Népszabadság, 1981. november (39. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
2 A Görög KP KB plénuma A Görög KP Központi Bizottsága kibővített ülésen vitatta meg a parlamenti választások eredményeit. Harilaosz Florakisz, a KB főtitkára aláhúzta: a párt, az első sorokban küzdve a jobboldali csoportok ellen, megerősítette pozícióit. Rámutatott: a kommunisták maradéktalanul követik a változásokra irányuló programjukat, hűek a fejlődés szocialista útjához, és minden esetben ebből a szempontból foglalnak állást a kormánypolitikával szemben. A főtitkár véleménye szerint az új körülmények között új lehetőségek adódnak a népi mozgalom további fejlesztésére, és ennek kell lennie a változtatásokért folytatott küzdelem fő tényezőjének. (TASZSZ) Mubarak Egyiptom és Arábia viszonyáról Hoszni Mubarak egyiptomi elnök kész elmenni Szaúd-Arábiába vagy bármely más arab országba, hogy megmagyarázza országa Izraellel kapcsolatos politikáját, s rendezze a nézetkülönbségeket a többi arab ország s Egyiptom között — mondta az államfő egy interjújában. Hozzáfűzte, hogy nem kíván politikai gondokat okozni Szaúd-Arábiának vagy másoknak, így a megfelelő időpontot várja a kapcsolatfelvételhez. Egyben nagy nyomatékkal hangsúlyozta ragaszkodását az Izraellel kötött megállapodásokhoz. A szaúd-arábiai rendezési tervet érintő kérdésre kijelentette, hogy az nem tartalmaz újat, de talán megfelelő téma a párbeszédre. Mubarak kijelentette, hogy nem lesz titkos kapcsolatfelvétel Egyiptom és Szaúd- Arábia között, s cáfolta azokat a híreket, melyek szerint az már megtörtént. (MTI) Pentagon-kampány Panama ellen A Panamai Néppárt szombaton nyilatkozatot tett közzé, amelyben megállapítja, hogy Omar Torrijos volt panamai elnök rejtélyes halálát követően az Egyesült Államok heves, az országban végbemenő társadalmi és gazdasági változások megakadályozására irányuló Panama-ellenes kampányba kezdett. A dokumentum hangsúlyozza: az Egyesült Államok a reakciós és konzervatív erőket igyekszik a hatalomra juttatni, így a kormány a nagytőke kezében engedelmes eszközzé, s az ország a Pentagon szabad prédájává válna. (TASZSZ) NÉPSZABADSÁG 1981. november 1., vasárnap A lengyel parlament a kormány támogatására szólította fel az országot ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Szombaton az ország társadalmi nyugalmának biztosításáról szóló határozat, valamint a minisztertanács összetételében végrehajtandó változtatások elfogadásával befejezte tanácskozását a lengyel szejm. A határozatban a szejm támogatásáról biztosítja az ország miniszterelnökét és kormányát, ugyanakkor mély nyugtalanságát fejezi ki a társadalmi-politikai helyzet további súlyosbodása miatt. A szejm felhívja az egész társadalmat a kormány tevékenységének teljes és cselekvő támogatására. A képviselő-testület nyugtalanságának ad hangot a Szolidaritás szélsőséges erőinek a szocialista társadalmi rendszer ellen irányuló tevékenysége miatt, és követeli az állampolgárok tudatos izgatásának, a konfrontációs légkör szításának haladéktalan beszüntetését. A határozat különös hangsúllyal szól az ország szövetségi kapcsolatai sérthetetlenségének jelentőségéről és mindenekelőtt a Szovjetunióval való baráti és jószomszédi viszonyról. A szejm kategorikusan követeli, hogy minden törvényes eszközzel vessenek véget a társadalmi és a törvényes rend ellen irányuló mindenfajta tevékenységnek, és felszólít az országot pusztulásba vivő mindenfajta sztrájkakció azonnali beszüntetésére. Végül a határozat kiemeli: amenynyiben a szejm felhívása hatástalan maradna és a nemzeti lét fenyegetettsége miatt szükségszerűvé válik, a szejm megvizsgálja azokat a javaslatokat, amelyek a kormányt felhatalmazzák olyan törvényes eszközök alkalmazására, amelyeket a helyzet megkíván. A lengyel parlament jóváhagyta Stanislaw Mach miniszterelnök-helyettes, valamint öt miniszter