Népszabadság, 1982. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-01 / 152. szám
1982. július 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG Az amerikai ideológiai háború céljairól Leonyid Zamjatyin cikke a Lityeraturnaja Gazetában Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője, a Lityeraturnaja Gazeta e heti számában elemzi a Washington által kezdeményezett propagandahadjárat céljait, eszközeit, perspektíváit. Zamjatyin leszögezi: az Egyesült Államok politikájában a katonai fölény megszerzésére irányuló próbálkozások mellett mind kézzelfoghatóbban kidomborodik az ideológiai és politikai fölény megszerzésére irányuló kísérlet is. Ennek magyarázata az, hogy nem jártak eredménynyel a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben meghirdetett „kemény vonal” népszerűsítésének próbálkozásai. Washington kitér a vitás kérdések nyílt és becsületes megvitatása elől, s éppen ezt akarja helyettesíteni az ideológiai háborúval, amelyet az állami politika rangjára emel. Az ideológiai háború a nemzetközi élet objektív tényezője, az osztályharc tükröződése. A kommunisták azonban mindig amellett álltak ki, hogy az eszmék becsületes csatában, békében küzdjenek meg egymással — hangsúlyozza a szovjet politikus cikke. A társadalmi rendszerek különbsége nem szolgálhat alapul a hidegháborúra, még kevésbé az olyan elvakult külpolitikára, mint amilyet most az Egyesült Államok vezető körei folytatnak — szögezi le Zamjatyin, s megállapítja: a washingtoni propagandaháború egyik összetevője az az elérhetetlen, de rendkívül veszélyes ábránd, hogy sikerülhet szétzúzni a szocializmus rendszerét. Ezzel próbálkoztak már a hidegháború idején is, de ez volt a célja az „olvadás” és a „hídépítés” politikájának is. A kísérletek lényege az, hogy a szocializmus erődjét belülről bomlasszák. Mint ismeretes, az új imperialista kísérlet tárgyául Lengyelországot választották — írja Zamjatyin. — Az imperialista diverziós központok által kidolgozott tervekben előirányozták a szocialista Lengyelország ezt megelőző „ideológiamentesítését”, s az így keletkező légüres térbe a „politikai pluralizmus” burzsoá modelljét, a klerikalizmus hegemóniáját akarták betelepíteni. A szocializmus világa iránti gyűlölettel áthatott imperialista propagandával a Szovjetunió az elvi vitát állítja szembe, amelyben nincs helye az erőpolitika fogásainak. A szovjet politika és propaganda tartalma egy és ugyanaz: a béke, a népek közötti békés együttműködés — írja Zamjatyin. (MTI) Vita az argentin alelnök szentélyéről Az új argentin kormány névsorának hivatalos közzététele után továbbra sem ismeretes, hogy — a korábbi híreknek megfelelően — polgári alelnöke lesz-e a dél-amerikai országnak. A kedden este Buenos Airesben ismertetett kormánynévsor szerint — Llamil Reston tábornok lett Argentína új belügyminisztere, Juan Ramán Aguirre Lanari volt venezuelai nagykövet kapta a külügyminiszteri tárcát, az ország gazdasági minisztere pedig José Maria Dagnino Pastore lett. Csupán a közegészségügyi, az igazságügyi és a kulturális miniszteri tárca élén nem történt változás. Kérdéses, hogy Reynaldo Bignone tábornoknak, Argentína 41. elnökének mai beiktatási ünnepségén részt vesz-e a haditengerészet és a légierő főparancsnoka, akik ellenzik, hogy katona kerüljön az ország élére, s ezért kiváltak a juntából. Kedden — katonai források szerint — a három haderőnem képviselői kétórás tanácskozást tartottak, amelyen a szárazföldi erők