Népszabadság, 1982. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-07 / 5. szám

4 Új alkotások, megnyílik a Budapest-kiállítóterem Ülést tartott a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága (Munkatársunktól.) A fővárosi tanács végrehajtó bi­zottságának szerdai ülésén áttekin­tették, hogy az elmúlt évben milyen közterületi, képzőművészeti alkotá­sokkal gyarapodott Budapest. Ta­valy 18 szobrot, mozaikot, dombor­művet, síremléket állítottak fel. Ki­váló művészek alkotásai kerültek Budapest új lakónegyedeibe. Somo­gyi József Bartók Béla-szobrát a Fe­neketlen-tónál állították fel, Seregi József Anya gyermekkel című alko­tását az erzsébeti városközpontban, Minya Mária kerámia kútját a Sugár üzletközpontnál. Új képzőművészeti alkotásokkal gazdagodott az újpalo­tai lakótelep, a XXII. kerületi város­­központ, a Centenárium lakótelep is. Ebben az esztendőben 11 millió fo­rintot szánnak a várost szépítő kép­zőművészeti alkotásokra. Várhatóan elkészül Szilágyi Péter—Parizán-Kő Pál: várostörténeti kompozíciója, mely Újpestet díszíti majd, Makrisz Agramemnon díszkútja, melyet a Rá­kóczi térre szánnak, Búza Barna új alkotása, a Lány mandolinnal, amit a Havanna úti lakótelepen állítanak fel, Szabó Gábor Sellő szobra, me­lyet a III. kerületi Május 9. park­ban láthatunk. Helyükre kerülnek a városligeti ivókutak, új szobrot kap a Kelenföldi lakótelep, elkészül Kiss István Munkások című alkotása, Kalló Viktor—Skoda Lajos Mártír­­emlékműve, Kodály Zoltán emlék­szobra. Döntött arról is a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága, hogy a Bel­város szívében a Szabad sajtó út 5. szám alatt megnyíló kiállítóterem a Budapest elnevezést kapja. Ebben a régen várt bemutatóteremben a fő­várossal kapcsolatos időszerű város­­fejlesztési célokat, feladatokat, ter­veket és eredményeket reprezentáló építészeti, képzőművészeti pályáza­tok anyagait mutatják majd be, le­hetőséget teremtve a lakosság véle­ménynyilvánításához. Az elképzelé­sek szerint képzőművészeti kiállítá­sokat, fotótárlatokat is rendeznek majd, felvonultatva az elkötelezett alkotók jelentős munkáit. Ebben a kiállítóteremben kerülne sor a világ ide látogató nagyvárosai­nak reprezentatív bemutatóira is. Tovább fejlődik a szovjet földgázipar Távvezeték Urengoj és Ungvár között Még az idén megkezdik a gáztáv­vezeték építését a szibériai Urengoj és Uzsgorod (Ungvár) között — je­lentette ki az Ekonomicseszkaja Ga­­zeta című szovjet hetilapnak adott nyilatkozatában Vaszilij Gyinkov gázipari miniszter. Mint ismeretes, az urengoji lelőhely az egyik kiin­dulópontja a Nyugat-Európába ter­vezett új gázvezetéknek. A szovjet energetika legdinamiku­sabban fejlődő ágazata az idén csak­nem harmincmilliárd köbméterrel növeli a földgáz kitermelését, s a nö­vekedés gyakorlatilag a rendkívül gazdag urengoji lelőhelyekről szár­mazik. Az idén az ágazat a tervek szerint 492 milliárd köbméterre emeli a termelést a tavalyi 465 milliárdról. Csupán az urengoji lelőhelyeken 160 kutat kívánnak fúrni az idén, új kompresszorállomásokat, feldolgozó üzemeket létesítenek, utakat, vasút­vonalakat építenek, több ezer lakást adnak át az itt dolgozóknak. Az Ungvárra vezető összeköttetés révén sok milliárd köbméter földgázt jut­tathatnak innyen részint a Szovjet­unió ipari központjaiba és városai­ba, részint más országokba. A lelő­helyet még az idén több más fontos ipari centrummal kötik össze, a töb­bi között gázvezetéket építenek No­­vopszkov városáig is. (MTI) Téli nagyüzem a füredi hajógyárban (Tudósítónktól.) Csendes ilyenkor Balatonfüred, ám nem így az itteni hajógyár. Régi, ki­szolgált hajók, uszályok várnak fia­talításra, megújításra, újak vízre bocsátásra. Sok éves szolgálat után felújítják többek között a Jégtörő I- et, 