Népszabadság, 1985. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG ,, • WWW « ' ‘ '1' , 1985. októberi., kedd AZ MSZMP KÖZPol*TI LAPJA XLIII. évfolyam, 230. szám »iamsmm«wiM»TMqaaaMaoMaMaaaMMosMa­mMmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtm Beszélgetés földrengés után (5. oldal) Losonczi Pál megérkezett Zimbabwei. Közös közlemény az (Kiküldött munkatársunk telexje­­lentése.) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke angolai látogatását befejezve Canaan Banana zimbabwei köztár­sasági elnök meghívására hétfőn hivatalos, baráti látogatásra Hara­­réba érkezett, ahol államfőnek ki­járó tiszteletadással fogadták. A magyar vendéget és kíséretét Banana elnök, Robert Mugabe mi­niszterelnök és más zimbabwei ve­zetők üdvözölték a repülőtéren. Ott volt Várkonyi József, hazánk hara­­rei nagykövete is. Az ünnepélyes fogadtatást követően­­Losonczi Pál szállására hajtatott, ahol rövid prog­rammegbeszélést tartott vendéglá­tóival, majd később udvariassági lá­togatást tett a zimbabwei­ köztársa­sági elnöknél. Ekkor Banana elnök reményét fejezte ki, hogy Magyar­­ország részt vehet a zimbabwei fej­lesztési programok megvalósításá­ban. Losonczi Pál elmondta: látoga­tásának célja a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés lehető­ségeinek a felmérése. Canaan Banana államfő este dísz­vacsorát adott az Elnöki Tanács el­nökének tiszteletére. A vacsorán, amelyen Mugabe miniszterelnök is részt vett, a zimbabwei elnök és Losonczi Pál mondott­­pohárköszön­tőt. Losonczi Pál személyében első íz­ben látogat magyar állami vezető az 1980-ban függetlenné vált Zimbab­we Köztársaságba, amellyel ugyan­ , abban az évben vette fel a diplo­máciai kapcsolatokat a Magyar Nép­­köztársaság. A kétoldalú kapcsolatok fejlődésének meghatározó jelentősé­gű állomása volt Robert Mugabe miniszterelnök 1983-as magyaror­szági látogatása, amely lehetővé tet­ angolai látogatásról te, hogy a kölcsönös bizalom légkö­rében sokoldalú együttműködés bon­takozzék ki országaink között. Az Elnöki Tanács elnöke kedden négyszemközti, megbeszélést folytat Mugabe kormányfővel. A Luandából való elutazás előtt hétfő reggel plenáris üléssel feje­ződtek be a Losonczi Pál vezette magyar párt- és állami küldöttség angolai tárgyalásai. Az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az Elnö­ki Tanács elnöke és José Eduardo dos Santos, az MPLA-Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnöke egyaránt hasznosnak, eredményes­nek minősítette a szívélyes, elvtár­si légkörben folytatott tárgyaláso­kat, amelyek az együttműködés új lehetőségeit tárták fel. Az angolai együttműködési államtitkárság veze­tője és dr. Villányi Miklós mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisztériu­mi államtitkár beszámolt a szakmi­nisztériumok képviselői között le­zajlott megbeszélések gyakorlati eredményeiről. Megállapodtak ar­ról, hogy a következő három év­ben 1500 autóbusz összeszerelésé­­­hez elegendő alkatrészt szállítunk Angolába. Dr. Nagy Gábor és Fernando José Van­ Dunem külügyminiszter-helyet­tes három évre szóló kulturális és oktatási munkatervet írt alá, amely egyebek között tíz angolai ösztöndí­jas magyarországi egyetemi képzé­sét irányozza elő. A magyar párt- és állami küldött­ség látogatásáról közös közleményt adtak ki, amelyből kitűnik, hogy Lo­sonczi Pál, Kádár János és a maga nevében magyarországi látogatásra hívta meg Dos Santos elnököt. (A közleményt a 3. oldalon közöljük.) Bócz Sándor SZVSZ-tanácskozás Moszkvában Mihail Gorbacsov üdvözlő levele A Szakszervezeti Világszövetség főtanácsa 37-ik ülésszaka előtt Moszkvában sajtótájékoztatót tartot­tak az SZVSZ vezetői. Gáspár Sándor, a szervezet elnö­ke elmondta, hogy a napirendi pon­tok között szerepel a jövő év szep­temberében , Berlinben megrendezés­re kerülő szakszervezeti kongresszus előkészítése. A tervek szerint az ülésszakon határozatot fogadnak el néhány időszerű nemzetközi kérdés­ről: a háború és béke, a leszerelés problémájáról, valamint a szakszer­vezetek tevékenységének egyes kér­déseiről. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára levélben üdvözölte a Szak­­szervezeti Világszövetség főtanácsá­nak ülésszakát, amelyben nagyra ér­tékelte a 206 millió dolgozót tömörí­tő szervezetet, s hangsúlyozta: a szo­cialista országokban a szakszerveze­tek egyre jelentősebb szerepet ját­szanak a társadalmi-politikai élet­ben, aktívan közreműködnek az új társadalom építésében és fejlesztésé­ben, sokirányú tevékenységet fejte­nek ki a dolgozók érdekeinek meg­felelően. Világszerte az felelne meg a dol­gozók érdekeinek, ha sikerülne visz­­szatérni az enyhüléshez, a fegyver­kezésre elpazarolt anyagi és embe­ri erőket a békés építőmunkára hasz­nálnák fel, s az erőfeszítéseket az égető társadalmi-gazdasági problé­mák megoldására lehetne fordítani. Ennek elérése jelentős mértékben a szakszervezetektől, a munkásosztály nemzetközi összefogásától függ — hangoztatta Mihail Gorbacsov. (MTI) Ki mint vet... Megint bevezettük a szigorú kész­letgazdálkodást — mondják több termelőszövetkezetben és állami gazdaságban. Ez sok helyütt azt je­lenti, hogy az elnök vagy helyettese engedélye nélkül egyetlen szeget sem vehetnek az anyagbeszerzők. Igaz, a szigorú gazdálkodásról szóló hírek más helyeken már nem hat­nak az újdonság erejével, hiszen a gazdaságok nagy része évek óta alkalmazza ezt a nem mindig cél­ravezető módszert. A takarékoskodás persze elenged­hetetlen követelmény, de csak ad­dig, ameddig az ésszerűség határain belül marad. Nem segíti a terme­lést, ha rosszul értelmezett takaré­koskodásból hiányoznak azok az al­katrészek, amelyek nélkülözhetetle­nek a gépek munkájához, ha a nö­­­vények igényénél kevesebb műtrá­gyát szórnak a földekre, ha az el­érhetőnél gyengébb termőképessé­gű mag kerül a vetőágyba. A gazdaságokban járva ezt is, azt is tapasztalhatja a látogató. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumból származó informá­ciók szerint a termelőszövetkezetek egy része nem vásárolt minőségi vetőmagot, helyette a saját terme­lésű, gyengébb termőképességű szaporítóanyagot vetik majd el a következő napokban. Megerősítet­ték e hírt a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalatnál is, kimutatá­­saik szerint ugyanis a búza vetés­­területének csa­k a 45 százalékára rendeltek fémzárolt vetőmagot a mezőgazdasági nagyüzemek. Igaz, régebben is elő-előfordult efféle gyakorlat, az idén azonban túlságosan sok gazdaságra jellem­ző. Ráadásul veszélybe került a sa­­­ját termesztésű vetőmag minősége is.­ A nyár eleji csapadékos időjá­rás­ miatt sokfelé gombával fertő­zöttek a szemek, ez rontja csírázó­képességüket, közvetve pedig ter-,­mőképességüket. Még semmi nincs veszve, hiszen a saját termesztésű magok csírázó­képessége ellenőrizhető a vetés kezdetéig, s ha nem felel meg a kívánalmaknak, pótlólag is besze­rezhető a jó minőségű szaporító­anyag. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalatnál ötvenszáza­­­léknyi a tartalék a búza vetőmag­jából. Az ésszerűség mindenképpen a fémzárolt vetőmagvak használata s az utólagos vásárlások mellett szól. Hektáronként ugyan 500-800 forint­tal drágább így a vetőmag, mint ha a nem kielégítő minőségű, saját termesztésűt szórják a földbe, ám ez mindössze 0,15-0,25 tonna ter­mény értékesítési ára, viszont a jobb mag használatával ennél nagyobb mértékben növekedhet a jövő nyá­ron a betakarított búza mennyisége. Sehol sem feledhetik annak a ré­gi közmondásnak az igazságát, hogy ,,ki mint vet, úgy arat". Bizo­nyára nem is feledik, csupán a pénzzel és az időponttal­ van baj. A búza vetőmagva ugyanis most, ha hektáronként 500-800 forinttal drágább, ez ezer hektáron már te­kintélyes többletkiadás, a nagyobb bevétel pedig csak egy esztendő múlva remélhető, így sok helyen mindenekelőtt arra a kérdésre kell válaszolni: most van-e annyi anya­gi erejük, hogy szakmailag is meg­fontoltan dönthessenek. Hozzá