Népszabadság, 1981. november (39. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

1981. november 1., vasárnap NÉPSZABADSÁG Vendégünk: Ali Nasszer Mohammed Tisztelettel és megbecsüléssel köszöntjük Ali Nasszer Mohammedet, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkárát, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Tanácsa Elnökségének elnökét, miniszterelnököt, aki Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának és Losoncai Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására holnap érkezik hazánkba. Ali Nasszer Mohammed 1939-ben született szegényparaszti családból. A saját és népe sorsán változtatni akaró ifjú a maga erejéből végezte el a középiskolát, majd a tanítóképzőt. Már tanárember volt, amikor 1960-ban bekapcsolódott a brit gyarmatosítók elleni fegyveres harcba. Az elsők között állt a felszabadító harcot irányító szervezet, a nemzeti front soraiba. 1964-ben a kiképző front parancsnokává, majd a katonai iroda tagjává nevezték ki. A brit hatóságok többször letartóztatták és börtönbe vetették. Ali Nasszer Mohammedet 1961-ben, a függetlenség kivívása után a második kormányzóság vezetőjévé nevezték ki, majd 1968-ban a Nemzeti Front IV. kongresszusán a főparancsnokság tagja, egy év múlva pedig mezőgazdasági miniszterként a kormány tagja lett. Kiemelkedő szerepet játszott az 1969. július 22-i fordulatban, amelynek eredményeként egyértelműbbé vált és elmélyült az ország antiimperialista elkötelezettsége, és hozzákezdhettek a haladó társadalmi változások megvalósításához. 1911-ben a legfelsőbb népi tanács tagjává választották, és miniszterelnökké nevezték ki. 1918 júliusában Ali Nasszer Mohammed jelentős szerepet játszott Szalem Ali Robaya volt államfő mesterkedéseinek leleplezésében. Az akkori változások nyomán jött létre a Jemeni Szocialista Párt, amelynek főtitkárává tavaly áprilisban választották Ali Nasszer Mohammedet. Beiktatása alkalmával hitet tett a forradalom ügyének folytatása, a haladó társadalmi és gazdasági változások megvalósítása mellett. Egyszersmind hangsúlyozta, hogy erősíteni kívánja a szocialista országokhoz fűződő baráti szálakat, és rendezett kapcsolatokra törekszik valamennyi szomszédjával, mindenekelőtt Észak-Jemennel. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az MSZMP és a MSZP, valamint a Magyar Népköztársaság és a MDK közötti sokoldalú kapcsolatok a legutóbbi években eredményesen fejlődtek. A párt- és állami delegációk kölcsönös cseréi új lehetőségeket tártak fel, új utakat nyitottak a baráti együttműködés kiszélesítésére. Hazánk nagyra értékeli azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyeket a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság a Jemeni Szocialista Párt vezetésével elért. Támogatjuk a JNDK antiimperialista harcát s a jemeni nép törekvését Jemen békés úton való egyesítésére. Ali Nasszer Mohammed két ízben járt hazánkban: 1913-ban és 1918- ban. Meggyőződésünk, hogy mostani látogatása hozzájárul az országainkat összefűző szoros barátság, a sokoldalú együttműködés erősödéséhez, bővüléséhez. Magyar felszólalások az ENSZ-közgyűlés bizottságaiban Az ENSZ-közgyűlés politikai és biztonsági kérdésekkel foglalkozó bizottságának ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség tagja. Kifejtette, hogy a vegyi fegyverek használatának eltiltásáról most készülő egyezménynek két fő célra kell törekednie: a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának eltiltására, valamint a már felhalmozott készletek és az e fegyverek előállításához szükséges eszközök megsemmisítésének kötelezettségére. Rámutatott: a neutronfegyver gyártását kimondó amerikai döntés — amellett, hogy kihívás a béke és a leszerelés ellen — újult erővel irányítja a figyelmet az új tömegpusztító fegyverek kifejlesztése és gyártása eltiltásának szükségességére. A magyar kormány megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít ennek a kérdésnek. Mivel véleménye szerint a genfi leszerelési bizottság eddig nem foglalkozott kellően e problémával, az idén a testület munkájában részt vevő magyar küldöttség kezdeményezte, hogy a nagy fontosságú témáról nem hivatalos üléseken is folytassanak eszmecserét. A közgyűlés dekolonizációs bizottságában pénteken felszólalt Matus János, a magyar küldöttség tagja. Beszédében az önkormányzattal nem rendelkező területek problémáiról kijelentette, hogy a gyámsági jogokat gyakorló imperialista hatalmak által létrehozott katonai támaszpontok gátolják e területek harmonikus gazdasági, politikai és társadalmi fejlődését. Ugyanakkor fokozzák a feszültséget, mindenekelőtt a csendes-óceáni szigetvilág és a Karibtenger térségében. Az ENSZ-közgyűlés szociális, humanitárius és kulturális kérdésekkel foglalkozó bizottságában felszólaló Nagy Lajos ismertette az emberi jogok egyezségokmányai előírásainak gyakorlati megvalósítását a Magyar Népköztársaságban. A közgyűlés gazdasági bizottságának ülésén felszólalt Kádár Béláné, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa küldöttségének vezetője. Részletesen beszámolt a KGST Szófiában tartott ez évi üléséről és az ott áttekintett kérdésekről. (MTI) Fordulat a japán Lockheed-botrányban ( TOKIÓI TUDáSÍTÓNKRÓL) Egy (ma már) bárhölgy szenzációs tanúvallomása halomra döntötte a védelem érveit, s ezzel váratlan fordulatot hozott Tanaka, a megvesztegetéssel vádolt volt japán kormányfő évek óta húzódó ibűnperében. A harminchárom éves szépség. Enomoto Mieko, aki az egykori miniszterelnök személyi titkárának elvált felesége, a tárgyaláson bejelentette: volt férje annak idején négyszemközt elismerte, hogy az amerikai Lockheed repülőgépgyár megbízottaitól ő vette át főnöke, Tanaka nevébena kialkudott 500 millió jen csúszópénzt. A cég ezzel az összeggel kívánta jutalmazni a miniszterelnököt, amiért a kabinetben keresztülvitte a Lockheed típusú utasszállító gépek megvásárlását. Japán politikai megfigyelők szerint a vallomás rendkívül kínos helyzetbe juttatta a szabadlábon védekező Tanakát, aki változatlanul a kormányzó Liberális Demokrata Párt legerősebb frakciójának „párton kívüli” vezetője, és a politikai életben amolyan szürke eminenciásnak számít. Az elmarasztaló ítélet beláthatatlan következményekkel járó bonyodalmakra vezethet az LDP-ben. Mieko asszony ráadásul szellőztette, hogy Tanaka és köre most is politikai eszközökkel igyekszik akadályozni a jogi hatóságok munkáját. Erre nyomban sorompóba állt Tanaka régi kéthellbarátja, Okuno Szeiszuke igazságügy-miniszter, s hivatali beosztásával összeegyeztethetetlen módon, nyilvánosan „embertelen és erkölcstelen magatartással” vádolta meg a vádhatóságot a bárhölgy tanúkihallgatása miatt. Eljárása a parlamentben heves vihart keltett, az ellenzék és a legfőbb ügyész élesen tiltakozott a miniszter fellépése ellen. Szuzuki Zenko kormányfő is arra kényszerült, hogy — bár enyhe formában — megfeddje Okunót. Flesch István Tüntetés Massachusettsben