Népszabadság, 1984. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-26 / 200. szám

____ NÉPSZABADSÁG 1984. augusztus 26., vasárnap EGY KIS PEDAGÓGIA MEGFEJTÉS: — Miért jársz te a nővérem után, neked talán nincs nővéred? Budapestiek: id. Bai István, Re­ményi Márta, Esztó Zoltánná, Cser­mák Ferencné, Esztergályos Fe­­rencné, Szabady Zsolt, Tihanyi Józsefné, Pillich Lajosné, Bárd Oszkárné, Fleiner Károlyné, Ti­hanyi Lászlóné, Pethő Jánosné, Berkes László, Szeremi Sándorné, Vrnyi Zoltán, Pandúr Gézáné, Groszmann Endre, Czukender Gyu­la, Székely Lászlóné, Surányi Jó­zsef. Vidékiek: Takács Józsefné, Fer­­tőszentmiklós; dr. Hegyesi Péter­­né, Tardos; Seholcz Katalin, Sal­gótarján; Palaczk Istvánná, Sop­ron; Tar Józsefné, Balmazújváros; Kóczián Béláné, Jászárokszállás; Mérai Hilda, Elek; Kozsup Edit, Kazincbarcika; Sziklai Gábor, Aj­ka; Hoppá Mónika, Kazincbarci­ka; Hemeczki István, Sopron; Nagyrőczei Ottóné, Isaszeg; Ta­­káts Antalné, Szombathely; Óno­di Jánosné, Tataháza; Riedh Já­nosné, Szigetújfalu; Herbert Pé­ter, Komló; Toldi Erika, Simon­­tornya; Jávorszky Ferenc, Debre­cen; Farkas Pál, Miskolc; Feil Zoltán, Paks; Bodony Zsóka, Pásztó; Lipták Ferencné, Gödöl­lő; Kiéli Tibor, Győr; Lászlók László, Salgótarján; Kozma Jó­zsefné, Jászivány; Török Eszter, Püspökhatvan; Zalán Frigyes, Aszód; Juhász Andrea, Érd; Ben­­csuk László, Jászapáti; ifj. Borza Ferencné, Kölesd. Nyereményként egy-egy 50 fo­rintos könyvutalványt küldünk postán. Beküldendő — lehetőleg levelezőlapon — Feleki László aforizmájának megfejtése. Határ­idő: szeptember 3. A cím mellé kérjük ráírni: VASÁRNAPI REJTVÉNY. AUGUSZTUS 12-I REJTVÉNYPÁLYÁZATUNK NYERTESEI: A­zApió és a televízió műsorából VASÁRNAP KOSSUTH RÁDIÓ 8.00: Hírek. Lapszemle. Időjárás. 8.05: Külpolitikai negyedóra. 8.21: Énekszóval, muzsikával. 9.00: világvasárnap. Sediánszky János műsora. 10.03: Dr. Doolittle kalandjai —­n. rész. A Gyermekrádió műso­ra. 10.55: A Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa Kodály-mű­­veket énekel. 11.00: Vasárnapi koktél. 12.05: Nemzetközi magazin. 12.35: Édes anyanyelvünk. 12.10: Egy korty tenger. 12.50: Az élő népdal. 13.00: Beethoven: F-dúr (Tavaszi) szonáta. 13.23: Határ — Idő — Napló. A mik­rofonnál: Ferencsik János (hangfelvétel). 14.07: Lemezmúzeum. Szerkesztő: Varga Ferenc. 14.35: „Örökké a világ sem áll.” 15.05: Művészlemezek. 16.02: Kemény Zsigmond: A rajon­gók. VI/3. rész. 17.05: Gyári gyakorlat a pályavá­lasztóknak. 17.35: Operettmúzeum. 18.14: Magyar népmese Benedek Elek feldolgozásában. 18.40: Szerelmem, Elektra. Irta: Gyurkó László. 20.35: Az Állami Népi Együttes fel­vételeiből. 21.12: A Székesfővárosi Zenekar hangversenye, vezényel: Vit­­torio Gui. 22.00: Hírek. Időjárás. Sport. Totó. 22.20: Zenés emlékezés Lucienne Boyer-ra. 23.13: Operafinálék. 0.10: Presser Gábor szerzeményei­ből. PETŐFI RÁDIÓ 6.00: Népszerű muzsika a korán­kelőknek. Szt. 7.00: Az unitárius egyház félórája. 7.30: Vasárnapi orgonamuzsika. Szt.­­ 8.00: Hírek. Lapszemle. Időjárás. 8.05: A Nyitnikék postája. 8.50: Népballadák Illyés Kinga elő­adásában. 9.30: Örökzöld dallamok. Szt. 10.35: Bájb­iró abc. Címszavakban nőkről. Szt. 10.58: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. 12.08 : Jó ebédhez szól a nóta. Szt. 13.08: Soha többé iskola. Mesejáték. 14.00: Augusztusi tudományos mo­zaik. 14.35: „Móra Ferenc ködmöné­­ben .” A Kincskereső do­kumentumokban. 