Népszabadság, 1982. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
2 Keresztények és drúzok összecsapásai Libanonban Kairó és Tel-Aviv vitája Tabáról - Nemzetközi vizsgálat az izraeli hadsereg bűntetteiről Fegyveres összecsapások voltak vasárnap a Bejrúttól délkeletre fekvő Kaifun városban keresztény milicisták és drúz harcosok között. A harcokban tüzérségi erőket és aknavetőket is bevetettek. A vasárnapi lövöldözés a legsúlyosabb összetűzés volt október 15-e óta, amikor izraeli fegyveresek vették át az ellenőrzést e térségben a több napos keresztény —drúz villongások után. (Az izraeliek egy hét múlva kivonultak a körzetből, de a vasárnapi lövöldözések után több izraeli harckocsit visszavezényeltek a helyszínre.) A nemzetközi erők kötelékében Bejrútban levő amerikai tengerészgyalogos egységek is támogathatják a libanoni központi hadsereget abban, hogy fennhatóságát kiterjessze a főváros keresztények lakta keleti részére is. Ezt hétfőn engedélyezte Ronald Reagan amerikai elnök. A nemzetközi erők francia és olasz egységei már korábban engedélyt kaptak az akció segítésére. Safik al-Vazzan libanoni kormányfő és belügyminiszter hétfőn kijelentette: a libanoni állampolgárságtól való megfosztás büntetését fontolgatja azokkal szemben, akik az izraeli megszállóikkal együttműködve kárt okoznak Libanonnak. Ez azokra a tisztségviselőkre is vonatkozik, akik az Izrael által megszállt területeken részt vesznek a helyzet „bizonyos normalizálására” irányuló (izraeli) kísérletekben— mondotta a libanoni kormányfő. Egyébként az izraeli hadsereg szóvivője azt állította, hogy vasárnap szíriai területről tüzet nyitottak a libanoni Bekaa-völgy felett felderítő repüléseket végző izraeli harci gépekre. Jichak Samir izraeli külügyminiszter vasárnap esti televíziós interjújában kijelentette, hogy Szíria állítólagos akcióját Izrael a „libanoni tűzszünet rendkívül komoly megsértésének” tekinti. Samir nyilván azért támadta Szíriát, hogy ismét igazolhassa valamivel az izraeli csapatok elhúzódó libanoni jelenlétét. (Reuter)* Szombaton Oslóban kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött az izraeli hadsereg libanoni bűntetteinek kivizsgálására. A konferenciára 350 személyiség érkezett a világ minden tájáról. A nemzetközi jogászbizottság mintegy ötven tanút hallgat majd meg, akik a harcok idején Libanonban tevékenykedtek. A tanúvallomásokat filmfelvételekkel, fényképekkel és diapozitívokkal egészítik ki. A vizsgálatot a Nobel-békedíjas és Lenin-díjas Sean MacBride vezeti. A neves ír politikus megnyitó beszédében közölte, hogy levélben kérte Menahem Begin izraeli kormányfőt: izraeli szakértők is vegyenek részt a nemzetközi fórumon. Izraeli részről azonban ezt elutasították. (TASZSZ) • • Izrael feltételhez köti az Egyiptommal tisztázatlan határkérdés megvitatását. A tabai határkörzet ügyét a kormány a kétoldalú kapcsolatok normalizálását előíró öszszes megállapodás újratárgyalásának részeként hajlandó tanácskozás tárgyává tenni — közölte vasárnap a kabinet üléséről tájékoztató szóvivő. Az ügyben Kámál Hasszán Ali egyiptomi külügyminiszter az elmúlt hét folyamán üzenetben fordult izraeli kollégájához, az ügy újratárgyalását kérve. Az ügy közvetlen előzménye, hogy a körzetben, amelyet a Sínai-félsziget egyéb területeivel áprilisban nem adott vissza Izrael Egyiptomnak, egy izraeli vállalkozó szállodát épített, amit tegnap átadtak rendeltetésének. Egyiptom elutasítja a szálló működtetését. Ali az Al-Szijasza című hetilapnak nyilatkozva másfelől felszólította Husszein jordániai királyt: csatlakozzék a „béketárgyalásokhoz”. A király egyébként november végén Washingtonba látogat. Egyiptomi belpolitikai hír, hogy