Népszabadság, 1983. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-31 / 76. szám

1983. március 31., csütörtök NÉPSZABADSÁG A Heves megyei pártbizottság ülése Az MSZMP Heves megyei Bizott­sága szerdán ülést tartott. Megtár­­gyalta és elfogadta a megye ener­giagazdálkodásának helyzetéről szóló jelentést. Ezután személyi kérdések­ben döntött. A pártbizottság — érdemeinek el­ismerése mellett — nyugállományba vonulása miatt felmentette első tit­kári beosztásából Vaskó Mihályt, a Központi Ellenőrző Bizottság tagját. A megyei pártbizottság első titká­rának Barta Alajost, a megyei párt­­bizottság titkárát választották meg. Az ülésen részt vett és felszólalt Németh Károly, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bizottság tit­kára. (MTI) Gyenes András Komárom megyében Gyenes András, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának elnöke szerdán Komárom megyébe látoga­tott. A vendéget Tatabányán a megyei pártbizottság székházában Antalóczy Albert első titkár és Mak­­ri Pál, a megyei tanács elnöke fo­gadta, és tájékoztatta a megye életé­ről, politikai, gazdasági helyzetéről, a pártmunka időszerű helyi felada­tairól. Ezután Gyenes András tájé­koztatót tartott aktuális kül- és bel­politikai kérdésekről. Ezen a megyei, járási, városi pártbizottságok, vala­mint a tömegszervezetek vezetői, képviselői vettek részt. A tájékoztató után Gyenes András a gyermelyi Petőfi Termelőszövetke­zetet kereste fel. Ott Tóth Béla, a tsz elnöke beszámolt a gazdaság eredményeiről, gondjairól. Elmondot­ta, hogy a múlt évben a szövetkezet termelési értéke már megközelítette a 770 millió forintot, nyeresége pedig meghaladta a 100 millió forintot. Végül Gyenes András megtekintet­te a tsz korszerű tésztagyárát, ame­lyet a gazdaság sütőipari, illetve ke­reskedelmi vállalattal társulva létesí­tett. (MTI) Előtérben a gyermek- és ifjúságvédelem A KISZ Központi Bizottságának ülése Szerdán — Fejti György első tit­kár elnökletével — ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága. A ta­nácskozáson megjelent és felszólalt Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztály­­vezetője. A testület Juhász Andrásnak, a KISZ KB titkárának előterjesztésé­ben megtárgyalta és elfogadta a ve­szélyeztetett gyermekek és fiatalok helyzetéről, az ifjúsági szövetség gyermek- és ifjúságvédelmi tevé­kenységéről szóló jelentést. Mivel az utóbbi években az erőfeszítések elle­nére nőtt a veszélyeztetett fiatalok száma, a jelentés különös figyelmet fordított a nevelőotthonokban ta­pasztalható körülményekre. Megál­lapította, hogy a jelentős anyagi rá­fordítások ellenére a nevelőotthonok egy részében nem megfelelőek az életkörülmények, a pedagógiai felté­telek, gondot okoz az önálló életkez­dés a nevelőotthon elhagyása után. A gyermek- és ifjúságvédelemről kö­zelmúltban született kormányzati döntések megfelelő alapot nyújtanak a helyzet javításához, ezért a köz­ponti bizottság végrehajtásuk meg­gyorsítását szorgalmazza. Ezután Varga Lászlónak, az úttö­rőszövetség főtitkárának és Nyitrai Istvánnak, a KISZ KB titkárának előterjesztésében a testület áttekin­tette a Magyar Úttörők Szövetségé­nek eddigi munkáját, értékelte az út­törő- és KISZ-szervezetek együttmű­ködését. Megállapította, hogy az út­törőszövetség betölti hivatását, prog­ramjai jól szolgálják politikai cél­jainkat, megfelelnek a kisdobosok, az úttörők érdeklődésének. A KISZ Központi Bizottsága ifjú­ságunk támogatásáról biztosítja a ni­­caraguai népet, ifjúságát, a Sandinis­ta Ifjúsági Szövetséget az ellenforra­dalmi lázadók, az Egyesült Államok szélesedő közép-amerikai beavatko­zása ellen vívott harcában. Üdvözli azokat az ifjúsági