képviselői ismételten egy polgári alelnök kinevezésére tettek javaslatot. A tanácskozáson azonban a két „ellenzéki” hadseregfőparancsnok nem jelezte, hogy vissza kíván-e térni a juntába, annak ellenére, hogy korábban mindketten bejelentették: polgári alelnök kinevezése esetén hajlandók erre. (MTI) * Az ausztrál kormány kedden azonnali hatállyal feloldotta az Argentína ellen elrendelt valamennyi gazdasági szankciót. Canberra a szankciókat a brit kormány kérésére a Falkland- (Malvin-) szigetek argentin megszállásának megtorlására rendelhette el. (AP) A román államtanács rendelete az energiafogyasztás csökkentéséről Mint az Agerpres román hírszolgálati iroda jelentette, a román államtanács rendeletet adott ki, amely az elektromos és hőenergia, a földgáz és más energiahordozóik ésszerűbb felhasználását és fogyasztásuk további csökkentését célzó intézkedéseket tartalmaz. A rendelet értelmében valamennyi helyi és központi szervnek lépéseket kell tennie az energiafogyasztás csökkentése, az energiahordozóik ésszerűbb felhasználása, a veszteségek elkerülése érdekében. A rendelet egyúttal hangoztatja: a nemzetgazdaság érdekei és a megnehezedett világgazdasági feltételek — amelyek az energiahordozók áremelkedéséhez vezettek — megkövetelik az energiatermelés és -felhasználás valamennyi formájának nyereségessé tételét. Következésképpen — hangoztatja a rendelet — szükségessé vált a lakosság által használt fűtőanyagok, elektromos és hőenergia árának rendezése. A rendelet egyúttal meghatározza az elektromos és hőenergia, a folyékony és szilárd háztartási fűtőanyagok új árát csakúgy, mint az energiahordozók fogyasztásának szintjét. Kimondja, hogy valamennyi család 20 százalékkal csökkentse energiafelhasználását. A román államtanács rendelete hangoztatja, hogy az áremelésekkel párhuzamosan — a lakosság életszínvonal-emelkedésének megőrzése érdekében — a dolgozók és a nyugdíjasok évi 3,4 milliárd lej összegben térítést kapnak. A rendelet július 1-én lép életbe. (MTI) Brezsnyev táviratban üdvözölte Ribicsicset Leonyid Brezsnyev szerdán táviratban üdvözölte Mitja Ribicsicset abból az alkalomból, hogy megválasztották a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének elnökévé. A táviratban Brezsnyev reményének adott hangot, hogy az SZKP és a JKSZ kapcsolatai, amelyek döntően befolyásolják a két ország együttműködésének jellegét, a jövőben erősödni és fejlődni fognak mindkét nép javára, a béke és a szocializmus érdekében. Venezuela normalizálni kívánja kapcsolatait Kubával ( HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Szükségessé vált, hogy Venezuela és Kuba között fokozatosan normalizálják a kapcsolatokat — jelentette ki Luis Herrera Campins venezuelai államfő.A venezuelai elnök a két ország kapcsolatainak javításáról a hét elején tartott sajtóértekezletén beszélt. A diplomáciai kapcsolatokat Venezuela szakította meg 1980-ban, miután a kubai antiszociális elemek akcióját követően feszültség keletkezett Havanna és Caracas viszonyában. A kapcsolatokat elmérgesítette az is, hogy Venezuela mind ez ideig nem ítélte el a barbadosi repülőgép-merénylet tetteseit. Caracas és Havanna között az enyhülés a dél-atlanti brit—argentin konfliktus kapcsán indult meg. Kuba és Venezuela is azonos álláspontot vall az ügyben. Caracas kedvezően fogadta azt is, hogy az el nem kötelezett mozgalom Guyana és Venezuela területi viszályában a tárgyalásos megoldás mellett foglalt állást. A kapcsolatok