előzetes letartóztatásba helyezték szombaton Eszmat Szadatot, a néhai elnök öccsét, és három fiát. Egy vasárnapi kairói lapjelentés szerint korrupcióval és jogtalan vagyonszerzéssel vádolják őket. (MTI) Újabb amerikai tengerészgyalogosegység száll partra Libanonban, ezúttal Bejrúttól hat kilométerre. Folytatja tevékenységét az iszlám bizottság Irán ígéretet tett arra, hogy választ ad a közép-keleti háború megszüntetésén munkálkodó iszlám bizottság javaslataira - közölte vasárnap egy szaúd-arábiai lapnak adott nyilatkozatában Habib Satti, az Iszlám Konferencia szervezetének főtitkára. Satti cáfolta azokat a korábbi jelentéseket, amelyek szerint a bizottság békéltető tevékenysége kudarcot vallott volna. Az iszlám bizottság többek között azt javasolta, hogy Irak és Irán fogadja el az 1975-ös algíri egyezménynek a két ország határára vonatkozó előírásait, hogy létesítsenek bizottságot a háborús felelősség kivizsgálására és pénzalapot a háborús károk felszámolására. Irak már korábban elfogadta ezeket a feltételeket. Eközben — mint a két fél hadijelentéseiből kitűnik — ha mérsékelt hevességgel is, de tovább folytatódtak a harcok a frontokon. A bagdadi főparancsnokság közleménye szerint az iraki erők vasárnap 17 ellenséges katonát öltek meg. Iraki helikopterek sikeres támadásokat hajtottak végre — hangzik a közlemény. Az IRNA iráni hírügynökség beszámolt arról, hogy az iraki erők heves ágyútűz alá vették Abadan déliráni olajipari központot. A támadás következtében hét ember meghalt. Az iraki tüzérségi támadás feltehetően válasz volt arra, hogy az irániak korábban Basra iraki város közelében olajipari berendezéseket romboltak szét. (AFP) Indiai-pakisztáni csúcstalálkozó — Utat nyitottunk a pakisztáni— indiai kapcsolatok javulásának — jelentette ki Ziaui Hak pakisztáni elnök Új -Delhiben, miután rövid megbeszélést tartott Indira Gandhi indiai kormányfővel. Ez volt az első hivatalos indiai—pakisztáni csúcstalálkozó Indira Gandhi és az azóta kivégzett Zulfikar Ali Bhutto tíz évvel ezelőtti szimlai tanácskozása óta. A találkozót mind a két vezető szívélyesnek és őszintének nevezte. Ziaui Hak csupán rövid időre szakította meg délkelet-ázsiai körútját Indiában. Új-Delhi után Thaiföldre, majd Indonéziába, Malaysiába és Szingapúrba látogat. A tárgyalások után kiadott közös közlemény szerint Ziaui Hak és Indira Gandhi megállapodott abban, hogy pakisztáni és indiai tisztségviselőkből bizottságot állítanak fel a két ország közötti együttműködés elősegítésére, és kidolgozzák a Pakisztán és India közötti megállapodástervezeteket. Elhatározták, hogy megbeszéléseiket jövőre, az el nem kötelezett országok márciusi, új-delhi csúcstalálkozóján folytatják. (AP) Indira Gandhi indiai miniszterelnök hagyományos muzulmán mozdulattal üdvözli Ziaui Hak pakisztáni elnököt. Az USA Nicaragua biztonságát fenyegeti ( HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A nicaraguai külügyminiszter, Miguel D’Escoto Brockmann keményen bírálta az Egyesült Államokat amiatt, hogy a térség„Izraeljévé” akarja változtatniHondurast. A nicaraguai diplomácia vezetője — aki a managuai repülőtéren nyilatkozott az újságíróknak, mielőtt bulgáriai, illetve magyarországi hivatalos látogatásra indult volna — hangsúlyozta, hogy az amerikai kormányzat Hondurasban szeretné viszszaszerezni azt a befolyást, amit a Malvin-válság következtében Argentínában elveszített. Ám Honduras felfegyverzése, s a tervezett amerikai—hondurasi hadgyakorlat veszélyes játék a tűzzel, amely könnyen lángra lobbanthatja egész Közép- Amerikát — mondta Miguel d’Escoto. Az Egyesült Államok támogat egy olyan, Honduras területéről kiinduló titkos hadműveletet, amelynek