Népszabadság, 1985. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-26 / 277. szám

1985. november 26., kedd NÉPSZABADSÁG Szabó István a Békés megyei tsz-küldöttközgy­űlésen A Békés Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének kül­döttközgyűlését hétfőn tartották meg Békéscsabán az ifjúsági ház­ban. A megye téeszeit képviselő kétszáz küldött részvételével meg­rendezett közgyűlésen jelen volt Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TDT elnöke, valamint a megye párt-, állami és társadalmi szerveinek több vezetője is. A tanácskozáson főképp a téesz­­tagok anyagi érdekeltségének kérdé­seit, az új keresetszabályozás beveze­tésének tapasztalatait vitatták meg. (MTI) Marót­h­y László Szófiában Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke hétfőn Szófiá­ba utazott, ahol részt vesz a bizottság 20. ülésszakán. Búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Geor­gi Pangelov követ-tanácsos, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvivője. Maróthy László tegnap megérke­zett Szófiába. A repülőtéren Andrej Lukanov miniszterelnök-helyettes, a bizottság bolgár tagozatának elnöke fogadta. (MTI) Az Országgyűlés építési és közlekedési bizottságának ülése Hétfőn a Parlamentben ülést tar­tott az Országgyűlés építési és köz­lekedési bizottsága. A testület tájé­koztatót hallgatott meg a lakásellá­tás VII. ötéves fejlesztési program­járól. Az előterjesztéshez Somogyi László építésügyi és városfejlesztési minisz­ter fűzött szóbeli kiegészítést. Egye­bek közt elmondott: a VI. ötéves terv végéig várhatóan 370 ezer la­kás készül el, ez a tervezett mennyi­ség alsó határának felel meg. A VII. ötéves terv idején, tehát 1986—1990. között 320—340 ezer lakás felépítésé­vel számolnak, s növelni kívánják a tanácsi bérlakások arányát. Ez a la­kásépítési ütem európai mércével mérve is kielégítő. Az építési kedvet kívánják fokozni azzal is, hogy növelik a háromszáza­lékos, hosszú lejáratú hitellel felve­hető összegek nagyságát. A három­­négyfőnyi családok például családi ház építéséhez 320 ezer, többszintes épületben levő lakásnál 380 ezer fo­rint hitelt vehetnek majd fel. Ked­vezően változnak a bankkölcsönök­kel kapcsolatos fizetési feltételek is. Az építőanyag-ellátásról szólva a miniszter kiemelte: a mennyiségi kí­nálat kielégítő szinten marad jövőre is, a termékek minőségét illetően azonban további javulásra van szük­ség. A lakásépítés minőségének javítá­sára is szigorú intézkedéseket hoz­nak, a korábbinál körültekintőbb és súlyosabb szankciókkal járó minő­ség-ellenőrzést vezetnek be. A vitában az alábbi képviselők szólaltak fel: Bodonyi Csaba (Bor­­sod-Abaúj-Zemplén megye), Bódi János (Baranya megye), Boros Lász­ló (Budapest), Bödőné Rózsa Edit (Csongrád megye), Zahorecz József (Békés megye), Csarnai Zoltánná (Budapest), Fu­ló Pál (Budapest), Hu­­ber Jenő (Baranya megye), Juhász Ferenc (Budapest), Képes János (Bu­dapest), Kiss István (Komárom me­gye), Koltay Nándorné (Veszprém megye), Nobis Ferenc (Budapest), Paulini Márta (Budapest), Nagyivá­­nyi András (Budapest), Szalai Gyula (Fejér megye), Szilágyi Gábor (Haj­­dú-Bihar megye), Tallóssy Frigyes (Budapest), Tóth György (Szolnok megye) és Vastag Ottília (Nógrád megye). (MTI) A Árucsere-megállapodás