Népszabadság, 1983. november (41. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

2 A Pentagon beismerte, hogy félrevezette az amerikai közvéleményt Grenada ügyében Kórházbombázás — ötven halottal (Folytatás az 1. oldalról.) A Pentagon vasárnapra kénytelen volt beismerni: adata „hibás” volt, és Grenadában annyi kubai tartózkodott, amennyit Havanna hivatalos közleményei megjelöltek. Politikai megfigyelők hangoztatják, hogy a létszámadatok ügyében alkalmazott félrevezetés nem volt véletlen: a nagyobb kubai létszámra hivatkozva akarták elfogadtatni a közvéleménnyel, hogy az ígért vértelen, gyors akció helyett komoly veszteségeket hozott az amerikai akció, amelynek immár 16 halottja, 77 sebesültje van, három amerikai eltűnt. Az amerikai sajtó hétfőn megállapította, hogy nem ez az egyedüli pont, ahol gátlástalanul igyekeztek megtéveszteni a hazai és a nemzetközi közvéleményt: az amerikai megszálló erők parancsnoka például a The New York Times megállapítása szerint félrevezette a sajtót, amikor közölte, hogy „maguk a grenadaiak tartóztatták le Bernard Coard volt grenadai miniszterelnök-helyettest”. A valóság, mint kiderült, amerikai tengerészgyalogosok körülvették Coard házát, és közölték, hogy ha a bent levők nem hagyják el az épületet, velük együtt felrobbantják azt. Az épületben asszonyok és gyermekek voltak, akik e felszólításra Coarddal együtt előjöttek. A Pentagon azt is kénytelen volt elismerni, hogy egy légitámadás során a múlt héten amerikai gépek szétbombáztak egy grenadai kórházat. A támadásnak ötven halálos áldozata volt. Washingtoni jelentések szerint a külügyminisztériumot növekvő mértékben aggasztja az Egyesült Államok szövetségeseinek elhatárolódása az inváziótól, amely közvetve csapást mért az eurorakéták igazolására szánt amerikai propagandakampányra Nyugat-Európában. Az a felismerés, hogy a jelenlegi adminisztráció fenntartás és a következmények elemzése nélkül kész a katonai erő alkalmazására — a The Washington Post elemzője szerint — ma még nehezen felmérhető segítséget nyújtott azoknak, akik ellenzik a Pershing—2-k és a robotrepülőgépek telepítését. Vajda Péter A brit kormányfő ismét bírálta a washingtoni intervenciót Folytatódik a világméretű tiltakozás az Egyesült Államok grenadai agressziója ellen. Az el nem kötelezett országok mozgalmának koordinációs irodája vasárnap New Yorkban a nemzetközi jog és az ENSZ-alapokmány megsértésével vádolta Washingtont a szigetország katonai megszállása miatt. A mozgalomhoz tartozó több mint száz ország nevében az iroda követelte az intervenció azonnali befejezését és az inváziós csapatok haladéktalan kivonását. A Szocialista Internacionálé Latin-Amerikával és a Karib-tenger térségével foglalkozó bizottsága a hét végén felhívást tett közzé, amely követeli az amerikai csapatok haladéktalan kivonását Grenadáról, s a hatalomból erővel kiszorított grenadai vezetők biztonságának garantálását. A Brit Nemzetközösség londoni székhelyű titkársága a hétvégén újból felszólította Washingtont, hogy vonja ki egységeit Grenadából, s helyükre a Nemzetközösség által irányított erők lépjenek. A Portugál Szocialista Párt nyilatkozatban ítélte el az amerikaiak fegyveres beavatkozását, amelyet a nemzetközi jog megsértésének, a grenadai ügyekbe való durva beavatkozásnak minősített. A hatalmon levő párt országos tanácsának kétnapos, vasárnap este véget ért ülésén elfogadott nyilatkozat követeli az inváziós csapatok azonnali kivonását Grenadáról. A grenadai események brit visszhangjának részét képezi Margaret Thatcher miniszterelnök és Sir Geoffrey Howe külügyminiszter