Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

1986. április 1., kedd A VSZ Politikai Tanácskozó Testülete Budapesten tartja soron következő ülését Mihail Gorbacsov részt vesz a találkozón - Moszkvai sajtótájékoztató ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A szocialista országok közötti kap­csolatokról, nemzetközi ügyekről nyilatkozott Vagyim Loginov szovjet külügyminiszter-helyettes Moszkvá­ban dolgozó magyar tudósítóknak, s válaszolt kérdéseikre. Kiemelve a szocialista közösség egyeztetett békepolitikáját, arról be­szélt, hogy nemcsak céljaik azono­sak, hanem tettekben is megnyilvá­nul egységük az átfogó leszerelési kezdeményezések megvalósítása so­rán. Utalt rá, hogy a legújabb szov­jet nukleáris leszerelési program kialakítását segítette a szocialista országok közötti eszmecsere. Mint mondta, a háborús veszély csökken­tését szolgáló kezdeményezéseket minden bizonnyal továbbfejleszti majd a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének következő, Budapesten megtartandó soros ülése, amelyen részt vesz Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára. Beszélt arról is, milyen fontos a szocialis­ta országok egységének állandó erő­sítése, figyelembe véve a tőkés or­szágok, elsősorban az Egyesült Ál­lamok szelektív külpolitikai maga­tartását. Szólt Loginov a szovjet­­magyar testvéri kapcsolatokról is, s mint mondta, a Szovjetunióban min­den szocialista ország, így Magyar­­ország tapasztalatait nagy érdeklő­déssel tanulmányozzák, e tapasztala­tok átvételében minden ország sajá­tosságait is figyelembe kell venni. A Népszabadság tudósítójának a szovjet—kínai viszonyra vonatko­zó kérdése kapcsán Vagyim Logi­nov elmondta, pozitív irányú, de nem elég intenzív a kapcsolatok fej­lődése. Nemrég tartották a szovjet —kínai gazdasági vegyes bizottság ü­lését, rögzítették, hogy 1985-ben hatvan százalékkal nőtt az árufor­galom az előző évihez képest, és az idén további bővülés várható. A Szovjetunió részt vesz kínai üze­mek rekonstrukciójában, új ipari objektumokat épít. A kulturális és a sportkapcsolatok is élénkülnek, igaz, nem nagy számban, de diáko­kat, oktatókat cserél a két ország. A leszerelés kérdéseiben a Szov­jetunió és Kína véleménye számos ponton egybeesik, de a két ország politikai viszonyát egészében véve nehézségek jellemzik. A két ország politikai konzultatív tanácskozásain igen csekély mértékű a haladás. A Szovjetunió egyértelmű álláspontot képvisel: nem hajlandó megállapo­dást kötni harmadik ország rová­sára, legyen itt szó Mongóliáról, Vietnamról, Afganisztánról — mu­tatott rá Loginov. Véres terrorsorozat az indiai Pandzsábban Elszabadult a pokol hét végén Pandzsáb indiai szövetségi állam­ban: két körzetben történtek véres tömeggyilkosságok. A merényleteket két terrorcsoport vállalta magára. Az indiai központi kormányzat vasár­nap újabb félkatonai alakulatokat vezényelt a pandzsábi állami vezetés keze alá. Hat motorkerékpáros terrorista péntek reggel Ludhiana város köz­pontjában tizennégy embert mészá­rolt le, két helyen is sortüzet zúdít­va a békés járókelőkre. A merényle­tek elleni tiltakozásul Pandzsáb, Ha­­rijána és Himácsal Pradesh állam­ban általános munkabeszüntetést szerveztek a politikai pártok szom­batra. A felháborodás hullámai el sem csitulhattak, amikor szombat este Nikobar város közelében terro­risták három faluban gyilkoltak. Hi­vatalos közlések szerint nyolcan vesztették életüket, sajtójelentések azonban húsz áldozatról tudnak. Az ártatlan emberek életét kioltó tömeggyilkosságok nyomán a helyzet robbanásig feszült. A hadseregnél készenlétet rendeltek el, tíz város áll kijárási tilalom alatt, az állami határokon külön intézkedéseket fo­ganatosítottak a külföldről beszivár­gó terroristák elfogására. A