Népszabadság, 1982. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

2 Keresztények és drúzok összecsapásai Libanonban Kairó és Tel-Aviv vitája Tabáról - Nemzetközi vizsgálat az izraeli hadsereg bűntetteiről Fegyveres összecsapások voltak vasárnap a Bejrúttól délkeletre fek­vő Kaifun városban keresztény mi­­licisták és drúz harcosok között. A harcokban tüzérségi erőket és akna­vetőket is bevetettek. A vasárnapi lövöldözés a legsúlyosabb összetűzés volt október 15-e óta, amikor izraeli fegyveresek vették át az ellenőrzést e térségben a több napos keresztény —drúz villongások után. (Az izrae­liek egy hét múlva kivonultak a kör­zetből, de a vasárnapi lövöldözések után több izraeli harckocsit vissza­vezényeltek a helyszínre.) A nemzetközi erők kötelékében Bejrútban levő amerikai tengerész­­gyalogos egységek is támogathatják a libanoni központi hadsereget ab­ban, hogy fennhatóságát kiterjessze a főváros keresztények lakta keleti részére is. Ezt hétfőn engedélyezte Ronald­ Reagan amerikai elnök. A nemzetközi erők francia és olasz egy­ségei már korábban engedélyt kap­tak az akció segítésére. Safik al-Vazzan libanoni kormány­fő és belügyminiszter hétfőn kijelen­tette: a libanoni állampolgárságtól való megfosztás büntetését fontolgat­ja azokkal szemben, akik az izraeli megszállóikkal együttműködve kárt okoznak Libanonnak. Ez azokra a tisztségviselőkre is vonatkozik, akik az Izrael által megszállt területeken részt vesznek a helyzet „bizonyos normalizálására” irányuló (izraeli) kísérletekben­­— mondotta a libano­ni kormányfő. Egyébként az izraeli hadsereg szó­vivője azt állította, hogy vasárnap szíriai területről tüzet nyitottak a libanoni Bekaa-völgy felett felderítő repüléseket végző izraeli harci gé­pekre. Jichak Samir izraeli külügy­miniszter vasárnap esti televíziós in­terjújában kijelentette, hogy Szíria állítólagos akcióját Izrael a „libano­ni tűzszünet rendkívül komoly meg­sértésének” tekinti. Samir nyilván azért támadta Szíriát, hogy ismét iga­zolhassa valamivel az izraeli csapa­tok elhúzódó libanoni jelenlétét. (Reuter)* Szombaton Oslóban kétnapos nem­zetközi konferencia kezdődött az iz­raeli hadsereg libanoni bűntetteinek kivizsgálására. A konferenciára 350 személyiség érkezett a világ minden tájáról. A nemzetközi jogászbizott­ság mintegy ötven tanút hallgat majd meg, akik a harcok idején Li­banonban tevékenykedtek. A tanú­vallomásokat filmfelvételekkel, fény­képekkel és diapozitívokkal egészítik ki. A vizsgálatot a Nobel-békedíjas és Lenin-díjas Sean MacBride ve­zeti. A neves ír politikus megnyitó beszédében közölte, hogy levélben kérte Menahem Begin izraeli kor­mányfőt: izraeli szakértők is vegye­nek részt a nemzetközi fórumon. Iz­raeli részről azonban ezt elutasítot­ták. (TASZSZ) • • Izrael feltételhez köti az Egyip­tommal tisztázatlan határkérdés megvitatását. A tabai határkörzet ügyét a kormány a kétoldalú kap­csolatok normalizálását előíró ösz­­szes megállapodás újratárgyalásá­nak részeként hajlandó tanácskozás tárgyává tenni — közölte vasárnap a kabinet üléséről tájékoztató szóvi­vő. Az ügyben Kám­ál Hasszán Ali egyiptomi külügyminiszter az elmúlt hét folyamán üzenetben fordult iz­raeli kollégájához, az ügy újratár­gyalását kérve. Az ügy közvetlen előzménye, hogy a körzetben, ame­lyet a Sínai-félsziget egyéb területei­vel áprilisban nem adott vissza Iz­rael Egyiptomnak, egy izraeli vál­lalkozó szállodát épített, amit tegnap átadtak rendeltetésének. Egyiptom elutasítja a szálló működtetését. Ali az Al-Szijasza című hetilap­nak nyilatkozva másfelől felszólítot­ta Husszein jordániai királyt: csat­lakozzék a „béketárgyalásokhoz”. A király egyébként november végén Washingtonba látogat. Egyiptomi belpolitikai hír, hogy előzetes