Népszabadság, 1982. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-07 / 5. szám
4 Új alkotások, megnyílik a Budapest-kiállítóterem Ülést tartott a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága (Munkatársunktól.) A fővárosi tanács végrehajtó bizottságának szerdai ülésén áttekintették, hogy az elmúlt évben milyen közterületi, képzőművészeti alkotásokkal gyarapodott Budapest. Tavaly 18 szobrot, mozaikot, domborművet, síremléket állítottak fel. Kiváló művészek alkotásai kerültek Budapest új lakónegyedeibe. Somogyi József Bartók Béla-szobrát a Feneketlen-tónál állították fel, Seregi József Anya gyermekkel című alkotását az erzsébeti városközpontban, Minya Mária kerámia kútját a Sugár üzletközpontnál. Új képzőművészeti alkotásokkal gazdagodott az újpalotai lakótelep, a XXII. kerületi városközpont, a Centenárium lakótelep is. Ebben az esztendőben 11 millió forintot szánnak a várost szépítő képzőművészeti alkotásokra. Várhatóan elkészül Szilágyi Péter—Parizán-Kő Pál: várostörténeti kompozíciója, mely Újpestet díszíti majd, Makrisz Agramemnon díszkútja, melyet a Rákóczi térre szánnak, Búza Barna új alkotása, a Lány mandolinnal, amit a Havanna úti lakótelepen állítanak fel, Szabó Gábor Sellő szobra, melyet a III. kerületi Május 9. parkban láthatunk. Helyükre kerülnek a városligeti ivókutak, új szobrot kap a Kelenföldi lakótelep, elkészül Kiss István Munkások című alkotása, Kalló Viktor—Skoda Lajos Mártíremlékműve, Kodály Zoltán emlékszobra. Döntött arról is a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága, hogy a Belváros szívében a Szabad sajtó út 5. szám alatt megnyíló kiállítóterem a Budapest elnevezést kapja. Ebben a régen várt bemutatóteremben a fővárossal kapcsolatos időszerű városfejlesztési célokat, feladatokat, terveket és eredményeket reprezentáló építészeti, képzőművészeti pályázatok anyagait mutatják majd be, lehetőséget teremtve a lakosság véleménynyilvánításához. Az elképzelések szerint képzőművészeti kiállításokat, fotótárlatokat is rendeznek majd, felvonultatva az elkötelezett alkotók jelentős munkáit. Ebben a kiállítóteremben kerülne sor a világ ide látogató nagyvárosainak reprezentatív bemutatóira is. Tovább fejlődik a szovjet földgázipar Távvezeték Urengoj és Ungvár között Még az idén megkezdik a gáztávvezeték építését a szibériai Urengoj és Uzsgorod (Ungvár) között — jelentette ki az Ekonomicseszkaja Gazeta című szovjet hetilapnak adott nyilatkozatában Vaszilij Gyinkov gázipari miniszter. Mint ismeretes, az urengoji lelőhely az egyik kiindulópontja a Nyugat-Európába tervezett új gázvezetéknek. A szovjet energetika legdinamikusabban fejlődő ágazata az idén csaknem harmincmilliárd köbméterrel növeli a földgáz kitermelését, s a növekedés gyakorlatilag a rendkívül gazdag urengoji lelőhelyekről származik. Az idén az ágazat a tervek szerint 492 milliárd köbméterre emeli a termelést a tavalyi 465 milliárdról. Csupán az urengoji lelőhelyeken 160 kutat kívánnak fúrni az idén, új kompresszorállomásokat, feldolgozó üzemeket létesítenek, utakat, vasútvonalakat építenek, több ezer lakást adnak át az itt dolgozóknak. Az Ungvárra vezető összeköttetés révén sok milliárd köbméter földgázt juttathatnak innyen részint a Szovjetunió ipari központjaiba és városaiba, részint más országokba. A lelőhelyet még az idén több más fontos ipari centrummal kötik össze, a többi között gázvezetéket építenek Novopszkov városáig is. (MTI) Téli nagyüzem a füredi hajógyárban (Tudósítónktól.) Csendes ilyenkor Balatonfüred, ám nem így az itteni hajógyár. Régi, kiszolgált hajók, uszályok várnak fiatalításra, megújításra, újak vízre bocsátásra. Sok éves szolgálat után felújítják többek között a Jégtörő I- et, 