Népszabadság, 1985. április (43. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

1985. április 1., hétfő Újabb vietnami egységeket vonnak ki Kambodzsából Az indokínai országok készek megvitatni minden olyan javaslatot, amelynek célja a kambodzsai—thai­földi határ békéjének és stabilitásá­nak helyreállítása — jelentette ki Hoang Bich San, Vietnam állandó ENSZ-képviselője pénteken New Yorkban tartott sajtóértekezletén. Egyben bejelentette: áprilisban és májusban összesen 15 ezer vietnami önkéntes tér haza Kambodzsából. A vietnami diplomata kijelentet­te: a vietnami önkéntesek újabb egységeinek visszahívásáról szóló határozat Kambodzsa és Vietnam következetes békepolitikájának leg­újabb tanúbizonysága. E határozatot az indokínai országok külügyminisz­terei fogadták el 1985 januárjában, Ho Si Minh-városban tartott érte­kezletükön. Négy év alatt a Kam­bodzsában tartózkodó vietnami kon­tingens egyharmadát vonták visz­­sza. (TASZSZ) Reagan rádióbeszédben támadta a nicaraguai kormányzat politikáját Reagan amerikai elnök szombati rádióbeszédében közölte: az elkö­vetkező napokban újrakezdi had­járatát a nicaraguai ellenforradal­mi erőknek nyújtott amerikai támo­gatás megszervezéséért. Az elnök hidegháborús hangvéte­lű beszédében „szovjet—kubai—ni­caraguai összeesküvésről” beszélt, amely „az Egyesült Államok bizton­ságát” és „tengeri szállítási útvona­lait fenyegeti”. Ha az Egyesült Ál­lamok nem teszi meg a „szükséges ellenintézkedéseket” — mondotta az elnök —, „ak­kor a terrorizmus egészen határunkig jut el”. Hevesen bírálta a Szovjetuniót és Kubát a nicaraguai kormánynak nyújtott tá­mogatásért,­­ és követelte a nicara­guai kontrák — mint mondotta, sza­badságharcosok — megsegítését. Ez szerinte az Egyesült Államok köz­vetlen érdeke, s elmulasztása „azt mutatná, hogy gyengék és határozat­lanok vagyunk”.­ Az elnök azért is támadta a sandinista kormányt, mert nem hajlandó tárgyalásba bo­csátkozni a kontrákkal. A Demokrata Párt nevében Wil­­liam Alexander képviselő ugyancsak rádióbeszédben válaszolt Reagan­­nek. Kijelentette: az elnök olyan terrorista csoportokat támogat, ame­lyek erőszakkal akarják megdönte­­ni Nicaragua törvényes kormányát. Ez az amerikai törvényekbe ütkö­zik, és ellentétes mind az Egyesült Államok, mind Nicaragua érdekei­vel. A három éve folytatott titkos háború nem vezetett az elnök által kívánt eredményhez, de bűnrészes­sé tette az Egyesült Államokat sok ezer ártatlan nicaraguai polgár pusztulásában — hangoztatta Ale­xander. A képviselő leszögezte: ha az el­nök valóban békét és békés rende­zést akar, akkor ne próbálja vissza­hozni a múltat. Ehelyett az Egye­sült Államoknak támogatnia kell a Contadora-csoport rendezési tervét. Nicaragua washingtoni nagyköve­te, Carlos Tunnermann a The Wa­shington Posthoz intézett levelében, amelyet a lap szombati száma kö­zölt, leszögezte: a nicaraguai kor­mány azért nem tárgyal az ellen­­forradalmárokkal, mert azok veze­tői Somoza Hírhedt nemzeti gárdá­jának egykori tisztjei, s irányításuk­kal a kontrák nem „szabadsághar­cot” folytatnak, hanem a békés la­kosság elleni terrorakciókat hajta­nak végre. A nagykövet azt is le­szögezte, hogy az ellenforradalmi csoportok a CIA által toborzott, fel­szerelt, fizetett és irányított zsoldo­sok. Mindennek ellenére a sandi­nista kormány korábban már fel­ajánlotta a kontráknak, hogy térje­nek vissza az országba, és kapcso­lódjanak be a