Népszabadság, 1984. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
____ NÉPSZABADSÁG 1984. augusztus 26., vasárnap EGY KIS PEDAGÓGIA MEGFEJTÉS: — Miért jársz te a nővérem után, neked talán nincs nővéred? Budapestiek: id. Bai István, Reményi Márta, Esztó Zoltánná, Csermák Ferencné, Esztergályos Ferencné, Szabady Zsolt, Tihanyi Józsefné, Pillich Lajosné, Bárd Oszkárné, Fleiner Károlyné, Tihanyi Lászlóné, Pethő Jánosné, Berkes László, Szeremi Sándorné, Vrnyi Zoltán, Pandúr Gézáné, Groszmann Endre, Czukender Gyula, Székely Lászlóné, Surányi József. Vidékiek: Takács Józsefné, Fertőszentmiklós; dr. Hegyesi Péterné, Tardos; Seholcz Katalin, Salgótarján; Palaczk Istvánná, Sopron; Tar Józsefné, Balmazújváros; Kóczián Béláné, Jászárokszállás; Mérai Hilda, Elek; Kozsup Edit, Kazincbarcika; Sziklai Gábor, Ajka; Hoppá Mónika, Kazincbarcika; Hemeczki István, Sopron; Nagyrőczei Ottóné, Isaszeg; Takáts Antalné, Szombathely; Ónodi Jánosné, Tataháza; Riedh Jánosné, Szigetújfalu; Herbert Péter, Komló; Toldi Erika, Simontornya; Jávorszky Ferenc, Debrecen; Farkas Pál, Miskolc; Feil Zoltán, Paks; Bodony Zsóka, Pásztó; Lipták Ferencné, Gödöllő; Kiéli Tibor, Győr; Lászlók László, Salgótarján; Kozma Józsefné, Jászivány; Török Eszter, Püspökhatvan; Zalán Frigyes, Aszód; Juhász Andrea, Érd; Bencsuk László, Jászapáti; ifj. Borza Ferencné, Kölesd. Nyereményként egy-egy 50 forintos könyvutalványt küldünk postán. Beküldendő — lehetőleg levelezőlapon — Feleki László aforizmájának megfejtése. Határidő: szeptember 3. A cím mellé kérjük ráírni: VASÁRNAPI REJTVÉNY. AUGUSZTUS 12-I REJTVÉNYPÁLYÁZATUNK NYERTESEI: AzApió és a televízió műsorából VASÁRNAP KOSSUTH RÁDIÓ 8.00: Hírek. Lapszemle. Időjárás. 8.05: Külpolitikai negyedóra. 8.21: Énekszóval, muzsikával. 9.00: világvasárnap. Sediánszky János műsora. 10.03: Dr. Doolittle kalandjai —n. rész. A Gyermekrádió műsora. 10.55: A Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa Kodály-műveket énekel. 11.00: Vasárnapi koktél. 12.05: Nemzetközi magazin. 12.35: Édes anyanyelvünk. 12.10: Egy korty tenger. 12.50: Az élő népdal. 13.00: Beethoven: F-dúr (Tavaszi) szonáta. 13.23: Határ — Idő — Napló. A mikrofonnál: Ferencsik János (hangfelvétel). 14.07: Lemezmúzeum. Szerkesztő: Varga Ferenc. 14.35: „Örökké a világ sem áll.” 15.05: Művészlemezek. 16.02: Kemény Zsigmond: A rajongók. VI/3. rész. 17.05: Gyári gyakorlat a pályaválasztóknak. 17.35: Operettmúzeum. 18.14: Magyar népmese Benedek Elek feldolgozásában. 18.40: Szerelmem, Elektra. Irta: Gyurkó László. 20.35: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 21.12: A Székesfővárosi Zenekar hangversenye, vezényel: Vittorio Gui. 22.00: Hírek. Időjárás. Sport. Totó. 22.20: Zenés emlékezés Lucienne Boyer-ra. 23.13: Operafinálék. 0.10: Presser Gábor szerzeményeiből. PETŐFI RÁDIÓ 6.00: Népszerű muzsika a koránkelőknek. Szt. 7.00: Az unitárius egyház félórája. 7.30: Vasárnapi orgonamuzsika. Szt. 8.00: Hírek. Lapszemle. Időjárás. 8.05: A Nyitnikék postája. 8.50: Népballadák Illyés Kinga előadásában. 9.30: Örökzöld dallamok. Szt. 10.35: Bájbiró abc. Címszavakban nőkről. Szt. 10.58: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. 12.08 : Jó ebédhez szól a nóta. Szt. 13.08: Soha többé iskola. Mesejáték. 14.00: Augusztusi tudományos mozaik. 