600 lóerős motorját nagyobb tel­jesítményűre cserélik ki. Elkészülte után a Dunán s a Tiszán teljesít szolgálatot. Rövidesen hozzálátnak Balatonfüreden a Jégtörő II-es kor­szerűsítéséhez is. A nemegyszer kel­lemetlen hidegben több kavicsuszály is készült a FOKA számára. A kö­zeljövőben egy 200 lóerős boxer, vagyis rendezőhajó is elérkezik a víz­re bocsátáshoz. Sólyán az újonnan készülő kavicsuszály. a. horváth Péter felvétele Név, foglalkozás, beosztás mellékes, kü­­--------------------------- fentben sem tudnám bi­zonyítani, hogy arról volt szó, amiről minden bizonnyal szó volt. Tény, hogy régi nemszere­tem ismerősöm január elsejétől megvált állá­sától, amiről csak annyit, hogy vezető beosz­tásnak számított, és ahol — megítélésem sze­rint — az egyik ostobaságot a másik után követte el, az egyik mulasztást a másikkal tetézve. Senki sem mert szembeszállni ve­le, mert úgy hitték, „áll valaki mögötte”. Szerencsére nem volt azért olyan magas pol­con, de hát ha Valaki öt beosztott életét, jókedvét, alkotókészségét tönkreteheti, az is nagyon sok. Különösen annak az öt ember­nek. Sőt nemcsak nekik. Hiszen olyan em­berek, amilyen a most dicstelenül távozó is volt — és alighanem marad, ha valahol másutt is —, nem kis számban vannak. És sok öt-tíz az sokra­­megy. Bizony, jócskán akadnak nálunk, akik nem létező kapcsolataik, érdemeik alapján jogot kapnak a semmittevésre, naplopásra, a mun­ka dezorganizálására. Valahol a magyar tör­ténelem mélységeiben kell keresni elsősorban az okokat, de azt is őszintén be kell valla­nunk magunknak, hogy a legutóbbi eszten­dőkben sem tettünk meg erőnkhöz mérten mindent, hogy ez az átok megszűnjék, akár­mennyire demokratizálni iparkodunk az éle­tet, még mindig akadnak, akiknek sikerül olyan mércével méretni magukat, amelyek nem a mi mércéink. Azt már elégszer ismételtük, s nincs is senki, aki nyíltan­­tagadhatná: minden ember annyit ér, amennyit tud, és amennyit abból nyújtani képes a közösség számára. Királyok, hercegek, grófok egykori előjogai már régen a múlthoz tartoznak. Évtizedek óta egyetlen szélhámost sem lepleztek le, aki álarisztokra­­taként férkőzött volna áldozatai bizalmába, majd kifosztotta őket. Azelőtt az ilyesmi nem számított ritkaságnak, hogy csak Lord Ham­p­­ton esetére utaljak, aki a legújabb nosztalgia­­hullám jegyében, bár némi történelmi tévedés keretében, most a T­hália Stúdió színpadán is megelevenedik. Mostanában a szélhámosok inkább másként tevékenykednek. Mondjuk, összeköttetéseik­kel kérkedve lakáskiutalásokat ígérnek, szép summákat zsarolnak ki szerencsétlen embe­rektől, amíg rajta nem vesztenek. Kisebb stí­lű kollégáik bajba jutott autósoknak, esetleg külföldről hazalátogató és pillanatnyilag a va­lutapénztárak csukva tartása miatt pénzza­varban levőknek adják ki magukat. Aztán le­buknak, bíróság elé kerülnek, ahol megkap­ják az őket megillető néhány esztendei bör­tönt. Mert amit tesznek, az kétségtelenül a büntető törvénykönyvbe ütközik, ezért az erre hivatott szervek üldözik őket. Nem üldözzük sajnos azokat, akik szin­________________ jén szélhámoskodnak. Na­gyon ügyes, s társadalmilag szerintem min­denképpen veszélyesebb módon, csak éppen nem áthágva az írott paragrafusokat. Azokra gondolok, akik ügyesen hitetik el, hogy itt vagy ott jól fekszenek, ilyen vagy olyan össze­kötetéseik vannak, ez vagy az feltétlenül meg­bízik bennük. Országszerte vagy legalábbis környékszerte ismert vezetőkre hivatkoznak, bizonyos családi vonatkozású pletykákat ejte­nek el, s helyenként — nem félek kimondani — sikerül elérniük, hogy az emberek féljenek tőlük. Márpedig akitől félnek, azt nem merik bírálni, felelősségre vonni, az érvényben levő normákkal mérni. Így vonják ki magukat ab­ból a közéletiből, amelyben semmiféle