politikai folyamat­ba. „Ez tisztességes ajánlat — szö­gezi le Tunnermann levele. — A kontrák "javaslata" viszont csupán a CIA újabb propagandamanőve­re”. (MTI) Csak jobboldali pártok indultak a salvadori helyhatósági választásokon Duarte ígéretett tett a tárgyalások felújítására a hazafiakkal Vasárnap megkezdődtek a tör­vényhozási és helyhatósági válasz­tások Salvadorban. Bár a választá­sok eredménye nem változtatja meg lényegileg a közép-amerikai ország belső politikai helyzetét, a nem­zetgyűlés új felállása befolyásolhat­ja a salvadori kormányzat állás­pontját azzal kapcsolatban, hogy a jövőben esetleg felújítja a tárgyalá­sokat a baloldali erőkkel, amire Duarte elnök pénteken ígéretet tett. A választásokat a nemzetgyűlés által 1983 decemberében elfogadott alkotmány szerint írták ki. Az Egyesült Államok érdekeit kiszol­gáló jobboldali rendszer politikai pártjai ezáltal a külvilág előtt azt kívánták bebizonyítani, hogy meg­felelő jogi keretek között irányítják az országot. A salvadoriak azonban vasárnap is csupán a jobboldali, illetve a szélsőjobboldali pártok jelöltjei kö­zül választhattak. A választásokon nyolc párt vesz részt, de közülük csak kettő, a José Napóleon Duarte elnök vezette Kereszténydemokrata Párt (PDC) és a szélsőjobboldali Nacionalista Köztársasági Szövet­ség (ARÉNA) számíthat arra, hogy esetleg többséghez jut a hatvantagú parlamentben. A hónapokig tartó választási csatározásokon a versen­gő pártok sokkal inkább az egy­más elleni vádaskodásokkal, sem­mint a jövőbeni politikájuk felvázo­lásával foglalkoztak. Duarte elnök pénteki sajtóértekezletén minden­esetre azt állította, hogy abban az esetben is folytatja a párbeszédet a kormányhadsereggel szemben fegy­verrel is küzdő Farabundo Mar­ti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) és a Forradalmi Demokra­tikus Front (FDR) küldöttségével, ha pártja kisebbségben marad a törvényhozásban. (A PDC-nek jelen­leg 24 képviselői helye van.) A kor­mány és a baloldal képviselői kö­zött a párbeszéd tavaly októberben kezdődött meg, majd novemberben folytatódott, de a kormány a Salva­dori oligarchia nyomására nem volt hajlandó ismét tárgyalóasztal­hoz ülni a mostani választások előtt. A haladó, demokratikus erők szer­dai közleménye választási színjáték­nak minősítette a szavazást. Az FMLN rámutatott, hogy a választá­sok a külföldi intervenció, a kor­mányzat által folytatott háború el­­leplezését szolgálják. (MTI) Tárgyalások Tokióban a japán-amerikai kereskedelmi ellentétekről ( TOKIÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A Washington és Tokió között ki­éleződött kereskedelmi ellentétekről kezdett tárgyalásokat vasárnap a japán fővárosban Gaston Sigur, az amerikai nemzetbiztonsági tanács tagja, Reagan elnök különmegbí­­ zott­ja. Sigur átadta Nakaszone Jaszuhi­­ro japán miniszterelnöknek Ronald Reagan levelét, amelyben az ame­rikai elnök — mint kiszivárgott — piacainak fokozottabb megnyitásá­ra szólította fel a szigetországot, és burkoltan arra is figyelmeztetett, hogy ellenkező esetben kárt szen­vedhetnek a két szövetséges közötti általános kapcsolatok. A mostani „válságtárgyalások” előzményeihez tartozik, hogy a ja­pán kormányfő Ronald Reagannel tartott januári Los Angeles-i talál­­kozója során piacnyitó intézkedé­sekre tett ígéretet. Ennek hátteré­ben az állt, hogy az Egyesült Álla­mok Japánnal szembeni kereske­delmi deficitje 1984 végére