Népszabadság, 1984. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

2 Véget ért a washingtoni NATO-tanácskozás Az USA-éval ellentétes vélemények hangzottak el a kelet-nyugati viszonyról (­ WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Csütörtökön plenáris üléssel és a tanácskozás dokumentumainak ki­adásával befejezte munkáját a NA­­TO-államok washingtoni külügy­miniszteri értekezlete. A kedden kezdődött tanácskozás középpontjá­ban a kelet—nyugati kapcsolatok ügye és a Perzsa-öbölben az iraki— iráni háború következtében kialakult helyzet állt. Az értekezlet befejezése után több forrásból nyilvánosságra került ér­tesülések megerősítették: a kelet- nyugati kapcsolatok ügyében a ta­nácskozáson ellenvélemények is el­hangzottak azzal az amerikai politi­kával szemben, amely továbbra is szembeszegül minden érdemi, az elő­rehaladásnak utat nyitó kezdemé­nyezéssel. Miután Görögország mel­lett az NSZK, Kanada, Hollandia és egy-két más állam külügyminisztere is hangot adott annak, hogy valami­vel nagyobb rugalmasságra lenne szükség, elhúzódott a tanácskozás zá­róokmányának, a kelet-nyugati kapcsolatokról szóló washingtoni nyilatkozatnak a befejezése. Végül is ennek szövegébe belekerültek olyan kitételek, amelyek hangoztatják, hogy szükség van „dialógusra, koo­perációra és kontaktusra minden szinten a kelet—nyugati kapcsolatok valamennyi kérdésében”, továbbra is szükség van a kelet—nyugati keres­kedelem fejlesztésére. Belekerült az okmányba az is, hogy tekintet nél­kül a mélyreható kelet-nyugati dif­ferenciákra, van lehetőség a közös érdekek érvényre juttatására. Más­részt viszont az Egyesült Államok­nak sikerült alapvető célkitűzését ér­vényesíteni: a dokumentum a Szov­jetunió elleni vádaskodásokat, s a nemzetközi erőviszonyok torzított ér­tékelését megismételve elhárítja a felelősséget a NATO-ról és nem he­lyez kilátásba olyan lépéseket, ame­lyek a genfi tárgyalások felújításá­hoz vezethetnek. Ez határozza meg a dokumentum lényegét, s épp ezért Görögország és Spanyolország kül­ügyminisztere — a szövegezési komp­romisszumra irányuló erőfeszítések ellenére — elhatárolta magát az ok­mány alapvető kitételeitől. Mint is­meretes, az amerikai külügyminisz­térium magas rangú képviselője már a tanácskozás befejezése előtt gya­korlatilag kizárta a folytatódó raké­tatelepítési politika felülvizsgálatát, világossá téve, az USA ehhez nem járul hozzá, mivel az engedmények — úgymond — a gyengeség jelei len­nének. Reagan elnök a külügymi­niszterek tiszteletére rendezett szer­da esti vacsorán mondott pohárkö­szöntőjében ugyancsak arra szólítot­ta fel a tagállamokat, hogy tanúsítsa­nak szilárdságot és erősítsék a NATO egységét. A NATO-egység megteremtésére irányuló amerikai szándék abban is megmutatkozott, hogy minden koráb­binál intenzívebb nyomás nehezedett Hollandiára, amely eddig nem mon­dott igent a rakétatelepítésre. Luns NATO-főtitkár és Scultz amerikai külügyminiszter is a tanácskozás be­fejezése után tartott sajtóértekezle­teiken annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy Hága olyan megol­dást talál, „amely összhangban lesz a vállalt NATO-kötelezettségekkel”. Az iraki—iráni háború kérdéseit, mint közölték, a szerdán tartott zárt­körű