600 lóerős motorját nagyobb teljesítményűre cserélik ki. Elkészülte után a Dunán s a Tiszán teljesít szolgálatot. Rövidesen hozzálátnak Balatonfüreden a Jégtörő II-es korszerűsítéséhez is. A nemegyszer kellemetlen hidegben több kavicsuszály is készült a FOKA számára. A közeljövőben egy 200 lóerős boxer, vagyis rendezőhajó is elérkezik a vízre bocsátáshoz. Sólyán az újonnan készülő kavicsuszály. a. horváth Péter felvétele Név, foglalkozás, beosztás mellékes, kü--------------------------- fentben sem tudnám bizonyítani, hogy arról volt szó, amiről minden bizonnyal szó volt. Tény, hogy régi nemszeretem ismerősöm január elsejétől megvált állásától, amiről csak annyit, hogy vezető beosztásnak számított, és ahol — megítélésem szerint — az egyik ostobaságot a másik után követte el, az egyik mulasztást a másikkal tetézve. Senki sem mert szembeszállni vele, mert úgy hitték, „áll valaki mögötte”. Szerencsére nem volt azért olyan magas polcon, de hát ha Valaki öt beosztott életét, jókedvét, alkotókészségét tönkreteheti, az is nagyon sok. Különösen annak az öt embernek. Sőt nemcsak nekik. Hiszen olyan emberek, amilyen a most dicstelenül távozó is volt — és alighanem marad, ha valahol másutt is —, nem kis számban vannak. És sok öt-tíz az sokramegy. Bizony, jócskán akadnak nálunk, akik nem létező kapcsolataik, érdemeik alapján jogot kapnak a semmittevésre, naplopásra, a munka dezorganizálására. Valahol a magyar történelem mélységeiben kell keresni elsősorban az okokat, de azt is őszintén be kell vallanunk magunknak, hogy a legutóbbi esztendőkben sem tettünk meg erőnkhöz mérten mindent, hogy ez az átok megszűnjék, akármennyire demokratizálni iparkodunk az életet, még mindig akadnak, akiknek sikerül olyan mércével méretni magukat, amelyek nem a mi mércéink. Azt már elégszer ismételtük, s nincs is senki, aki nyíltantagadhatná: minden ember annyit ér, amennyit tud, és amennyit abból nyújtani képes a közösség számára. Királyok, hercegek, grófok egykori előjogai már régen a múlthoz tartoznak. Évtizedek óta egyetlen szélhámost sem lepleztek le, aki álarisztokrataként férkőzött volna áldozatai bizalmába, majd kifosztotta őket. Azelőtt az ilyesmi nem számított ritkaságnak, hogy csak Lord Hampton esetére utaljak, aki a legújabb nosztalgiahullám jegyében, bár némi történelmi tévedés keretében, most a Thália Stúdió színpadán is megelevenedik. Mostanában a szélhámosok inkább másként tevékenykednek. Mondjuk, összeköttetéseikkel kérkedve lakáskiutalásokat ígérnek, szép summákat zsarolnak ki szerencsétlen emberektől, amíg rajta nem vesztenek. Kisebb stílű kollégáik bajba jutott autósoknak, esetleg külföldről hazalátogató és pillanatnyilag a valutapénztárak csukva tartása miatt pénzzavarban levőknek adják ki magukat. Aztán lebuknak, bíróság elé kerülnek, ahol megkapják az őket megillető néhány esztendei börtönt. Mert amit tesznek, az kétségtelenül a büntető törvénykönyvbe ütközik, ezért az erre hivatott szervek üldözik őket. Nem üldözzük sajnos azokat, akik szin________________ jén szélhámoskodnak. Nagyon ügyes, s társadalmilag szerintem mindenképpen veszélyesebb módon, csak éppen nem áthágva az írott paragrafusokat. Azokra gondolok, akik ügyesen hitetik el, hogy itt vagy ott jól fekszenek, ilyen vagy olyan összekötetéseik vannak, ez vagy az feltétlenül megbízik bennük. Országszerte vagy legalábbis környékszerte ismert vezetőkre hivatkoznak, bizonyos családi vonatkozású pletykákat ejtenek el, s helyenként — nem félek kimondani — sikerül elérniük, hogy az emberek féljenek tőlük. Márpedig akitől félnek, azt nem merik bírálni, felelősségre vonni, az érvényben levő normákkal mérni. Így vonják ki magukat abból a közéletiből, amelyben semmiféle