tud­­nak-e jutni megfelelő anyagi segít­séghez a nehéz helyzetben? Nem kétséges: ahol erre mód van, nem mondhatnak le a jobb ve­tőmagról, nem takarékoskodhatnak most későbbi kárukra. Ártanak ezzel az országnak is, hiszen a 15 millió tonnát meghala­dó gabonatermésnek egyaránt fel­tétele a megfontolt döntés, a szor­gos munka, a jó tápanyag-ellátott­­ságú föld és a kiváló vetőmag. V. Farkas József i.i­t János prágai látogatása MEGBESZÉLÉS GUSTÁV HUSÁKKAL Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt főtitkára Gustáv Hu­sáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitká­rának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének meghívásá­ra hétfőn baráti mun­kalátogatást tett Prágában.­­ Kíséretében volt Szűrös Mátyás, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára és őszi István, a KB osztályvezető­helyette­­se. Kádár Jánost és kíséretét Prágá­ban, a ruzynei repülőtéren Gustáv Husák, valamint Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára fogadta. Jelen volt Ko­vács Béla, hazánk prágai nagyköve­te, aki itt csatlakozott a küldöttség­hez, és a prágai magyar nagykövet­ség vezető diplomatái. A prágai vádban hétfőn megtar­tották a magyar—csehszlovák tár­gyalásokat. Kádár János Gustáv Husákkal, Szűrös Mátyás Vasil Bi­­lakikal folytatott megbeszéléseket. Gustáv Husák ebédet adott Kádár János és kísérete tiszteletére, ame­lyen részt vettek a csehszlovák párt- és állami élet vezető képviselői. Kádár János a délutáni órákban látogatást tett a prágai magyar nagy­­követségen, ahol szívélyes légkörű beszélgetést folytatott a diplomáciai képviselet vezető beosztású diploma­táival. Kádár János és kísérete hétfő es­te hazaérkezett Prágából. Fogadta­tására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelentek: Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Berecz János, Hor­váth István és Pál Lénárd, a Köz­ponti Bizottság titkárai, Kótai Géza, a KB tagja, a KB külügyi osztályá­nak vezetője, Kamara János, a KB tagja, belügyminiszter, Urbán Lajos közlekedési miniszter, Horn Gyula, a KB tagja, külügyminisztériumi ál­lamtitkár. Jelen volt Ondrej Durej, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság magyarországi nagykövete. (MTI) (Kádár Jártas és Gustáv Husák baráti munkatalálkozójáról közle­ményt adtak ki; ezt a 3. oldalon kö­zöljük.) Kádár János és Gustáv Husák a találkozón. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT ■1 ■ ■ _ ■ r • r || r _f | | #- ■ Ellentmondásos amerikai állásfoglalások az új genfi szovjet javaslatokról ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A hétfőn ismét összeült genfi szovjet—amerikai stratégiai fegyver­zetcsökkentési tárgyalások kapcsán az amerikai kormányzat tagjai egymásnak helyenként gyökeresen ellentmondva foglaltak állást a Genfben előterjesztendő új szovjet fegyverzetkorlátozási javaslatról. A nyilatkozatháborúból úgy tűnik, a kormányzatnak egyelőre nincs kon­cepciója, miképpen is kellene rea­gálnia. Kenneth Adelman, a fegyverzet­korlátozási és leszerelési hivatal ve­zetője lényegében a hadügyminisz­térium vonalát képviselte hétfői nyi­latkozatában. (Ennek adott vasárnap hangot Richard Perle államtitkár.) A szovjet javaslat „vegyes” — mond­ta, s „vannak egyoldalú elemei”. Adelman szerint például az, hogy Moszkva az űrfegyverkezés tilalmát kívánja kimondatni. Adelman ugyanakkor — és ez nem számít ré­széről különösebben gyakorinak — „egyes részleteiben pozitívnak” mi­nősítette a szovjet elképzeléseket. (Az amerikai vezetés Mihail Gorba­­csovnak, az SZKP KB főtitkárának leveléből előbb értesült a javaslatok­ról, mintsem azok Genfben az asz­talra kerülnek.) Robert McFarlane nemzetbizton­sági főtanácsadó — ugyancsak hét­főn — értékelés helyett csupán kér­déseket tett fel. Jár-e a javaslat szovjet előnyökkel? Ha igen, eze­ket az Egyesült Államok „nem fo­gadhatja el”, ha nem, akkor „kiala­kulhat valami”. Ezzel gyakorlatilag teljesen nyitva hagyta­ az