15.35: Poptarisznya. Szt. 17.30: Monsieur, hol van a Szabad­ság utca? Az Ifjúsági Rádió műsora. 18.33: Útközben hazafelé. 20.35: Beszélgetés Krzysztof Zanus­­sival. 20.55: Társalgó. 22.20: Nóták. Szt. 23.20: Bemutatjuk Tete Montoliu dzsesszlemezét. Szt. 3. MŰSOR 8.00: Hírek. Lapszemle. Időjárás. 8.11: Komolyzenei zsákbamacska. Szt. 10.00: Mendelssohn-kórusok. Szt. 10.15: Új Zenei Újság. Szt. 10.45: Külpolitikai negyedóra. 11.03: Haydn-hangverseny. Szt. 12.21: Balettzene operákból. Szt. 13.05: A Humán League Zenekar felvételeiből. Szt. 13.35: Kis magyar néprajz. 14.25: Szabó Lőrinc versei. 14.31: Handel: Jephtha — oratóri­um. Szt. 17.57: Dzsessz. 18.30: Szerb-horvát nyelvű nemze­tiségi műsor. 19.05: Német nyelvű nemzetiségi műsor. 19.35: Zenekari muzsika. Szt. 20.40: Dietrich Fischer-Dieskau dal­felvételei, X/2. rész. 21.20: Sztárok sztereóban. 22.24: Találkozás. Hangjáték. Szt. 23.17: Melis György nótafelvételei­­ből. Szt. TELEVÍZIÓ 8.20: Tévétorna (ism.). 8.25: Óvodások filmműsora. 1. Emília. Francia rajzfilmsoro­zat. XIII/10. rész: Emília, az ápolónő. 2. Kétbalkezesek. Csehszlovák bábfilm. A köl­tözés. 3. Csíkos tigrisek. Szovjet rajzfilm. 8.45: Idesüss! Ajánlóműsor gyere­keknek (ism.). 9.10: Winnetou, a meszkalero. Francia kalandfilmsorozat. VH/2. rész: Párviadal. 10.05: Szerencse fel! Vetélkedőmű­sor gyerekeknek, n. elődön­tő. 10.50: Hírek. 10.55: Halászsas. Angol dokumen­tumfilm (ism.). 14.50: Mozart: A színigazgató. Fel­iratos operafilm (ism.). 15.50: Képújság. 16.00: Aki dudás akar lenni. Fiata­lok népzenei műsora min­denkinek. Népzenei hang­verseny az egri ifjúsági Ház­ból — II/2. rész. 16.25: Tolnay Klári-sorozat. A sze­relem nem szégyen. Magyar film (FF). 17.50: Műsorainkat ajánljuk! 18.20: Elmebajnokság. 19.00: Hírek. 19.05: Delta. Tudományos híradó. 19.40: Tévétérna. . 19.45: Esti mese. 20.00: A HÉT. 21.00: Tetthely. NSZK bűnügyi filmsorozat. A halottak nem utaznak hiába. 22.45: Hírek. 2. MŰSOR 19.00: Motoros műrepülő-világbaj­­nokság. Légiparádé és záró­program. Közvetítés Békés­csabáról, felvételről. 20.00: Zenés tévészínház. Delibes— Harangozó: Coppélia. A ha­lett tévéváltozata (ism.). 21.15: Telesport, összefoglaló nem­zetközi versenyekről. 22.45: Képújság. HÉTFŐ KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Mendelssohn-művek. 9.00: Zala Tóth Erzsébet és Rad­­nai György nótafelvételeiből. 9.30: „.. . ragyogó szemeidbe te­kintek.” Janus Pannonius versei. 9.40: vidéki óvodások énekelnek. 10.05: Nyitnikék a kisiskolások műsora. 10.35: Klasszikus operettekből. 11.25: Szatirikus dalok. 11.39: Gösta Berling. IX/3. rész. 13.00: Zenei érdekességek az el­múlt hét műsorából. 14.24: Baross Gábor feldolgozása. 14.31: Elhagyott hősnő. Ottlik Géza novelláj­a. 15.05: Dinu Lipatti Chopin-keringő­­ket zongorázik. 15.28: Szíriusz és a Rettenetes Ven­dég . . . Fantasztikus rádiójá­ték. 16.29: Játék- és ajándékműsor be­teg gyerekeknek. 17.45: Tudományos híradó. 18.00: Régi magyar táncok és da­lok. 19.15: Hangfotó­k Marton Éváról. 20.15: Világhírű karmesterek leme­zeiből. 20.57: Egy rádiós naplójából. Sebes­tyén János műsora. 22.20: Lengyelországi utazás. 22.30: Pokoli játék. Rádiójáték. 23.13: Népdalcsokor. 0.10: Somló Tamás dalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Osváth Júlia és Udvardy Ti­bor operettfelvételeiből. 