Népszabadság, 1983. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
1983. szeptember 1.– csütörtök NÉPSZABADSÁG Kudarcot vallottak az ellenséges erők provokációi Lengyelországban Kisebb incidensek Varsóban és Krakkóban ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL) Bár az illegális Szolidaritás vezetősége és más rendszerellenes erők az elmúlt napokban több alkalommal is munkalassító sztrájkokra, valamint a közlekedési eszközök és a sajtótermékek bojkottjára hívták fel a lakosságot, a zavarkeltési törekvések alapvetően kudarcot vallottak. A gdanski egyezmények évfordulóján Lengyelország valamennyi megyéjében és nagyvárosában normális rendben folyt a munka. Csak kisebb elszigetelt, helyi rendbontásokra került sor, amelyeken főként felbujtott fiatalok vettek részt. A szerdai lengyel lapok vezércikkben emlékeztek meg arról, hogy három évvel ezelőtt ezen a napon megegyezést írtak alá a kormány képviselői a sztrájkoló munkások megbízottaival a gdanski hajógyárban. Ez alkalomból a Lenin Hajógyár előtti emlékművet megkoszorúzták az üzem párt- és társadalmi szervezeteinek képviselői, a hajógyár dolgozói és vezetői. A PAP hírügynökség beszámolója szerint a tengerparti nagyváros legnagyobb gyárában ütemes, tervszerű munka folyt. Hasonló jelentések érkeztek az ország többi ipari központjából. A korábbi napokhoz képest nagyobb volt az energiafogyasztás is. Nem sztrájkoltak tehát Gdanskban, mint ahogy nem ért el sikert az illegális csoportok többi felhívása sem. Mint korábban megírtuk, a Szolidaritás címkéjét használó ellenséges erők — a lengyel nyelven sugárzó nyugati rádiók tevékeny közreműködésével — arra szólítottak fel, hogy ezen a napon bojkottálják a sajtót és a tömegközlekedést. A bojkottfelhívás kudarcát bizonyították a normális telítettségű autóbuszok és villamosok, az újságárusok előtt kanyargó sorok. A tervezett tüntetés sem vált tömegméretűvé, hanem Varsó több pontján történt kísérlet a rend megzavarására. A belváros különböző pontjain összegyűlő, jelszavakat kiabáló csoportokat a rendőrség erő alkalmazása nélkül oszlatta fel szerda délután. A későbbi órákban a templomok környékét használták fel tüntetések kezdeményezésére a rendzavarók, akik legfeljebb néhány ezren — többnyire fiatalok — voltak. A Varsói tévéhíradó jelentése szerint komolyabb incidens csak Krakkó Nowa Huta kerületében volt. Az itteni vasmű dolgozóinak többsége az első műszak után rendben, tömegközlekedési eszközökön hagyta el a környéket. 14 óra 30-kor azonban egy néhány száz fős csoport gyalog indult el a gyár bejárata elől a belváros felé. Rendkívül agresszíven viselkedtek, kövekkel dobálták meg az intézkedő rendőröket. A helyszínen készült felvételek tanúsították, hogy a „békés tüntetők” vandál pusztításának következtében gépjárművek égtek el a krakkói utcán. Miklós Gábor Folytatódott a nemzetközi konferencia a palesztin nép jogaiért A palesztin probléma megvitatására összehívott genfi konferencia harmadik napján újabb rézvevők álltak ki a palesztin nép jogainak érvényesítéséért. Vlagyimir Vinogradov, a szovjet küldöttség vezetője, az OSZSZSZK külügyminisztere felszólalásában állást foglalt a palesztin nép önrendelkezési joga mellett, amely — mint hangsúlyozta — magában kell hogy foglalja a saját, független állam létrehozásának jogátis. Az amerikai rendezési terv — emlékeztetett — elutasítja az ilyen állam létrehozásának a gondolatát, kikerüli azt a kérdést, hogy az izraeli csapatokat ki kell vonni az összes, 1967 után megszállt területekről. Az amerikai tervben ezenkívül nincs szó