visszahívását eddig betöltött tisztségeikből; egyidejűleg Edward Kowalczykot, a Demokrata Párt elnökét miniszterelnök-helyettessé, Jan Antosikot anyaggazdálkodási, Janusz Kaminskit közlekedési, Zénón Komentert belkereskedelmi, Tadeusz Nestorowiczot külkereskedelmi és Tadeusz Opolskit építőipari miniszterré megválasztotta. Az új miniszterek közül Antosik, Kaminski és Nestorowicz a LEMP tagja, Komenter és Opolski pártonkívüli, az előbbi a világi katolikus PAX egyesület elnökhelyettese. Terényi Éva Washington politikája az egész világot fenyegeti Szovjet szakértők a reagani erőpolitikáról Rendkívül veszélyesnek minősítette a jelenlegi washingtoni politikát a Szovjetunió tekintélyes Amerikaszakértője, Georgij Arbatov profeszszor. A szovjet televízió külpolitikai műsora, a Kilences stúdió szombati adásában a Szovjet Tudományos Akadémia Egyesült Államok és Kanada Intézetének igazgatója, az SZKP KB tagja a szovjet—amerikai kapcsolatok megromlásának okait elemezve rámutatott: az Egyesült Államok politikájában manapság a legszélsőségesebb nézetek váltak hangadóvá. Washington sajnálatos módon a hidegháború felé tett lépéseket, konfrontációs politikai irányvonalat valósít meg, politikája az erő alkalmazását veszi számításba. Mindez bizonytalanságot kelt a világban. Növeli a nukleáris háború veszélyét — hangoztatta Arbatov. Az adás másik részvevője, ugyancsak ismert Amerika-szakértő. Vitalij Kobis újságíró, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának alosztályvezetője az amerikai politikai magatartás egyik motívumának azt jelölte meg, hogy Washingtonnak nem sikerült az enyhülés körülményei között „féken tartania” a világban végbemenő társadalmi változásokat, a nemzeti felszabadító mozgalom előretörését. A világtörténelem objektív menete elleni hadjáratát Washington az állítólagos „szovjet fenyegetés” elleni hadjáratnak tünteti fel. Ez a politika azonban nemcsak a Szovjetunió, hanem — ahogy ezt például Washingtonnak Egyiptomban, a Közel-Keleten, Salvadorban tanúsított magatartása bizonyítja — az egész világ ellen irányul. A „szovjet fenyegetés” legendája olyan szemfényvesztés, amellyel el akarják takarni a különböző világrészeken levő nyersanyag- és energiakészletek megszerzésére irányuló igyekezetüket. Az adásban részt vevő szovjet politikusok felhívták a figyelmet arra, hogy ezzel a washingtoni politikával szemben, a legutóbbi nagy nyugat-európai béketüntetések tanúsága szerint is, mind nagyobb az ellenállás. (MTI) Schmidt: Az USA sürgette a rakétatelepítést ( BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A nyugatnémet kancellár újabb adalékkal szolgált annak a néhány napja nyilvánosan folyó vita hátterének megvilágításához, hogy ki kezdeményezte az amerikai közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítését. Helmut Schmidt cáfolja azt az amerikai állítást, hogy a kezdeményezés tőle indult volna ki. Csütörtökön Haig amerikai külügyminiszter a közép-hatótávolságú amerikai rakéták ügyéről nyilatkozva azt állította, hogy annak idején Helmut Schmidt sürgette e fegyverek fejlesztését és nyugat-európai telepítését, méghozzá a londoni stratégiai tanulmányok intézetében, 1977 őszén tartott előadásaiban. Bonnban egyelőre nem tudják, vajon milyen szándékok húzódnak meg az amerikai külügyminiszter kijelentése mögött. Mindenesetre szükségesnek tartották, hogy válaszoljanak Haig állítására. Ezt maga a kancellár tette meg, aki péntek este hivatalában fogadta a nyugatnémetországi körúton tartózkodó amerikai újságíró-küldöttséget. A kancellári hivatalban elhangzott cáfolat nem hivatalos változata szerint Schmidt hangsúlyozta, hogy a már említett londonibeszédben ő csupán a közép-hatótávolságú rakéták vonatkozásában várható egyenlőtlenségről, az erőegyensúly megbomlásának lehetőségéről beszélt, és lépéseket sürgetett e fejlemény megelőzésére. A kancellár