Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

OTTHON • SZABADIDŐ ÉLETMÓD! Udvariasság VI. KÉT HÉTTEL EZELŐTT arról volt szó e helyen, hogy miként viselkedik az udva­rias ember a gyengébb nem­mel, az idősebbekkel, a kis­gyereket cipelőkkel ajtónál, kapunál, ki- és bemenetelkor. Egyértelmű volt, hogy kit il­let meg ilyen alkalmakkor az elsőség. Nos, azért van kivé­tel, amely erősíti a szabályt: ez pedig akkor érvényes, ha éttermet, vendéglőt, vagy ha­sonló „intézményt” keresünk fel. Ilyen helyeken az elsőség a bemenetelkor az erősebb nemé, a lovagé, a kísérőé. Nem azért, ahogyan ezt vic­cesen ki szokták fejteni, hogy ő kapja az első pofont (vad­nyugati változatban az első golyót), hanem a legkézenfek­vőbb északok miatt. Az első­nek belépőnek kell ugyanis — ha az időjárás olyan öltözé­ket kényszerít ránk, hogy at­tól hosszabb fedél alatti tar­tózkodáskor meg kell szaba­dulnunk — megkeresni a ru­határt (ott lesegíteni a­ társa­ságunkban lévőkről a ruha­tárba szánt holmit), kiválasz­tani azt az asztalt, amelynél helyet kívánnak foglalni és ha ez megtörtént (igaz, ez már nem a bevonulási elsőbbség­gel függ össze szorosan), meg­várni, amíg a kíséretünkben lévő hölgy leül. Aztán tárgya­lunk a pincérrel, a felszolgá­lóval. Tehát, ilyen esetekben az általánostól eltérő fordított sorrend a kötelező. Az előbbi megállapításhoz azonnal hoz­zá kell fűzni, hogy a sorrend távozáskor már az általános­nak megfelelő, tehát a höl­gyet, az idősebbet kell előre­­engedni. (NEM TARTOZIK szorosan a témához, ezért került zá­rójelbe: ahol ruhatár van, ott ne kísérletezzünk azzal, hogy a lekívánkozó felsőruházatot nem oda adjuk megőrzésre, hanem az asztalnál vagy a szomszéd asztalnál lévő üres széket nevezzük ki ruhatár­nak. Ez kényelmetlen nekünk is, és gondolt okoz esetleg a felszolgálónak is. Általában, ahol ruhatár van, ott ne tró­noljunk a széken nagykabát­ban, mert ez nemcsak az egészségünknek árthat meg [ránk melegszik a gönc], de mint megoldás is eléggé ké­nyelmetlen.) E kitérő után visszatérek az eredeti témához, s megint egy, a szabályok alóli kivételt em­lítek. Az ut­cán — általános szabály — a­ nő, az idősebb bal oldalán haladunk. Mint már írtam volt, ez az általá­nos szabály, amelyet azonban nem szabad viselkedési dog­maként kezelni, rugalmasan kell alkalmazkodni a minden­kori szituációhoz, a körülmé­nyekhez. NEM RITKA, a gyalogjáró olyan keskeny, hogy két em­ber éppen csak elfér rajta egymás mellett. Aki a szélén halad, az ijedezhet — ha ije­dős —, az úttesten zajló for­galomtól — gyakran sajnos nem is alaptalanul —, ezért ilyenkor indokolt és szüksé­ges a helycsere. Az általános szabállyal ellentétben ilyen­kor a már említettek: nők, kisgyerekesek, idősek kerülje­nek a házfal felőli oldalra, ha úgy tetszik, az óvottabb, a biztonságosabb sávba. Mert igaz, hogy a szabályok mást írnak elő általában, ez azon­ban nem zárja ki, hogy adott esetben attól eltérően, a szük­ségnek megfelelően cseleked­jünk. Még mindig ennél a téma­körnél maradva: kiadós zá­por vagy a havat olvasató só­zás után az úttesten felgyü­lemlik a latyak. Aki kocsiban ül, az csak konstatálja, hogy miként spriccel a kerék nyo­mán a gyalogjáróra , és a gyalog­járókra — a foltot ha­gyó lé. Aki azonban gyalogol, az szenvedő alanya a nem kí­vánatos vízzuhatagnak. Igaz ugyan, hogy az effajta „szö­kőkutak” a férfi ruháján is patyolatot kívánó foltokat hagynak — ugyanúgy, mint azokén, akiknek balján kel­lene haladnunk —, de az ud­variasság megköveteli, hogy az erősebb nem vállalja ezt a „veszélyt”. Vannak azok között, akik­kel szembeni udvarias visel­kedést írott és íratl­an szabá­lyok írják elő, akiknek mély­ség- vagy tériszonyuk van. Ilyen­ esetben ne ragaszkod­junk