Népszabadság, 1986. március (44. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

4 Zendülő rendőröket tartóztattak le Kairóban Asszad és Peresz a lázadás okairól Kairóban péntek reggel kilenc óra­kor összesen hat órára ismét­­ elol­dották a kijárási tilalmat, hogy a több mint tízmilliós metropolis la­kossága élelmiszert vásárolhasson. A kijárási tilalmat a központi bizton­sági rendőrség sorállományú embe­reinek szerdára kirobbant zendülé­se miatt vezették be. A zendülésnek a jelek szerint mé­lyebb oka volt annál a magyará­zatnál, hogy a lázadók csak a szol­gálati idő meghosszabbításának, a leszerelési segély elmaradásának hí­rére tódultak az utcákra gyújtogat­ni, rombolni és fosztogatni. Mind többen jelzik, hogy a felkelésben a gazdasági elégedetlenség és az isz­lám hatás is szerepet játszott. Kairót a haderő ellenőrzi, és pró­bálja kifüstölni a biztonságiak ellen­állási gócait. Péntekre virradóra a piramisok körüli sivatagos körzet­ben újult ki a­ lövöldözés. Szökevé­nyeket keresnek. A pénteki Al-Ah­­ram arról tájékoztat, hogy Moha­med El-Gindi legfőbb ügyész szerint az elfogott karhatalmiak számát most kétezer-ötszázra teszik. Ilyen vádakat fognak emelni ellenük: elő­re megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság, gyilkossági kísérlet, a köz- és magánvagyon szándékos ká­rosítása, tüntetés, fegyverzet eltu­lajdonítása és engedély nélküli hasz­nálata, lázadásra való bujtogatás. Az eltelt napokban — amint a lap írja — elpusztult a felső-egyiptomi Aszjutra átterjedt lázongásokban egy rendőr-kapitánysági épület, hat­van teherautó, a kapitányság lőszer- és autóalkatrész-raktára, egy csoma­gológyár 140 tonnányi rizskészlete, és tönkrement egy cementgyár. Ilyen részletes veszteségfelmérést Kairó­ban nem végeztek még. Pénteken lemondott Ahmed Rusdi belügyminiszter, Mubarak elnök Rusdi helyére Zaki Badr­aszjuti kormányzót nevezte­­ ki. Rusdi alá­rendeltségébe tartozott a központi biztonsági rendőrség, amely szerdá­ra virradóra fellázadt a kairói pira­misoknál. Péntek délutáni jelentés szerint egyébként a nap folyamán a had­erő szembeötlő jelenlétét csökken­tették Kairóban, és megint megnyílt a turisták előtt a gízai piramisok vidéke. (MTI)­ Háfez Asszad színiad államfő csü­törtökön felszólította Hoszni Muba­rak egyiptomi államelnököt, hogy népe akaratának megfelelően mond­ja fel az izraeli—egyiptomi különbé­két rögzítő Camp David-i egyez­ményt. A szíriai államfő az egyiptomi rendőrök lázadásáról szólva kijelen­tette: igazi népi felkelés jellegét vi­seli, és az Egyiptom szabadságát és akaratát megtörő Camp David-i al­ku elutasítását fejezi ki. Simon Peresz izraeli miniszterel­nök csütörtökön elismerését fejezte ki az egyiptomi államelnöknek a fel­lázadt rendőrökkel szemben tanúsí­tott határozottsága miatt. Peresz szerint a lázadásnak gazdasági okai vannak. Az egyiptomi elnök elleni kihívás a „békefolyamatot” veszé­lyezteti, mert annak folytatására Mubarak elnök személye a biztosíték — mondta. (AFP) A hadsereg ellenőrző pontja Kairóban. Libanoni muzulmán erők biztonsági tervet dolgoztak ki ( BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Nyugat-Bejrút milíciáinak és poli­tikai erőinek vezető személyiségei csütörtök este olyan együttműködési tervet fogadtak el, amely — ha meg­valósul — nemcsak a városrész biz­tonságát erősíti meg gyökeresen, de messzeható pozitív következményei is lehetnek. A Hal­adé Szocialista Párt székhe­lyén tartott összejövetelen részt vet­tek a Nemzeti Egységfrontba tömör­­ült pártok képviselői — köztük az Amal, a HSZP, a Libanoni Kommu­nista Párt, a libanoni ibaathisták, a libanoni szíriai nacionalisták. Elha­tározták, hogy