Népszabadság, 1985. április (43. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
1985. április 1., hétfő Újabb vietnami egységeket vonnak ki Kambodzsából Az indokínai országok készek megvitatni minden olyan javaslatot, amelynek célja a kambodzsai—thaiföldi határ békéjének és stabilitásának helyreállítása — jelentette ki Hoang Bich San, Vietnam állandó ENSZ-képviselője pénteken New Yorkban tartott sajtóértekezletén. Egyben bejelentette: áprilisban és májusban összesen 15 ezer vietnami önkéntes tér haza Kambodzsából. A vietnami diplomata kijelentette: a vietnami önkéntesek újabb egységeinek visszahívásáról szóló határozat Kambodzsa és Vietnam következetes békepolitikájának legújabb tanúbizonysága. E határozatot az indokínai országok külügyminiszterei fogadták el 1985 januárjában, Ho Si Minh-városban tartott értekezletükön. Négy év alatt a Kambodzsában tartózkodó vietnami kontingens egyharmadát vonták viszsza. (TASZSZ) Reagan rádióbeszédben támadta a nicaraguai kormányzat politikáját Reagan amerikai elnök szombati rádióbeszédében közölte: az elkövetkező napokban újrakezdi hadjáratát a nicaraguai ellenforradalmi erőknek nyújtott amerikai támogatás megszervezéséért. Az elnök hidegháborús hangvételű beszédében „szovjet—kubai—nicaraguai összeesküvésről” beszélt, amely „az Egyesült Államok biztonságát” és „tengeri szállítási útvonalait fenyegeti”. Ha az Egyesült Államok nem teszi meg a „szükséges ellenintézkedéseket” — mondotta az elnök —, „akkor a terrorizmus egészen határunkig jut el”. Hevesen bírálta a Szovjetuniót és Kubát a nicaraguai kormánynak nyújtott támogatásért, és követelte a nicaraguai kontrák — mint mondotta, szabadságharcosok — megsegítését. Ez szerinte az Egyesült Államok közvetlen érdeke, s elmulasztása „azt mutatná, hogy gyengék és határozatlanok vagyunk”. Az elnök azért is támadta a sandinista kormányt, mert nem hajlandó tárgyalásba bocsátkozni a kontrákkal. A Demokrata Párt nevében William Alexander képviselő ugyancsak rádióbeszédben válaszolt Reagannek. Kijelentette: az elnök olyan terrorista csoportokat támogat, amelyek erőszakkal akarják megdönteni Nicaragua törvényes kormányát. Ez az amerikai törvényekbe ütközik, és ellentétes mind az Egyesült Államok, mind Nicaragua érdekeivel. A három éve folytatott titkos háború nem vezetett az elnök által kívánt eredményhez, de bűnrészessé tette az Egyesült Államokat sok ezer ártatlan nicaraguai polgár pusztulásában — hangoztatta Alexander. A képviselő leszögezte: ha az elnök valóban békét és békés rendezést akar, akkor ne próbálja visszahozni a múltat. Ehelyett az Egyesült Államoknak támogatnia kell a Contadora-csoport rendezési tervét. Nicaragua washingtoni nagykövete, Carlos Tunnermann a The Washington Posthoz intézett levelében, amelyet a lap szombati száma közölt, leszögezte: a nicaraguai kormány azért nem tárgyal az ellenforradalmárokkal, mert azok vezetői Somoza Hírhedt nemzeti gárdájának egykori tisztjei, s irányításukkal a kontrák nem „szabadságharcot” folytatnak, hanem a békés lakosság elleni terrorakciókat hajtanak végre. A nagykövet azt is leszögezte, hogy az ellenforradalmi csoportok a CIA által toborzott, felszerelt, fizetett és irányított zsoldosok. Mindennek ellenére a sandinista kormány korábban már felajánlotta a kontráknak, hogy térjenek vissza az országba, és kapcsolódjanak be a politikai folyamatba. „Ez tisztességes ajánlat — szögezi le Tunnermann levele. — A kontrák "javaslata" viszont csupán a CIA újabb propagandamanővere”. (MTI) Csak jobboldali pártok indultak a salvadori helyhatósági választásokon Duarte ígéretett tett a tárgyalások felújítására a hazafiakkal Vasárnap megkezdődtek a törvényhozási és helyhatósági választások Salvadorban. Bár a választások eredménye nem változtatja meg lényegileg a közép-amerikai ország belső politikai helyzetét, a nemzetgyűlés új felállása befolyásolhatja a salvadori kormányzat álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a jövőben esetleg felújítja a tárgyalásokat a baloldali erőkkel, amire Duarte elnök