14.35: „Móra Ferenc ködmönében .” A Kincskereső dokumentumokban. 15.35: Poptarisznya. Szt. 17.30: Monsieur, hol van a Szabadság utca? Az Ifjúsági Rádió műsora. 18.33: Útközben hazafelé. 20.35: Beszélgetés Krzysztof Zanussival. 20.55: Társalgó. 22.20: Nóták. Szt. 23.20: Bemutatjuk Tete Montoliu dzsesszlemezét. Szt. 3. MŰSOR 8.00: Hírek. Lapszemle. Időjárás. 8.11: Komolyzenei zsákbamacska. Szt. 10.00: Mendelssohn-kórusok. Szt. 10.15: Új Zenei Újság. Szt. 10.45: Külpolitikai negyedóra. 11.03: Haydn-hangverseny. Szt. 12.21: Balettzene operákból. Szt. 13.05: A Humán League Zenekar felvételeiből. Szt. 13.35: Kis magyar néprajz. 14.25: Szabó Lőrinc versei. 14.31: Handel: Jephtha — oratórium. Szt. 17.57: Dzsessz. 18.30: Szerb-horvát nyelvű nemzetiségi műsor. 19.05: Német nyelvű nemzetiségi műsor. 19.35: Zenekari muzsika. Szt. 20.40: Dietrich Fischer-Dieskau dalfelvételei, X/2. rész. 21.20: Sztárok sztereóban. 22.24: Találkozás. Hangjáték. Szt. 23.17: Melis György nótafelvételeiből. Szt. TELEVÍZIÓ 8.20: Tévétorna (ism.). 8.25: Óvodások filmműsora. 1. Emília. Francia rajzfilmsorozat. XIII/10. rész: Emília, az ápolónő. 2. Kétbalkezesek. Csehszlovák bábfilm. A költözés. 3. Csíkos tigrisek. Szovjet rajzfilm. 8.45: Idesüss! Ajánlóműsor gyerekeknek (ism.). 9.10: Winnetou, a meszkalero. Francia kalandfilmsorozat. VH/2. rész: Párviadal. 10.05: Szerencse fel! Vetélkedőműsor gyerekeknek, n. elődöntő. 10.50: Hírek. 10.55: Halászsas. Angol dokumentumfilm (ism.). 14.50: Mozart: A színigazgató. Feliratos operafilm (ism.). 15.50: Képújság. 16.00: Aki dudás akar lenni. Fiatalok népzenei műsora mindenkinek. Népzenei hangverseny az egri ifjúsági Házból — II/2. rész. 16.25: Tolnay Klári-sorozat. A szerelem nem szégyen. Magyar film (FF). 17.50: Műsorainkat ajánljuk! 18.20: Elmebajnokság. 19.00: Hírek. 19.05: Delta. Tudományos híradó. 19.40: Tévétérna. . 19.45: Esti mese. 20.00: A HÉT. 21.00: Tetthely. NSZK bűnügyi filmsorozat. A halottak nem utaznak hiába. 22.45: Hírek. 2. MŰSOR 19.00: Motoros műrepülő-világbajnokság. Légiparádé és záróprogram. Közvetítés Békéscsabáról, felvételről. 20.00: Zenés tévészínház. Delibes— Harangozó: Coppélia. A halett tévéváltozata (ism.). 21.15: Telesport, összefoglaló nemzetközi versenyekről. 22.45: Képújság. HÉTFŐ KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Mendelssohn-művek. 9.00: Zala Tóth Erzsébet és Radnai György nótafelvételeiből. 9.30: „.. . ragyogó szemeidbe tekintek.” Janus Pannonius versei. 9.40: vidéki óvodások énekelnek. 10.05: Nyitnikék a kisiskolások műsora. 10.35: Klasszikus operettekből. 11.25: Szatirikus dalok. 11.39: Gösta Berling. IX/3. rész. 13.00: Zenei érdekességek az elmúlt hét műsorából. 14.24: Baross Gábor feldolgozása. 14.31: Elhagyott hősnő. Ottlik Géza novellája. 15.05: Dinu Lipatti Chopin-keringőket zongorázik. 15.28: Szíriusz és a Rettenetes Vendég . . . Fantasztikus rádiójáték. 16.29: Játék- és ajándékműsor beteg gyerekeknek. 17.45: Tudományos híradó. 18.00: Régi magyar táncok és dalok. 19.15: Hangfotók Marton Éváról. 20.15: Világhírű karmesterek lemezeiből. 20.57: Egy rádiós naplójából. Sebestyén János műsora. 22.20: Lengyelországi utazás. 22.30: Pokoli játék. Rádiójáték. 23.13: Népdalcsokor. 0.10: Somló Tamás dalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Osváth Júlia és Udvardy Tibor operettfelvételeiből. 