egyébként nem szüneteltek a diplomáciai viszony felfüggesztésének elrendelése óta sem. Rendszeresen volt kulturális és sportcsere. A múlt héten Havannában járt a venezuelai felsőoktatási miniszter, jelenleg pedig két venezuelai képviselő tartózkodik Kubában. UNITAS-hadgyakorlat a Karib-tengeren A hagyományos Unitas haditengerészeti hadgyakorlatokon a Karibtenger térségében ezúttal az Egyesült Államok mellett csak Chile és Kolumbia hadserege vesz részt — jelentette a Granma csütörtöki száma. A központi kubai napilap hírügynökségeket idézve közölte, hogy a megelőző években Argentína, Brazília, Ecuador, Peru és Venezuela is jelen volt haditengerészeti egységekkel, most viszont visszautasították a meghívást. A távolmaradást megfigyelők a Malvin-szigetek ügyében Latin-Amerika és az Egyesült Államok között kialakult feszültséggel magyarázzák. O.-L. Gy. Az afgán—pakisztáni tárgyalásokról Genf városa, amely oly sok bonyolult nemzetközi ellentét megoldásának színhelye volt, újabb — ezúttal kísérlet — házigazdája lett. Az elmúlt napokban itt tárgyaltak Afganisztán és a szomszédos Pakisztán képviselői, hogy megtegyék az első lépéseket a kétoldalú kapcsolataikon túlmutató konfliktusok rendezésére. Az ellentét lényege: az iszlamabadi katonai kormányzat országa északi határvidékén szabad terepet ad a fegyveres szervezkedésre azoknak az afgán lázadócsoportoknak, amelyek — külső biztatással és támogatással — szembefordultak a kabuli kormánnyal. Iszlámábád persze távol áll attól, hogy ezt elismerje, minden felelősséget elhárít magától. Sőt, a hivatalos okfejtések minduntalan emlékeztetnek rá, hogy az ő politikájuk — úgymond — töretlen, ők készen álltak a jószomszédi kapcsolatokra, odaát történt fordulat a „szovjet beavatkozással”. Kabulban viszont — joggal — arra a tényre hívják fel a figyelmet, hogy az afgán—pakisztáni megbeszélések alapkérdése ugyanaz volt a szovjet segítségnyújtás előtt, mint után: mégpedig a Pakisztán területéről kiinduló zavarkeltés, ami még akkor is a belügyekbe való beavatkozás, ha a felforgatók személy szerint nem is pakisztániak, s ha a fegyvereken a Made in USA és a Made in China felirat is díszeleg. Nyilvánvaló, hogy Sah Muhammed Doszt — jelenleg külügyminiszterként a genfi küldöttség vezetője — 1979. júliusi iszlamabadi tárgyalásainak témája sem volt más, mint a minap kezdődődének. Nevezetesen a kívülről ösztönzött lázadás, a népi rendszer destabilizálására irányuló zavarkeltés felszámolása. A kabuli népi kormány sohasem csinált titkot abból, hogy a belső megnyugvás erősen függ a szomszédokkal való kapcsolatok normalizálódásától. Ebből kiindulva meg-megújuló tárgyalási javaslatokat intézett Pakisztánhoz és Iránhoz. 1980 tavaszán felvetették egy olyan konferencia gondolatát, amelyet minden előfeltétel nélkül hívnának össze, s amelynek célja egy békebiztonsági együttműködési egyezmény tető alá hozása lenne. Valamivel több mint egy évvel később Kabulban újabb indítványt tettek a két ország vezetőinek találkozójára. A kormány nyilatkozatban fejtette ki: bár Afganisztán a kétoldalú tárgyalásokat részesíti előnyben Pakisztánnal és Iránnal, de kész a háromoldalú konferenciára is. A dokumentum hangsúlyozta, hogy Kabulnak nincs kifogása az ellen sem, hogy a bármilyen formában létrejövő tárgyalásokon részt vegyen a világszervezet főtitkára vagy képviselője. Erre hosszú időn át nem jött felelet. Pakisztánban lépten-nyomon hangoztatták, hogy szóba sem jöhet Babrak Karmai kormányával