rekord­nagyságúra növekedett. Azóta e de­ficit egy szemernyit sem csökkent, s Japán mindeddig adós maradt a miniszterelnöki ígéretek valóra vál­tásával. Az amerikai szenátus pe­dig pénteken megtorló kereskede­lempolitikai lépéseket helyezett ki­látásba a szigetországgal szemben, Reagant ugyanakkor minden koráb­binál határozottabb fellépésre szólí­totta fel. Nakaszone Jaszuhiróval lezajlott találkozóján az elnök különmegbí­­zottja ismételten felhívta a figyel­met a szenátusban uralkodó „pro­tekcionista hangulatra”, s több ame­rikai termék — elsősorban külön­böző távközlési eszközök — eseté­ben a japán import nagymértékű fokozását követelte. A miniszterel­nök válaszában ezúttal is csak álta­lános ígéreteket tett, egyben beje­lentette, hogy április 9-én a kor­mány újabb piacnyitó csomagter­vet készül bejelenteni. A korábbi hasonló csomagtervek sem az Egye­sült Államokat, sem Japán nyugat­európai szövetségeseit nem elégítet­ték ki. Az Egyesült Államok és Japán kö­zötti kereskedelmi ellentétek nagy­mértékű kiéleződése alig néhány héttel előzi meg a vezető tőkés or­szágok állam- és kormányfőinek bonni konferenciáját. Pietsch Lajos NÉPSZABADSÁG ­ Folynak a XII. VIT előkészületei: ez év januárjában megkezdte mun­káját Moszkvában a VIT programjá­nak kidolgozásáért felelős állandó bizottság. Ennek tagja a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség is. A ta­lálkozó előkészületeiről, a nemzet­közi ifjúsági mozgalom vitás kérdé­seiről, a DÍVSZ munkájáról, tervei­ről beszélgettünk Cservény Vilmos­sal, a DÍVSZ főtitkárával. Politikai üzenet — A jelenlegi feszült nemzet­közi helyzetben mekkora esélye van annak, hogy a XII. VIT si­keresen valósítsa meg a fesztivál hármas jelszavát: „Az antiimperia­­lista szolidaritásért, a békéért, a barátságért"? — Valóban nincsenek könnyű helyzetben azok az ifjúsági szerve­zetek, amelyek csatlakoztak a Lenini Komszomol 1983 őszén tett kezde­ményezéséhez, hogy az ENSZ által az ifjúság évének nyilvánított 1985- ös évben tartsák meg a XII. Világ­ifjúsági és Diáktalálkozót. Nevéből következően ifjúsági rendezvényről van szó, amey politikai találkozó ez a javából; olyan nemzetközi ifjúság­­politikai esemény, melynek jelentő­sége , méretei, részvevőinek várha­tó összetétele, időpontja, nem utol­sósorban pedig helyszíne miatt is — túlmutat az ifjúsági szervezetek per­sze önmagában is fontos párbeszé­dén. Jelképes értelme van ugyanis annak, hogy a szövetségesek a fasiz­­mus felett aratott győzelme 40. év­fordulójának évében a világ haladó ifjúsági szervezeteinek mintegy húszezer küldötte éppen Moszkvá­ban gyűlik össze. Ez a találkozó po­litikai üzenetet tartalmaz, melyben kifejezésre jut, hogy a részvevők el­utasítják a katonai erőfölény meg­szerzését, az „erőn alapuló béke” megvalósítását célzó imperialista tö­rekvéseket, s hangsúlyozzák, hogy a mai korban nincs más ésszerű alter­natíva, mint a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ennek a moszkvai politikai üze­netnek a hatása nagymértékben függ attól, milyen lesz a fesztiválon részt vevő ifjúsági szervezetek politikai összetétele. A VIT-en való részvétel mellett szilárdan elkötelezték magukat a kommunista, a szocialista, a szociál­demokrata, a liberális-és radikális, a középpárti, valamint keresztényde­mokrata szervezeteket tömörítő re­gionális és nemzetközi ifjúsági és diákszövetségek. A részvétel mellett döntöttek a különböző vallási