Népszabadság, 1982. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

2 Tárgyalások Libanonban a PFSZ-harcosok sorsáról ( BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az izraeli hadsereg által bekerített Nyugat-Bejrút, illetve a városban kö­rülzárt öt-hat ezer palesztin harcos sorsáról folytatott tárgyalások egyet­len pozitív eredménye szerda estig, hogy még mindig tart a múlt hét vé­gén életbe lépett tűzszünet. Szaeb Szalam volt libanoni mi­niszterelnök a palesztin fegyveres erők parancsnokával folytatott tár­gyalások után kijelentette, hogy a PFSZ hajlandó a probléma politikai megoldására, és csak akkor harcol a utolsó emberig, ha Izrael rákénysze­ríti erre. A biztonságos távozás fel­tételeinek a megteremtése azonban hosszabb időt, összetett intézkedése­ket igényel. Az öt napja tartó tűzszünet bizo­nyos fokig megkönnyítette a tárgya­lásokat, de ugyanakkor bebizonyo­sodott, hogy az 5000—6000-re becsült palesztin gerilla lefegyverzése, eltá­volítása rendkívül bonyolult kérdé­seket vet fel. A palesztinok — abból kiindulva, hogy Libanon az Arab Li­ga többi tagállamával együtt, a pa­lesztin nép egyedüli törvényes kép­viselőjeként ismerte el a PFSZ-t — szeretnék megőrizni politikai és jel­képes katonai jelenlétüket Libanon­ban, de ez a követelésük Izrael, az Egyesült Államok és a hivatalos Li­banon egységes ellenállásába ütkö­zik. Szárkisz libanoni elnök a jelek szerint teljesen aláveti magát az iz­raeli—amerikai diktátumnak, és eb­ben a kormány csaknem egységes támogatását is élvezi. Bejrútban szerdán általános volt a vélemény, hogy csupán idő kérdése a palesztin fegyveres erők eltávozá­sa, de az izraeli—palesztin csapat­­szétválasztás, a nehézfegyverek ösz­­szegyűjtése éppúgy tisztázatlan, mint a távozás módja és iránya. A PFSZ teljes és végleges felszámolására tö­rekvő Izrael türelmetlen,­ s időhú­zással vádolja a palesztin ellenállá­si mozgalmat. Közben szerda délután a szaúd­­arábiai Taifban megkezdődött az iz­raeli invázió kérdésével foglalkozó szűk körű arab külügyminiszteri ér­tekezlet, amelyen Algéria, Szíria, Szaúd-Arábia, Kuvait, Libanon, a PFSZ és az Arab Liga képviselője vesz részt. A legutóbbi tuniszi érte­kezletén kijelölt bizottság egyrészt arab csúcstalálkozó összehívására, másrészt annak elérésére összponto­sítja erőfeszítéseit, hogy rábírják Iz­raelt a Biztonsági Tanács határoza­tának végrehajtására, a Libanont megszálló izraeli csapatok kivoná­sára. A libanoni mohamedán vallási kö­zösség vezetője szerdán figyelmez­tette Izraelt: az ismételt fenyegeté­sek és felhívások elenére 600 ezer polgári lakos tartózkodik Nyugat- Bejrútban, tehát a város elözönlése katasztrofális következményekkel járna. Bócz Sándor * Az AP amerikai hírügynökség ér­tesülése szerint a szaúdi kormány­zat szerdán cáfolta, hogy felajánlot­ta volna: légi úton biztosítja a PFSZ- vezetés és a palesztin harcosok el­szállítását Nyugat-Bejrútból. (MTI) Járőr Nyugat-Bejrútban. Az izraeli kormány tovább fenyegetőzik Menahem Begin izraeli kormányfő kedden a mintegy nyolc órán át tar­tó parlamenti vitát záró beszédében ismét azt követelte, hogy a Nyugat- Bejrútban körülzárt mintegy 6000 palesztin hagyja el a várost és Liba­nont, mert Izrael „a győzelemig foly­tatja a