Népszabadság, 1984. április (42. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-29 / 100. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1984. április 29., vasárnap A TENGER A GYÁRKAPUBAN KEZDŐDIK Megéri, hogy flottát tartsunk? Hány hajónk közlekedik a tenge­reken? És egyáltalán, megéri-e a szárazföldi kis Magyarországnak, hogy hajókat küldjön a távoli vizekre? Csákvári István, a Mahart keres­kedelmi főosztályvezetője nem sze­ret válaszolni a hajóstársaság bel­ső dolgait érintő kérdésekre. Nagy a konkurrencia, a versenytársak min­den adatból megpróbálnak következ­tetni a fuvarozás alapköltségeire, ami adott esetben ronthatja a Ma­hart pozícióját egy-egy üzleti tár­gyaláson. Annyit persze elmond a főosztályvezető, hogy 18 hajó járja magyar zászló alatt az Adriát, kon­tinensünk északi partvidékét, a Fe­kete-tengert, a Földközi- és a Vö­rös-tenger térségét s a Csendes-óceánt. Volt idő — az 1970-es évek­ben —, amikor Dél-Amerika kikö­tői is fogadtak magyar hajót. Per­sze ha kereskedelmi­ érdekeink úgy kívánják, a Mahart a jövőben is vál­lalkozik az útvonal megnyitására. Tengerjáró hajóink összhordké­­pessége százezer tonna. A nemzetközi statisztikák azonban — például az, amelyet időről időre a Lloyd társa­ság állít össze — 75 835 bruttó re­gisztertonnát tüntetnek fel Magyar­­ország neve mellett. (A tengeri köz­lekedési eszközök mértékegységét ugyanis nem súlyban fejezik ki; egy regisztertonna 2,83 köbméter raktér­­nek felel meg.) A közeli vizeken 1500 és 5600 tonnás hajóink közle­kednek, míg az óceánokra csak a na­gyobbak futnak ki, például a Vörös­marty. Azon, hogy Magyarország ragasz­kodik hajóihoz, nem szabad csodál­koznunk. Hiszen a tengerektől tá­vol eső Svájc, Ausztria és Csehszlo­vákia is fontosnak tartja, hogy flot­tája jelen legyen a nemzetközi vízi fuvarpiacokon, s külkereskedő vál­lalatait ne szolgáltassa ki a gyak­ran nemtelen eszközökkel folyó versenynek. A saját hajóparknak más előnyei is vannak. Hajópar­kunk egyfelől lehetővé teszi, hogy a szállításokban érdekelt exportőrök és importőrök tetemes összegű devi­zát takarítsanak meg, másfelől pe­dig a költségvetés számottevő devi­zabevételhez jut azáltal, hogy hajó­ink — szabad kapacitásukkal — részt vesznek a nemzetközi tranzit­­forgalomban. Figyelemre méltó összegekről van tehát szó mindkét esetben, bár a fő­osztályvezető a pontos számokat is­mét elhallgatja. Csupán annyit árul el, hogy hajóink évente 600—800 ezer tonna árut továbbítanak, s e meny­­nyiség fele a magyar vállalatok meg­bízása alapján kerül a hajók rakte­rébe. Mindenesetre a Mahart része­sedése Magyarország teljes tenge­rentúli forgalmából tekintélyes: meghaladja a 20 százalékot. Nem olcsó fenntartani a hajókat, amelyek — nagyságuk okán — nem úszhatnak fel a Dunán Budapestre. Az 1500 tonnás tengerjárók naponta négy tonna gázolajat fogyasztanak, a 12 ezer tonnások már 20—24 ton­na — még drágább — nehézolajat. Drága a kikötők használati díja, s évről évre emelkednek a kikötői szolgáltatások árai is. Egyszerre több mint nyolcszáz tengerész szol­gál a hajókon, s az ő élelmezésük ugyancsak költséges. Cukrot, lisztet, fűszereket, konzerveket lehetőleg itt­honról visznek — vagy egy-egy ki­kötőbe utánuk küldik a pótlást —, de a szakácsok rendszerint ott töl­tik fel a raktárkészletet, ahol hosz­­szabb-rövidebb ideig tartózkodnak. A teherhaj­ózásban rendkívül fon­tos a biztosítás. A Mahart kétféle­képpen