letartóztatásba helyezték szombaton Eszmat Szadatot, a néhai elnök öccsét, és három fiát. Egy va­sárnapi kairói­­ lapjelentés szerint korrupcióval és jogtalan vagyonszer­zéssel vádolják őket. (MTI) Újabb amerikai tengerészgyalogos­egység száll partra Libanonban, ez­úttal Bejrúttól hat kilométerre. Folytatja tevékenységét az iszlám bizottság Irán ígéretet tett arra, hogy vá­laszt ad a közép-keleti háború meg­szüntetésén munkálkodó iszlám bi­zottság javaslataira - közölte va­sárnap egy szaúd-arábiai lapnak adott nyilatkozatában Habib Satti, az Iszlám Konferencia szervezetének főtitkára. Satti cáfolta azokat a ko­rábbi jelentéseket, amelyek szerint a bizottság békéltető tevékenysége kudarcot vallott volna. Az iszlám bizottság többek között azt javasolta, hogy Irak és Irán fo­gadja el az 1975-ös algíri egyezmény­nek a két ország határára vonatkozó előírásait, hogy létesítsenek bizott­ságot a háborús felelősség kivizsgá­lására és pénzalapot a háborús ká­rok felszámolására. Irak már koráb­ban elfogadta ezeket a feltételeket. Eközben — mint a két fél hadije­lentéseiből kitűnik — ha mérsékelt hevességgel is, de tovább folytatód­tak a harcok a frontokon. A bagdadi főparancsnokság közleménye szerint az iraki erők vasárnap 17 ellenséges katonát öltek meg. Iraki helikopterek sikeres támadásokat hajtottak végre — hangzik a közlemény. Az IRNA iráni hírügynökség be­számolt arról, hogy az iraki erők he­ves ágyútűz alá vették Abadan dél­iráni olajipari központot. A táma­dás következtében hét ember meg­halt. Az iraki tüzérségi támadás fel­tehetően válasz volt arra, hogy az irániak korábban Basra iraki város közelében olajipari berendezéseket romboltak szét. (AFP) Indiai-pakisztáni csúcstalálkozó — Utat nyitottunk a pakisztáni— indiai kapcsolatok javulásának — jelentette ki Ziaui Hak pakisztáni el­nök Új -Delhiben, miután rövid meg­beszélést tartott Indira Gandhi in­diai kormányfővel. Ez volt az első hivatalos indiai—pakisztáni csúcsta­lálkozó Indira Gandhi és az azóta ki­végzett Zulfikar Ali Bhutto tíz év­vel ezelőtti szimlai tanácskozása óta. A találkozót mind a két vezető szí­vélyesnek és őszintének nevezte. Ziaui Hak csupán rövid időre sza­kította meg délkelet-ázsiai körútját Indiában. Új-Delhi után Thaiföldre, majd Indonéziába, Malaysiába és Szingapúrba látogat. A tárgyalások után kiadott közös közlemény szerint Ziaui Hak és In­dira Gandhi megállapodott abban, hogy pakisztáni és indiai tisztségvi­selőkből bizottságot állítanak fel a két ország közötti együttműködés elősegítésére, és kidolgozzák a Pa­kisztán és India közötti megállapo­­dástervezeteket. Elhatározták, hogy megbeszéléseiket jövőre, az el nem kötelezett országok márciusi, új-del­hi csúcstalálkozóján folytatják. (AP) Indira Gandhi indiai miniszterelnök hagyományos muzulmán mozdulattal üdvözli Ziaui Hak pakisztáni elnököt. Az USA Nicaragua biztonságát fenyegeti ( HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A nicaraguai külügyminiszter, Mi­­guel D’Escoto Brockmann kemé­nyen bírálta az Egyesült Államokat amiatt, hogy a térség­­„Izraeljévé” akarja változtatni­­Hondurast. A nicaraguai diplomácia vezetője — aki a managuai repülőtéren nyi­latkozott az újságíróknak, mielőtt bulgáriai, illetve magyarországi hi­vatalos látogatásra indult volna — hangsúlyozta, hogy az amerikai kor­mányzat Hondurasban szeretné visz­­szaszerezni azt a befolyást, amit a Malvin-válság következtében Argen­tínában elveszített. Ám Honduras felfegyverzése, s a tervezett ameri­kai—hondurasi hadgyakorlat veszé­lyes játék a tűzzel, amely könnyen lángra lobbanthatja egész Közép- Amerikát — mondta Miguel d’Escoto.