Népszabadság, 1984. április (42. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-29 / 100. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1984. április 29., vasárnap A TENGER A GYÁRKAPUBAN KEZDŐDIK Megéri, hogy flottát tartsunk? Hány hajónk közlekedik a tengereken? És egyáltalán, megéri-e a szárazföldi kis Magyarországnak, hogy hajókat küldjön a távoli vizekre? Csákvári István, a Mahart kereskedelmi főosztályvezetője nem szeret válaszolni a hajóstársaság belső dolgait érintő kérdésekre. Nagy a konkurrencia, a versenytársak minden adatból megpróbálnak következtetni a fuvarozás alapköltségeire, ami adott esetben ronthatja a Mahart pozícióját egy-egy üzleti tárgyaláson. Annyit persze elmond a főosztályvezető, hogy 18 hajó járja magyar zászló alatt az Adriát, kontinensünk északi partvidékét, a Fekete-tengert, a Földközi- és a Vörös-tenger térségét s a Csendes-óceánt. Volt idő — az 1970-es években —, amikor Dél-Amerika kikötői is fogadtak magyar hajót. Persze ha kereskedelmi érdekeink úgy kívánják, a Mahart a jövőben is vállalkozik az útvonal megnyitására. Tengerjáró hajóink összhordképessége százezer tonna. A nemzetközi statisztikák azonban — például az, amelyet időről időre a Lloyd társaság állít össze — 75 835 bruttó regisztertonnát tüntetnek fel Magyarország neve mellett. (A tengeri közlekedési eszközök mértékegységét ugyanis nem súlyban fejezik ki; egy regisztertonna 2,83 köbméter raktérnek felel meg.) A közeli vizeken 1500 és 5600 tonnás hajóink közlekednek, míg az óceánokra csak a nagyobbak futnak ki, például a Vörösmarty. Azon, hogy Magyarország ragaszkodik hajóihoz, nem szabad csodálkoznunk. Hiszen a tengerektől távol eső Svájc, Ausztria és Csehszlovákia is fontosnak tartja, hogy flottája jelen legyen a nemzetközi vízi fuvarpiacokon, s külkereskedő vállalatait ne szolgáltassa ki a gyakran nemtelen eszközökkel folyó versenynek. A saját hajóparknak más előnyei is vannak. Hajóparkunk egyfelől lehetővé teszi, hogy a szállításokban érdekelt exportőrök és importőrök tetemes összegű devizát takarítsanak meg, másfelől pedig a költségvetés számottevő devizabevételhez jut azáltal, hogy hajóink — szabad kapacitásukkal — részt vesznek a nemzetközi tranzitforgalomban. Figyelemre méltó összegekről van tehát szó mindkét esetben, bár a főosztályvezető a pontos számokat ismét elhallgatja. Csupán annyit árul el, hogy hajóink évente 600—800 ezer tonna árut továbbítanak, s e menynyiség fele a magyar vállalatok megbízása alapján kerül a hajók rakterébe. Mindenesetre a Mahart részesedése Magyarország teljes tengerentúli forgalmából tekintélyes: meghaladja a 20 százalékot. Nem olcsó fenntartani a hajókat, amelyek — nagyságuk okán — nem úszhatnak fel a Dunán Budapestre. Az 1500 tonnás tengerjárók naponta négy tonna gázolajat fogyasztanak, a 12 ezer tonnások már 20—24 tonna — még drágább — nehézolajat. Drága a kikötők használati díja, s évről évre emelkednek a kikötői szolgáltatások árai is. Egyszerre több mint nyolcszáz tengerész szolgál a hajókon, s az ő élelmezésük ugyancsak költséges. Cukrot, lisztet, fűszereket, konzerveket lehetőleg itthonról visznek — vagy egy-egy kikötőbe utánuk küldik a pótlást —, de a szakácsok rendszerint ott töltik fel a raktárkészletet, ahol hoszszabb-rövidebb ideig tartózkodnak. A teherhajózásban rendkívül fontos a biztosítás. A Mahart kétféleképpen gondoskodik