gondoskodik hajóiról. A cascoelv alapján biztosítja magát a járművet, de a fuvarozandó árura is megköti az úgynevezett fele­lősségbiztosítást. Partnere mindkét esetben az Állami Biztosító, amely a hajókra vonatkozóan, a nem­zetközi gyakorlatnak megfelelően, más biztosító intézményeknél vi­szontbiztosítást köt. Adott esetben nagyon nagy pénzekről lehet szó, hiszen ha a Vörösmarty — mond­juk — 12 ezer tonna gabonát szál­lít, s ennek akár csak egy része szen­ved valamilyen értékcsökkenést, a vevő máris százezres igényt támaszt­hat. A hajózás dolgaival foglalkozó jogászok­­jól ismerik a mondvacsi­nált kárügyeket, amikor a megren­delő alaptalan érveléssel akar köny­­nyű pénzhez jutni... A Mahart 18 hajója ugyan meg­határozott térségben közlekedik, de tengerjáróink nem vesznek részt a menetrendszerű fuvarozásban. A magyar társaság a külkereskedelem érdekeit tartja ugyanis szem előtt, mindig, s lehetőleg minél gyorsab­ban oda menni, ahová árut kell vin­ni, vagy ahonnan árut kell hozni. A rugalmas üzletpolitika jegyében ve­zették be új szolgáltatásukat is: „ház­tól házig” viszik megbízóik áruit. A fuvarozási lánc hibátlan: a tenger a gyárak kapuiban kezdődik, s a vevők kapujában ér véget. Közben minden átrakodásról, be- és kirakodásról a Mahart gondoskodik. — Naponta tapasztaljuk: nemcsak a világpiacon, idehaza is mind ke­ményebb a fuvarverseny. A vállala­tok pedig kímélni akarják devizáju­kat, így azután azon vagyunk, hogy minden vonatkozásban alkalmazkod­junk a megváltozott üzleti igények­hez — mondta Csákvári István, aki jószerével csak arról beszél szíve­sen, hogy a magyar hajók e verseny­ből szeretnének mindig győztesen kikerülni. Benedek István Gábor A matrózok néha légtornászok is, kiváltképp, ha tisztára kell mosniuk a hajót. JUTÁSZ DEZSŐ FELVÉTELEI Ritka felvétel: viharban a 15 ezer tonnás hajó. Aggódó környezet A fele igaz, a másik felét én te­szem hozzá, de közeleg az idő, hogy az se járjon nagyon messze az igaz­ságtól. Előadás a kisgyermek fejlő­désének tudományos megfigyelésé­ről. Az ifjú anya gondos, valameny­­nyi fiziológiai és pszichológiai rész­letre terjedő vizsgálatakor a szak­­intézmény munkatársai elhatározták, hogy az előfordulható rendellenes­ségek megelőzésére mindent meg­tesznek, és a gyermek világra segíté­se után is figyelemmel kísérik a fej­lődését. Ez rendben levő dolog, er­kölcsös és felelősségteljes magatar­tás, elmulasztásából baj is származ­hatna. Szerencsére nem volt semmi baj. A gyermek világra jött. Ekkor kez­dődött valójában az intenzívebb meg­figyelés: lélegzik-e rendesen, mű­­ködnek-e az életfunkciói, később, hogy megfelelően mozog-e, kezd-e beszélni, jönnek-e a fogai, miként alakul a testsúlya, megfelelő-e a ma­gassága, milyen tulajdonságai ala­kulnak az iskolában, segítségre szo­rul-e magasabb tanulmányainak megkezdésekor, az érettség viharo­sabb szakaszában igényli-e a környe­zet aktív beavatkozását — és így to­vább. A gyermek növekedett, épségben és egészségben. A tudományos környezet aggodal­ma most már szűnőben van. Úgy látszik, a gondos figyelem végül is jó irányba terelte az életét, miként a beszámolóból hallom. Hogy hány éves most a kicsi? Május végén lesz nyolcvankettő. Váltságdíj A gyerekek egy szűk hegyi ösvény­ről ereszkednek le, úgy mennek az iskolába. Hét-, nyolc-, kilencévesek. Van egy jól megtermett osztálytár­suk, László. Erősebb, fejlettebb, bát­rabb, elszántabb a többieknél. E