vasárnapi nyilatkozata, amelyben bírálták az amerikai invázió reagani indoklását. A kormányfő szerint súlyos következményei lehetnek annak, ha az amerikaiak megkísérelnek bevonulni minden olyan országba, ahol „kommunisták vannak hatalmon”. A külügyminiszter úgy vélte, a kubaiak grenadai jelenléte önmagában nem igazolja a fegyveres beavatkozást, s az amerikaiaknak mielőbb távozniuk kell a szigetországból. Sir Geoffrey Howe újólag rámutatott, hogy Washington nem volt őszinte Londonhoz a beavatkozás ügyében, elmulasztotta tájékoztatni szövetségeseit. A brit sajtót is élénken foglalkoztatja a grenadai amerikai intervenció. A Sunday Express cáfolja azt a washingtoni érvelést, hogy Grenadán katonai célokat szolgáló repülőtér épült. A hetilap rámutatott, hogy a repülőtér építésében — a londoni kormány jóváhagyásával — brit cégek is részt vettek. A brit kabinet nyilvánvalóan azért hagyta jóvá e cégek részvételét, mert meggyőződése szerint a repülőteret kizárólag polgári célokra kívánták felhasználni — írta a Sunday Express, hozzáfűzve: mindez igen súlyos kételyeket ébreszt az amerikai intervenció alátámasztására felhozott egyik legfontosabb érvvel szemben. A moszkvai Pravda hétfői kommentárjában megállapította: a kicsiny, független Grenada elleni támadással az Egyesült Államok valódi arcát mutatta meg ismét a világnak. Olyan országnak tartja magát, amelyet nem köt a nemzetközijog, nem érintenek az alapvető erkölcsi normák, s amelynek külpolitikájában az erőszak vált a legfőbb érvvé — hangoztatta a szovjet lap. (MTI) NÉHÁNY SORBAN Háborúellenes tüntetéseken emelték fel szavukat az amerikai kormányzat fegyverkezési politikája és a nukleáris háború veszélye ellen a szovjet emberek. A hétvégi megmozdulások közül a leningrádiban több mint 400 ezren vettek részt. (TASZSZ) Ázsiai körútjának első állomására, Tokióra érkezett Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. Kohl ma kezdi meg tárgyalásait Nakaszone japán kormányfővel. (Tudósítónktól.) A fekete bőrű Jesse Jackson tiszteletes, amerikai polgárjogi harcos vasárnap bejelentette, hogy a demokrata párt színeiben indulni kíván az elnökjelöltségért folyó versenyben. (MTI) Elfoglaltak egy kisvárost a salvadori hazafiak a fővárostól 156 kilométerre északra. A Tejutepeque birtoklásáért folyó harcokban a kormánycsapatok öt katonája életét vesztette, tízen megsebesültek. (MTI) Tömegmegmozdulást hirdetett november 18-ra a chilei polgári ellenzéki erők nagy részét tömörítő Demokratikus Szövetség (AD), tiltakozásul Pinochet tábornok katonai kormányzata ellen. Ezt Hugo Zepeda, a politikai tömörülés elnöke jelentette be. (MTI) Az Egyesült Államokban tartózkodó Samara Machel mozambiki elnök egy amerikai lapnak adott nyilatkozatában felszólította Washingtont: nyújtson katonai és gazdasági segélyt országának. (Reuter) Virata kormányfőt jelölte utódnak Marcos Fülöp-szigeteki elnök arra az esetre, ha nem állna módjában 1987-ig, hivatali ideje lejártáig ellátni az elnöki teendőket. (UPI) Spanyol—amerikai hadgyakorlat kezdődött hétfőn Spanyolország délnyugati részén. 