Népszabadság, 1986. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
1986. augusztus 1., péntek NÉPSZABADSÁG Magyar—lengyel gazdasági megbeszélések Marjai József miniszterelnök-helyettes meghívására csütörtökön Budapesten tárgyalt Wladyslaw Gwiazda, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Lengyelország állandó KGST-képviselője. Marjai József és Wladyslaw Gwiazda tájékoztatta egymást az országaikban folyó gazdasági építőmunka feladatairól, áttekintették a magyar—lengyel gazdasági együttműködés időszerű kérdéseit. Véleményt cseréltek a KGST tudományos-műszaki komplex programja megvalósításának helyzetéről, a KGST-együttműködés tökéletesítését szolgáló teendőkről, nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekről. A lengyel miniszterelnök-helyettest fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Wladyslaw Gwiazda találkozott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel is. (MTI) Wolfgang Stauchfuss budapesti tárgyalásai Lázár György, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Wolfgang Rauchfusst, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, a magyar SNDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság társelnökét, aki hazánkban töltötte szabadságát. A szívélyes légkörű, baráti eszmecserén részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes, a bizottság magyar társelnöke. Marjai József és Wolfgang Rauchfuss találkozójukon áttekintették a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés időszerű kérdéseit, az idei külkereskedelmi forgalmat, a soron levő teendőket. (MTI) Tegucigalpa elismerte a kontrák hondurasi jelenlétét Nyugatnémet állampolgárok rendeztek tüntetést szerdán Managuában. A tüntetők követelték országuk kormányától, hogy ítélje el a Reagan-kormány által támogatott, Nicaragua ellen irányuló terrorista akciókat. Tiltakoztak az ellen is, hogy Bonn Managuára próbálja hárítani a felelősséget három nyugateurópai haláláért, akiket a „kontrák” kedden gyilkoltak meg. Daniel Ortega nicaraguai elnök szerdán New Yorkban találkozott Jesse Jackson amerikai demokrata párti szenátorral. A Nueva Nicaragua hírügynökségnek adott nyilatkozatában Jackson egyébként kijelentette, hogy minden tőle telhetőt megtesz a nicaraguai ügyekbe való amerikai beavatkozás megszüntetéséért. José Azcona del Hoyo hondurasi elnök szerdán rádiónyilatkozatban elismerte, hogy hazája területén a managuai kormány ellen harcoló „kontrák” egységei állomásoznak. Ezt azzal indokolta, hogy Hondurasnak nincs elegendő ereje a „kontrák” tevékenységének ellenőrzésére. Tegucigalpa egyébként mostanáig tagadta, hogy Hondurasban nicaraguai ellenforradalhárok tartózkodnak.* A Biztonsági Tanács Nicaraguavitájában szerdán felszólalt Vitalij Szafronov, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselőjének helyettese. Rámutatott: Washington minden eszközt felhasznál annak érdekében, hogy Nicaraguában megdöntse a sandinista rendszert. Ennek indoklására akarja elhitetni, hogy az ország „szovjet támaszponttá” válik, s területét a Szovjetunió az Egyesült Államok elleni katonai akcióhoz akarja felhasználni. Szafronov a leghatározottabban kijelentette: a Szovjetuniónak nincsenek ilyen szándékai, nem kíván semmiféle „nyomást” kifejteni az Egyesült Államokra, vagy a középamerikai országokra, általában sem, és különösen nem Nicaragua területét felhasználva. A szovjetküldött egyúttal hangoztatta, hogy az Egyesült Államok által irányított ellenforradalmi zsoldosok a Nicaraguával szomszédos országok területét használják fel; az amerikai kormányzat támaszpontokat hozott létre Közép-Amerikában, és katonai erőket állomásoztat a térségben. Vietnam küldötte figyelmeztetett, hogy a sandinista kormány megdöntésére irányuló amerikai lépések mindinkább hasonlítanak azokra, amelyek a vietnami intervenciót előzték meg. Kuba képviselője határozottan visszautasította az ország ellen Vernon Walters amerikai ENSZ-képviselő által felhozott vádakat. Rámutatott: Kuba