Népszabadság, 1986. április (44. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
1986. április 1., kedd A VSZ Politikai Tanácskozó Testülete Budapesten tartja soron következő ülését Mihail Gorbacsov részt vesz a találkozón - Moszkvai sajtótájékoztató ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A szocialista országok közötti kapcsolatokról, nemzetközi ügyekről nyilatkozott Vagyim Loginov szovjet külügyminiszter-helyettes Moszkvában dolgozó magyar tudósítóknak, s válaszolt kérdéseikre. Kiemelve a szocialista közösség egyeztetett békepolitikáját, arról beszélt, hogy nemcsak céljaik azonosak, hanem tettekben is megnyilvánul egységük az átfogó leszerelési kezdeményezések megvalósítása során. Utalt rá, hogy a legújabb szovjet nukleáris leszerelési program kialakítását segítette a szocialista országok közötti eszmecsere. Mint mondta, a háborús veszély csökkentését szolgáló kezdeményezéseket minden bizonnyal továbbfejleszti majd a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének következő, Budapesten megtartandó soros ülése, amelyen részt vesz Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Beszélt arról is, milyen fontos a szocialista országok egységének állandó erősítése, figyelembe véve a tőkés országok, elsősorban az Egyesült Államok szelektív külpolitikai magatartását. Szólt Loginov a szovjetmagyar testvéri kapcsolatokról is, s mint mondta, a Szovjetunióban minden szocialista ország, így Magyarország tapasztalatait nagy érdeklődéssel tanulmányozzák, e tapasztalatok átvételében minden ország sajátosságait is figyelembe kell venni. A Népszabadság tudósítójának a szovjet—kínai viszonyra vonatkozó kérdése kapcsán Vagyim Loginov elmondta, pozitív irányú, de nem elég intenzív a kapcsolatok fejlődése. Nemrég tartották a szovjet —kínai gazdasági vegyes bizottság ülését, rögzítették, hogy 1985-ben hatvan százalékkal nőtt az áruforgalom az előző évihez képest, és az idén további bővülés várható. A Szovjetunió részt vesz kínai üzemek rekonstrukciójában, új ipari objektumokat épít. A kulturális és a sportkapcsolatok is élénkülnek, igaz, nem nagy számban, de diákokat, oktatókat cserél a két ország. A leszerelés kérdéseiben a Szovjetunió és Kína véleménye számos ponton egybeesik, de a két ország politikai viszonyát egészében véve nehézségek jellemzik. A két ország politikai konzultatív tanácskozásain igen csekély mértékű a haladás. A Szovjetunió egyértelmű álláspontot képvisel: nem hajlandó megállapodást kötni harmadik ország rovására, legyen itt szó Mongóliáról, Vietnamról, Afganisztánról — mutatott rá Loginov. Véres terrorsorozat az indiai Pandzsábban Elszabadult a pokol hét végén Pandzsáb indiai szövetségi államban: két körzetben történtek véres tömeggyilkosságok. A merényleteket két terrorcsoport vállalta magára. Az indiai központi kormányzat vasárnap újabb félkatonai alakulatokat vezényelt a pandzsábi állami vezetés keze alá. Hat motorkerékpáros terrorista péntek reggel Ludhiana város központjában tizennégy embert mészárolt le, két helyen is sortüzet zúdítva a békés járókelőkre. A merényletek elleni tiltakozásul Pandzsáb, Harijána és Himácsal Pradesh államban általános munkabeszüntetést szerveztek a politikai pártok szombatra. A felháborodás hullámai el sem csitulhattak, amikor szombat este Nikobar város közelében terroristák három faluban gyilkoltak. Hivatalos közlések szerint nyolcan vesztették életüket, sajtójelentések azonban húsz áldozatról tudnak. Az ártatlan emberek életét kioltó tömeggyilkosságok nyomán a helyzet robbanásig feszült. A hadseregnél készenlétet rendeltek el, tíz város áll kijárási tilalom alatt, az állami határokon külön intézkedéseket foganatosítottak a külföldről