Népszabadság, 1983. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

1983. szeptember 1.– csütörtök NÉPSZABADSÁG Kudarcot vallottak az ellenséges erők provokációi Lengyelországban Kisebb incidensek Varsóban és Krakkóban ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­) Bár az illegális Szolidaritás veze­tősége és más rendszerellenes erők az elmúlt napokban több alkalommal is munkalassító sztrájkokra, valamint a közlekedési eszközök és a sajtótermé­kek bojkottjára hívták fel a lakossá­got, a zavarkeltési törekvések alap­vetően kudarcot vallottak. A gdanski egyezmények évfordulóján Lengyel­­ország valamennyi megyéjében és nagyvárosában normális rendben folyt a munka. Csak kisebb elszige­telt, helyi rendbontásokra került sor, amelyeken főként felbujtott fiatalok vettek részt. A szerdai lengyel lapok vezércikk­ben emlékeztek meg arról, hogy há­rom évvel ezelőtt ezen a napon meg­egyezést írtak alá a kormány képvi­selői a sztrájkoló munkások megbí­­zottaival a gdanski hajógyárban. Ez alkalomból a Lenin Hajógyár előtti emlékművet megkoszorúzták az üzem párt- és társadalmi szerveze­teinek képviselői, a hajógyár dolgo­zói és vezetői. A PAP hírügynökség beszámolója szerint a tengerparti nagyváros legnagyobb gyárában üte­mes, tervszerű munka folyt. Hasonló jelentések érkeztek az ország többi ipari központjából. A korábbi napok­hoz képest nagyobb volt az energia­­fogyasztás is. Nem sztrájkoltak tehát Gdanskban, mint ahogy nem ért el sikert az illegális csoportok többi fel­hívása sem. Mint korábban megír­tuk, a Szolidaritás címkéjét használó ellenséges erők — a lengyel nyelven sugárzó nyugati rádiók tevékeny közreműködésével — arra szólítottak fel, hogy ezen a napon bojkottálják a sajtót és a tömegközlekedést. A bojkottfelhívás kudarcát bizonyítot­ták a normális telítettségű autóbu­szok és villamosok, az újságárusok előtt kanyargó sorok. A tervezett tüntetés sem vált tö­megméretűvé, hanem Varsó több pontján történt kísérlet a rend meg­zavarására. A belváros különböző pontjain összegyűlő, jelszavakat kia­báló csoportokat a rendőrség erő al­kalmazása nélkül oszlatta fel szerda délután. A későbbi órákban a temp­lomok környékét használták fel tün­tetések kezdeményezésére a rendza­varók, akik legfeljebb néhány ezren — többnyire fiatalok — voltak. A Varsói tévéhíradó jelentése sze­rint komolyabb incidens csak Krak­kó Nowa Huta kerületében volt. Az itteni vasmű dolgozóinak többsége az első műszak után rendben, tömeg­­közlekedési eszközökön hagyta el a környéket. 14 óra 30-kor azonban egy néhány száz fős csoport gyalog in­dult el a gyár bejárata elől a belvá­ros felé. Rendkívül agresszíven vi­selkedtek, kövekkel dobálták meg az intézkedő rendőröket. A helyszínen készült felvételek tanúsították, hogy a „békés tüntetők” vandál pusztítá­sának következtében gépjárművek égtek el a krakkói utcán. Miklós Gábor Folytatódott a nemzetközi konferencia a palesztin nép jogaiért A palesztin probléma megvitatá­sára összehívott genfi konferencia harmadik napján újabb rézvevők álltak ki a palesztin nép jogainak ér­vényesítéséért. Vlagyimir Vinogradov, a szovjet küldöttség vezetője, az OSZSZSZK külügyminisztere felszólalásában ál­lást foglalt a palesztin nép önrendel­kezési joga mellett, amely — mint hangsúlyozta — magában kell hogy foglalja a saját, független állam lét­rehozásának jogát­­is. Az amerikai rendezési terv — emlékeztetett — elutasítja az ilyen állam létrehozásá­nak a gondolatát, kikerüli azt a kér­dést, hogy az izraeli csapatokat ki­­ kell vonni az összes, 1967 után meg­szállt területekről. Az amerikai tervben ezenkívül nincs szó arról