háborút”. Begin visszautasított minden bírá­latot, amely elítélte Izrael libanoni invázióját. Szónoklatában annak a véleményének adott hangot, hogy a palesztinok néhány napon belül biz­tosan megadják magukat. Az izraeli kormányfő durván visszautasította a palesztinok minden javaslatát, és kö­zölte, hogy a palesztin fegyveresek­nek mind egy szálig el kell hagyniuk Libanont. A Libanon elleni invázió „értelmi szerzője”, Ariél Saron hadügyminisz­ter a vita során közölte a knesszet­­tel: az izraeli csapatok készen állnak arra, hogy megsemmisítsék „a ter­rorista központot”. Sáron úgy véle­kedett, hogy a libanoni invázió sok szempontból sikert hozott. Simon Peresz, az ellenzéki Mun­kapárt vezetője Nyugat-Bejrút meg­­ostromlása ellen foglalt állást, és éle­sen támadta Ariél Saron hadügymi­nisztert, amiért az izraeli támadás túlment azon a meghirdetett célján, hogy Dél-Libanonból távozásra kény­szerítik a palesztinokat. A knesszetben végül mind a kormányzó Likud-tömb, mind pedig az ellenzéki Munkapárt saját hatá­rozati javaslatot terjesztett elő a vita összefoglalására. A kormánypárt és az ellenzék még a javaslatok feletti szavazás előtt megállapodott abban — a nemzeti egységet demonstrálan­dó —,­­hogy egyik fél sem szavaz a másik fél által előterjesztett javas­latról. Következésképpen: a kor­mánypárt által előterjesztett javas­lat a kormánykoalíció képviselőinek 60 szavazatát kapta meg — az ellen­zék nem vett részt a szavazásban. Ezután terjesztették elő a Munkapárt javaslatát, amelyet az ellenzék 47 képviselője szavazott meg — a kor­mánypárt képviselői nem szavaztak. A két javaslat lényegét tekintve ha­sonló — semmit sem enged az izrae­li követelésekből. Az egyetlen kü­lönbség: míg a kormánypárt javasla­ttá nyitva hagyja Nyugat-Bejrút ost­romának lehetőségét — a Munka­párt javaslata kifejezetten kizárja ezt a lehetőséget, és az ostrom he­lyett diplomáciai megoldást sürget. (MTI)* Az Egyesült Államok szerdán a tűzszünet felborításával és Nyugat- Bejrút izraeli elfoglalásával fenye­gette meg a PFSZ-t. Dean Fischer, a washingtoni külügyminisztérium szó­vivője ugyan nem fordult közvetle­nül a BFSZ-hez, de nyilatkozatában megerősítette az izraeli vezetőknek azt az állásfoglalását, hogy „a tűz­szünetre kiszabott idő lejáróban van, s a harcok hamarosan kiújulhatnak”. Az izraeli fegyveres erők készek „egy vagy két napon belül” a támadásra, ha a PFSZ vezetése nem egyezik be­le fegyvereseinek eltávolításába Li­banonból — mondotta Fischer. (AFP) Varsó: megszüntették az éjszakai kijárási tilalmat ( VARSÓI TUDOSÍTONKTái ) Lengyelország fővárosában június 30-val megszüntették az éjszakai ki­járási tilalmat mind a fiatalkorúak, mind az idősebbek számára. Egyide­jűleg ismét engedélyezték az ifjúsági klubok működését, a szórakoztató tömegrendezvényeket Varsóban és a fővárosi vajdaság egész területén. Az éjszakai kijárási tilalmat, vala­mint az ifjúság számára fenntartott szórakozóhelyek működésének fel­függesztését — mint emlékezetes — a május eleji rendbontások miatt rendelték el. A varsói polgármester most a vajdasági honvédelmi bizott­ság és a rendfenntartó szervek kép­viselőivel konzultálva úgy határo­zott, hogy a májusi intézkedést ha­tálytalanítani lehet, mert a főváros­ban