi és poli­tikai rendszerét,­­jogos érdekeit, s az esetleges nézeteltéréseket tárgyalá­sos úton kell rendezniük, külső be­avatkozás nélkül. Rögzíti a gazdasá­gi, tudományos együttműködés alap­­elveit, és kitér arra is, hogy a dél­kínai tenger gazdasági, halászati öve­zeteinek kijelöléséről, a szigetek ho­vatartozásáról folyó vitát ugyancsak tárgyalásos úton kell eldönteni. A tervezet elismeri a szóban forgó or­szágok jogát közös védelmi rendsze­rekben való részvételre, feltéve, hogy ez nem irányul más, térségbeli államok ellen. A javaslat előirányoz­za egy állandó testület felállítását. Ez a két országcsoport egyenlő számú képviselőiből állna (esetleg a semle­ges Burma is részt venne benne), és szükséghelyzetben ülne össze a vitás kérdések megoldására. D. P. A Salvador- felszabadító erők akciói Alexander Haig amerikai külügy­miniszter kedden New Yorkban ta­lálkozott José Napoleón Duartéval, a salvadori junta elnökével, közölte az amerikai külügyminisztérium szó­vivője. Haig megerősítette, hogy az Egye­sült Államok továbbra is megad min­den segítséget a salvadori juntának, és kész tanulmányozni minden új gazdasági és katonai segélykérését. Dean Fischer szóvivő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a megbeszélésen ilyen jellegű kérés nem került szóba. Az Egyesült Államok „egyelőre” nem kíván új katonai tanácsadókat kül­deni Salvadorba. A legfrissebb helyzetjelentés sze­rint huszonnyolc főnyi veszteséget okozott a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) az utóbbi napokban a salvadori junta hadseregének. Az FMLN harcosai az ország több megyéjében rövid időre települése­ket, falvakat és községeket foglal­tak el. (MTI) Eddig egymillió aláírás a spanyol NATO-csatlakozás ellen ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A spanyol kommunisták és a szo­­cialisták eddig külön-külön több mint 500 ezer, együttesen összesen egymilliónál több aláírást gyűjtöttek az ország NATO-csatlakozása ellen, népszavazást követelve a kormány­tól. A kormány azonban népszavazás helyett azon van, hogy egyszerű par­lamenti döntéssel kapjon zöld utat a NATO-belépési eljárás megindítá­sához, rő­égpedig­­ még október vége előtt. Az El Pais című tekinté­lyes madridi napilap szerdai érte­sülése szerint Calvo Sotelo minisz­terelnök L­uns NATO-főtitkárral egyeztetett naptára úgy számol, hogy a parlamenti „ámen” birtokában Spanyolország még ezen az őszön hivatalosan felajánlkozik a NATO- belépésre, amire válaszul már az Atlanti Szövetség téli tanácsülésétől megkapja a hivatalos csatlakozási meghívást. Közben a kormány által szorgal­mazott NATO-csatlakozás kapcsán Spanyolországban mind több szó esik arról, hogy ez esetben ismét nukleáris fegyvereket helyezhetnek el spanyol területen. Spanyolország­ban sokan úgy értékelik, hogy Euge­­ne Rostow, az amerikai fegyverzet­­ellenőrzési hivatal igazgatója brüsz­­szeli sajtóértekezletén Madridnak is szánta a figyelmeztetést, miszerint Washington ragaszkodik ahhoz, hogy a NATO valamennyi tagállama haj­landó legyen befogadni a nukleáris fegyvereket. Luis Yanez, a szocialis­táknak a képviselőház külügyi bi­zottságában helyet foglaló szóvivője szerda délután kijelentette: Rostow nyilatkozata megerősíti a szocialis­táknak azt a véleményét, hogy a spanyol kormány a NATO-hoz csat­lakozva egyszerűen nem lesz abban a helyzetben, hogy elhárítsa a nuk­leáris fegyverek telepítésére vonat­kozó amerikai követeléseket. Serény Péter A Központi Bizottság titkárának beszéde A tanácskozást Ernszt Antal, a CSM pártbizottságának titkára nyi­totta meg, majd dr. Garai Vilmos vezérigazgató fűzött szóbeli kiegé­szítést az írásos előterjesztéshez. Ez­után vitaindítóként Hutlvágner La­jos, a jármű és konfekcióipari gyár szakszervezeti bizottságának titkára szólalt fel, aki a szocialista munka­­verseny-mozgalom