Népszabadság, 1986. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1986. szeptember 1., hétfő AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLIV. évfolyam, 205. szám A Országjárás (4. oldal) ./ ' ........................—­' ^ v-v' Vasárnapi nagyüzem a földeken .MEGKEZDŐDÖTT A KORAŐSZIEK VETÉ­S­E A nyár utolsó vasárnapján ország­szerte őszi munkákkal foglalatos­kodtak a földeken. A verőfényes, ám hűvös időben ezrek és ezrek dolgoztak a kertekben, a gyümöl­csösökben, a szőlőkben. A csapadék jól jött a cukorrépá­nak, a lucernának, s hatására meg tudták kezdeni a kora őszi növé­nyek, így a repce vetését. Győr- Sopron megyében a Lajta-Hansági Állami Gazdaságbak­ a repce vető­magját már nagy területeken a földbe tették. Szolnok megyében a Tiszazugban és a Nagykunság ön­tözhető részein is megkezdődött a repce vetése. A lehullott csapadék után a nagy­üzemekben meggyorsultak a talaj­munkák. Traktorok szántanak éjjel­nappal Vas megyében, készítik a magágyat az őszi árpa és a búza ve­téséhez. Zalában is az őszi felada­tok kerültek előtérbe, zömmel a ta­laj-előkészítés, a műtrágyázás ad munkát a gépek kezelőinek. Az eső­zés megkönnyítette, a magágykészí­tők dolgát Fejér megyében. A most már jól megmunkálható földeken nagyüzem volt vasárnap: szántó, tárcsázó traktorok készítették elő a táblákat az őszi vetésű növények alá. Kiadós esőt kapott a Mecsek vidéke,­­ ennek köszönhetően Bara­nyában is könnyebbé és gyorsabbá vált­­ a traktorok munkája, így jó minőségű magágyat tudtak készíte­ni. Szolnok megyében viszont ke­vés csapadék hullott a hét végén, így a munkagépek továbbra­ is csak több művelettel képesek megfelelő magágyat készíteni az őszi kalászo­soknak. Hasonló a helyzet Borsod­ban is, ahol a szárazság megnehe­zíti a vetés-előkészítő talajmunká­kat, a tárcsázást, a szántást. A gon­gok ellenére vasárnap estig több mint 90 ezer hektáron végezték el a munkákat a gazdaságok. Nagy len­dülettel folynak az őszi árpa, a rozs és a búza vetésének talaj-előkészítő munkái a Kis-Alföldön is. Jó ütem­ben halad az országnak ezen a ré­szén a silókukorica vágása. Megkezdődött az előszüret az or­szág legnagyobb síkvidéki szőlőül­tetvényén, a Duna—Tisza közi Ho­mokhátságon. A hazai bortermelés­nek 40 százalékát adó tájegység sző­lőseiben az utóbbi napok csapadéka a kései érésű fajtáknál javította a termésátlagot. Vasárnap a Bács-Kis­­kun megyei szőlősökben — attól tartva, hogy a további esőktől meg­repednek a szemek — már nemcsak érésellenőrzést tartottak, hanem szü­neteltek is. (MTI) Az egész országra kiterjedő, több hazai és nemzetközi béke- és szoli­daritási akcióhoz is kapcsolódó nagy­szabású békefesztivált rendezett a hétvégén az Országos Béketanács és a Magyar Televízió. Azzal a szándékkal, hívták életre a Hétvégén a békéért elnevezésű rendezvénysorozatot, hogy felhívják a figyelmet: az emberek sokféle for­mában fejezhetik ki békevágyukat, ötleteik, kezdeményezéseik támoga­tásra találnak, s a békemozgalom aktivistáinak segítségével meg is va­lósulnak. Ennek egyik megnyilvánu­lásaként folyamatosan gyűltek az adományok a Mentőautót Nicaragu­ának szolidaritási akcióra; vasárnap délelőttre már csaknem 300 ezer fo­rintot könyvelhettek el. Ez tovább gyarapodott a Békekorzó című új­ság árából befolyt összeggel, a kis­iparosok szolidaritási bazárjának bevételével, a Havanna lakótelepi békeklub csekkjével, magánszemé­lyek, szocialista brigádok, munka­helyi közösségek, békeklubok fel­ajánlásaival. A Vörösmarty téren tegnap, reggelre betelt a békefal; háromezer ember — közöttük tudós, egyházi személyiség, művész, kül­földi békedelegáció képviselője, szo­cialista brigádtag, gyesen levő kis­mama, munkás, tanuló — írta alá a békeplakátokat. A vidéki események is sok részve­vőt vonzottak. Az országos agrárif­júsági találkozó fiataljai között szom­baton ott volt Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ KB első titkára. A fertőrákosi barlangszínházban rendezett szombati békenagygyűlé­sen Pozsgay Imre, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. A békehétvégére hazánkba érke­zett görög, francia, japán, szovjet, NDK-beli, holland, osztrák, lengyel