a tárgyalás, mert ez az elismeréssel lenne egyenértékű. Kabul mégsem csukta be a kaput a tárgyalások előtt. Babrak Karmai múlt évi nyilatkozatában kifejtette: „Azt kívánjuk, hogy a két ország kormánykörei realista módon kezeljék békejavaslatainkat, s hogy csökkenjen a feszültség Délnyugat-Ázsiában.” Karmai azonban azt is hangoztatta, az előbbihez megfelelő garancia kell arra vonatkozóan, hogy egyszer s mindenkorra beszüntetik a külföldi agressziót. Különböző közvetítő kísérletek, tapogatózások után végül megtört a jég. Pakisztán beleegyezett, hogy Genfben ENSZ-közvetítéssel tárgyalások kezdődjenek a szomszédos ország képviselőivel. Az iszlamabadi álláspont módosulását több tényező is serkenthette. Ha igaz az az állítás, miszerint az afgán—pakisztáni határ térségében élő afgán menekültek sokasága súlyos politikai és gazdasági tehertétel a rendszernek, akkor legalább annyira pakisztáni érdek is a megnyugtató rendezés, mint amennyire afgán. Az erjedés, a határtérség teljes (katonai és politikai) bizonytalansága aligha lehet hasznára a nemzetiségi ellentétek feszültségében élő Pakisztánnak. Nem is beszélve arról a tényről, hogy az elmúlt időszakban több súlyos csapás érte az afgánellenes lázadó erőket. Igaz, a két küldöttség személyesen nem érintkezett egymással, hanem az ENSZ-főtitkár képviselője közvetített közöttük. Ez végül is formai kérdés. A megbeszélések első fordulója — a kiszivárgott gyér információk szerint — a felek megelégedésével zárult. Voltaképpen azonban a tárgyalások létrejötte önmagában is pozitív, előremutató fejlemény a délnyugat-ázsiai feszültség fényében. Győri Sándor Az agrártermelésben elért figyelemre méltó eredményeink fontos tényezője volt és marad a jövőben is az emberek hozzáértése, szaktudása. A következetes agrárpolitika, a megfelelő közgazdasági környezet csak akkor érvényesülhet, az anyagi és műszaki eszközök, a tudomány eredményei csak akkor hasznosulnak a termelésben, ha van megfelelő emberi fogadóképesség és alkotókészség. Ez a tényező napjainkban még inkább előtérbe kerül, mert az eddiginél nagyobb eredményt, versenyképesebb, jobb minőségű termékeket — a szűkös anyagi körülmények mellett — csak a szellemi ráfordítások ésszerű növelésével lehet elérni. Az agrárszakemberek számára nagy lehetőséget, beláthatatlan távlatokat nyitott a gazdálkodás szocialista nagyüzemi rendszere. Mint tudjuk, több ezer szakember vállalt rövidebb-hosszabb ideig munkát a megalakult, sok nehézséggel küzdő fiatal termelőszövetkezetekben. Az ő erőfeszítéseik is hozzájárultak ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek zöme három-négy év alatt megszilárdult, fejlődésnek indult. Ezek a szakemberek nagy részben ott is maradtak a szocialista nagyüzemekben, és azóta is kiváló munkát végeznek. Ahogyan korszerűsödtek az állami gazdaságok és a tsz-ek, úgy nőtt meg az igény a szakemberek iránt nemcsak számszerűen, hanem felkészültség és specializáció szempontjából is. Az állami gazdaságok több mint nyolcezer hektáros, a termelőszövetkezetek mintegy négyezer hektáros átlagterülete, a tevékenységi kör kibővülése, a háztáji és a kisegítő gazdaságokkal szélesedő együttműködés, az élelmiszeripar és az erdőgazdálkodás fejlődése kívánja, igényli a hozzáértést, a szaktudást, a kiválóan képzett szakemberek ezreit. Korszerűbb termelés Jól szemlélteti a termelési színvonal változását, hogy amíg 1940-ben egy hektárra két kiló műtrágya-hatóanyag jutott, addig a nyolcvanas