tanácskozáson Schultz külügymi­niszter vetette fel. A miniszter mon­dandójából — a részvevők szerint — kitetszett: az Egyesült Államok azt várja a szövetségeseitől, hogy támo­gassák az amerikai lépéseket az öböl­beli államok amerikai irányítás alatt kialakuló katonai összefogására. Egy­szersmind elvárja tőlük azt is, hogy nyilvánítsák ki saját elhatározottsá­gukat is az Egyesült Államokkal egyeztetett lépésekre abban az eset­ben, ha Szaúd-Arábia és más öböl­beli államok katonai fellépése nem váltja be az ehhez fűzött reményeket. Egy amerikai kormánytisztviselő az értekezlet befejezése előtt tett nyi­latkozatában elégedetlenségének adott hangot, mivel a szövetségesek az Egyesült Államoknál kevésbé haj­landók „tettekre”, noha olajimport­juk nagyobb része származik az öböl térségéből. Schultz külügyminiszter pedig azt hangoztatta záró sajtóérte­kezletén, hogy — noha a NATO nem vállalhat részt az öbölbeli helyzet stabilizálásában — egyes államai kö­zös fellépéssel érvényesíthetik azt az érdeküket, hogy a vízi út „nyitva tar­tását” biztosítsák. Vajda Péter Heves harcok Nicaragua több tartományában Súlyos harcok dúlnak Nicaraguá­ban, amelynek különböző tartomá­nyaiban a hadsereg az elmúlt napok­ban közel kétszázötven, Hondurasból behatolt ellenforradalmárt tett harc­­képtelenné — jelentette be szerdán az ország északi körzeteinek katonai szóvivője. Különösen heves tüzérsé­gi összecsapások voltak Matagalpa, illetve Jinotega tartományokban El Tigre, Las Torres és La Tronca tér­ségében. A nicaraguai hadsereg visz­­szavonulásra kényszerítette a betola­kodókat. A nicaraguai nemzeti újjáépítés kormánya szerdán kiadott rendelete értelmében ötven nappal meghosz­­szabbították az országban 1983 már­ciusa óta érvényben levő rendkívüli állapotokat. A dekrétum, amelyet Dániel Ortega, a kormányzó tanács koordinátora írt alá, a hosszabbítást azzal indokolta, hogy az utóbbi hóna­pokban fokozódott az ellenforradal­márok és az Egyesült Államok Nica­­ragua-ellenes, agresszív tevékenysé­ge. Carlos Gutierrez Costa Rica-i kül­ügyminiszter Madridban bejelentet­te: csütörtök hajnalban nagy erejű, pokolgép robbant azon a­ sajtóérte­kezleten, amelyet Edén Pastora, egy nicaraguai ellenforradalmi különít­mény vezetője tartott nicaraguai te­rületen — a határtól két kilométer­nyire. Ezen mintegy ötven újságíró vett részt. A robbanás következtében há­rom újságíró meghalt, több megsebe­sült. Gutierrez értesülése szerint Pas­tora is megsebesült, és Costa Rica-i területen ápolják. A Costa Rica-i küldöttség szóvivő­je szerint Pastorának — „ha egész­ségi állapota megengedi” — azonnal el kell hagynia Costa Ricát, ahonnan a múlt év márciusában kiutasították, és nemkívánatos személynek nyilvá­nították. Nicaragua madridi nagykövete csü­törtök délután kormánya megbízásá­ból nyilatkozatban utasította vissza azokat a vádakat, amelyek szerint Managuának köze lenne a történtek­hez. „Nem a mi módszerünk a terro­rizmus — mondotta —, hanem azoké, akik elaknásították a tengert, s más szabotázsakciókat követnek el orszá­gunkban.” Megfigyelők nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a CIA szervezte meg az Eden Pastora sajtóértekezle­tén végrehajtott robbantást — jelen­tette a TASZSZ szovjet hírügynök­ség. Az említett források feltevése szerint a CIA által szervezett rob­bantásos merényletnek az lehetett a célja, hogy megszabaduljanak a fe­leslegessé vált Pastorától, és szabad utat nyissanak a Fehér Ház tervei előtt. (MTI) A Pastora-sajtóértekezlet színhelye a robbanás után. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT NÉHÁNY SORBAN Szófiában bolgár—jugoszláv kül­­ügyminisztériumi megbeszéléseket tartottak. A két ország küldöttsége időszerű nemzetközi kérdésekről, va­lamint a kétoldalú kapcsolatok ala­kulásáról tárgyalt. A jugoszláv de­legációt fogadta Mladenov bolgár külügyminiszter. (Tudósítónktól) Pekingben csütörtökön referátu­mok és törvénytervezetek elfogadá­sával véget ért a parlament üléssza­ka. A kormányfő beszámolóját jó­váhagyó határozat rámutat: a gaz­dasági élet átszervezése és a nyitott ajtók politikájának végrehajtása a jövő munkájának két pillére. (MTI) A vietnami sajtó csütörtökön köz­zétette, hogy május 26-tól működnek a kontinentális talapzaton az első olajkutak. Vietnam első kőolaj- és földgázlelőhelyét szovjet segítséggel tárták fel. (Tudósítónktól) Helmuth Kohl nyugatnémet kan­cellár szerdán Bonnban találkozott János Károly spanyol királlyal, aki kétnapos magánlátogatásra érkezett az NSZK-ba. (MTI) A Hongkongról folytatott kínai- brit tárgyalások második szakaszá­nak 15. fordulója csütörtökön véget ért. A következő fordulóra ugyan­csak Pekingben kerül sor, június 12- én és 13-án. (MTI)­­ Hisszen Habré csádi elnök megle­petést keltő nyilatkozatot adott a francia televíziónak. E szerint kész lenne távozni a politikai színtérről, ha ez lehetővé tenné Csád békéjé­­nek és egységének helyreállítását. Habré eddig mereven elutasította ezt a gondolatot. (MTI) Botha dél-afrikai kormányfő be­fejezte hivatalos portugáliai látoga­tását. Csütörtöktől Svájcban tárgyal a pretoriai miniszterelnök. Eközben Nyugat-Európa-szerte folytatódnak a tiltakozások a fajüldöző rezsim kül­döttének látogatása ellen. (MTI). A minap olvashattuk: Kirkpatrick asszonynak, az amerikai ENSZ- képviselet vezetőjének nézetei olyan mély benyomást tettek Ronald Rea­­ganre, hogy kinevezte a kormány tagjává, sőt a jól informáltak már azt rebesgetik, maholnap őt állítja a nemzetbiztonsági tanácsadó ki­emelkedően fontos posztjára. Hogy milyenek is ezek a nézetek? Olvas­sunk csak bele abba az interjúba, amelyet a Der Spiegel munkatársa készített Kirkpatrick asszonnyal. „Az utóbbi években az európai szö­vetségesek számára egyre nehezeb­bé vált, hogy megértést tanúsítsanak az Egyesült Államok külpolitikája iránt” — kezdték a beszélgetést a nyugatnémet hetilap szerkesztői, s emlékeztették a nagykövetnőt: „Az ön kormánya nem hagyott kétséget afelől, hogy az enyhülési politikát kudarcnak tartja.” Amire Kirkpat­rick asszony szó szerint ezeket vá­laszolta: „Ha az enyhülési politika kudarcáról beszélek, ak­kor egy egé­szen különleges elméletre gondolok, amely ezt a politikát irányította. Ez abból indult ki, hogy a kapcsolatok és a szerződések bősége és a kul­turális csere a Nyugat és a Szovjet­unió között ahhoz vezet, hogy a szovjetek agresszivitása csökken, hogy kevésbé expanzív magatartást tanúsítanak majd, mihelyt felisme­rik és élvezik a Nyugathoz fűződő szorosabb