Népszabadság, 1985. április (43. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

2 A Pravda értékelése az MSZMP kongresszusáról Az MSZMP XIII. kongresszusá­nak munkáját méltatja igen meleg, elismerő szavakkal a Pravda, az SZKP Központi Bizottságának lapja szombati vezércikkében. Az írás megállapítja, hogy az MSZMP kongresszusa kiemelkedő esemény volt nemcsak Magyaror­szág­, hanem a testvérnének egész közössége, a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom életében. A kongresszus munkatanácskozás volt, amelyen megnyilvánult a párttagság egysége és egybeforrottsága. A ta­nácskozás bátran, újító szellemben és ugyanakkor realista módon kö­zelítette meg az ország mind erőtel­jesebb társadalmi és gazdasági fej­lődésének kérdéseit. Meggyőzően bi­zonyította a párt és a nép megbont­hatatlan egységét, valamint azt, hogy a magyar kommunisták tisztá­ban vannak feladataikkal, felelőssé­get éreznek azok sikeres megoldá­sáért, és szilárd meggyőződéssel hisznek abban, hogy terveiket sike­rül végrehajtani. Az MSZMP Magyarország felsza­badulása negyvenedik évfordulójá­nak előestéjén tartotta tanácskozá­sát. E négy évtized alatt Magyaror­szág gyökeresen megváltozott. Kor­szerű ipart, magas hozamokat elérő­, zömmel szövetkezeti mezőgazdasá­got, élenjáró kultúrát és tudományt magáénak tudható országgá vált. A népi hatalom évei alatt jól képzett káderek­, a szocializmus ügyéért oda­­adóan dolgozó szakemberek nőttek fel. A fiatalok szüleik forradalmi hagyományait követik. A magyar népet harcra kész, kipróbált politi­kai élcsapat, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezeti, amely több mint 870 ezer kommunistát tömörít sorai­ban. Az MSZMP alkotó módon al­k­almazza Magyarország konkrét kö­rülményeire az új társadalom építé­sének általános törvényszerűségeit, hasznosítja a szocialista országok más testvérpártjaival közösen fel­halmozott tapasztalatokat, szorosan együttműködik ezekkel a pártokkal, és magabiztosan vezeti a magyar népet a kijelölt cél, a fejlett szocia­lizmus felépítése felé. Az MSZMP XIII. kongresszusa által elfogadott dokumentumok meg­határozzák az alkotó munkában tel­jesítendő új feladatokat. Magyaror­szág VII. ötéves terve a hatékony és mind dinamikusabb gazdasági fej­lődés programjává kell hogy váljon. A magyar kommunisták legmaga­sabb fóruma meggyőzően bizonyí­totta, hogy az ország munkásosztá­lya, parasztsága és értelmisége ak­tívan támogatja az MSZMP társa­dalmi és gazdasági politikáját, és kész fáradhatatlanul dolgozni annak megvalósításáért. A szocialista közösség országainak más kormányzó marxista-leninista pártjaihoz hasonlóan az MSZMP is azon fáradozik, hogy az ország gaz­daságát az intenzív fejlődés útjára állítsa.. Az erőfeszítések és az erő­források egyesítése, a szocialista gaz­dasági integráció továbbmélyítése s a KGST-országok moszkvai felső szintű gazdasági értekezletén elfo­gadott közös hosszú távú programok, valamint stratégiai jelentőségű dön­tések végrehajtása lehetővé teszi Magyarország és minden más test­véri állam számára, hogy meggyor­sítsák társadalmi és gazdasági fej­lődésüket, minden területen tökéle­tesebbé formálják a társadalom éle­tét. A kongresszus részvevői elégedetten állapították meg, hogy az MSZMP és az SZKP jelentős internaciona­­lista tevékenységének köszönhetően a magyar—szovjet barátság mind erőteljesebben fejlődik, s mind érzé­kelhetőbb eredményekkel jár min­den­ területen, a politikában, a gaz­dasági életben, a tudományban és a kultúrában. Folytatódik azoknak a tartalékoknak a feltárása, amelyek kihasználásával tovább mélyíthető az együttműködés, fejleszthető a ter­melési szakosodás és kooperáció. A szocialista közösség országai áll­hatatosa­n követik a béke és a bé­kés egymás mellett élés lenini irány­vonalát. Szélesítik testvéri együtt­működésüket, erősítik a szocialista gazdasági integrációt, s eközben ter­mészetesen a kölcsönös