arról sem, hogy a palesztin nép törvényes képviselőjének, az PFSZ-nek részt kell vennie a palesztin probléma rendezésében. Vinogradov leszögezte: a Szovjetunió a kérdés átfogó, igazságos rendezéséért száll síkra, s nemzetközi konferencia összehívását szorgalmazza a közel-keleti rendezés megvitatására — hangsúlyozta. . Abdel Halim Haddam szíriai miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok közel-keleti hídfőállásának tekinti Izraelt és a megszállt területeket. Erwin Lanc osztrák külügyminiszter megállapította: más népek elnyomása soha nem szolgálta a béke megszilárdítását, sem a nemzetközi viszályok rendezését. Csak az izraeli csapatoknak a megszállt területekről való kivonása, a palesztin nép önrendelkezési jogának elismerése teremtheti meg az alapot a palesztin probléma érdemi rendezéséhez — mondotta Lánc. Aki bármilyen, a palesztinokkal kapcsolatos kérdésről akar tárgyalni, annak a PFSZ-szel kell egy asztalhoz ülnie, hiszen ez a szervezet képviseli a palesztin népet — állapította meg az osztrák külügyminiszter. Naraszimha Rao indiai külügyminiszter leszögezte: a palesztin probléma, illetve általában a közel-keleti helyzet rendezésének elengedhetetlen feltétele, hogy az izraeli csapatok vonuljanak ki a megszállt területekről, s a PFSZ vegyen részt e rendezésben. (TASZSZ) Manilában eltemették Benigno Aquinót Manila utcáin szerdán a délelőtti óráktól több százezer gyászoló kísérte utolsó útjára Benigno Aquinót, a tíz nappal ezelőtt meggyilkolt Fülöpszigeteki ellenzéki politikust. Az egyesült államokbeli száműzetéséből hazatért Aquino holttestét vivő autót a főváros déli részén levő temető felé kísérték. A gyászoló embertömeg egy része előzőleg az észak-manilai Santo Domingo katedrálisban tartott gyászmisén vett részt. A zsúfolásig megtelt templomban Jaime Sin bíboros, az ország katolikus egyházfője celebrált misét a merénylet áldozatává lett politikus tiszteletére. Szentbeszédében Sin egyebek között azt mondotta, hogy Aquino az elnyomás áldozata. Az ellenzéki politikust szerda este egy Manila melletti emlékparkban temették el. A temetési menetben kétmillióan vettek részt. Az ellenzék a kormányt gyanúsítja a gyilkosság megszervezésével. A temetési szertartás a felvonulással együtt tizenegy órán át tartott. Marcos elnök és a kormány tagjai nem voltak jelen a szertartáson, és képviselőiket sem küldték el. (AP) Hatalmas tömeg kísérte a meggyilkolt politikus koporsóját. A Pershing—2-esek Párizst is fenyegethetik Az új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéta, a Pershing—2 jelenleg még mindig fejlesztés alatt áll, de a tervek szerint decemberben ennek ellenére megkezdik telepítésüket az NSZK területén. A rakéta eddigi tesztelései felemás eredményt hoztak, a próbák során komoly hiányosságok merültek fel. A párizsi L’Humanité írásában azokra a veszélyekre hívják fel a figyelmet, amelyekről az újságok viszonylag keveset szóltak. Cape Canaveral: Nyolc kísérlet — két kudarc. White Sands: Nyolc kilövés — három balsiker. „Ezen öt kudarc a minőségellenőrzés hiányosságainak következménye volt” — jelentette ki John Wickham, az amerikai hadsereg új vezérkari főnöke, aki hozzátette: „A legutolsó kísérlet során a tömítésekkel volt probléma.” A Pershing—2-esek korábbi kísérletei során a hadsereg vezetői hol arra hivatkoztak, hogy egy csavar kilazulása miatt robbant fel a hajtómű, hol a hidraulikus pumpa nem működött, hol pedig egy átizzott vezeték okozott rövidzárlatot, azután más is zárlatos lett. . . „Háború esetén a Pershing—2- esek — bizonyos hiányosságaik