szerint Carter volt amerikai elnök volt az, aki a cirkáló rakéta és a Pershing—2 tökéletesítését és nyugat-európai területen való elhelyezését javasolta, ennek a javaslatnak alapján került sor a NATO 1979. decemberi határozatára. Helmut Schmidt nyilatkozatának különös időszerűséget ad az, hogy Leonyid Brezsnyev november végére tervezett bonni látogatásakor az egyik fő témája a fegyverkezés korlátozása. Kanyó András A VILÁGSAJTÓBÓL stern A fegyverkezés őrültség A Stern című nyugatnémet hetilap több részes sorozatban foglalkozott az éleződő fegyverkezési versennyel. A lap azt összegezte, hogyan láthatják a Szovjetunióban, a világ más részein az Egyesült Államokban elindított új hidegháborús kampányt, s következményeit. A minden idők leghatalmasabb fegyverkezési programjával az amerikaiak térdre akarják kényszeríteni a Szovjetuniót. Reagan hadügyminisztere nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy az erős ember szerepét eljátssza. Vajon hogyan értékelhetik, milyen következtetésekre juthatnak a Szovjetunióban az Egyesült Államokban végbemenő fejlemények láttán ? A válaszhoz a következő tényezőket kell számításba venni: 1. A vezető amerikai politikusok agresszív megnyilatkozásai. Reagan amerikai elnök szerint a Szovjetunió állítólag „kész arra, hogy bármilyen gonoszságot elkövessen”. Külügyminisztere, Haig szerint mindaddig, amíg „ilyen mély különbségek mutatkoznak a Szovjetunió vonatkozásában, az összeütközés elkerülhetetlen”. A Harvard Egyetem professzora, Richard Pipes, a Fehér Ház egyik biztonsági tanácsadója szerint „a Szovjetunió előtt csak két választás van: vagy megváltoztatja békés eszközökkel kommunista rendszerét, vagy háborút visel”. Pipes így folytatta: „Az enyhülés nem létezik.” 2. A kongresszus, az amerikai törvényhozás lélektani mozgósítása. Az amerikai képviselőház előtt fekszik Kansas állam törvényjavaslata, miszerint „olyan nemzeti stratégia kell, amely a békét a fegyverkezés révén biztosítaná”. 3. Militarista mozgalmak. Jerry Falwell, az ismert amerikai tömegprédikátor, Reagan szellemi tanácsadóinak egyike, a kommunistákat ördögöknek nevezte. Napról napra új hidegháborús szervezetek tűnnek fel. 4. Az amerikai stratégia átorientálása. Még Carter idején iktatták törvénybe az úgynevezett 59-es számú elnöki direktívát. E szerint a jövőben a Szovjetunió katonai berendezései ellen indítandó pontos, korlátozott atomcsapásoknak, különösen a rakétakilövők, a bunker jellegű központok és a csapat-összpontosítás elleni támadásoknak előnyben kell részesülniük a városok vagy az ipari központok szétzúzásával szemben. Érvényben van az az amerikai katonai doktrína, amely ugyan kizárja az első csapást, de nem zárja ki nukleáris fegyverek elsőkénti használatát. 5. Hangos gondolkodás egy korlátozott atomháborúról. Az állítólag emberbarát 59-es számú elnöki rendelet a „profiknál” és az „amatőröknél” egyaránt átszakított minden, az erőfitogtatást érintő gátlást. George Bush, Reagan alelnöke nyilvánosan adta tudtul, miszerint meg van győződve arról, hogy egy nukleáris ütésváltásnak is lenne nyertese. 6. Megjelentek az első csapás elméletének nyílt hangadói. A Foreign Policy című befolyásos washingtoni folyóiratban „A győzelem lehetséges” címmel olyasfajta írás jelent meg, amely voltaképpen az 59-es számú elnöki rendelet használati utasítása. „Washingtonnak olyan katonai célpontokat kellene kijelölnie, amelyek a szovjet hatalmi apparátus szétzúzására és egy háború által kialakítandó új világrend megteremtésére irányulnak. Ennek az új világrendnek összhangban kell lennie a nyugati értékszemlélettel.” 