az amerikai rakétafegyverkezés ellen Az Egyesült Államok nukleáris politikája ellen tüntető diákok százai fogadták a massachusettsi műszaki egyetemen péntek este George Bush amerikai alelnököt, aki pedig azért érkezett, hogy a világhírű főiskola hallgatóit meggyőzze e politika helyességéről. Bush arról panaszkodott, hogy az európai atomellenes tüntetésekből akárki azt a következtetést vonhata le, hogy a világbékére leselkedő nagy veszély az Egyesült Államoktól származik. Az amerikai alelnök szerint ez a téves benyomás „a szovjet félretájékoztatás” miatt keletkezett egész Nyugat-Európában. Valójában a nyugat-európai közvélemény felháborodását Reagan elnök kijelentései váltották ki, arról, hogy az Egyesült Államok elképzelhetőnek tart egy korlátozott nukleáris háborút Európában, amelyből ő maga kimaradna. (MTI) 3 Pártszervezeteink önértékelése írta: Baranyai Tibor, a Központi Bizottság osztályvezetője Minden év végén megismétlődő, mégsem rutinszerű eseményre készülnek a pártalapszervezetek: az 1981. évi munkát mérlegre tevő és a következő időszak feladatait kijelölő beszámoló taggyűléseket november 15. és december 15. között tartják meg. (Kivéve az iskolákat és a színházakat, ott az év végét a tanév, ill. az évad vége jelenti.) Hagyományos, hosszú idő óta bevált módszere ez a pártmunkának; konkrét tartalma azonban minden esztendőben más és más, mert azt mindenkor a szüntelen változó társadalmi valóság, az eleven élet szabja meg. A beszámoló taggyűlési munkatanácskozás a szó legigazabb értelmében, tehát nem valami ünnepi, látványos, rendkívüli esemény. Fontosságánál fogva azonban kiemelkedik az év többi taggyűléseinek sorából; nagy jelentősége van mind az egyes párttag, mind a pártalapszervezet, mind pedig egész pártunk számára. Ez az a kommunista fórum, amely a leginkább alkalmas arra, hogy minden párttag — élve a szervezeti szabályzatban biztosított jogaival és kötelességeivel — kifejtse véleményét a párt politikájának megvalósulásáról, az alapszervezet munkájáról, benne a sajátjáról és társaiéról; elmondja esetleges kételyeit, aggályait, kritikai észrevételeit; javaslatokat tegyen a jövőre nézve. Mindez természetesen más taggyűléseken is joga, csakhogy ott ennek rendszerint gátat szab az, hogy éppen mi szerepel napirenden. Itt viszont a téma a lehető legszélesebb körű: a teljes pártmunka. Kiküzdött eredmények Itt kerül mérlegre s méretik meg, mennyit ér a kommunista közösség egész évi munkája. Az alapszervezet legfelsőbb vezető fóruma a taggyűlés, és ez a megállapítás fokozottan érvényes a beszámoló taggyűlésre. Igaz, magát a beszámolót a vezetőség terjeszti elő, azt értékelni, arról dönteni azonban a taggyűlés joga és kötelessége. Ezt a látszólag magától értetődő tényt azért szükséges újra hangsúlyoznunk, mert nem mindenütt ment át teljesen a köztudatba. Van, ahol — tévesen — úgy vélik, hogy az alapszervezet vezetősége valamiképpen fölötte áll a taggyűlésnek, övé a helyi politikai vezető szerep. Holott e viszony épp fordítva van. Kitűnő alkalom a beszámoló taggyűlés arra, hogy a demokratikus légkörben, a nyílt vitában — épp a vitatott kérdésekben az egységes álláspont kialakításával — szilárdabbra kovácsolódjék a kommunista közösség belső összetartása, eszmei, politikai, cselekvési egysége. Nagy nyereséget jelentenek a beszámoló taggyűlések a párt egésze számára is. A csaknem huszonötezer alapszervezetben rengeteg tapasztalat halmozódik fel, s válik