tu­lajdonságait sajátságos módon hasz­nálja. Mivel ő száz vagy kétszáz mé­terrel lejjebb lakik, reggelenként megvárja a többieket. Ilyenkor el­áll­ja az utat, és megszólítja egyikü­ket: — Húsz forintért nem verlek meg. A gyerekeknél mindig van zseb­pénz, miként adnak róla számot otthon, ha egyáltalán kérdezik, de manapság ez már nem nagyon divat, erről fogalmam sincs. Mindenesetre kifizetik a „meg nem verést”. László azonban mostanában elszemtelene­­dett. Visszaélt a hatalmával. Miután a kiszemelt áldozat megfizette az összeget, a következő kanyarulatnál ismét elibe állt: — Húsz forintért megint nem ver­tek meg. A dolog kiderült. Negyven forint az mégiscsak negyven forint. S min­den reggel. Az iskolában a megfelelő bünte­tés, azt követően a szülői fenyítés. Osztályfőnöke, amikor elbeszélte a dolgot, tűnődve kérdezte, mintegy önmagától: — Honnan jött erre rá? Hiszen még nem is tanultak történelmet! Magyar sziget Nyugaton mindig zavarba jövök a kiszolgálás udvariasságától. Tudom, persze, nem a személynek, hanem a pénznek szól, de amikor egy cipő­boltban olyan jól öltözött és méltó­ságteljes magatartású eladó térdel elibém, mint egy nagy állam szövet­ségi kancellárja, hogy kifűzze a ci­pőmet, és felpróbálja az újat, ame­lyet esetleg meg se vásárolok, ké­nyelmetlen érzés fog el, mert elszok­tam az ilyesmitől. S aki nem tartó­san él ott, nehezen veszi tudomásul. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy jobban esik, ha a boltban rám moz­dulnak, kiutálnak, lehordanak, elza­varnak, odahajítják a holmit, esetleg kiparancsolnak, mint a minap a Cor­vinból, ahol természetesen nem fel­próbáltam, hanem csak a karom hosszához akartam mérni egy ing ujját. Hajszál híja volt, hogy az el­adó nem hívta a rendészt. Nyilván töredelmes bocsánatkérésemnek tu­lajdonítható, hogy eltekintett ettől az erélyesebb eljárástól, megelége­dett a felszólítással, hogy hordjam el, de nem az inget, hanem maga­mat, de azonnal. Hálás vagyok a hölgynek, aki az udvarias bécsi kereskedelem által már-már elkényeztetett vevőt ittho­­nias hangulattal ajándékozta meg a sziget az óceánban. E hónap első szerdáján a táblán megjelölt időpont szerint hajszálpontosan nyitotta ki a domgassei könyvesbolt az ajtaját. Itthon és külföldön megjelent ma­gyar nyelvű könyveket, lapokat árulnak itt. Mérges volt, kellemetlen volt, és nem leplezte utálatát a vevő iránt, aki azzal az alávaló szándék­kal háborgatja, hogy vásároljon. Kijövet hálásan pillantottam visz­­sza; ha legközelebb Bécsben járok, megint eljövök ide egy kis magyar levegőt szívni. Balsikerű vállalkozás Soha többé, soha többé. Fiatal barátom, főiskolás, iroda­lomszakos, azzal a kéréssel keresett meg, hogy olvassam el, amit egy kül­földi — félig-meddig klasszikusnak számító —, a századforduló tájt élt gondolkodóról kellett írnia. Elolvas­tam, egyetértettem vele, de mint­hogy — ha már a kérésében, kimon­datlanul bár, segítségkérés volt — nekem is voltak ifjú barátoméval körülbelül megegyező gondolataim a dolgozat alanyáról, úgy véltem, ki­egészíthetjük az előadottakat. Így is történt. A húszoldalas dolgozatban, amelyet a diák igen lelkiismeretesen, állításait alátámasztandó, bőséges jegyzetanyag felhasználásával dol­gozott ki, előadta a kifogásait, el­mondta, miért nem kedveli az élet­művet, noha objektíve becsüli. Leír­ta, miben nem egyeznek meg a gon­dolataik, miben haladta túl az idő. Egyszóval, hogy megismerte és