célja a nicaraguai sandinista rendszer aláásása — közölte a Newsweek amerikai hírmagazin e heti száma. A titkos akció eredeti célja a salvadori hazafiak fegyverutánpótlási vonalainak felszámolása lett volna. A néhai Somoza diktátor volt nemzeti gárdistáinak bevonásával azonban az akció szervezői túllőttek a célon és ez a Nicaragua és Honduras közötti háború, és Washingtonnak e háborúba való belekeveredése veszélyével fenyeget — írja a Newsweek. (AFP) A bolíviai elnök országa újjáépítéséről Hernan Siles Zuazo elnök, aki a katonai rezsim bukását követően októberben vette át tisztségét, vasárnap Catavi bányászközpontban beszélt abból az alkalomból, hogy 30 évvel ezelőtt államosították az ország ónbányáit. Az államfő beszédében ismertette a pénteken nyilvánosságra hozandó nemzeti újjáépítési terv általános irányelveit. Közölte, hogy a lakosság óhajának megfelelően megállapítják a dolgozók minimális mozgóbérét, az újjáépítési terv keretében rögzítik a dollár árfolyamát, szigorú ellenőrzésnek vetik alá a közszükségleti cikkek árát, megfékezik az inflációt és új beruházási politikát vezetnek be. Az államfő arról is beszámolt, hogy Bolíviában a munkásönigazgatás megteremtésére törekednek. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1982. november 2., kedd A spanyolországi változások A madridi éjszakában az évtizedek óta első baloldali áttörést ünneplő tömeg a i Puerta del goi téren éppen az állambiztonsági hivatal, az egykor rettegett DGS palotája előtt vonult el. Hét esztendeje a végnapjait élő Franco-diktatúrában még ide hurcolták az antifasisztákat , most az épület őrzésére kirendelt rendőrök békésen nézték a vörös zászlókat lengető, piros rózsákkal integető, daloló, táncoló embereket. A tömeg a szocialisták alig háromszáz méternyire levő választási főhadiszállása, a Palace Szálló felé hömpölygött.A helyszín, ahonnan Felipe González főtitkár, immár az ország jövendő miniszterelnökeként szólt az egybegyűltekhez, maga is többszörösen jelképes. A Palace Szálló éppen a képviselőház épületével áll átellenben. Mekkorát fordult a Világ Spanyolországban is, ha negyvenhárom évvel a polgárháború után a „vesztesek” — most a választópolgárok szabad többségi akaratnyilvánításának jóvoltából — a kormányzati padsorokba vonulnak be a parlamentbe. Oda, amelynek mennyezetén és karzatain még csak húsz hónapja egy Tejero nevű fasiszta csendőralezredes puccsista különítményének golyószórói ütöttek sebet. Ha „csak” ennyi változott volna most Spanyolországban, az sem lenne kevés. Még akkor sem, ha az elsöprő szocialista választási győzelem mögött felsejlenék a maradást, sőt a visszalépést hirdető jobboldal ugyancsak megszilárdult hadrendjei. Amennyire megnyugtató, hogy a nyílt fasiszták eltűntek a parlamenti politikai színképből, annyira nyugtalanító, hogy szavazótáboruk leolvadása a másik oldalon alighanem éppen ennek a nyakkendős-mellényes „civilizált” jobboldalnak a választói hátterét erősítette. Ennek a konzervatív ellenzéknek az a Fraga volt Franco miniszter a vezére, aki elkövette azt a taktikai hibát, hogy megengedte korteseinek a fölöttébb aggasztó érvet, miszerint, ha 1981. február 23-án ő lett volna a kormányfő, a puccskísérletre nem került volna sor. Az eleddig kormányzó centrista párt felbomlásával szerteszéledt hívek bizonyos hányada Fraga keresztény nemzeti, antikommunista és Amerika-barát kurzusára adta voksát. Arra a programra, amely szinte törvényszerűen, a konzervatív katonai és egyházi körök, a nagytőke, és — persze — a reagani Egyesült Államok támogatásátélvezte. A szocialisták tudják, hogy nehéz örökséget vesznek át. „Változást” és nem „átalakítást” ígértek, régóta esedékes, megkésett