8.50: Slágermúzeum. 10.00— 12.00: Zenedélelőtt. Szt. 12.00: Berki László népi zenekara játszik. Szt. 12.40: Tánczenei koktél. Szt. 14.00— 17.00: Kettőtől ötig .. . Kívánságműsor. Szt. 17.30: ötödik sebesség. Ifjúság — politika — kultúra. Szt. 19.30: Sportvilág. 20.00: Szellemi árverés a 20-as stúdióban. 21.15: Rockújság. 22.30: A szelistyei asszonyok. Részletek a daljátékból. Szt. 23.20: A tegnap slágereiből. Szt. 3. MŰSOR 9.00: Pécsi nemzetközi kamarakórus fesztivál . 1984. Szt. 10.10: Szimfonikus zene. Szt. 13.07: Életem. V. (befejező) rész. 14.23: Operaműsor. 17.00: Paul McCartney és Denny Leine felvételeiből. Szt. 17.30: A hét zeneműve. 18.04: A helyzet ura. Hangjáték. 18.21: Nagy mesterek kamarazenéjéből. Szt. 21.05: Az évszakok m oratórium. Szt. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Túlcsordult a pohár Az alkoholizmus nem mentség Akiket érdekel az alkoholizmus lélektana, jól tudják, hogy az élettörténetét mesélő alkoholista beszámolójában igen gyakran túlteng az önsajnálat. Sokan azt állítják, ők nem is iszákosok, csak akkor isznak, amikor okuk van rá, s nem az ő hibájuk, hogy majdnem mindig találnak okot. És ha csak annyit tudunk az illetőről, amennyit ő elmond magáról, könnyen megesik rajta a szívünk; egyszerűen szerencsétlen sorsú, súlyos alkoholbetegnek tarthatjuk a következő történet elbeszélőjét is. Az érem egyik oldala . Az apám is ivott, agreszszív volt, ütötte-verte a családot, télen kizavart bennünket a hóba. Sokáig az anyám tartott el engem és a testvéreimet, mert az apám nem dolgozott. Valamennyien idegbetegek lettünk, engem már hatéves koromban is injekcióztak, gyógyszereztek. Az nem igaz, hogy mindig iszom. Volt, hogy három évig egy kortyot sem ittam, de amikor elhagyott a feleségem, tíz liter bort is megittam egy nap alatt. Aztán két hónapon át szörnyű rémképeket láttam, biztosan ezt nevezik delíriumnak. Meg valamilyen hangokat is hallottam, arra biztattak, hogy öljem meg magam. Meg is próbáltam, nyolc vagy tíz öngyilkossági kísérletem volt. "Kötél, méreg, zsilettpenge, mindennel megpróbálkoztam. Két évig jártam az ideggondozóba, aztán jelentkeztem elvonó kezelésre is. Nem, nem azért, mert szükségét éreztem. Csak mert megsérültem a kezemen, és valaki azt mondta, gyorsabban felvesznek a kórházba, ha jelentkezem az elvonóra. Meg is lógtam, amikor a kezem rendbe jött, de visszavittek. Pedig nem voltam alkoholista. Aki mindezt elmondta — a harmincnyolc éves Serfőző Gyula —, sok régi sérülés nyomait is viseli a testén, amelyekről szívesen beszél. Évekkel korábbam egy részeg társaságban mellbe szúrták — meséli —, egy másik — hasonló — alkalommal úgy leütötték, hogy eltört az arccsontja. Szomorú história, de persze van az éremnek másik oldala is. Elszalasztott lehetőség Néhány évvel ezelőtt nyolchónapi — próbaidőre felfüggesztett — börtönre ítélték, mert akkora pofont adott a feleségének, hogy annak eltört az orrcsontja. Akkor már erősen elhatalmasodott rajta a szesz romboló hatása, agreszszív, fékezhetetlen lett. Az ezt követő időszakban az orvosok mindent megpróbáltak, hogy megváltsák szenvedélyétől a férfit, de több elvonó kezelés után sem írhattak mást a kórlapjára: „idült alkoholista”. Ekkor már egy elvált asszonnyal élt együtt, akit gyakran kékre-zöldre vert, de az asszony nem merte