Népszabadság, 1985. december (43. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-02 / 282. szám
1985. december 2., hétfő NÉPSZABADSÁG SZAKSZERVEZETI TANÁCSKOZÁSOK (Folytatás az 1. oldalról.)" A vitában felszólalt Havasi Ferenc is. Hangsúlyozta, hogy a hazai szénbányászatban kialakult nehéz helyzet semmiképpen sem a föld alatt dolgozók hibája, nem ők az okai a sokakat érintő szénhiánynak. Ez azzal a késedelemmel magyarázható, amely az új bányák építésében, a bányamunka korszerűsítésében bekövetkezett. Egyetértünk azzal — mondotta a továbbiakban —, hogy a mértéktelen túlóráztatással nem lehet felzárkózni a mennyiségi követelményekhez, s helyes, hogy a szakszervezet fellép az egészséget károsító túlterhelés ellen. A megoldás nyilvánvalóan a műszaki fejlesztésben, az újító-alkotó szellem támogatásában, s nem utolsósorban bányászaink élet- és munkakörülményeinek mielőbbi javulásában rejlik. Hozzászólásának befejezéseként a KB titkára tolmácsolta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának szívből jövő jókívánságait a kongresszus részvevői számára. A vitában — amelyben Baranyai Tibor és Kapolyi László is felszólalt — különösen az kapott nagy hangsúlyt, hogy sokszor igen szélsőséges a bányászat megítélése. Holott a szakma szükségességét nem lehet kétségbe vonni, mert az import jóval drágább, mint a hazai termelés. A bányásztársadalom mindent megtesz, hogy megfeleljen feladatainak, ehhez azonban a szükséges feltételeket is meg kell teremteni. Az ezzel kapcsolatos legfontosabb teendőket, a következő 5 év szakszervezeti feladatait rögzíti a kongresszus határozata is. Végezetül a küldöttek megválasztották a bányászszakszervezet központi vezetőségét, annak tisztségviselőit, valamint a SZOT-kongreszszus küldötteit. A bányászszakszervezet elnöke Havrán István, főtitkára ismét Kovács László, titkárai Lajer László, Őrösi József és Korompay Péter lett. Az egészségügyiek kongresszusa Csehák Judit felszólalt a tanácskozáson (Munkatársunktól.) Mindannyiunkat érintő kérdésekről, szakmai és mozgalmi feladatokról egyaránt tárgyaltak két napon át az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete IX. kongresszusának részvevői Budapesten, a XIII. Kerületi Pártbizottság tanácstermében. A szakszervezet 250 ezer tagját képviselő háromszáz küldött társadalmi feladatának és felelősségének tudatában tekintette át az utóbbi öt esztendő alatt végzett munkát, s határozta meg a következő időszak legfontosabb feladatait. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Medve László egészségügyi miniszter és dr. Nagy Sándor, a SZOT titkára is. Dr. Babics Antal akadémikus elnöki megnyitója után dr. Füzi István főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a szakszervezet központi vezetőségének írásbeli jelentéséhez és a kongresszus elé terjesztett dokumentumokhoz. A főtitkár a szakszervezet sokirányú tevékenységét taglalva különösen fontosnak ítélte az egészségpolitikai célok elérésében való közreműködést. Jelentős eredményként említette azt is, hogy az utóbbi öt esztendő ismert nehézségei ellenére számottevően fejlődött az egészségügyi hálózat, jó néhány intézményt bővítettek, felújítottak. Dr. Füzi István szólt a szakszervezet érdekképviseleti munkájáról is. A többi között elmondta, hogy az egészségügyi dolgozók bérének elmaradása tovább nőtt más ágazatok dolgozóihoz viszonyítva, s nem áll arányban a végzett munka valódi értékével, társadalmi hasznosságával. Kevésnek bizonyult a két nap a téma részletes taglalásához: a vitában negyvenen kaptak szót, s több mint húszan írásban juttatják el mondandójukat a központi vezetőséghez. A fölszólalások az egészségügyi munka roppant széles területével foglalkoztak, a bölcsődei helyzettől a szociális gondoskodásig. Többen szóltak az intézmények munkaerő-gazdálkodásáról, a fokozottabb anyagi és erkölcsi elismerés fontosságáról, a kórházak és rendelők felszereltségének fogyatékosságairól, az ellátásbeli különbségekről. Medve László elismeréssel szólt a meglevő gondok közepette is áldozatos, eredményes munkát végző egészségügyiek tevékenységéről. A kongresszus második napján szót kért Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese. Kifejtette: a társadalomnak igen fontos a saját egészsége, s ez nemcsak egészségügyi feladat. A következő években valószínűleg csak szűkebb területen, az egészségügyi szakágak egy részében lehet jelentősebb fejlesztést megvalósítani. A betegségmegelőzésnek minden körülmények között ingyenesnek kell lennie — mondotta többek között. Javasolta, hogy az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete kezdeményezze a SZOT kongresszusán a megelőzésre irányuló társadalmi program kialakítását. A vitában elhangzottak összegzése, a határozati javaslat elfogadása után a kongresszus megválasztotta a 95 tagú központi vezetőséget, a számvizsgáló bizottság tagjait és a SZOT XXV. kongresszusára delegált küldötteket. Az elnök dr. Szabó Zoltán, a főtitkár dr. Füzi István lett. A titkárok: dr. Gulyás Judit, dr. Kormos Miklós és Vass Tiborné. Tisztújítás a megyékben Szombaton befejeződött a szakszervezetek megyei küldöttértekezleteinek sora. Békés megye szakszervezeti küldöttértekezletét Békéscsabán, az ifjúsági ház nagytermében tartották meg. A tanácskozáson részt vett Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, valamint Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára is. Az utóbbi ötesztendei munkát öszszegző beszámoló egyebek között megállapította: a szervezett dolgozók eredményesen vettek részt a gazdasági feladatok megvalósításában. A megye munkásainak fele bekapcsolódott a versenymozgalomba. A beszámolót követő vitában többen szóvá tették: a 300 békési alapszervezet tagsága az eddiginél határozottabb érdekvédelmet vár a szakszervezettől. Felvetették azt is, hogy a fiatalok a növekvő lakásárak miatt mind nehezebben jutnak saját otthonhoz. Nehezíti a helyzetet az is, hogy az utóbbi években csökkent a vállalati támogatások mértéke. Csongrád megyében a szegedi Tisza Szálló nagytermében tartották meg a szakszervezetek küldöttértekezletét, amelyen részt vett és felszólalt Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára, valamit Szabó Sándor, a Csongrád Megyei Pártbizottság első titkára. A beszámoló hangsúlyozta: az utóbbi öt esztendőben erősödött a szakszervezetek gazdálkodást segítő tevékenysége. A bizalmiak testületei a dolgozók véleményét kikérve már a tervezés kezdeti szakaszában előzetesen véleményt mondanak az üzemi munkaprogramokról. A tanácskozáson szó volt arról is, hogy a megyében sok az időskorú ember. Alacsony a nyugdíjuk, s anyagi gondjaik enyhítését továbbra is fontos feladatnak jelölték meg. Szorgalmazták, hogy a szakszervezetek üzemi szervei szervezzék meg olcsó étkeztetésüket, vigyék el nyugdíjasaikat kirándulásokra, üdülésre. Fejér megyében a szakszervezeti küldöttértekezleten részt vett és felszólalt Vinizlay Gyula, a SZOT titkára és Barts Oszkárné, a megyei pártbizottság első titkára. A beszámoló megállapította: a szakszervezetek az utóbbi öt évben is jelentős szerepet töltöttek be a megye társadalmi életében. Nőtt tömegbefolyásuk, erősödött cselekvési egységük, szélesedett társadalmi bázisuk. Munkájukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a hatodik ötéves tervben évente 7,8 százalékkal nőtt a megye gazdaságának termelési értéke. Gyorsult az innovációs folyamat, a műszaki-technológiai fejlődést 20 ezer elfogadott újítás is segítette. A szakszervezeti küldöttértekezletet Győr-Sopron megyében Győrött, a Széchenyi István Művelődési Központban tartották meg. Az eseményen részt vett Gál László, a SZOT titkára és Lakatos László, a megyei pártbizottság első titkára. Az öt esztendő munkáját elemző beszámoló kiemelte: a megye ipari és mezőgazdasági üzemei a hatodik ötéves tervidőszakban az országos átlagnál gyorsabb ütemben fejlődtek. E munkában jelentős szerepet vállaltak a szervezett dolgozók. A szakszervezetek kezdeményezésére több vállalatnál megoldották a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását, fejlesztették az üzemegészségügyi hálózatot. Győrött felépült a vidék legnagyobb és legkorszerűbb kórháza. Támogatják a megyében az időskorúakat is. A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár például az alacsony nyugdíjakat kiegészíti. Egerben, a Technika Házában tartották meg a Heves megyei küldöttértekezleten A tanácskozáson részt vett Búza Márton, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének igazgatója és Barta Alajos, a Heves Megyei Pártbizottság első titkára. Az SZMT fontos feladatának tekintette a fogyasztói érdekek védelmét. A jelenlegi 320 tagból álló szakszervezeti kereskedelmi társadalmi ellenőri hálózat megerősödött, javult az aktivisták szakmai felkészültsége is. A vitában sok szó esett arról, hogy tekintélyesebbé vált a szakszervezetek ellenőrző tevékenysége az üzemekben, s ezzel javult egyebek között a munka biztonsága. A szakszervezeti aktivisták jelentős erőfeszítéseket tettek Hevesben a környezet védelmére is. Tolna megye szakszervezeti küldöttértekezletét Szekszárdon, az SZMT székházában tartották meg. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Roland Ferenc, a Szakszervezetek Országos Tanácsának osztályvezetője és Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkára. A beszámoló kiemelte: a szakszervezetek igyekeztek segíteni az utóbbi években azt, hogy a dolgozók reálisan ítéljék meg az ország gazdasági helyzetét, tudatosabban vegyenek részt céljaink elérésében. Számottevően javultak a szervezett dolgozók szociális és munkakörülményei. Ezt jelzi az is, hogy Szekszárdon kétszeresére bővítették a megyei rendelőintézetet, szélesítették a házi szociális gondozói hálózatot, az idős emberek ellátását Tolnában munkáskollektívák is segítik. (MTI) Argentína és Brazília a latin-amerikai adósok hathatós támogatását követeli Argentína és Brazília nem tartja kielégítőnek az úgynevezett Bakertervet a fejlődő országok gazdasági problémáinak orvoslására. Ez derül ki abból a közös közleményből, amelyet Raul Alfonsín argentin és Jose Sarney brazil államfő írt alá. Alfonsín és Sarney kétnapos megbeszélésén a legfontosabb nemzetközi és regionális kérdéseket tekintette át és megvitatta a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok növelésének lehetőségét is. Köztudott: a két ország a világ leginkább eladósodott államai közé tartozik. Az államfők sajtóértekezleten hangsúlyozták, hogy a latin-amerikai kontinens legerőteljesebben eladósodott országai hathatós intézkedéseket — legfőképp a protekcionizmus felszámolását és jelentősebb anyagi támogatást — követelnek, mert mint kifejtették, rosszabbodó gazdasági feltételek mellett nem tudják visszafizetni adósságaikat. A két államfő atomenergiai együttműködési szerződést írt alá, és megállapodott abban, hogy állami nukleáris energetikai ügynökséget állítanak föl a tudományos és technológiai csere fokozásáért. A közös nyilatkozatban támogatásukról biztosították a Contadoracsoportot, amely békés eszközökkel igyekszik enyhíteni a közép-amerikai feszültséget. (MTI) Baker amerikai pénzügyminiszter három pontból álló adósságrendezési programot körvonalazott a Nemzetközi Valutaalap legutóbbi közgyűlésén. Ennek értelmében a fejlődő országoknak törekedniük kellene a gazdaság fellendítésére, a külföldi tőke becsalogatására, cserébe a kereskedelmi bankoktól 20 milliárd dolláros újabb hitelt kapnának a következő három évben, kiegészítve ezt az összeget a különböző nemzetközi pénzintézetektől származó kilencmilliárd dolláros kölcsönnel. Harcok Ugandában Ugandában kiújultak a harcok a kormányerők és a hatalomra törő, úgynevezett nemzeti ellenállási hadsereg fegyveresei között. Erről nyilatkozott szombaton Nairobiban az ugandai katonai tanács szóvivője. Uganda kenyai nagykövetségének közleménye szerint a lázadó erők frontális támadást indítottak a kormánycsapatok ellen a Kampala— Masaka útvonal teljes hosszában, és tűz alá vették a masakai laktanyát, amelyet két hónapja ostromolnak. Az ugandai katonai tanács szóvivője sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy miközben a hatalomnak a kormányon levő ugandai erők és a Yowery Museveni vezetése alatt álló gerillaerők közti megosztásáról kidolgozott békemegállapodás továbbra is aláírásra vár Nairobiban. Museveni utasítást adott az offenzíva megindítására. (AFP) 3 A többség köteles A településfejlesztési hozzájárulás országos vitájának és megszavazásának eddigi eredményei és tapasztalatai különös, sokak által nem várt