Vietnammal November 25-én Hanoiban aláír­ták az 1986. évi magyar—vietnami árucsere-forgalmi és fizetési jegyző­könyvet. A megállapodás a tervhi­vatalok közötti, a közelmúltban alá­írt tervkoordinációs jegyzőkönyv előirányzatainak figyelembevételé­vel a forgalom mintegy 20 százalé­kos növekedését irányozza elő. A magyar export jelentősebb áru­féleségei: autóbusz, műszerek, hen­gerelt áru, gyógyszerek, szövetek. Importunk főbb tételei: ón, kaucsuk, juta, fűszerek, termeltetési együtt­működés keretében textilruházati és gumiipari­­termékek. A jegyzőkönyvet magyar részről Herkner Ottó külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, vietnami részről Nguyen Tu külkereskedelmi minisz­terhelyettes írta alá. Az aláírásnál jelen volt Bényei Béla, hazánk ha­noi nagykövete s Hoang Trong Dai, a VSZK külkereskedelmi miniszte­rének első helyettese. A magyar de­legáció vezetőjét fogadta Tran Phuong miniszterelnök-helyettes, a kormánybizottság vietnami társel­nöke.* Az 1986-ra szóló magyar-vietna­­mi árucsere-forgalmi és fizetési jegy­zőkönyv aláírása alkalmából Herk­ner Ottó külkereskedelmi miniszter­helyettes rövid nyilatkozatot adott Füzes Oszkárnak, a Népszabadság és az MTI hanoi tudósítójának. " A két ország népgazdasági ter­veinek a közelmúltban aláírt koor­dinációja alapján dinamikus növeke­dést irányoz elő árucsere-forgalmunk is Vietnammal — mondotta Herk­ner Ottó. Különösen fontos szerepet tölt be az áruforgalom­ csaknem felét alko­tó , termeltetési együttműködés, amelynek további jelentékeny bőví­tését, újabb­­vállalatok bevonását tervezzük. Vietnami részről is egyet­értenek ezzel, s kölcsönösen meg­vizsgáljuk vegyes vállalatok létre­hozásának eshetőségeit is. Ez, miként egész árucserénk — ,s ez a fő cikkek áttekintésekor kitűnik —, számottevő magyar szükségleteket elégít ki, Vietnam pedig érdekelt az ország iparosításában való kölcsönösen elő­nyös magyar részvételiben. Nem elhanyagolható a választék­csere sem, s az, hogy megfelelő le­hetőségek esetén továbbra is élünk a jegyzőkönyv kereteit meghaladó kölcsönös áruszállításokkal. Vietnami látogatásunk előtt szívé­lyes megbeszéléseket folytattunk Vientiane-ban is a laoszi kereskedel­mi minisztérium vezetőivel az 1986—1990-re szóló pénzügyi megál­lapodásokról. Gazdasági tanácskozás Ausztriával A közös gazdasági vállalkozások helyzetéről, lehetőségeiről tartottak tanácskozást hétfőn Bécsben vezető magyar és osztrák gazdasági és pénz­ügyi szakemberek. A rendezvényen Karl Vak, a Zentralsparkasse vezér­igazgatója, valamint Hans Mayer, Bécs alpolgármestere is jelen volt. A konferencián Csikós-Nagy Béla akadémikus a magyar gazdasági re­form további terveit ismertette. Magyar—thaiföldi kereskedelmi tárgyalások Veress Péter külkereskedelmi mi­niszter november 20. és 24. között, Bi­­csai Rattakul miniszterelnök-helyet­tes meghívására, hivatalos látogatást tett Thaiföldön. Vendéglátóján kívül megbeszélést folytatott Sziddhi Sza­­vetszila külügyminiszterrel, valamint Koszol Krai­iks kereskedelmi, Csi­­raju­lszarangkun N. A. Ajuthaja ipari és Savat Kumprakob tárca nél­küli miniszterrel. Külkereskedelmi miniszterünket fogadta Prem Tin­­szulanond miniszterelnök és Ukrit Mongkolnavin, a parlament elnöke. Találkozott