8.50: Slágermúzeum. 10.00— 12.00: Zenedélelőtt. Szt. 12.00: Berki László népi zenekara játszik. Szt. 12.40: Tánczenei koktél. Szt. 14.00— 17.00: Kettőtől ötig .. . Kíván­ságműsor. Szt. 17.30: ötödik sebesség. Ifjúság — politika — kultúra. Szt. 19.30: Sportvilág. 20.00: Szellemi árverés a 20-as stú­dióban. 21.15: Rockújság. 22.30: A szelistyei asszonyok. Rész­letek a daljátékból. Szt. 23.20: A tegnap slágereiből. Szt. 3. MŰSOR 9.00: Pécsi nemzetközi kamarakó­­rus fesztivál . 1984. Szt. 10.10: Szimfonikus zene. Szt. 13.07: Életem. V. (befejező) rész. 14.23: Operaműsor. 17.00: Paul McCartney és Denny Leine felvételeiből. Szt. 17.30: A hét zeneműve. 18.04: A helyzet ura. Hangjáték. 18.21: Nagy mesterek kamarazené­jéből. Szt. 21.05: Az évszakok m oratórium. Szt. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Túlcsordult a pohár Az alkoholizmus nem mentség Akiket érdekel az alkoho­lizmus lélektana, jól tudják, hogy az élettörténetét mesé­lő alkoholista beszámolójában igen gyakran túlteng az ön­sajnálat. Sokan azt állítják, ők nem is iszákosok, csak ak­kor isznak, amikor okuk van rá, s nem az ő hibájuk, hogy majdnem mindig találnak okot. És ha csak annyit tu­dunk az illetőről, amennyit ő elmond magáról, könnyen megesik rajta a szívünk; egy­szerűen szerencsétlen sorsú, súlyos alkoholbetegnek tart­hatjuk a következő történet elbeszélőjét is. Az érem egyik oldala . Az apám is ivott, agresz­­szív volt, ütötte-verte a csa­ládot, télen kizavart bennün­ket a hóba. Sokáig az anyám tartott el engem és a testvé­reimet, mert az apám nem dolgozott. Valamennyien ideg­betegek lettünk, engem már hatéves koromban is injek­cióztak, gyógyszereztek. Az nem igaz, hogy mindig iszom. Volt, hogy három évig egy kortyot sem ittam, de amikor elhagyott a feleségem, tíz li­ter bort is megittam egy nap alatt. Aztán két hónapon át szörnyű rémképeket láttam, biztosan ezt nevezik delírium­­nak. Meg valamilyen hango­kat is hallottam, arra biztat­tak, hogy öljem meg magam. Meg is próbáltam, nyolc vagy tíz öngyilkossági kísérletem volt. "Kötél, méreg, zsilettpen­ge, mindennel megpróbálkoz­tam. Két évig jártam az ideg­gondozóba, aztán jelentkez­tem elvonó kezelésre is. Nem, nem azért, mert szükségét éreztem. Csak mert megsérül­tem a kezemen, és valaki azt mondta, gyorsabban felvesz­nek a kórházba, ha jelentke­zem az elvonóra. Meg is lóg­tam, amikor a kezem rendbe jött, de visszavittek. Pedig nem voltam alkoholista. Aki mindezt elmondta — a harmincnyolc éves Serfőző Gyula —, sok régi sérülés nyo­mait is viseli a testén, ame­lyekről szívesen beszél. Évek­kel korábbam egy részeg tár­saságban mellbe szúrták — meséli —, egy másik — hason­ló — alkalommal úgy leütöt­ték, hogy eltört az arccsont­ja. Szomorú história, de per­sze van az éremnek másik ol­dala is. Elszalasztott lehetőség Néhány évvel ezelőtt nyolc­hónapi — próbaidőre felfüg­gesztett — börtönre ítélték, mert akkora pofont adott a feleségének, hogy annak el­tört az orrcsontja. Akkor már erősen elhatalmasodott rajta a szesz romboló hatása, agresz­­szív, fékezhetetlen lett. Az ezt követő időszakban az or­vosok mindent megpróbáltak, hogy megváltsák szenvedé­lyétől a férfit, de több elvo­nó kezelés után sem írhattak mást a kórlapjára: „idült al­koholista”. Ekkor már egy el­vált asszonnyal élt együtt, akit gyakran kékre-zöldre vert, de az asszony nem mer­te