7. Az úgynevezett „sebészeti” fegyverek kifejlesztése. A Pershing—2 és a „Cruise missile” közép-hatótávolságú fegyverek, amelyek 1983-tól kezdve Európában is telepítésre kerülnek, pontosan azok az eszközök, amelyek az 59-es számú elnöki rendeletet valóra tudják váltani. Mindkét rendszer harmincméteres pontossággal talál célba. Ez az új kemény amerikai vonal a számokban is kifejeződik, az Egyesült Államok 1983-tól 1987-ig terjedő időszakban óriási összeget, több mint 1500 milliárd dollárt akar katonai programokra költeni. A vagyonadózás a francia parlament előtt A francia nemzetgyűlésben folyó költségvetési vita során a képviselők a szombatra virradó éjjel befejezték a vagyonadó bevezetésére vonatkozó intézkedések megtárgyalását. A vita során a nemzetgyűlés szocialista többsége több olyan módosító intézkedést is elfogadott, amelyek a kommunista képviselők szerint a vagyonadó hatékonyságát fenyegetik. A kommunisták viszont olyan módosító indítványokat terjesztettek elő a költségvetéssel kapcsolatban, amelyek csökkentenék a széles rétegeket sújtó adóterheket (így eltörölnék a benzinadót), és ehelyett a nagyvállalatok és különösen a kőolajtársaságok adóit emelnék. Laurent Fabius költségvetési miniszter tiltakozott a kommunista képviselők módosító javaslatai ellen, és a kormányzati szolidaritás betartására szólította fel a kommunistákat. André Lajommie, a kommunista képviselőcsoport elnöke viszont kijelentette: a kommunisták betartják a kormányzati szolidaritást, de a kommunista képviselőknek joguk van módosító javaslatok előterjesztésére. (MTI) Algéria nemzeti ünnepén Ma 27 éve dördültek el a függetlenségért harcba induló algériai hazafiak fegyverei az Aures hegyeiben. A felszabadító háború nagy véráldozattal járt, egymillió hazafi életét követelte, de elérte célját: százharminc évi gyarmati uralom után Algéria kivívta függetlenségét. A függetlenné vált ország alkotmánya célként tűzte ki a nép jólétének emelését. 1962 óta sokat tettek e cél eléréséért. Az ásványi kincsek — elsősorban a Szahara olaj- és földgázmezői — nemzeti tulajdonba kerültek; az államosítások megteremtették a gyors és tömeges iparosítás alapját. Nagy erőfeszítésekbe került Algéria mezőgazdaságának fejlesztése, a közoktatás kiterjesztése és korszerűsítése, a nemzeti kultúra ápolása is. Az új Algéria a világ egyik „legfiatalabb" országa: függetlensége óta lakossága megkettőződött, s ennek a lakosságnak 54 százaléka 18 évesnél fiatalabb. Az FLN, a Nemzeti Felszabadítási Front, amely a függetlenségi harcot vezette, az ország egyetlen pártjaként a haladás irányvonalát követi mind a belpolitikában, mind külpolitikai téren. Algéria az el nem kötelezett országok mozgalmának megbecsült tagja, de egyúttal híve a következetes antiimperialista politikának, támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmakat, tagja a Szilárdság Frontjának. A nemzetközi fórumokon — az ENSZ-ben, az Afrikai Egységszervezetben, az Arab Ligában és másutt — a béke és a haladás ügye mellett emeli fel szavát. Barátsága és együttműködése a világ haladó erőivel, elsősorban a szocialista államokkal, méltán öregbítette tekintélyét mind az arab világban, mind az afrikai kontinensen, mind a fejlődő országok táborában. Hazánk, a többi szocialista országgal együtt, nagyra értékeli azt az Algériát, amely szilárdan folytatja gyarmatosításellenes és antiimperialista, haladó politikáját, amely következetesen törekszik a nép életszínvonalának emelésére, a nemzeti függetlenség megszilárdítására. Az MSZMP és az FLN jó kapcsolatot tart fenn egymással, államközi kapcsolataink is gyümölcsözően fejlődnek. Népünk figyelemmel és rokonszenvvel kíséri Algéria életét és népének, kormányának törekvéseit. A gyarmattartók Algériát Franciaország egyik „tengerentúli megyéjének” tekintették, és mindent megtettek, hogy az is maradjon. A kolonialisták jelszavát azonban elsöpörte a szabadságáért, függetlenségéért harcra kelt nép küzdelme: Algéria az algériaiaké lett. Az algériai nép nemzeti ünnepén nagyrabecsüléssel és sok rokonszenvvel köszöntjük a baráti Algériát, és további sikereket kívánunk