szavuk sem lehetne, ha tetteikhez, munkájukhoz mérnék szavaik, állásfoglalásaik hitelességét. Magam nem kedvelem a szélhámosokat, de meg sem lepődöm rajta, ha újra és újra feltűnnek. Áldozataikat szánom is, de elítélem. Aki a hivatalos aranyár feléért akar gyűrűt venni, ne csodálkozzék, ha idegagyizzák. S aki feltételezi, hogy — mondjuk, mert volt ilyen bűnügy is — egy miniszter csak odaszól a kerületi tanácshoz, s ő kap egy minőségi cserét, s ezért hajlandó a közvetítőnek húsz darab Adyt azonnal legombolni, csak magára vethet, hogy bepanzzák. Még akkor is így van ez, ha időnként előfordulnak valódi korrupciós ügyek is. A sok tízezer közalkalmazott közül mindig akad néhány, aki a bűn útjára tévedhet, ők is büntetést kapnak persze. Bizonyítékául annak, hogy a fák nem nőnek az égig, s büntetlenül senki sem élhet vissza az államhatalomnak és állami eszközöknek azzal a részével, amelyet a közösből rábíztak. Egy községi tanácselnök nemrégiben építési engedélyek jogtalan kiadása miatt került bíróság elé. Szerintem ez annak a bizonyítéka, hogy nem érdemes ilyen ügyekben vesztegetni. Mások szerint viszont — szerencsére az ilyenek vannak a kisebbségben — az a következtetés, hogy aki gyorsan akar hatósági hozzájárulást szerezni, annak kell keresnie valamifajta támogatást. Nos, az ilyen légkört használják ki azok a szélhámosok, akik „összeköttetéseikből”, „kapcsolataikból” élnek. Olyanokból, amelyek tulajdonképpen nincsenek, mert nem lehetnek. Az igazi kárt nem is azzal okozzák, hogy magukat előtérbe tolják, hanem azzal, hogy hamis színben tüntetik fel közéletünket Demokratikus, szabad országban élünk. Olyanban, amelyben törvényes keretek között zajlanak a dolgok. Tagadhatatlan: országunkban még sok a bürokrácia, mind az államigazgatásban, mind a gazdasági életben, nem mindig és nem mindenhol, s főként nem a megfelelő gyorsasággal születnek valóban körültekintő, a helyzetnek, a különböző előírásokban megtestesülő érdekeknek megfelelő döntések. A paragrafusokba rögzített igazságokért sokat kell még harcolni. Mindez azonban nemet változtat azon az alap--------------------------vető tényen, hogy a Magyar Népköztársaságban egyetlenegy olyan ember sem él, akire törvényeink ne vonatkoznának. A pénzügyminiszter aláírásával milliárdok sorsáról dönt — illetőleg az állami költségvetés keretei között kénytelen dönteni —, de neki is a saját zsebéből kell kifizetni, ha túllépné a számára is megszabott, legszükségesebbre szorított állami reprezentációt. Minél magasabb polcon van valaki — hogy a köznyelvet használjam —, annál nagyobb a felelőssége. És jogköre csak annyival nagyobb, hogy ennek eleget tehessen. Számos intézkedés történt és történik, hogy senki se avatkozhassék illetéktelenül olyan ügyekbe, amelyek nem rá tartoznak. Más határozatok viszont arra kényszerítik a felelősöket, hogy döntsenek azokban a kérdésekben, amelyekben nekik kell intézkedniük. Mégpedig a lehető legdemokratikusabb, vagy legalábbis az eddig általunk ismert legkörültekintőbb módon. Ez a magyar közélet lényege. Mindennapos gyakorlata, ami egyben biztosítja, hogy aki dolgozik, tisztességesen él, annak ne kelljen semmitől és senkitől félnie. A kiszolgáltatottság, a megaláztatások kényszerű eltűrése idegen ettől a társadalmi közegtől. S bár bizonyára sikerül majd egyszer intézményrendszerünket is továbbfejleszteni, már ma is meg-vannnak a biztosítékai annak, hogy mindenki élhessen jogaival. Persze nem kevesen vannak olyanok is, akiknek ez az állapot nem kedvező. Több jogot akarnak maguknak, kevesebb felelősséget. Többet a jóból, az előnyökből és kevesebbet a kínkeserves dolgokból. Módszerük, hogy olyan világot színleljenek maguk körül, amilyen Valójában