kidolgoznak egy új „nemzeti chartát”, és egy olyan „csa­pásmérő erőt” hoznak létre, amely­ben nemcsak az Arnail és a HSZP milicistái vesznek részt, de a legki­sebb fegyveres­ csoportok emberei is. Feltételezhetően taktikai okoikból felajánlották­­ a Hizbolllahhnak­­(Allah pártja): ennek a „csapásmérő erő­nek” a 25 százalékát emberei alkos­sák. Pénteken a Hizbolla­h közölte, hogy nem­­ kíván részt venni e „csa­pásmérő erőben”. Nyugat-Bejrút biz­tonsága felett eddig csak az Antal és a HSZP milicistái őrködtek — nem sok sikerrel. Új tényező, hogy ezentúl a bizton­sági feladatokat megosztják azaz bevonják az ellenőrzésbe a hadsereg és a rendőrség fegyvereseit is. Ez nem kevesebbet jelent, mint a milí­ciák eddig uralkodó szerepének kor­látozását — amit alátámaszt az is, hogy­­ a megállapodás szerint Ny­ugat- Bejirút­ban bezárják a milíciák „iro­dáit”. Nyugat-Bejrútot hét biztonsá­gi övezetre osztották, és bizottságo­kat hoztak létre olyan kérdések ta­nulmányozására, mint az árak ellen­őrzése, az önkényesen elfoglalt laká­sok kiürítése, az összehangolt tájé­koztatás. Ezt a tervet azon a tanácskozáson kell jóváhagyni, amely a hét végén Damaszkuszban ül össze Haddam szíriai alel­nök hivatalában a libano­ni pártok és milíciák vezetőinek je­lenlétében. A terv politikai előnyei — katonai­­biztons­ági megfontolásokon túl — abban rejlenek, hogy megvalósítása esetén létrejöhet a valós együttmű­ködés a muzulmán táboron belül, nem ideológiai alapokon, hanem a li­banoni nemzeti konszenzus alapján. A Libanoni Kommunista Párt ezt régóta sürgeti. Fodor György Három palesztin szervezet összehangolja álláspontját A Jasszer Arafat vezette El-Fatah, a PFSZ legnagyobb tagszervezete, valamint a Demokratikus Front Pa­lesztina Felszabadításáért és a Pa­lesztinai Kommunista Párt megálla­podtak álláspontjaik összehangolásá­ról, hogy közösen szálljanak szembe a jordániai uralkodó egyoldalú dön­tésének veszélyes következményeivel — közölte csütörtökön a PFSZ szó­vivője Tuniszban. Husszein jordániai király megsza­kította a politikai párbeszédet Ara­­fattal a közös jordániai—palesztin kezdeményezésről a közel-keleti bé­ke előmozdítására. A Demokratikus Front és a Palesztinai Kommunista Párt, számos más palesztin szerve­zethez hasonlóan, kezdettől fogva el­­ lenezte Arafat és Husszein tárgyalá­sait. A PFSZ szóvivője Tuniszban az AFP francia hírügynökségnek nyi­latkozva elmondotta: a három szer­vezet képviselői a hét elején­­ tartott találkozójukon elhatározták: össze­hangolják mozgalmaik álláspontját, hogy szembeszegüljenek a jordániai magatartásból fakadó veszélyekkel, hogy útját állják a palesztinok meg­osztásáb­a tett bármilyen kísérletnek, s minden olyan törekvésnek, amel­­­lyel a PFSZ képviseleti jogát akar­ják kétségbe vonni. A három palesztin­ mozgalom ille­tékesei — tette hozzá a szóvivő — megegyeztek abban, hogy k­ét héten belül ismét találkoznak, és foly­tat­ják tárgyalásaikat. Jamani az olajtermelő országok e­gyüttműködését szorgalmazza Az olajtermelő országok együtt­működésére szólított fel pénteki to­kiói sajtóértekezletén Jamani, Szaúd- Arábia olajipari minisztere. Jamani annak a nézetének adott hangot, hogy csakis az OPEC-ben tömörült és az OPEC szervezetén kívül álló olajtermelők közötti koo­peráció biztosíthatja a piaci, s — ebből kifolyólag — az árstabilitást. A sajtókonferencián — amely Ja­mani hivatalos japáni látogatásának záróaktusát jelentette — a minisz­ter a túltermelésért, s az olaj árá­nak emiatt bekövetkezett rohamos csökkenéséért az OPEC-en kívüli olajtermelőkre, elsősorban Nagy-Britanniára igyekezett hárítani a felelősséget. Jamani szavaiból vilá­gosan kitűnt: az OPEC azt várja el, hogy a további árcsökkenés megakadályozása és a piaci stabi­litás megteremtése érdekében min­­de­nekelőtt az OPEC-en kívüli or­szágok mérséklik kőolaj-kitermelé­süket. A szaúd-arábiai olajipari minisz­ter megerősítette, hogy az OPEC következő tanácskozására március közepén Genfben­ került s­or, s­ ezt követően — mint indítványozta — az OPEC-tagországoknak, illetve az OPEC-en kívüli államoknak kell tárgyalóasztal mellé ülniük. (MTI) NÉPSZABADSÁG A NASA védekezése a Challenger-ügyben Hibásnak tartja a Reagan elnök által a Challenger űrrepülőgép ka­tasztrófája okainak kivizsgálására alakított bizottság azt a módszert, ahogyan az Országos Űrhajózási Hi­vatal, a NASA illetékesei a tragédiá­val végződött rajtot engedélyezték. A bizottság vizsgálata kiderítette, hogy a különböző berendezéseket gyártó vállalatok, így a rakétát gyár­tó Morton Thiokol és az űrrepülő­gépet készítő Rockwell International szakértői egyaránt ellenezték, hogy az indításra sor kerüljön. Mindkét gyár mérnökei úgy vélekedtek, hogy az űrrepülőtéren uralkodó hideg időjárás veszélyezteti a berendezé­seket. A bizottság három napon át is­mét nyilvános ülésen hallgatta meg az érdekelteket. A NASA illetékesei tagadták, hogy a mérnökök egyér­telműen ellenezték volna a rajt en­gedélyezését, s azt mondották, hogy csak „műszaki kifogásokat” hallot­tak tőlük. (MTI) A holland parlament rakétadöntése A holland parlament péntekre vir­radóra kis szavazattöbbséggel rati­fikálta az amerikai szárnyas raké­ták hollandiai telepítésére vonatko­zó 1985. novemberi kormányhatáro­zatot. A telepítést előirányzó ame­rikai—holland megállapodást 79 képviselő szavazta meg, 70 ellenez­te. A kormányzó­­ kereszténydemokra­ták hat képviselője is a ratifikálás ellen foglalt állást. Az amerikai rakétákat 1988-ban helyezik el Hollandiában. (MTI) 1986. március 1., szombat Mitterrand és Kohl a kétoldalú kapcsolatok bővítéséről tárgyalt A francia elnök és a nyugatnémet kancellár nyilatkozatba foglalta a francia—nyugatnémet katonai együtt­működés kiterjesztését a francia had­színtér atomfegyverek alkalmazá­sára. Az egynapos párizsi csúcstalálkozó végén kiadott nyilatkozatban Fran­cois Mitterrand elnök készségét nyil­vánította azzal, hogy „rövid időhatá­ron belül tanácskozik a­­ nyugatnémet kancellárral a nyugatnémet terüle­ten elhelyezett francia hadszíntéri fegyverek esetleges bevetéséről”. Eh­hez megteremti a szükséges műszaki feltételeket — egyfajta forró divatot Párizs és Bonn között. Ugyanakkor mindkét fél leszögezte, hogy a dön­tés ebben a kérdésben osztatlan ma­rad, tehát a francia atomfegyver be­vetéséről, még a taktikai fegyverek­ről is, a francia állam kezében ma­rad egyedül. Mitterrand és Kohl elhatározta a két hadsereg operatív együttműkö­désének növelését is: közös hadgya­­korl­atok lesznek, amiben különös s­zerepet szánnak a francia gyors reagálású erőknek, közös tiszti to­vábbképző tanfolyamoknak. A közös egyverzetfejlesztési programok — harci repülőgép és harci helikopter — dolgában viszont most­ sem jutot­­ak előbbre. Mitterrand és Kohl egy másik nyi­latkozatot is kiadott, amely a külpo­­ltikai együttműködés erősítéséről s­zól. A két külügyminiszter eszerint rendszeresíti a negyedévenkénti ta­lálkozókat, és tanácskoznak minden olyan külpolitikai témáról, amely k­özös érdekű, vagy kilátást nyújt közös álláspont kialakítására. Kife­­ezték reményüket, hogy a szoros tonna Párizs külpolitikai megbeszél­és új ösztönzést ad szélesebb nyu­­gat-európai együttműködésnek is. MTI) A dán népszavazás a elfogadása m A dán szavazók a csütörtöki nép­szavazáson, ha csekély többséggel