ilyenkor, az év végi számvetések idején közkinccsé. Túlzás nélkül állíthatjuk: a pártmunka első vonalában dolgozó alapszervezetek tapasztalataiból rengeteget tanul pártunk, annak vezetése is, s a tanulságokat gyümölcsözően tudja hasznosítani a további munkában. Sajátos színt ad az idei beszámoló taggyűléseknek az a tény, hogy pártunk éppen huszonöt év óta folytatja következetesen, töretlenül azt a politikát, amelyet egyszerre jellemez alapvető vonásainak szilárdsága, ugyanakkor a rugalmas és alkotó alkalmazkodás a változó körülményekhez, a szocializmus építésének időszerű igényeihez. Az alapszervezetek alkotó részesei e politika formálásának, alakításának is, de eredményes megvalósításának, folyamatos érvényesítésének is. A fő kérdés, amelyre minden alapszervezetnek választ kell adnia e fórumokon: hol tartanak a XII. pártkongresszus határozatainak — mindenekelőtt a párt gazdaságpolitikájának — megvalósításában? A jelenlegi feszült nemzetközi politikai helyzetben és a számunkra erőpróbát jelentő nemzetközi gazdasági körülmények közepette nehéz esztendőket tudhatunk magunk mögött, de nem kevésbé nehéz évek állnak előttünk is. Ma nem mutathatunk fel olyan látványos eredményeket, mint tíz vagy húsz esztendővel ezelőtt, de a jelen időszak, így az 1981-es év eredményei is, éppen azért becsesebbek számunkra, mert roppant erőfeszítések árán küzdöttük ki őket. Hazánkban a szocialista társadalmi rend szilárd, belpolitikai életünk kiegyensúlyozott, és ez a mai, feszültségektől terhes világban nem csekélység. Népgazdaságunk egyensúlyi viszonyait sikerült javítanunk; népünk átlagos életszínvonalát, ha emelni nem tudjuk is, de megőrizzük; és a mai, válságoktól gyötört világban ez sem csekélység. Az országos tapasztalatok azt mutatják, hogy a kongresszusi határozatok megvalósításáért folytatott küzdelmünk alapjában véve eredményes; az irány helyes, csak az eddiginél még nagyobb energiával, tartalékainkat jobban kiaknázva, okosabban, hatékonyabban kell dolgoznunk minden munkahelyen. Mérlegen a pártmegbízatások Sikereinkben kisebb vagy nagyobb mértékben, része van minden pártalapszervezetnek, minden dolgozó kollektívának. Nem elégedhetnek meg tehát a beszámoló taggyűlésen az országos helyzetkép felvázolásával. Azt kell pontosan mérlegre tenni: mi az, amivel az adott helyen hozzájárultak az említett eredmények eléréséhez, s mi az, amivel adósai maradtak társadalmunknak, amit gyenge hatásfokkal csináltak, amit jövőre színvonalasabban kell elvégezniük; mi az, amit csak ők oldhatnak meg, helyettük sehol senki más. Egy szóval kifejezve: konkrétan kell számot adni mindenütt az 1981-es munkáról, az eredményekről, a gondokról, a feladatokról egyaránt. A beszámoló taggyűlés természetesen nem lehet afféle termelési tanácskozás. A tényeket nem leltárszerűen felsorolni kell, hanem a legfontosabbakat kiemelve közülük, s nem pusztán közgazdasági, hanem főként politikai megközelítésben elemezni. Vagyis úgy, hogy a munkahely gazdasági tevékenysége jól szolgálja-e pártunk politikai, társadalmi célkitűzéseinek megvalósítását. És kölcsönhatásában megfordítva: a helyi pártmunka jól segíti-e az üzem, a vállalat, a szövetkezet, az intézmény népgazdaságilag hasznos tevékenységét. Pártunknak — mint minden marxista—leninista élcsapatnak — ereje a kommunisták egységes cselekvésében rejlik. Ezért az alapszervezet is tagjainak személyes cselekvését, munkáját, a pártmegbízatások teljesítését értékeli. Ezen keresztül