kapcsolatok előnyeit... Ám világossá vált, hogy a szovjetek gazdasági függősége, amelyet vala­mennyien reméltünk, éppen fordított módon alakult. Egyes nyugati orszá­gok nemzetgazdasága vált függővé a keleti tömbbel folytatott kereskede­lemtől.” Jellemző mentalitás. A világ sorsá­nak alakulása szempontjából rend­kívül felelős poszton álló diplomata, aki éppen azért került e felelős posztra, mert így gondolkozik, állás­­foglalásával azt is megvilágítja, mi­lyen is megbízóinak politikája. Ezt a politikát azonban nemcsak ideát, Európában bírálják, hanem sokan magában az Egyesült Álla­mokban is. A Time szavaival pél­dául: „A Reagan-kormányzat két dologgal tovább rontotta a helyze­tet: először, meggyőzte a szovjet ve­zetőket arról, hogy az Egyesült Ál­lamok nem fogadja el a katonai pa­ritást a Moszkvához fűződő kapcso­latok alapjaként; másodszor, meg­kérdőjelezte a szovjet rendszer lét­­jogosultságát, amikor a pusztulásra ítélt, gonosz birodalomnak" bélye­gezte a Szovjetuniót... A kremlino­­lógusok, a politológusok és más kom­mentátorok nagy hányada gondol­kozik hasonlóan. De ha egy állam­fő beszél így, szavaival felébreszti azt a gyanút, hogy az Egyesült Álla­mok kormányának célja a szocialista rendszer megdöntése.” Csak egyetérthetünk a Time fen­tebb idézett cikkének következteté­sével: „A modus vivendi meglelése mindkét fél érdeke, ámde erre csak akkor van esély, ha Reagan — új­raválasztása nyomán — megváltoz­tatja kormányzatának irányvonalát. El kellene hagynia — akár azt is mondhatnánk, a történelem sze­métdombjára kellene vetnie — első elnöki periódusának három marad­ványát: azt a tévhitet, hogy az Egye­sült Államok katonai síkon lema­radt a Szovjetunió mögött; azt az önáltatást, hogy fölényre tehet szert az atomfegyverkezésben a Szovjet­unióval szemben, s végül azt a kí­sértést, hogy medve­hajtóvadászatra használja fel az Egyesült Államok elnöki posztját” Mint az Interna­tional Herald Tribüne Hidegháború és zűrzavar című cikke figyelmeztet: „Az amerikai-szovjet kapcsolatok helyzetén akkor is nehéz javítani, ha szembenézünk az igazsággal. Ám végképp lehetetlen, ha hagyjuk, hogy a saját politikusaink által ter­jesztett tévhitek félrevezessenek ben­nünket.” Csoda-e, hogy Nyugaton is egyre többen vannak, akik idegenkednek, félnek attól a hatalomtól, amelynek vezetői téves képzetekre alapozzák politikájukat? Ez az aggodalom csen­dül ki Erik Knutsen dán költő és színműíró szavaiból is: „Amerika, vesd le paranoiádat. Nem vagy az első a világon. Na és? Honfitársaid nevében azt kérded: ismét teret vesztünk? Felejtsd el az olyan el­avult értelmetlenségeket, mint első és legnagyobb, győztesek és veszte­sek. Úgy érzed, senki sem szeret té­ged, az egész világ ellened van? Nem vagyunk ellened és országod ellen. Szeretjük a Függetlenségi Nyi­latkozatot, szeretjük Amerika bátor lázadását az óvilág gyarmati hatal­ma ellen. Szeretjük Amerika élet­erejét, egyenességét, kifejezőkészsé­gét, a bluest, Charly Parkert, a fil­meket és a zongoristákat, Stant és Pant, a Marx testvéreket, Mae Wes­­tet, Woody Allen­t. Vajon az ameri­kai hajlam a kísérletezésre, az újra­kezdésre, az amerikai lendület, az amerikai termelékenység — mind­ezek az értékek egy bizonyos, tör­ténelmileg