Népszabadság, 1982. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-01 / 152. szám
2 Tárgyalások Libanonban a PFSZ-harcosok sorsáról ( BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az izraeli hadsereg által bekerített Nyugat-Bejrút, illetve a városban körülzárt öt-hat ezer palesztin harcos sorsáról folytatott tárgyalások egyetlen pozitív eredménye szerda estig, hogy még mindig tart a múlt hét végén életbe lépett tűzszünet. Szaeb Szalam volt libanoni miniszterelnök a palesztin fegyveres erők parancsnokával folytatott tárgyalások után kijelentette, hogy a PFSZ hajlandó a probléma politikai megoldására, és csak akkor harcol a utolsó emberig, ha Izrael rákényszeríti erre. A biztonságos távozás feltételeinek a megteremtése azonban hosszabb időt, összetett intézkedéseket igényel. Az öt napja tartó tűzszünet bizonyos fokig megkönnyítette a tárgyalásokat, de ugyanakkor bebizonyosodott, hogy az 5000—6000-re becsült palesztin gerilla lefegyverzése, eltávolítása rendkívül bonyolult kérdéseket vet fel. A palesztinok — abból kiindulva, hogy Libanon az Arab Liga többi tagállamával együtt, a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjeként ismerte el a PFSZ-t — szeretnék megőrizni politikai és jelképes katonai jelenlétüket Libanonban, de ez a követelésük Izrael, az Egyesült Államok és a hivatalos Libanon egységes ellenállásába ütközik. Szárkisz libanoni elnök a jelek szerint teljesen aláveti magát az izraeli—amerikai diktátumnak, és ebben a kormány csaknem egységes támogatását is élvezi. Bejrútban szerdán általános volt a vélemény, hogy csupán idő kérdése a palesztin fegyveres erők eltávozása, de az izraeli—palesztin csapatszétválasztás, a nehézfegyverek öszszegyűjtése éppúgy tisztázatlan, mint a távozás módja és iránya. A PFSZ teljes és végleges felszámolására törekvő Izrael türelmetlen, s időhúzással vádolja a palesztin ellenállási mozgalmat. Közben szerda délután a szaúdarábiai Taifban megkezdődött az izraeli invázió kérdésével foglalkozó szűk körű arab külügyminiszteri értekezlet, amelyen Algéria, Szíria, Szaúd-Arábia, Kuvait, Libanon, a PFSZ és az Arab Liga képviselője vesz részt. A legutóbbi tuniszi értekezletén kijelölt bizottság egyrészt arab csúcstalálkozó összehívására, másrészt annak elérésére összpontosítja erőfeszítéseit, hogy rábírják Izraelt a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtására, a Libanont megszálló izraeli csapatok kivonására. A libanoni mohamedán vallási közösség vezetője szerdán figyelmeztette Izraelt: az ismételt fenyegetések és felhívások elenére 600 ezer polgári lakos tartózkodik Nyugat- Bejrútban, tehát a város elözönlése katasztrofális következményekkel járna. Bócz Sándor * Az AP amerikai hírügynökség értesülése szerint a szaúdi kormányzat szerdán cáfolta, hogy felajánlotta volna: légi úton biztosítja a PFSZ- vezetés és a palesztin harcosok elszállítását Nyugat-Bejrútból. (MTI) Járőr Nyugat-Bejrútban. Az izraeli kormány tovább fenyegetőzik Menahem Begin izraeli kormányfő kedden a mintegy nyolc órán át tartó parlamenti vitát záró beszédében ismét azt követelte, hogy a Nyugat- Bejrútban körülzárt mintegy 6000 palesztin hagyja el a várost és Libanont, mert Izrael „a győzelemig folytatja a háborút”. Begin visszautasított minden bírálatot, amely elítélte Izrael libanoni invázióját. Szónoklatában annak a véleményének adott hangot, hogy a palesztinok néhány napon belül biztosan megadják magukat. Az izraeli kormányfő durván visszautasította a palesztinok minden javaslatát, és közölte, hogy a palesztin fegyvereseknek mind egy szálig el kell hagyniuk Libanont. A Libanon elleni invázió „értelmi szerzője”, Ariél Saron hadügyminiszter a vita során közölte a knesszettel: az izraeli csapatok készen állnak arra, hogy megsemmisítsék „a terrorista központot”. Sáron úgy vélekedett, hogy a libanoni invázió