sem, hogy a palesztin nép törvényes képviselőjének, az PFSZ-nek részt kell vennie a palesztin probléma rendezésében. Vinogradov leszögez­te: a Szovjetunió a kérdés átfogó, igazságos rendezéséért száll síkra, s nemzetközi konferencia összehívását szorgalmazza a közel-keleti rende­zés megvitatására — hangsúlyozta. . Abdel Halim Haddam szíriai mi­niszterelnök-helyettes, külügyminisz­ter felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok közel-keleti hídfőállásának tekinti Izraelt és a megszállt területeket. Erwin Lanc osztrák külügyminisz­ter megállapította: más népek el­nyomása soha nem szolgálta a béke megszilárdítását, sem a nemzetközi viszályok rendezését. Csak az izrae­li csapatoknak a megszállt területek­ről való kivonása, a palesztin nép önrendelkezési jogának elismerése teremtheti meg az alapot a palesztin probléma érdemi rendezéséhez — mondotta Lánc. Aki bármilyen, a pa­lesztinokkal kapcsolatos kérdésről akar tárgyalni, annak a PFSZ-szel kell egy asztalhoz ülnie, hiszen ez a szervezet képviseli a palesztin népet — állapította meg az osztrák kül­ügyminiszter. Naraszimha Rao indiai külügymi­niszter leszögezte: a palesztin prob­léma, illetve általában a közel-kele­ti helyzet rendezésének elengedhe­tetlen feltétele, hogy az izraeli csa­patok vonuljanak ki a megszállt te­rületekről, s a PFSZ vegyen részt e rendezésben. (TASZSZ) Manilában eltemették Benigno Aquinót Manila utcáin szerdán a délelőtti óráktól több százezer gyászoló kísér­te utolsó útjára Benigno Aquinót, a tíz nappal ezelőtt meggyilkolt Fülöp­­szigeteki ellenzéki politikust. Az egyesült államokbeli száműze­téséből hazatért Aquino holttestét vivő autót a főváros déli részén le­vő temető felé kísérték. A gyászoló embertömeg egy része előzőleg az észak-manilai Santo Domingo kated­­rálisban tartott gyászmisén vett részt. A zsúfolásig megtelt templom­ban Jaime Sin bíboros, az ország ka­tolikus egyházfője celebrált misét a merénylet áldozatává lett politikus tiszteletére. Szentbeszédében Sin egyebek között azt mondotta, hogy Aquino az elnyomás áldozata. Az ellenzéki politikust szerda este egy Manila melletti emlékparkban temették el. A temetési menetben kétmillióan vettek részt. Az ellenzék a kormányt gyanúsítja a gyilkosság megszervezésével. A temetési szer­tartás a felvonulással együtt tizen­egy órán át tartott. Mar­cos elnök és a kormány tagjai nem voltak jelen a szertartáson, és képviselőiket sem küldték el. (AP) Hatalmas tömeg kísérte a meggyilkolt politikus koporsóját. A Pershing—2-esek Párizst is fenyegethetik Az új amerikai közép-hatótávolságú­ nukleáris rakéta, a Pershing—2 jelen­leg még mindig fejlesztés alatt áll, de a tervek szerint decemberben enne­k ellenére megkezdik telepítésüket az NSZK területén. A rakéta eddigi tesz­telései felemás eredményt hoztak, a próbák során komoly hiányosságok merültek fel. A párizsi L’Humanité írá­sában azokra a veszélyekre hívják fel a figyelmet, amelyekről az újságok vi­szonylag keveset szóltak. Cape Canaveral: Nyolc kísérlet — két kudarc. White Sands: Nyolc ki­lövés — három balsiker. „Ezen öt kudarc a minőségellenőrzés hiá­nyosságainak következménye volt” — jelentette ki John Wickham, az amerikai hadsereg új vezérkari fő­nöke, aki hozzátette: „A legutolsó kísérlet során a tömítésekkel volt probléma.” A Pershing—2-esek korábbi kí­sérletei során a hadsereg vezetői hol arra hivatkoztak, hogy egy csavar kilazulása miatt robbant fel a haj­tómű, hol a hidraulikus pumpa nem működött, hol pedig egy átizzott ve­zeték okozott rövidzárlatot, azután más is zárlatos lett. . . „Háború esetén a Pershing—2- esek — bizonyos hiányosságaik