vizsgálja meg a munkahely gazdasági helyzetét, valamint a helyi pártélet valamennyi területét — a párttaggá nevelő tevékenységtől a kádermunkáig, az agitációs és propagandamunkától a tömegszervezetek segítéséig. Különösen fontos manapság a gazdasági vezetők munkájának értékelése. Igaz, feladatukat munkaköri kötelességként látják el, de más oldalról egyúttal ez pártmegbízatásuk is: a párt bizalmából töltik be vezetői posztjukat. Hogy milyen színvonalon, a nehéz feladatokhoz mennyire felnőve, mennyire kezdeményezőkészen és mennyire eredményesen dolgoznak — mindez nem maradhat ki a beszámoló taggyűlések látószögéből. Bírálják a hibákat, a szervezetlenséget, a pazarlást, a gyengeségeket, de álljanak ki a határozott, fegyelmet követelő, az új iránt fogékony gazdasági vezetés mellett, bátorítsák e törekvéseket. Gondoskodjék a taggyűlés arról, hogy valóban mindenkinek legyen pártmegbízatása, mégpedig olyan, amely képességeinek leginkább megfelel, s amely mentes minden formalizmustól. A gazdaság területén kívül is sokféle lehetőség kínálkozik értelmes, testre szabott, közösségi célokat szolgáló megbízatásokra. Különösen indokolt a legtöbb helyen, hogy a párttaggá nevelésben, a propagandamunkában és az ifjúsági szervezetben kapjanak, illetve teljesítsenek minél többen pártmegbízatást. Vonzó példákat — meggyőződésem — mindenütt lehet találni; ne mulaszszuk el ezeket megkeresni és felmutatni; ne maradjanak rejtve a helyi közvélemény előtt. A kommunista közösség magával ragadó ereje csakis így sugárzik ki mindenütt a párton kívüli dolgozók szélesebb körére is. Növekvő önállósággal Ezekben a hónapokban emlékezünk meg országszerte a munkásőrség megalakulásának negyedszázados évfordulójáról. Helyes, ha a beszámoló taggyűléseken is elismerést kapnak mind az idősebb, az alapító, mind a fiatal munkásőrök, akik munkájukban és a fegyveres szolgálatban egyaránt fegyelmezetten helytállnak, példamutató módon vizsgáznak a néphatalom iránti elkötelezettségből, áldozatkészségből. A XII. pártkongresszus magasabb követelményeket állított a párttagság elé; a beszámoló ,taggyűlés alkalmas fórum annak lemérésére is, hogy mennyire érzékelhetően felelnek meg ennek az alapszervezet tagjai. A kongresszus a korábbinál nagyobb fokú önállóságot biztosított a pártalapszervezeteknek, ami természetesen megnövekedett felelősséggel kell hogy párosuljon. Az eddigi tapasztalatok szerint tudnak is élni ezzel, s most a beszámoló taggyűlés újabb lehetőség ennek bizonyítására. Pártszervezeteink többsége képes felelős politikai vezetője lenni működési területének. Képes ott a helyi sajátosságoknak megfelelően, alkotó módon alkalmazni a párt politikáját. Képes kezdeményezőleg fellépni, megjelölni azokat a helyi feladatokat, amelyeknek sikeres végrehajtása a legjobb hozzájárulás a párt politikájának megvalósításához. Az önállóság növekedése szorosan összefügg a demokratikus centralizmus elveinek és gyakorlatának megfelelően a pártdemokrácia erősítésével. A beszámoló taggyűlés a pártdemokrácia érvényesülésének is hű tükre. A demokratizmus fejlesztése pedig nemcsak joga, hanem kötelessége is minden kommunistának. Az is hagyomány, hogy ezeket az év végi taggyűléseket mindenütt megelőzik a párttagokkal folytatott személyes beszélgetések. Nemcsak az a céljuk ezeknek, hogy minden egyes párttagnak módja legyen elmondani egyéni problémáit, gondjait. Erre is szükség van; ezt is megköveteli a szocialista humanizmus, a