meghatározott gazdasági rendszertől függnek? Természetesen nem ... Jelre várunk, arra, hogy ki­­álljon a béke és a szabadság mel­lett!” Való igaz, az Egyesült Államok gazdaságilag igen fejlett, műszaki­lag, technológiailag, a fogyasztási javak bős­ége szempontjából jóval előbbre tart, mint a Szovjetunió és a többi szocialista ország. Ám Ame­rika mai vezetői nem képesek, mi több, nem akarnak biztonságot, bé­két nyújtani sem a saját állampol­gáraiknak, sem az emberiségnek. A biztonság és a béke ügye azon­ban nem egyedül őrajtuk múlik. Az emberiség szerencséjére van Szov­jetunió, létezik a szocialista orszá­gok közössége, amelynek — ha gaz­daságilag nem is érte még utol a legfejlettebb tőkés országok színvo­nalát — van ereje, hogy szembe­szálljon a fenyegető veszéllyel, és gátat emeljen egy nukleáris hábo­rú, az emberiség elpusztulásának útjába. Ha csupán ennyit jelentene a szocializmus, már akkor is sem­mivel sem pótolható történelmi szolgálatot tenne az emberiség, a föl­di civilizáció fennmaradásáért és fejlődéséért. Ezért van rá remény, hogy az az aggodalom, amely Indira Gandhi in­diai miniszterelnök; Miguel de la Madrid mexikói elnök; Raul Alfon­­sin argentin elnök; Julius Nyerere tanzániai elnök; Olof Palme svéd miniszterelnök és Andreasz Papand­reu görög kormányfő Négy világ­rész békekezdeményezése című fel­hívásából kicsendül, nem marad puszta aggodalom: „Az emberiség lé­tét ma veszély fenyegeti. A fegyver­kezési hajsza és a nemzetközi fe­szültség fokozódása, valamint a nuk­leáris hatalmak közötti, építő jelle­gű párbeszéd hiánya nyomán meg­­növek­edett a nukleáris háború ve­szélye ... A világ különböző részei­ből jöttünk, országaink mind vallá­sukat, mind kultúrájukat, mind po­litikai rendszerüket tekintve külön­böznek egymástól. Egyesít azonban bennünket az a meggyőződés, hogy nem törhet ki újabb világháború ...” Nem véletlen, hogy ez a felhívás a Szovjetuniónál, a szocialista vi­lágnál tárt kapukra és egyetértésre talált, míg Washington egyből el­utasította. Várnai Ferenc „Nem törhet ki...!" NÉPSZABADSÁG 1984. június 1., péntek A hosszú távú terv alapelveiről tárgyalt az SZKP Politikai Bizottsága Legutóbbi ülésén az SZKP KB Po­litikai Bizottsága áttekintette, hogyan halad a XII. ötéves terv, valamint az ország hosszú távú, 2000-ig szóló gaz­dasági és társadalomfejlesztési terve alapelveinek kidolgozása. A hosszú távú tervben — hangsú­lyozták a felszólalók — kifejezésre kell juttatni és konkretizálni kell a párt gazdasági stratégiáját, meg kell határozni az elkövetkezendő időszak kulcsfontosságú problémáit, haté­kony módokat kell meghatározni azok megoldására, és olyan intézke­déseket kell kidolgozni, amelyek le­hetővé teszik a szocialista gazdálko­dás előnyeinek teljes mértékű kihasz­nálását. A tervek középpontjában az embe­rekről való gondoskodásnak, növek­vő szükségleteik kielégítésének kell állnia — mondotta a politikai bizott­ság ülésén Konsztantyin Csernyenko, a központi bizottság főtitkára. A fel­adat az, hogy minőségileg magasabb színvonalúra emeljük a szovjet em­berek jólétét, hogy tovább javuljon életkörülményeik egésze. Ezt a célt kell hogy szolgálja a termelés haté­konyságának növelése, a tudomá­nyos-műszaki haladás meggyorsítása, az