Népszabadság, 1983. augusztus (41. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-10 / 188. szám

6 NÉPSZABADSÁG 1983. augusztus 10., szerda Pillanatképek Mosdósról Tűhegyű tornyok, cirádás ablakok, a skót lovagvárak hangulatát idéző a látvány a 60 holdas parkban, Ka­posvár és Dombóvár között. A zse­lici dombok lábánál Mosdós alig több, mint ezer lelket számláló kis­község. A kanyargós somogyi uta­kon mondhatni félúton, 17 kilomé­ternyire Kaposvártól, Dombóvártól 13-ra található. Itt van a megyei ta­nács tüdőgyógyintézete. Igazi nyuga­lom, csend. Felüdülés a parkban sé­tálni, önmagában véve talán a kör­nyezet is gyógyírt jelent. Általános iskola a kórházban Dr. Andrasofszky Barna főigazgató mondja el az intézmény megalakítá­sának történetét. A kaposvári megyei kórház 1947- ben kapta meg ezt a valamikori Pal­­lavicini-kastélyt, és 1949. november 25-én, mint a megyei kórház kihe­lyezett osztályán kezdődött meg itt a gyógyító munka. Katalin napján ér­kezett az első tizenkét beteg, mert­hogy az intézmény első főorvosa dr. Teleky Kálmánná dr. Szabó Katalin volt. Az évek során lassan százágyas­sá fejlődött a mosdósi gyermeksza­natórium. Aztán teltek-múltak az évek, és 1972-től átalakultak a fel­adatok, megkezdődött itt is a kardio­lógiai rehabilitáció, kerültek ide is felnőtt betegek, infarktus után. Ám a szanatórium a mai napig főként a légzőszervi betegségekben szenve­dő gyermekek gyógyhelye, hiszen Mosdóson az ország minden részé­ből gyógyítják az asztmás, a légző­szervi károsodással született csecsemő­ket, kisgyermekeket. Úgy mondják, re­gionális intézmény ez. A környezet va­rázslatos. Szinte tel­jesen felújították, átalakították, rend­be hozták az egyko­ri eklektikus skót lovagvárat. A tor­nyos szobácskák­­ban társalgó, tv-szo­­ba, a gyermekbete­geknek közös étke­zőhelyiség található. Az egykori kastély­kápolna valamikori karzata most melegítőkonyha, öt méter vastag fa­lak, széles folyosók, faragott korlátos falépcsők — igazán nem kórházi kör­nyezet. S mégis ezekben a szobákban pontos házirend szolgálja a gyógyu­lást. — A mi kis betegeink — magya­rázza a gyermekosztályon a főigaz­gató főorvos — gyakran éveket töl­tenek a szanatórium falai között. A gyerekek számára az itteni klíma önmagában is, úgy tetszik, gyógyító. Éppen ezért már évek óta működik az óvoda és az önálló jogú általános iskola is az intézményben. Nyilvános általános iskolája van a mosdósi szanatóriumnak. A gyere­kek gyógyítása összekapcsolódik az oktatással. Pedagógus és orvos, ápo­lónő és óvónő együttesen dönti el, hogy mikor kell a kis betegnek pi­hennie, mikor vehet részt a tanórá­kon, vagy ha állapota úgy kívánja, mikor mehet hozzá korrepetálásra, újabb tananyagrész megismertetésé­re a tanár úr vagy a tanárnő. — Nagy nyereség ez — mondja az egyik kisfiú mamája, aki Szabolcs­ból érkezett —, nem veszít a gyerek éveket, s ahogy látom, nincs is be­tegségérzete, nem gondolja azt, hogy kevesebbet ér egészséges társainál. A szülők, az itt ápolt gyermekek hozzátartozói sokféle segítséget nyúj­tottak már eddig is a szanatórium­nak, társadalmi munkával részt vet­tek a parkban az úszómedence lé­tesítésében, a játszóterek berende­zésében, a szanatórium otthonossá tételében. Háztáji gazdaság­ om van Mosdóson jó néhány ér­dekesség, találkozunk meglepő meg­oldásokkal. A gyógyító intézménynek sokholdas zöldségese van, kony­ha- skertészete. Innen látják el a szana­tórium konyháját már kora tavasz­tól minden