pénteken ígéretet tett. A választásokat a nemzetgyűlés által 1983 decemberében elfogadott alkotmány szerint írták ki. Az Egyesült Államok érdekeit kiszolgáló jobboldali rendszer politikai pártjai ezáltal a külvilág előtt azt kívánták bebizonyítani, hogy megfelelő jogi keretek között irányítják az országot. A salvadoriak azonban vasárnap is csupán a jobboldali, illetve a szélsőjobboldali pártok jelöltjei közül választhattak. A választásokon nyolc párt vesz részt, de közülük csak kettő, a José Napóleon Duarte elnök vezette Kereszténydemokrata Párt (PDC) és a szélsőjobboldali Nacionalista Köztársasági Szövetség (ARÉNA) számíthat arra, hogy esetleg többséghez jut a hatvantagú parlamentben. A hónapokig tartó választási csatározásokon a versengő pártok sokkal inkább az egymás elleni vádaskodásokkal, semmint a jövőbeni politikájuk felvázolásával foglalkoztak. Duarte elnök pénteki sajtóértekezletén mindenesetre azt állította, hogy abban az esetben is folytatja a párbeszédet a kormányhadsereggel szemben fegyverrel is küzdő Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) és a Forradalmi Demokratikus Front (FDR) küldöttségével, ha pártja kisebbségben marad a törvényhozásban. (A PDC-nek jelenleg 24 képviselői helye van.) A kormány és a baloldal képviselői között a párbeszéd tavaly októberben kezdődött meg, majd novemberben folytatódott, de a kormány a Salvadori oligarchia nyomására nem volt hajlandó ismét tárgyalóasztalhoz ülni a mostani választások előtt. A haladó, demokratikus erők szerdai közleménye választási színjátéknak minősítette a szavazást. Az FMLN rámutatott, hogy a választások a külföldi intervenció, a kormányzat által folytatott háború elleplezését szolgálják. (MTI) Tárgyalások Tokióban a japán-amerikai kereskedelmi ellentétekről ( TOKIÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A Washington és Tokió között kiéleződött kereskedelmi ellentétekről kezdett tárgyalásokat vasárnap a japán fővárosban Gaston Sigur, az amerikai nemzetbiztonsági tanács tagja, Reagan elnök különmegbí zottja. Sigur átadta Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnöknek Ronald Reagan levelét, amelyben az amerikai elnök — mint kiszivárgott — piacainak fokozottabb megnyitására szólította fel a szigetországot, és burkoltan arra is figyelmeztetett, hogy ellenkező esetben kárt szenvedhetnek a két szövetséges közötti általános kapcsolatok. A mostani „válságtárgyalások” előzményeihez tartozik, hogy a japán kormányfő Ronald Reagannel tartott januári Los Angeles-i találkozója során piacnyitó intézkedésekre tett ígéretet. Ennek hátterében az állt, hogy az Egyesült Államok Japánnal szembeni kereskedelmi deficitje 1984 végére rekordnagyságúra növekedett. Azóta e deficit egy szemernyit sem csökkent, s Japán mindeddig adós maradt a miniszterelnöki ígéretek valóra váltásával. Az amerikai szenátus pedig pénteken megtorló kereskedelempolitikai lépéseket helyezett kilátásba a szigetországgal szemben, Reagant ugyanakkor minden korábbinál határozottabb fellépésre szólította fel. Nakaszone Jaszuhiróval lezajlott találkozóján az elnök különmegbízottja ismételten felhívta a figyelmet a szenátusban uralkodó „protekcionista hangulatra”, s több amerikai termék — elsősorban különböző távközlési eszközök — esetében a japán import nagymértékű fokozását követelte. A miniszterelnök válaszában ezúttal is csak általános ígéreteket tett, egyben bejelentette, hogy április 9-én a kormány újabb piacnyitó csomagtervet készül bejelenteni. A korábbi hasonló csomagtervek sem az Egyesült Államokat, sem Japán nyugateurópai szövetségeseit nem elégítették ki. Az Egyesült Államok és Japán közötti kereskedelmi ellentétek nagymértékű kiéleződése alig néhány héttel előzi meg a vezető tőkés országok állam- és kormányfőinek bonni konferenciáját. Pietsch Lajos NÉPSZABADSÁG Folynak a XII. VIT előkészületei: ez év januárjában megkezdte munkáját Moszkvában a VIT programjának kidolgozásáért felelős állandó bizottság. Ennek tagja a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség is. A találkozó előkészületeiről, a nemzetközi ifjúsági mozgalom vitás kérdéseiről, a DÍVSZ munkájáról, terveiről beszélgettünk Cservény Vilmossal, a DÍVSZ főtitkárával. Politikai üzenet — A jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben mekkora esélye van annak, hogy a XII. VIT sikeresen valósítsa meg a fesztivál hármas jelszavát: „Az antiimperialista szolidaritásért, a békéért, a barátságért"? — Valóban nincsenek könnyű helyzetben azok az ifjúsági szervezetek, amelyek csatlakoztak a Lenini Komszomol 1983 őszén tett kezdeményezéséhez, hogy az ENSZ által az ifjúság évének nyilvánított 1985- ös évben tartsák meg a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozót. Nevéből következően ifjúsági rendezvényről van szó, amey politikai találkozó ez a javából; olyan nemzetközi ifjúságpolitikai esemény, melynek jelentősége , méretei, részvevőinek várható összetétele, időpontja, nem utolsósorban pedig helyszíne miatt is — túlmutat az ifjúsági szervezetek persze önmagában is fontos párbeszédén. Jelképes értelme van ugyanis annak, hogy a szövetségesek a fasizmus felett aratott győzelme 40. évfordulójának évében a világ haladó ifjúsági szervezeteinek mintegy húszezer küldötte éppen Moszkvában gyűlik össze. Ez a találkozó politikai üzenetet tartalmaz, melyben kifejezésre jut, hogy a részvevők elutasítják a katonai erőfölény megszerzését, az „erőn alapuló béke” megvalósítását célzó imperialista törekvéseket, s hangsúlyozzák, hogy a mai korban nincs más ésszerű alternatíva, mint a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ennek a moszkvai politikai üzenetnek a hatása nagymértékben függ attól, milyen lesz a fesztiválon részt vevő ifjúsági szervezetek politikai összetétele. A VIT-en való részvétel mellett szilárdan elkötelezték magukat a kommunista, a szocialista, a szociáldemokrata, a liberális-és radikális, a középpárti, valamint kereszténydemokrata szervezeteket tömörítő regionális és nemzetközi ifjúsági és diákszövetségek. A részvétel mellett döntöttek a különböző vallási ifjúsági szervezetek és mintegy 60 más, nem kifejezetten politikai mozgalmakból álló regionális és nemzetközi szervezet. Fontos tény, hogy a VIT-et az ENSZ is a nemzetközi ifjúsági évben szervezett, kiemelkedő jelentőségű ifjúsági rendezvényként tartja számon. Nemet a részvételre csupán egyetlen szervezet, a konzervatív Európai Demokrata Ifjúsági Közösség mondott. — Milyen lesz a VIT politikai programja? A VIT nemzetközi előkészítő bizottsága által létrehívott 34 nemzeti előkészítő bizottságból és kilenc regionális nemzetközi szervezetből álló állandó bizottság január eleje óta már a fesztivál politikai programjának kidolgozásán munkálkodik Moszkvában. Tagjai között a VIT-ek történetében először ott találjuk — a hagyományosan részt vevő DIVSZ, az NDSZ és a Szocialista Ifjúság Nemzetközi Szövetsége (IUSY) mellett — az Európai Nemzeti Ifjúsági Tanácsok Bizottságát (CENYC), a Liberális és Radikális Ifjúság Nemzetközi Szövetségét (IFLRY) és az Északi Centrista Ifjúsági Szövetséget (NCY). Igen fontos, hogy jelenleg már több mint száz nemzeti előkészítő bizottság működik. Ezek politikai összetétele s a bennük részt vevő szervezetek és mozgalmak nagy száma egyben a VIT iránti fokozott érdeklődést és várakozást is jelzi. Az előkészületek megfelelő alapot adnak ahhoz, hogy a VIT részvevői közös, a béke és a társadalmi haladás ügyét előmozdító válaszokat adjanak korunk fő kérdéseire. E válaszok megfogalmazásához nyújt segítséget a kidolgozás alatt levő politikai program, amelyben helyet kapnak olyan témakörök, mint a béke és a leszerelés, az antiimperialista szolidaritás, az ifjúság jogai, a fasizmus elleni harc, a gazdasági együttműködés, a gazdasági válság társadalmi és politikai következményei, az el nem kötelezettség, a nemzetközi ifjúsági év, a fiatal nők jogai, a környezetvédelem, az ifjúsági sport és turizmus, valamint a diákok és a gyermekek helyzetével kapcsolatos kérdések. A történelem visszafordíthatatlan . A nemzetközi ifjúsági évet különböző politikai