mindennapossá vált pandzsábi terrormerényletek kapcsán Radzsiv Gandhi indiai kormányfő szombaton kijelentette, hogy a határ menti te­rületen uralkodó feszült helyzet az egész országot gyengíti, következés­képpen az erőszak elleni nemzeti összefogás a jelen pillanatban külö­nösen fontos. Megítélése szerint a széthúzás és bomlasztás mögött bel­ső és külső erők egyaránt állnak, az utóbbiak azért, mert nem tetszik nekik India független politikája, a fejlődő országok körében elfoglalt helye. (MTI) Ortega élesen elítélte az amerikai szenátus döntését a kontrák segélyezéséről — Nicaraguának joga van füg­getlensége megvédéséhez — hang­súlyozta Manaugában tartott sajtó­­értekezletén Daniel Ortega nicara­­guai államifő. Ortega az utóbbi na­pok eseményeit értékelve figyel­meztetett arra, hogy ha a Nicara­gua elleni fegyveres agresszióba amerikai szakértőket vonnak be, rájuk is ugyanolyan sors vár, mint az ellenforradalmárokra. Daniel Ortega a közép-amerikai konfliktus vietnamizálásaként érté­kelte azt, hogy az amerikai szená­tus — ha némilleg módosított for­mában is — megszavazta az ellen­forradalmároknak szánt százmillió dolláros segélyt. A nicaraguai el­nök leszögezte, hogy a szenátusi szavazás eredménye jelentősen hát­ráltatja a Contadora-csoport és a csoportot támogató latin-amerikai országoknak a válság békés rende­zését szolgáló erőfeszítéseit. Kérdésekre válaszolva Ortega el­mondta, hogy a sandinista hadse­reg által felszámolt ellenforradal­mi támaszpontok Nicaraguában vol­tak. (MTI) Amerikai katonai helikopter a nicaraguai—hondurasi határon. NÉPSZABADSÁG Szovjet nyilatkozat Rómában A Szovjetunió római nagykövetsé­ge nyilatkozatot juttatott el az olasz külügyminisztériumhoz az olasz kor­mánynak azzal a döntésével kapcso­latban, amely lehetővé teszi itáliai vállalatok részvételét az amerikai űr­fegyverkezési programban. A döntés ellentétes az olasz kor­mány kijelentéseivel, hogy kész köz­reműködni a fegyverkezési hajsza megfékezésében, a szetml­eni állás szintjének csökkentésében, s kész se­gíteni az atom- és űrfegyverzetről Genfben folyó szovjet—amerikai tár­gyalások eredményes befejezését. A jelenlegi nemzetközi helyzet erőfe­szítéseket követel az államoktól, hogy megakadályozzák a fegyverkezési hajsza kiterjedését a világűrre — hangsúlyozza a római szovjet nagy­­követség nyilatkozata. (MTI) Amnesztia Ádenban Részleges amnesztiát hirdetett meg szombaton Ádenban Haidar Abu-Bakr Attasz, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztáraság államfője mindazok számára, akiket a januári hatalmi konfliktus után börtönöztek be. Az amnesztia kiterjed azokra is, akiket fegyverrel a kézben tartóz­tattak le, de a vezetés két irányzata közötti harcokban nem vettek részt tevőlegesen. A kegyelmi intézkedés vonatkozik a január 24-én hatalmától megfosz­tott Ali Nasszer Mohammed volt el­nök belföldön és külföldön levő hí­veire is. A rendelet ily módon lehe­tőséget teremt sok — főként Etiópiá­ba — emigrált dél-jemeni állampol­gár hazatérésére. (MTI) Növekvő a feszültség Észak-Írországban A brit kormány betiltotta azt a nagyszabású ünnepi felvonulást, ame­lyet az észak-írországi Portadown városának protestáns lakossága tar­tott volna hétfőn. Kisebb felvonulásra mégis sor ke­rült, a rendőrség gumilövedékeket lőtt a tüntetők közé hétfőn. Három tüntető és tíz rendőr, közülük egy súlyosan, megsebesült. A portadowni parádé a hagyomá­nyos nyári protestáns ünnepek kez­detét jelzi, ám a helyi biztonsági szervek értesülései szerint a feleke­zet szélsőségesei az eseményt erősza­kos cselekmények végrehajtására ké­szültek felhasználni, s ennek nyo­mán zavargásokat kívántak szítani az országrész többi településén is. A protestánsok újfent az emlékezetes, tavaly novemberi angol—ír