szavuk sem lehetne, ha tetteikhez, munkájukhoz mér­nék szavaik, állásfoglalásaik hitelességét. Magam nem kedvelem a szélhámosokat, de meg sem lepődöm rajta, ha újra és újra fel­tűnnek. Áldozataikat szánom is, de elítélem. Aki a hivatalos aranyár feléért akar gyűrűt venni, ne csodálkozzék, ha idegagyizzák. S aki feltételezi, hogy — mondjuk, mert volt ilyen bűnügy is — egy miniszter csak odaszól a kerületi tanácshoz, s ő kap egy minőségi cse­rét, s ezért hajlandó a közvetítőnek húsz da­rab Adyt azonnal legombolni, csak magára vethet, hogy bepanzzák. Még akkor is így van ez, ha időnként előfordulnak valódi korrup­ciós ügyek is. A sok tízezer közalkalmazott közül mindig akad néhány, aki a bűn útjára tévedhet, ők is büntetést kapnak persze. Bi­zonyítékául annak, hogy a fák nem nőnek az égig, s büntetlenül senki sem élhet vissza az államhatalomnak és állami eszközöknek azzal a részével, amelyet a közösből rábíztak. Egy községi tanácselnök nemrégiben építé­si engedélyek jogtalan kiadása miatt került bíróság elé. Szerintem ez annak a bizonyítéka, hogy nem érdemes ilyen ügyekben veszteget­ni. Mások szerint viszont — szerencsére az ilyenek vannak a kisebbségben — az a követ­keztetés, hogy aki gyorsan akar hatósági hoz­zájárulást szerezni, annak kell keresnie vala­mifajta támogatást. Nos, az ilyen légkört hasz­nálják ki azok a szélhámosok, akik­ „összeköt­tetéseikből”, „kapcsolataikból” élnek. Olya­nokból, amelyek tulajdonképpen nincsenek, mert nem lehetnek. Az igazi kárt nem is az­zal okozzák, hogy magukat előtérbe tolják, ha­nem azzal, hogy hamis színben tüntetik fel közéletünket Demokratikus, szabad országban élünk. Olyanban, amelyben törvényes keretek között zajlanak a dolgok. Tagadhatatlan: orszá­gunkban még sok a bürokrácia, mind az ál­lamigazgatásban, mind a gazdasági életben, nem mindig és nem mindenhol, s főként nem a megfelelő gyorsasággal születnek valóban körültekintő, a helyzetnek, a különböző elő­írásokban megtestesülő érdekeknek megfelelő döntések. A paragrafusokba rögzített igazsá­gokért sokat kell még harcolni. Mindez azonban nemet változtat azon az alap­--------------------------vető tényen, hogy a Magyar Népköztársaságban egyetlenegy olyan ember sem él, akire törvényeink ne vonatkoznának. A pénzügyminiszter aláírásával milliárdok sorsá­ról dönt — illetőleg az állami költségvetés ke­retei között kénytelen dönteni —, de neki is a saját zsebéből kell kifizetni, ha túllépné a szá­mára is megszabott, legszükségesebbre szorított állami reprezentációt. Minél magasabb polcon van valaki — hogy a köznyelvet használjam —, annál nagyobb a felelőssége. És jogköre csak annyival nagyobb, hogy ennek eleget tehessen. Számos intézkedés történt és törté­nik, hogy senki se avatkozhassék illetéktele­nül olyan ügyekbe, amelyek nem rá tartoz­nak. Más határozatok viszont arra kényszerí­tik a felelősöket, hogy döntsenek azokban a kérdésekben, amelyekben nekik kell intéz­kedniük. Mégpedig a lehető legdemokratiku­sabb, vagy legalábbis az eddig általunk ismert legkörültekintőbb módon. Ez a magyar közélet lényege. Mindenna­pos gyakorlata, ami egyben biztosítja, hogy aki dolgozik, tisztességesen él, annak ne kell­jen semmitől és senkitől félnie. A kiszolgál­tatottság, a megaláztatások kényszerű eltűré­se idegen ettől a társadalmi közegtől. S bár bi­zonyára sikerül majd egyszer intézményrend­szerünket is továbbfejleszteni, már ma is meg-­vannn­ak a biztosítékai annak, hogy mindenki élhessen jogaival. Persze nem kevesen van­nak olyanok is, akiknek ez az állapot nem kedvező. Több jogot akarnak maguknak, ke­vesebb felelősséget. Többet a jóból, az elő­nyökből és kevesebbet a kínkeserves dolgok­ból. Módszerük, hogy olyan világot színlelje­nek maguk körül, amilyen Valójában