szükségessel. — Különösebb számításokat nem végeztünk — mondja Szűcs Róbertné intézetvezető főnővér —, de az bizo­nyos, hogy így sokkal olcsóbban, ön­költségi áron kerülhet az étrendbe már kora tavasztól a paradicsom, a primőr paprika, a fejes saláta, és az sem közömbös, hogy minden friss. A konyhakertészethez csatlakoz­nak a már kész, de most termőre forduló melegházak is. Ezekben a nagy alapterületű, csupa üveg folyo­sókban paradicsom, paprika és sok­sok virág pompázik. — A virágokat a most épülő, új pavilonba szánjuk, a folyosókra, a kórtermekbe, meghittebbek, ottho­nosabbak legyenek — magyarázza Kaposvölgyi Tiborné, aki már 25 esztendeje dolgozik az intézetben, s egyaránt foglalkozik a munkaügyi feladatokkal, a pénztárosi teendők­kel és a gazdálkodással. — Büszke­­ségünk a kertészeti dolgozóknak épí­tett öltöző, fürdő, melyhez majd a szemétégető csatlakozik. Mert itt sok mindenre kiterjed a figyelem. A hulladékokat energiater­melésre szánják, ezért építettek na­gyobb kazánt, mellyel a melegháza­kat fűtik és a kórházi pavilonok me­legvíz-ellátását is biztosítják majd. S hogy milyen kiterjedt ez a gazdaság, arra mi sem jellemzőbb, mint hogy a szanatóriumnak saját sertéshizlal­dája is van. Házilagos beruházás Szóval, van itt minden. Igazi gaz­daság ez a gyógyintézet árnyékában. Mert még a most épülő ötszintes, 140 ágyas új pavilont is saját kivite­lezésben készíti az intézet tmk-rész­­lege némi külső segítséggel, néhány bedolgozó mesteremberrel. Ehhez mértek a költségek is, amelyek jó néhány millióval alatta vannak a szokásosnak. Az új pavilon ötszintes lesz, ebben kap helyet a diagnoszti­ka is, s a régebben épült felnőttpavi­lonnal föld alatti folyosó köti majd össze. Ennek a munkának a nagy ré­sze már elkészült. Itt mindent gon­dosan, aprólékosan megvizsgálnak, együttesen törik a fejüket azon, mi­ként lehetne a régi és új épületeket legjobban kihasználni, hogyan lehet­ne a legolcsóbban, a legtakarékosab­ban és mégis a legotthonosabban, kényelmesebben folytatni a fejleszté­seket. Nem szívesen nyilatkoznak ar­ról, mikor is lesz az átadási határ­idő például ennél az új épületnél. — Azt szeretném — mondja dr. Andrasofszky Barna —, ha az át­adásra látogatnának el. Nem aka­runk időpontot mondani, bízunk ab­ban, hogy jó néhány hónapot sikerül lefaragni a magunk által, tervezett határidőből is, és 1985-ben már az új épületben gyógyítani fogunk. Mosdósnak a szakmában híre-neve van. Az egészségügyi gazdálkodás­ban még nincs. Pedig ezek a kezde­ményezések, ezek a csendes sikerek önmagukért­­beszélnek. Az utóbbi év­tizedekben többnyire bírálat, kritika övezte az itt folyó építkezéseket, és szinte elmarasztalóan mondták erről az intézményről: „már megint épí­tenek” ... A­­zehénistállóból, az egy­kori őrgrófi magtárból, a cselédhá­zakból, minden lehetséges épületből megmentették azt, ami hasznosítha­tó volt, s talán rossz a hasonlat, de mint a fecskefészek, úgy épült ap­ránként a skót várkastély köré a mai 310 ágyas gyógyító intézmény, amely­ben nővérotthon, előadóterem, könyvtár éppúgy megtalálható, mint a legmodernebb, új kórházakban, klinikákon. S ami az itteni gyógyító kollektí­vát illeti, ők sem panaszkodhatnak. Huszonhárom orvos, három üzem­mérnök, építész, orvosi műszerész, kertészmérnök, jogi doktorátussal rendelkező gazdasági igazgató, egye­temet végzett óvónők, tanárok, pszi­chológusok és gyógytornászok segítik a zömében szakképzett nővérek, asszisztensek munkáját. Dolecskó