irányításában meglevő, valamint a tényleges telje­sítmények értékelése körüli formali­tásokat bírálta. Búcsú Tibor, a CSM szakszervezeti bizottságának vezető titkára a szocialista munkaverseny új lehetőségeit hangsúlyozta, majd kijelentette: a Csepel Művek bármi­lyen kis- vagy nagyvállalattal képes sikerrel felvenni a versenyt becsü­letes, azonos feltételek alapján. E gondolatot folytatta tovább Széles Sándor, a KISZ-bizottság titkára, aki elmondta, hogy csak olyan feladatok lehetnek igazán ösztönzőek, amelyek túlnőnek a munkaköri kötelezettsé­geken — ha a munkaverseny ilyen lehetőségeket nyújt, akkor a fiatal dolgozók mindig tenni akarást bizo­nyítanak. Györkös Sándor, a szer­számgépgyár szocialista brigádveze­tője a szocialista munkaversenyt és a brigádmozgalmat fékező, elavult sablonok ellen szólt. Hossala József, a Vasmű hengerésze az ugyan nem látványos és olykor még tonnák­kal, forinttal nem is mérhető, még­is fontos feladatok vállalását, be­csületes teljesítésének a mainál ér­demibb elismerését tette szóvá. Ta­kács Imre, a Fémmű pártbizottsá­gának titkára több példával bizo­nyította, hogy jobban lehetne kama­toztatni az új, nagy értékű, külföld­ről beszerzett berendezések termelé­si adottságait. A vitában felszólalt Havasi Fe­renc is. Mindenekelőtt megköszönte a csepelieknek a meghívást, mert, mint mondotta: — Más dolog jelentésekből meg­ismerni egy nagyvállalat helyzetét, és megint más a személyes tapaszta­lat. Most magam tapasztaltam, hogy itt a vezetők elképzelései reálisak, megvalósíthatók. S a vitához kap­csolódva hadd mondjam meg: az embernek olykor furcsa érzése tá­mad, ha a szocialista nagyvállalatok egyike-másika, a szocializmus gaz­dasági bázisai is olyan problémákkal küszködnek, mint amilyenekkel önök is, és olyan nehéz éveket taposnak, mint amilyeneket ez a vállalat is kénytelen taposni. Az igazság az, hogy 35—36 eszten­dő után szokatlan gondok következ­tében szokatlan „klímába” kerültek a szocialista nagyüzemek. Mégis meg kell barátkozniuk azzal, hogy lehetnek olyan fordulópontok, olyan időszakok, amikor a megtett utat vé­gig kell gondolni, amikor a régmúlt vagy a közelmúlt gyakorlata tovább nem felel meg a jogos igényeknek. Amennyire furcsa, legalább any­­nyira természetes is, hogy az általá­nos haladás időszakában egyik-má­sik szocialista nagyvállalatunk ne­héz gondokkal küzd. Manapság gyakran hallani, hogy mintha a kormányzatunk „kiábrán­dult” volna a nagyüzemekből, mint­ha a kisüzem, a decentralizálás je­lentené az „ügyeletes” dicsőséget. Ez így nem igaz. Az elmúlt 25 évben a vállalatok szervezeti életében, egész intézményi rendszerünkben olyan helyzet volt, hogy nem a vállalat gazdálkodott, hanem felettük a mi­nisztérium, az iparigazgatóság. Ma már viszont az irányítási rendszer­rel együtt a vállalatok helyzete is megváltozott. A gazdasági környe­zetnek megfelelően alakult az önál­lóságuk és a felelősségük is. A gya­korlat bebizonyította, hogy eseten­ként teljesen felesleges nem egy vál­lalatra nehezedő tröszti szervezet, és bizony előfordul, hogy egy nagy­­vállalat üzeme, mint a jó tanítvány, felnőtt a professzorához. ♦ Ezután a vállalatok gazdálkodási felelősségéről szólott a Központi Bi­zottság titkára, de hangsúlyozta a közös eredményességért a kormány­zat felelősségét is. Példaként emlí­tette, hogy az Állami Tervbizottság 1979-ben napirendre tűzte a Csepel Művek helyzetét, és ha részlegesen is, de segítséget nyújtott alapvető problémái megoldásához.