mereven a már említett szabályhoz, és teszem föl, hí­don át gyalogolva ne kény­­szerítsük partnerünket a kor­lát melletti haladásra, hiszen i­lyen esetben ez számár­a na­gyobb drukkal jár, mint az érettségi tétel kihúzása előtti pillanat. És ez a felesleges, ép­pen ezért elkerülhető izgalom tartós is maradhat, ami nem kifejezetten használ az embe­ri kapcsolatoknak. Ilyen eset­ben is legyünk megértőek, és az elsődleges nem az előírt szabály megtartása legyen, hanem a partner megóvása a számára kínszenvedést jelen­tő korlát melletti menetelés­től. S ha ilyenkor erősebben csimpaszkodik belénk az ol­dalunkon haladó, gúnyos megjegyzésekkel — nem kell félni, nem szálkod le a híd, ne félj, nem esel át a korlá­ton — ne tegyü­k számára ne­hezebbé a szituációt. RITKÁBB JELENSÉG, de néhány szót ez is megérde­mel: előfordul, hogy akinek a jobb oldalunkon kellene ha­ladnia, nem jól hall a bal fü­lére. Ez galibát okoz a kom­munikációban. Ilyenkor ugyan­is két eset lehetséges: vagy kitesszük magunkat annak, hogy a partner csak a felét hallja annak, amit közölni szeretnénk vele, vagy pedig olyan hangossá válik a cseve­gés, hogy mondanivalónknak a­zok is a­kara­talan fülitannúi is lesznek, akiknek semmi köze az elhangzott közlésekhez. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor is át kell hágni­ az általános sza­bályt, s kerüljön­ a bali olda­lunkra az, akinek az előbb említett fülén a hallás gondot okoz. Persze, igaz ez a fordí­tott esetben is: ha annak okoz gondot az elhangzottak megértése — hallási fogyaté­kosságok miatt —, akinek az illető bal oldalán voln­a a he­lye; a helycsere ilyenkor is indokolt. BÓKÁS SÁNDOR Cipzár bevarrása Ha elromlik egy cipzár, óva­tosan fejtsük ki a helyéről, fi­gyeljük meg, hogyan volt be­varrva. A helyét tisztítsuk meg a fonalmaradékoktól, mi­előtt munkához kezdünk. Ha új ruhába varrjuk, készítsük elő a helyét. Az eltisztázott és szétvasalt oldalvarrásba férceljük be a cipzár egyik szárát, majd gé­peljük be (1. ábra). A bal ol­dali szárát kissé beljebb tűz­zük, majd férceljük kis előál­lót hagyva (2. ábra), a férc nyomán gépeljük be azt is. A 3. ábra mutatja a kész, be­varrt cipzárat. Kézzel is varr­hatjuk a gépöltést utánzó szár­­öltéssel. Ha nem fut jól a cipzár, húz­zunk rajta többször végig nyi­tott állapotban száraz szap­pant. VILLÁNYI ZSUZSA Mindig időszerű téma Már bezárt az a divatbemu­tatóval színesített­­ kiállítás, amely „Az ismerkedéstől a fészekrakásig” jelszóval kí­vánt segítséget nyújtani a há­zasságra készülőknek. S félő, hogy nem is minden érdekelt tudott ellátogatni a budavári Hilton Szállóba, hogy megte­kintse a gazdag környezet gazdag (talán túlságosan is gazdag) látnivalóit. Tizennyolc részvevője volt az Esküvő ’86 rendezvénynek. Állami válla­latok, szövetkezetek, magán­cégek vetélkedtek (még egy országos számítógépes társke­reső gmk is!), hogy előkészít­sék, segítsék a cél elérését, a felejthetetlenül fényes (és költséges) esküvőt. A megnyitó sajtótájékozta­tót zúgó fejjel hagyta el , aki végignézte a lakodalmas torták, asztaldíszítő csokrok, nászajándéknak ajánlott dísz­tárgyak és konyhafelszerelé­­sek sorát, aki végig bírta ül­ni a látnivalókat, a népi ere­detű Hidegkúti lakodalmas játéktól a csipkefüggöny-ha­bos menyasszonyi ruhákon át egészen a válogatás nélkül felvonultatott ruha-, sportöl­tözék-, hálóing-, fürdőruha­­sorozatig. Ez utóbbiaknak va­lóban jó hasznát veheti min­denki, akár nászútra viszi magával, akár csak a ruhatá­rát gyarapítja vele. Hazatérve azután mér nyu­­godtabban lehetett áttekinteni a kiállítók asztalairól össze­gyűjtött prospektushalmocs­­kát. Ezekben valóban sok a hasznos információ. Például a Mártóurs utazási iroda pros­pektusából olcsó