továbbá a thai élet több neves képviselőjével és meglátoga­tott néhány ipari létesítményt. A tárgyalásokon jelen volt Novák György, bangkoki nagykövetségünk ideiglenes ügyvivője. A megbeszéléseken részletesen át­tekintették azokat a területeket és módszereket, amelyek a legjobb fel­tételeket kínálják a kétoldalú keres­kedelem és a gazdasági együttműkö­dés fejlesztéséhez. Veress Péter tárgyalásaival pár­huzamosan Lőrincze Péter, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara főtitkára megbeszéléseket folytatott a Thai Kereskedelmi Kamara és a Gyáripa­rosok Szövetségének vezetőivel. Veress Péter vasárnap, Tony Tan kereskedelmi és ipari miniszter meg­hívására, délkelet-ázsiai útjának utolsó állomására, Szingapúrba uta­zott. (MTI) *Új munkavédelmi követelmények A gépek, berendezések, járművek csaknem tíz százaléka a megfelelő munkavédelmi óvintézkedések nél­küli igen veszélyes munkaeszköz lenne. Ezért a vállalatoknak ezeket a gépeket, berendezéseket a gyártás, a forgalmazás, illetve az üzembe he­lyezés előtt meg kell vizsgáltatniuk az arra kijelölt intézményekkel. A termelőeszközök munkavédelmi mi­nősítésének rendje december elsejé­vel tovább korszerűsödik; a koráb­bi, ágazatonként részben eltérő sza­bályozás helyett egységes követel­mények lépnek életbe. A minősíté­sek hatósági ellenőrzését az Orszá­gos Munkavédelmi Főfelügyelőség látja el. A termelőeszközök munkavédelmi vizsgálatában korábban sok volt a bizonytalanság, mert az egyes ága­zatok vezetői egymástól részben el­térően szabályozták a minősítésre köteles termelőeszközök körét, s munkavédelmi szempontból is elté­rő követelményeket támasztottak. Ezt a bizonytalanságot szünteti meg a minősítésre kötelezett gépek, be­rendezések december elsején életbe lépő egységes, a népgazdaság egé­szére érvényes jegyzéke. Vízmű épült Szegeden A város új, több mint félmilliárd forintos költséggel épült vízműve 170 ezer ember, valamint az ipari üzemek artézivíz-ellátását bővíti. STEKOVICS JÁNOS FELVÉTELE — MTI FOTO 5 Asszony az ablak mögött TÁRSADALMI SEGÍTSÉG AZ ID­Ő­SK­O­RÚAKNAK özvegyasszony. Húsz éve lassan, hogy nyugdíjba ment. Gyerekei vi­déken élnek, kéthavonta látogatják, de akkor is csak futtában, mert még világosban haza akarnak érni. Ami­óta nem tud lépcsőt járni, ideje ja­vát az ablak előtt tölti. Áll a füg­göny mögött, nézi, ki jön, ki megy a körfolyosón, várja, hogy hozzák az ebédet. Volt tiszteletdíjas gondo­zónője is, de ő nemigen szerette, mert lerakta az ételt és szaladt to­vább. Mostanában KISZ-es lányok jár­nak hozzá. Hol egyik, hol másik. Velük legalább beszélgethet is. Megigazítja a fotelek sárguló csip­­keterítőit, megsimogatja a polcokon lapuló kis nippeket, aztán újra a függönyhöz lép. „Ma Editnek kell jönni” — mondja izgatottan, s hal­lani sem akar arról, hogy nevét az újságba írjam. Azt mondja, régi is­merősei talán ki is nevetnék a házi szociális gondozottság miatt. Nem velünk kezdődött Dr. Vértes László főorvos, a Ma­gyar Gerontológiai Társaság főtitká­ra. Munkásságát kezdettől fogva e tudományágnak, vagyis az öregedés és az öregség kérdései megoldásának szenteli. Alapelve: csakis társadal­mi összefogással lehet elérni, hogy a nyugdíjasok is megbecsülten, ak­tívan és egészségesen