sok szempontból sikert hozott. Simon Peresz, az ellenzéki Munkapárt vezetője Nyugat-Bejrút megostromlása ellen foglalt állást, és élesen támadta Ariél Saron hadügyminisztert, amiért az izraeli támadás túlment azon a meghirdetett célján, hogy Dél-Libanonból távozásra kényszerítik a palesztinokat. A knesszetben végül mind a kormányzó Likud-tömb, mind pedig az ellenzéki Munkapárt saját határozati javaslatot terjesztett elő a vita összefoglalására. A kormánypárt és az ellenzék még a javaslatok feletti szavazás előtt megállapodott abban — a nemzeti egységet demonstrálandó —,hogy egyik fél sem szavaz a másik fél által előterjesztett javaslatról. Következésképpen: a kormánypárt által előterjesztett javaslat a kormánykoalíció képviselőinek 60 szavazatát kapta meg — az ellenzék nem vett részt a szavazásban. Ezután terjesztették elő a Munkapárt javaslatát, amelyet az ellenzék 47 képviselője szavazott meg — a kormánypárt képviselői nem szavaztak. A két javaslat lényegét tekintve hasonló — semmit sem enged az izraeli követelésekből. Az egyetlen különbség: míg a kormánypárt javaslattá nyitva hagyja Nyugat-Bejrút ostromának lehetőségét — a Munkapárt javaslata kifejezetten kizárja ezt a lehetőséget, és az ostrom helyett diplomáciai megoldást sürget. (MTI)* Az Egyesült Államok szerdán a tűzszünet felborításával és Nyugat- Bejrút izraeli elfoglalásával fenyegette meg a PFSZ-t. Dean Fischer, a washingtoni külügyminisztérium szóvivője ugyan nem fordult közvetlenül a BFSZ-hez, de nyilatkozatában megerősítette az izraeli vezetőknek azt az állásfoglalását, hogy „a tűzszünetre kiszabott idő lejáróban van, s a harcok hamarosan kiújulhatnak”. Az izraeli fegyveres erők készek „egy vagy két napon belül” a támadásra, ha a PFSZ vezetése nem egyezik bele fegyvereseinek eltávolításába Libanonból — mondotta Fischer. (AFP) Varsó: megszüntették az éjszakai kijárási tilalmat ( VARSÓI TUDOSÍTONKTái ) Lengyelország fővárosában június 30-val megszüntették az éjszakai kijárási tilalmat mind a fiatalkorúak, mind az idősebbek számára. Egyidejűleg ismét engedélyezték az ifjúsági klubok működését, a szórakoztató tömegrendezvényeket Varsóban és a fővárosi vajdaság egész területén. Az éjszakai kijárási tilalmat, valamint az ifjúság számára fenntartott szórakozóhelyek működésének felfüggesztését — mint emlékezetes — a május eleji rendbontások miatt rendelték el. A varsói polgármester most a vajdasági honvédelmi bizottság és a rendfenntartó szervek képviselőivel konzultálva úgy határozott, hogy a májusi intézkedést hatálytalanítani lehet, mert a fővárosban az elmúlt hetekben ismét megerősödött a közrend és a fegyelem. T. fi. NÉHÁNY SORBAN A Seychelle-szigetek felszabadulásának ötödik évfordulója alkalmából Leonyid Brezsnyev táviratban köszöntötte France Albert Renét, a Seychelle-szigetek Köztársaság elnökét. — A Szovjetunióban — hangzik a távirat — rokonszenvvel figyelik a demokratikus fejlődés útjára lépett baráti nép eredményeit. (TASZSZ) A KNDK kormányának meghívására hivatalos látogatásra Phenjanba érkezett Dominic Mintoff máltai miniszterelnök. (TASZSZ) Nem hivatalos látogatásra szerdán Várnába érkezett Richard Nixon volt amerikai elnök. Nixont a várnai repülőtéren a bolgár külügyminisztérium tisztségviselői és a Fekete-tenger parti város vezetői fogadták. (BTA) Pokolgép robbant szerda hajnalban az észak-írországi Londonderryben egy brit katonai megfigyelőpont közelében. A katonák közül senki sem sérült meg, de egy iskola épülete megrongálódott. A rendőrség feltételezi, hogy a merényletet az IRA követte el. (AFP) NÉPSZABADSÁG 1982. július 1., csütörtök Nyomás az új amerikai külügyminiszterre Az amerikai Izrael-lobby és annak kongresszusi emberei alaposan kezelésbe vették George Shultzot, az újonnan kinevezett amerikai külügyminisztert, hogy megakadályozzák az Egyesült Államok