az elmúlt hetekben ismét meg­erősödött a közrend és a fegyelem. T. fi. NÉHÁNY SORBAN A Seychelle-szigetek felszabadulá­sának ötödik évfordulója alkalmából Leonyid Brezsnyev táviratban kö­szöntötte France Albert Renét, a Seychelle-szigetek Köztársaság elnö­két. — A Szovjetunióban — hangzik a távirat — rokonszenvvel figyelik a demokratikus fejlődés útjára lépett baráti nép eredményeit. (TASZSZ) A KNDK kormányának meghívá­sára hivatalos látogatásra Phenjanba érkezett Dominic Mintoff máltai mi­niszterelnök. (TASZSZ) Nem hivatalos látogatásra szerdán Várnába érkezett Richard Nixon volt amerikai elnök. Nixont a várnai re­pülőtéren a bolgár külügyminiszté­rium tisztségviselői és a Fekete-ten­ger parti város vezetői fogadták. (BTA)­­ Pokolgép robbant szerda hajnal­ban az észak-írországi Londonderry­­ben egy brit katonai megfigyelőpont közelében. A katonák közül senki sem sérült meg, de egy iskola épülete megrongálódott. A rendőrség felté­telezi, hogy a merényletet az IRA kö­vette el. (AFP) NÉPSZABADSÁG 1982. július 1., csütörtök Nyomás az új amerikai külügyminiszterre Az amerikai Izrael-lobby és annak kongresszusi emberei alaposan keze­lésbe vették George Shultzot, az újonnan kinevezett amerikai külügy­minisztert, hogy megakadályozzák az Egyesült Államok bármiféle eltávo­lodását Izraeltől és közeledését az arab országokhoz. Alan Cransiton demokrata párti szenátor, az Izrael-lobby egyik leg­ismertebb kongresszusi érdekképvi­selője kedden kifejezetten megfe­nyegette az arab kapcsolatairól is­mert Shultzot: kinevezésének kong­resszusi jóváhagyása attól függ, ho­gyan foglal állást a közel-keleti kér­désben. — Tisztán kell látnunk ab­ban a tekintetben, milyen nézeteket képvisel Schultz a közel-keleti kér­désben, elismeri-e, hogy Izrael egyet­len igaz barátunk a térségben — je­lentette ki Cranston. Kimondottan fenyegető hangot ütött meg a nagytőke legkonzervatí­vabb és szintén Izrael-barát részé­nek befolyásos szócsöve, a Wall Street Journal is. A lap keddi vezér­cikke világosan tudtul adja: Haiget­­ nem azért menesztették a kormány­ból, mert politikai nézeteltérések voltak közte és a Fehér Ház között, hanem azért, mert nem ismerte el az elnök abszolút felsőbbségét. (MTI) Hamburg: marad az SPD vezette szenátus Hivatalában marad az SPD irányí­totta szenátus Hamburgban — ez a kimenetele a helyi CDU követelésé­re szerdán megtartott szavazásnak. Az eredmény az SPD és a zöldek— alternatív lista (GAL) szövetkezésé­ből született. A hónap elején megtartott szená­tusi választásokon a CDU 56 man­dátumot, az SPD csak 55-öt szerzett. Az SPD vezette szenátus hivatal­ban maradása mellett a szerdai sza­vazás legfontosabb eredményének az SPD és a „zöldek” közeledése, szö­vetkezési szándékuk látszik. Az SPD- frakció vezetője bejelentette: a szo­ciáldemokraták megkísérelnek „ko­moly és nyílt tárgyalásokat” kezde­ni a GAL-lal arról, miként alakít­hatnának együtt többséget a szená­tusban. A tárgyalási szándékot megerősí­tette a „zöldek” egyik képviselője, Thomas Ebermann is, aki egyébként azzal indokolta a CDU követelésé­nek elutasítását, hogy frakciójának megítélése szerint a választások után Hamburgban nem kívánatos egy CDU-szenátus. (DPA) EGK: Mélyütések Washingtonból L­ehangolt, kedvetlen