vé­leménye lett róla. E véleményéhez szolgáltattam — meggondolatlanul — adalékokat. Nem tagadva meg — is­métlem — az elismerést a hajdan végzett szellemi teljesítménytől. Lehangoltan keresett fel a dolgo­zat bemutatása után. — Elégtelen. — Az indoklás? — Hogy nekem nem tetszett a dol­gozat alanya. — S az önálló vélemény? — Azt csak akkor méltányolta vol­na a tanár úr, ha az övével is egye­zik. Az oktatási reformról nem elég beszélni. Meg is kellene valósítani. Válás után „Az a régi házasság már kibírha­tatlan volt. Maga az őrület. Engedd el nekem a részletezést. Én békés ember vagyok, de ami sok, az sok, így hát vége lett. Az asszony, akivel tavaly megismerkedtem, nagyon sze­ret. Jó otthont teremtett a számom­ra. Külön szoba, nyugalom. Estefelé járok haza a munkából. Vacsora vár és családias meleg. Új íróasztal, ter­jedelmes, mert a biológiai térképek és rajzok, amelyek a szakmámhoz kellenek, nagy helyet foglalnak el. Sokáig vadászott rá egy régiségbolt­ban. Ezeken a nyugalmas estéken a munkámba mélyedek. Csak a finom kopogtatásra figyelek fel óránként: hol egy hűsítőt vagy süteményt hoz, hol egy ízes teát, vagy egy csöpp ko­nyakot. Kellemes fényt áraszt az asz­tali lámpa és én éjfélig, néha to­vább is dolgozom. Gyakran egészen hajnalig. De ebbe bele kell számíta­nom azt az egy órát, amelyet kezem lábam, arcom, nyakam, hátam boro­gatásával töltök el. Ugyanis minden este, munkaidő után, hét és nyolc óra között, nyitják az ajtót. Ilyenkor bejön egy ember. Egy mérges ember. És éppen rám mérges. Bejön a szo­bámba és se szó, se beszéd, megver. Felpofoz, megrugdal, egyszóval jól eltángál. Mondtam, hogy én békés ember vagyok, még védekezni sem szoktam. Ha így van, hát így van. Miután megvert, nagy sebbel-lábbal elmegy, illetlenül becsapja maga után az ajtót. És másnap ugyanab­ban az időpontban ismét eljön, is­mét megver. De nem tart sokáig, öt­tíz perc alatt lezajlik az egész. Ám ezt csak mellékesen említem. Egyéb­ként semmi panaszom sincs, jó cse­rét csináltam.” Igaza van. Ha az ember kigyógyult egy őrült­ségéből, nem kezdi újra. Másikat szerez magának. Keresztkérdés N. mondja: — Családi baj, mun­kahelyi baj, mindenféle baj. Tudom, hogy ez az élettel jár. Én szívesen is viszem a keresztet, csak az időt saj­nálom rá. ÁPRILISI NAPLÓ : Kiváló vállalati ünnepség a Rábánál és a Veszprémi Szénbányáknál Tegnap folytatódott a Kiváló vál­lalat cím elnyerését tanúsító okleve­lek átadása. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban rendezett ünnepségen részt vett és köszöntötte a vállalat kollektíváját Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára. A Kiváló vállalat cím elnyerését tanú­sító oklevelet Kapolyi László ipari miniszter adta át a dolgozók képvi­selőinek. A Rába gyárban tavaly is folyta­tódott a dinamikus fejlődés, a tőkés piacra 84 millió dollár, a szocialista országokba 360 millió rubel értékben exportáltak közúti járműipari ter­mékeket, tehergépkocsikat, dízelmo­torokat, kisállattartó berendezéseket. Hagyományos piacaikat a nehéz fel­tételek között is sikerült megtarta­niuk, és néhány területen még nö­velni is tudták az eladásokat. A Veszprémi Szénbányák Vállalat tízezres kollektívájának munkáját, múlt évi eredményeit elismerő Ki­váló vállalat cím elnyerését ünne­pelték szombaton Veszprémben. A megyei pártbizottság székházában megtartott ünnepségen részt vett és felszólalt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, aki