­­ Ezt az intézkedést joggal értel­mezhetjük önkritikaként is — emlí­tette meg, majd így folytatta: — Mi arról soha nem feledkezhetünk el, hogy szocialista társadalomban élünk, dolgaink megoldásainak ehhez a tényhez kell igazodniuk. Tehát gond­jainkat is szocialista módon kell megoldanunk, humánusan. Igen, em­berségesen, de közgazdasági és gaz­daságpolitikai kérdések megoldásá­nál szigorúnak és számonkérőknek kell lennünk. Ez a gyakorlat a vál­lalatok szempontjából is fontos, ez gazdasági problémáink szocialista megoldásának újszerű módja. Ezt az utat járjuk most, és ezt járjuk a jö­vőben is. A továbbiakban a kisegítő gazda­ságok problémáiról szólott, amely a vitában korábban felmerült. Emlé­keztette a hallgatóságot arra a tény­re, hogy ma már 13-tól 26­-ig terjed egy átlagos család olyan gépeinek száma, amely beépült a háztartásá­ba. E fejlődéssel nem tartott lépést a szolgáltatás. Ennek következtében burjánzott el a kontármunka, a ki­segítő gazdaság. Most törvényes le­hetőségekkel ezt kell irányíthatób­­bá, szervezettebbé, hasznosabbá és adóztathatóbbá tenni.­­ A szocializmus építését a szo­cialista nagyvállalatokkal kell meg­oldanunk, az iparban és a mezőgaz­daságban is — mondotta. Befejezésül a szocialista munka­verseny gazdasági és emberformáló jelentőségéről szólt. Egyetértett azok­kal, akik a vitában a sablonok el­kerülését sürgették és hozzátette: a szocialista munkaverseny és brigád­mozgalom céljait nem kell még kü­lönböző dátumokhoz sem kötni. Most az a feladat, hogy többet dolgozzunk ésszel, mint erővel. — Örülök, hogy itt ilyen szellem­ben beszélnek a feladatok megvaló­sításáról, mert nagy hasznát veszi az ország, ha Csepel a múltjához és tradícióihoz méltón, e tekintetben is példát mutat — mondotta befejezé­sül Havasi Ferenc. Az iráni katonai vezetés tömeges repülőgép-szerencsétlensége Teherán fölött Az iráni hadügyminiszter és a vezérkari főnök halála Szerdán Teherán központjától dél­re a városra zuhant az iráni légierő egyik szállítógépe. A szerencsétlen­ség következtében életét vesztette Mussza Namdzsu iráni hadügymi­niszter, Valiollah Fallahi tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke, vala­mint több más, a gépen utazó, igen magas rangú katonatiszt — közölte a teheráni rádió. A Hercules C—130 típusú óriás gép sebesülteket, és az abadani ostrom­gyűrű áttörését irányító tiszteket szállította a fővárosba. A teheráni rádióból nyert értesülések szerint a becsapódás helyszínén tartózkodó ci­vilek közül is többen meghaltak. Mussza Namdzsu korábban Kho­­meini ajatollahot képviselte az iráni legfelsőbb nemzetvédelmi tanácsban, majd júliusban, az azóta meggyilkolt Radzsai miniszterelnök nevezte ki hadügyminiszterré. Fallahi tábornok a háború egyik legtapasztaltabb irá­ni katonai vezetője volt, majdnem kezdettől fogva részt vett a harcok irányításában. A repülőszerencsétlenség valóság­gal lefejezte az Irakkal háborúban álló Irán katonai vezetését. A fegy­veres erők és az iszlám gárdisták szerdán nyilvánosságra hozott közös közleménye szerint Mussza Namdzsu hadügyminiszter és Valiollah Fallahi tábornok, a fegyveres erők vezérkari főnöke mellett életét vesztette Dzsa­­vad Fakuri ezredes, volt hadügymi­niszter, a légierők korábbi főparancs­noka, valamint Rahim Kolahduz, az iszlám gárdisták megbízott országos vezetője. A közlemény szerint több más magas rangú katonai személyi­ség is van az áldozatok között. Végleges adatot az áldozatok szá­máról még nem hoztak nyilvános­ságra.­­ A szerencsétlenség okáról hivata­los bejelentést eddig nem tettek köz­zé. A teheráni rádió jelentése szerint a repülőgép még a levegőben kigyul­ladt és azután zuhant le. Hivatalos források visszautasították azokat a találgatásokat, amelyek szerint a sze­rencsétlenség oka egy, a repülőgép fedélzetén bekövetkezett robbanás volt. Ugyancsak visszautasították azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a Herculest az iráni légvéde­lem lőtte le. Az iráni ideiglenes el­nöki tanács háromnapos nemzeti gyászt rendelt el a katonai vezetők halála miatt. Az áldozatokat ma te­metik el. Továbbra is heves ütközetekről ér­keznek hírek az iraki-iráni