segítséget nyújt a sandinista kormánynak önvédelmi harcához, de — ahogy erre már példát is mutatott — kész megfelelő rendezés esetén kivonni katonai tanácsadóit az országból. Az amerikai küldöttség várhatóan vétót emel abban az esetben, ha a tanács többsége egyetért Nicaragua kormányának kérésével. (MTI) Francia űrhajósok készülnek Csillagvárosba A francia országos űrkutatási központ Jean-Loup Chrétien ezredest, az első francia űrhajóst és Michel Tognini alezredest jelölte a következő közös francia—szovjet űrrepülésre. A francia légierő két tisztje őszszel kezdi meg a Moszkva melletti Csillagvárosban a felkészülést az 1988 második felére tervezett közös űrrepülésre egy Mir orbitális űrállomás fedélzetén. Jean-Loup Chrétien, az első francia űrhajós, 1982 nyarán, egyhetes repülésen vett részt szovjet kollégáival a Szaljutsz űrállomáson. (MTI) Ismét Prem alakít kormányt Thaiföldön Négy nappal a parlamenti választások után a thaiföldi kormánykoalíciót alkotó négy párt megegyezett abban, hogy újra Prem Tinszulanand tábornok legyen az ország miniszterelnöke. Premet a választásokon győztes demokrata párt jelölte. A jelölést még el kell fogadnia a nemzetgyűlésnek, majd Bhumibol Aduljadedzs királynak. (AP) Amerikai orvos a Rojas-ügyről Kétség sem fér hozzá, hogy július 2-án chilei katonák egy csoportja gyúlékony anyaggal leöntötte, majd felgyújtotta Rodrigo Rojas, 19 éves amerikai állampolgárságú fényképészt és barátnőjét — jelentette ki szerdán dr. John Constable amerikai orvos az amerikai képviselőház albizottsága előtt. Constable percekkel azután érkezett meg az egyik santiagói kórházba, hogy Rojast odaszállították, és tanúsítja, hogy az eszméletén lévő Rojas, utolsó perceiben világosan elmondta a kórház orvosainak, hogyan égették meg őket a katonák. (UPI) A MAGASÉPÍTŐ-IPAR JÖVŐJE Apró lépésekkel fölfelé Némi magyarázattal — de nem magyarázkodással — kell kezdeni annak indoklását, hogy a három nagy válságágazat, a vaskohászat, a bányászat és a húsipar központi rendezése után most miért került a jóval kedvezőbb gazdasági pozícióban levő magasépítő-ipar is a kormány elé. A minősítés okai Mindenekelőtt a jelzőt — a válságágazatot — érdemes elemezni. Ha ugyanis az építőipari szakembereket faggatjuk erről, okkal tiltakoznak a minősítés ellen, hiszen az ágazat — összességében — jövedelmezően gazdálkodik. A funkcionális irányító szervek szerint viszont az a tény, hogy a szakma nyeresége a „meghaláshoz sok, az életben maradáshoz viszont kevés”, épp elegendő ok az elmarasztalásra. A mérlegelésnél latba esik azonban az a társadalmi összkép is, amely az építőiparról majd mindannyiunkban él. Sarkosan fogalmazva: az építőiparral baj volt a korábbi, túlfűtött beruházási, hiánypiaci időszakokban, és súlyos gondokkal küzd mostanság is, amikor jóval kevesebb a feladata, s valóban versenyhelyzetbe került. " Maradva az objektívebben megfogalmazható folyamatoknál: az építőipar működési feltételei az utóbbi öt-hat évben drasztikusan módosultak. A VI. ötéves tervben az országos építési-szerelési teljesítmény — a kevesebb megrendelés miatt — hét százalékkal, a legkritikusabb helyzetben levő magasépítő-ipar teljesítménye pedig 27 százalékkal mérséklődött, öt év alatt 25 százalékkal csökkentek a jól gépesíthető, termelékenyen végezhető beruházási feladatok, és 2 százalékkal növekedtek a szakember- és időigényes felújítások. A lakásépítés stagnált, de ezen belül az állami erőforrásokból és telepszerűen, korszerű technológiával kivitelezhető lakások száma és aránya erőteljesen visszaesett, így jelenleg a házgyárak kapacitása alig hatvan százalékban kihasznált. A feladatváltást s az alkalmazkodást tovább nehezítette, hogy az elmúlt középtávú tervidőszakban a tervezett húszezerrel szemben hatvanezren távoztak a kivitelező építőiparból. S bár a verseny, a szervezeti korszerűsítések és az újabb ösztönzési lehetőségek jelentékeny mértékben hozzájárultak a hatékonyabban, szervezettebben végzett munkához, a mindebből származó előnyök nem tudták ellensúlyozni a szabályozószigorítások — igen jelentős — jövedelemmérséklő hatásait. Mindezek ellenére a szakma nettó termelékenységi mutatói javultak, és összességében nyereségesen gazdálkodott. Amibe persze a mintegy 47 százalékos árnövekedés is belejátszik. (Ám a reális megítélés végett indokolt megjegyezni: ennek hatvan százalékát az ipari anyagok áremelése, 33 százalékát pedig a műszaki-minőségi tartalom változása idézte elő, s csupán hét százalék vezethető vissza az építőipari árszabályozás módosítására.) \cs.