tendenciát tükröznek: míg a községek túlnyomó részében egyértelmű igen volt a válasz, a nagyobb településeken, városokban már nehezebben vagy egyáltalán nem jutottak közös nevezőre az ott élők. Ugyan összesített statisztikák még nincsenek, nem is lehetnek, hiszen a „teho” tervezése, elfogadtatása és megszavazása még folyik, érdemes és szükséges a nagy elemzések előtt a kézenfekvőnek tűnő következtetések levonása. Igen és nem úgy tűnik az eddigi adatokból, hogy a kisebb települések könnyebben és gyorsabban tudták megtalálni azokat a közösségi célokat, amelyeket a lakosság elfogadott, amelyek mellé állt. Érthető ez, hiszen egy-egy kistelepülés életét és közérzetét meghatározó célokat jelölhettek a falvakban, míg a városokban meghatározható célok nagyobb közösségek másfajta „komfortját”, infrastrukturális és kommunális ellátottságának jobbítását hivatottak szolgálni. A falusi egyetlen iskola bővítése jobban megmozdíthatja az ott lakókat, mint egy-egy város sok iskolája közül az egyiknek a korszerűsítése. Erdei Ferenc a Város és vidéke című könyve summázatában így fogalmazott: „...általános tendencia társadalmunkban az igényekben és elvárásokban megvalósuló egyenlőség ambíciója”. Falvaink fejlődése, megtartó erejük erősödése tehát éppen a városi szintű igények erősödéséből, azok tettekkel való kielégítéséből adódhat. Vagyis a falun élő lakosság maga is gyorsítani akarja azt a folyamatot, amely a falu és város közötti különbségeket hivatott csökkenteni. Közösségi célokról szóltunk az előbb. Természetesen meghatározó, hogy milyenek és mennyire közösségiek ezek a célok. S itt a realitások talaján kell maradnunk. A realitás pedig az, bár egy község, egy település fejlődését szolgálja s mutatja a portalanított utak és a járdák hoszsza, sok helyen az ilyen jellegű fejlesztéseket nem fogadja el a lakosság közösségi célként. A kérdés így szól: azonosulnak-e az ott lakók településük céljaival akkor is, ha a szomszéd utcában építik a járdát, vagy csak akkor, ha egyéni érdekeik pontosan egybeesnék a közösségi érdekkel? S nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, ha történetesen „nem” a válasz. Arról van szó, hogy kistelepüléseink előtt még olyan hatalmas megoldandó feladatok állnak, amelyeknek esetleg leértékelése is lehet egy járdaprogram meghirdetése. Meg kellett és meg kell hát találni azokat a közösségi célokat, ahol az egyéni és közösségi érdek egybeesik. Sorakoznak a jó példák: az egész közösség érdekét szolgálják, de minden ott lakó család érdeke is a fejlesztési célként kijelölt és elfogadott iskolabővítés, orvosi rendelő létesítése, vásárcsarnok, piac vagy éppen temető és halottasház építése. A településfejlesztési hozzájárulás vitája kapcsán megpezsdült falvaink közélete, de így is fogalmazhatunk: közösségi élete. Igen, hiszen a tero elfogadásán vagy elutasításán túl másról is szó van itt. Arról, hogy közös döntés született vagy születik. S a közös döntés már közös felelősséget is jelent. Felelősséget a döntésért, de a faluért is. Ez a közös döntés a községhez való értelmi és érzelmi kötődést tükrözi, de egyben a közösség erejét is. Persze a következő lépés, s egyben ezeknek a közösségeknek a mércéje az lesz: az egész lakosság milyen szándékkal és indulattal veti majd alá magát a többség akaratának. Hogyan fogadja a többségi „igent” az, aki nem kíván most tenni falujáért, más módon képzeli a fejlődést, a többség akaratából mégis köteles majd fizetni a havi ötven-száz forintot. A közösségi akarattal De hát ez már a demokrácia kérdéskörébe tartozik. Mert ez az új településfejlesztési lehetőség a lakosság beleszólási jogának kiteljesedése is. Beleszólási jog a közös döntés meghozataláig. De csak addig. Mert éppen a demokrácia lényegéből fakad, hogy a mindenkori többség véleménye a meghatározó. Ha a lakosság fele plusz egy fő elfogadta a javasolt fejlesztési célokat, s a tervezett összeget, úgy az mindenkire nézve kötelező. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tehát megszavazó településeken általában 60— 85 százalék között mozog az igen szavazatok aránya, ami a jól megválasztott célt és megfelelő nagyságú összeget bizonyítja. Csakhogy egy ezerlakásos településen harmincszázalékos ellenszavazat háromszáz család véleményét — talán leírhatjuk —, meggyőződését tükrözi. S a település fejlődése, fejlesztése érdekében rájuk is szükség van. Ahol megszavazták a tehát, ott elkészül a tanácsi határozat, s annak alapján minden lakás- és ingatlantulajdonos, illetve bérlő adószerűen köteles a többség által megszavazott összeget évente befizetni. A rendelet intézkedik arról is, hogy ha kell, adminisztratív eszközökkel is biztosítsák a pénz behajtását. De hát nemcsak a pénzről van szó, hanem a demokrácia érvényesüléséről is, mert nincs és nem lehet egyoldalú demokrácia. A fogalom tartalmazza azt is: el kell fogadni a döntést , s ha ez az elfogadás több mint kényszerű kötelesség, inkább a vélemény és döntés újragondolása, akkor közelítünk a demokratizmushoz, amióta létezik a többségi elv, mint a közösségi akaratnyilvánítás megnyilvánulási formája, azóta létezik az is, hogy a kisebbségnek, bármilyen nehéz túltennie magát a leszavaztatásán , el kell fogadnia önmagában is a tényt, mert különben csak emészti magát, duzzog, szembekerül azokkal, akik más véleményen vannak, mint ő. Választásokon, helyi népszavazásokon tanuljuk a közéletet, közéletiséget. S nem egyszeri, nem egy alkalomra szóló feladat ez, hanem a demokratizmus folyamata. A tanácsok új gazdálkodási rendje, amely a jövő év elején lép életbe, ezt a folyamatot tovább erősíti. Az önálló gazdálkodás az eddigieknél is nagyobb felelősséget ró a választott testületek tagjaira, s felelős beszámolási kötelezettségüknek úgy tehetnek igazán eleget, ha döntéseik előkészítésébe s a döntések meghozatalába még jobban bevonják a választópolgárokat. Kétirányú szándékról lesz itt szó minden bizonynyal, hiszen mind a településfejlesztési hozzájárulás, mind pedig a január elsejétől életbe lépő fejkvóta — amely nem más, mint a települések fejlesztésére és a tanácsi intézmények működtetésére szánt központi keretösszeg lélekszám szerinti elosztása — erősíti a tulajdonosi tudatot. Igaz, a tanács gazdálkodik az összegekkel, mégis a „mi pénzünkről”, a „mi céljainkról” van szó, s így még erőteljesebben jelentkezhet s jelentkezik is minden bizonnyal a beleszólás iránti igény. A közös tulajdon gyarapítása, a saját település fejlődéséért érzett felelősség végső soron szintén a demokratizmust erősíti. Ami megint nem öncélú — a település polgárainak alapjogaihoz tartozik. De végletekben gondolkodjunk Persze ne felejtsük — igaz, nem alapfokon, de —, még tanuljuk a közéletiséget. Talán éppen ezért sem szabad végletekben gondolkodnunk. Hajlamosak vagyunk a településfejlesztési hozzájárulás eddigi eredményeit elsősorban csak igenekben és nemekben mérni, s az első számú lényeg tulajdonképpen ez: megnyilvánul-e forintokban is a segíteni akarás, a kötődés. Csakhogy a nemek nem mindig a közömbösséget, a tagadást jelentik. Nem jelenthetik azt, hiszen sorakoznak előttünk a példák: sok helyen a tehe halasztása éppen a bölcs előrelátás vagy belátás megnyilvánulása. Hiszen fel kellett és fel lehetett mérni a kötődések jelenlegi határait. Ott, ahol éppen a község érdekében már korábban elkezdődtek a lakosságot a teho összegénél lényegesen jobban terhelő vízműtársulások, gáztársulások szervezései, joggal és okkal halasztották el a teho bevezetését. Hangsúlyoznunk kell: elhalasztották. Mert a településfejlesztési hozzájárulás tartalmát, lényegi céljait sehol nem kérdőjelezték meg, utasították el. Ebben rejlik hát — furcsamód a tagadásban — a nem szavazatokban is fellelhető pozitív tartalom. Mert nem két pártra szakadásról van szó, hanem ütköző véleményekről, nem ellenfelekről, hanem vitapartnerekről, s ez a vita nem gyengíti, hanem erősítheti a községek közösségeit. Hogy miként élt a lakosság a döntés jogával, s hogy hogyan élnek a tanácsok az új gazdasági lehetőségekkel és eszközökkel, az csak az elkövetkező évek munkája és eredményei során dől el. Ez a munka azonban nem követeli és nem is követelheti meg a merev változtathatatlanságot. Az együtt élő választók és választottak demokratikus párbeszéde jelenti a garanciát a kor s a mindennapi élet diktálta új és új közös döntések meghozatalára. S. Boda András