évek elején már 285 kiló, a gépesítés foka ezen idő alatt 1000 hektár területre jutó vonóerő-kapacitásban számolva a hétszeresére nőtt. A mintegy 60 ezer traktor, 13,5 ezer kombájn mellett munkagépek, modern berendezések, vegyszerek, kiváló fajták, iparszerű termelési technológiák alapvetően átformálták a mezőgazdaságot. Jellemző, hogy 1940-ben az agrárágazatokban csak 7909 felsőfokú végzettségű szakember dolgozott, 1980- ban pedig több mint 46 ezer. Megjegyzem, hogy jelenleg 59,5 ezer középfokú végzettségű szakember is segíti az agrártermelést. Azt sem szabad elfelejteni, hogy elég nagy azoknak a tsz-ekben, állami gazdaságokban dolgozó felsőfokú végzettségű szakembereknek a száma, akik nem az agrárszakmához tartoznak. Az utóbbi évtizedben ugyanis a mezőgazdasági üzemekben az alaptevékenységen túl folyamatosan és növekvő mértékben bontakoztak ki az egyéb — úgynevezett kiegészítő — tevékenységek, melyek nagyszámú nem mezőgazdasági végzettségű szakembert igényelnek. Ez az igény a jövőben tovább növekszik. Örvendetes, hogy ezek a szakemberek szemléletük, életformájuk, társadalmi szerepük tekintetében megértik egymást a mezőgazdasági szakemberekkel; társadalmi helyük és megbecsülésük a közfelfogásban és saját értékítéletük alapján is, többnyire azonos. Gyakran elhangzik a kérdés, hogy ilyen magas színvonalú agrárszakember-ellátottság mellett nem fenyeget-e a túlképzés. Egyértelműen állíthatjuk, hogy nem. Erre utal elsősorban az, hogy évenként a mezőgazdasági üzemek és intézmények két-háromszor több munkahelyre írnak ki pályázatot, mint ahány fiatal szakember végez. Van viszont a képzésben és a munkahely-megválasztásban is javítanivaló. Ezért az oktatásban a jövőben még nagyobb figyelmet fordítunk a tudományos elméleti megalapozottságra, az elmélet és gyakorlat összhangjára, valamint a fiatal szakember társadalmi szemléletére, közéleti elkötelezettségére. Javítjuk a közgazdászok, a mezőgazdasági gépészmérnökök képzésének arányát, mert ezekben a szakmákban hiány van. Annak ellenére, hogy a jelenleg végző fiatal diplomás mezőgazdasági mérnökök 68 százaléka, az üzemmérnökök 84 százaléka közvetlen termelésirányítóként helyezkedik el, mégis tovább kell növelni ezeket az arányokat. Fontos szempont azonban az is, hogy ne csak a nagyvárosok közelében, és ne csak a jó gazdaságokba jusson — sokszor fölös számban is — szakember. Szellemi erőink nagy pazarlása az, hogy ilyen helyeken a szakemberek egy része nem a képzettségének megfelelő munkakört tölt be. Mindezzel együtt, a távoli helységekben—főleg a gyenge adottságú, veszteséges gazdaságokban — kevés a szakember. Még mindig akad 13 olyan gazdaság, ahol egyetlen felsőfokú végzettségű szakember sincs, és 84-ben kevesebb van, mint három. Pedig a gyakorlat bizonyítja, hogy ezeknek az üzemeknek a megerősödése elsősorban a felkészült vezetéstől, a jó szakember-kollektívától függ. Az utóbbi években már tettünk erőfeszítéseket, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Sokféle kedvezménnyel igyekeztünk javítani a gyengébb gazdaságok szakemberellátását. Az előrehaladás azonban még nem kielégítő. Ma gazdálkodni kell Még tervszerűbben kell tehát gazdálkodnunk a mezőgazdaságban már felhalmozódott szellemi tőkével, és még gondosabb körültekintéssel kell útjukra bocsátani a pályakezdő fiatal szakembereket. Figyelemre méltó, hogy az idén 2150 felsőfokú, 3500 középfokú szakember, 5500 szakmunkás és 10 ezer betanított munkás végez. A szakképzés