ellenére is — alkalmazásuk 80—90 százalékában korrekten működni fog A VILÁGSAJTÓBÓL nak” — hangoztatta a közelmúltban James Ambrose hadügyminiszterhelyettes, azt viszont már nem közölte, hogy mire alapozza kalkulációját. A Pershing—2-esek 16 próbájából öt végződött kudarccal — ez a kilövések 31 százaléka. Azaz: minden harmadik Pershing—2-es — ha az NSZK területéről lőnék fel — nukleáris töltetével már közvetlenül a start után felrobbanna, vagy néhány másodperccel később, a kozmoszban válna irányíthatatlanná — és a véletlentől függően bármerre elvihetné gyilkos terhét: Franciaországba, Olaszországba, Nagy-Britanniába, Belgiumba éppúgy, mint az NSZK- ba vagy az NDK felé. Nem látjuk, hogy az említett „háborús esetben” mi lenne az a csodaszer, amitől e láthatóan kidolgozatlan fegyver megjavulna. James Ambrose, a Pentagon helyettes vezetője ugyanakkor közvetve elismerte a veszélyt, amely magukat az Egyesült Államok szövetségeseit is fenyegetné a Pershing—2- esek kilövésekor. A hadügyminiszterhelyettes ugyanis felszólítottaa fegyvert gyártó cégeket és név szerint is a Martin Mariettát, hogy „rendkívüli erőfeszítésekkel biztosítsák a Pershingek 80—90 százalékos kilövési és célba jutási képességét.” Ugyanakkor kijelentette: „Nem fogunk siránkozni, ha e fegyverfajtánknak nem lesz ekkora a sikervalószínűsége. A Pershing—2 azonban készen lesz a decemberi telepítésre.” Ez kevéssé valószínű, de Ambrose úr nem hagyja magát zavartatni a „részletkérdésektől”. Az, hogy a Pershing—2-esek felrobbannak a levegőben, nem állnak rá pontosan a kijelölt pályára, eltévesztik a célt — ez mind lényegtelen. Tény persze, hogy az 1800 kilométer hatótávolságú rakéta, amelyet az NSZK-ból lőnének ki — bármilyen hiba is következzék be — nem érheti el az Egyesült Államok területét. A lényeg, hogy bármely áron bizonyítsák a közvéleménynek: decemberben elkezdik telepíteni az új nukleáris rakétákat. Az előfeltétel biztosítása — mármint, hogy ne jöjjön létre megegyezés a szovjetekkel a genfi tárgyalásokon — nem okoz gondot a Fehér Ház számára: elegendő, ha elutasítják a Szovjetunió összes javaslatát (bármely jelentősek legyenek is), és ily módon elhúzzák a vitát az év végéig vagy még tovább is. A Pershing—2-esekkel végzendő újabb kísérleteket legutóbb négy héttel elhalasztották. A 17. tesztre szeptember elején, a 18.-ra pedig a hónap végén kerül sor. Fogadjunk arra, hogy e két prototípust a kilövés előtt különleges gonddal készítik fel, s az ellenőrzés is igen szigorú lesz! A Martin Marietta nem engedheti, át a több százmillió dolláros amerikai kormánymegrendeléseket a konkurrenseknek . . . Ami az NSZK-ba telepítendő 108 Pershing— 2-t illeti — segítsenek magukon az európaiak! — írja a francia lap. Magyar kormányküldöttség utazott Líbiába Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Líbia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Moamer el- Kadhafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét. A Szocialista Népi Líbiai Arab Dzsamahirija vezetésének meghívására Schultheisz Emil egészségügyi miniszter vezetésével magyar kormányküldöttség utazott Tripoliba, hogy részt vegyen a líbiai szeptember 1-i forradalom 14. évfordulójának alkalmából rendezendő ünnepségeken. (MTI) Befejeződött a fizikusok tanácskozása Szegeden szerdán véget ért az Eötvös Loránd Fizikai Társulat XIX. vándorgyűlése, amelyen az ország egyetemeiről, kutatóintézeteiből öszszegyűlt 200 szakember megvitatta a legújabb fizikai kutatások eredményeit és a kutatók feladatait. A többi között sok előadás hangzott el az utóbbi időben