neki. * Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Algéria nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Bendzsedid Sadlit, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Mohamed Benahmed Abdelghani miniszterelnöknek, Paja Frigyes külügyminiszter Mohamed Seddik Benjahja külügyminiszternek küldött táviratában fejezte ki jókívánságait A TAJVANI VADÁSZGÉPÜGY MÖGÖTT Washingtoni tudósítónk kommentárja Kuang Hua külügyminiszter beis fejezte tárgyalásait az amerikai fővárosban , és az amerikai sajtó kommentárjai a tajvani fegyverszállítások ügyét állították a figyelem előterébe. „A tárgyalások úgy értek véget — jelentette ki Haig külügyminiszter újságíróknak —, hogy ez a kérdés továbbra is ►'»problematikus elemet« jelent Washington és Peking kapcsolatában.” E kérdés lényege: Washington elkötelezte magát, hogy több vadászgépet szállít a tajvani rezsimnek. Ez abban az időszakban történt, amikor a Reagan-kormány politikája még nem alakult ki — sőt részben még a választási kampány során. Nemcsak a tajvani rezsim nyomása játszik szerepet abban, hogy nehéz ettől az ígérettől visszalépni. Némely Washingtonnal kapcsolatot tartó ázsiai kormány, amely tart a pekingi expanzionizmustól, a State Department értésére adta: fontosnak tartja az ígéret megtartását. De játszik bizonyos szerepet a profitérdek is, különösen amiatt, hogy a Pekinggel folytatott kereskedelem Kína gazdasági helyzete miatt a közeljövőben a vártnál kevesebb hasznot ígér. A kaliforniai elnök környezetében többeket fűznek szoros szálak a tajvani lobbyhoz. A repülőgépek eladásából a legtöbbet profitáló cég a kaliforniai Northrop lenne. A vita elsősorban arra irányítja rá a figyelmet, hogy mind Kína, mind az USA saját érdekeit kívánja érvényesíteni, amelyek nem minden kérdésben esnek feltétlenül egybe. Az, hogy az együttműködésben nem egyenrangú partnerek vesznek részt, előrevetíti, hogy a nagyobb engedményt Kína teszi: amerikai hivatalos körökben kétkedéssel fogadták azt a Pekingből származó hírt, hogy Kína esetleg hazarendeli washingtoni nagykövetét, ha a vadászgépeket leszállítják Tajvannak. (Egyébként Huang Hua — diplomáciai forrásokból származó információk szerint — egy ilyen ellenlépés lehetőségét fel sem vetette az amerikai vezetőknek.) A legtöbb, ami történhet — állapítja meg a The Washington Post című lap —, hogy tovább halasztják a kínai vezérkarifőnök-helyettes látogatását, s hogy egyelőre nem állapodnak meg a kínai kormányfő washingtoni látogatásának időpontjában. (A miniszterelnököt Reagan még Cancúnban hívta meg Washingtonba.) A tajvani vadászgépügyet azonban arányaiban kell szemlélni, s az — mint az amerikai hivatalos tájékoztatókból kitetszik — csak alárendelt szerepet játszott a tárgyalásokon. A tárgyalási témák hivatalos felsorolása is mutatja az együttműködés globális és stratégiai jellegét. Az egyik találkozót például nagyobb részben a „szovjet kérdés” megvitatásának szentelték. A Weinberger hadügyminiszternél tett látogatás — ami azért is figyelmet keltett, mert a Pentagon nem szerepel a külügyminiszteri vizitek kötelező helyszínei között — teljes egészében a katonai együttműködéssel foglalkozott: ez az együttműködés a magas szintű látogatások nélkül is folytatódik. A Pentagonba futnak be az adatok a szovjet határon létesített kínai felderítőállomásról. A két ország katonai titkosszolgálati szervei részletekbe menően koordinálják fokozódó segítségnyújtásukat az afganisztáni lázadóknak. S amerikai hivatalos körök megelégedéssel állapítják meg, hogy Peking továbbra is a stratégiai célok azonosságából indul ki, és a világpolitika fő kérdéseit ugyanúgy szemléli, mint Washington. Tény, hogy ezt még a hivatalos propaganda súlypontjai is tükrözik: a vitriolos támadások, amelyek ezen a hét végén Washingtonban és Pekingben az európai békemozgalmak és Kuba ellen elhangzottak, szinte csereszabatosak. Vajda Péter