elválaszthatatlan része a rendszeres továbbképzés. Kormányunk kedvező feltételeket nyújt a továbbképzéshez. Indokolt, hogy minden mérnök, technikus, szakmunkás ezt jól használja ki, hiszen a tudomány és a technika újabb és újabb eredményeit csak így ismerheti meg és hasznosíthatja a mindennapos gyakorlatban. Az agrárértelmiség a maga szakmai, szervező munkájával elősegítője a mezőgazdasági üzemben annak, hogy a műszaki haladás, a tudomány ténylegesen termelőerővé váljék. Ehhez viszont az üzemi vezetők, a szakemberek megfelelő tájékozottsága szükséges. Nem arról van szó, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői a szakirodalom minden ágát, a tudomány minden eredményét megismerjék, de az feltétlenül szükséges, hogy a saját gazdasága termelési szerkezetének megfelelő tudományos eredményekben naprakészen eligazodjék. A szakmai tájékozottság mellett a hatékony gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen a közgazdasági szemlélet, a mindenkori szabályozó rendszerek, az értékesítési lehetőségek alapos ismerete. Ma már nem elég termelni, ma gazdálkodni kell, jó minőségű, versenyképes termékeket kell előállítani. Szerencsére az agrárszakemberek túlnyomó többsége azt is felismerte, hogy az egyre nehezebb, bonyolultabb feladataikat csak a dolgozókkal szót értve — kulturált munka- és életkörülmények között élő, megfelelő általános műveltségű, hozzáértő emberekkel — tudják maradéktalanul megvalósítani. Ezért a termelést növelő feladatok mellett és azokkal összhangban, az utóbbi másfél- két évtizedben a szakemberek nagy része fontos hivatásának tekintette a falu közműveltségének növelését, a szocialista falu arculatának kialakítását is. Korábban falvainkban szűk csoportot alkotott csupán az agrárértelmiség, viszont a szocialista mezőgazdaság kialakulásával meghatározó lett nemcsak szakmai, hanem társadalmi szempontból is. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy azok az agrárszakemberek tudnak a falu embereivel tartósan és eredményesen együtt dolgozni, akik aktívan bekapcsolódnak a falu társadalmi életébe. Részt vesznek annak formálásában, és osztoznak a falu örömében, gondjában. A szocialista faluért A mezőgazdaság számára nincs „rendeltetés nélküli település”. Ahol föld van és emberek élnek, ott az agrárértelmiségnek megvan a maga társadalmi és gazdasági szervező feladata. Ennek a tevékenységnek adott szervezett programot az „Agrárértelmiség a szocialista faluért” mozgalom, melyet a Magyar Agrártudományi Egyesület kezdeményezett és gondoz. A mozgalom célja, hogy a mezőgazdaság dolgozóinak anyagi jólétét összekösse a kulturális felemelkedéssel, a falu szocialista életmódjának kialakításával és fejlesztésével. A kezdeményezés kedvező visszhangra talált, örvendetes, hogy ebben a munkában nemcsak az agrárszakemberek vesznek részt, hanem a falun élő más értelmiségiek is. Agrárértelmiségünk — rendszerint nehéz körülmények között végzett — munkájával nagyszerű eredményekeléréséhez járult hozzá. Napjainkban hektáronként csaknem kétszer annyi élelmiszert termelünk, mint húsz évvel ezelőtt. Egy mezőgazdasági dolgozó munkája négyszer termelékenyebb, mint két évtizeddel korábban, és jelenleg egy mezőgazdasági dolgozó húsz ember számára termeli meg az élelmiszert. Mindennek természetesen sok összetevője volt. Az egyik kétségtelenül az agrárszakemberek helytállása, amely egyben a jövőbeni sikerek fontos záloga is. Agrárértelmiségünk írta: Soós Gábor MKM-államtitkár