közösség tagjaival való törődés. Ám ennél fontosabb, hogy az alapszervezet kollektív önértékelése a párttagok egyéni önértékelésére támaszkodva lehet igazán megbízható. Pártunk — s benne minden alapszervezet — sokat tanulhat ezekből a beszélgetésekből. Nagy politikai haszonnal jár, ha nyitott szemmel és füllel — s kivált nyitott szívvel és értelemmel — odafigyel a közösség saját tagjainak egyéni hangjáraszavára is. Minden különösebb kampányszerűség nélkül bonyolítják le évről évre ezeket a személyes beszélgetéseket. Több módja is van, ezek közül a legmegfelelőbbnek látszik, ha a pártcsoportokban mondja el mindenki, ami kikívánkozik belőle, s a véleményeket a bizalmiak továbbítják a beszámolót készítő alapszervezeti vezetőségekhez. Azokon a helyeken, ahol több alapszervezet működik egy pártvezetőség irányítása alatt, ott az alapszervezeti taggyűléseket megelőző küldöttértekezleten, illetve összevont taggyűlésen adnak számot munkájukról a pártvezetőségek. Alapvető feltétel Természetesen az irányító pártszerveknek — az üzemi, községi, városi, kerületi pártbizottságoknak — is ad munkát a beszámoló taggyűlések sorozata. Egy kicsit az irányító pártszervek is vizsgáznak ebben az időszakban. Ha egész éven át okosan segítették az alapszervezeteket — önállóságukat nem sértve, ellenkezőleg, azt kibontakoztatva, felelősségteljes önállóságra nevelve őket —, akkor ez tükröződni fog a beszámoló taggyűlések színvonalában is. A segítségnyújtás akkor igazán hasznos, ha a konkrét helyi viszonyok, problémák, feladatok elemzésében, ezeknek az átfogó politikai célokkal való összevetésében nyilvánul meg. Mindez megéri a fáradságot, az irányító pártszervek számára is sokszorosan visszatérül, sokat tanulhatnak belőle maguk is, hiszen így ismerhetik meg kellő mélységben saját területük valóságos helyzetét. Nyújtsanak segítséget az alapszervezetek vezetőségei , nem a beszámolók összeállításához, elkészítéséhez; a taggyűlésen pedig nyilvánosan minősíteniük is kell az alapszervezet — illetve összevont taggyűlésen a pártvezetőség — munkáját. A beszámoló taggyűlések sorozata a párt belső életének nagyon fontos eseménye. De nemcsak azé. Minden munkahelyen és lakóterületen a helyi, országszerte pedig a széles közvélemény is méltán tanúsít érdeklődést a beszámoló taggyűlések iránt, hiszen az ott elhangzó kommunista önértékelések és feladatmeghatározások közvetve érintik az egész közösség életét, munkáját, boldogulását. Ez az érdeklődés mindig is érzékelhető volt, ma különösen az. Miért? Manapság a pártonkívüliek is egyre világosabban látják: annak, hogy egy szocialista országban szilárd legyen a néphatalom, a rend, a nyugalom, hogy belpolitikai stabilitás legyen, biztosítva legyenek az elért vívmányok — mindennek legalapvetőbb feltétele, hogy a párton belül rendben menjenek a dolgok. Népünk nagy többsége vívmányaink megőrzésének s további közös boldogulásunknak, előbbrejutásunknak legfontosabb garanciáját, alappillérét látja — helyesen — abban, hogy a pártban s annak minden szervezetében szilárd legyen az egység, hogy az élet minden területén érvényesüljön a párt társadalmi vezető szerepe, hogy továbbra is kölcsönös bizalom és az együttes cselekvés kösse össze a kommunistákat és a pártonkívülieket, hogy pártunk magas színvonalon tölthesse be történelmi hivatását, a nép szolgálatát. A beszámoló taggyűlések ezért nemcsak a pártéletnek, hanem egész belpolitikai életünknek kiemelkedő eseménysorozata.