erők különböző célokra kívánják felhasználni. A DIVSZ a napokban nyilatkozatot adott ki egy áprilisban, Jamaicában megrendezendő nemzetközi ifjúsági konferenciával kapcsolatban, hangsúlyozva: a DIVSZ fellép az olyan kísérletekkel szemben, melyek célja, hogy a különböző politikai és filozófiai áramlatokhoz tartozó ifjúsági szervezetek együttműködését akadályozzák. — Úgy gondolom, többről van szó, mint az említett ifjúsági rendezvény. Ha igaz ugyanis az, hogy az ifjúsági mozgalom kezdeményezései, a közös akciók és állásfoglalások hatnak a kormányok és politikai pártok közötti kapcsolatokra, akkor ugyanúgy igaz az is, hogy az ifjúsági együttműködés sem független a világban végbemenő politikai mozgásoktól. Az utóbbi időszak tapasztalatai szerint a politikai paletta jobboldalán elhelyezkedő erők arra törekednek, hogy a nemzetközi s elsősorban az európai ifjúsági mozgalomban az utóbbi tizenöt évben kialakított, széles politikai alapokon nyugvó, minden részvevő számára hasznos együttműködést aláássák, s a konstruktív párbeszéd helyébe a hidegháború időszakára emlékeztető konfrontációs politikát állítsák. Az 1985-ös nemzetközi ifjúsági év elején egyes konzervatív és jobboldali kereszténydemokrata ifjúsági vezetők a korábban általuk is elfogadott politikai együttműködési gyakorlattal szemben arról kezdtek beszélni és írni, hogy „erősíteni kell mozgalmaik befolyását a világban”, ahol csak lehet, „vissza kell verni a marxistákat, és fokozni kell velük szemben az ideológiai harcot”. A mindinkább szaporodó effajta megnyilatkozások jelentékeny politikai inspirációt és támogatást kapnak az Atlanti-óceán túlsó partjáról. Ott született meg az említett jamaicai ifjúsági konferencia gondolata is, melynek fő célja az úgynevezett „szabad nyugati világ” társadalmi, politikai és erkölcsi értékeinek támogatása és propagálása. Céljaik között szerepel egy ilyen tartalmú világifjúsági szervezet megteremtése is. Az oly sokat hangozatott „demokratikus” tartalomnak és jellegnek azonban enyhén szólva ellentmond, hogy a szervezők maguk határozták meg, mely kormány demokratikus, s melyik nem az. Így váltak „demokratikussá” Dél-Korea, Izrael, Salvador kormányai, s így „estek ki” a meghívottak köréből a „totalitárius” szocialista országok, vagy például Nicaragua, Algéria, Angola kormányai s persze a nemzeti felszabadítási mozgalmak is. Az antidemokratikus előkészítő munka a nemzetközi ifjúsági mozgalom széles körű ellenállásába ütközött. Legszemléletesebb példája ennek, hogy még a VIT-tel összefüggésben már említett konzervatív Európai Demokrata Ifjúsági Közösség (DEMYC) is úgy nyilatkozott, hogy a rendezvény előkészületeinek részükről történt támogatása nem jelenti feltétlenül azt, hogy részt is vesznek... A meghívást határozottan visszautasították a VIT előkészítésében aktívan részt vevő, politikailag jelentékeny nemzetközi ifjúsági szervezetek; a Szocialista Internacionáléhoz tartozó Szocialista Ifjúság Nemzetközi Szövetsége (IUSY) pedig a DIVSZ-szel közös munkát végez a nemzetközi ifjúsági év céljaival ellentétes jamaicai kormánykezdeményezés politikai elszigeteléséért. A DIVSZ — a jamaicai vállalkozás mögött álló politikai erők céljaival szemben — ma is azt vallja, hogy a világ haladó ifjúsági szervezeteinek legfőbb feladata a béke megőrzéséért, a biztonság növeléséért, a leszerelésért folytatott közös munka, a népek felszabadulásáért, szabadságuk megőrzéséért, a társadalmi haladásért folytatott erőfeszítések támogatása. Ezért a szövetség az ifjúsági mozgalom további megosztására törekvő erőkkel a jövőben is az egységes fellépés és az együttműködés erejét állítja szembe. Megemlékezések a jelenre figyelve — Ha már itt tartunk, milyen tervei vannak a DÍVSZ-nek 1985- ben a VIT előkészítésében való részvételen kívül? — A legfontosabbakat emelem ki: megemlékezés a fasizmus feletti győzelem, valamint a DÍVSZ megalakulásának 40. évfordulójáról. Valószínűleg novemberben tartjuk a végrehajtó bizottság soron következő ülését, amelyen két év munkaprogramjának politikai