átadta a cím elnyerését dokumentáló okleve­let Pera Ferenc vezérigazgatónak. A Veszprémi Szénbányák tavaly 3,8 millió tonna szenet hozott felszínre. Terven felül 153 ezer tonna szenet adtak át az ipari fogyasztóknak és a lakosságnak. A vállalat négy bányaüzemében — az ajkai, balinkai, várpalotai és du­­dari bányákban — a technológia fo­lyamatos fejlesztése, korszerűsítése a jellemző. A múlt évben a termelés kétharmadát már a komplex biztosí­tási fejtések adták. Mindamellett a hazai szénbányák részére és export­ra fejtésbiztosító és irányítástechni­kai berendezéseket is gyártanak. Meggyorsították a földtani kutatáso­­kat, megalapozva ezzel a következő évtizedek bányászatát. Foglalkoznak a szén több irányú hasznosításával, a Veszprémi Vegyipari Egyetemmel közösen szénkémiai és szénkőzettani vizsgálatokhoz kezdtek. (MTI) Csehszlovák tájékoztatási küldöttség látogatása hazánkban Bajnok Zsolt államtitkárnak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hiva­tala el­nökén­ek meghívására április 24. és 28. között hivatalos látogatást tett Magyarországon Zdenek Cermák, a Csehszlovák Szövetségi Sajtó- és Tájékoztatási Hivatal elnöke és Vlas­­timil Neubauer, a Cseh Sajtó- és Tá­jékoztatási Hivatal elnöke. Tárgyal­tak a hivatalok közötti együttműkö­dés továbbfejlesztésének kérdéseiről, az időszerű feladatokról, a tájékoz­tatási kapcsolatok elmélyítéséről. A vendégeket fogadta Sarlós Ist­ván, a Minisztertanács elnökhelyet­tese és Lakatos Ernő, az­ MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője. Találkoztak Megyeri Ká­rollyal, a MÚOSZ főtitkárával és Darvasi Istvánnal, a Magyar Hírlap főszerkesztőjével. A csehszlovák küldöttség tegnap elutazott hazánkból. (MTI) Szűrös Mátyás spanyolországi megbeszélései az SKP vezetőivel Az MSZMP KB titkárát fogadta Gerardo Iglesias és Dolores Ibárruzi A Spanyol Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának meghívására áp­rilis 24. és 28. között látogatást tett Spanyolországban az MSZMP kül­döttsége Szűrös Mátyásnak, a Köz­ponti Bizottság titkárának vezetésé­vel. A magyar pártküldöttség megbe­széléseket folytatott az SKP tárgyaló delegációjával, amelyet Simon San­­chez Montero, a végrehajtó bizottság tagja, az SKP nemzetközi kérdések­kel foglalkozó titkára vezetett. Szű­rös Mátyás tárgyalt Gerardo Iglesias­­szal, az SKP főtitkárával, és találko­zott Enrique Curiel és Nicolas Sarto­­rius főtitkárhelyettesekkel, Andreu Clarettel, a végrehajtó bizottság és a titkárság tagjával, Felipe Alcarazszal, a vb tagjával, valamint a spanyol párt több más tisztségviselőjével. A küldöttség látogatást tett Sevillában, ahol Andalúzia tartományi pártbi­zottságának vezetőivel tárgyalt. Az MSZMP KB titkárát fogadta Dolores Ibárruzi, a Spanyol Kommunista Párt elnöke. Az internacionalista szolidaritás és a kölcsönös megértés szellemében folytatott szívélyes légkörű megbe­széléseken tájékoztatták egymást or­szágaik helyzetéről és a két párt te­vékenységéről, időszerű feladatai­ról. Véleményt cseréltek a nemzetkö­zi élet, valamint a nemzetközi kom­munista mozgalom legfontosabb kér­déseiről. Áttekintették a két párt együttműködését, és kifejezték szán­dékukat a pártkapcsolatok további erősítésére. Szűrös Mátyást madridi tartózko­dása során fogadta Felipe González miniszterelnök, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkára. A magyar pártküldöttség tegnap hazaérkezett. (MTI)

Next