bármiféle eltávolodását Izraeltől és közeledését az arab országokhoz. Alan Cransiton demokrata párti szenátor, az Izrael-lobby egyik legismertebb kongresszusi érdekképviselője kedden kifejezetten megfenyegette az arab kapcsolatairól ismert Shultzot: kinevezésének kongresszusi jóváhagyása attól függ, hogyan foglal állást a közel-keleti kérdésben. — Tisztán kell látnunk abban a tekintetben, milyen nézeteket képvisel Schultz a közel-keleti kérdésben, elismeri-e, hogy Izrael egyetlen igaz barátunk a térségben — jelentette ki Cranston. Kimondottan fenyegető hangot ütött meg a nagytőke legkonzervatívabb és szintén Izrael-barát részének befolyásos szócsöve, a Wall Street Journal is. A lap keddi vezércikke világosan tudtul adja: Haiget nem azért menesztették a kormányból, mert politikai nézeteltérések voltak közte és a Fehér Ház között, hanem azért, mert nem ismerte el az elnök abszolút felsőbbségét. (MTI) Hamburg: marad az SPD vezette szenátus Hivatalában marad az SPD irányította szenátus Hamburgban — ez a kimenetele a helyi CDU követelésére szerdán megtartott szavazásnak. Az eredmény az SPD és a zöldek— alternatív lista (GAL) szövetkezéséből született. A hónap elején megtartott szenátusi választásokon a CDU 56 mandátumot, az SPD csak 55-öt szerzett. Az SPD vezette szenátus hivatalban maradása mellett a szerdai szavazás legfontosabb eredményének az SPD és a „zöldek” közeledése, szövetkezési szándékuk látszik. Az SPD- frakció vezetője bejelentette: a szociáldemokraták megkísérelnek „komoly és nyílt tárgyalásokat” kezdeni a GAL-lal arról, miként alakíthatnának együtt többséget a szenátusban. A tárgyalási szándékot megerősítette a „zöldek” egyik képviselője, Thomas Ebermann is, aki egyébként azzal indokolta a CDU követelésének elutasítását, hogy frakciójának megítélése szerint a választások után Hamburgban nem kívánatos egy CDU-szenátus. (DPA) EGK: Mélyütések Washingtonból Lehangolt, kedvetlen társaság sorakozott fel kedd este a fotósok előtt a brüsszeli Egmont-palota lépcsőjén. Az EGK-csúcstalálkozó állam- és kormányfőitől közvéleményük nagy többsége azt várta, hogy határozott, közös visszautasításban részesíti a Nyugat-Európa érdekeit mind jobban sértő amerikai intézkedéseket, az egyes EGK-tagállamok szuverenitását is csorbító washingtoni diktátumokat. Ehelyett — főként Thatcher brit kormányfő vétói miatt — a közleményből gyakorlatilag minden olyan megállapítás kimaradt, amely az amerikai kormány szankciópolitikájának konkrét bírálatát jelentené. A felhígított állásfoglalás csupán arra szorítkozott, hogy az „Egyesült Államok és a Közös Piac megromlott kapcsolatai” javítására sürgős párbeszédet indítványoz, általánosságban hangoztatva, hogy a nyílt világkereskedelem fenntartása komoly veszélybe kerül a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó egyoldalú és megtorló döntések, területen kívüli hatalom gyakorlására irányuló kísérletek és olyan intézkedések következtében, amelyek megakadályozzák a fennálló kereskedelmi szerződések betartását Az egyetlen megfogható közös döntés, hogy az EGK mint gazdasági integráció az őt ért sérelmek orvoslására jogi eljárást indít az Egyesült Államok ellen a GATT-ban és az OECD-ben — ettől viszont legalábbis nem esnek kétségbe az Atlanti-óceán túlsó partján. Alig néhány héttel a versailles-i csúcs után — amely a vezető tőkés országok harmóniáját volt hivatott demonstrálni — az európai szövetségesek mélyütések sorozatát kapták Washingtontól. Reagan elnök repülőgépe még el sem hagyta az öreg földrész légterét, amikor az amerikai fővárosban bejelentették, hogy dömpingvámot vetettek ki az USA-ba irányuló, évi hárommilliárd dollár értékű közös piaci acélszállításokra , protekcionista alapon felrúgva a korábbi megállapodásokat, exportálva a munkanélküliséget Nyugat-Európába. Hasonlóan korlátozták az EGK mezőgazdasági