utak között is lehet válogatni, amelyek akár nászútnak is megfelel­nek. A fővárosi és a szövet­kezeti nyomdai kínálat az es­küvői értesítéseken, meghívó­kon túl más nyomtatványok készítésére is készen van, és a videofilmek, fotók sem csak az ifjú párt és a násznépet alkalmasak ábrázolni. Virág­gal díszített luxusautók mel­lett hétköznapokra hétközna­pibb járművek is bérelhetők, és a felkínált két- és négy­lovas hintákat a magánvállal­kozó másoknak is rendelke­zésére bocsátja megfelelő dí­jazásért. A „márkás” éksze­rek választéka szélesebb, mint a „kísérőgyűrűké”, amit va­lamilyen régi illemszabály szerint a jegygyűrűhöz kell(?) mellékelni. És ékszert ritkán vásárol az ifjú pár. Meg kell azonban említeni, hogy a Vasedény Bolt Válla­lat az 1986-ban házasságot kötő 35 éven aluli fiataloknak 20 százalék engedménnyel kí­nálja háztartási cikkeit (tőkés importból származó áruk ki­vételével!). Érdemes továbbá megjegyezni a Fővárosi Csa­ládi és Társadalmi Ünnepeket Rendező Intézet, a Família nevét, amelynek munkatársa az anyakönyvi hivatalokban is megtalálható, minden csa­ládi esemény ünnepélyes le­bonyolítását vállalja. És tud­nivaló, hogy a Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalatnál, amelynek Márka ruhakölcsön­­ző szolgálata minden nagyobb városban kínálja az esküvői ruhákat menyasszonynak és vőlegénynek, koszorúslánynak, örömanyának és örömapának, mindazok névsora megtalál­ható, akik az esküvő ünnepé­lyes lebonyolításában szolgál­tatásaikkal a kívánságra részt vesznek. PATAKI MÁRIA Erdei Katalin fényképein a Jelmezkölcsönző Vállalat né­hány fejdíszét és a Sasad Kertészeti Mgtsz néhány es­küvői csokrát azzal a meg­jegyzéssel mutatjuk be, hogy ezeket a gyakorlatban egy­mással összehangoltan kell (kellene) kiválasztani és vi­selni. A falra akasztott képek, TM fényképek — amelyek szá­munkra fontos emlékek is — kellemes színfolttal gazdagít­hatják a szobát (1. rajz). Sok szép alakú keret kapha­tó, de házilag is megpróbálha­tunk hasonlókat készíteni. A fontos, hogy a darabokat pre­cízen, odaadó figyelemmel il­lesszük össze, és a felületke­zelés helyes megválasztásával alakítsuk igazán széppé a kész alkotást. A barkácsüzletekben kapha­tó gyalult, simára megmunkált fenyőlécek közül választhatunk egyszerű keresztmetszetű kép­keretlécet vagy profilgyaluval kialakított díszesebb kivitelt. Otthon tetszőleges méretűre vágjuk, és a fűrészelt éleket dörzspapírral megcsiszolgatjuk. A keretdarabokat összeerősít­hetjük úgy is, hogy a két pár­huzamos hosszél közrezárja a két rövidebb darabot (egyszerű keresztmetszet esetén), vagy úgy is,­ hogy a két merőleges darab gérbe vágva (45 fokot bezárva) találkozzon (2. ábra). Mindkét összeépítési formá­nál a vágott élre merőlegesen tiplizzük össze a felületeket. Kis átmérőjű, 6 mm-es tiplit használjunk. Amennyiben szükséges, dörzsvászonnal le­het még kisebbre csiszolni. A­ darabok összeenyvezéséhez porenyvet vagy Araldit nevű, kétkomponensű ragasztót hasz­náljunk. A keret hátoldalába csavarozzunk kisméretű kép­akasztó karikát. Döntsük el, milyen színű le­gyen a képkeret, és a felület­kezelési módok melyikét alkal­mazzuk. Ha festett keretet sze­retnénk, válasszuk a Szupralin nevű festéket, amelynek nagy előnye, hogy a zománcfesték is és az alapozó is vízzel oldható. A festéshez nincs szükség hí­gítóra. Ha azt akarjuk, hogy látszódjon a fafelület, díszla­­zúrral kenjük be. A díszlazúr 12-féle színben kapható, imp­regnáló felületkezelő anyag, amely a fa dekoratív hatását fokozhatja. Bármelyik színár­nyalatot választjuk, hangsú­lyozza a fa erezetét, kiemeli a természetes anyag szépségét. Antik hatású lesz a képke­ret, ha a faanyagot Kosinol ne­vű lakkal kenjük be. A négy­féle színben