­­ Az Egyesült Államok támogat egy olyan, Honduras területéről kiindu­ló titkos hadműveletet, amelynek cél­ja a nicaraguai sandinista rendszer aláásása — közölte a Newsweek ame­rikai hírmagazin e heti száma. A tit­kos akció eredeti célja a salvadori hazafiak fegyverutánpótlási vonalai­­nak felszámolása lett volna. A né­hai Somoza diktátor volt nemzeti gárdistáinak bevonásával azonban az akció szervezői túllőttek a célon és ez a Nicaragua és Honduras közötti háború, és Washingtonnak e hábo­rúba való belekeveredése veszélyével fenyeget — írja a Newsweek. (AFP) A bolíviai elnök országa újjáépítéséről Hernan Siles Zuazo elnök, aki a katonai rezsim bukását követően ok­tóberben vette át tisztségét, vasárnap Catavi bányászközpontban beszélt abból az alkalomból, hogy 30 évvel ezelőtt államosították az ország ón­bányáit. Az államfő beszédében ismertette a pénteken nyilvánosságra hozandó nemzeti újjáépítési terv általános irányelveit. Közölte, hogy a lakos­ság óhajának megfelelően megálla­pítják a dolgozók minimális mozgó­bérét, az újjáépítési terv keretében rögzítik a dollár árfolyamát, szigo­rú ellenőrzésnek vetik alá a köz­szükségleti cikkek árát, megfékezik az inflációt és új beruházási politi­kát vezetnek be. Az államfő arról is beszámolt, hogy Bolíviában a mun­kásönigazgatás megteremtésére tö­rekednek. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1982. november 2., kedd A spanyolországi változások A madridi éjszakában az évtize­­­­dek óta első baloldali áttörést ünneplő tömeg a i Puerta del goi té­ren éppen az állambiztonsági hiva­tal, az egykor rettegett DGS palotá­ja előtt vonult el. Hét esztendeje a végnapjait élő Franco-diktatúrában még ide hurcolták az antifasisztákat , most az épület őrzésére kirendelt rendőrök békésen nézték a vörös zászlókat lengető, piros rózsákkal in­tegető, daloló, táncoló embereket. A tömeg a szocialisták alig háromszáz méternyire levő választási­­ főhadi­szállása, a Palace Szálló felé höm­­pölygött.­­A helyszín, ahonnan Felipe González főtitkár, immár az ország jövendő miniszterelnökeként szólt az egybegyűltekhez, maga is többszörö­sen jelképes. A Palace Szálló éppen a képviselőház épületével áll átellen­­ben. Mekkorát fordult a Világ Spa­nyolországban is, ha negyvenhárom évvel a polgárháború után a „vesz­tesek” — most a választópolgárok szabad többségi akaratnyilvánításá­nak jóvoltából — a kormányzati pad­sorokba vonulnak be a parlamentbe. Oda, amelynek mennyezetén és kar­zatain még csak húsz hónapja egy Tejero nevű fasiszta csendőralezre­des puccsista különítményének go­lyószórói ütöttek sebet. Ha „csak” ennyi változott volna most Spanyolországban, az sem len­ne kevés. Még akkor sem, ha az el­söprő szocialista választási győzelem mögött felsejlenék a maradást, sőt a visszalépést hirdető jobboldal ugyan­csak megszilárdult hadrendjei. Amennyire megnyugtató, hogy a nyílt fasiszták eltűntek a parlamenti po­litikai színképből, annyira nyugtala­nító, hogy szavazótáboruk leolvadá­sa a másik oldalon alighanem éppen ennek a nyakkendős-mellényes „ci­vilizált” jobboldalnak a választói hátterét erősítette. Ennek a konzer­vatív ellenzéknek az a Fraga volt Franco­ miniszter a vezére, aki elkö­vette azt a taktikai hibát, hogy meg­engedte korteseinek a fölöttébb ag­gasztó érvet, miszerint, ha 1981. feb­ruár 23-án ő lett volna a kormány­fő, a puccskísérletre nem került vol­na sor. Az eleddig kormányzó cent­rista párt felbomlásával szerteszéledt hívek bizonyos hányada Fraga ke­resztény nemzeti, antikommunista és Amerika-barát kurzusára adta vok­­sát. Arra a programra, amely szinte törvényszerűen, a konzervatív kato­nai és egyházi körök, a nagytőke, és — persze — a reagani Egyesült Ál­lamok támogatását­­élvezte. A szocialisták tudják, hogy nehéz örökséget vesznek át. „Változást” és nem „átalakítást” ígértek, régóta ese­dékes, megkésett polgári