Kornélia Az egykori kastély, amelyben ma gyógyítanak. Dr. Andrasofszky Barna, az intézmény vezetője. Kórterem a kastélyban. Paprikát szednek a melegházban. Levegőterápia a parkban. Úszásoktatás. BALOGH P. LÁSZLÓ FELVÉTELEI ISKOLA ÉS TÁRSADALOM Viselkedés és ön­ismeret AZ ÖNISMERET FEJLESZTÉSE mindig is elválaszthatatlan része volt a nevelésnek. Ha más-más összefüg­gésben is, többnyire olyan pedagógiai célokban és feladatokban fogalma­zódik meg, melyek a tanulók visel­kedésének befolyásolására irányul­nak. Bár a tudatosnak mondható ön­ismeret igazán a serdülőkor után ala­kul ki, az erre irányuló készség előz­ményeit már a kora gyermekkorban fel lehet fedezni. A gyermek szá­mára nemcsak a környezet bonyo­lult, félig vagy még annyira sem ér­tett, szavakban megjelenő viszonyla­tainak átlátása jelent nehézséget, hanem még inkább az önmaga sze­repének megértése. Az önazonosítás jellemzőinek tudatosítása kezdettől fogva igen nagy nevelési feladatot jelent. A „­miért” és „hogyan” kér­dései éppúgy felvetődnek a tudatos vagy kevésbé tudatos tevékenységek értelmezésében, mint például a ter­mészeti és a társadalmi jelenségek­kel kapcsolatban. A meggyőző vála­szok megfogalmazása ebben az ösz­­szefüggésben ezért sem jelenthet mást, mint a felismertetés és elfogad­tatás egyidejű élményének megte­remtését. S éppen a személyiségfej­lődés szempontjából előnyös az, ha a válaszokban a tanuló nem recep­teket lát, hanem elfogadható felele­teket. De ehhez mindenképp szükséges, hogy a nevelő és a tanuló között megfelelő bizalmas kapcsolat alakul­jon ki. Minél több őszinte és lehető­leg fedezettel bíró bátorítást kap va­laki saját személyiségének és lehe­tőségeinek felismeréséhez, annál va­lóságosabb képet tud kialakítani ma­gáról. Vagyis ezzel az önértékelés­nek olyan elsődleges feltételei te­remtődnek meg, melyek a későbbiek­ben az önismereti készség teljesebb kibontakozására is hatással lesznek. A napi segítségtől és sokszor egy-egy jó szótól, tekintettől, biztatástól is függ az, hogy a tanuló képes-e vi­selkedését formálni, önmagát alakí­tani. Minél esetlegesebb és bizony­talanabb saját lehetőségeinek feltér­képezése, annál inkább leszűkül az életben betölthető szerepkörök irán­ti érdeklődése, s annál nagyobb mér­tékben kiszorítják reális életcéljait az illuzórikusak. Kiszorítják vagy alárendelik, s ez utóbbi kifejezés rá­illik az olyan választásokra is, mint amilyenek a munkakörrel vagy az életpályával kapcsolatosak. A REÁLIS ÖNISMERET kialaku­lása ugyanakkor elválaszthatatlan kapcsolatban áll az önismeretszerzés formáinak megteremtésével is. Ha hiányoznak az erős összetartó erővel rendelkező közösségek — melyek a leghitelesebb és legmeggyőzőbb visz­­szajelzést adhatják a személyiség megnyilvánulásairól —, az önismeret folytonos korrekciójára csak kevés lehetőség nyílik. S ha ehhez még azt a körülményt is figyelembe vesszük, hogy az önértékelés tartalma élet­szakaszonként változik, sem a kor­­társcsoportok szerepét, sem az iskolai közösségek differenciált szerveződé­sét­­segítő nevelési.i célokat nem te­kinthetjük másodlagosaknak. Annál kevésbé, mert a viselkedés­nek nemcsak belső, hanem külső in­dítékai is vannak, sőt néha ezek je­lentősebb szerepet játszanak alakulá­sában. Ilyen külső motívumoknak tekinthetők a környezeti mintákhoz való alkalmazkodás, az azonosulás szándéka azokkal a viselkedésfor­mákkal, melyeket nagyon gyakran a tekintélyt képviselő személyek állí­tanak a fejlődő