kezdeményezése­ket, amelyek a forradalmi Nicara­gua politikai, erkölcsi és anyagi tá­mogatását szolgálják. A központi bizottság tagjai és a meghívottak közül a napirendek vi­tájában 13-an szólaltak fel. (MTI) Dél-jemeni katonai küldöttség hazánkban Szaleh Muszleh Kasszem dandár­­tábornok, a Jemeni Szocialista Párt Központi Bizottságának tagja, a Je­meni Népi Demokratikus Köztársa­ság honvédelmi minisztere vezetésé­vel Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter meghívására kedden hivatalos, baráti látogatásra katonai delegáció érkezett hazánkba. (MTI) Palesztin szolidaritási gyűlés Salgótarjánban A Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért hazánkban tartóz­kodó küldöttsége, Najef Havatmeh főtitkár vezetésével szerdán Nógrád megyébe látogatott, és részt vett a Vegyépszer ottani gyárában tartott szolidaritási gyűlésen. Az esemény szónoka, dr. Sütő Gyula, a Magyar Szolidaritási Bizottság titkára han­goztatta: a magyar nép tevékenyen együtt érez az évtizedek óta hazájáért küzdő palesztin néppel. Elítélte az Egyesült Államok leplezetlenül kö­zel-keleti hegemóniára törekvő po­litikáját, majd azt hangsúlyozta: ku­darcra vannak ítélve azok a törekvé­sek, amelyek megkísérlik szétszórni, más arab népekbe beolvasztani a pa­lesztin népet. A nagygyűlésen felszólalt Najef Havatmeh főtitkár, majd Sulyok Istvánná, a Rádiótelefongyár szocia­lista brigádvezetője és Tóth István, a Vegyépszer egyik KISZ-alapszer­­vezetének titkára kért szót, hogy ki­fejezze Salgótarján dolgozóinak szo­lidaritását a palesztin nép igazságos harcával. (MTI) Adnan Kasszar kitüntetése Adnan Kasszarnak, a Bejrúti Keres­kedelmi és Ipari Kamara elnökének a magyar—libanoni kereskedelmi kamarai együttműködés és a két or­szág közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében kifejtett tevé­kenységéért a Magyar Népköztársa­ság Zászlórendjét adományozta az Elnöki Tanács. (MTI) Új üzem a Kossuth Nyomdában A Kossuth Nyomda 494 millió fo­rintos költséggel felépült új üzemé­ben befejeződött a próbagyártás. A négy nyomóműves színes ofszetrotá­ciós könyvnyomó gépek munkájával­­ a nyomda termelése másfélszeresére­­ emelkedhet. Az üzemet ma avatják­­ fel.­­ Óránként 1300 kötött könyv kerül ki az új üzemből. VARGA LÁSZLÓ FELVÉTELE — MTI FOTO • Mihez viszonyítunk? Az 1983. évi fogyasztóiár-terv Olvasók olyan leveleit bocsátotta rendelkezésemre a Népszabadság, melyekben az 1983. évi áralakulásról kérnek tájékoztatást. Ezek a levelek arról tanúskodnak, hogy a jelenlegi helyzetet sokan ellentmondásosnak tartják. Úgy vélik, az árak alakulása nincs összhangban az 1983. évi fo­­gyasztóiár-tervről korábban nyilvá­nosságra hozott tájékoztatásokkal. Vegyük ezért sorra azokat a tényeket és összefüggéseket, amelyek tisztáz­zák ezt a kérdést. Az 1983. évi népgazdasági terv a reáljövedelem 2 százalékos csökke­nésével számol, így kellett eljárni a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági feltételek miatt, na meg azért is, mert 1981-ben a reáljövedelem a ter­vezettet 2 százalékkal meghaladóan emelkedett. A reáljövedelem 1983-ra elgondolt 2 százalékos csökkentése ezt meghaladó reálbércsökkenést jelent, miután a béren kívüli juttatások ilyen mértékig korrigálják a reálbér­csökkenést. De a pénzbeli (nominá­lis) bér még emelkedik is, hiszen a bér a vállalatoknál a nyereség útján kapcsolatban áll a munkatermelé­kenységgel, és annak javulása függ­vényében emelkedik. Miből adódik a 7,5 százalék? A bérautomatizmus figyelembevé­telével a népgazdasági terv a fo­gyasztói árszínvonal 7,5 százalékos növelését irányozta elő. Az MSZMP Központi Bizottsága 1982 decemberében tárgyalta meg az idei népgazdasági