előnyök alap­ján tovább akarják fejleszteni a tő­kés államokhoz fűződő üzleti kap­csolataikat is. Ezek a kapcsolatok úgy épülnek fel, hogy ne tegyék le­hetővé az imperialista erők számára a gazdasági eszközök felhasználását politikai nyomás gyakorlására s a szuverén szocialista államok ügyei­be való beavatkozására. A magyar kommunisták pártja nagy tekintélynek örvend a világ­ban. A szocialista országok többi testvérpártjával együtt aktív külpo­litikát folytat a fegyverkezési haj­sza megfékezéséért, a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételéért. Az MSZMP XIII. kongresszusa, amelyen sok kommunista, munkás-, szocia­lista és szociá­l­demokrata párt kép­viselői vettek részt, fényesen tanú­sította e pártok szolidaritását az im­perializmus ellen, az emberiséget fenyegető nukleáris veszély elhárí­tásáért, a világ tartós békéjéért és haladásáért vívott küzdelemben — állapítja meg a Pravda vezércikke. (MTI) Letette a hivatali esküt Görögország új köztársasági elnöke Athénban szombat este a parla­mentben ünnepélyesen letette a hi­vatali esküt Görögország új állam­fője, Hrisztosz Szárcetakisz. A he­lyükről felálló képviselők, a kor­mány tagjai nagy ünneplésben ré­szesítették, az ellenzéki padsorok azonban üresek voltak, az Új De­mokrácia Párt 111 képviselője boj­­kottálta az elnöki beiktatást. Az ellenzék megkérdőjelezi az el­nökválasztás törvényességét, a sza­vazást érvénytelennek tekinti. Sze­rintük a jelenlegi ügyvezető elnök­nek, Joannisz Alevrasznak nem lett volna szabad szavaznia. „Az ellen­zék aláássa az alkotmányos rendet, súlyos hibát követ el, amikor meg­kérdőjelezi a szavazást” — mondot­ta Papandreu miniszterelnök ezzel kapcsolatban. Az államfő vasárnap fogadta a kormány, a különböző intézmények és a diplomáciai testületek képvise­lőit, hétfőn pedig a parlament meg­kezdi a vitát az alkotmány módosí­­tásáról. A kormányzó Pánhellén Szocialista Mozgalom (PAS£)K) az elnöki jogkör szűkítését javasolja, kivenné az államfő kezéből a nép­szavazás kiírásának, a parlament feloszlatásának jogát. A PASOK a tervek szerint csak az alkotmány­módosítás után, egy hónap múlva írná ki az előrehozott választásokat. Az Új Demokrácia viszont azonnali választásokat követel. (AFP) Szárcetakisz leteszi esküjét. Hazafiakat gyilkoltak meg Chilében Chilében meggyilkoltak három ha­zafit, akiket pénteken ismeretlen tet­tesek raboltak el. A meggyilkoltak tetemét szomba­ton találták meg nem messze a fővá­rostól, egy országút közelében. A há­rom ellenzéki személyt megfojtották. Köztük van Manuel Guerrero Ce­­ballos, a pedagógusok szakszerveze­tének (AGECH) egyik vezetője, aki a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövet­ség KB tagja volt. A másik áldozat José Manuel Parada Maluenda szociológus, a ka­tolikus egyház egyik, az emberi jo­gokat védelmező szervezetének az aktivistája. A hatóságok is megerő­sítették a hírt, és azonnal megpró­bálták elhatárolni magukat a nyil­vánvaló politikai gyilkosságtól. A két hazafit fegyveresekből álló kom­mandó rabolta el egy fővárosi kö­zépiskola épületéből. A harmadik meggyilkolt személy, Santiago Na­­notti Allende nyugdíjas tervező el­rablásának körülményei még nem tisztázottak. Csütörtökön ismeretlen fegyvere­sek négy chilei pedagógust raboltak el. Őket­­ szombaton a főváros kü­lönböző helyein engedték szabadon. Mint a tanárok elmesélték: a fegy­veresek a pedagógusok szakszerve­zetének egyik nyomdájába hatoltak be, ütlegelték, árammal kínozták az elraboltakat, politikai, szakszerveze­ti tevékenységükről faggatták őket. Módszereikből ítélve a támadók a chilei titkosszolgálat tagjai lehettek — mondotta Alejandro Traverso, az AGECH vezetője. (MTI) A lengyel szakszervezetek az áremelések hatásáról ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) — Az újjászületett lengyel szak­­szervezeti mozgalom fő feladatá­nak a dolgozók és nyugdíjasok élet­­színvonalának