beszivárgó terroristák elfogására. A mindennapossá vált pandzsábi terrormerényletek kapcsán Radzsiv Gandhi indiai kormányfő szombaton kijelentette, hogy a határ menti területen uralkodó feszült helyzet az egész országot gyengíti, következésképpen az erőszak elleni nemzeti összefogás a jelen pillanatban különösen fontos. Megítélése szerint a széthúzás és bomlasztás mögött belső és külső erők egyaránt állnak, az utóbbiak azért, mert nem tetszik nekik India független politikája, a fejlődő országok körében elfoglalt helye. (MTI) Ortega élesen elítélte az amerikai szenátus döntését a kontrák segélyezéséről — Nicaraguának joga van függetlensége megvédéséhez — hangsúlyozta Manaugában tartott sajtóértekezletén Daniel Ortega nicaraguai államifő. Ortega az utóbbi napok eseményeit értékelve figyelmeztetett arra, hogy ha a Nicaragua elleni fegyveres agresszióba amerikai szakértőket vonnak be, rájuk is ugyanolyan sors vár, mint az ellenforradalmárokra. Daniel Ortega a közép-amerikai konfliktus vietnamizálásaként értékelte azt, hogy az amerikai szenátus — ha némilleg módosított formában is — megszavazta az ellenforradalmároknak szánt százmillió dolláros segélyt. A nicaraguai elnök leszögezte, hogy a szenátusi szavazás eredménye jelentősen hátráltatja a Contadora-csoport és a csoportot támogató latin-amerikai országoknak a válság békés rendezését szolgáló erőfeszítéseit. Kérdésekre válaszolva Ortega elmondta, hogy a sandinista hadsereg által felszámolt ellenforradalmi támaszpontok Nicaraguában voltak. (MTI) Amerikai katonai helikopter a nicaraguai—hondurasi határon. NÉPSZABADSÁG Szovjet nyilatkozat Rómában A Szovjetunió római nagykövetsége nyilatkozatot juttatott el az olasz külügyminisztériumhoz az olasz kormánynak azzal a döntésével kapcsolatban, amely lehetővé teszi itáliai vállalatok részvételét az amerikai űrfegyverkezési programban. A döntés ellentétes az olasz kormány kijelentéseivel, hogy kész közreműködni a fegyverkezési hajsza megfékezésében, a szetmleni állás szintjének csökkentésében, s kész segíteni az atom- és űrfegyverzetről Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalások eredményes befejezését. A jelenlegi nemzetközi helyzet erőfeszítéseket követel az államoktól, hogy megakadályozzák a fegyverkezési hajsza kiterjedését a világűrre — hangsúlyozza a római szovjet nagykövetség nyilatkozata. (MTI) Amnesztia Ádenban Részleges amnesztiát hirdetett meg szombaton Ádenban Haidar Abu-Bakr Attasz, a Jemeni Népi Demokratikus Köztáraság államfője mindazok számára, akiket a januári hatalmi konfliktus után börtönöztek be. Az amnesztia kiterjed azokra is, akiket fegyverrel a kézben tartóztattak le, de a vezetés két irányzata közötti harcokban nem vettek részt tevőlegesen. A kegyelmi intézkedés vonatkozik a január 24-én hatalmától megfosztott Ali Nasszer Mohammed volt elnök belföldön és külföldön levő híveire is. A rendelet ily módon lehetőséget teremt sok — főként Etiópiába — emigrált dél-jemeni állampolgár hazatérésére. (MTI) Növekvő a feszültség Észak-Írországban A brit kormány betiltotta azt a nagyszabású ünnepi felvonulást, amelyet az észak-írországi Portadown városának protestáns lakossága tartott volna hétfőn. Kisebb felvonulásra mégis sor került, a rendőrség gumilövedékeket lőtt a tüntetők közé hétfőn. Három tüntető és tíz rendőr, közülük egy súlyosan, megsebesült. A portadowni parádé a hagyományos nyári protestáns ünnepek kezdetét jelzi, ám a helyi biztonsági szervek értesülései szerint a felekezet szélsőségesei az eseményt erőszakos cselekmények végrehajtására készültek felhasználni, s ennek nyomán zavargásokat kívántak szítani az országrész többi településén is. A protestánsok újfent az