feljelenteni. Csakhogy valaki mást is megvert, s így újra meggyűlt a baja a törvénnyel; eljárást indítottak ellene súlyos testi sértésért. A bíróság bűnösnek találta, de úgy ítélte meg, az ő esetében a börtönbüntetésnél eredményesebb lehet a kényszergyógyítás; beutalták a nagyfai munkaterápiás intézetbe. Serfőző azonban nem kapta el a „mentőövet”. Nem örült, hogy csak betegként bánnak vele, és nem bűnösként. Neki semmi baja, mondogatta az intézetben, nem is követett el semmit. Az élettársát kellett volna elítélni, az a bűnös, ő csak „elvitte helyette a balhét”. Az élettársa időközben mással kötötte össze a sorsát, de nem sokáig volt nyugalma: gyakran kapott fenyegető leveleket Serfőzőtől. Nem mintha a férfi féltékeny lett volna. Egyszerűen az asszony lakásához ragaszkodott, s nem akarta, hogy kitessékeljék onnan, amikor kijöhet az intézetből. Néhány hónap elteltével hat nap szabadságot kapott az intézetben. Ez afféle próba volt: képes-e már felügyelet nélkül is józan maradni. Nos, Serfőző első útja volt élettársa lakásához vezetett. Az asszony és új élettársa — éppen, mert tőle féltek — nem tartózkodott a lakásban, így bemászott az ablakon, és bosszúból magához vette vetélytársa okmányait. Aztán mást gondolt. Másnap éjjel egy alkalmi ismerősével élettársa volt férjéhez állított be. Bemásztak az ablakon, s az alvó férfit kirángatták az ágyból, öszszeverték, elvették a szekrényből orkándzsekijét, majd az utcára hurcolták a férfit, aki annyira megijedt, hogy meg sem merte kérdezni, mit akarnak tőle. Ki tudja, miért, volt felesége lakásához cipelték, ahol fejjel előre bedobták a konyhaablakon. A férfi súlyosan megsérült, de Serfőző még utána is ment, és azzal zsarolta, hogy megint összeveri, ha nem ad neki pénzt, ötven forintot kapott, és elment végre, néhány nap múlva azonban folytatódott az „előadás”. Serfőző visszatért ugyan az intézetbe, de hamarosan megszökött, és többször is felbukkant volt élettársa lakásánál. Betörte az üveget, rugdosta a bejárati ajtót. Az asszony és új élettársa nem engedte be, de fenyegetéseitől tartva később lementek a pincébe, és ott töltötték az éjszakát. .Az eset másnap is megismétlődött, s az élettársak megint a pincébe kényszerültek. Ám Serfőző harmadszor is visszatért, bemászott a törött ablakon az üres lakásba, s dühében vandál módon pusztított, letépte a függönyöket, késsel rongálta a bútorokat, földhöz vágta a konyhai edényeket, cukrot, lisztet szórt széjjel. Nem maradt más hátra... A férfit akkor már körözték, s a szomszédok is megelégelték végre a botrányos jeleneteket. Bejelentették a rendőrségen, és Serfőző így lakat alá került. Élettársa most már beszámolt azokról a verésekről is, amelyek miatt eddig nem mert feljelentést tenni. — Én nem csináltam semmit — állította a vádlott a bíróságon —, az élettársam megint rám akarja kenni mások bűneit. Rengeteget iszik, sokkal többet, mint én és mindenfélébe belekeveredik. Nos, a Pesti Központi Kerületi Bíróság ezúttal is elrendelte Serfőző Gyula kényszergyógyítását, mert a gyógyító kúrát annak ellenére is meg kell kísérelni, hogy a gyógyítási kísérleteknek mindvégig makacsul ellenállt. Most azonban a vádlott megkapta jól megérdemelt büntetését is: négy és fél évi börtönt. A bíróság az elmeorvos-szakértő véleményét is figyelembe vette, aki szerint a