íiásci*llamosok Ezek a folyamatok — valamint a vállalatok eltérő piaci magatartása, vállalkozási készsége, vezetési hibái — igen erőteljesen differenciálták a gazdasági pozíciókat. Az átlagosnak tekinthető nyolc-kilenc százalékos jövedelmezőség mellett a lakás- és kommunális építésben kulcsszerepű magasépítő vállalatok jövedelmezősége 3,7 százalékra csökkent. Tavaly már 23 kivitelező vállalat és szövetkezet volt veszteséges, közülük négyre — a 43-as ÁÉV-re, a Duna—Tisza-közi ÁÉV-re, a Veszprém Megyei ÁÉV-re és a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatra — jutott az összveszteség nyolcvan százaléka, több mint egymilliárd forint. Ezeket a nagyvállalatokat azonban — hiába a tartós és jelentős ráfizetés — nem lehet egyszerűen csak becsukni, mivel munkájukra — igaz, a mainál jóval szervezettebb és jövedelmezőbb feltételekkel — a jövőben is szükség van. A népgazdaság tervezett dinamizálódásából adódóan ugyanis 1986 és 1990 között a kivitelező építőipar — a korábbi termeléscsökkenéssel szemben— 12—14 százalékkal bővítheti a termelését. (Már az idén egy-két százalékos növekedéssel számoltak, ám továbbra is csökkenés várható.) A termelés bővüléséhez — a korábbinál mérsékeltebb áremelkedések mellett — az egész szakmában, de főként a magasépítőknél múlhatatlanul szükség van a struktúraváltás felgyorsítására és a jobb piaci alkalmazkodásra. Ez a meghatározó feltétele a növekedésnek. Forrását pedig a szakágazat mintegy nyolcvanszázalékos nyereségnövekedése teremtené meg. (A VII. ötéves terv a nehéz helyzetű magasépítő-iparban ennél is gyorsabb, 104 százalékos eredményjavulással kalkulál.) Ám ennek a kemény követelménynek csak akkor van realitása, ha a magasépítő-ipar — a vállalati tartalékfeltáró, költségcsökkentő és szervezési intézkedések mellett — szelektív módon, az újabb feladatokra orientáltan fejleszteni is tud. Azaz képes pótolni, korszerűsíteni a változó, megújuló feladatokhoz szükséges eszközeit. Ám, hogy ezt mi módon lehet megoldani — mindmáig vitatott volt. Három lépcsőben A konfliktus mértékének érzékeltetéséhez tudni kell, hogy a kivitelező építőipar — eltérően a többi válságágazattól — eddig sem fogyasztotta, hanem növelte a költségvetés bevételeit. Az ágazat nettó költségvetési befizetése öt év alatt a népgazdasági átlagot meghaladóan 13,7 milliárd forintról 22,4 milliárd forintra nőtt, míg támogatásra ennek csupán két százalékát kapták vissza. A kritikus helyzetű magasépítőknél az elvonás mértéke még ennél is jobban, 81 százalékkal emelkedett. Az okok — a belső szervezési, munkaerő-, anyag- és általában költséggazdálkodási, valamint alkalmazkodási gyengeségeken túl a szabályozás szigorodásából, valamint a kivitelező építőipar sajátosságaiból — főként a nagy eszköz- és élőmunka-igényességből — együttesen adódtak, így a különböző, időleges adókedvezmények ellenére a nyereségadó mellett a vagyonadót, valamint a bér- és kereseti adót a vállalatok csak úgy tudták a költségvetésbe befizetni, ha ehhez erőforrásaikat évről évre az amortizációból is kiegészítették. Mindebből adódik, hogy — miközben az építőipari béremelések elmaradtak a népgazdasági átlagtól — a vállalatok, a jók és a rosszaik egyaránt, technikai-technológiai értelemben nagyon „lerongyolódtak”. Jelenleg a magasépítő-iparban a nullára leírt gépek, berendezések aránya 30—40 százalék. S ma már nemhogy a bővített, de az egyszerű újratermeléshez sincsenek meg