emlékezetes, tavaly novemberi angol—ír megállapodás ellen tiltakoztak volna. (MTI) Washington újabb akciókkal fenyegeti Líbiát Az Al-Ahram szerint a Fehér Ház közös támadásra akarta rábírni Kairót Az Egyesült Államok a jövőben is folytathat haditengerészeti manővereket a Líbia partjai mentén húzódó Szidra-öbölben — ezt helyezte kilátásba Richard Murphy, Reagan elnök helyettes nemzetbiztonsági főtanácsadója. Legutóbbi tévényilatkozatában Murphy kijelentette: ha Kadhafi líbiai államfő továbbra is országa területi vizeinek tekinti az öblöt, az Egyesült Államok ismét gyakorolni fogja jogait a térségben. A politikus állítása szerint viszont Washington még nem dolgozta ki a következő akció végleges forgatókönyvét. Fenyegető hangvételű tévényilatkozatot adott Michael Armacost amerikai külügyminiszter-helyettes is. Arra a kérdésre,hogy az Egyesült Államok a líbiai államfő eltávolítására készül-e, közölte: meg kell találnunk annak módját, hogy miként kezeljük Kadhafit. Hozzátette: az Egyesült Államoknak máris sikerült megszereznie más országok támogatását ez ügyben. Líbia a legutóbbinál is keményebb választ ad az amerikai flottának, ha az visszatér a Szidra-öbölbe — közölte a líbiai vezetés egy tagja. Hamidi őrnagy, aki Triki korábbi líbiai külügyminiszter társaságában Abu Dzafdban tartózkodik, megismételte, hogy az amerikai haditengerészet nemzetközi vizeken, a Szidra-öböl bejáratától északra támadta meg a líbiai őrhajókat. A líbiai főváros egyetlen napilapja eközben olyan jelentést tett közzé, mely szerint világszerte megkezdődtek a bosszúakciók az amerikai célpontok ellen. A nyár óta az Egyesült Államok háromszor is megpróbálta rávenni Egyiptomot, hogy indítson fenyítő katonai támadást Líbia ellen, közösen Amerikával — ezt állította hétfőn az Al-Ahram című kairói kormánylap. Ibrahim, Nafeh főszerkesztő írása nem jelöli meg a szerző információs forrásait, de kapcsolatai révén Nafehet a helyi megfigyelők mindig bennfentesnek vélték. Elmondta: tavaly júliusban a Fehér Házban Robert McFarlane akkori nemzetbiztonsági tanácsadó elnökletével ülést rendeztek. Ezen elhatározták, hogy Egyiptommal együttműködve katonai csapást mérnek Líbiára. A döntést a Fehér Ház és a Központi Hírszerző Hivatal (CIA) jóváhagyta. Ezután magas szintű amerikai küldöttségek igyekezték megdolgozni az egyiptomi kormányzatot. Ibrahim Nafeh szerint azonban Egyiptom mindvégig kitartott amellett, hogy súlyos ellentétei vannak ugyan Líbiával, arab testvérország ellen azonban soha nem emel kezet. (MTI) 3 Fegyelem és demokrácia A párt- és a társadalmi élet különféle területein mind erőteljesebben tör felszínre az az igény, hogy gazdagítani, mélyíteni kell a demokratizmust. Ezt sokféle formában megfogalmazzuk, de kevesebb figyelmet fordítunk a megoldás lehetőségeire, arra, hogy milyen feltételek között valósítható meg ez a törekvés. Mint mindennek, a szocialista demokráciának is bizonyos feltételei vannak, amelyek megismerésével és érvényre juttatásával léphetünk előbbre. Ezúttal e feltételek közül csupán egyikre, a szocialista fegyelemre szeretném ráirányítani a figyelmet. Jóllehet a fegyelem és a demokrácia fogalmát ritkán szokták emlegetni együtt, mégis köztudomású, hogy rend, fegyelem, konszolidált viszonyok nélkül nincs demokrácia. Fokozódó önállóság Szocialista rendszerünk lényegéből fakad, hogy termékeny talajt nyújt a legszélesebb körű demokráciához. Hazánkban rend van, tisztes építőmunka folyik, s a társadalom demokratizálódásának élén a párt áll. Ahhoz, hogy e folyamat továbbra is helyes irányba fejlődjék, mindenekelőtt a párton belül szükséges erősíteni a demokratizmust, a nyílt, elvtársi légkört, a kommunista közösségi viszonyokat. Ehhez adottak