és textilipari bevitelét is az Egyesült Államokba. Az amerikai ígéretek ellenére semmiféle változás sem következett be Washington kamatláb- és költségvetési politikájában — a nyugat-európai beruházások kényszerű visszafogása tovább nehezíti a kilábalást a válságból. Az utolsó keserű pirulát a szabadkereskedelmi elveket egészében felrúgó döntés jelentette arról, hogy Washington megtiltja az amerikai licenc alapján Nyugat-Európában gyártott műszaki berendezések leszállítását a szibériai földgázvezetékhez. Ez a súlyos retorziókkal alátámasztott szovjetellenes élű követelés többszörösen is sérti az EGK-targokat, különösen Franciaországot és az NSZK-t. Túl azon, hogy teljesítése több tízezer ember foglalkoztatását, csaknem kétmilliárd dollár értékű üzlet semmivé válását jelentheti, egyértelműen a kereskedelmi hidegháború felélesztését jelentené, annak minden káros következményeivel együtt. Különösen sértő, hogy a — természetesen ismét minden előzetes konzultáció nélkül hozott — amerikai intézkedés a titkos versailles-i alku felrúgását jelenti, azt, hogy az államilag garantált exporthitelek kamatlábának felemelése fejében Washington nem gördít további akadályokat a Nyugat-Európa érdekeit szolgáló földgázügylet útjába. Michel Jobert francia külkereskedelmi miniszter ezek után keserűen állapította meg a Le Matinnek adott interjújában: „Ez már nem szabad nemzetközi kereskedelem — ez már a nemzetközi kereskedelembe való beavatkozás egy döntően befolyásos pozícióban levő ország részéről.” Majd hozzáfűzte: „Az Atlanti Szövetség egységes egész, benne az egyes tagállamok nem cselekedhetnek pillanatnyi kedvük szerint... Az Egyesült Államoknak számolnia kell politikája kockázataival — Washingtonnak világméretű felelősségével nem szabad úgy élnie, hogy csakis saját magára van tekintettel.” Mind erősebb a gyanú, hogy az európai szövetségesek gondjai iránt mutatott példátlan washingtoni érzéketlenség egy ki nem mondott politikai törekvést is szolgál, nevezetesen azt, hogy még egyoldalúbbá tegyék a partneri viszonyt, visszaszorítsák az amerikaitól eltérő érdekeket védő hangokat. Az Egyesült Államok ehhez most Londonban, Rómában és Brüsszelben talált segítőtársat , de kérdés, hogy hosszabb távon mennyire elfogadható e korlátozott szerep az önállóságára oly kényes Franciaországnak és az NSZK-nak. Eszes Tibor Washington elutasította Tokió kérését a TOKIÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Szuzuki japán kormányfő szerdán közölte: Reagan elnök elutasította azt a tokiói kérést, hogy a szovjetellenes gazdasági szankciók megszigorítása ellenére tegyen kivételt a szahalini szovjet—japán közös kőolaj- és földgázfeltárási vállalkozással. A miniszterelnök azonban — akárcsak korábban kabinetfőnöke, Mijazava Kiicsi — elhatárolta magát az Európai Gazdasági Közösség országainak attól a brüsszeli vádjától, amely szerint az Egyesült Államok a szankciók kiterjesztésével megszegte a vezető tőkés országok versailles-i nyilatkozatában foglaltakat. Mijazava mindazonáltal kijelentette: a japán kormány a jövőben is megragad minden alkalmat, hogy Washingtont a döntés megmásítására bírja. Egy nappal korábban a kabinetfőnök még azt fejtegette, hogy nincs szükség további japán tiltakozásra. A kabinetfőnök újabb állásfoglalására azután került sor, hogy a szigetország vezető napilapja, az Aszahi Simbun, szerda reggel jelentette: az Egyesült Államok tájékoztatta Japánt, hogy a szocialista országokba irányuló technológiai export összehangolásával és ellenőrzésével foglalkozó COCOM-bizottság októberi párizsi ülésén további korlátozásokat óhajt kieszközölni. A lap értesülése szerint a japán kormány úgy döntött, hogy — tekintettel a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolataira — nem támogatja a COCOM-lista jelentősebb bővítését, noha Tokió változatlanul hozzá