társaság so­­­rakozott fel kedd este a fotósok előtt a brüsszeli Egmont-palota lép­csőjén. Az EGK-csúcstalálkozó ál­lam- és kormányfőitől közvélemé­nyük nagy többsége azt várta, hogy határozott, közös visszautasításban részesíti a Nyugat-Európa érdekeit mind jobban sértő amerikai intézke­déseket, az egyes EGK-tagállamok szuverenitását is csorbító washing­toni diktátumokat. Ehelyett — főként Thatcher brit kormányfő vétói miatt — a közleményből gyakorlatilag minden olyan megállapítás kima­radt, amely az amerikai kormány szankciópolitikájának konkrét bírá­latát jelentené. A felhígított állás­­foglalás csupán arra szorítkozott, hogy az „Egyesült Államok és a Kö­zös Piac megromlott kapcsolatai” ja­vítására sürgős párbeszédet indítvá­nyoz, általánosságban hangoztatva, hogy a nyílt világkereskedelem fenn­tartása komoly veszélybe kerül a nemzetközi kereskedelemre vonat­kozó egyoldalú és megtorló dönté­sek, területen kívüli hatalom gya­korlására irányuló kísérletek és olyan intézkedések következtében, amelyek megakadályozzák a fenn­álló kereskedelmi szerződések betar­tását Az egyetlen megfogható közös döntés, hogy az EGK mint gazdasági integráció az őt ért sérelmek orvos­lására jogi eljárást indít az Egyesült Államok ellen a GATT-ban és az OECD-ben — ettől viszont legalábbis nem esnek kétségbe az Atlanti-óceán túlsó partján. Alig néhány héttel a versailles-i csúcs után — amely a vezető tőkés országok harmóniáját volt hivatott demonstrálni — az európai szövetsé­gesek mélyütések sorozatát kapták Washingtontól. Reagan elnök repülő­gépe még el sem hagyta az öreg földrész légterét, amikor az amerikai fővárosban bejelentették, hogy döm­­pingvámot vetettek ki az USA-ba irányuló, évi hárommilliárd dollár értékű közös piaci acélszállításokra , protekcionista alapon felrúgva a ko­rábbi megállapodásokat, exportálva a munkanélküliséget Nyugat-Euró­­pába. Hasonlóan korlátozták az EGK mezőgazdasági és textilipari bevite­lét is az Egyesült Államokba. Az amerikai ígéretek ellenére semmifé­le változás sem következett be Wa­shington kamatláb- és költségvetési politikájában — a nyugat-európai beruházások kényszerű visszafogása tovább nehezíti­ a kilábalást a vál­ságból. Az utolsó keserű pirulát a szabadkereskedelmi elveket egészé­ben felrúgó döntés jelentette arról, hogy Washington megtiltja az ame­rikai licenc alapján Nyugat-Európá­­ban gyártott műszaki berendezések leszállítását a szibériai földgázveze­tékhez. Ez a súlyos retorziókkal alá­támasztott szovjetellenes élű követe­lés többszörösen is sérti az EGK-tar­gokat, különösen Franciaországot és az NSZK-t. Túl azon, hogy teljesíté­se több tízezer ember foglalkoztatá­sát, csaknem kétmilliárd dollár érté­kű üzlet semmivé válását jelentheti, egyértelműen a kereskedelmi hideg­háború felélesztését jelentené, annak minden káros következményeivel együtt. Különösen sértő, hogy a — természetesen ismét minden előze­tes konzultáció nélkül hozott — ame­rikai intézkedés a titkos versailles-i alku felrúgását jelenti, azt, hogy az államilag garantált exporthitelek ka­matlábának felemelése fejében Wa­shington nem gördít további akadá­lyokat a Nyugat-Európa érdekeit szolgáló földgázügylet útjába. Michel Jobert francia külkereskedelmi