demokrati­kus reformokat, nem a társadalom­­szerkezet forradalmi megváltoztatá­sát. Közigazgatási reformot, alkot­mányvédő büntető és katonai törvé­nyeket, a nemzetiségi és regionális autonómiák végigvitelét, egészség­ügyileg indokolt esetben büntetlen terhességmegszakítást. A gazdaság­­politikában a kétmilliós munkanél­küliség négy év alatt 800 ezer új munkahellyel való enyhítését, sze­lektív iparfejlesztést, a magánkezde­ményezés támogatását, a meglevő ál­lami vállalatok befektetéseinek a gazdasági válság leküzdésére irányí­tását, és egyetlen államosításként az elektromos távvezeték-hálózat kézbe vételét. A szocialisták olyan progra­mot hirdettek, amelyet a velük egy listán induló polgári reformer erők is aláírhattak, és széles középréte­gek nyugodtan megszavazhattak. Alighanem azzal is tisztában van­nak, hogy a változástól­­ emiatt is volt annyira vonzó ez a jelszó — az emberek szinte egyik pillanatról a másikra sorsuk jobbra fordulását várják, ezért már gazdaságpolitikai programjuk bevezetőjében figyel­meztetnek rá, hogy a jelen világgaz­dasági helyzetben, a spanyol termelő struktúrák elmaradottsága folytán nem képzelhető el „sem könnyű, sem közeli megoldás”. Felipe González új kormányának minden bizonnyal sa­játos „kétfrontos harcot” kell majd vívnia — egyfelől a jobboldal táma­dásai ellen, másfelől saját választói felfokozott várakozásainak lehető legteljesebb kielégítéséért. A változás jelszava olyan vonzó volt, hogy nemcsak a polgári oldal­ról, hanem a balról, az SKP-tól is jelentős erőket vitt át a szocialisták táborába. (Az SKP 23 mandátumból 18-at, 1 millió 911 ezer szavazójából több mint egymilliót elveszített, ko­rábban 10,4 százalékos szavazatará­nya 3,8 százalékra süllyedt, és ezzel a kommunista képviselők elvesztet­ték önálló parlamenti csoportjukat, ami azt jelenti, hogy csupán korlá­tozott időben fejthetik ki álláspont­jukat a vitákban.) Egyelőre még nincs kollektív válasz a kérdésre, hogy vajon a „hasznosan szavazni” óhaja mellett, mennyi volt a szerepe ebben az eredményben annak, hogy — mint Santiago Carrillo­­ főtitkár még egy választási gyűlésen megje­gyezte — sokan nem láttak elég kü­lönbséget a szocialisták és a kommu­nisták programja között, s mennyit ártott a párt tekintélyének és befo­lyásának az SKP-ban a tavalyi X. kongresszust­­követően kiújult, bal- és jobboldali szakadásokra, a vezető testületekből és a pártból való kizá­rásokra vezető vita. A tanulságok feltárása azért is fontos, mert a kom­munisták és az általuk vezetett nagy szakszervezeti központ, a Munkás­bizottságok támogatása a parlamenti képviseleti arányon túlmutató erő­ként segítheti a szocialista kormányt progresszív szándékainak valóra vál­tásában, a jobboldal ellentámadásai­nak visszaverésében. Márpedig ez utóbbiakban aligha csupán belpolitikai okokból nem lesz hiány. Az Egyesült Államokban élénk gyanakvás fogadta azokat az üdvözlő nyilatkozatokat, amelyek­ben a francia szocialisták szorosabb Földközi-tenger melléki együttműkö­dést, görög elvbarátaik pedig ennél határozottabb tartalmú összefogást ajánlottak a spanyol szocialistáknak. Egy ilyen összehangolásnak akár a puszta gondolata is érthető módon vörös posztó Washington szemében. Kivált, hogy a spanyol szocialisták — a kiegyensúlyozottabbá tétel érde­kében — újra kívánják tárgyalni az előző kormány által az Egyesült Ál­lamokkal már aláírt katonai szerző­dést, amely a támaszpontok haszná­latát is szabályozza. Mi több, máris be akarják fagyasztani a NATO ka­tonai szervezetéhez való csatlakozás­ról az elődeik által megkezdett tár­gyalásokat; programjuk szerint cél­juk a NATO katonai szervezetétől való fokozatos elszakadás, ami távo­labbi ígéretként a már ténnyé vált atlanti szövetségi tagságról