személyiség elé. De külső indíték lehet egy csoport nyo­mása is; a csoport ugyanis többnyire azokat fogadja keretei közé, akik el­fogadják viselkedési normáikat, kö­vetik szokásaikat. Az önismeret kialakulásában a ki­rekesztés félelme például olyan hely­zetet hozhat létre, melyben az ön­értékelésnek teljesen hamis jellem­zői jelennek meg, vagy — ellenkező esetben — a csoporttal való feltétlen azonosulás az önálló döntés és vá­lasztás hiányát is megteremtheti. Ép­pen ezért, ha az önismeret fejleszté­sét a viselkedés befolyásolásának egyik feltételeként fogjuk fel, soha­sem szabad arról megfeledkeznünk, hogy míg a tanuló az önfelismerés­től eljut a valódi önfelismerésig, vi­selkedésében sokféle változás zajlik le. Az önellenőrzés és önszabályozás csak látszólag tetszhet könnyű fel­adatnak, hiszen miközben pozitív vagy negatív törekvések alakulnak ki az önzéstől a legteljesebb értel­mű önmegvalósításig, a közvetett viselkedéstől a cselekvésekben meg­nyilvánuló viselkedésig hosszú utat kell mindenkinek megtennie. MÉG HA EZ AZ ÜT gondolatilag pontosan nyomon követhető is, min­denképpen számolni kell azzal a ténnyel, hogy a tanulók viselkedésé­nek befolyásolása csakis az önisme­ret fejlesztésével egyidejűleg történ­het. Mivel pedig a nevelés nem elé­gedhet meg a viselkedés megismeré­sével, hanem — ha erre szükség van — megváltoztatására is törekedni kell, mindenekelőtt a tudatos ráha­tások törvényeit kell ismernünk. Mindaddig hiábavaló kísérletezés marad minden pedagógiai eljárás, amíg a különböző élethelyzetekben megnyilvánuló viselkedési módokról kialakult tanulói önértékelés jellem­zői ismeretlenek. Sokszor előfordul az, hogy csupán a pillanatnyi élmé­nyek hatására létrejövő viselkedési tulajdonságok alapján ítéljük meg a tanulók magatartását. Ám ez a — szaknyelven aktuálisnak nevezett — viselkedés csak annyiban lehet ér­dekes számunkra, amennyiben tipi­kus vonásokat fedezhetünk fel ben­ne. A viselkedés megváltoztatásában elengedhetetlen türelemre és foko­zatosságra éppen azoknak­­a szemé­lyiségjellemzőknek a formálásakor van szükség, amelyek periodikus is­métlődésük ered­ményeként az adott viselkedési mód tartalmát alkotják. Hiszen az önismeret fejlesztése enél­­kül el sem képzelhető. Dr. Kerékgyártó István tanár, Jászberény Gyermekétkeztetési lehetőségek a fővárosban A közelmúltban valamennyi kerü­leti tanács tájékoztatást és címjegy­zéket kapott arról, hogy a fővárosi éttermek közül melyek kapcsolódná­nak be tanévkezdés után a diákét­keztetésbe. A kínálat sokat javult: a régebbi évekhez képest több százzal nőtt az ajánlkozó éttermek száma, s az iskolák a munkahelyi konyhák szabad kapacitását is igényelhetik. A fővárosi tanács illetékesei arra kérték az oktatási intézmények ve­zetőit: a tanévnyitó értekezletekre hívják meg a kereskedelem, a ven­déglátó vállalatok képviselőit, egyez­tessék elképzeléseiket, s közösen tá­jékoztassák az iskolai és az iskolán kívüli étkezési lehetőségekről a szü­lőket. (MTI) Amíg tart a nyár... I.. Augusztus 27-ig könyvvásár 50%-os kedvezménnyel a következő könyvesboltjainkban: Hess András könyvesbolt, I., Hess András tér 3. „Libri” idegen nyelvű könyvesbolt, V., Váci u. 32. 94. sz. idegen nyelvű könyvesbolt, V., Petőfi Sándor u. 2. Melódia könyv- és zeneműbolt, V., Semmelweis u. 1—3. Gorkij könyvesbolt, V., Váci u. 33. Idegen nyelvű és művészeti könyvekből minden boltban más választék. ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT

Next