terv kérdéseit. A hozott határozatról a Népszabadság­ban közlemény jelent meg. Ez öt szá­zaléknak jelezte a már megvalósult árintézkedések, illetve az 1983-ra már bejelentett lakbéremelés, az utazási kedvezmények szűkítésének és az utalványos tej megszüntetésének ha­tását, továbbá 2,5 százaléknak a sza­badáras termékek várható áremelke­dését. Ezzel összhangban hivatalosan bejelentették, hogy az 1983. évi ár­színvonal-növekedés nagyobb része az 1982. évben végrehajtott árintézkedé­sek hatásából adódik. a központi in­tézkedési körbe tartozó alapvető fo­gyasztási cikkeknél és szolgáltatások­nál a már bejelentetteken kívül nem tervezünk áremeléseket. Egy adott év árszínvonalának ala­kulására a megelőző év minden olyan ármozgása hatást gyakorol, amely ja­nuár 1-ét követően ment végbe. A január 1-i ármozgás azért nem, mert az azonos súllyal érinti mindkét évet. Vagyis amikor 7,5 százalékban jelöl­jük az évi árszintemelkedést, akkor ebben az előző évben végrehajtott évközi áremelkedések és az új ár­emelkedések együttes hatása összeg­ződik. Vegyük például az 1982. de­cember 4-én végrehajtott átlag 20,2 százalékos benzinár-emelkedést. Ez érzékelhetően nem emelte meg az 1982. évi fogyasztói árszínvonalat, hi­szen csupán 27 napon át érvényesült, viszont már 0,65 százalékkal emeli az 1983. évi árszínvonalat, mert az elő­ző évhez képest (27 nap híján) drágí­tást jelent. Életszínvonal-politikai okokból azért lényeges a megelőző évi és az új árintézkedések megkülönbözteté­se, mert ugyanez a béreknél is leját­szódik. A béremelés időpontjában rögzített reálbért csak azok az ár­­emelések csökkentik, amelyeket a béremelést követően hajtottak végre. Ez magyarázza, hogy a jelentésben egyaránt közlik az előző év azonos időszakával és az előző hónappal szemben bekövetkező árszintemelke­dést. A fogyasztói árak 1983. január havi alakulásáról a KSH a következő tájékoztatást adta: a fogyasztói árak színvonala 8,4%-kal haladta meg az elmúlt év januárit (vagyis az előző év azonos időszakát), de csak 0,8%­­kal az 1982. év decemberit (vagyis az előző hónapit). Feltűnhet, hogy az előző év azo­nos időszakának (a két januári idő­szaknak) összehasonlításában nem 7,5, hanem annál nagyobb árindex adódik. Ez így lesz az év közepéig. Az árindex ezt követően fog mérséklőd­ni. Az áralakulásnak ez a sajátossá­ga olyan években mutatkozik, ami­kor az előző évi áremelkedések zö­mét az év közepe után és elnyújtva hozzák. Éppen ez az 1982. évi árala­kulás jellemzője, és ennek tükörképét adja az 1983. évi áralakulás. Az 1983. január havi ármozgások­ban, azaz a múlt év decemberével szembeni 0,8 százalékos árszintemel­kedésben annak volt meghatározó szerepe, hogy a mezőgazdasági idény­cikkek árszínvonala — mint aho­gyan az a téli időszakban történni szokott — emelkedett. Ez — tehát a mezőgazdasági idénycikkek áremel­kedése — a­ost meghaladta a 40 szá­zalékot. Továbbá az év elején hajtot­ták végre a vasúti díjkedvezmények mérséklését. Szabad árak, hatósági árak A szabad árakat, azok körét és ter­mészetét is célszerű közelebbről szem­ügyre venni. Az 1957—1983. idő­szakban a korábban merev hatósági árrendszer fokozatosan a kereslet— kínálati viszonyok követelményeit fi­gyelembe vevő rugalmas ármecha­nizmus irányában változott. Ennek menete a következőképpen írható le: A szabadáras termékek és szolgál­tatások köre az 1957—67. időszakban jórészt a mező­gazdasági idénycikkek (zöldség, gyümölcs, egyes állati ter­mékek), valamint a magánkisipar kö­rére korlátozódott. Az 1968—1979. idő­szakban már az állami vállalatok és a kisipari szövetkezetek termékeinek egy részénél is a termelő és értékesí­tő vállalatok közötti