mi­niszter ezek után keserűen állapítot­ta meg a Le Matinnek adott interjú­jában: „Ez már nem szabad nemzet­közi kereskedelem — ez már a nem­zetközi kereskedelembe való beavat­kozás egy döntően befolyásos pozí­cióban levő ország részéről.” Majd hozzáfűzte: „Az Atlanti Szövetség egységes egész, benne az egyes tag­államok nem cselekedhetnek pilla­natnyi kedvük szerint... Az Egye­sült Államoknak számolnia kell po­litikája kockázataival — Washing­tonnak világméretű felelősségével nem szabad úgy élnie, hogy csakis saját magára van tekintettel.” Mind erősebb a gyanú, hogy az európai szövetségesek gondjai iránt mutatott példátlan washingtoni érzé­ketlenség egy ki nem mondott politi­kai törekvést is szolgál, nevezetesen azt, hogy még egyoldalúbbá tegyék a partneri viszonyt, visszaszorítsák az amerikaitól eltérő érdekeket védő hangokat. Az Egyesült Államok eh­hez most Londonban, Rómában és Brüsszelben talált segítőtársat , de kérdés, hogy hosszabb távon mennyi­re elfogadható e korlátozott szerep az önállóságára oly kényes Francia­­országnak és az NSZK-nak. Eszes Tibor Washington elutasította Tokió kérését a TOKIÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Szuzuki japán kormányfő szerdán közölte: Reagan elnök elutasította azt a tokiói kérést, hogy a szovjet­ellenes gazdasági szankciók megszi­gorítása ellenére tegyen kivételt a szahalini szovjet—japán közös kő­olaj- és földgázfeltárási vállalkozás­sal. A miniszterelnök azonban — akárcsak korábban kabinetfőnöke, Mijazava Kiicsi — elhatárolta ma­gát az Európai Gazdasági Közösség országainak attól a brüsszeli vádjá­tól, amely szerint az Egyesült Álla­mok a szankciók kiterjesztésével megszegte a vezető tőkés országok versailles-i nyilatkozatában foglalta­kat. Mijazava mindazonáltal kijelen­tette:­­ a japán kormány a jövőben is megragad minden alkalmat, hogy Washingtont a döntés megmásításá­­ra bírja. Egy nappal korábban a kabinetfőnök még azt fejtegette, hogy nincs szükség további japán tiltako­zásra. A kabinetfőnök újabb állásfogla­lására azután került sor, hogy a szi­getország vezető napilapja, az Aszahi Simbun, szerda reggel jelentette: az Egyesült Államok tájékoztatta Ja­pánt, hogy a szocialista országokba irányuló technológiai export össze­hangolásával és ellenőrzésével fog­lalkozó COCOM-bizottság októberi párizsi ülésén további korlátozáso­kat óhajt kieszközölni. A lap értesülése szerint a japán kormány úgy döntött, hogy — te­kintettel a Szovjetunióval való gaz­dasági kapcsolataira — nem támo­gatja a COCOM-lista jelentősebb bő­vítését, noha Tokió változatlanul hozzá akar járulni a Nyugat bizton­ságához. F. I. Nemzetközi konferencia Moszkvában Tizennyolc ázsiai és észak-afrikai ország tudósainak részvételével nagy­szabású tudományos konferencia kezdődött Moszkvában az ázsiai bé­ke és biztonság kérdéseiről. Jevgenyij Primakov akadémikus, az ázsiai kérdések ismert szovjet szakértője kiemelte: a Szovjetunió véleménye szerint Ázsia függetlenné lett országai igen fontos szerepet töl­tenek be a nemzetközi életben, a szovjet emberek nagyra értékelik ezeknek az országoknak a tartós­­bé­kéért, a szabadságért és függetlensé­gért vívott küzdelmét. Tliodor Kulev, a szovjet külgazda­sági kapcsolatok állami