a fejlesztési források. A kormány előterjesztése abból a felismerésből indult ki, hogy a pénzügyi feszültségeket csak fokozatosan, több év távlatában, három nagy ütemben lehet feloldani. Az idén — első menetben — célszerű rendezni a legveszteségesebb vállalatok helyzetét, mivel a tartós fizetési zavarok a szállítók, felhasználók kiegyensúlyozott gazdálkodását is lehetetlenné teszik. A szelektív rendezési megoldások keretében a szaktárca a legreménytelenebb helyzetben lévő Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatot felszámolta. A Kelet-magyarországi ÁÉV és a Veszprém Megyei ÁÉV önerős megoldással fedezte hiányát. Négy — amelyből három a lakás- és a kommunális építésekben — meghatározó szerepű nagyvállalattal pedig az ÉVM és az érintett főhatóságok újszerű rendezési megállapodásokat kötnek. Ennek keretében a 43-as ÁÉV-et — amely a budapesti lakásépítés fő letéteményesen radikális fogyókúrára kötelezik. Két házgyárukat teljesen leállítják és eladják műanyagipari, illetve textilhulladék feldolgozásával foglalkozó vállalatoknak. Ezzel a 43-as kapacitása ugyan a felére zsugorodik, de mód van az általánosköltségek lényeges mérséklésére, a szervezeti és a belső érdekeltségi rendszer lényeges korszerűsítésére. Hasonló megoldásokhoz folyamodnak a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál, a Duna—Tisza közi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál, valamint az Építőgépgyártó Vállalatnál. A szegediek például azt tervezik, hogy Békés megyei leányvállalatuk eszközeinek egy részét értékesítik, s eladják szegedi munkásszálló-komplexumukat és ipartelepük egyik 5000 négyzetméteres csarnokát. Az ÉPGÉP és a DATÉP is felszámolja, illetve értékesíti túl nagyra nőtt szervezetéből a másutt is kelendő és hasznosítható épületeket, eszközöket, üzemeket. A bank által hitelképesnek minősített vevők kölcsönt vehetnek fel a tranzakciók gyors lebonyolítására, a befolyt összegekből pedig az építővállalatok kiegyenlíthetik költségvetési tartozásaikat és a bankkal szembeni kötelezettségeiket. E vállalatok pénzügyi helyzetének rendezésére az ÉVM megállapodásokat köt, amelyekben mindkét fél tisztázza s rögzíti feladatait. A vállalatoknak elsősorban saját erejükre kell támaszkodniuk, s ezt egészítik ki a központi intézkedések. A tartós működőképesség feltételeinek megteremtése érdekében öt lakásépítő vállalatnál — 43, ÁÉV, BULAV, DUTÉP, DÉLÉP, VÁÉV — nyílik mód arra, hogy az átadott lakások után járó adókedvezményt a nyereségadón kívül más adónemekből is visszakaphassák. Hosszú menetelés Az építőipar helyzetének rendezése ezzel természetesen nem zárul le. A veszteségeseken túl ugyanis még húsz-harminc építőipari szervezet minősíthető alacsony jövedelmezőségűnek, illetve olyannak, amelynél a teljesítmények növeléséhez — a vállalkozókészség és a vezetés színvonalának javítása mellett — fejlesztésre is szükség van. Ezért a központi intézkedések során, a második szakaszban, ez év szeptemberéig mintegy harminc alacsony hatékonyságú vállalat legalább kétéves racionalizálási programot dolgoz ki a költségek csökkentésére, a kihasználatlan eszközök értékesítésére s tevékenységük diverzifikálására. E programok alapján dönt majd az Állami Tervbizottság a vállalatok fejlesztési elképzeléseit segítő, 1987. évi központi támogatásokról. A programok megvalósítása érdekében pedig a minisztérium megállapodásokat fog kötni a vállalatokkal mind az állami alapjuttatás, mind az esetleges egyéb kedvezmények igénybevételének a feltételeiről. Ezek az intézkedések azonban nem oldják fel — csupán mérsékelik — a magasépítő-ipar VII. ötéves tervi feladatai és forráshiánya közti ellentmondásokat. A kormány mostani döntése szerint ennek rendezésére a harmadik szakaszban, egy későbbi időpontban, a tervező és a szabályozó munka keretében kerül sor. Mindez érzékelteti: a magasépítőipar elhúzódó nehézségeit nem lehet egy csapásra megoldani. Ám a jelenlegi döntések a válságból kivezető újabb, szelektívebb