ifjú­sági szervezetek és mintegy 60 más, nem kifejezetten politikai mozgal­makból álló regionális és nemzetkö­zi szervezet. Fontos tény, hogy a VIT-et az ENSZ is a nemzetközi if­júsági évben szervezett, kiemelkedő jelentőségű ifjúsági rendezvényként tartja számon. Nemet a részvételre csupán egyetlen szervezet, a konzer­vatív Európai Demokrata Ifjúsági Közösség mondott. — Milyen lesz a VIT politikai programja? A VIT nemzetközi előkészítő bi­zottsága által létrehívott 34 nemze­ti előkészítő bizottságból és kilenc regionális nemzetközi szervezetből álló állandó bizottság január eleje óta már a fesztivál politikai prog­ramjának kidolgozásán munkálko­dik Moszkvában. Tagjai között a VIT-ek történetében először ott ta­láljuk — a hagyományosan részt vevő DIVSZ, az NDSZ és a Szocia­lista Ifjúság Nemzetközi Szövetsége (IUSY) mellett — az Európai Nem­zeti Ifjúsági Tanácsok Bizottságát (CENYC), a Liberális és Radi­kális Ifjúság Nemzetközi Szövetségét (IFLRY) és az Északi Centrista If­júsági Szövetséget (NCY). Igen fon­tos, hogy jelenleg már több mint száz nemzeti előkészítő bizottság működik. Ezek politikai összetétele s a bennük részt vevő szervezetek és mozgalmak nagy száma egyben a VIT iránti fokozott érdeklődést és várakozást is jelzi. Az előkészületek megfelelő alapot adnak ahhoz, hogy a VIT részvevői közös, a béke és a társadalmi hala­dás ügyét előmozdító válaszokat ad­janak korunk fő kérdéseire. E vála­szok megfogalmazásához nyújt se­gítséget a kidolgozás alatt levő po­litikai program, amelyben helyet kapnak olyan témakörök, mint a bé­ke és a leszerelés, az antiimperialis­­ta szolidaritás, az ifjúság jogai, a fasizmus elleni harc, a gazdasági együttműködés, a gazdasági válság társadalmi és politikai következmé­nyei, az el nem kötelezettség, a nem­zetközi ifjúsági év, a fiatal nők jo­gai, a környezetvédelem, az ifjúsági sport és turizmus, valamint a diá­kok és a gyermekek helyzetével kap­csolatos kérdések. A történelem visszafordíthatatlan . A nemzetközi ifjúsági évet különböző politikai erők különbö­ző célokra kívánják felhasználni. A DIVSZ a napokban nyilatkoza­tot adott ki egy áprilisban, Jamai­cában megrendezendő nemzetközi ifjúsági konferenciával kapcsolat­ban, hangsúlyozva: a DIVSZ fel­lép az olyan kísérletekkel szem­ben, melyek célja, hogy a külön­böző politikai és filozófiai áramla­tokhoz tartozó ifjúsági szervezetek együttműködését akadályozzák. — Úgy gondolom, többről van szó, mint az említett ifjúsági rendez­vény. Ha igaz ugyanis az, hogy az ifjúsági mozgalom kezdeményezései, a közös akciók és állásfoglalások hat­nak a kormányok és politikai pár­tok közötti kapcsolatokra, akkor ugyanúgy igaz az is, hogy az ifjúsá­gi együttműködés sem független a világban végbemenő politikai moz­gásoktól. Az utóbbi időszak tapasz­talatai szerint a politikai paletta jobboldalán elhelyezkedő erők ar­ra törekednek, hogy a nemzetközi s elsősorban az európai ifjúsági moz­galomban az utóbbi tizenöt évben kialakított, széles politikai alapokon nyugvó, minden részvevő számára hasznos együttműködést aláássák, s a konstruktív párbeszéd helyébe a hidegháború időszakára emlékeztető konfrontációs politikát állítsák. Az 1985-ös nemzetközi ifjúsági év ele­jén egyes konzervatív és jobboldali kereszténydemokrata ifjúsági veze­tők a korábban általuk is elfogadott politikai együttműködési gyakorlat­tal szemben arról kezdtek beszélni és írni, hogy „erősíteni