bizottsága-­-----------------------------------------------------­nak elnökhelyettese a többi között arról számolt be, hogy a Szovjetunió Ázsiában 2100 objektum, köztük 1000 ipari létesítmény építéséhez nyújtott, illetve nyújt segítséget, ezek közül 1387-et már átadtak rendeltetésének. Gazdasági és műszaki támogatást biztosítanak a fejlődő országoknak nyersanyagkincseik feltárásához és kiaknázásához, iparuk fejlesztéséhez, mezőgazdaságuk bővítéséhez. Szovjet segítséggel jött létre például India, Irán és Törökország kohászati ipara, egyes államokban pedig összefüggő ipari körzetek kialakításához nyújt támogatást a Szovjetunió. (MTI) Teherán az iraki csapatvisszavonásokról Az iraki-iráni konfliktusról tár­gyalt Teheránban az iráni legfelsőbb nemzetvédelmi tanács. Az ülés után Hasemi Rafszandzsani hodzsatolesz­­lam, az iráni parlament elnöke úgy fogla­lt állást, hogy az iraki csapat­­visszavonások „semmit sem változ­tattak a két ország közötti háborús helyzeten”. Rafszandzsani, aki Khomeini aja­­tollahot, Irán legfelsőbb politikai és vallási vezetőjét képviseli a védel­mi tanácsban, nyilatkozatában han­goztatta, hogy az irakiak egyszerűen csak gyengébb állásaikról vonultak vissza, megtartva erősebb pozíciói­kat, ezért Bagdad a tartós béke első feltételét, a feltétel nélküli vissza­vonulást sem teljesítette. Utalt arra, hogy Irak stratégiai fontosságú iráni magaslatokat tart megszállva a nyu­gati határmenti övezetben és egy kis területet délen, Khorramshahrtól nyugatra. Rafszandzsani megismé­telte az ismert teheráni álláspontot: ha Irak teljesen kivonulna is az irá­ni területekről, ez a háború befeje­zésének csupán egyik feltétele. Libanonnál szólva Rafszandzsani egyebek között azt hangoztatta, hogy Izrael további területek megszállá­sával ismét kimutatta agresszív ter­mészetét. Tel-Aviv Libanonban báb­rendszert szeretne létrehozni olyan személyek részvételével, mint az Iz­­rael-barát Haddad őrnagy — muta­tott rá. Emlékeztetett arra, hogy a palesztin erők­ a Közel-Keleten is ve­szélyeztették az izraeli, valamint a nyugati törekvéseket. Ezért akarja Izrael a palesztin fegyveres erőket szétzúzva, haza és menedék nélküli, gyenge politikai mozgalommá vál­toztatni a palesztinok ellenállását. Az iraki külügyminisztérium szó­vivője szerdán alaptalannak nevez­te az iráni vádakat, s hangsúlyozta, hogy országa „már teljesen kiürített minden iráni területet”. Ugyanakkor Irak képviseletében javasolta, hogy a két ország határán helyezzenek el olyan békefenntartó erőket, melye­ket vagy az ENSZ, vagy az el nem kötelezett országok mozgalmához tartozó államok, illetve az iszlám konferencia szervezetének tagálla­mai állítanának ki. (MTI) Letartóztatások Zimbabwében Nyolc katonát és több polgári sze­mélyt tartóztattak le Zimbabwében a Mugabe miniszterelnök lakhelye ellen végrehajtott merényletkísérlet­tel kapcsolatban. Emlékezetes, hogy múlt csütörtökön több fegyveres mozgó gépkocsiból rálőtt Mugabe re­zidenciájára, majd pedig az ellátási miniszter házára is. Ez utóbbi ak­cióban tűzharcban megölték az egyik támadót. Zimbabwei hivatalos közlés sze­rint a megölt férfi a hadsereg had­nagya volt. Korábban állítólag a Joshua Nkomo vezette Hazafias Front fegyveresei közé tartozott. (AP)

Next