értékelésén, a jövő évi akcióprogram megfogalmazásán s az 1986-os közgyűlés meghirdetésén túl szeretnénk e megemlékezésekre is időt szakítani. Szándékosan kerülöm az ünnep szót, mert úgy gondolom, hogy mindkét eseményről, így a DVSZ 40. születésnapjáról is, elsősorban mai politikai összefüggéseiben célszerű megemlékeznünk. Különös aktualitást nyer ez napjainkban, amikor olyan politikai erők kezdtek munkálkodni a nemzetközi ifjúsági mozgalomban is, melyek a történelemben egyszer már lejárt lemezt kívánnak újra feltenni. A DÍVSZ négy évtizedes munkájának részesei iránti politikai-erkölcsi felelősségünk is arra kötelez bennünket, hogy e 40. évfordulón is megerősítsük: a háború borzalmaitól megcsömörlött, a fasizmus ellen küzdő fiatalok milliói képviseletében megalakult Demokratikus Ifjúsági Világszövetség ma is azon erők törekvését támogatja, melyek felismerték, hogy a békéhez a népek közötti megértésen, a párbeszéden és az együttműködésen, a társadalmi haladásért küzdők egymással vállalt szolidaritásán keresztül vezet az út — mondotta befejezésül Cservény Vilmos. Ambrus Sándor Fiatalok* együtt a békéért Beszélgetés Cservény Vilmossal, a DÍVSZ főtitkárával a VIT előkészületeiről A baloldali erőkkel való együttműködés a Spanyol KP országos értekezletének napirendjén Madridiban vasárnap befejeződött a Spanyol Kommunista Párt országos értekezlete. Gerardo Iglesias, az SKP főtitkára zárószavában egységre szólította fel az ország kommunistáit, és hangsúlyozta: meg kell valósítani a baloldali erők egységét Spanyolországban. Iglesias kiemelte a békeharc jelentőségét, amely egyesíti a spanyol baloldalt. Rámutatott, hogy nemcsak a kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) politikája elleni harcra van szükség, hanem meg kell nyerni a kormánytól balra állóerőket a kommunisták ügyének. Iglesias hangsúlyozta a Spanyol Munkásbizottságok munkájának jelentőségét, és kiemelte, hogy meg kell őrizni a szakszervezet függetlenségét. Spanyolország jelenlegi belpolitikai helyzetével kapcsolatban Iglesias bírálta, a kormányt, amiért nem teljesítette azt a választási ígéretét, amely a PSOE-t a kormány élére juttatta: az ígéretet, hogy az ország távol marad az Észak-atlanti Szövetségtől. Rámutatott az ország NATO-tagságáról tartandó referendum jelentőségére, és kiemelte, hogy annak eredménye meghatározó Spanyolország jövője szempontjából. Kifejeztemeggyőződését, hogy az ország lakossága a NATO-tagság ellen foglal majd állást. A Spanyol Kommunista Párt országos értekezletét a valenciai, a galíciai, a baszk és a madridi regionális bizottságok részvétele nélkül tartották meg. Jelen voltak viszont az említett regionális tagszervezetek azon vezetőségi tagjai, akik szemben állnak Santiago Carrillóval, az SKP volt főtitkárával. Ezzel a helyzettel kapcsolatban Iglesias rámutatott, hogy egy kisebbség továbbra is külön utakon jár, és szembehelyezkedik az SKP Központi Bizottságának határozataival, törvénytelen úton megakadályozza, hogy ezen regionális tagszervezetek részt vegyenek az országos értekezleten. A párt központi bizottsága szombat hajnalban rendkívüli ülést tartott, amelyen elemezték a párt országos értekezletével egy időben egyes szakadár csoportok tevékenysége nyomán előállt helyzetet. Szombaton az országos értekezleten többen szóltak arról, hogy Santiago Carrillo, a párt volt főtitkára a konferenciával egy időben — amelyen a szervezeti szabályzatot megsértve nem kívánt részt venni — külön sajtótájékoztatót tartott. Sokan rámutattak, hogy Carrillo nemcsak a párt egységét bontotta meg, hanem felelős sok ezer spanyol kommunistának a pártból való kizárásáért is. Az SKP országos értekezlete ezért visszavonta Santiago Carrillónak az SKP képviselőházi szóvivői megbízatását, és helyébe Fernando Perez Royót, Sevilla parlamenti képviselőjét bízta meg ezzel a feladattal. A párt központi bizottsága rendkívüli ülésén a pártfegyelem megsértése miatt eltávolította a központi bizottságból Santiago Carrillo volt főtitkárt és a testület 19 további tagját. (PL)