polgári demokratikus reformokat, nem a társadalomszerkezet forradalmi megváltoztatását. Közigazgatási reformot, alkotmányvédő büntető és katonai törvényeket, a nemzetiségi és regionális autonómiák végigvitelét, egészségügyileg indokolt esetben büntetlen terhességmegszakítást. A gazdaságpolitikában a kétmilliós munkanélküliség négy év alatt 800 ezer új munkahellyel való enyhítését, szelektív iparfejlesztést, a magánkezdeményezés támogatását, a meglevő állami vállalatok befektetéseinek a gazdasági válság leküzdésére irányítását, és egyetlen államosításként az elektromos távvezeték-hálózat kézbe vételét. A szocialisták olyan programot hirdettek, amelyet a velük egy listán induló polgári reformer erők is aláírhattak, és széles középrétegek nyugodtan megszavazhattak. Alighanem azzal is tisztában vannak, hogy a változástól emiatt is volt annyira vonzó ez a jelszó — az emberek szinte egyik pillanatról a másikra sorsuk jobbra fordulását várják, ezért már gazdaságpolitikai programjuk bevezetőjében figyelmeztetnek rá, hogy a jelen világgazdasági helyzetben, a spanyol termelő struktúrák elmaradottsága folytán nem képzelhető el „sem könnyű, sem közeli megoldás”. Felipe González új kormányának minden bizonnyal sajátos „kétfrontos harcot” kell majd vívnia — egyfelől a jobboldal támadásai ellen, másfelől saját választói felfokozott várakozásainak lehető legteljesebb kielégítéséért. A változás jelszava olyan vonzó volt, hogy nemcsak a polgári oldalról, hanem a balról, az SKP-tól is jelentős erőket vitt át a szocialisták táborába. (Az SKP 23 mandátumból 18-at, 1 millió 911 ezer szavazójából több mint egymilliót elveszített, korábban 10,4 százalékos szavazataránya 3,8 százalékra süllyedt, és ezzel a kommunista képviselők elvesztették önálló parlamenti csoportjukat, ami azt jelenti, hogy csupán korlátozott időben fejthetik ki álláspontjukat a vitákban.) Egyelőre még nincs kollektív válasz a kérdésre, hogy vajon a „hasznosan szavazni” óhaja mellett, mennyi volt a szerepe ebben az eredményben annak, hogy — mint Santiago Carrillo főtitkár még egy választási gyűlésen megjegyezte — sokan nem láttak elég különbséget a szocialisták és a kommunisták programja között, s mennyit ártott a párt tekintélyének és befolyásának az SKP-ban a tavalyi X. kongresszustkövetően kiújult, bal- és jobboldali szakadásokra, a vezető testületekből és a pártból való kizárásokra vezető vita. A tanulságok feltárása azért is fontos, mert a kommunisták és az általuk vezetett nagy szakszervezeti központ, a Munkásbizottságok támogatása a parlamenti képviseleti arányon túlmutató erőként segítheti a szocialista kormányt progresszív szándékainak valóra váltásában, a jobboldal ellentámadásainak visszaverésében. Márpedig ez utóbbiakban aligha csupán belpolitikai okokból nem lesz hiány. Az Egyesült Államokban élénk gyanakvás fogadta azokat az üdvözlő nyilatkozatokat, amelyekben a francia szocialisták szorosabb Földközi-tenger melléki együttműködést, görög elvbarátaik pedig ennél határozottabb tartalmú összefogást ajánlottak a spanyol szocialistáknak. Egy ilyen összehangolásnak akár a puszta gondolata is érthető módon vörös posztó Washington szemében. Kivált, hogy a spanyol szocialisták — a kiegyensúlyozottabbá tétel érdekében — újra kívánják tárgyalni az előző kormány által az Egyesült Államokkal már aláírt katonai szerződést, amely a támaszpontok használatát is szabályozza. Mi több, máris be akarják fagyasztani a NATO katonai szervezetéhez való csatlakozásról az elődeik által megkezdett tárgyalásokat; programjuk szerint céljuk a NATO katonai szervezetétől való fokozatos elszakadás, ami távolabbi ígéretként a már ténnyé vált atlanti szövetségi