hajóiról. A cascoelv alapján biztosítja magát a járművet, de a fuvarozandó árura is megköti az úgynevezett felelősségbiztosítást. Partnere mindkét esetben az Állami Biztosító, amely a hajókra vonatkozóan, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, más biztosító intézményeknél viszontbiztosítást köt. Adott esetben nagyon nagy pénzekről lehet szó, hiszen ha a Vörösmarty — mondjuk — 12 ezer tonna gabonát szállít, s ennek akár csak egy része szenved valamilyen értékcsökkenést, a vevő máris százezres igényt támaszthat. A hajózás dolgaival foglalkozó jogászokjól ismerik a mondvacsinált kárügyeket, amikor a megrendelő alaptalan érveléssel akar könynyű pénzhez jutni... A Mahart 18 hajója ugyan meghatározott térségben közlekedik, de tengerjáróink nem vesznek részt a menetrendszerű fuvarozásban. A magyar társaság a külkereskedelem érdekeit tartja ugyanis szem előtt, mindig, s lehetőleg minél gyorsabban oda menni, ahová árut kell vinni, vagy ahonnan árut kell hozni. A rugalmas üzletpolitika jegyében vezették be új szolgáltatásukat is: „háztól házig” viszik megbízóik áruit. A fuvarozási lánc hibátlan: a tenger a gyárak kapuiban kezdődik, s a vevők kapujában ér véget. Közben minden átrakodásról, be- és kirakodásról a Mahart gondoskodik. — Naponta tapasztaljuk: nemcsak a világpiacon, idehaza is mind keményebb a fuvarverseny. A vállalatok pedig kímélni akarják devizájukat, így azután azon vagyunk, hogy minden vonatkozásban alkalmazkodjunk a megváltozott üzleti igényekhez — mondta Csákvári István, aki jószerével csak arról beszél szívesen, hogy a magyar hajók e versenyből szeretnének mindig győztesen kikerülni. Benedek István Gábor A matrózok néha légtornászok is, kiváltképp, ha tisztára kell mosniuk a hajót. JUTÁSZ DEZSŐ FELVÉTELEI Ritka felvétel: viharban a 15 ezer tonnás hajó. Aggódó környezet A fele igaz, a másik felét én teszem hozzá, de közeleg az idő, hogy az se járjon nagyon messze az igazságtól. Előadás a kisgyermek fejlődésének tudományos megfigyeléséről. Az ifjú anya gondos, valamenynyi fiziológiai és pszichológiai részletre terjedő vizsgálatakor a szakintézmény munkatársai elhatározták, hogy az előfordulható rendellenességek megelőzésére mindent megtesznek, és a gyermek világra segítése után is figyelemmel kísérik a fejlődését. Ez rendben levő dolog, erkölcsös és felelősségteljes magatartás, elmulasztásából baj is származhatna. Szerencsére nem volt semmi baj. A gyermek világra jött. Ekkor kezdődött valójában az intenzívebb megfigyelés: lélegzik-e rendesen, működnek-e az életfunkciói, később, hogy megfelelően mozog-e, kezd-e beszélni, jönnek-e a fogai, miként alakul a testsúlya, megfelelő-e a magassága, milyen tulajdonságai alakulnak az iskolában, segítségre szorul-e magasabb tanulmányainak megkezdésekor, az érettség viharosabb szakaszában igényli-e a környezet aktív beavatkozását — és így tovább. A gyermek növekedett, épségben és egészségben. A tudományos környezet aggodalma most már szűnőben van. Úgy látszik, a gondos figyelem végül is jó irányba terelte az életét, miként a beszámolóból hallom. Hogy hány éves most a kicsi? Május végén lesz nyolcvankettő. Váltságdíj A gyerekek egy szűk hegyi ösvényről ereszkednek le, úgy mennek az iskolába. Hét-, nyolc-, kilencévesek. Van egy jól megtermett osztálytársuk, László. Erősebb, fejlettebb, bátrabb, elszántabb a többieknél. E