elle­nére is — alkalmazásuk 80—90 szá­zalékában korrekten működni fog­ A VILÁGSAJTÓBÓL nak” — hangoztatta a közelmúltban James Ambrose hadügyminiszter­helyettes, azt­ viszont már nem kö­zölte, hogy mire alapozza kalkulá­cióját. A Pershing—2-esek 16 próbájából öt végződött kudarccal — ez a kilö­vések 31 százaléka. Azaz: minden harmadik Pershing—2-es — ha az NSZK területéről lőnék fel — nuk­leáris töltetével már közvetlenül a start után felrobbanna, vagy néhány másodperccel később, a kozmoszban válna irányíthatatlanná — és a vé­letlentől függően bármerre elvihetné gyilkos terhét: Franciaországba, Olaszországba, Nagy-Britanniába, Belgiumba éppúgy, mint az NSZK- ba vagy az NDK felé. Nem látjuk, hogy az említett „háborús esetben” mi lenne az a csodaszer, amitől e lát­hatóan kidolgozatlan fegyver megja­vulna. James Ambrose, a Pentagon he­lyettes vezetője ugyanakkor közvet­ve elismerte a veszélyt, amely ma­gukat az Egyesült Államok szövetsé­geseit is fenyegetné a Pershing—2- esek kilövésekor. A hadügyminiszter­helyettes ugyanis felszólította­­a fegyvert gyártó cégeket és név sze­rint is a Martin Mariettát, hogy „rendkívüli erőfeszítésekkel bizto­sítsák a Pershingek 80—90 százalé­kos kilövési és célba jutási képessé­gét.” Ugyanakkor kijelentette: „Nem fogunk siránkozni, ha e fegyverfaj­tánknak nem lesz ekkora a sikerva­­lószínűsége. A Pershing—2 azonban készen lesz a decemberi telepítésre.” Ez kevéssé valószínű, de Ambrose úr nem hagyja magát zavartatni a „részletkérdésektől”. Az, hogy a Per­­shing—2-esek felrobbannak a leve­gőben, nem állnak rá pontosan a ki­jelölt pályára, eltévesztik a célt — ez mind lényegtelen. Tény persze, hogy az 1800 kilométer hatótávolsá­gú rakéta, amelyet az NSZK-ból lő­nének ki — bármilyen hiba is kö­vetkezzék be — nem érheti el az Egyesült Államok területét. A lé­nyeg, hogy bármely áron bizonyítsák a közvéleménynek: decemberben el­kezdik telepíteni az új nukleáris ra­kétákat. Az előfeltétel biztosítása — mármint, hogy ne jöjjön létre meg­egyezés a szovjetekkel a genfi tár­gyalásokon — nem okoz gondot a Fehér Ház számára: elegendő, ha elutasítják a Szovjetunió összes ja­vaslatát (bármely jelentősek legye­nek is), és ily módon elhúzzák a vi­tát az év végéig vagy még tovább is. A Pershing—2-esekkel végzendő újabb kísérleteket legutóbb négy héttel elhalasztották. A 17. tesztre szeptember elején, a 18.-ra pedig a hónap végén kerül sor. Fogadjunk arra, hogy e két prototípust a kilö­vés előtt különleges gonddal készí­tik fel, s az ellenőrzés is igen szi­gorú lesz! A Martin Marietta nem engedheti, át a több százmillió dol­láros amerikai kormánymegrendelé­seket a konkurrenseknek . . . Ami az NSZK-ba telepítendő 108 Pershing— 2-t illeti — segítsenek magukon az európaiak! — írja a francia lap. Magyar kormányküldöttség utazott Líbiába Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke Líbia nemzeti ünnepe alkalmá­ból táviratban üdvözölte Moamer el- Kadhafi ezredest, a líbiai forrada­lom vezetőjét.­­ A Szocialista Népi Líbiai Arab Dzsamahirija vezetésének meghívá­sára Schultheisz Emil egészségügyi miniszter vezetésével magyar kor­mányküldöttség utazott Tripoliba, hogy részt vegyen a líbiai szeptem­ber 1-i forradalom 14. évfordulójá­nak alkalmából rendezendő ünnepsé­geken. (MTI) Befejeződött a fizikusok tanácskozása Szegeden szerdán véget ért az Eötvös Loránd Fizikai Társulat XIX. vándorgyűlése, amelyen az ország egyetemeiről, kutatóintézeteiből ösz­­szegyűlt 200 szakember megvitatta a legújabb fizikai kutatások ered­ményeit és a kutatók feladatait. A többi között sok előadás hang­zott el az utóbbi időben