a reális feltételek. A párt tevékenységétől távol áll az öncélúság, éppen ezért a demokrácia és a fegyelem egyaránt arra szolgál, hogy még alkalmasabbá tegye a pártot és tagjait arra a történelmi küldetésre, amelyet vállalt és teljesít. A pártdemokrácia a párttagok jogainak maradéktalan érvényesítésében jut kifejezésre, hozzájárul ahhoz, hogy fokozódjék a kommunisták önállósága, cselekvőképessége, aktivitása és egyúttal felelőssége is a párt politikájának végrehajtásáért. A pártfegyelem erősíti a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét, a kommunisták öntudatos, fegyelmezett munkáját, helytállását s azt, hogy méltóképpen szolgálják a párt ügyét. Tehát a célok összecsengése is bizonyítja: a pártfegyelem és a pártdemokrácia között szoros az összefüggés. A pártdemokráciának előfeltétele a pártfegyelem, hiszen a követelményeknek csak fegyelmezetten lehet megfelelni, de minél szilárdabb a szocialista fegyelem, annál nagyobb tere van a szocialista demokráciának. Ugyanakkor a szocialista demokrácia légkörében a fegyelem természetes magatartás, belátáson és megértésen alapul. Mivel a szocialista fegyelem a szocialista erkölcs része, a nyílt, demokratikus viszonyok kedvező feltételt teremtenek az erkölcsös magatartáshoz, a nagyobb fegyelemhez, a hibák megelőzéséhez. Eleven vitaszellem A demokratizmus természetes velejárója a jogok gyakorlása, amihez azonban a kötelességek teljesítése elengedhetetlen. A párttagokat a jogok gyakorlásában is köti a pártfegyelem, sőt az is a kötelességük, hogy pártszerűen éljenek jogaikkal. A jogok mindegyike szabályokhoz kötődik. Például: a párttag joga részt venni a párt elméleti, politikai kérdéseinek, illetve szervezeti ügyeinek megvitatásában. Ez a jog egyben kötelesség is, hiszen politikai, ideológiai ismereteik gyarapítása mindenki számára kötelesség. Arra törekszünk, hogy a párton belül nyílt, eleven vitaszellem uralkodjék, de a viták is pártszerű magatartást igényelnek. Ez más szóval azt jelenti, hogy a párt belső ügyeit megvitatni kizárólag pártfórumon lehet, ami itt sem lehet vég nélküli polémia; amikor egy kérdésben döntöttek, utána már nem lehet vitatkozni, hanem cselekedni kell. A kommunisták joga, hogy részt vegyenek a határozat meghozatalában, amelyet szótöbbséggel fogadnak el. Akik kisebbségben maradtak, azoknak is joguk ugyan, hogy véleményüket továbbra is fenntartsák, de a határozatot kötelesek végrehajtani. Ugyanez vonatkozik a felsőbb pártszervek által hozott határozatokra is. Nem mindig könnyű alárendelni álláspontunkat a többség véleményének, felettes párttestület döntésének. Pedig ez olyan kommunista kötelesség, amely mély meggyőződésre, az igaz ügy iránti odaadásra, a kollektivitás elvére épül, szemben az egocentrikus felfogással, amellyel az egyén önmagát helyezi középpontba, és a saját nézetét, közvetlen érdekeit tekinti mércének. Persze a párttagnak is lehet egyegy kérdésben különvéleménye. Ez természetesen nem vonatkozhat a párt egész politikájára vagy annak alaptételeire, ez ugyanis ellentétes lenne azzal, hogy csak az lehet a párt tagja, aki elfogadja a párt politikáját. Ezen a téren is figyelembe veendő a lenini álláspont: „Mindenki szabadon írhat és mondhat, amit akar, a legcsekélyebb korlátozás nélkül. De minden szabad egyesülésnek (többek között a pártnak) megvan a szabadsága arra is, hogy kizárja azokat a tagokat, akik a párt cégérét pártellenes nézetek hirdetésére használják fel.” A szervezeti szabályzat biztosítja a bírálathoz való jogot. Napjainkban ezzel mind többen élnek, segítve ezáltal is a feladatok megoldását, a hibák kijavítását. A pártdemokrácia helyzete a bírálat „utóéletében” is mérhető: kíséri-e javító szándék, milyen