front­ról. Irán azt jelentette, hogy haderői kedden megerősítették állásaikat az abadani frontszakaszon, amelynek egy részét a napokban foglalták vissza az irakiaktól, s a város 11 hó­napos ostromgyűrűjét áttörő harcok­ban több mint 1000 iraki vesztette életét. Irak hétfőn elismerte, hogy a fo­kozott iráni katonai tevékenység miatt csapatvisszavonást hajtott végre Abadan északi külvárosából a Karun folyó nyugati partjára. Szerdán ismét több fegyveres utcai összecsapás volt Teherán központjá­ban. Három modzsahedin gerilla egy ház tetejéről tüzet nyitott az Iszlám Bizottságok rendfenntartó erőire. Lö­völdözések voltak Teherán több más főútján is. Az iszlám gárdisták te­heráni parancsnokságának szóvivője szerint 50, a Modzsahedin Khalk szer­vezethez tartozó fegyverest letartóz­tattak. Hosszein Muszavi, az iszlám for­radalmi bíróságok főállamügyésze egy sajtókonferencián bejelentette: csupán az elmúlt egy hónap alatt több mint 300 vallási személy, illetve hatósági tisztségviselő vesztette éle­tét a rendszerellenes fegyveresek tá­madásai következtében. (MTI) Washington akadályozza a namíbiai rendezést A namíbiai nép függetlenségének és szabadságának elnyerését kés­leltető újabb imperialista manőver­nek minősítette Sam Nujoma, a Dél­nyugat-afrikai Népi Szervezet (SWA­­PO) elnöke azt a találkozót, amelyet a múlt héten csütörtökön New York­ban tartottak az úgynevezett közve­títő csoporthoz tartozó öt nyugati állam külügyminiszterei. Egy interjúban, amelyet az ANGOP angolai hírügynökség készített a SWAPO vezetőjével, Nujoma meg­bélyegezte az imperializmus össze­esküvését, amely szabad kezet ad a fajüldöző dél-afrikai rezsimnek ar­ra, hogy szakadatlanul agressziókat kövessen el az Angolai Népi Köz­társaság ellen, és szabotálja az ENSZ Biztonsági Tanácsának­ 435. számú határozatát. Nujoma figyelmeztetett arra, hogy a namíbiai népnek nincs más vá­lasztása, mint fokozni a fegyveres és politikai harcot a hazáját törvény­telenül megszállva tartó fajüldözők ellen. A SWAPO elnöke a világ elnyo­mott népei, különösen Namíbia el­ső számú ellenségének nevezte az Egyesült Államoka­t, s emlékeztetett rá, hogy Reagan hatalomra jutása óta újultak fel a Dél-afrikai Köztár­saság Angola elleni támadó cselek­ményei, amelyekben a fajüldöző fegyveresek az amerikaiaktól kapott fegyvereket használtak. (TASZSZ) 3 Havasi Ferenc látogatása a Csepel Vas- és Féém­m­ű­vek­­ben Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán — egész napos programmal — látogatást tett a Csepel Vas- és Fémművekben. Elkísérte Iványi Pál, a budapesti párt­­bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője. A CSVIM pártbizottságán Ernszt Antal, a párt­­bizottság első titkára, majd Garai Vilmos vezérigazgató tájékoztatta a Központi Bizottság titkárát a több mint 22 000 dolgozót foglalkoztató gyáróriás gazdasági, poli­tikai helyzetéről, eredményeiről és további feladatai­ról. Elmondták: a gyári közvélemény az ország dolgait illetően bizakodó, kiegyensúlyozott, s a dolgozók a vi­lágpolitika kérdései iránt is nagy aktivitással, felelős­séggel érdeklődnek. A művek üzemei az év első nyolc hónapjában sikerrel teljesítették idei tervük időará­nyos feladatait, s eredményesen dolgoznak az ez évi célok megvalósításán. Ezután gyárlátogatás következett. Havasi Ferenc — a Csepel Vas- és Fémművek párt- és gazdasági veze­tőinek, társadalmi szervezetei képviselőinek társaságá­ban — megtekintette a martinüzemet, a csőgyári beru­házást, a kerékpárszereldét, a szerszámgépgyár nagy pontosságú célgépeket gyártó üzemét, valamint a fém­mű új színesfém-kohászati berendezéseit. Délután Havasi Ferenc részt vett a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának kibővített ülésén, ahol napirenden szerepelt a szocialista munkaverseny­­mozgalom helyzete és továbbfejlesztése.

Next