megálla­podás ellen tiltakoztak volna. (MTI) Washington újabb akciókkal fenyegeti Líbiát Az Al-Ahram szerint a Fehér Ház közös támadásra akarta rábírni Kairót Az Egyesült Államok a jövőben is folytathat haditengerészeti manőve­reket a Líbia partjai mentén húzódó Szidra-öbölben — ezt helyezte ki­látásba Richard Murphy, Reagan el­nök helyettes nemzetbiztonsági fő­tanácsadója. Legutóbbi tévényilatkozatában Murphy kijelentette: ha Kadhafi líbiai államfő továbbra is országa területi vizeinek tekinti az öblöt, az Egyesült Államok ismét gyakorolni fogja jogait a térségben. A politikus állítása szerint viszont Washington még nem dolgozta ki a következő akció végleges forgatókönyvét. Fenyegető hangvételű tévényilat­kozatot adott Michael Armacost amerikai külügyminiszter-helyettes is. Arra a kérdésre,­­hogy az Egye­sült Államok a líbiai államfő eltávo­lítására készül-e, közölte: meg kell találnunk annak módját, hogy mi­ként kezeljük Kadhafit. Hozzátette: az Egyesült Államoknak máris sike­rült megszereznie más országok tá­mogatását ez ügyben. Líbia a legutóbbinál is keményebb választ ad az amerikai flottának, ha az visszatér a Szidra-öbölbe — kö­zölte a líbiai vezetés egy tagja. Ha­­midi őrnagy, aki Triki korábbi líbiai külügyminiszter társaságában Abu Dzafd­ban tartózkodik, megismételte, hogy az amerikai haditengerészet nemzetközi vizeken, a Szidra-öböl bejáratától északra támadta meg a líbiai őrhajókat. A líbiai főváros egyetlen napilapja eközben olyan jelentést tett közzé, mely szerint világszerte megkezdőd­tek a bosszúakciók az amerikai cél­pontok ellen. A nyár óta az Egyesült Államok háromszor is megpróbálta rávenni Egyiptomot, hogy indítson fenyítő katonai támadást Líbia ellen, közö­sen Amerikával — ezt állította hét­főn az Al-Ahram című kairói kor­­mánylap. Ibrahim, Nafeh főszerkesz­tő írása nem jelöli meg a szerző in­formációs forrásait, de kapcsolatai révén Nafehet a helyi megfigyelők mindig bennfentesnek vélték. Elmondta: tavaly júliusban a Fe­hér Házban Robert McFarlane ak­kori nemzetbiztonsági tanácsadó el­nökletével ülést rendeztek. Ezen el­határozták, hogy Egyiptommal együttműködve katonai csapást mér­nek Líbiára. A döntést a Fehér Ház és a Központi Hírszerző Hivatal (CIA) jóváhagyta. Ezután magas szintű amerikai küldöttségek igye­kezték megdolgozni az egyiptomi kormányzatot. Ibrahim Nafeh sze­rint azonban Egyiptom mindvégig kitartott amellett, hogy súlyos ellen­tétei vannak ugyan Líbiával, arab testvérország ellen azonban soha nem emel kezet. (MTI) 3 Fegyelem és demokrácia A párt- és a társadalmi élet kü­lönféle területein mind erőteljeseb­ben tör felszínre az az igény, hogy gazdagítani, mélyíteni kell a demok­ratizmust. Ezt sokféle formában megfogalmazzuk, de kevesebb fi­gyelmet fordítunk a megoldás lehe­tőségeire, arra, hogy milyen feltéte­lek között valósítható meg ez a tö­rekvés. Mint mindennek, a szocia­lista demokráciának is bizonyos fel­tételei vannak, amelyek megisme­résével és érvényre juttatásával lép­hetünk előbbre. Ezúttal e feltételek közül csupán egyikre, a szocialis­ta fegyelemre szeretném ráirányíta­ni a figyelmet. Jóllehet a fegyelem és a demokrácia fogalmát ritkán szokták emlegetni együtt, mégis köztudomású, hogy rend, fegyelem, konszolidált viszonyok nélkül nincs demokrácia. Fokozódó önállóság Szocialista rendszerünk lényegé­ből fakad, hogy termékeny talajt nyújt a legszélesebb körű demokrá­ciához. Hazánkban rend van, tisz­tes építőmunka folyik, s a társada­lom demokratizálódásának élén a párt áll. Ahhoz, hogy e folyamat továbbra is helyes irányba fejlődjék, mindenekelőtt a párton belül szük­séges erősíteni a demokratizmust, a nyílt, elvtársi légkört, a kommunis­ta közösségi viszonyokat. Ehhez adottak a reális feltételek. A párt