előtérbe került lézerkutatásokról, amelyeknek Szeged az egyik hazai központja. Az ottani kutatók az országban elsőként állítottak elő univerzálisan alkalmazható festéklézert. Ennél a párhuzamos fénynyalábot kibocsátó anyag közönséges, alkoholban oldott festék, amelynek koncentrációjával változtatható a kibocsátott sugár hullámhossza, annak megfelelően, hogy milyen kutatási célra kívánják alkalmazni. A festéklézemnek sugárzásával egyebek között olyan fotokémiai reakciókat hoznak létre, amelyek felhasználhatók radioaktív hasadóanyagok dúsítására. A vándorgyűlés befejező napján nyújtották át az Eötvös Loránd Emlékérmet Németh Juditnak, az ELTE fizikaprofesszorának. Több fiatal kutató társulati díjban részesült. (MTI) 3 Valós igények mércéjével Tartalékok az egészségügyi ellátásban Elgondolkodtató, hogy mennyire ellentmondásos manapság az egészségügyi ellátás — ezen belül a gyógyítás, a megelőzés — társadalmi megítélése. Az egyik álláspont szerint a jelenlegi formájában nem képes a szükségleteket megfelelően kielégíteni, míg a másik, ugyancsak végletes állásfoglalás szerint, feladatainak hiánytalanul eleget tesz. Nyilvánvaló, hogy az első esetben csak az egészségügy hiányosságai kerülnek előtérbe, a másik esetben pedig a legkülönbözőbb mutatókban megnyilvánuló eredményei. Hol az igazság? , Az orvos és a beteg kapcsolatai A helyzet valóban ellentmondásos. A kórházi ágyak és az egészségügyi szakszemélyzet számának lendületes növekedése, a körzeti orvosi szolgálat teljes kiépítése, a kórházak folyamatos rekonstrukciója, a szív- és agysebészet, a szervátültetés, a korszerű diagnosztika gyakorlati bevezetése mellett nem javult az orvos és a beteg kapcsolata, növekedett az anyagiasság, s mintha csökkent volna az egészségügyi dolgozók személyes felelősségérzete is. Az egészségügyi szolgálat hatékonyságát növelő intézkedések — az integráció, a betegbeutalás egységes rendjének szabályozása, a betegfelvételi osztályok és részlegek megszervezése — ellenére még mindig sok a fölösleges párhuzamosság, egyes kórházi osztályokon nagy a zsúfoltság, sokat kell várni a felvételre. Az utóbbi tíz év kórházfejlesztésének, a rekonstrukciók eredményeként a vidéki kórházaink többsége korszerű, új, illetve felújított épületben, egyre több műszerrel és megfelelőbb diagnosztikus háttérrel ma már valóban megfelel a magas szintű gyógyítás követelményeinek. Ugyanakkor sokszor — főként a személyzet hibájából — a fekvőbetegek úgy érzik, hogy a minimális gondoskodás is hiányzik. Az ilyen ellentmondások feloldása — az elkövetkező évek gazdasági feltételei között — az egészségügy nagy próbatétele. Ezért is sokan hangoztatják a reformok bevezetéséinek szükségességét az egészségügyben. A megoldás valóban sokféle lehet, ám arra kell törekedni, hogy azokban érvényesüljenek az egészségügyi törvény elvei. Ez azt jelenti, hogy az újítások illeszkedjenek a területi ellátás és felelősség rendjébe, az egészségügy integrációjába, feleljenek meg a színvonalas gyógyítómunka követelményeinek. Területi ellátás és felelősség Mára az egész ország területén kiépült a lakosság alapellátását nyújtó általános körzeti orvosi, valamint üzemorvosi hálózat, és mindenütt van szakorvosi konzílium a járóbeteg-szakrendeléseken. A betegbeutalás egységes rendje szerint a beteget, ha állapota indokolja, a területileg illetékes kórházba fel kell venni. A területi ellátás és felelősség érvényesülését az 1975-ben elindult egészségügyi integráció valósítja meg. Az eddig eltelt idő alatt is igazolódott, hogy magas színvonalú területi gyógyítómunka