tagságról tartandó népszavazással párosul. (Igaz, a kommunisták figyelmeztetnek, minél több hét és hónap múlik el, az esetleges kilépés a dolog természeténél fogva annál nehezebb lesz . ..) A spanyol nép többsége ezen az október végi napon a változásra szavazott. Ebből a történelmi előzmények ismeretében a szocialisták kormányra kerülésével az első nagy lépés már megvalósult. Az út azonban hosszú lesz, és hétköznapok nehéz, sok próbatételt tartogató munkája kell hozzá, hogy végig is lehessen rajta menni. Serény Péter ISMÉT KÉSZÜLŐDNEK Újabb évforduló — újabb rendzavarási kísérlet. Ezúttal november 10-ét jelölte ki „nagyszabású akciók" napjául Lengyelországban az illegális ellenséges vezérkar. A feloszlatott Szolidaritás címkéjét használó csoportok röpcéduláikon, plakátjaikon a Szolidaritás bejegyzésének második évfordulójára sztrájkot és tüntetéseket, valamint egyéb tiltakozó akciókat helyeznek kilátásba. A taktika érthető: ha most kudarcot vall a terv, még mindig hivatkozni lehet az éppen előkészítés alatt álló következő akcióra. Az illegális csoportok irományai természetesen igen kevesekhez jutnak el — a terjesztésről a Szabad Európa és más, lengyel nyelven sugárzó rádióadók gondoskodnak, így a legfeljebb pár tucat példányban készített röpcédula, instrukció tartalma sokkal, de sokkal több emberhez jut el. Utasításokban nincs hiány. A rövidhullámon adott instrukciók azt bizonyítják: a szervezők ismét a félrevezetett emberek, főként a fiatalok háta mögül s az ő veszélyeztetésükkel készülnek a kon-frontáció kiprovokálására. Sietnek, mert tudják: az idő nem kedvez nekik. Az augusztus 31-i, majd a szakszervezeti törvény elfogaddsa utáni események bebizonyították: az ellenséges erők bázisa egyre szűkül. Nem képesek már nagyobb sztrájkakciót szervezni, a tüntetésekbe sem tudják bevonni a nagyüzemek munkásait. Pedig az, amire az illegális Szolidaritás védőügyvédévé előlépett Fehér Ház hivatkozik — éppen a lengyel munkásosztály jogainak állítólagos támogatása. Úgy látszik, az idő azért is sürgeti őket, mert a népgazdaság, ha lassan is, de kezd talpraállni. Lehetségesnek tetszik az ellátás minimális javítása is. Az ellenforradalmi szervezetek most az emberek fáradtságát, a gondok miatti ingerültséget akarják még egyszer politikai tőkévé változtatni. A kalandor akciók veszélyeire figyelmeztetett a múlt heti KB- ülésen elmondott beszédében Wojciech Jaruzelski is, hangsúlyozva, hogy a párt és az állam határozottan fellép az ellenséges akciókkal szemben — ugyanakkor kész a dialógusra, megegyezésre minden egészséges társadalmi erővel. Varsó, november 1. Miklós Gábor Megemlékezés a bolgár sajtó napjáról ( SZÓFIAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Ünnepi gyűlésen emlékeztek meg hétfőn a szófiai Nemzeti Kultúrpalotában a bolgár sajtó napjáról, amely egyúttal testvérkapunk, a Rabotnicseszko Delo ünnepe is. Ünnepi beszédében Jordán Jotov, a BKP KB lapjának főszerkesztője felidézte az idén 90 éves bolgár pártsajtó történelmének nevezetes állomásait. Kilenc évtizeddel ezelőtt, 1892. november 1-én jelent meg először a Rabotnik, a Dimiter Blagoev vezette bolgár szociáldemokrata párt lapja, amely kezdettől aktívan együttműködött a lenini Iszkrával, majd a Pravdával. A Rabotnik haladó hagyományait követő Rabotnicseszko Delo első példányára az 1927. március 5-i dátumot nyomták. A szocialista forradalom 1944. szeptember 9-i győzelme után a Rabotnicseszko Delo a szocialista építőmunka kollektív szervezője, propagandistája és agitátora lett. A kül- és belföldön egyaránt legolvasottabb bolgár napilap példányszáma ma meghaladja a 800 ezret. A bolgár sajtó napján hétfőn kitüntetéseket adtak át. P. M.