feljelenteni. Csakhogy va­laki mást is megvert, s így újra meggyűlt a baja a tör­vénnyel; eljárást indítottak ellene súlyos testi sértésért. A bíróság bűnösnek találta, de úgy ítélte meg, az ő eseté­ben a börtönbüntetésnél ered­ményesebb lehet a kényszer­gyógyítás; beutalták a nagy­fai munkaterápiás intézetbe. Serfőző azonban nem kapta el a „mentőövet”. Nem örült, hogy csak betegként bánnak vele, és nem bűnösként. Neki semmi baja, mondogatta az intézetben, nem is követett el semmit. Az élettársát kellett volna elítélni, az a bűnös, ő csak „elvitte helyette a bal­hét”. Az élettársa időközben más­sal kötötte össze a sorsát, de nem sokáig volt nyugalma: gyakran kapott fenyegető le­veleket Serfőzőtől. Nem mint­ha a férfi féltékeny lett vol­na. Egyszerűen az asszony la­kásához ragaszkodott, s nem akarta, hogy kitessékeljék on­nan, amikor kijöhet az inté­zetből. Néhány hónap elteltével hat nap szabadságot kapott az in­tézetben. Ez afféle próba volt: képes-e már felügyelet nélkül is józan maradni. Nos, Serfő­ző első útja volt élettársa la­kásához vezetett. Az asszony és új élettársa — éppen, mert tőle féltek — nem tartózko­dott a lakásban, így bemá­szott az ablakon, és bosszú­ból magához vette vetélytársa okmányait. Aztán mást gon­dolt. Másnap éjjel egy alkal­mi ismerősével élettársa volt férjéhez állított be. Bemász­tak az ablakon, s az alvó fér­fit kirángatták az ágyból, ösz­­szeverték, elvették a szek­rényből orkándzsekijét, majd az utcára hurcolták a férfit, aki annyira megijedt, hogy meg sem merte kérdezni, mit akarnak tőle. Ki tudja, miért, volt felesége lakásához ci­pelték, ahol fejjel előre be­dobták a konyhaablakon. A férfi súlyosan megsérült, de Serfőző még utána is ment, és azzal zsarolta, hogy megint összeveri, ha nem ad neki pénzt, ötven forintot kapott, és elment végre, néhány nap múlva azonban folytatódott az „előadás”. Serfőző visszatért ugyan az intézetbe, de hamarosan meg­szökött, és többször is felbuk­kant volt élettársa lakásánál. Betörte az üveget, rugdosta a bejárati ajtót. Az asszony és új élettársa nem engedte be, de fenyegetéseitől tartva ké­sőbb lementek a pincébe, és ott töltötték az éjszakát. .Az eset másnap is megismétlő­dött, s az élettársak megint a pincébe kényszerültek. Ám Serfőző harmadszor is vissza­tért, bemászott a törött abla­kon az üres lakásba, s dühé­ben vandál módon pusztított, letépte a függönyöket, késsel rongálta a bútorokat, földhöz vágta a konyhai edényeket, cukrot, lisztet szórt széjjel. Nem maradt más hátra... A férfit akkor már köröz­ték, s a szomszédok is meg­elégelték végre a botrányos jeleneteket. Bejelentették a rendőrségen, és Serfőző így lakat alá került. Élettársa most már beszámolt azokról a verésekről is, amelyek miatt eddig nem mert feljelentést tenni. — Én nem csináltam sem­mit — állította a vádlott a bíróságon —, az élettársam megint rám akarja kenni má­sok bűneit. Rengeteget iszik, sokkal többet, mint én­ és mindenfélébe belekeveredik. Nos, a Pesti Központi Ke­rületi Bíróság ezúttal is el­rendelte Serfőző Gyula kény­szergyógyítását, mert a gyó­gyító kúrát annak ellenére is meg kell kísérelni, hogy a gyógyítási kísérleteknek mind­végig makacsul ellenállt. Most azonban a vádlott megkapta jól megérdemelt büntetését is: négy és fél évi börtönt. A bí­róság az elmeorvos-szakértő véleményét is figyelembe vet­te, aki szerint a