tevékenységétől távol áll az öncélúság, éppen ezért a demok­rácia és a fegyelem egyaránt arra szolgál, hogy még alkalmasabbá te­gye a pártot és tagjait arra a tör­ténelmi küldetésre, amelyet vállalt és teljesít. A pártdemokrácia a párttagok jogainak maradéktalan ér­vényesítésében jut kifejezésre, hoz­zájárul ahhoz, hogy fokozódjék a kommunisták önállósága, cselekvő­­képessége, aktivitása és egyúttal fe­lelőssége is a párt politikájának vég­rehajtásáért. A pártfegyelem erősíti a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét, a kommunis­ták öntudatos, fegyelmezett munká­ját, helytállását s azt, hogy méltó­képpen szolgálják a párt ügyét. Te­hát a célok összecsengése is bizo­nyítja: a pártfegyelem és a pártde­mokrácia között szoros az összefüg­gés. A pártdemokráciának előfelté­tele a pártfegyelem, hiszen a kö­vetelményeknek csak fegyelmezet­ten lehet megfelelni, de minél szi­lárdabb a szocialista fegyelem, an­nál nagyobb tere van a szocialis­ta demokráciának. Ugyanakkor a szocialista demokrácia légkörében a fegyelem természetes magatartás, belátáson és megértésen alapul. Mi­vel a szocialista fegyelem a szocia­lista erkölcs része, a nyílt, demok­ratikus viszonyok kedvező feltételt teremtenek az erkölcsös magatartás­hoz, a nagyobb fegyelemhez, a hi­bák megelőzéséhez. Eleven vitaszellem A demokratizmus természetes ve­lejárója a jogok gyakorlása, amihez azonban a kötelességek teljesítése elengedhetetlen. A párttagokat a jo­gok gyakorlásában is köti a párt­fegyelem, sőt az is a kötelességük, hogy pártszerűen éljenek jogaikkal. A jogok mindegyike szabályokhoz kötődik. Például: a párttag joga részt venni a párt elméleti, politi­kai kérdéseinek, illetve szervezeti ügyeinek megvitatásában. Ez a jog egyben kötelesség is, hiszen politi­kai, ideológiai ismereteik gyarapí­tása mindenki számára kötelesség. Arra törekszünk, hogy a párton belül nyílt, eleven vitaszellem ural­kodjék, de a viták is pártszerű ma­gatartást igényelnek. Ez más szó­val azt jelenti, hogy a párt belső ügyeit megvitatni kizárólag pártfó­rumon lehet, ami itt sem lehet vég nélküli polémia; amikor egy kér­désben döntöttek, utána már nem lehet vitatkozni, hanem cselekedni kell. A kommunisták joga, hogy részt vegyenek a határozat meghozatalá­ban, amelyet szótöbbséggel fogad­nak el. Akik kisebbségben marad­tak, azoknak is joguk ugyan, hogy véleményüket továbbra is fenntart­sák, de a határozatot kötelesek vég­rehajtani. Ugyanez vonatkozik a fel­sőbb pártszervek által hozott hatá­rozatokra is. Nem mindig könnyű alárendelni álláspontunkat a több­ség véleményének, felettes párttestü­let döntésének. Pedig ez olyan kom­munista kötelesség, amely mély meg­győződésre, az igaz ügy iránti oda­adásra, a kollektivitás elvére épül, szemben az egocentrikus felfogással, amellyel az egyén önmagát helye­zi középpontba, és a saját néze­tét, közvetlen érdekeit tekinti mér­cének. Persze a párttagnak is lehet egy­­egy kérdésben különvéleménye. Ez természetesen nem vonatkozhat a párt egész politikájára vagy annak alaptételeire, ez ugyanis ellentétes lenne azzal, hogy csak az lehet a párt tagja, aki elfogadja a párt po­litikáját. Ezen a téren is figyelembe veendő a lenini álláspont: „Mindenki szabadon írhat és mondhat, amit akar, a legcsekélyebb korlátozás nélkül. De minden szabad egyesülésnek (többek között a pártnak) megvan a szabad­sága arra is, hogy kizárja azokat a tagokat, akik a párt cégérét pártel­lenes nézetek hirdetésére használják fel.” A szervezeti szabályzat biztosítja a bírálathoz való jogot. Napjainkban ezzel mind többen élnek, segítve ez­által is a feladatok megoldását, a hibák kijavítását. A pártdemokrá­cia helyzete a bírálat „utóéletében” is mérhető: kíséri-e javító szándék, milyen fogadtatásra