védelmét tartja ma — ezt hangsúlyozta az Országos Szakszervezeti Képviselet (OPZZ) szombati tanácsülése. A szakszervezetek­­értékelték, mi­lyen következményei voltak az ár­emelés ügyében a kormányzattal való nyílt véleményütközéseknek. Alfred Miocowicz, az OPZZ elnöke kijelentette: " A szakszervezetek nemcsak a dolgozók napi érdekeit tartják szem előtt, hanem az adott helyzetben elsőrendű kérdés a gaz­daság hosszú távú fejlesztése is. De az életszínvonal közvetlen védel­méért továbbra is azon az álláspon­ton vannak, hogy az élelmiszerek és más alapvető áruk és szolgáltatások árait vissza kell fogni, illetve kom­penzálni kell azok következményeit. Az év második felében elemzik, mi­ként hatott az áremelés a lakosság különböző rétegeinek életszínvona­lára. Miocowicz szerint a szakszer­vezetek nem lépnek fel általában az összes áremelés ellen. A kormány és a szakszervezetek megállapodása értelmében meggyor­sították a kollektív szerződések elő­készítését. Miklós Gábor " A közös piaci államfők hét végi csúcstalálkozója végül is áldá­sát adta Spanyolországnak és Por­tugáliának az EGK-hoz való csatla­kozásához. A megállapodást június­ban, a milánói csúcstalálkozón írják majd alá. Ilyenformán elhárult az utolsó akadály, a görög vétó veszé­lye is, ebben a kérdésben is komp­romisszum született: Görögország ugyan, kevesebbet kap mezőgazdasá­ga támogatására annál, mint ameny­­nyit kért, de többet annál, mint amennyit eredetileg terveztek. S no­ha a csatlakozási egyezményt csúcs­szinten nem most írják alá, hanem később, immár befejezett ténynek vehető: a tizek tizenkettek lettek. Közös piaci berkekben nagy volt az öröm a hét végén, nem hiányoz­tak a nagy szavak sem. A megálla­podást többen történelminek nevez­ték. Helmut Kohl nyugatnémet kan­cellár ki­jelenítette: a közösség most fejlődésének fontos, új szakaszába lépett. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök szerint: — Jó, hogy gon­dokkal sújtott világunkban növeke­dett a gazdasági stabilitás régiója. A brit megállapítás persze, leg­alábbis gazdasági értelemben, meg­kérdőjelezhető. A spanyol—portugál csatlakozást ugyanis nem elsősorban gazdasági, hanem főképp politikai Tizenkettek motívumok segítették elő. A hét vé­gén kikínlódott megállapodás nélkül ugyanis aligha lehetett volna Spa­nyolországot a NATO kötelékein be­lül tartani. Ez áll azoknak a kijelentéseknek a hátterében é s az utóbbi napok­ban ezekkel volt tele a nyugat-euró­pai sajtó —, hogy most a spanyol és portugál csatlakozással sikerült el­érni: a két ibériai országban tovább terebélyesedik a demokrácia. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a csatlakozás — a NATO re­ményei szerint — elejét vette an­nak, hogy spanyol és a portugál föl­dön bármiféle balratolódás követ­kezzék be.­­ Ez volt az a politikai cél, amiért most áldozatot hoztak nemcsek a közös piaci országok, hanem a spa­nyolok és a portugálok is. Gazdasá­gilag ugyanis a két dél-európai or­szág csatlakozásával aligha csök­kennek a feszültségek, sőt már most megmondható: az északi országok gondjai mellett (a hús-, tej-, tejter­mék-túltermelés) a következő évek­ben fokozottan előtérbe kerülnek a déli országok máris nyomasztó prob­lémái: a bőr-, a gyümölcs-, a zöld­ségáradat. (Éppen ez akt­ól követelt Görögország több támogatást az EGK-tól saját mezőgazdasága szá­mára.) Papíron ugyan a spanyolok és a portugálok 1986. január 1-től tagjai lesznek az EGK-nak, a valóságban hosszú éveknek kell eltelniük ah­hoz, hogy e csatlakozás gazdasági tartalommal tetjék meg. A követ­kező, meglehetősen elhúzott átme­neti időszakban ugyanis meg kell védeni a többiekéhez képest igen­csak gyenge lábakon álló ibériai ipart, éppenséggel a közös piaci kon­­kurrenciától. Ami hazai külkereskedelmi érde­keinket illeti, a spanyol—portugál csatlakozás kedvezőnek korántsem mondható számunkra. Tovább szű­kül ugyanis azoknak az országoknak