23 ezer katona vesz benne részt. Egyidejűleg hadgyakorlat kezdődött az NSZK területén nyugatnémet, brit és dán katonák részvételével. (TASZSZ) NÉPSZABADSÁG 1983. november 1., kedd A KIRÁLYNŐ HÚGA IS... A hétvégi hágai atomfegyverellenes tüntetés méreteiben felülmúlta a két évvel ezelőtti amszterdamit is, és arányaibantalán Európa legnagyobb ilyen megmozdulásának mondható — mutatnak rá a hétfői holland lapok. Az újságok kiemelik a tüntetés egyik váratlan mozzanatát: Iréne hercegnő, Beatrix holland királynő 44 éves húga szenvedélyes felszólalását. „Nem élhetünk állandó félelemben... Az emberi értékek torzulásának vagyunk ma tanúi. A fegyverek felhalmozása következtében az emberiség a szakadék szélére sodródott; azon a ponton vagyunk, hogy egyetlen végzetes tévedés Földünk és az egész emberiség megsemmisülését jelentheti” — mondotta a hercegnő a félmillió tüntetőnek a szónoki emelvényről. (MTI) A BT felhívása Irakhoz és Iránhoz a háború befejezésére Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn az Irak és Irán között immár három éve folyó háború mielőbbi befejezésére szólította fel a harcban álló feleket. A határozat tervezete mellett 12 ország szavazott; Pakisztán, Málta és Nicaragua tartózkodott a szavazástól. A BT határozata sürgeti, hogy a szabad hajózás és a kereskedés jogát a háború idején, is tartsák be. (Reuter) Gromiko moszkvai tárgyalásai a dán külügyminiszterrel ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az európai nukleáris fegyverzetkorlátozás és más nemzetközi ügyekben vallott álláspontok kifejtésére adtak alkalmat a hétfőn Moszkvában lezajlott szovjet—dán külügyminiszteri tárgyalások. Andrej Gromiko és munkalátogatásra Moszkvába érkezett vendége, Uffe Elleman- Jensen megvizsgálta a kétoldalú kapcsolatokat is. A tárgyalásokon különös figyelmet szenteltek az európai nukleáris fegyverzetek ügyének. Gromiko összevetette a szovjet és az amerikai álláspontot. Amint mondta, az amerikai fél a genfi tárgyalások kezdetétől fogva akadályozza az előrehaladást, és a tárgyalásokat arra használja fel, hogy leplezze valódi célját, az új rakéták telepítését, a katonai fölényszerzést a Szovjetunióval szemben. A Szovjetunió viszont pontos programot ajánl ahhoz, hogy kimozdítsák a holtpontról a tárgyalásokat. Ebben a kérdésben azonban arra van szükség, hogy ne csak a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok is keresse a kölcsönösen elfogadható megoldást az európai nukleáris egyensúly megőrzésében. Felhívta a figyelmet Jurij Andropov múlt heti javaslataira, amelyek bizonyítják: a Szovjetunió kész messzemenő gyakorlati lépésekre. Gromiko kifejtette: a Szovjetunió amellett van, hogy a stockholmi bizalomerősítő, biztonsági és leszerelési konferencia kezdettől tárgyszerű, konstruktív légkörben induljon, erőfeszítéseket tegyen az európai békés fejlődés kedvező lehetőségeinek kialakítására. Hozzátette, hogy a Helsinkiben folyó előkészítő találkozónak olyan szervezeti és más feltételeket kell teremtenie, amelyek elősegítik a konferencia eredményes munkáját. A dán külügyminiszter a tárgyalásokon állást foglalt az enyhülési folyamat továbbfejlesztése, s a helsinki záróokmány szellemében a kelet-nyugati párbeszéd mellett. Kedvezően értékelte a madridi találkozó sikeres befejezését. Elmondta, hogy Dánia kormánya az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások eredményességében érdekelt, ugyanakkor a NATO-állásponthoz híven a genfi tárgyalások amerikai megközelítését, az új amerikai rakéták telepítését próbálta igazolni. Zalai István Dániában a hétvégén a második világháború utáni legnagyobb helyi békemegmozdulással befejeződött a leszerelés támogatására meghirdetett akcióhét. Az ország mintegy 120 békebizottsága, a szakszervezetek és a legkülönbözőbb pártok által szervezett tüntetéseken több mint kétszázezer ember tiltakozott a nyugateurópai rakétatelepítés ellen. A megmozdulás részvevői követelték, hogy Észak-Európát nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté. (MTI) Londoni bejelentés a rakétatelepítés menetéről Hétfő délután a brit alsóház vitát tartott az országban telepítendő