kapható lakk víz­zel oldható, és az egészségre teljesen ártalmatlan. Ha csak két rétegben hordjuk fel, se­lyemfényű, ha három réteg­ben, teljes fényű felületet ka­punk. A viaszpáccal készülő keret a legmunkaigényesebb, de megéri a fáradozást, mert ez a régi fényezési eljárás tompa fé­nyű, selymes csillogást biztosít a fának. A viaszpác, az úgyne­vezett artipác, szép, tüzes szí­nű. Mélyebben szívódik a fá­ba az anyag — és ezáltal söté­­tebb színű lesz —, ha a pác­oldatba kevés szalmiákszeszt is teszünk. A keretet vízszinte­sen fektetve hordjuk fel a fes­téket, a pácot vagy a lázárt. Két-három óra száradás után újból átkenhetjük. Kisméretű képkeret esetén elég, ha 2 mm-es üveget hasz­nálunk (fél négyzetméterig). A képet két réteg üveg közé he­lyezzük, és üvegező „stifnivel” (háromszög alakú vaslemezke) óvatosan kalapálva rögzítjük a kerethez. A. HÉDERVÁRI ZITA Képkeretezés Még mindig: zöldborsó Késnek a primőrök. Hasz­náljuk ki az olcsó kínálatot. A mélyhűtött zöldborsó még min­dig leszállított áron kapható. MAJONÉZES SALÁTA Hozzávalók: csomag mirelit zöldborsó, doboz mélyhűtött majonéz, pohár kefir (vagy tejföl), csomag metélőhagyma, só, bors ízlés szerint. Keverjük a nagyon kevés sós vízben megpárolt és le­szűrt zöldborsót a felengedett, kefirrel elkevert, ízesített ma­jonézhez. Hintsük meg: az ap­róra vágott metélőhagymávaL ZÖLDBORSÓS CSIRKE Hozzávalóik: kisebb csirke, két evőkanál olaj, egy fej hagyma, só, bors, pirospapri­ka­, evőkanálnyi liszt, csomag zöldpetrezselyem, két csomag mirelit zöldborsó. A feldarabolt csirkéből ké­szítsünk az olajjal­ és a hagy­mával szokásos módon pörköl­tet. Amikor a hús már puha, süssük zsírjára, hintsük meg liszttel, adjuk hozzá a fagyott zöldborsót, és forraljuk együtt rövid ideig. Tálaláskor hint­sük meg bőven aprított zöld­petrezselyemmel. FŐZELÉKPÁSTÉTEM Hozzávalók: csomag mirelit leveles vajastészta, csomag mirelit zöldborsó, 25 deka sár­garépa, 25 deka karalábé (ez is lehet darabolt, mélyhűtött!), só, evőkanálnyit liszt, pohár tejföl, fél citrom leve, három­ tojás, kevés cayennebors és — ha van — menta. A felengedett tésztát nyújt­suk vékonyra, tegyük 30X30 cm átmérőjű tepsibe, hogy a szélét felhajthassuk. Az alját szurkoljuk meg, hintsünk rá kevés finomra, vágott, elmor­zsolt mentalevelet. Erre rak­juk a külön-külön puhára fő­zött főzelékeket, öntsük le a tejföl, a tojás és a citromlé sóval, cayen­ne borssal ízesített kabarékával. Takarjuk le la­zán alufólia lappal, tegyük előmelegített, közepesnél me­legebb sütőbe, és süssük 30 percig lefedve, majd 15 per­cig fedetlenül. ZÖLDBORSÚFELFÚJT Hozzávalók: két csomag mi­relit zöldborsó, fél citrom le­ve­ só, púpozott evőkanálnyi margarin, csapott evőkanálnyi liszt, négy deci tej, 10 deka Pannónia sajt. A megmelegített margarin­ban keverjük el a­ lisztet, majd anélkül, hogy megpirí­tanánk, engedjük fel a tejjel, forraljuk össze, majd kever­jük hozzá a megreszel­t saj­tot. Tegyük zsiradékkal ki­kent, hőálló tálba a kevés sós, vízben megfőzött, leszűrt zöldborsót, öntsük le a sajtos mártással, és előmelegített, forró sütőben süssük át 30— 40 perc alatt. Foltokról Bútor felületéről sok karco­lást el lehet tüntetni. Ha vilá­gos a politúr, félbevágott mo­gyoróval kell bedörzsölni, ha sötét, félbevágott dióval. Ezt követően a gyümölcs olajtar­talmát puha ruhával ajánla­tos szétdörzsölni. * Az étkezőasztalról só és ét­olaj keverékével dörzsölve tüntethetjük el a cseppek okozta foltokat. * Padló és fali csempe foltjait ecetes vízzel lehet eltávolítani, ezek ugyanis vízkőfoltok. * Ha a sok nézegetéstől foltos lesz egy fénykép, spirituszba mártott vattával tisztogathat­juk meg. Ne csak a foltokat dörzsöljük, töröljük át az egész képet.

Next