talál, mennyi időbe telik, míg a kritika célba ér? A demokratizmust gyengíti, a párt­fegyelmet sérti, ha a jogokkal nem vagy nem megfelelően élnek, illet­ve visszaélnek. Mert az, aki a hi­bát látja, de kényelemből, megal­kuvásból vagy közömbösségből nem él a bírálat jogával, párttaghoz méltatlanul jár el. Nem alkalma­sak a párttagságra azok, akik min­denáron hibákat keresnek, mérge­zik a közösségek légkörét. Azoknak pedig, akik a bírálat címén destru­­álnak — akik nem javítani, hanem rombolni akarnak, intrikálnak, rá­galmaznak —, nincs helyük a párt­ban­. Jogszabályba nem ütközik? A témánkhoz tartozik a jog és a lehetőség kapcsolata. Hazánkban teljes a jogegyenlőség, és természe­tesen a párton belül is minden párt­tag egyenlő: azonosak a jogok és kötelességek, a felelősség pedig a funkcióval arányos. A gyakorlatban azonban találkozunk egyfajta ano­máliával, amely a jog keretein be­lül a lehetőségek etikátlan kihaszná­lásában ölt testet. Élhetnek-e a kommunisták min­den, számukra előnyös lehetőséggel? Élhetnek-e olyan lehetőséggel, amely a jog betűjét ugyan nem sérti, még­is a tisztesség és az igazságérzet til­takozik ellene? Egy sor összekötteté­sen alapuló ügylet nem ütközik jog­szabályba, mégis felháborító, demo­ralizáló. Az érintettek általában jo­gaikra hivatkoznak, nem akarják belátni, hogy éppen a joggal él­nek vissza, tettükkel azt játsszák ki. A XIII. pártkongresszuson Kádár János így szólt erről: „A kommu­nisták egyenjogúak valamennyi ál­lampolgárral. Nem tartanak igényt több jogra, és természetesen azt sem kívánhatja senki, hogy hátrányo­sabb helyzetbe kerüljenek. Úgy vél­jük azonban, hogy aki a szocializ­musért harcol, az a kötelezettségek­ből az átlagállampolgármál többet vegyen magára, a jog szerinti já­randóságból — ha lehet — keve­sebbet vegyen igénybe, mint amen­­­nyit a törvények vagy viszonyaik lehetővé tesznek. Így őrizhetjük meg a kommunisták erkölcsi-politikai te­kintélyét és becsületét. A kommu­nisták magatartását az önzetlenség jellemezze; a párt és a tagsága le­gyen mentes mindazoktól a visszás­ságoktól, amelyek közül még nem kevés fellelhető társadalmunk éle­tében. Ezekkel szemben fellépni — a párt és a kommunisták becsület­beli kötelessége.” Köztudomású, hogy az erkölcs for­málásában kiemelkedő szerepe van a példaadásnak. A példa a norma és a magatartás egységében jelenik meg. A vezető beosztásban dolgozók akar­­va-akaratlan mintát adnak a kör­nyezetüknek a normáknak megfele­lő magatartáshoz, s e mintát so­kan követik, utánozzák. A szemé­lyes példa alapja a szakmai, a po­litikai képzettség, az erkölcsösségre épülő tekintély. A vezetőkön is mú­lik, hogy milyen gyorsan teremtőd­nek meg a feltételek a demokratiz­mus kiteljesedéséhez, a fegyelem erősítéséhez a pártban és a társa­dalom minden szférájában. A fegyelmezettség a határozatok meghozatalában és végrehajtásában nem járhat együtt a demokratizmus csorbításával, azzal, hogy a vélemé­nyeket szürkíteni, az érdekeket uni­formizálni akarnánk. Mindenki haj­lamának, képességeinek, n törekvései­­nek megfelelően követheti jogos és jól felfogott céljait; ez hozzá tartozik az egyén boldogulásához. A pártdemokrácia és a pártfegye­lem nem viseli el a formális, bürok­ratikus vonásokat, a rossz értelem­ben vett hivatalnoki szellemet, a lé­­lektelenséget. A pártéletben legyen értéke az adott szónak, ne hig­­­gyünk csak a papíroknak, bízzunk is egymásban, övezze tisztelet a nyílt, szókimondó kommunistákat, akik fegyelmezetten és példásan teljesí­tik kötelességüket. A párt erejét növeli, ha minde­nekelőtt saját soraiban hangolja össze a legkövetkezetesebb fegyel­met a legteljesebb demokráciával. Takács Györgyné az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának osztályvezető-helyettese

Next