fogadtatásra talál, mennyi időbe telik, míg a kritika célba ér? A demokratizmust gyengíti, a pártfegyelmet sérti, ha a jogokkal nem vagy nem megfelelően élnek, illetve visszaélnek. Mert az, aki a hibát látja, de kényelemből, megalkuvásból vagy közömbösségből nem él a bírálat jogával, párttaghoz méltatlanul jár el. Nem alkalmasak a párttagságra azok, akik mindenáron hibákat keresnek, mérgezik a közösségek légkörét. Azoknak pedig, akik a bírálat címén destruálnak — akik nem javítani, hanem rombolni akarnak, intrikálnak, rágalmaznak —, nincs helyük a pártban. Jogszabályba nem ütközik? A témánkhoz tartozik a jog és a lehetőség kapcsolata. Hazánkban teljes a jogegyenlőség, és természetesen a párton belül is minden párttag egyenlő: azonosak a jogok és kötelességek, a felelősség pedig a funkcióval arányos. A gyakorlatban azonban találkozunk egyfajta anomáliával, amely a jog keretein belül a lehetőségek etikátlan kihasználásában ölt testet. Élhetnek-e a kommunisták minden, számukra előnyös lehetőséggel? Élhetnek-e olyan lehetőséggel, amely a jog betűjét ugyan nem sérti, mégis a tisztesség és az igazságérzet tiltakozik ellene? Egy sor összeköttetésen alapuló ügylet nem ütközik jogszabályba, mégis felháborító, demoralizáló. Az érintettek általában jogaikra hivatkoznak, nem akarják belátni, hogy éppen a joggal élnek vissza, tettükkel azt játsszák ki. A XIII. pártkongresszuson Kádár János így szólt erről: „A kommunisták egyenjogúak valamennyi állampolgárral. Nem tartanak igényt több jogra, és természetesen azt sem kívánhatja senki, hogy hátrányosabb helyzetbe kerüljenek. Úgy véljük azonban, hogy aki a szocializmusért harcol, az a kötelezettségekből az átlagállampolgármál többet vegyen magára, a jog szerinti járandóságból — ha lehet — kevesebbet vegyen igénybe, mint amennyit a törvények vagy viszonyaik lehetővé tesznek. Így őrizhetjük meg a kommunisták erkölcsi-politikai tekintélyét és becsületét. A kommunisták magatartását az önzetlenség jellemezze; a párt és a tagsága legyen mentes mindazoktól a visszásságoktól, amelyek közül még nem kevés fellelhető társadalmunk életében. Ezekkel szemben fellépni — a párt és a kommunisták becsületbeli kötelessége.” Köztudomású, hogy az erkölcs formálásában kiemelkedő szerepe van a példaadásnak. A példa a norma és a magatartás egységében jelenik meg. A vezető beosztásban dolgozók akarva-akaratlan mintát adnak a környezetüknek a normáknak megfelelő magatartáshoz, s e mintát sokan követik, utánozzák. A személyes példa alapja a szakmai, a politikai képzettség, az erkölcsösségre épülő tekintély. A vezetőkön is múlik, hogy milyen gyorsan teremtődnek meg a feltételek a demokratizmus kiteljesedéséhez, a fegyelem erősítéséhez a pártban és a társadalom minden szférájában. A fegyelmezettség a határozatok meghozatalában és végrehajtásában nem járhat együtt a demokratizmus csorbításával, azzal, hogy a véleményeket szürkíteni, az érdekeket uniformizálni akarnánk. Mindenki hajlamának, képességeinek, n törekvéseinek megfelelően követheti jogos és jól felfogott céljait; ez hozzá tartozik az egyén boldogulásához. A pártdemokrácia és a pártfegyelem nem viseli el a formális, bürokratikus vonásokat, a rossz értelemben vett hivatalnoki szellemet, a lélektelenséget. A pártéletben legyen értéke az adott szónak, ne higgyünk csak a papíroknak, bízzunk is egymásban, övezze tisztelet a nyílt, szókimondó kommunistákat, akik fegyelmezetten és példásan teljesítik kötelességüket. A párt erejét növeli, ha mindenekelőtt saját soraiban hangolja össze a legkövetkezetesebb fegyelmet a legteljesebb demokráciával. Takács Györgyné az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának osztályvezető-helyettese