irányítási rendszer korszerűsítése, a népgazdasági ágak rekonstrukciója, a dolgozók erkölcsi és anyagi ösztön­zése, a párt szervezeti és politikai te­vékenysége. (MTI) Mélyül az olasz kormányválság ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Bettina Craxi olasz miniszterelnök ötpárti koalíciós kormánya súlyos válságba került. Miután szerdán és csütörtökön a római parlament öt ízben elutasította a Craxi-kormány különféle törvényjavaslatait és mi­után az Olasz EP harcba kezdett a Craxi-féle gazdasági dekrétum el­len, a kormány helyzete megingott. Ehhez járult Pietro Longo szociál­demokrata pénzügyminiszter ügye is. A minisztert a pártatlan római par­lamenti vizsgáló bizottság azzal vá­dolja, hogy tagja volt az olasz de­mokráciát megbuktatni kívánó PS 2-es államellenes szabadkőműves páholynak. Craxi egyelőre védi pénz­ügyminiszterét. A miniszterelnök kormányvezetése mind kevésbé tetszik az országban. A koalíciós főpartner, a keresztény­demokrácia egyik vezetője, Giovanni Galloni egy csütörtöki nagygyűlésen kijelentette: „Ez a kormány olyan gyönge, hogy még az öngyilkosságra is képtelen.” Craxit ma két oldalról fenyegeti veszély. Egyrészt a keresztényde­mokrata párt részéről, amely mind nyíltabban a szocialista miniszter­­elnök megbuktatására és a kormány­zás visszaszerzésére törekszik, más­részt saját pártja, a Szocialista Párt részéről, amely mind kevésbé ért egyet Craxi éles, antikommunista politikai vonalvezetésével. Buzási János A Nha­­ Dán visszautasítja a kínai állításokat az „önvédelemről" ( HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Teljesen alaptalan és logikátlan az a kínai állítás, amely önvédelmi el­lencsapásnak minősíti a Vietnam el­leni fegyveres határprovokációkat — írja csütörtöki kommentárjában a Nhan Dán, a Vietnami KP központi lapja. Az utóbbi öt évben, 1979. februári inváziójának kudarca óta Kína szün­telenül sokoldalú felforgató tevé­kenységet folytat Vietnam ellen. A kínai egységek mindmáig megszáll­va tartanak néhány akkor elfoglalt vietnami területet, é s idén április ele­je óta folytatott fegyveres provoká­cióik célja az, hogy újabb hídfőál­lásokat szerezzenek a Vietnam elle­ni agresszióhoz — vélekedik a ha­noi lap. Alaptalan az önvédelemre való hi­vatkozás is, hiszen Vietnam nem fe­nyegeti Kínát, s békét akar népével — szögezi le ismételten a vietnami párt központi lapja. Füzes Oszkár Erősödik a tiltakozás Hondurasban Washington katonai jelenléte ellen Mind határozottabbá válik a hon­­durasi népi tiltakozás az Egyesült Államok katonai jelenlétének növe­kedése ellen. A legfrissebb hírek szerint már egyes hondurasi katonai körök is rosszallásukat fejezték ki amiatt, hogy az amerikai tisztek túlságosan „otthon érzik magukat” a hondurasi hadsereg irányításában — jelenti havannai tudósítónk. A Közép-Amerika legszegényebb országaként ismert Honduras több mint egy éve az amerikai hadsereg felvonulási terepeként funkcionál. Az egymást követő hadgyakorlatok újabb fázisaként most éppen az Egyesült Államok, Salvador és Hon­duras harci egységei vonulgatnak az ország területén.­­ Manőverük köz­ponti bázisa Honduras délnyugati része, ahol a legszegényebb, föld nélküli parasztok élnek, elképzelhe­tetlen nyomorban.

Next