éljenek. Szobája falán élénk színekben tobzódik a bealkonyodó Duna-par­­tot ábrázoló festmény. Egy másik keretben az idősödő Liszt Ferenc fá­radt és az agg Rembrandt szomorú portréja. — Az öregedés biológiai okait még nem ismerjük pontosan — vá­laszolja a főorvos a ki nem mondott kérdésre. — Csak a tünetekről és a társadalmi okokról van tudomásunk. Azt ugyanis, hogy derűsek vagy szo­morúak lesznek-e egy idős ember napjai, nagymértékben befolyásolja a környezet. Az emberi kapcsolatok és a hasznos cselekvés hiánya pél­dául meggyorsítja az öregedést. Saj­nos ma még a mi társadalmunkban sem megnyugtató az idős emberek­kel való törődés. Jelzik ezt az ön által meglátogatott özvegyasszony szavai is, aki attól fél, hogy kineve­tik, amiért segítségre szorul. Való­ban, létezik még ilyen szemlélet. Nem tudatosult még mindenkiben az, mit Sütő András úgy fogalmazott meg: „önmagát becsüli minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” Sajnos helytálló még ma is Illyés Gyula keserű mondata, amely sze­rint „Az öregedés száműzetés”. Ezért nem csekélység, amire a ha­zai szociális gerontológia vállalko­zik, amikor az egészségügyi dolgozók és a társadalmi aktivisták segítsé­gével megpróbálják derűsebbé ten­ni az időskorúak hétköznapjait. A megyékben a Magyar Geronto­lógiai Társaság tagjai központi in­formációk alapján szervezik e mun­kát. Otthon és itthon Az egyedülálló idős emberek szo­ciális ellátásának leghagyományo­sabb formája a szociális otthonok­ban való elhelyezés. Nyomban meg kell jegyezni, hogy ezt a gerontoló­gusok is csak akkor tartják elfo­gadható megoldásnak, ha az idős ember otthonában hiányoznak az el­látáshoz szükséges tárgyi és szemé­lyi feltételek. Nem egyedi eset azon­ban, hogy a családok a megfelelő körülmények ellenére is szabadulni akarnak a magatehetetlen öregektől, s „bedugják” őket az ilyen intéz­ményekbe. A társaság tagjai éppen ezért azon is fáradoznak, hogy a csa­ládi kapcsolatok feltárása és meg­erősítése után minél több otthonla­kót visszajuttassanak a saját kör­nyezetébe. E törekvés sikere nem­csak az érintett idős emberek lelki nyugalmát adja vissza, hanem­ a ve­lük szembeni kötelességtudatot is erősíti. Negyedszázada létezik hazánkban az idősek napközi otthonának háló­zata. Az épületek jó része a telepü­lések lakóinak társadalmi munkájá­val készült el, alakult át. A nyugdí­­jaskorúak reggeltől estig beszélget­nek, kötnek, sakkoznak, televízióz­nak ezekben a házakban. Közben kedvezményes ebédet is kapnak. A tanyákon lakó, egyedülálló öregek közül sokan az úgynevezett hetes otthonokban laknak, s csak esetleg szombat-vasárnapra mennek haza. A városokban mind több a házi gondozott, ezért gondozóik létszá­mának az ezredfordulóra ötszörö­ződnie kell. Az időskorúak egy része a folya­matosan épülő nyugdíjasházakba jut be. Előző lakásukért összkomfortos garzont kapnak. A nyugdíjasok há­za igen kedvelt, hiszen közösségben, mégis önálló lakrészben, megszokott bútoraik között élhetnek itt a lakók. Ellátásukról pedig a ház személy­zete gondoskodik. Akár 140 évig A máig is legvitatottabb megol­dás az úgynevezett tartási szerző­dés. Vértes főorvos kifejezetten el­lenzi ezt. Antihumánus érdekkap­csolatnak tartja, amelyben az egyik fél halála a tét. Hibája a szerződési szabálynak, hogy az egyezség egy­szobás lakásra is megköthető, és ha az eltartottat tartósan kórházba rak­ják, akkor a lakás pénzért megvált­ható. A gerontológiai társaság tagjai jó kezdeményezésnek tartanák, ha ezentúl nem egyetlen személlyel, ha­nem egy szövetkezettel, intézmény­nyel kötnének eltartási szerződést az idősek lakásaira pályázók. Tudományos tény, hogy a geneti­kailag meghatározott életkor az egészséges embereknél 120—140 évig tarthat. Bár ezt a külső ártalmak okozta betegségek és a balesetek megrövidítik, mégis elgondolkodtató, hogy a ma idősnek tartott 60 éve­sek eszerint még csak életlehetősé­gük felénél tartanak, tehát fiatal emberek. Aktivitásuk többnyire nem is biológiai okok miatt csökken, ha­nem attól a tudattól, hogy nyugdí­jasok lettek. Vagy attól, hogy abba­hagyják mindennapos tevékenysé­güket. Gerontológusaink hadat üzentek a leállásnak. A világban dolgozó 110 nyugdíjasegyetem mintájára itthon is megszervezték a harmadik nem­zedék felsőfokú tanintézeteit. Eger­ben és Miskolcon kétéves tanárkép­ző főiskolán tanulhatnak a nyugdí­jasok történelmet, német, vagy an­gol nyelvet. A legidősebb magyar hallgató éppen 72 éves. Heves községben pedig megalapí­tották a világ első olyan középisko­láját, ahol 80, hatvan éven felüli ta­nuló tanulja szorgalmasan a közis­mereti tárgyakat és a háztartási vagy a műszaki ismereteket. A TIT immár hagyományos, a nyugdíja­soknak szervezett szabadegyetemei is az idősödő és idős emberek aktivizá­lását tűzték ki célul. A kezdemé­nyezések népszerűségét mutatja, hogy egyik iskolatípusban sincsen lemorzsolódás. A hasznos elfoglaltsághoz adnak lehetőséget a nyugdíjasok klubjai és a szociális foglalkoztatók is. Ez utóbbiakban ötven százalék az idős­korúak létszáma. Hazánkban kétmillió 100 ezer nyugdíjas korú állampolgár él. Bár közülük csak 120—150 ezren kapcso­lódnak be az említett szervezett szo­ciális ellátásba, mégsem kevés ez a szám. Az idősebbek nagy része ugyanis nem magányosan, hanem rendezett családi környezetben él. A többiek pedig kórházi ápolásra szo­rulnak. Mégis elérendő cél, hogy a szervezett programokba a hatvan éven felüliek közül még egyszer ennyien kapcsolódjanak be a jövő­ben. Gyógyítás helyett megelőzés — A többségnek nem gyógyszer­re, hanem jó szóra és cselekvésre van szüksége — mondja dr. Vértes László. — Vannak azonban olyan egészségi állapotú nyugdíjasok is, akik gyógyító ellátást igényelnek. Budapesten és Kecskeméten már ge­rontológiai szakrendelésünk is van, ahol a betegségek megelőzése a cél. A már beteg, magatehetetlen embe­reket kórházi utókezelőkben helyez­zük el. Ehhez azonban a jelenleginél több ágyra lenne szükségünk. Olyan gerontológiai osztályokra, ahol spe­ciális orvosi ellátást kapnak. A Fő­városi István Kórház és Rendelőin­tézet Kállai Éva Kórházában 293 ágyas gerontológiai osztályunk mű­ködik. A gyógyításon kívül mi a be­tegek szociális ügyeit is intézzük, és pszichés gondjaikat is orvosoljuk. Ez a jövő útja más kórházakban is. De hogy ezekre az osztályokra mi­nél kevesebben kerüljenek be, a csa­ládoknak, a munkahelyi és a lakó­helyi közösségeknek kell több sze­­retetet és figyelmet fordítaniuk a mindenkori harmadik nemzedékre. Réthy István REDEI FERENC FELVÉTELE

Next