a köre, ahová termékeinkkel hátrá­nyos megkülönböztetés, korlátozás nélkül bejuthatunk. A Közös Piacon belül pedig — minthogy az EGK a fejlődő országokkal különböző szer­ződéseket kötött — hazánknak azok­kal az országokkal kell azonos fel­tételeikkel versenyeznie, amelyeknek semmiféle megállapodásuk nincs a szervezettel. Brüsszel, 1985. március 31. K. Nyirő József NÉPSZABADSÁG 1985. április 1., hétfő NÉHÁNY SORBAN Heves összecsapások és több száz emberre kiterjedő letartóztatások voltak a hét végén Izraelben és a megszállt területeken, ahol a palesz­tin lakosság megmozdulásokkal em­lékezett meg a „föld napjáról”. A napot annak emlékére tartják meg, hogy kilenc évvel ezelőtt, 1976. már­cius 30-án Izraelben a katonák meg­öltek hat palesztint, akik földjeik kisajátítása ellen tüntettek. (AFP) Naraszámha Rao indiai nemzetvé­delmi miniszter vasárnap hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érke­zett a szovjet kormány meghívására. (MTI) A szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra Leningrádba érkezett Joe Clark kanadai külügy­miniszter. Vlagyimir Hodirjev, a le­­ningrádi városi tanács elnöke fogad­ta a kanadai diplomácia vezetőjét a repülőtéren. (TASZSZ) Sok ezren tüntettek szombaton és vasárnap a fajgyűlölet ellen Párizs­ban amiatt, hogy a dél-franciaországi Mentonban egy fiatal marokkóit le­lőtt egy fajgyűlölő merénylő, aki a szélsőjobboldali Nemzeti Front tag­ja, pénteken este pedig pokolgép robbant abban a párizsi moziban, amelyben a zsidó filmek fesztiválja keret­ében az Eichmann-perről készí­tett filmet vetítették. (MTI) John Vessey tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizott­ságának elnöke vasárnap hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett. Az amerikai tábornok egy nappal korábban Romániában járt. (Tanjug) Anglia bejrúti nagykövete szomba­ton bejelentette, hogy fogvatartói szabadon bocsátották Brian Levick brit állampolgárt, akit március köze­pén egy muzulmán szélsőséges szer­vezet tagjai raboltak el. (AFP) Shultz és Dobrinyin találkozója ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Szombaton hetvenperces megbe­szélést folytatott egymással George Shultz amerikai külügyminiszter és Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete. A találkozón — mondta a külügy­minisztérium épületéből távozóban Dobrinyin — a szovjet—amerikai viszony teljes körét érintették Génf­től a kétoldalú kapcsolatokig. Szóba került a múlt heti ludwigslusti inci­dens is. Megállapodtak, hogy a „Né­metországban állomásozó szovjet had­seregcsoport” elnevezést viselő csa­patok főparancsnoka és az Egyesült Államok európai főparancsnoka, va­lamint képviselőik kapcsolatba lép­nek egymással. A megbeszélések célja — mint elmondta — „az ügy lezárása és olyan intézkedések ki­dolgozása, amelyek megelőzik az összekötő missziók tagjaival kapcso­latos incidenseket”. Amerikai külügyi források sze­rint Schultz és Dobrinyin találkozó­ján a külügyminiszter több kérdést tett fel a nagykövetnek azokkal az elképzelésekkel kapcsolatban, ame­lyeket a Szovjetunió az utóbbi na­pokban a genfi fegyverzetkorlátozá­si tárgyalásokon felvetett. A genfi megbeszélések bizalmasak: sem a szovjet elképzelésekről, sem az azok­kal kapcsolatos amerikai kérdések­ről nem került semmi nyilvánosság­ra. Kereszty András Moszkva az erőegyensúly fenntartását tekinti a genfi tárgyalások alapjának A genfi tárgyalások kilátásairól, az amerikai űrfegyverkezési tervek­ről és a folytatódó nyugat-európai rakétatelepítés veszélyeiről szóltak a szovjet televízió 9-es stúdió című szombati külpolitikai műsorának részvevői. Georgij Arbatov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Amerika-kutató intézetének igazga­tója nyugtalanítónak nevezte, hogy az amerikai kormány álláspontja nem világos, nem pontosan körvo­nalazott. A genfi tárgyalásokkal kap­csolatban emlékeztetett rá, hogy hasonló horderejű