kényszergyógyítás sikeresebb lehet a szabadságvesztés végrehajtása alatt. A gyógyításra hivatott orvos érthetően tapintatosan fogalmaz. Az ügy ki nem mondott tanulsága azonban egyszerűen az: mindennek van határa, a türelemnek és a megértésnek is. Szöghy Katalin Osztom a véleményem EGÉSZSÉGES SZEMLÉLET A magánkereskedők helyzetével foglalkozott a minap egy újságcikk. Kiderült belőle — megjegyzem, gyanítottuk —, hogy sokan közülük kihasználják az ellátási feszültségeket, fölvásárolják, aztán roppant drágán, tisztességtelen haszonnal értékesítik az árucikkek némelyikét. Ez fölháborító! De ha az ember tovább olvasta ezt az írást, megtudta — megjegyzem, ezt is gyanítottuk —, hogy e visszás jelenségek gyakorisága nem nagyobb annál, mint ami az állami és a szövetkezeti kereskedelemben tapasztalható. Ez nem kevésbé fölháborító. Mégis, ebben az ijesztő összhangban az egészséges szemlélet azért talál pozitív elemeket is. A legfontosabb, hogy a szerencsétlen vásárló végre megnyugszik. Most már világos előtte, hogy a belkereskedelem egyik ága sem rosszabb a másiknál. Tehát ha az állami boltban éppoly gyakran csapják be, mint a szövetkezetiben vagy a magánkereskedőnél, akkor rengeteg időt, fáradságot, idegeskedést spórolhat meg. Gondtalanul, fütyörészve nyithat be az útjába akadó első üzletbe, derűsen léphet oda a piacon a legközelebbi standhoz, a cica nézze meg, hogy melyik micsoda szektorhoz tartozik, így is, úgy is át lesz verve valószínűleg, akkor pedig minek futkosson, válogasson, számolgasson, idegeskedjen. Fő az egészség és az egészséges szemlélet! Mert itt van például a szemét problémája. Annak, aki gyalogosan jár-kel Budapest utcáin, sétál a parkokban, az a benyomása támad, hogy mi meglehetősen maszatos főváros vagyunk. Ez elszomorító. De csak addig, amíg ki nem alakul bennünk az egészséges szemlélet. Amihez most az illetékes szakember rádiónyilatkozata segít hozzá. Azt mondja ugyanis, hogy bár akad némi pucolnivalónk, végeredményben azonban a világ fővárosai között mi nagyon előkelő helyet foglalunk el köztisztasági témában, mindenki elismeri. Még meg is melegszik a szívünk tája a jogos honfiúi büszkeségtől. Aztán, ha a járdán mégiscsak elcsúszunk dinnyehéjon, barackmagon, építési törmeléken vagy valami undokságon, boldogan tápászkodunk fel, mert mi ez ahhoz képest, hogy más fővárosok lakói mennyivel többször esnek hasra, jóval nagyobb dinnyehéjakon, barackmagokon és így tovább. Vagy vegyük a legfrissebb példát, a Jégbüfét. Most nyitották meg újra, renoválása majd három évig tartott. Látszólag — bosszantóan sokáig. Különösen ha arra gondolunk, hogy a Keleti pályaudvart eleink három év alatt építették fel. Száz esztendővel ezelőtt. Mégsem kell búnak adnunk a fejünket, ezúttal is segít az egészséges szemlélet. Azt súgja a fülünkbe, hogy csacsiság összehasonlítani a Jégbüfé esetét a Keleti esetével. Hiszen az egyik az út innenső végén van, a másik a túlvégén! A pályaudvarnak van saját büféje, a Jégbüfének nincs saját pályaudvara! A Keletit éppen csak föl kellett építeni, de a Jégbüfénél teljes átalakításra, bonyolult tatarozásra volt szükség! Mindebből látható, hogy a szóban forgó szemléletnek van magához való esze. Pontosan tudja, hogy mikor kell hasonlítgatni, és mikor nem kell hasonlítgatni. Épp ettől olyan egészséges! Kürti András