új amerikai rakétákról. Heseltine hadügyminiszter bejelentette, hogy a rakéták brit földre szállítása menetrendszerűen folyik, egyes darabok már itt vannak, a legfontosabbak még nem. Az év végéig azonban az új nukleáris eszközök készen állnak majd a bevetésre. A miniszter a befejezettnek tűnő tényt azzal indokolta, hogy Genfben nem született megfelelő szovjetamerikai megállapodás. A munkáspárti ellenzék nevében Denis Healey, a vezető külügyi szóvivő hangsúlyozta: a rakétatelepítés katasztrofális ösztönzést ad a fegyverkezési versenynek. Az eredmény az lesz, hogy Nagy-Britannia — a szovjet ellenlépések folytán — az eddiginél sebezhetőbbé és kevésbé biztonságossá válik. Healey szerint a szovjet vezetés nagy engedményeket tett, és „őrült az”, aki a Moszkva által kínált alapon nem hajlandó tárgyalni. Leszögezte: a brit kormánynak kötelessége leállítani a rakétatelepítést és alkura ösztönözni az Egyesült Államokat. (MTI) Elhunyt az Üzbég KP első titkára Hétfőn váratlanul elhunyt Saraf Rasidoiv, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Legfelsőbb Tanács tagja. Rasidov 1917-ben született, a kommunista pártnak 1939 óta volt tagja. Kétszer nyerte el a Szocialista Munka Hőse címet. Saraf Rasidov nekrológját Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, valamint több más vezető írta alá az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács elnöksége és a minisztertanács nevében. (MTI) A radikális párt győzött az argentin választásokon Fokozott várakozás a lakosság széles köreiben a polgári kormányzás iránt (Kiküldött munkatársunk jelenti Buenos Airesből.) Hivatalos számítógépes előrejelzések szerint véglegesnek tekinthető, hogy a kispolgári és középrétegek pártjának tekintett Polgári Radikális Unió szerezte a legtöbb szavazatot a vasárnap megtartott argentin általános választásokon. A radikálisok az eddig összeszámlált mintegy 14 millió szavazat 52 százalékát kapták, míg a peronistákra a voksok 40 százaléka jutott. A később beérkező szavazatok legfeljebb a radikális győzelem arányait módosíthatják. Az eddig ismeretessé vált részeredmények csupán egyetlen lényeges kérdésre nem adnak egyértelmű választ, nevezetesen: sikerült-e Raul Alfonsin radikális pártvezérnek abszolút többségre szert tennie az elnökválasztó elektori testületben, avagy alkudozásra kényszerül majd a kisebb pártok elektori szavazatainak elnyeréséért. Belügyminisztériumi közlemények szerint a szavazás — néhány incidenstől eltekintve — nagyobb rendbontások nélkül zajlott le az egész országban. A választásokat általában kiemelkedő arányú részvétel jellemezte. Buenos Airesben és az ország más nagy városaiban már a kora esti órákban hatalmas tömegek lepték el az utcákat és tereket, s hajnalig tartó felvonulásokon ünnepelték a radikálisok győzelmét, az alkotmányos kormányzáshoz való visszatérést, és a több mint hétéves katonai diktatúra végét. Raul Alfonsin hétfő hajnalban adott televíziós nyilatkozatában hangoztatta, hogy az „összes argentinok elnökeként” a nemzeti egység megszilárdításán, a demokratikus intézményrendszer helyreállításán kíván munkálkodni. Alfonsin ígéretet tett a gazdaságpolitikamódosítására, s hangsúlyozta, hogy kormánya „véget kíván vetni az éhezésnek és a munkanélküliségnek”. Buenos Airesben a radikális győzelem egyik fő okát Alfonsinnak az egész országot átfogó, jól szervezett, dinamikus kampányában, illetve a peronisták belső megosztottságában látják. Ezenkívül a radikálisok kampányukban ügyesen kiaknázták a korábbi peronista kormányok korrupciós és egyéb botrányaiban rejlő propagandalehetőségeket. Abban a