és csehszlovákiai békemozgalmi kép­viselők mindkét napon részt vettek a békehétvége eseményein: magyar békemozgalmi aktivistákkal, a ren­dezvények iránt érdeklődőkkel ta­lálkozva véleményt cseréltek a­ béke megőrzésének lehetőségeiről, egyút­tal tárgyaltak az OBT vezetőivel a koppenhágai béke-világkongresszus előkészítéséről s ennek egyik fontos momentumáról, a fegyverkezési ver­seny megállítását célzó javaslatok­ról. Az eseményekre hazánkba érke­zett Jan Martensen, az ENSZ főtit­kárhelyettese. (A békehétvége eseményeiről rész­letesen lapunk 5. oldalán számolunk be.) Országos békemegmozdulás a hétvégén Nagygyűlések, szolidaritási akciók, kulturális programok Vetés előtti talaj-előkészítés az Óbuda Tsz-ben. KISBENEDEK ATTILA FELVÉTELE — MTI FOTO Mindkét napon sokan voltak részesei a Vörösmarty téri programoknak. BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Pugwash „. . . Tudományunk iszonyatossá, kutatásunk veszélyessé, az ismere­teink pedig halálossá váltak. Ne­künk, fizikusoknak, egyetlen lehető­ségünk maradt: a kapituláció a va­lóság előtt. Ez a valóság nem méltó hozzánk. És bennünk falba ütközik. Vissza kell venni a tudásunkat, és én vissza is vettem . . ." Möbius mondja ezt Dürrenmatt Fizikusokjában. A dráma (komédia?) hőse elmegyógyintézetbe menekül, hogy tudománya ne lehessen a pusztítás eszköze. Sőt Möbius haj­landó gyilkossá is lenni, csak hogy elméjét ne használhassák fel az egész emberiség ellen. A fizikus csapdába kerül: a magánszanató­­rium tulajdonosnője, a púpos dok­torkisasszony ellopja eredményeit, hatalmas, gyilkos mamutcéget épít ki, a világ egy őrült kezébe ke­rül .. . A svájci szerző darabját 1962-ben írta. Szavai — a három fizikus esz­mecseréje tudományról és világha­lálról — ma is elgondolkoztatóak. Dürrenmatt nem talált más utat hő­seinek, mint menekülést a tébolydá­ba, a kis őrültek házába a világté­boly elől. A fenyegetés súlyát senki annyira nem érezhette, mint a ku­tatók. Különösen azok, akik maguk is részesei voltak az anyagba rej­tett energia felszabadításának és fegyverré alakításának. 1955-ben Al­bert Einstein (ő írta a levelet Roose­­veltnek, amelyben felhívta a figyel­mét: lehetséges az atomenergia ka­tonai alkalmazása) és Bertrand Russell angol filozófus kiáltványt intézett a világ tudósaihoz: ,,Mi­vel egy jövőbeni világháborúban bi­zonyosan használni fognak nukleá­ris fegyvereket, s ez az emberiség létét fenyegetné, szorgalmazzuk, hogy a kormányok és a világ népei ismerjék fel és nyilvánosan erősítsék meg: céljaikat nem mozdíthatja elő világháború, s arra ösztönözzük őket, találjanak békés megoldást a közöttük felmerült valamennyi vitás kérdés rendezésére." Két évvel ké­sőbb egy Pugwash nevű kanadai halászfaluban, Cyrus Eaton nagyipa­ros birtokán huszonkét tudós meg­tartotta első találkozóját. Az össze­jöveteleket azóta is Pugwash-konfe­­renciának nevezik. Az atomfizikus „alapító atyákhoz" más természet- és társadalomtudo­mányok képviselői is csatlakoztak, a világrendszerek határain átnyúló párbeszédben a nemzetközi kapcso­latok és hadtudományok kutatói nagy számban vesznek részt. Ma Bu­dapesten kezdik harminchatodik ta­nácskozásukat. Elismerése ez a moz­galomban részt vevő magyar tudó­sok tevékenységének és Magyaror­szág nemzetközi szereplésének. Ter­mészetes hát, hogy a tudósok szí­vesen látott vendégei fővárosunk­nak. Mit lehet várni egy ilyen találko­zótól? A megbeszélések zárt ajtók mögött zajlanak, szinte magánjel­­legűek, ám az előző évtizedekben ezek az eszmecserék nemritkán je­lentős előrelépést hoztak a nemzet­közi kapcsolatokban. A Pugwash szerepet játszott a vietnami háború rendezését szolgáló tárgyalások lét­rejöttében, az atomcsendegyezmény, a rakétavédelmi rendszerekről szóló szerződés és a föld alatti atomrob­bantások korlátozásáról kötött szov­jet-amerikai megállapodások előké­szítésében. Nem közvetítés ez, de megfelelő közeg teremtése, egymás gondolkodását, érveit ismerhetik meg jobban olyan emberek, akik kormányaik tanácsadói, a politikai és katonai stratégia kidolgozásának részesei Keleten és Nyugaton. A mostani napirend szerint is a vita elsősorban a