nincs. A gyógyszer az ellenszer? Csupán egy le­—Él—Él------’ hét. Nem szabad bedőlni az ilyesfajta szélhámosoknak. Hajbókolni senkik előtt, akik valamire hivatkoznak. Tűrni a tűr­hetetlent, mert az illető úgy tesz, mintha tőle mindent el kellene tűrni. Az állampolgári jo­gokhoz — ez közismert — sokfajta kötelezett­ség járul. Szerintem viszont még nem va­gyunk eléggé tudatában annak, hogy jogaink gyakorlását nem szabad elmulasztani. Nem élek csukott szemmel, magam is látom, sok helyütt még összecsapásokat, konfliktusokat kell vállalnia annak, aki nem akarja elviselni, amit nem kell elviselni. Szerintem azonban kinek-kinek ezt mégis vállalnia kell. Vállal­nunk kell. Nem szabad félni attól, hogy nem félünk senkitől. Saját államunkat, közös vív­mányainkat is védjük, ha így élünk. Ismerek egy szakszervezeti bizalmit. Ke­mény fickó, a főnökségnek éppúgy megmond­ja, ha egy kérés, követelés jogos, mint az őt megválasztó dolgozótársainak, ha amit akar­nak, túlzott, teljesíthetetlen, jogtalan. Eleinte nem volt könnyű dolga, hosszú esztendők alatt azonban nem kis tekintélyt vívott ki magá­nak. Nemrég egy új kolléga került az üzem­részbe. Valahonnan máshonnan, ahol egészen másképpen mentek a dolgok. Csodálkozott azon, amikor látta, hogyan csatázik ez az em­ber. És feltette a kérdést, bizalmasan, fülbe súgva egy régebbi ott dolgozónak: „Ki áll a mögött?” A válasz az volt, hogy „senki”. Illetve: mindenki. Egy egész ország. Egy efgész társadalom. Egy olyan közélet, amely szívós, következetes, ha nem is mindig gyor­san eredményes küzdelmet vív az igazi szo­cialista jogegyenlőségért. Pintér István KI ÁLL MÖGÖTTE? NÉPSZABADSÁG 1982. január 7csütörtök Akkum­ulátorgyártás Marcaliban (Tudósítónktól.) Új telephelyén lúgos akkumuláto­rok gyártását kezdi meg a budapesti Unitechnika Ipari Szövetkezet Mar­caliban. A szövetkezet eddig targon­­cajaví­tássa­l, ventillátorok és vasipari cikkek termelésével foglalkozott a somogyi kisvárosban levő üzemében. Az új telephely 2000 négyzetméteres üzemcsarnokában a Hajdúsági Ipar­­művektől á­tvett gépeken gyártják majd az a­kkumul­átorokat. Kezdet­ben hat-hét millió amperórás össz­teljesítményű mennyiséget állítanak elő e fontos termékből, de a terme­lést két év alatt 10—11 millió amper­órás teljesítményb­e kívánják felfut­tatni. Ez azért fontos, mert az Unitechni­­ka lesz e termék egyetlen hazai gyár­tója, s a termelés növelésével lehe­tővé válik, hogy a vészvilágításokhoz és biztosító berendezésekhez nélkü­lözhetetlen akkumulátorokat, ne kell­jen a tőkés országokból importálni. A gyártás teljes kapacitással az év második felében kezdődik meg. Lakáscserebörze Miskolcon Lakáscserebörze nyílt meg szerdán Miskolcon, a Tokaj vendéglátóház­ban. Eddig az érdeklődők nem sze­reztek elég gyorsan tudomást a cél­jaiknak megfelelő cserelakás-aján­latokról. A most megnyílt börze­­le­hetővé teszi, hogy az érdekeltek akár több száz címet és adatot is megis­merjenek. Az új szolgáltatási formát a Mis­kolci Ingatlankezelő, a Magyar Hir­dető, a Vendéglátó-ipari Vállalat és a KISZ városi bizottsága együttesen hozta létre. A szervezők megállapod­tak abban, hogy továbbra is gondos­kodnak a börze folyamatos működ­tetéséről. Megkérdesik Hogyan alakul az idei tanév menetrendje? Hétfőn volt 1982 első tanítási nap­ja mind az általános iskolákban, mind pedig a középfokú tanintézetekben. Több szempontból sem „hétközna­pi” a most kezdődött időszak: ez az utolsó erőpróba (tanár és diák szá­mára), mielőtt ősztől mindenütt át­térnének az ötnapos munkahétre. Az új esztendő iskolás menetrend­jéről Szabó Lászlót, a Művelődési Minisztérium főtanácsosát kérdez­tük: — Tudvalevő: hétfővel „csak” az új év kezdődött meg a diákoknak s a pedagógusoknak, hivatalosan azon­ban ez még mindig