legtöbb argentin egyetért, hogy a megalakuló polgári kormány az ország történetének egyik legválságosabb pillanatában jut hatalomra. Az 1976 óta kormányon levő katonák rendkívül súlyos társadalmi, gazdasági és morális válságba sodorták Argentínát, ezt figyelembe véve egyáltalán nem meglepő, hogy a választási kampány gyakorlatilag mindinkább a katonai diktatúrát elítélő tömegmegmozdulássá alakult át. S minthogy a felhalmozódott gondok valóban riasztó méretűek, a jövendő polgári kormányzat aligha számíthat látványos kezdeti sikerekre. Az átruházandó örökség legsúlyosabb tétele kétségkívül a gazdasági válság, a 40 milliárd dollárt is meghaladó külső eladósodás, a három számjegyű infláció, a nagyarányú munkanélküliség és a termelő kapacitások kihasználatlansága. Mielőbb megnyugtatóan kell rendeznie az új kormánynak a „belső háború” során eltűnt sok ezer személy ügyét is, amely az elmúlt időszakban Argentína egyik legszenvedélyesebben tárgyalt belpolitikai kérdésévé vált. Feltehetőleg gondokat okoz majd a kormánynak a tekintélyét eljátszott hadsereg szerepének átértékelése is. Ami ez utóbbi problémát illeti, a nagy pártok a kampány során ígéretet tettek, hogy hatalomra jutásuk esetén a katonák tevékenységét „eredendő funkciójuk” gyakorlására korlátozzák. Ez az ígéret, persze, az újabb kori argentin történelem tanulságait figyelembe véve, aligha könnyen teljesíthető. Nem lesz egyszerű a kormány helyzete azért sem, mert az argentinok messianisztius várakozással tekintenek a polgári kormányzás elé, amely — vélik — minden gondjaikat-bajukat egy csapásra megoldja majd, ami persze kizárt. A polgári kormánynak feltehetőleg már a kezdet kezdetén népszerűtlen intézkedéseket is kell hoznia a gazdasági válság további mélyülésének elkerülése végett. Az ebből fakadó népi kiábrándulás megakadályozásának legjobb ellenszere magától értetődően a demokratikus, diktatúraellenes erők egységének kialakítása lenne — miként ezt a kommunisták javasolják —, a két nagy párt azonban eddig elzárkózott egy „nagykoalíció” létrehozásától. Ugyanakkor az is világos, hogy a jelenlegi helyzetben a katonai diktatúrához kötődő jobboldali, reakciós körök a demokratizálódási folyamat lefékezését, megtorpedózását tűzik célul. Argentína a vasárnapi választásokkal csak kezdeti — jelentőségét tekintve persze nem lebecsülhető — lépést tett a polgári kormányzáshoz való stabil visszatérés irányában. A hatalomátadás folyamata az új köztársasági elnök beiktatásával és a polgári kormány megalakításával zárul majd le. Ennek időpontja még nem dőlt el véglegesen, a katonai kormányzat szándékai szerint az elnöki eskütételre januárban kerülne sor, a jelentősebb pártok szerint viszont a hadseregnek még az idén távoznia kell a hatalomból Azonban akármelyik fél véleménye kerekedik is felül Argentína mindenképpen nehézségekkel és buktatókkal teli átmeneti időszak elé néz. A megindult demokratizálódási folyamat szempontjából rövid távon minden bizonnyal az a körülmény jelentheti az egyik fő veszélyt, hogy az ország ügyei még egy ideig egynépszerűtlenné vált, lejáratott és elbizonytalanodott kormányzat kezében összpontosulna, amelynek a demokratikus erők megítélése szerint adott esetben eszközei is, elszántsággá is hiányozna ahhoz, hogy kellő eréllyel lépjen fel az alkotmányos intézményrendszer védelmében. Ilyen körülmények között — miként a baloldali pártok, köztük az argentin kommunisták nyilatkozatai rámutatnak — különösen fontos a demokratikus és népi erők éberségének, egységének megszilárdítása. Kis Tibor A győztes párt vezére, Raul Alfonsin az újságírók gyűrűjében.