kell mozgal­maik befolyását a világban”, ahol csak lehet, „vissza kell verni a mar­xistákat, és fokozni kell velük szem­ben az ideológiai harcot”. A mind­inkább szaporodó effajta megnyilat­kozások jelentékeny politikai inspi­rációt és támogatást kapnak az At­lanti-óceán túlsó partjáról. Ott szü­letett meg az említett jamaicai if­júsági konferencia gondolata is, melynek fő célja az úgynevezett „szabad nyugati világ” társadalmi, politikai és erkölcsi értékeinek tá­mogatása és propagálása. Céljaik között szerepel egy ilyen tartalmú világifjúsági szervezet megteremtése is. Az oly sokat han­­gozatott „demokratikus” tartalom­nak és jellegnek azonban enyhén szólva ellentmond, hogy a szerve­zők maguk határozták meg, mely kormány demokratikus, s melyik nem az. Így váltak „demokratikus­sá” Dél-Korea, Izrael, Salvador kor­mányai, s így „estek ki” a meghívot­tak köréből a „totalitárius” szocia­lista országok, vagy például Nica­ragua, Algéria, Angola kormányai s persze a nemzeti felszabadítási moz­galmak is. Az antidemokratikus elő­készítő munka a nemzetközi ifjú­sági mozgalom széles körű ellenállá­sába ütközött. Legszemléletesebb példája ennek, hogy még a VIT-tel összefüggésben már említett konzer­vatív Európai Demokrata Ifjúsági Közösség (DEMYC) is úgy nyilatko­zott, hogy a rendezvény előkészüle­teinek részükről történt támogatása nem jelenti feltétlenül azt, hogy részt is vesznek... A meghívást ha­tározottan visszautasították a VIT előkészítésében aktívan részt vevő, politikailag jelentékeny nemzetközi ifjúsági szervezetek; a Szocialista Internacionáléhoz tartozó Szocialista Ifjúság Nemzetközi Szövetsége (IUSY) pedig a DIVSZ-szel közös munkát végez a nemzetközi ifjúsági év céljaival ellentétes jamaicai kor­mánykezdeményezés politikai elszi­geteléséért. A DIVSZ — a jamaicai vállalkozás mögött álló politikai erők céljaival szemben — ma is azt vallja, hogy a világ haladó ifjúsági szervezeteinek legfőbb feladata a béke megőrzéséért, a biztonság nö­veléséért, a leszerelésért folytatott közös munka, a népek felszabadulá­sáért, szabadságuk megőrzéséért, a társadalmi haladásért folytatott erő­feszítések támogatása. Ezért a szö­vetség az ifjúsági mozgalom további megosztására törekvő erőkkel a jö­vőben is az egységes fellépés és az együttműködés erejét állítja szem­be. Megemlékezések a jelenre figyelve — Ha már itt tartunk, milyen tervei vannak a DÍVSZ-nek 1985- ben a VIT előkészítésében való részvételen kívül? — A legfontosabbakat emelem ki: megemlékezés a fasizmus feletti győzelem, valamint a DÍVSZ meg­alakulásának 40. évfordulójáról. Va­lószínűleg novemberben tartjuk a végrehajtó bizottság soron következő ülését, amelyen két év munkaprog­ramjának politikai értékelésén, a jö­vő évi akcióprogram megfogalmazá­sán s az 1986-os közgyűlés meghir­detésén túl szeretnénk e megemlé­kezésekre is időt szakítani. Szándé­kosan kerülöm az ünnep szót, mert úgy gondolom, hogy mindkét ese­ményről, így a D­VSZ 40. születés­napjáról is, elsősorban mai politi­kai összefüggéseiben célszerű meg­emlékeznünk.