áralku szabá­lyozta az árakat. Az árhatóságok a termékek és a szolgáltatások e köre­sben a tisztességtelen haszonról szóló kormányhatározat alapján ellenőrzik az áralkut és tesznek bűnvádi felje­lentést, vagy alkalmaznak szankció­kat ott, ahol törvényszegést vagy sza­bálysértést állapítanak meg. Az 1968. évi gazdasági reform alap­­gondolata az volt, hogy az árgarancia az átlagjövedelmű családok esetében a pénzjövedelem felhasználásának 50 százalékára vonatkozzék, ami az alsó jövedelemkategóriában a kiadások mintegy 70 százalékára terjed ki. A szélesebben értelmezett létfenntar­táshoz tartozó termékeket és szolgál­tatásokat soroltuk a hatósági árfor­mába. Ösztönzés is Jelenleg olyan ármechanizmussal dolgozunk, ahol a szabadáras szféra a fogyasztási árualap 57 százalékára terjed ki. Az 1979. évvel szembeni nö­vekményt két tényező magyarázza. Az egyik a lakossági fogyasztás szer­kezetének eltolódása a szabadáras termékek irányába. A másik a vá­lasztékot bővítő, kisebb mennyiség­ben vásárolt termékek gyártásában való érdekeltségnek a szabad árkép­zéssel történő előmozdítása. Ilyen in­tézkedés volt többek között az élel­miszeriparban egyes választékok ár­képzésének szabaddá tétele. A kenyér ára régen meg volt kötve. Ma pél­dául a zsemlekenyér szabadáras. Ré­gen a tej és tejtermékek ára kötött volt. Ma pl. az ízesített tejitalok ára szabad. Az ármechanizmus ilyen irányú változtatása nélkül nem tudtuk volna kibontakoztatni a mezőgazdasági nagyüzemekben az élelmiszer-ipari termelést. Ezek a változások a társa­dalmi elvárásokkal is összhangban vannak. Gyakorta tapasztalhatjuk, milyen sorban állási kígyót képes te­remteni az ízlésnek jobban megfelelő, drágább termék, miközben az olcsóbb tömegáru zavartalanul vásárolható. Persze a fogyasztó a következőkép­pen is gondolkozhat: az a termék alapvető, amire a vásárlás irányul, így például sokan tettek észrevételt amiatt, hogy a személygépkocsik árait a kereskedelem — némi késlel­tetéssel — a megemelt importbeszer­zési árakhoz igazította. Ebből kétség­telenül társadalmi indulatok fakad­nak. Társadalmi feszültségekkel ta­lálkoztunk az 1968—1970-es években is, amikor a befagyasztott árak rend­szeréről áttértünk a rugalmas árme­chanizmusra. Egyes fogyasztók ha­mar megfeledkeztek arról, hogy ép­pen a rugalmas ármechanizmus te­remtette meg a kedvező feltételeket azoknak az apró termékeknek a gyár­tásához, amelyek korábban hiányoz­tak a kereskedelemben. Ugyanakkor sokan sérelmezték, hogy a keresett és most már a pulton található áruhoz csak magasabb áron juthatnak hozzá. Már volt szó arról, hogy az 1983. évi fogyasztóiár-terv 2,5 százalékban jelölte meg a szabadáras körben az év folyamán várható ármozgás hatá­sát az árszínvonalra. Ezt a 2,5 száza­lékot termékcsoportok bontásában a keresleti—kínálati viszonyok várható alakulásának elemzésével számszerű­sítettük. A prognosztizált 1983. évi árszint­növekedés főbb összetevői a követke­zők: — A forint árfolyamát a múlt év­ben két alkalommal, összesen hozzá­vetőlegesen tíz százalékkal leértékel­tük. A termelői árak emiatti emelke­désének továbbhárítását a szabad­áras termékkörben nem korlátozzuk.­­ A mezőgazdasági felvásárlási árak emelése és a részben ezzel ösz­­szefüggő élelmiszer-ipari termelői ár­­korrekciók a szabad árformába tarto­zó élelmiszereknél a fogyasztói árak­ban továbbhárulhatnak.