az 1981—82-es tanév első felének időszaka. Ez egé­szen január 30-ig tart: a félévi osz­tályzatokat február 5-én köztik a tanulókkal. — Igaz, csak most ért véget a téli szünet, de a diákok máris tudakol­ják, mikortól meddig tart majd a tavaszi vakáció. — Április 3-tól 13-ig tart a tava­szi szünet, tehát a tanítás 14-én, szerdán folytatódik. A tanév utol­só tanítási napjául a különböző is­kolarendekben más és más napot je­löltek ki. A 11 napos munkarend­ben dolgozó oktatási intézmények­ben az utolsó tanítási nap június 11., péntek lesz; a 6 napos munkahétben az utolsó tanítási nap június 12-re, szombatra esik; abban a 300 iskolá­ban, ahol máris — mintegy próba­ként — 5 napos munkahetet vezet­tek be, június 18-án fejeződik be a tanítás. Ezt követően osztják ki majd a bizonyítványokat, tartják meg az évzárókat. — Mikor lesznek az érettségi vizs­gák? — A nemzetiségi gimnáziumok­ban május 14-én kezdődnek az írás­belik ; minden más gimnázium és szakközépiskola nappali tagozatos diákja május 17-től írásbelizik. Az esti és levelező tagozatok hallgatói május 31-től kezdik az írásbelit; a közös írásbeli érettségi-felvételi vizs­gákat május 24-én és 25-én tartják meg. Mindezeknek megfelelően a gimnáziumok, a szak­középiskolák 4. osztályos tanulóinak utolsó tanítási napja május 8-án lesz. A szóbeli érettségi vizsgák június 9-én kez­dődnek valamennyi oktatási intéz­ményben.­­ Mindebből az derül ki, hogy a tanmenet nem változik, noha január óta általánossá vált az ötnapos mun­kahét.­­ Mint előbb említettem, 300 in­tézményben kísérletképpen bevezet­tük az ötnapos tanítási hetet. Az át­térés irányelve a napokban jelenik meg a Művelődési Közlönyben, majd jogszabályok és útmutatók is napvi­lágot látnak. Számítunk rá, hogy a hivatalos tájékoztatókon és tovább­képzéseken felül a testületek öntevé­kenyen is kicserélik tapasztalatai­kat. Ez ugyan többletmunkát okoz majd, ám eredménye és haszna már a mostani tanévben jól kamatoztat­ható. Sáfrán István Korszerűbb elszámolási rendszer Több a friss áru a budapesti Zöldértnél A budapesti Zöldért kereskedelmi hálózatában három hónapja beveze­tett gazdálkodáskorszerűsítés első tapasztalatai igen kedvezőek, javult az ellátás, a boltok többségében a korábbiaknál több a friss áru, ugyan­akkor kevesebb a kiselejtezett, illet­ve értékcsökkent termék, ami ösz­­szességében megközelítően három­millió forint megtakarítást hozott a vállalatnak. A gazdálkodás javításának köve­telményei kényszerítették a buda­pesti Zöldérzet­és elszámolási rend-­ szerének korszerűsítésére. Erre azért is szükség volt, mert a korábbi gya­korlat szerint gyakran a szükséges­nél több, máskor kevesebb áru érke­zett a boltokba. Az új rendszerben a központ annyi terméket szállít, amennyit az üzletvezető rendel. Az esetleges túlbiztosításból adódó vesz­teség a boltvezetőt terheli, ugyanak­kor a nagyobb forgalom után a hasz­na növekszik. Az új érdekeltségi rendszer bevezetésével növekedett az üzletvezetők önállósága, kevesebb a veszteség, a minőségromlás, a pa­zarlás, s ami a vevőnek fontos: több a friss áru. A korszerűsítés nemcsak az üzle­tek vezetőitől kíván magasabb szintű kereskedői munkát. A vállalat be­szerzési tevékenységét is rugalma­sabbá, naprakészebbé kell tenni ah­hoz, hogy folyamatosan, jó minősé­gű, friss áruval láthassa el boltjait. Éppen ezért a Zöldért az idén a korábbiaknál nagyobb arányban köt szerződést közvetlenül a termelők­kel, s partnereit az áru útjának rö­vidítésére ösztönzi, hogy a földekről szinte közvetlenül a boltokba szál­lítsák a zöldséget, a gyümölcsöt. A vállalat még az idén olyan piacot hoz létre a budapesti Nagyvásártele­­pen, amely nemcsak saját boltjai számára biztosít megfelelő árut, ha­nem a magán-kiskereskedőknek is. (MTI)

Next