kényszergyó­gyítás sikeresebb lehet a sza­badságvesztés végrehajtása alatt. A gyógyításra hivatott or­vos érthetően tapintatosan fo­galmaz. Az ügy ki nem mon­dott tanulsága azonban egy­szerűen az: mindennek van határa, a türelemnek és a megértésnek is. Szöghy Katalin Osztom a véleményem EGÉSZSÉGES SZEMLÉLET A magánkereskedők hely­zetével foglalkozott a minap egy újságcikk. Kiderült belő­le — megjegyzem, gyanítot­tuk —, hogy sokan közülük kihasználják az ellátási fe­szültségeket, fölvásárolják, aztán roppant drágán, tisz­tességtelen haszonnal értéke­sítik az árucikkek némelyi­két. Ez fölháborító! De ha az ember tovább ol­vasta ezt az írást, megtudta — megjegyzem, ezt is gyaní­tottuk —, hogy e visszás je­lenségek gyakorisága nem nagyobb annál, mint ami az állami és a szövetkezeti ke­reskedelemben tapasztalha­tó. Ez nem kevésbé fölhábo­rító. Mégis, ebben az ijesztő összhangban az egészséges szemlélet azért talál pozitív elemeket is. A legfontosabb, hogy a szerencsétlen vásárló végre megnyugszik. Most már világos előtte, hogy a belkereskedelem egyik ága sem rosszabb a másiknál. Te­hát ha az állami boltban éppoly gyakran csapják be, mint a szövetkezetiben vagy a magánkereskedőnél, akkor rengeteg időt, fáradságot, idegeskedést spórolhat meg. Gondtalanul, fütyörészve nyithat be az útjába akadó első üzletbe, derűsen léphet oda a piacon a legközelebbi standhoz, a cica nézze meg, hogy melyik micsoda szek­torhoz tartozik, így is, úgy is át lesz verve valószínűleg, akkor pedig minek futkos­son, válogasson, számolgas­son, idegeskedjen. Fő az egészség és az egész­séges szemlélet! Mert itt van például a sze­mét problémája. Annak, aki gyalogosan jár-kel Budapest utcáin, sétál a parkokban, az a benyomása támad, hogy mi meglehetősen maszatos fővá­ros vagyunk. Ez elszomorító. De csak addig, amíg ki nem alakul bennünk az egészséges szemlélet. Amihez most az illetékes szakember rádiónyilatkozata segít hoz­zá. Azt mondja ugyanis, hogy bár akad némi pucolniva­­lónk, végeredményben azon­ban a világ fővárosai között mi nagyon előkelő helyet foglalunk el köztisztasági té­mában, mindenki elismeri. Még meg is melegszik a szí­vünk tája a jogos honfiúi büszkeségtől. Aztán, ha a járdán mégiscsak elcsúszunk dinnyehéjon, barackmagon, építési törmeléken vagy va­lami undokságon, boldogan tápászkodunk fel, mert mi ez ahhoz képest, hogy más fővárosok lakói mennyivel többször esnek hasra, jóval nagyobb dinnyehéjakon, ba­rackmagokon és így tovább. Vagy vegyük a legfrissebb példát, a Jégbüfét. Most nyi­tották meg újra, renoválása majd három évig tartott. Látszólag — bosszantóan sokáig. Különösen ha arra gondo­lunk, hogy a Keleti pályaud­vart eleink három év alatt építették fel. Száz esztendő­vel ezelőtt. Mégsem kell búnak ad­nunk a fejünket, ezúttal is segít az egészséges szemlélet. Azt súgja a fülünkbe, hogy csacsiság összehasonlítani a Jégbüfé esetét a Keleti ese­tével. Hiszen az egyik az út innenső végén van, a másik a túlvégén! A pályaudvarnak van saját büféje, a Jégbüfé­nek nincs saját pályaudvara! A Keletit éppen csak föl kel­lett építeni, de a Jégbüfénél teljes átalakításra, bonyolult tatarozásra volt szükség! Mindebből látható, hogy a szóban forgó szemléletnek van magához való esze. Pon­tosan tudja, hogy mikor kell hasonlítgatni, és mikor nem kell hasonlítgatni. Épp ettől olyan egészséges! Kürti András

Next