tartandó népszavazással párosul. (Igaz, a kom­munisták figyelmeztetnek, minél több hét és hónap múlik el, az eset­leges kilépés a dolog természeténél fogva annál nehezebb lesz . ..) A spanyol nép többsége ezen az ok­tóber végi napon a változásra szava­zott. Ebből a történelmi előzmények ismeretében a szocialisták kormány­ra kerülésével az első nagy lépés már megvalósult. Az út azonban hosszú lesz, és hétköznapok nehéz, sok pró­batételt tartogató munkája kell hoz­zá, hogy­­ végig is lehessen rajta menni. Serény Péter ISMÉT KÉSZÜLŐDNEK Újabb évforduló — újabb rend­zavarási kísérlet. Ezúttal novem­ber 10-ét jelölte ki „nagyszabású akciók" napjául Lengyelországban az illegális ellenséges vezérkar. A feloszlatott Szolidaritás címkéjét használó csoportok röpcéduláikon, plakátjaikon a Szolidaritás bejegy­zésének második évfordulójára sztrájkot és tüntetéseket, valamint egyéb tiltakozó akciókat helyeznek kilátásba. A taktika érthető: ha most ku­darcot vall a terv, még mindig hivatkozni lehet az éppen előké­szítés alatt álló következő akció­ra. Az illegális csoportok iromá­nyai természetesen igen kevesek­hez jutnak el — a terjesztésről a Szabad Európa és más, lengyel nyelven sugárzó rádióadók gon­doskodnak, így a legfeljebb pár tucat példányban készített röp­cédula, instrukció tartalma sokkal, de sokkal több emberhez jut el. Utasításokban nincs hiány. A rö­vidhullámon adott instrukciók azt bizonyítják: a szervezők ismét a félrevezetett emberek, főként a fiatalok háta mögül s az ő veszé­lyeztetésükkel készülnek a kon-­­frontáció kiprovokálására. Siet­nek, mert tudják: az idő nem ked­vez nekik. Az augusztus 31-i, majd a szakszervezeti törvény elfogadd­­­sa utáni események bebizonyítot­ták: az ellenséges erők bázisa egy­re szűkül. Nem képesek már na­gyobb sztrájkakciót szervezni, a tüntetésekbe sem tudják bevonni a nagyüzemek munkásait. Pedig az, amire az illegális Szolidaritás védőügyvédévé előlépett Fehér Ház hivatkozik — éppen a len­gyel munkásosztály jogainak állí­tólagos támogatása. Úgy látszik, az idő azért is sür­geti őket, mert a népgazdaság, ha lassan is, de kezd talpraállni. Le­hetségesnek tetszik az ellátás mi­nimális javítása is. Az ellenforra­dalmi szervezetek most az embe­rek fáradtságát, a gondok miatti ingerültséget akarják még egyszer politikai tőkévé változtatni. A kalandor akciók veszélyeire figyelmeztetett a múlt heti KB- ülésen elmondott beszédében Woj­­ciech Jaruzelski is, hangsúlyozva, hogy a párt és az állam határo­zottan fellép az ellenséges akciók­kal szemben — ugyanakkor kész a dialógusra, megegyezésre minden egészséges társadalmi erővel. Varsó, november 1. Miklós Gábor Megemlékezés a bolgár sajtó napjáról ( SZÓFIAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Ünnepi gyűlésen emlékeztek meg hétfőn a szófiai Nemzeti Kultúrpa­lotában a bolgár sajtó napjáról, amely egyúttal testvérk­apunk, a Rabotnicseszko Delo ünnepe is. Ün­nepi beszédében Jordán Jotov, a BKP KB lapjának főszerkesztője fel­idézte az idén 90 éves bolgár párt­sajtó történelmének nevezetes állo­másait. Kilenc évtizeddel ezelőtt, 1892. november 1-én jelent meg elő­ször a Rabotnik, a Dimiter Blagoev vezette bolgár szociáldemokrata párt lapja, amely kezdettől aktívan együttműködött a lenini Iszkrával, majd a Pravdával. A Rabotnik haladó hagyományait követő Rabotnicseszko Delo első pél­dányára az 1927. március 5-i dátu­mot nyomták. A szocialista forrada­lom 1944. szeptember 9-i győzelme után a Rabotnicseszko Delo a szocia­lista építőmunka kollektív szervező­je, propagandistája és agitátora lett. A kül- és belföldön egyaránt legol­vasottabb bolgár napilap példány­száma ma meghaladja a 800 ezret. A bolgár sajtó napján hétfőn ki­tüntetéseket adtak át. P. M.

Next