tulajdonságait sajátságos módon használja. Mivel ő száz vagy kétszáz méterrel lejjebb lakik, reggelenként megvárja a többieket. Ilyenkor elállja az utat, és megszólítja egyiküket: — Húsz forintért nem verlek meg. A gyerekeknél mindig van zsebpénz, miként adnak róla számot otthon, ha egyáltalán kérdezik, de manapság ez már nem nagyon divat, erről fogalmam sincs. Mindenesetre kifizetik a „meg nem verést”. László azonban mostanában elszemtelenedett. Visszaélt a hatalmával. Miután a kiszemelt áldozat megfizette az összeget, a következő kanyarulatnál ismét elibe állt: — Húsz forintért megint nem vertek meg. A dolog kiderült. Negyven forint az mégiscsak negyven forint. S minden reggel. Az iskolában a megfelelő büntetés, azt követően a szülői fenyítés. Osztályfőnöke, amikor elbeszélte a dolgot, tűnődve kérdezte, mintegy önmagától: — Honnan jött erre rá? Hiszen még nem is tanultak történelmet! Magyar sziget Nyugaton mindig zavarba jövök a kiszolgálás udvariasságától. Tudom, persze, nem a személynek, hanem a pénznek szól, de amikor egy cipőboltban olyan jól öltözött és méltóságteljes magatartású eladó térdel elibém, mint egy nagy állam szövetségi kancellárja, hogy kifűzze a cipőmet, és felpróbálja az újat, amelyet esetleg meg se vásárolok, kényelmetlen érzés fog el, mert elszoktam az ilyesmitől. S aki nem tartósan él ott, nehezen veszi tudomásul. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy jobban esik, ha a boltban rám mozdulnak, kiutálnak, lehordanak, elzavarnak, odahajítják a holmit, esetleg kiparancsolnak, mint a minap a Corvinból, ahol természetesen nem felpróbáltam, hanem csak a karom hosszához akartam mérni egy ing ujját. Hajszál híja volt, hogy az eladó nem hívta a rendészt. Nyilván töredelmes bocsánatkérésemnek tulajdonítható, hogy eltekintett ettől az erélyesebb eljárástól, megelégedett a felszólítással, hogy hordjam el, de nem az inget, hanem magamat, de azonnal. Hálás vagyok a hölgynek, aki az udvarias bécsi kereskedelem által már-már elkényeztetett vevőt itthonias hangulattal ajándékozta meg a sziget az óceánban. E hónap első szerdáján a táblán megjelölt időpont szerint hajszálpontosan nyitotta ki a domgassei könyvesbolt az ajtaját. Itthon és külföldön megjelent magyar nyelvű könyveket, lapokat árulnak itt. Mérges volt, kellemetlen volt, és nem leplezte utálatát a vevő iránt, aki azzal az alávaló szándékkal háborgatja, hogy vásároljon. Kijövet hálásan pillantottam viszsza; ha legközelebb Bécsben járok, megint eljövök ide egy kis magyar levegőt szívni. Balsikerű vállalkozás Soha többé, soha többé. Fiatal barátom, főiskolás, irodalomszakos, azzal a kéréssel keresett meg, hogy olvassam el, amit egy külföldi — félig-meddig klasszikusnak számító —, a századforduló tájt élt gondolkodóról kellett írnia. Elolvastam, egyetértettem vele, de minthogy — ha már a kérésében, kimondatlanul bár, segítségkérés volt — nekem is voltak ifjú barátoméval körülbelül megegyező gondolataim a dolgozat alanyáról, úgy véltem, kiegészíthetjük az előadottakat. Így is történt. A húszoldalas dolgozatban, amelyet a diák igen lelkiismeretesen, állításait alátámasztandó, bőséges jegyzetanyag felhasználásával dolgozott ki, előadta a kifogásait, elmondta, miért nem kedveli az életművet, noha objektíve becsüli. Leírta, miben nem egyeznek meg a gondolataik, miben haladta túl az idő. Egyszóval, hogy megismerte és