­­ Különös aktualitást nyer ez napjainkban, amikor olyan politikai erők kezdtek munkálkodni a nemzetközi ifjúsági mozgalomban is, melyek a történelemben egyszer már lejárt lemezt kívánnak újra fel­tenni. A DÍVSZ négy évtizedes mun­kájának részesei iránti politikai-er­kölcsi felelősségünk is arra kötelez bennünket, hogy e 40. évfordulón is megerősítsük: a háború borzalmai­tól megcsömörlött, a fasizmus ellen küzdő fiatalok milliói képviseletében megalakult Demokratikus Ifjúsági Világszövetség ma is azon erők tö­rekvését támogatja, melyek felis­merték, hogy a békéhez a népek kö­zötti megértésen, a párbeszéden és az együttműködésen, a társadalmi haladásért küzdők egymással vállalt szolidaritásán keresztül vezet az út — mondotta befejezésül Cservény Vilmos. Ambrus Sándor Fiatalok* együtt a békéért Beszélgetés Cservény Vilmossal, a DÍVSZ főtitkárával a VIT előkészületeiről A baloldali erőkkel való együttműködés a Spanyol KP országos értekezletének napirendjén Madridiban vasárnap befejeződött a Spanyol Kommunista Párt orszá­gos értekezlete. Gerardo Iglesias, az SKP főtitkára zárószavában egység­re szólította fel az ország kommunis­táit, és hangsúlyozta: meg kell való­sítani a baloldali erők egységét Spa­nyolországban. Iglesias kiemelte a békeharc je­lentőségét, amely egyesíti a spanyol baloldalt. Rámutatott, hogy nemcsak a kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) politikája elleni harcra van szükség, hanem meg kell nyerni a kormánytól balra álló­­erő­ket a kommunisták ügyének. Igle­­sias hangsúlyozta a Spanyol Munkás­­bizottságok munkájának jelentősé­gét, és kiemelte, hogy meg kell őriz­ni a szakszervezet függetlenségét. Spanyolország jelenlegi belpoliti­kai helyzetével kapcsolatban Iglesias bírálta, a kormányt, amiért nem tel­jesítette azt a választási ígéretét, amely a PSOE-t a kormány élére juttatta: az ígéretet, hogy az ország távol marad az Észak-atlanti Szö­vetségtől. Rámutatott az ország NA­­TO-tagságáról tartandó referendum jelentőségére, és kiemelte, hogy an­nak eredménye meghatározó Spa­nyolország jövője szempontjából. Kifejezte­­meggyőződését, hogy az ország lakossága a NATO-tagság el­len foglal majd állást. A Spanyol Kommunista Párt or­szágos értekezletét a valenciai, a ga­líciai, a baszk és a madridi regionális bizottságok részvétele nélkül tartot­ták meg. Jelen voltak viszont az em­lített regionális tagszervezetek azon vezetőségi tagjai, akik szemben áll­­nak Santiago Carrillóval, az SKP volt főtitkárával. Ezzel a helyzettel kapcsolatban Iglesias rámutatott, hogy egy ki­sebbség továbbra is külön utakon jár, és szembehelyezkedik az SKP Központi Bizottságának határozatai­val, törvénytelen úton megakadá­lyozza, hogy ezen regionális tagszer­vezetek részt vegyenek az országos értekezleten. A párt központi bizottsága szom­bat hajnalban rendkívüli ülést tar­tott, amelyen elemezték a párt or­szágos értekezletével egy időben egyes szakadár csoportok tevékeny­sége nyomán előállt helyzetet. Szombaton az országos értekezle­ten többen szóltak arról, hogy San­tiago Carrillo, a párt volt főtitkára a konferenciával egy időben — ame­lyen a szervezeti szabályzatot meg­sértve nem kívánt részt venni — külön sajtótájékoztatót tartott. So­kan rámutattak, hogy Carrillo nem­csak a párt egységét bontotta meg, hanem felelős sok ezer spanyol kom­munistának a pártból való kizárá­sáért is. Az SKP országos értekezlete ezért visszavonta Santiago Carrillónak az SKP képviselőházi szóvivői megbí­zatását, és helyébe Fernando Perez Royót, Sevilla parlamenti képvise­lőjét bízta meg ezzel a feladattal. A párt központi bizottsága rendkívüli ülésén a pártfegyelem megsértése miatt eltávolította a központi bizott­ságból Santiago Carrillo volt főtit­kárt és a testület 19 további tagját. (PL)

Next