csak a járóbeteg-ellátás és a kórház szoros együttműködésével lehetséges. Ezért addig nem tekinthető befejezettnek az integráció, amíg az alapellátás és a kórház-rendelőintézeti ellátás szoros szakmai egysége létre nem jön. A területi ellátással kapcsolatban a lakosságnak a legtöbb panasza az ügyeleti rendszerre van. A körzeti orvos folyamatos készenléte vagy a változó telephelyű, összevont ügyeletek sürgős esetekben az embereknek nem nyújtanak biztonságérzetet. Ezzel szemben a korszerű közlekedési és hírközlő eszközzel felszerelt, biztonságos központi ügyeletek ma még sokszor idegenkedést váltanak ki. A feszültségeket a túlzottan nagyra méretezett terület s a feltételek átmeneti hiánya okozza. Összefoglalva: a jövőben jobban kell gondoskodni arról, hogy az egészségügyi szervek, intézmények magas színvonalon lássák el körzeteik lakosságát, nagyobb felelősséget érezzenek területükért. E területi gondoskodás azonban csak a progreszszív gyógyítómunka révén teljesedhet ki igazán. A gyakorlatban ez a progresszivitás azt jelenti: a beteg bárhol kapja is az első ellátást, biztosítva legyen annak lehetősége, hogy betegségének, állapotának megfelelően különböző, egymástól — a szakmai profil, a műszerezettség, a szakember-ellátottság tekintetében — eltérő, ugyanakkor egymásra épülő és egymást kiegészítő szinteken végleges ellátásban részesüljön. Ke presztízsből Az egészségügyi intézmények helyes szakosodásában gond, hogy egyre több speciális ellátást nyújtó intézmény jön létre, ami a feltételek elaprózódásához vezet. Arra is gondolni kell, hogy mivel a specializáltabb gyógyeljárások egyre drágább műszereket igényelnek, ezért a feltételeket nem lehet mindenütt megteremteni. A feszültségeket fokozza, hogy sok beteg — ismeretei hiánya miatt is — a gyógykezeléséhez túlzó igényekkel lép fel, és feleslegesen terheli a különleges gyógyintézményeket. Ám hibáztathatók azok az egészségügyi dolgozók is, akik presztízsből vagy valódi és vélt érdekeiktől vezettetve városi, megyei szintű intézményekben olyan speciális ellátás kialakítására törekednek, amely lényegesen meghaladja a reális igényeket és lehetőségeket. A társadalmi érdek ugyanis azt kívánná, hogy a nagy értékű gépeket és műszereket, a különlegesen képzett szakembereket igénylő ellátás ott alakuljon ki, ahol azt hatékonyan ki is lehet használni. Sajnos, az egészségügy jelenlegi gazdálkodási rendje nem ösztönöz arra, hogy két vagy több megye közösen tartson fenn vagy létesítsen ilyen speciális intézményt. Meggyőződésünk, hogy a gyógyítómegelőző ellátást — az orvostudomány és technika mai fokán — hatékonyan és gazdaságosan csak a területi elvnek, az integrációnak és a progresszivitásnak egységes és következetes alkalmazásával lehet fejleszteni. A ma rendelkezésünkre álló anyagi és személyi lehetőségek, valamint a tudomány és technika fejlődéséből eredő igénynövekedés közötti ellentmondás a társadalmi érdek szerinti rangsorolás útján oldható fel. Felismertük, hogy az egészségügyben a tervezési és irányítási feladatok egyszerű utasításokba, rendeletekbe foglalása önmagában elégtelen, ha nem vesszük figyelembe az ezeket a célokat megvalósító, a feladatokat végrehajtó egyének és csoportok érdekeltségét. Ahhoz, hogy az újabb feladatokat ne egyre több költség, műszer és létszám felhasználásával, hanem jobb munkaszervezéssel, a belső tartalékok feltárásával oldják meg, az egészségügyben is megfelelő módon érdekeltté kell tenni a szakembereket, az intézményeket. Dr. Illés Béla az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője