Népszabadság, 1986. március (44. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
4 Zendülő rendőröket tartóztattak le Kairóban Asszad és Peresz a lázadás okairól Kairóban péntek reggel kilenc órakor összesen hat órára ismét eloldották a kijárási tilalmat, hogy a több mint tízmilliós metropolis lakossága élelmiszert vásárolhasson. A kijárási tilalmat a központi biztonsági rendőrség sorállományú embereinek szerdára kirobbant zendülése miatt vezették be. A zendülésnek a jelek szerint mélyebb oka volt annál a magyarázatnál, hogy a lázadók csak a szolgálati idő meghosszabbításának, a leszerelési segély elmaradásának hírére tódultak az utcákra gyújtogatni, rombolni és fosztogatni. Mind többen jelzik, hogy a felkelésben a gazdasági elégedetlenség és az iszlám hatás is szerepet játszott. Kairót a haderő ellenőrzi, és próbálja kifüstölni a biztonságiak ellenállási gócait. Péntekre virradóra a piramisok körüli sivatagos körzetben újult ki a lövöldözés. Szökevényeket keresnek. A pénteki Al-Ahram arról tájékoztat, hogy Mohamed El-Gindi legfőbb ügyész szerint az elfogott karhatalmiak számát most kétezer-ötszázra teszik. Ilyen vádakat fognak emelni ellenük: előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság, gyilkossági kísérlet, a köz- és magánvagyon szándékos károsítása, tüntetés, fegyverzet eltulajdonítása és engedély nélküli használata, lázadásra való bujtogatás. Az eltelt napokban — amint a lap írja — elpusztult a felső-egyiptomi Aszjutra átterjedt lázongásokban egy rendőr-kapitánysági épület, hatvan teherautó, a kapitányság lőszer- és autóalkatrész-raktára, egy csomagológyár 140 tonnányi rizskészlete, és tönkrement egy cementgyár. Ilyen részletes veszteségfelmérést Kairóban nem végeztek még. Pénteken lemondott Ahmed Rusdi belügyminiszter, Mubarak elnök Rusdi helyére Zaki Badraszjuti kormányzót nevezte ki. Rusdi alárendeltségébe tartozott a központi biztonsági rendőrség, amely szerdára virradóra fellázadt a kairói piramisoknál. Péntek délutáni jelentés szerint egyébként a nap folyamán a haderő szembeötlő jelenlétét csökkentették Kairóban, és megint megnyílt a turisták előtt a gízai piramisok vidéke. (MTI) Háfez Asszad színiad államfő csütörtökön felszólította Hoszni Mubarak egyiptomi államelnököt, hogy népe akaratának megfelelően mondja fel az izraeli—egyiptomi különbékét rögzítő Camp David-i egyezményt. A szíriai államfő az egyiptomi rendőrök lázadásáról szólva kijelentette: igazi népi felkelés jellegét viseli, és az Egyiptom szabadságát és akaratát megtörő Camp David-i alku elutasítását fejezi ki. Simon Peresz izraeli miniszterelnök csütörtökön elismerését fejezte ki az egyiptomi államelnöknek a fellázadt rendőrökkel szemben tanúsított határozottsága miatt. Peresz szerint a lázadásnak gazdasági okai vannak. Az egyiptomi elnök elleni kihívás a „békefolyamatot” veszélyezteti, mert annak folytatására Mubarak elnök személye a biztosíték — mondta. (AFP) A hadsereg ellenőrző pontja Kairóban. Libanoni muzulmán erők biztonsági tervet dolgoztak ki ( BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Nyugat-Bejrút milíciáinak és politikai erőinek vezető személyiségei csütörtök este olyan együttműködési tervet fogadtak el, amely — ha megvalósul — nemcsak a városrész biztonságát erősíti meg gyökeresen, de messzeható pozitív következményei is lehetnek. A Haladé Szocialista Párt székhelyén tartott összejövetelen részt vettek a Nemzeti Egységfrontba tömörült pártok képviselői — köztük az Amal, a HSZP, a Libanoni Kommunista Párt, a libanoni ibaathisták, a libanoni szíriai nacionalisták. Elhatározták, hogy kidolgoznak egy új „nemzeti chartát”, és egy olyan „csapásmérő erőt” hoznak létre, amelyben nemcsak az Arnail és a HSZP milicistái vesznek részt, de a legkisebb fegyveres csoportok emberei is. Feltételezhetően taktikai okoikból felajánlották a Hizbolllahhnak(Allah pártja): ennek a „csapásmérő erőnek” a 25 százalékát emberei alkossák. Pénteken a Hizbollah közölte, hogy nem kíván részt venni e „csapásmérő erőben”. Nyugat-Bejrút biztonsága felett eddig csak az Antal és a HSZP milicistái őrködtek — nem sok sikerrel. Új tényező, hogy ezentúl a biztonsági feladatokat megosztják azaz bevonják az ellenőrzésbe a hadsereg és a rendőrség fegyvereseit is. Ez nem kevesebbet jelent, mint a milíciák eddig uralkodó szerepének korlátozását — amit alátámaszt az is, hogy a megállapodás szerint Nyugat- Bejirútban bezárják a milíciák „irodáit”. Nyugat-Bejrútot hét biztonsági övezetre osztották, és bizottságokat hoztak létre olyan kérdések tanulmányozására, mint az árak ellenőrzése, az önkényesen elfoglalt lakások kiürítése, az összehangolt tájékoztatás. Ezt a tervet azon a tanácskozáson kell jóváhagyni, amely a hét végén Damaszkuszban ül össze Haddam szíriai alelnök hivatalában a libanoni pártok és milíciák vezetőinek jelenlétében. A terv politikai előnyei — katonaibiztonsági megfontolásokon túl — abban rejlenek, hogy megvalósítása esetén létrejöhet a valós együttműködés a muzulmán táboron belül, nem ideológiai alapokon, hanem a libanoni nemzeti konszenzus alapján. A Libanoni Kommunista Párt ezt régóta sürgeti. Fodor György Három palesztin szervezet összehangolja álláspontját A Jasszer Arafat vezette El-Fatah, a PFSZ legnagyobb tagszervezete, valamint a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért és a Palesztinai Kommunista Párt megállapodtak álláspontjaik összehangolásáról, hogy közösen szálljanak szembe a jordániai uralkodó egyoldalú döntésének veszélyes következményeivel — közölte csütörtökön a PFSZ szóvivője Tuniszban. Husszein jordániai király megszakította a politikai párbeszédet Arafattal a közös jordániai—palesztin kezdeményezésről a közel-keleti béke előmozdítására. A Demokratikus Front és a Palesztinai Kommunista Párt, számos más palesztin szervezethez hasonlóan, kezdettől fogva el lenezte Arafat és Husszein tárgyalásait. A PFSZ szóvivője Tuniszban az AFP francia hírügynökségnek nyilatkozva elmondotta: a három szervezet képviselői a hét elején tartott találkozójukon elhatározták: összehangolják mozgalmaik álláspontját, hogy szembeszegüljenek a jordániai magatartásból fakadó veszélyekkel, hogy útját állják a palesztinok megosztásába tett bármilyen kísérletnek, s minden olyan törekvésnek, amellyel a PFSZ képviseleti jogát akarják kétségbe vonni. A három palesztin mozgalom illetékesei — tette hozzá a szóvivő — megegyeztek abban, hogy két héten belül ismét találkoznak, és folytatják tárgyalásaikat. Jamani az olajtermelő országok együttműködését szorgalmazza Az olajtermelő országok együttműködésére szólított fel pénteki tokiói sajtóértekezletén Jamani, Szaúd- Arábia olajipari minisztere. Jamani annak a nézetének adott hangot, hogy csakis az OPEC-ben tömörült és az OPEC szervezetén kívül álló olajtermelők közötti kooperáció biztosíthatja a piaci, s — ebből kifolyólag — az árstabilitást. A sajtókonferencián — amely Jamani hivatalos japáni látogatásának záróaktusát jelentette — a miniszter a túltermelésért, s az olaj árának emiatt bekövetkezett rohamos csökkenéséért az OPEC-en kívüli olajtermelőkre, elsősorban Nagy-Britanniára igyekezett hárítani a felelősséget. Jamani szavaiból világosan kitűnt: az OPEC azt várja el, hogy a további árcsökkenés megakadályozása és a piaci stabilitás megteremtése érdekében mindenekelőtt az OPEC-en kívüli országok mérséklik kőolaj-kitermelésüket. A szaúd-arábiai olajipari miniszter megerősítette, hogy az OPEC következő tanácskozására március közepén Genfben került sor, s ezt követően — mint indítványozta — az OPEC-tagországoknak, illetve az OPEC-en kívüli államoknak kell tárgyalóasztal mellé ülniük. (MTI) NÉPSZABADSÁG A NASA védekezése a Challenger-ügyben Hibásnak tartja a Reagan elnök által a Challenger űrrepülőgép katasztrófája okainak kivizsgálására alakított bizottság azt a módszert, ahogyan az Országos Űrhajózási Hivatal, a NASA illetékesei a tragédiával végződött rajtot engedélyezték. A bizottság vizsgálata kiderítette, hogy a különböző berendezéseket gyártó vállalatok, így a rakétát gyártó Morton Thiokol és az űrrepülőgépet készítő Rockwell International szakértői egyaránt ellenezték, hogy az indításra sor kerüljön. Mindkét gyár mérnökei úgy vélekedtek, hogy az űrrepülőtéren uralkodó hideg időjárás veszélyezteti a berendezéseket. A bizottság három napon át ismét nyilvános ülésen hallgatta meg az érdekelteket. A NASA illetékesei tagadták, hogy a mérnökök egyértelműen ellenezték volna a rajt engedélyezését, s azt mondották, hogy csak „műszaki kifogásokat” hallottak tőlük. (MTI) A holland parlament rakétadöntése A holland parlament péntekre virradóra kis szavazattöbbséggel ratifikálta az amerikai szárnyas rakéták hollandiai telepítésére vonatkozó 1985. novemberi kormányhatározatot. A telepítést előirányzó amerikai—holland megállapodást 79 képviselő szavazta meg, 70 ellenezte. A kormányzó kereszténydemokraták hat képviselője is a ratifikálás ellen foglalt állást. Az amerikai rakétákat 1988-ban helyezik el Hollandiában. (MTI) 1986. március 1., szombat Mitterrand és Kohl a kétoldalú kapcsolatok bővítéséről tárgyalt A francia elnök és a nyugatnémet kancellár nyilatkozatba foglalta a francia—nyugatnémet katonai együttműködés kiterjesztését a francia hadszíntér atomfegyverek alkalmazására. Az egynapos párizsi csúcstalálkozó végén kiadott nyilatkozatban Francois Mitterrand elnök készségét nyilvánította azzal, hogy „rövid időhatáron belül tanácskozik a nyugatnémet kancellárral a nyugatnémet területen elhelyezett francia hadszíntéri fegyverek esetleges bevetéséről”. Ehhez megteremti a szükséges műszaki feltételeket — egyfajta forró divatot Párizs és Bonn között. Ugyanakkor mindkét fél leszögezte, hogy a döntés ebben a kérdésben osztatlan marad, tehát a francia atomfegyver bevetéséről, még a taktikai fegyverekről is, a francia állam kezében marad egyedül. Mitterrand és Kohl elhatározta a két hadsereg operatív együttműködésének növelését is: közös hadgyakorlatok lesznek, amiben különös szerepet szánnak a francia gyors reagálású erőknek, közös tiszti továbbképző tanfolyamoknak. A közös egyverzetfejlesztési programok — harci repülőgép és harci helikopter — dolgában viszont most sem jutotak előbbre. Mitterrand és Kohl egy másik nyilatkozatot is kiadott, amely a külpoltikai együttműködés erősítéséről szól. A két külügyminiszter eszerint rendszeresíti a negyedévenkénti találkozókat, és tanácskoznak minden olyan külpolitikai témáról, amely közös érdekű, vagy kilátást nyújt közös álláspont kialakítására. Kifeezték reményüket, hogy a szoros tonna Párizs külpolitikai megbeszélés új ösztönzést ad szélesebb nyugat-európai együttműködésnek is. MTI) A dán népszavazás a elfogadása m A dán szavazók a csütörtöki népszavazáson, ha csekély többséggel is, de támogatásukról biztosították a Közös Piac szervezeti reformját. A 74,8 százalékos részvétellel megint közös piaci reformok mllett döntött ott referendum hivatalos végeredménye szerint a szavazók 56,2 százaléka mondott igent arra, hogyámogatja-e az EGK alapokmányának megváltoztatását. (MTI)• HÍRMAGYARAZÓNK ÍRJA A brüsszeli közös piaci hivatalnokok fellélegezhetnek. Elhárult az utolsó akadály a nyugat-európai integráció működési gépezetének bizonyos mértékű átalakítása előtt, s megszűnt a Közös Piac tömbjének meghaladásával fenyegető veszély. Ha most Dánia a reformok ellen voksol, az legalábbis Koppenhága erős elszigetelődését jelentette volna. Kútba esett volna az EGK egész reformterve, hiszen a szerződések szerint beindításához valamennyi nemzeti törvényhozás hozzájárulása szükséges. Emlékezetes: a hosszas tárgyalásokon kimunkált reformcsomagról tavaly decemberben állapodtak meg a tagállamok vezetői. A szervezeti reform előirányozza a belső kereskedelmi korlátok további leépítését, a Brüsszelben székelő miniszteri tanács döntéshozatali rendjének módosítását, s az úgynevezett Európa Parlament jogkörének kiszélesítését. Januárban azonban a dán törvényhozás elutasította a tervezetet, ezért írtak ki népszavazást. Az elenzék — élükön a szociáldemokratákkal — attól tartott, hogy aeform a nemzeti szuverenitás megnyirbálásával járna, kiváltképp a környezetvédelemben és a munkaügyekben. A ratifikálást szorgalmazó kisebbségi jobbközép kormány azzal érvelt, hogy Koppenhága elszigetelődése súlyosan érintené az ország gazdaságát. Ez nem is tejesen légből kapott, hiszen Dánia sem elhanyagolható hasznot húz a közös piaci tagságból. Az esetleges „nem” kockázata nyilván erősen hatott a Referendum során. A dán polgárokat befolyásolta az is, hogy kilenc EGK-tagállam a múlt héten már aláírta a reformról szóló okmányt, nem várva be Koppenhágát. Athén és Róna kivárt a dán népszavazásig, gy most az ő kézjegyük is rákerülhet a dokumentumra. L. Z. Manila igyekszik visszaszerezni a külföldre menekített Marcos-vagyont A Fülöp-szigetek kormánya megpróbálja visszaszerezni azt a vagyont, amelyet Marcos, a bukott diktátor külföldre juttatott. Erre az ország gazdasági életének fellendítése érdekében is szükség van — jelentette be egy amerikai televíziós hálózatnak adott csütörtöki nyilatkozatában Corazón Aquino. Az elnökasszony közölte továbbá, hogy megpróbálja rávenni országa külföldi hitelezőit: engedélyezzenek jobb feltételeket a Fülöp-szigetek külső adósságainak visszafizetésére. Elmondta azt is, hogy esetleg tárgyalásokat kezd az Egyesült Államokkal az országában létesített amerikai támaszpontok 1991 utáni fennmaradásáról. (A támaszpontszerződés érvénye abban az évben jár le.) Paul Aquino, az elnökasszony rokona és korábbi választási kampányfőnöke pénteken közölte: Corazón Aquino csupán egy elnöki időszakot kíván kitölteni, annak lejárta után ,vissza kíván vedleni egyszerű háziasszonnyá”. Az amerikai képviselőház csütörtökön „a kongresszus megsértése” címén vádemelést kezdeményezett két New York-i tőzsdei alkusz ellen, amiért azok nem voltak hajlandók felvilágosítást adni egy kongresszusi albizottságnak. Az albizottság kérdései a Marcos és felesége tulajdonában lévő, mintegy 350 millió dollár értékűre becsült New York állambeli ingatlanokra vonatkoztak. Feltételezések szerint Marcos világszerte elhelyezett összes vagyona elérheti a 1 milliárd dollárt is. Juan Ponce Emile hadügyi miniszer szóvivője pénteken Manilában bejelentette, hogy szabadon bocsátók Rodolfo Farinast, Laoag város polgármesterét és nyolc társát, akiket azzal vádoltak, hogy összeesküdék a hadügyminiszter meggyilkolására. A közismerten Marcos-párti üarinast bizonyítékok hiányában engedték szabadon. (MTI) Szenzációs bejelentéssel lepte meg a világot Antonio Marini olasz államügyész: csütörtökön a pápaellenes merénylet bírósági tárgyalásán a bolgár vádlottak felmentését javasolta. Arra hivatkozott, hogy a bolgár vádlottak, köztük az évek óta fogva tartott Szergej Antonov bűnössége nem bizonyítható. Hozzátette viszont, hogy „vád alá helyezése jogos volt, mert nem volt alibije”. Az ügyész úr nyilatkozata zavara ejtő. A pápát 1981. május 13-án lőtte meg Mehmed Ali Agca, a Szent Péter-bazilika előtti téren, amit egy percig sem tagadott, s ami miatt jogerősen elítélték. Csak egy esztendő múltán, az olasz titkosszolgálat embereinek a cellájában tett látogatása után kezdett beszélni az úgynevezett bolgár nyomról. Tény az is, hogy ezt követően jelent meg Clara Sterling amerikai újságírónő tollából a Readers Digestben a „bolgár nyom” forgatókönyve, s csak azután tartóztatták le Szergej Antonovot, a bolgár légitársaság római irodájának helyettes vezetőjét. S aki nyomon követte az eseményeket, azt is észrevehette, hogy Iario Martella vizsgálóbíró úr viszont csak ezután utazott az Egyesült Államokba „tapasztalatcserére”. Ezt követte az évekig tartó vizsgá- ALIBI lat, amelyben Agca magát időnként Jézus Krisztusnak képzelve megjósolta a világ végét. Jobban járt volna ugyan, ha a per és kiagyalóinak csúfos bukását jósolja meg, akkor ugyanis máris győztesnek tekinthetné magát, míg a világ végére minden jel szerint egy ideig még várni kell. Egy régi magyar közmondás szerint a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Ne firtassuk most, ki a hazug ember ebben az évek óta tartó szövevényes játékban. Azt azonban alighanem kockázat nélkül megállapíthatjuk, hogy sötét erők játszottak össze a nemzetközi kulisszák mögött. Olyanok, amelyek nem kevésbé hatalmasak az olasz maffiánál, s amelyeknek egyetlen dolog volt a fontos: a nemzetközi közvélemény előtt lejáratni a Bolgár Népköztársaságot, minthogy az ő forgatókönyvük szerint annak titkosszolgálata szervezte meg a merényletet, és persze a Szovjetuniót, amely ugyan a forgatókönyv szerint az utasítást adta az akcióra. Ha a kulisszák mögötti játék részleteit ma még nem ismerjük is, azt már sejthetjük, hogy a végső cél a nemzetközi kapcsolatok tartós befagyasztása lett volna, mert ez felelt meg akkor bizonyos körök hosszú távú terveinek és érdekeinek. Ment rajtuk múlott, hogy tervük sem sikerült. Különös az ügyben, hogy egy olyan kipróbált és szinte korlátlan anyagi eszközökkel és lehetőségekkel rendelkező intézmény, mint az amerikai titkosszolgálat és olaszországi segítői, a 25 ezer oldal vizsgáati anyagban egy icipici bizonyítékot sem tudtak produkálni, amelynek alapján bűnrészességgel lehetne vádolni Szergej Antonovot. S különös az is, vajon miért kellett addig várnia Marini államügyész úrnak a bejelentéssel, amikor maga Agca vonta vissza az Antonov ellen tett korábbi terhelő vallomásait. Továbbá, ha az ügyész úr mégis jogosnak tartja az Antonov elleni vizsgálatot, s azt azzal indokolja, hogy „nincs alibije”, vajon hány embert tudna előállítani csupán egyetlen olasz városból, mondjuk Rómából, azzal a váddal, hogy a pápagyilkosság idejére nincs alibije? Elismerem, meglehetősen frivol a kérdés, de ha már itt tartunk, mégis megkockáztatom: az ügyész és a vizsgálóbíró úrnak van-e alibije? No, nem a gyilkosság órájára, hanem ... szóval, érik, mire gondolok? Kanyó András