előtérbe ke­rült lézerkutatásokról, amelyeknek Szeged az egyik hazai központja. Az ottani kutatók az országban elsőként állítottak elő univerzálisan alkalmaz­ható festéklézert. Ennél a párhuza­mos fénynyalábot kibocsátó anyag közönséges, alkoholban oldott festék, amelynek koncentrációjával változ­tatható a kibocsátott sugár hullám­hossza, annak megfelelően, hogy mi­lyen kutatási célra kívánják alkal­mazni. A festéklézemnek sugárzásá­val egyebek között olyan fotokémiai reakciókat hoznak létre, amelyek felhasználhatók radioaktív hasadó­anyagok dúsítására. A vándorgyűlés befejező napján nyújtották át az Eötvös Loránd Em­lékérmet Németh Juditnak, az ELTE fizikaprofesszorának. Több fiatal ku­tató társulati díjban részesült. (MTI) 3 Valós igények mércéjével Tartalékok az egészségügyi ellátásban Elgondolkodtató, hogy mennyire ellentmondásos manapság az egész­ségügyi ellátás — ezen belül a gyó­gyítás, a megelőzés — társadalmi megítélése. Az egyik álláspont sze­rint a jelenlegi formájában nem ké­pes a szükségleteket megfelelően ki­elégíteni, míg a másik, ugyancsak végletes állásfoglalás szerint, felada­tainak hiánytalanul eleget tesz. Nyilvánvaló, hogy az első esetben csak az egészségügy hiányosságai ke­rülnek előtérbe, a másik esetben pe­dig a legkülönbözőbb mutatókban megnyilvánuló eredményei. Hol az igazság? , Az orvos és a beteg kapcsolatai A helyzet valóban ellentmondásos. A kórházi ágyak és az egészségügyi szakszemélyzet számának lendületes növekedése, a körzeti orvosi szol­gálat teljes kiépítése, a kórházak fo­lyamatos rekonstrukciója, a szív- és agysebészet, a szervátültetés, a kor­szerű diagnosztika gyakorlati beveze­tése mellett nem javult az orvos és a beteg kapcsolata, növekedett az anya­giasság, s mintha csökkent volna az egészségügyi dolgozók személyes fe­lelősségérzete is. Az egészségügyi szolgálat hatékonyságát növelő in­tézkedések — az integráció, a beteg­beutalás egységes rendjének szabá­lyozása, a betegfelvételi osztályok és részlegek megszervezése — ellenére még mindig sok a fölösleges párhu­zamosság, egyes kórházi osztályokon nagy a zsúfoltság, sokat kell várni a felvételre. Az utóbbi tíz év kór­házfejlesztésének, a rekonstrukciók eredményeként a vidéki kórházaink többsége korszerű, új, illetve felújí­tott épületben, egyre több műszer­rel és megfelelőbb diagnosztikus háttérrel ma már valóban megfelel a magas szintű gyógyítás követelmé­nyeinek. Ugyanakkor sokszor — fő­ként a személyzet hibájából — a fek­vőbetegek úgy érzik, hogy a mini­mális gondoskodás is hiányzik. Az ilyen ellentmondások feloldása — az elkövetkező évek gazdasági feltételei között — az egészségügy nagy próbatétele. Ezért is sokan hangoztatják a reformok bevezetéséi­nek szükségességét az egészségügy­ben. A megoldás valóban sokféle le­het, ám arra kell törekedni, hogy azok­ban érvényesüljenek az egészségügyi törvény elvei. Ez azt jelenti, hogy az újítások illeszkedjenek a területi el­látás és felelősség rendjébe, az egész­ségügy integrációjába, feleljenek meg a színvonalas gyógyítómunka követelményeinek. Területi ellátás és felelősség Mára az egész ország területén ki­épült a lakosság alapellátását nyúj­tó általános körzeti orvosi, valamint üzemorvosi hálózat, és mindenütt van szakorvosi konzílium a járó­­beteg-szakrendeléseken. A betegbe­utalás egységes rendje szerint a beteget, ha állapota indokolja, a te­rületileg illetékes kórházba fel kell venni. A területi ellátás és felelősség érvényesülését az 1975-ben elin­dult egészségügyi integráció valósít­ja meg. Az eddig eltelt idő alatt is igazolódott, hogy magas színvonalú területi gyógyítómunka csak a járóbe­teg-ellátás és a kórház szoros együtt­működésével lehetséges. Ezért addig nem tekinthető befejezettnek az in­­tegráció, amíg az alapellátás és a kórház-rendelőintézeti ellátás szoros szakmai egysége létre nem jön.