is, de támogatásukról biztosították a Közös Piac szervezeti reformját. A 74,8 százalékos részvétellel megint­ közös piaci reformok mllett döntött ott referendum hivatalos végered­­ménye szerint a szavazók 56,2 szá­zaléka mondott igent arra, hogy­ámogatja-e az EGK alapokmányá­­nak megváltoztatását. (MTI)• HÍRMAGYARAZÓNK ÍRJA A brüsszeli közös piaci hivatalno­kok fellélegezhetnek. Elhárult az utolsó akadály a nyugat-európai in­tegráció működési gépezetének bi­zonyos mértékű átalakítása előtt, s megszűnt a Közös Piac tömbjének meghaladásával fenyegető veszély. Ha most Dánia a reformok ellen voksol, az legalábbis Koppenhága erős elszigetelődését jelentette vol­na. Kútba esett volna az EGK egész reformterve, hiszen a szerződések szerint beindításához valamennyi nemzeti törvényhozás hozzájárulása szükséges. Emlékezetes: a hosszas tárgyalá­sokon kimunkált reformcsomagról tavaly decemberben állapodtak meg a tagállamok vezetői. A szervezeti reform előirányozza a belső keres­kedelmi korlátok további leépítését, a Brüsszelben székelő miniszteri ta­nács döntéshozatali rendjének mó­dosítását, s az úgynevezett Európa Parlament jogkörének kiszélesíté­sét. Januárban azonban a dán tör­vényhozás elutasította a tervezetet, ezért írtak ki népszavazást. Az el­­enzék — élükön a szo­ciáldemok­­ratákkal — attól tartott, hogy a­eform a nemzeti szuverenitás meg­­nyirbálásával járna, kiváltképp a környezetvédelemben és a munka­ügyekben. A ratifikálást szorgalma­zó kisebbségi jobb­közép kormány azzal érvelt, hogy Koppenhága el­­szigetelődése súlyosan­ érintené az ország gazdaságát. Ez­­ nem is tej­esen légből kapott, hiszen Dánia sem elhanyagolható hasznot húz a közös piaci tagságból. Az esetleges „nem”­­ kockázata nyilván erősen hatott a Referendum során. A dán polgárokat befolyá­solta az is, hogy kilenc EGK-tag­­állam a múlt héten már aláírta a reformról szóló okmányt, nem vár­va be Koppenhágát. Athén és Ró­na kivárt a dán­ népszavazásig, gy most az ő kézjegyük is rákerül­het a dokumentumra. L. Z. Manila igyekszik visszaszerezni a külföldre menekített Marcos-vagyont A Fülöp-szigetek kormánya meg­próbálja visszaszerezni azt a va­gyont, amelyet Marcos, a bukott dik­tátor külföldre juttatott. Erre az or­szág gazdasági életének fellendítése érdekében is szükség van — jelen­tette be egy amerikai televíziós há­lózatnak adott csütörtöki nyilatkoza­tában Corazón Aquino. Az elnökasszony közölte továbbá, hogy megpróbálja rávenni országa külföldi hitelezőit: engedélyezzenek jobb feltételeket a Fülöp-szigetek külső adósságainak visszafizetésére. Elmondta azt is, hogy esetleg tár­­gyalásoka­t kezd az Egyesült Álla­mokkal az országában létesített ame­rikai támaszpontok 1991 utáni fenn­maradásáról. (A támaszpontszerző­dés érvénye abban az évben jár le.) Paul Aquino, az elnökasszony ro­kona és korábbi választási kampány­­főnöke pénteken közölte: Corazón Aquino csupán egy elnöki időszakot kíván kitölteni, annak lejárta után ,vissza kíván vedleni egyszerű házi­asszonnyá”. Az amerikai képviselőház csütör­­tökön „a kongresszus megsértése” cí­mén vádemelést kezdeményezett két New York-i tőzsdei alkusz ellen, amiért azok nem voltak hajlandók felvilágosítást adni egy kongresszusi albizottságna­k. Az albizottság kérdé­sei a Marcos és felesége tulajdoná­ban lévő, mintegy 350 millió dollár értékűre becsült New York állambeli ingatlanokra vonatkoztak. Feltétele­zések szerint Marcos világszerte el­­helyezett összes vagyona elérheti a 1 milliárd dollárt is. Juan Ponce Emile hadügyi minisz­­er szóvivője pénteken Manilában bejelentette, hogy szabadon bocsát­ók Rodolfo Farinast, Laoag város polgármesterét és nyolc társát, aki­ket azza­l vádoltak, hogy összeesküd­­ék a hadügyminiszter meggyilkolá­­sára. A közismerten Marcos-párti üarinast bizonyítékok hiányában en­gedték szabadon. (MTI) S­zenzációs bejelentéssel lepte meg a­ világot Antonio Marini olasz ál­lamügyész: csütörtökön a pápaelle­nes merénylet bírósági tárgyalásán a bolgár vádlottak felmentését java­solta. Arra hivatkozott, hogy a bol­gár vádlottak, köztük az évek óta fogva tartott Szergej Antonov bű­nössége nem bizonyítható. Hozzátet­te viszont, hogy „vád alá helyezé­se jogos volt, mert nem volt alibi­je”. Az ügyész úr nyilatkozata zava­r­­a ejtő. A pápát 1981. május 13-án lőtte meg Mehmed Ali Agca, a Szent Péter-bazilika előtti téren, amit egy percig sem tagadott, s ami miatt jogerősen elítélték. Csak egy eszten­dő múltán, az olasz titkosszolgá­lat embereinek a cellájában tett lá­togatása után kezdett beszélni az úgynevezett bolgár nyomról. Tény az is, hogy ezt követően je­lent meg Clara Sterling amerikai új­ságírónő tollából a Readers Digest­­ben a „bolgár nyom” forgatókönyve, s csak azután tartóztatták le Szer­gej Antonovot, a bolgár légitársaság római irodájának­­ helyettes vezetőjét. S aki nyomon követte az esemé­nyeket, azt is észrevehette, hogy I­ario Martella vizsgálóbíró úr vi­szont csak ezután utazott az Egye­sült Államokba „tapasztalatcserére”. Ezt követte az évekig tartó vizsgá- ALIBI lat, amelyben Agca magát időnként Jézus Krisztusnak képzelve megjó­solta a világ végét. Jobban járt vol­na ugyan, ha a per és kiagyalóinak csúfos bukását jósolja meg, akkor ugyanis máris győztesnek tekinthet­né magát, míg a világ végére min­den jel szerint egy ideig még várni kell. Egy régi magyar közmondás sze­rint a hazug embert könnyebb utol­érni, mint a sánta kutyát. Ne fir­tassuk most, ki a hazug ember eb­ben az évek óta tartó szövevényes játékban. Azt azonban alighanem kockázat nélkül megállapíthatjuk, hogy sötét erők játszottak össze a nemzetközi kulisszák mögött. Olya­nok, amelyek nem kevésbé hatalma­sak az olasz maffiánál, s amelyek­nek egyetlen dolog volt a fontos: a nemzetközi közvélemény előtt lejá­ratni a Bolgár Népköztársaságot, minthogy az ő forgatókönyvük sze­rint annak titkosszolgálata szervez­te meg a merényletet, és persze a Szovjetuniót, amely ugyan a forga­tókönyv szerint az utasítást adta az akcióra. Ha a kulisszák mögötti já­ték részleteit ma még nem ismer­jük is, azt már sejthetjük, hogy a végső cél a nemzetközi kapcsolatok tartós befagyasztása lett volna, mert ez felelt meg akkor bizonyos körök hosszú távú terveinek és érdekeinek. Ment rajtuk múlott, hogy tervük sem sikerült. Különös az ügyben, hogy egy olyan kipróbált és szinte korlátlan anyagi eszközökkel és lehetőségek­kel rendelkező intézmény, mint az amerikai titkosszolgálat és olaszor­szági segítői, a 25 ezer oldal vizsgá­­ati anyagban egy icipici bizonyíté­kot sem tudtak produkálni, amely­nek alapján bűnrészességgel lehetne vádolni Szergej Antonovot. S külö­­nös az is, vajon miért kellett addig várnia Marini államügyész úrnak a bejelentéssel, amikor maga Agca vonta vissza az Antonov ellen tett korábbi terhelő vallomásait. To­vábbá, ha az ügyész úr mégis jogos­nak tartja az Antonov elleni vizs­gálatot, s azt azzal indokolja, hogy „nincs alibije”, vajon hány embert tudna előállítani csupán egyetlen olasz városból, mondjuk Rómából, azzal a váddal, hogy a pápagyilkos­ság idejére nincs alibije? Elismerem, meglehetősen frivol a kérdés, de ha már itt tartunk, mégis megkockáz­tatom: az ügyész és a vizsgálóbíró úrnak van-e alibije? No, nem a gyil­kosság órájára, hanem ... szóval, ér­ik, mire gondolok? Kanyó András

Next