nincs. A gyógyszer az ellenszer? Csupán egy le—Él—Él------’ hét. Nem szabad bedőlni az ilyesfajta szélhámosoknak. Hajbókolni senkik előtt, akik valamire hivatkoznak. Tűrni a tűrhetetlent, mert az illető úgy tesz, mintha tőle mindent el kellene tűrni. Az állampolgári jogokhoz — ez közismert — sokfajta kötelezettség járul. Szerintem viszont még nem vagyunk eléggé tudatában annak, hogy jogaink gyakorlását nem szabad elmulasztani. Nem élek csukott szemmel, magam is látom, sok helyütt még összecsapásokat, konfliktusokat kell vállalnia annak, aki nem akarja elviselni, amit nem kell elviselni. Szerintem azonban kinek-kinek ezt mégis vállalnia kell. Vállalnunk kell. Nem szabad félni attól, hogy nem félünk senkitől. Saját államunkat, közös vívmányainkat is védjük, ha így élünk. Ismerek egy szakszervezeti bizalmit. Kemény fickó, a főnökségnek éppúgy megmondja, ha egy kérés, követelés jogos, mint az őt megválasztó dolgozótársainak, ha amit akarnak, túlzott, teljesíthetetlen, jogtalan. Eleinte nem volt könnyű dolga, hosszú esztendők alatt azonban nem kis tekintélyt vívott ki magának. Nemrég egy új kolléga került az üzemrészbe. Valahonnan máshonnan, ahol egészen másképpen mentek a dolgok. Csodálkozott azon, amikor látta, hogyan csatázik ez az ember. És feltette a kérdést, bizalmasan, fülbe súgva egy régebbi ott dolgozónak: „Ki áll a mögött?” A válasz az volt, hogy „senki”. Illetve: mindenki. Egy egész ország. Egy efgész társadalom. Egy olyan közélet, amely szívós, következetes, ha nem is mindig gyorsan eredményes küzdelmet vív az igazi szocialista jogegyenlőségért. Pintér István KI ÁLL MÖGÖTTE? NÉPSZABADSÁG 1982. január 7csütörtök Akkumulátorgyártás Marcaliban (Tudósítónktól.) Új telephelyén lúgos akkumulátorok gyártását kezdi meg a budapesti Unitechnika Ipari Szövetkezet Marcaliban. A szövetkezet eddig targoncajavítással, ventillátorok és vasipari cikkek termelésével foglalkozott a somogyi kisvárosban levő üzemében. Az új telephely 2000 négyzetméteres üzemcsarnokában a Hajdúsági Iparművektől átvett gépeken gyártják majd az akkumulátorokat. Kezdetben hat-hét millió amperórás összteljesítményű mennyiséget állítanak elő e fontos termékből, de a termelést két év alatt 10—11 millió amperórás teljesítménybe kívánják felfuttatni. Ez azért fontos, mert az Unitechnika lesz e termék egyetlen hazai gyártója, s a termelés növelésével lehetővé válik, hogy a vészvilágításokhoz és biztosító berendezésekhez nélkülözhetetlen akkumulátorokat, ne kelljen a tőkés országokból importálni. A gyártás teljes kapacitással az év második felében kezdődik meg. Lakáscserebörze Miskolcon Lakáscserebörze nyílt meg szerdán Miskolcon, a Tokaj vendéglátóházban. Eddig az érdeklődők nem szereztek elég gyorsan tudomást a céljaiknak megfelelő cserelakás-ajánlatokról. A most megnyílt börzelehetővé teszi, hogy az érdekeltek akár több száz címet és adatot is megismerjenek. Az új szolgáltatási formát a Miskolci Ingatlankezelő, a Magyar Hirdető, a Vendéglátó-ipari Vállalat és a KISZ városi bizottsága együttesen hozta létre. A szervezők megállapodtak abban, hogy továbbra is gondoskodnak a börze folyamatos működtetéséről. Megkérdesik Hogyan alakul az idei tanév menetrendje? Hétfőn volt 1982 első tanítási napja mind az általános iskolákban, mind pedig a középfokú tanintézetekben. Több szempontból sem „hétköznapi” a most kezdődött időszak: ez az utolsó erőpróba (tanár és diák számára), mielőtt ősztől mindenütt áttérnének az ötnapos munkahétre. Az új esztendő iskolás menetrendjéről Szabó Lászlót, a Művelődési Minisztérium főtanácsosát kérdeztük: — Tudvalevő: hétfővel „csak” az új év kezdődött meg a diákoknak s a pedagógusoknak, hivatalosan azonban ez még mindig az 1981—82-es tanév első felének időszaka. Ez egészen január 30-ig tart: a félévi osztályzatokat február 5-én köztik a tanulókkal. — Igaz, csak most ért véget a téli szünet, de a diákok máris tudakolják, mikortól meddig tart majd a tavaszi vakáció. — Április 3-tól 13-ig tart a tavaszi szünet, tehát a tanítás 14-én, szerdán folytatódik. A tanév utolsó tanítási napjául a különböző iskolarendekben más és más napot jelöltek ki. A 11 napos munkarendben dolgozó oktatási intézményekben az utolsó tanítási nap június 11., péntek lesz; a 6 napos munkahétben az utolsó tanítási nap június 12-re, szombatra esik; abban a 300 iskolában, ahol máris — mintegy próbaként — 5 napos munkahetet vezettek be, június 18-án fejeződik be a tanítás. Ezt követően osztják ki majd a bizonyítványokat, tartják meg az évzárókat. — Mikor lesznek az érettségi vizsgák? — A nemzetiségi gimnáziumokban május 14-én kezdődnek az írásbelik ; minden más gimnázium és szakközépiskola nappali tagozatos diákja május 17-től írásbelizik. Az esti és levelező tagozatok hallgatói május 31-től kezdik az írásbelit; a közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgákat május 24-én és 25-én tartják meg. Mindezeknek megfelelően a gimnáziumok, a szakközépiskolák 4. osztályos tanulóinak utolsó tanítási napja május 8-án lesz. A szóbeli érettségi vizsgák június 9-én kezdődnek valamennyi oktatási intézményben. Mindebből az derül ki, hogy a tanmenet nem változik, noha január óta általánossá vált az ötnapos munkahét. Mint előbb említettem, 300 intézményben kísérletképpen bevezettük az ötnapos tanítási hetet. Az áttérés irányelve a napokban jelenik meg a Művelődési Közlönyben, majd jogszabályok és útmutatók is napvilágot látnak. Számítunk rá, hogy a hivatalos tájékoztatókon és továbbképzéseken felül a testületek öntevékenyen is kicserélik tapasztalataikat. Ez ugyan többletmunkát okoz majd, ám eredménye és haszna már a mostani tanévben jól kamatoztatható. Sáfrán István Korszerűbb elszámolási rendszer Több a friss áru a budapesti Zöldértnél A budapesti Zöldért kereskedelmi hálózatában három hónapja bevezetett gazdálkodáskorszerűsítés első tapasztalatai igen kedvezőek, javult az ellátás, a boltok többségében a korábbiaknál több a friss áru, ugyanakkor kevesebb a kiselejtezett, illetve értékcsökkent termék, ami öszszességében megközelítően hárommillió forint megtakarítást hozott a vállalatnak. A gazdálkodás javításának követelményei kényszerítették a budapesti Zöldérzetés elszámolási rend- szerének korszerűsítésére. Erre azért is szükség volt, mert a korábbi gyakorlat szerint gyakran a szükségesnél több, máskor kevesebb áru érkezett a boltokba. Az új rendszerben a központ annyi terméket szállít, amennyit az üzletvezető rendel. Az esetleges túlbiztosításból adódó veszteség a boltvezetőt terheli, ugyanakkor a nagyobb forgalom után a haszna növekszik. Az új érdekeltségi rendszer bevezetésével növekedett az üzletvezetők önállósága, kevesebb a veszteség, a minőségromlás, a pazarlás, s ami a vevőnek fontos: több a friss áru. A korszerűsítés nemcsak az üzletek vezetőitől kíván magasabb szintű kereskedői munkát. A vállalat beszerzési tevékenységét is rugalmasabbá, naprakészebbé kell tenni ahhoz, hogy folyamatosan, jó minőségű, friss áruval láthassa el boltjait. Éppen ezért a Zöldért az idén a korábbiaknál nagyobb arányban köt szerződést közvetlenül a termelőkkel, s partnereit az áru útjának rövidítésére ösztönzi, hogy a földekről szinte közvetlenül a boltokba szállítsák a zöldséget, a gyümölcsöt. A vállalat még az idén olyan piacot hoz létre a budapesti Nagyvásártelepen, amely nemcsak saját boltjai számára biztosít megfelelő árut, hanem a magán-kiskereskedőknek is. (MTI)