véleménye lett róla. E véleményéhez szolgáltattam — meggondolatlanul — adalékokat. Nem tagadva meg — ismétlem — az elismerést a hajdan végzett szellemi teljesítménytől. Lehangoltan keresett fel a dolgozat bemutatása után. — Elégtelen. — Az indoklás? — Hogy nekem nem tetszett a dolgozat alanya. — S az önálló vélemény? — Azt csak akkor méltányolta volna a tanár úr, ha az övével is egyezik. Az oktatási reformról nem elég beszélni. Meg is kellene valósítani. Válás után „Az a régi házasság már kibírhatatlan volt. Maga az őrület. Engedd el nekem a részletezést. Én békés ember vagyok, de ami sok, az sok, így hát vége lett. Az asszony, akivel tavaly megismerkedtem, nagyon szeret. Jó otthont teremtett a számomra. Külön szoba, nyugalom. Estefelé járok haza a munkából. Vacsora vár és családias meleg. Új íróasztal, terjedelmes, mert a biológiai térképek és rajzok, amelyek a szakmámhoz kellenek, nagy helyet foglalnak el. Sokáig vadászott rá egy régiségboltban. Ezeken a nyugalmas estéken a munkámba mélyedek. Csak a finom kopogtatásra figyelek fel óránként: hol egy hűsítőt vagy süteményt hoz, hol egy ízes teát, vagy egy csöpp konyakot. Kellemes fényt áraszt az asztali lámpa és én éjfélig, néha tovább is dolgozom. Gyakran egészen hajnalig. De ebbe bele kell számítanom azt az egy órát, amelyet kezem lábam, arcom, nyakam, hátam borogatásával töltök el. Ugyanis minden este, munkaidő után, hét és nyolc óra között, nyitják az ajtót. Ilyenkor bejön egy ember. Egy mérges ember. És éppen rám mérges. Bejön a szobámba és se szó, se beszéd, megver. Felpofoz, megrugdal, egyszóval jól eltángál. Mondtam, hogy én békés ember vagyok, még védekezni sem szoktam. Ha így van, hát így van. Miután megvert, nagy sebbel-lábbal elmegy, illetlenül becsapja maga után az ajtót. És másnap ugyanabban az időpontban ismét eljön, ismét megver. De nem tart sokáig, öttíz perc alatt lezajlik az egész. Ám ezt csak mellékesen említem. Egyébként semmi panaszom sincs, jó cserét csináltam.” Igaza van. Ha az ember kigyógyult egy őrültségéből, nem kezdi újra. Másikat szerez magának. Keresztkérdés N. mondja: — Családi baj, munkahelyi baj, mindenféle baj. Tudom, hogy ez az élettel jár. Én szívesen is viszem a keresztet, csak az időt sajnálom rá. ÁPRILISI NAPLÓ : Kiváló vállalati ünnepség a Rábánál és a Veszprémi Szénbányáknál Tegnap folytatódott a Kiváló vállalat cím elnyerését tanúsító oklevelek átadása. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban rendezett ünnepségen részt vett és köszöntötte a vállalat kollektíváját Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A Kiváló vállalat cím elnyerését tanúsító oklevelet Kapolyi László ipari miniszter adta át a dolgozók képviselőinek. A Rába gyárban tavaly is folytatódott a dinamikus fejlődés, a tőkés piacra 84 millió dollár, a szocialista országokba 360 millió rubel értékben exportáltak közúti járműipari termékeket, tehergépkocsikat, dízelmotorokat, kisállattartó berendezéseket. Hagyományos piacaikat a nehéz feltételek között is sikerült megtartaniuk, és néhány területen még növelni is tudták az eladásokat. A Veszprémi Szénbányák Vállalat tízezres kollektívájának munkáját, múlt évi eredményeit elismerő Kiváló vállalat cím elnyerését ünnepelték szombaton Veszprémben. A megyei pártbizottság székházában megtartott ünnepségen részt vett és felszólalt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki átadta a cím elnyerését dokumentáló oklevelet Pera Ferenc vezérigazgatónak. A Veszprémi Szénbányák tavaly 3,8 millió tonna szenet hozott felszínre. Terven felül 153 ezer tonna szenet adtak át az ipari fogyasztóknak és a lakosságnak. A vállalat négy bányaüzemében — az ajkai, balinkai, várpalotai és dudari bányákban — a technológia folyamatos fejlesztése, korszerűsítése a jellemző. A múlt évben a termelés kétharmadát már a komplex biztosítási fejtések adták. Mindamellett a hazai szénbányák részére és exportra fejtésbiztosító és irányítástechnikai berendezéseket is gyártanak. Meggyorsították a földtani kutatásokat, megalapozva ezzel a következő évtizedek bányászatát. Foglalkoznak a szén több irányú hasznosításával, a Veszprémi Vegyipari Egyetemmel közösen szénkémiai és szénkőzettani vizsgálatokhoz kezdtek. (MTI) Csehszlovák tájékoztatási küldöttség látogatása hazánkban Bajnok Zsolt államtitkárnak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének meghívására április 24. és 28. között hivatalos látogatást tett Magyarországon Zdenek Cermák, a Csehszlovák Szövetségi Sajtó- és Tájékoztatási Hivatal elnöke és Vlastimil Neubauer, a Cseh Sajtó- és Tájékoztatási Hivatal elnöke. Tárgyaltak a hivatalok közötti együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseiről, az időszerű feladatokról, a tájékoztatási kapcsolatok elmélyítéséről. A vendégeket fogadta Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese és Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője. Találkoztak Megyeri Károllyal, a MÚOSZ főtitkárával és Darvasi Istvánnal, a Magyar Hírlap főszerkesztőjével. A csehszlovák küldöttség tegnap elutazott hazánkból. (MTI) Szűrös Mátyás spanyolországi megbeszélései az SKP vezetőivel Az MSZMP KB titkárát fogadta Gerardo Iglesias és Dolores Ibárruzi A Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására április 24. és 28. között látogatást tett Spanyolországban az MSZMP küldöttsége Szűrös Mátyásnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével. A magyar pártküldöttség megbeszéléseket folytatott az SKP tárgyaló delegációjával, amelyet Simon Sanchez Montero, a végrehajtó bizottság tagja, az SKP nemzetközi kérdésekkel foglalkozó titkára vezetett. Szűrös Mátyás tárgyalt Gerardo Iglesiasszal, az SKP főtitkárával, és találkozott Enrique Curiel és Nicolas Sartorius főtitkárhelyettesekkel, Andreu Clarettel, a végrehajtó bizottság és a titkárság tagjával, Felipe Alcarazszal, a vb tagjával, valamint a spanyol párt több más tisztségviselőjével. A küldöttség látogatást tett Sevillában, ahol Andalúzia tartományi pártbizottságának vezetőivel tárgyalt. Az MSZMP KB titkárát fogadta Dolores Ibárruzi, a Spanyol Kommunista Párt elnöke. Az internacionalista szolidaritás és a kölcsönös megértés szellemében folytatott szívélyes légkörű megbeszéléseken tájékoztatták egymást országaik helyzetéről és a két párt tevékenységéről, időszerű feladatairól. Véleményt cseréltek a nemzetközi élet, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom legfontosabb kérdéseiről. Áttekintették a két párt együttműködését, és kifejezték szándékukat a pártkapcsolatok további erősítésére. Szűrös Mátyást madridi tartózkodása során fogadta Felipe González miniszterelnök, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkára. A magyar pártküldöttség tegnap hazaérkezett. (MTI)