előterjesz­tések megítélését. A The Wall Street Journal szerint az adminisztráció problémája most az a többször hangoztatott ígéret, hogy az űrfegyverkezési program nem lépi túl a SALTOI egyezmény kereteit. Most megkísérelnek olyan laza értelmezést találni, amelybe az űrfegyverek rendszerbe állításán kí­vül mindenféle­­kutatás, kísérlet be­lefér. Tom Wicker a The New York Timesban viszont hétfőn arról írt, a szovjet javaslat „világossá tette, hogy komoly fegyverzetkorlátozási megállapodás lehetetlen, amíg Rea­gan elnök nem helyezi a genfi tár­gyalóasztalra az űrfegyverkezési programot”. Ronald Reagan amerikai elnök hét­főn javasolta, hogy hat másik fej­lett tőkés ország vezetőivel együtt „október végén” New Yorkban tart­sanak találkozót, amelynek célja a novemberi genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítése lenne. A találkozón az Egyesült Államokon kí­vül Nagy-Britannia, Kanada, Fran­ciaország, Olaszország, az NSZK és Japán vezetői vennének részt. Kereszty András . A bonni kormány — mint tudósí­tónk, Győri Sándor jelentette — hét­főn üdvözölte annak hírét, hogy a Szovjetunió új javaslatot tett a stratégiai támadó fegyverek csök­kentésére. Mint ősz­­kormányszóvi­vő közölte, a szövetségi kabinet az indítványt fontos lépcsőfoknak te­kinti azoknak az eseményeknek a sorában, amelyek a novemberi szov­jet—amerikai csúcstalálkozó előké­szítésére irányulnak. Genscher külügyminiszter egy hét­fői nyilatkozatában kifejtette, hogy a javaslat nemcsak az Egyesült Ál­lamok, hanem az egész nyugati ka­tonai szövetség ügye. Különösen ér­dekelt a kérdésben az NSZK, Olasz­ország és Nagy-Britannia, amelynek földjén amerikai rakéták állomásoz­nak — jegyezte meg a nyugatnémet diplomácia vezetője. Sikertelen egyeztető tárgyalások a harcoló libanoni erők között ( BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A súlyos hét végi harcokat hétfőn viszonylagos nyugalom követte a li­banoni fővárosban, a szemben álló fe­lek közötti közvetítő kísérletek azon­ban mindeddig kudarcba fulladtak. Bejrútban némileg helyreállt a nyugalom, s a viszonyok lehetővé tették a nemzetközi repülőtér újbóli megnyitását, a forgalom felújítását is. A hét végén igen súlyos, s csak az augusztusi „háromnapos háború” he­vességéhez mérhető ágyúpárbajt vív­tak a muzulmán hazafias erők a had­sereg jobboldali vezetésű alakulatai­val. A hétórás kölcsönös bombázás során messzehordó ágyúk lövedékei­nek tucatjai, aknák, rakéták százai érték a sűrűn lakott városnegyede­ket. Az észak-libanoni Tripoli birtoklá­sáért immár 15 napja folyik a küz­delem. Miután a közvetítési kísérle­tek kudarcba fulladtak a hét végén, s az iszlám fundamentalisták eluta­sítottak minden kompromisszumot, a nehézfegyverekkel vívott harc újult erővel lángolt fel. Helyszíni jelenté­sek szerint a csaták hevessége és az okozott rombolások messze felülmúl­ták az 1983 őszén a kikötővárost súj­tó palesztin belháborúét. A két fő szemben álló erő, az Iszlám Egyesíté­si Mozgalom és az Arab Demokrati­kus Párt offenzívák és ellentámadá­sok sorát indították, s ebben az utób­bi fegyveresei kisebb területeket fog­laltak el. A közvetlen konfrontáció­ban mintegy 8—10 ezer ember vett részt. A várost két éve uraló Saaban sejk milíciáját több kisebb muzul­mán vallási csoport, valamint a Jasz­­szer Arafatot támogató palesztin egységek segítik. Eszes Tibor „A békéről, nem pedig a fegyve­rekről tárgyaltunk” — jelentette ki hétfőn Reagan amerikai elnök, mi­után csaknem egy órán át folytatott megbeszélést a Fehér Házban Hus­­­szein jordániai uralkodóval. A megbeszélésen, a jelek szerint, nem sikerült teljesen egyeztetni Rea­gan és Husszein álláspontját a Wa­shington által kezdeményezett közel­­keleti tárgyalásokkal kapcsolatban. Bár a két államfő a tárgyalást kö­vetően csak igen röviden nyilatko­zott erről, mindketten utaltak arra, hogy Jordánia „meghatározott kö­rülmények között” hajlandó a közvet­len béketárgyalásra Izraellel. (MTI)

Next