megoldásokhoz jó útmutatást adnak. Ahhoz, hogy ezen az úton a magasépítő vállalatok egyáltalán elindulhassanak, most a kormányzat a legégetőbb pénzügyi gondok feloldásával és a működőképesség javításával kedvezőbb feltételeket teremtett. A beruházót és a lakosságot egyaránt megnyerni és megtartani képes — s így aválságból is kiutat találó — vállalkozó építőipar kialakulásáig azonban még hátra van a vállalatok „hosszú menetelése”. Bossányi Katalin NÉHÁNY SORBAN Turgut Özal török miniszterelnök — aki szerdán, hivatalos tárgyalásai befejeztével elutazott Moszkvából — csütörtökön az Üzbég SZSZK nevezetességeivel ismerkedett, majd Leningrádba utazott. (TASZSZ) Vu Hszüe-csien kínai államtanácsos és külügyminiszter csütörtökön találkozott Kenneth Adelmannel, az amerikai fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatójával, aki július 29-én érkezett Pekingbe konzultációra. (MTI) Húsz nyugati cég kérvényezte a lengyel hatóságoknál, hogy a lengyel vállalatokkal együtt vegyes vállalatokat alapíthasson a nemrég elfogadott törvény alapján. További nyugati cégek részéről is komoly az érdeklődés, ezek egyelőre várják, hogy Lengyelországban megjelenjen a törvény végrehajtási utasítása. (MTI), Fegyveres összetűzések voltak a beludzs nemzetiség és a kormánycsapatok között az iráni Listan és Beludzsisztán tartományban. Mirjaveh térségében a beludzs nemzetiségi törzs tagjai és az „iszlám forradalmi gárdisták” nevű szervezet csapatai között voltak összecsapások. A harcokban a „gárdisták” kilenc fegyverest veszítettek. A hatóságok — válaszul a beludzs akciókra — Zahedánban nyilvános kivégzést rendeltek el, tizenöt embert felakasztottak. (TASZSZ) A Fehér Ház szerdán a képviselőház elé terjesztette jelentését az Egyesült Államok Líbia elleni szankcióiról. A jelentés szerint Líbia továbbra is rendkívüli mértékben veszélyezteti az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeit és közelkeleti politikáját. Reagan elnök már korábban jelezte azt a szándékát, hogy érvényben tartja a Líbia elleni szankciókat. (TASZSZ) Ismeretlen tettesek pokolgépet robbantottak szerdán a kolumbiai főváros, Bogotá központjában. A robbanás a hivatali idő lejártakor történt, öten megsebesültek. (AFP) A szociáldemokrata irányzatú Népi Nemzeti Párt (PNP) nyerte meg Jamaicában a kedden tartott helyhatósági választásokat. A PNP a szavazatok 57 százalékát kapta, és ezzel vereséget mért az Amerikabarát, konzervatív irányzatú Jamaicai Munkáspártra (JLP). Ezzel a PNP tizennégy közigazgatási egységből tízben átvette az irányítást. (AFP) Nagy-Britannia tavaly 1,3 milliárd font sterling segélyt nyújtott 124, főként fejlődő országnak. India továbbra is a legnagyobb kedvezményezett: 106 millió font sterlinghez jutott tavaly Londontól. A másik legfontosabb kiemelt cél a Szaharától délre fekvő országok támogatása volt: a teljes összeg 42 százalékát kapták. (KUNA) Az OPEC soros elnöke csütörtökön közölte: a szervezet genfi miniszteri értekezletén a 13 tagállam közül kilenc a kőolaj-kitermelés önkéntes visszafogásában állapodott meg. A mérséklést elfogadó országok megegyeztek, hogy a jelenlegi — napi húszmillió hordóra becsült — termelést 1,9 millió hordóval csökkentik. (MTI) A jordániai fővárosban tartózkodó amerikai alelnök csütörtökön Hasszán Ibn Talal trónörökössel és Zaid al-Rifai miniszterelnökkel tárgyalt. Bush közel-keleti körútjának előző állomásán, Izraelben, közvetlen tárgyalásokra szólította fel Peresz izraeli miniszterelnököt és Husszein jordániai uralkodót. (MTI) Háromszázalékos volt a Fülöpszigeteki gazdaság teljesítményének csökkenése az év első felében, 1985 hasonló időszakához képest — közölte egy manilai kormányzati illetékes. (AP) * Agyonlőttek egy protestáns üzletembert szerdán az észak-írországi Omagh közelében. A gyilkosságot az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevű szélsőséges katolikus szervezet vállalta magára. Az IRA szerint az agyonlőtt férfi a biztonsági erőknek dolgozott. (UPI)