­ A területi ellátással kapcsolatban a lakosságnak a legtöbb panasza az ügyeleti rendszerre van. A körzeti orvos folyamatos készenléte vagy a változó telephelyű, összevont ügyele­tek sürgős esetekben az embereknek nem nyújtanak biztonságérzetet. Ez­zel szemben a korszerű közlekedési és hírközlő eszközzel felszerelt,­ biz­tonságos központi ügyeletek ma még sokszor idegenkedést váltanak ki. A feszültségeket a túlzottan nagyra mé­retezett terület s a feltételek átme­neti hiánya okozza. Összefoglalva: a jövőben jobban kell gondoskodni arról, hogy az egészségügyi szervek, intézmények magas színvonalon lássák el körze­teik lakosságát, nagyobb felelőssé­get érezzenek területükért. E területi gondoskodás azonban csak a progresz­­szív gyógyítómunka révén teljesed­het ki igazán. A gyakorlatban ez a progresszivitás azt jelenti: a beteg bárhol kapja is az első ellátást, biz­tosítva legyen annak lehetősége, hogy betegségének, állapotának meg­felelően különböző, egymástól — a szakmai profil, a műszerezettség, a szakember-ellátottság tekintetében — eltérő, ugyanakkor egymásra épü­lő és egymást kiegészítő szinteken végleges ellátásban részesüljön. Ke presztízsből Az egészségügyi intézmények he­lyes szakosodásában gond, hogy egy­re több speciális ellátást nyújtó in­tézmény jön létre, ami a feltételek el­aprózódásához vezet. Arra­ is gondol­ni kell, hogy mivel a specializáltabb gyógyeljárások egyre drágább mű­szereket igényelnek, ezért a feltétele­ket nem lehet mindenütt megterem­teni. A feszültségeket fokozza, hogy sok beteg — ismeretei hiánya miatt is — a gyógykezeléséhez túlzó igé­nyekkel lép fel, és feleslegesen ter­heli a különleges gyógyintézménye­­ket. Ám hibáztathatók azok az egész­ségügyi dolgozók is, akik presztízsből vagy valódi és vélt érdekeiktől vezet­tetve városi, megyei szintű intézmé­nyekben olyan speciális ellátás kiala­kítására törekednek, amely lényege­sen meghaladja a reális igényeket és lehetőségeket. A társadalmi érdek ugyanis azt kívánná, hogy a nagy értékű gépeket és műszereket, a kü­lönlegesen képzett szakembereket igénylő ellátás ott alakuljon ki, ahol azt hatékonyan ki is lehet használni. Sajnos, az egészségügy jelenlegi gaz­dálkodási rendje nem ösztönöz ar­ra, hogy két vagy több megye közö­sen tartson fenn vagy létesítsen ilyen speciális intézményt. Meggyőződésünk, hogy a gyógyító­megelőző ellátást — az orvostudo­mány és technika mai fokán — hatékonyan és gazdaságosan csak a területi elvnek, az integrációnak és a progresszivitásnak egységes és következetes alkalmazásával lehet fejleszteni. A ma rendelkezésünk­re álló anyagi és személyi lehetősé­gek, valamint a tudomány és tech­nika fejlődéséből eredő igénynöve­kedés közötti ellentmondás a társa­dalmi érdek szerinti rangsorolás út­ján oldható fel. Felismertük, hogy az egészségügyben a tervezési és irányí­tási feladatok egyszerű utasítások­ba, rendeletekbe foglalása önmagá­ban elégtelen, ha nem vesszük figye­lembe az ezeket a célokat megvaló­sító, a feladatokat végrehajtó egyé­nek és csoportok érdekeltségét. Ah­hoz, hogy az újabb feladatokat ne egyre több költség, műszer és lét­szám felhasználásával, hanem jobb munkaszervezéssel, a belső tartalé­kok feltárásával oldják meg, az egészségügyben is megfelelő módon érdekeltté kell tenni a szakembere­ket, az intézményeket. Dr. Illés Béla az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőj­e

Next