tárgyalások kez­detét korábban mindig a politikai légkör normalizálása kísérte. Ezt most szándékosan mulasztják el Wa­shington részéről. Az MX rakétákra természetesen nem engedményekkel fogunk vála­szolni az amerikaiaknak a tárgya­lásokon, hanem arra törekszünk, hogy megőrizzük az erőegyensúlyt, kénytelenek leszünk kifejleszteni és hadrendbe álllítani új rakétarend­szerünket — mutatott rá Georgij Arbatov. Hozzátette: az Egyesült Ál­lamok vezető személyiségei a szov­jet és az amerikai külügyminiszter januári találkozóján létrejött meg­állapodást megsértve demonstratív módon amellett kardoskodnak, hogy folytassák a világűrbeli telepítést is magába foglaló, úgynevezett rakéta­védelmi rendszer kifejlesztését. Jevgenyij Grigorjev, a Pravda fő­szerkesztő-helyettese a nyugat-euró­pai országok magatartásában ta­pasztalható változásokra hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett arra, hogy míg Genf előestéjén sok nyugat­európai ország támogatta az ameri­kai űrfegyverkezési programot, a genfi tárgyalások kezdete óta bizo­nyos fejlődés tapasztalható néze­teikben. Nyugat-Európában aggódnak a genfi tárgyalások sorsáért, tartanak attól, nehogy az Egyesült Államok politikája ugyanolyan szomorú ered­ményhez vezessen, mint ami a kö­zepes hatótávolságú fegyverzetekről tartott genfi tárgyalásokon az ame­rikai álláspont miatt két évvel ez­előtt történt. A nyugat-európaiak attól is tartana­k, hogy amennyiben a csillagháborús program megvaló­sul, akkor, ahogy ők mondják, kü­lönböző biztonsági zónák jönnek létre. Egyfajta biztonság lesz az Egyesült Államok számára és egy más jellegű nyugat-európai szövet­ségesei számára. A közvéleményt nem hagyhatják figyelmen kívül a nyugat-európai fővárosokban — hangsúlyozta Jevgenyij Grigorjev. (TASZSZ) Madrid kitér a válaszadás elől Washington űrfegyverkezési terveire Továbbra is eltérő vélemények lát­nak napvilágot Nyugat-Európában azzal az amerikai tervvel kapcsolat­ban, hogy a NATO-tagállamok ve­gyenek részt Washington űrfegyver­­kezési programjában. Mint köztudomású, a múlt héten, kedden Luxemburgban a NATO egyesített katonai szervezetéhez tar­tozó tizennégy ország hadügyminisz­terei ülést tartottak. A tanácskozá­son Bernard Rogers tábornok, a NATO főparancsnoka hivatalosan is tájékoztatta a szövetségeseket Rea­gan azon tervéről, hogy a tagállamo­kat be akarják vonni az amerikai űrfegyverkezési kutatási programba. Madridi hivatalos források a hét végén azt közölték, hogy Spanyolor­szág nem foglal állást az űrfegyver­kezési tervekkel kapcsolatban. Paul Nitzét, Reagan elnök leszerelési fő­tanácsadóját a hét végén fogadta Felipe González spanyol miniszter­­elnök. Nizze később tárgyalt Fer­­nando Marán spanyol külügyminisz­terrel is a genfi szovjet—amerikai tárgyalások menetéről, valamint az amerikai elnök úgynevezett straté­giai védelmi tervéről. A tárgyalások azonban, úgy tűnik, nem hozták meg az amerikai kormányzat által várt eredményt. Franz Josef Strauss bajor kor­mányfő, a Német Keresztényszociá­lis Unió (CSU) elnöke ezzel szem­ben nyomatékosan követelte, hogy az NSZK vegyen részt az amerikai űrprogramban. Strauss élesen bírál­ta a nyugatnémet központi kormányt az amerikai űrfegyverkezéssel kap­csolatos magatartása miatt. A Bild-Zeitung szombati számá­nak adott interjújában Strauss — Kohl kancellár és Genscher külügy­miniszter megnevezése nélkül — azt vetette a koalíció vezetőinek szemé­re, hogy „állandóan változó állásfog­lalásaikkal” zűrzavart keltenek a nyugatnémet lakosság körében. A bajor vezető szerint a bonni kor­mány cikcakkos, nem egyértelmű vo­nala növekvő elidegenedéshez vezet az NSZK és az Egyesült Államok között, s fokozza a Reagan-kormány ingerültségét. Mint köztudomású, Kohl kancel­lár és a Genscher vezette szabadde­mokrata párt az utóbbi időben in­kább tartózkodó és várakozó állás­pontot foglal el az amerikai űrprog­ram kérdésében. (MTI)

Next