­­ A mezőgazdasági idénycikkek árai a bolti és a szabadpiaci forga­lomban a költségektől és a termés­­eredményektől függően a keresleti— kínálati viszonyoknak megfelelően változnak. — A nem szocialista relációból származó választékbővítő, illetve lu­xusigényeket kielégítő cikkeknél a beszerzési árak emelkedésével szá­molunk, bár egyes termékeknél ár­csökkenés is adódik. — Az évközi lakbéremelés közpon­ti intézkedésként csak az állami és a szolgálati lakásoknál bekövetkező nö­vekedést veszi figyelembe. A rendel­kezések viszont lehetőséget nyújta­nak a magántulajdonban levő laká­sok, illetve az albérleti díjak emelé­sére is, aminek várható mértékét pia­ci árváltozásként vettük figyelembe. Néhány területen­­— szűk körben — árcsökkentéssel is számoltunk. A jö­vőben is fennmaradnak az időszakos árcsökkentéssel járó konstrukciók. Ilyen például a ruházatban a hagyo­mányos téli és nyári vásár, a szezo­nális árak alkalmazása például a ce­mentnél stb. Megrendezésre kerül 1983-ban is a tüzelőakció, valamint érvényben marad a főként alacso­nyabb jövedelműek és nyugdíjasok által igénybe vett tüzelőanyagutal­­vány-rends­zer. A fenyő fűrészárunak a múlt évben végrehajtott árcsökken­tése révén egyes bútorok mérsékelt fogyasztói árát az ismét emelkedő vi­lágpiaci árak ellenére is fenntartjuk. A gyógyszertérítésidíj-rendezés kap­csán sor kerül egyes gyógyszerek té­rítési díjának csökkentésére is. Az áremelések és árcsökkentések lakos­sági többletkiadással, illetve megta­karítással nem járnak. Természetszerű, hogy ezek az elő­irányzatok a termelésre ható ténye­zők és egyéb piaci hatások függvé­nyében módosulhatnak. Ha mindent központilag pontosan előre meg le­hetne ítélni, a piac mechanizmusára nem is lenne szükség. De azért a piac „kordában tartása” olykor elkerülhe­tetlen. A tervezett árszínvonal bizto­sítása érdekében az ármozgás folya­matába nemegyszer beavatkozunk, mérlegelések alapján a kívánt ár­emeléseket átmenetileg — az előzetes bejelentési kötelezettség, illetve a le­hetséges átmeneti tilalommal élve — nem engedjük érvényesíteni. Ellenőrzés és következmények Szigorú ellenőrzés alatt tartják a vállalatoknál folyó ármunkát. 1982- ben az Országos Anyag- és Árhivatal, az ágazati minisztérium és országos hatáskörű szervek, a helyi árhatósá­gok, valamint — boltok esetében — az Országos Kereskedelmi Főfelügye­lőség és területi szervei kereken 85 000 esetben végeztek árellenőrzést. Ezek 60 százaléka a szocialista , a többi egyénileg gazdálkodót érintett. A szocialista szektorban az árellenőr­zések 90 százalékát a szolgáltató- és felvevőhelyeknél, boltokban, vendég­látóegységekben stb. folytatták. Az ellenőrzött körben az érvénye­sített árak indokoltságának vizsgála­ta kedvező képet mutatott. Csupán 830 vizsgálatnál állapítottak meg az ellenőrzések indokolatlan árérvénye­sítést, ami miatt az árhatóságok mintegy 117 millió forint vevői kárta­lanítást rendeltek el. Az indokolatlan többletárbevétel 38 esetben büntető­­eljárást, nyolc esetben gazdasági bír­ság kiszabását vonta maga után. To­vábbi esetekben szabálysértési eljá­rásra, fegyelmi felelősségre vonásra, pénzbírságra, jutalom- vagy pré­miumcsökkentésre került sor. Ahol erre a feltételek megvoltak, megtör­tént a vevők kártalanítása. Csikós-Nagy Béla SZABADÁRAS FORGALOM A LAKOSSÁGI ÁRUALAP SZÁZALÉKÁBAN 1957 14% 1968 23% 1979 53% 1983 37% Fontosabb hatósági árformába tartozó cikk­csoportok a fogyasztásban szereplő részarány megjelölésével a következők: Élelmiszerek 60%-a ebből­­ húsfélék 92%-a ebből — tejtermékek 88%-a Élvezeti cikkek 51%-a (pl. dohány, sör stb.) Háztartási vegyi cikkek 25%-a (pl. mosószer, pipere­szappan stb.) Üzemanyagok 92%-a (benzin rögzített) Könyv, újság, folyóirat 61%-a Építőanyagok 40%-a (pl. cement, fenyőfű­részáru stb.) Tüzelőanyag 100%-a Egyéb háztartási energia 100%-a Gyógyszerek, gyógyáru 97%-a Szolgáltatások 27%-a (közlekedési, hírközlési, szolgáltatások, lakbér, mosás, vegytisztítás stb.)

Next