akar járulni a Nyugat biztonságához. F. I. Nemzetközi konferencia Moszkvában Tizennyolc ázsiai és észak-afrikai ország tudósainak részvételével nagyszabású tudományos konferencia kezdődött Moszkvában az ázsiai béke és biztonság kérdéseiről. Jevgenyij Primakov akadémikus, az ázsiai kérdések ismert szovjet szakértője kiemelte: a Szovjetunió véleménye szerint Ázsia függetlenné lett országai igen fontos szerepet töltenek be a nemzetközi életben, a szovjet emberek nagyra értékelik ezeknek az országoknak a tartósbékéért, a szabadságért és függetlenségért vívott küzdelmét. Tliodor Kulev, a szovjet külgazdasági kapcsolatok állami bizottsága------------------------------------------------------nak elnökhelyettese a többi között arról számolt be, hogy a Szovjetunió Ázsiában 2100 objektum, köztük 1000 ipari létesítmény építéséhez nyújtott, illetve nyújt segítséget, ezek közül 1387-et már átadtak rendeltetésének. Gazdasági és műszaki támogatást biztosítanak a fejlődő országoknak nyersanyagkincseik feltárásához és kiaknázásához, iparuk fejlesztéséhez, mezőgazdaságuk bővítéséhez. Szovjet segítséggel jött létre például India, Irán és Törökország kohászati ipara, egyes államokban pedig összefüggő ipari körzetek kialakításához nyújt támogatást a Szovjetunió. (MTI) Teherán az iraki csapatvisszavonásokról Az iraki-iráni konfliktusról tárgyalt Teheránban az iráni legfelsőbb nemzetvédelmi tanács. Az ülés után Hasemi Rafszandzsani hodzsatoleszlam, az iráni parlament elnöke úgy foglalt állást, hogy az iraki csapatvisszavonások „semmit sem változtattak a két ország közötti háborús helyzeten”. Rafszandzsani, aki Khomeini ajatollahot, Irán legfelsőbb politikai és vallási vezetőjét képviseli a védelmi tanácsban, nyilatkozatában hangoztatta, hogy az irakiak egyszerűen csak gyengébb állásaikról vonultak vissza, megtartva erősebb pozícióikat, ezért Bagdad a tartós béke első feltételét, a feltétel nélküli visszavonulást sem teljesítette. Utalt arra, hogy Irak stratégiai fontosságú iráni magaslatokat tart megszállva a nyugati határmenti övezetben és egy kis területet délen, Khorramshahrtól nyugatra. Rafszandzsani megismételte az ismert teheráni álláspontot: ha Irak teljesen kivonulna is az iráni területekről, ez a háború befejezésének csupán egyik feltétele. Libanonnál szólva Rafszandzsani egyebek között azt hangoztatta, hogy Izrael további területek megszállásával ismét kimutatta agresszív természetét. Tel-Aviv Libanonban bábrendszert szeretne létrehozni olyan személyek részvételével, mint az Izrael-barát Haddad őrnagy — mutatott rá. Emlékeztetett arra, hogy a palesztin erők a Közel-Keleten is veszélyeztették az izraeli, valamint a nyugati törekvéseket. Ezért akarja Izrael a palesztin fegyveres erőket szétzúzva, haza és menedék nélküli, gyenge politikai mozgalommá változtatni a palesztinok ellenállását. Az iraki külügyminisztérium szóvivője szerdán alaptalannak nevezte az iráni vádakat, s hangsúlyozta, hogy országa „már teljesen kiürített minden iráni területet”. Ugyanakkor Irak képviseletében javasolta, hogy a két ország határán helyezzenek el olyan békefenntartó erőket, melyeket vagy az ENSZ, vagy az el nem kötelezett országok mozgalmához tartozó államok, illetve az iszlám konferencia szervezetének tagállamai állítanának ki. (MTI) Letartóztatások Zimbabwében Nyolc katonát és több polgári személyt tartóztattak le Zimbabwében a Mugabe miniszterelnök lakhelye ellen végrehajtott merényletkísérlettel kapcsolatban. Emlékezetes, hogy múlt csütörtökön több fegyveres mozgó gépkocsiból rálőtt Mugabe rezidenciájára, majd pedig az ellátási miniszter házára is. Ez utóbbi akcióban tűzharcban megölték az egyik támadót. Zimbabwei hivatalos közlés szerint a megölt férfi a hadsereg hadnagya volt. Korábban állítólag a Joshua Nkomo vezette Hazafias Front fegyveresei közé tartozott. (AP)