fegyverkezési verseny, a nemzetközi biztonság kérdéseiről folyik majd. A Pugwash tudósai te­hát nem vonulnak vissza, hanem részt kérnek a legrosszabb elhárí­tásának munkájából. . . . Dürrenmatt a Fizikusokhoz csa­tolt 21 pont egyikében írja: „A fi­zika tartalmi kérdése a fizikusok ügye. A fizika hatása: mindnyájun­ké.” Miklós Gábor A KÜLÜGYMINISZTERI TÁRGYALÁSOK ELŐTT Intenzív szakaszban a szovjet—amerikai párbeszéd ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az amerikai fővárosban azt vár­ják, hogy szeptember 19-ig, a Se­­vardnadze—Scultz megbeszélések nyitónapjáig felgyorsul a Szovjet­unióval való párbeszéd. Washingto­ni hivatalos személyek néhány terü­leten rugalmasabb magatartást ígér­nek, több kérdésben viszont nem lát­szik az álláspontok közeledése. A várható megbeszélések puszta felsorolása is elárulja: sokoldalú konzultációsorozat folyik. Genfben szeptember 18-án ülnek ismét a tár­gyalóasztalhoz a stratégiai fegyve­rekről, az űrfegyverkezésről és a közepes hatótávolságú rakétákról tárgyaló küldöttségek. Stockholmban már folyik a bizalomerősítő intéz­kedésekről és a véletlen nukleáris háború elkerüléséről folytatott eu­rópai biztonsági konferencia utolsó, szeptember 19-ig tartó fordulója. A Sevardnadze—Scultz találkozó konkrét előkészítésével megbízott delegációk szeptember 5—6-án Wa­shingtonban tárgyalnak. A vegyi fegyverek korlátozásáról szeptember 4—5-én tartanak újabb eszmecserét Bernben. A nukleáris kísérletek kor­látozásáról, illetve teljes betiltásáról ugyancsak szeptember 4—5-én lesz megbeszélés. A helyszín: Genf. A helyi konfliktusokkal foglalkozik majd a szeptember 2—3-i moszkvai véleménycsere. A kulturális, tudo­mányos cseréről és az emberi jogi problémákról szeptember elején vár­ható újabb tanácskozás Moszkvá­ban. A tárgyalások ténye önmagában természetesen még nem előrehaladás. Megmutatta ezt a múlt heti — a he­lyi konfliktusokkal foglalkozó — wa­shingtoni­­ megbeszéléssorozat is. Az is vitathatatlan, hogy miközben a Szovjetunió újabb és újabb javasla­tokat, fontos politikai gesztusokat tesz (például az atomkísérletek egy­oldalú felfüggesztésével), az Egyesült Államok a meghatározó kérdésekben nem is mozdul. Washingtoni forrá­sok mégis — éppen a rendkívül ru­galmas szovjet álláspontra reagálva — bizakodóan ítélik meg egy stock­holmi megállapodás lehetőségét. Az a szovjet álláspont, hogy engedélye­zik a csapatmozgások légi ellenőrzé­sét és a helyszíni ellenőrzés bizonyos formáját, nagyot lendített az egyez­mény ügyén — mondta egy magas rangú amerikai kormánytisztviselő. A NATO ellenjavaslata azonban első pillantásra is lehetetlen követelése­ket támaszt. Eszerint engedélyeznék a két szövetségi rendszer minden tagjának, hogy ellenőrei évente egy­szer meglátogassák a másik fél csa­patait. A NATO-nak 16, a Varsói Szerződésnek 7 tagja van. Nyilván­való, hogy nem lehet olyan megálla­podás, amelyik az egyik szövetségi rendszernek 16, a másiknak 7 ellen­őrzést tesz lehetővé. A The New York Times vasárna­pi száma, kormányforrásokra hivat­kozva, arról ír, hogy a Reagan-kor­­mányzat a stratégiai fegyverrendsze­rek kérdésében változtatni fog tár­gyalási pozícióján. (Folytatás a 3. oldalon.) Véget ért az atlétikai EB Vasárnap a férfi 4X400 méteres váltók küzdelmével véget ért az atlé­tikai Európa-bajnokság Stuttgartban. A várakozásnak megfelelően a leg­eredményesebben az NDK és a Szov­jetunió sportolói szerepeltek, de va­lószínűleg sikeres EB-nek könyvelik el a kontinensviadalt a britek, a bol­gárok és az olaszok is. A magyar vá­logatott tagjai viszont korántsem ün­nepelhetnek, hiszen a hatnapos ve­télkedés során csak egy pontot sze­reztek (4X100 m férfiváltó). Ráadá­sul úgy, hogy huszonnégyen álltak rajthoz (az eredeti 27 fős keretből Szalma és Kripli sérülése miatt ki­maradt, Havas pedig csak tartalék volt). A magyarok szereplése bizo­nyára jó okot ad a szakembereknek az alapos elemzésre. Idehaza a hét vége legnagyobb sporteseménye az NB I-es bajnoki forduló volt. Az MTK és a Rába nagy gólkülönbséggel győzött, ám ez legalább annyira tulajdonítható el­lenfelük gyengeségének, mint a saját erősségüknek. (Beszámolóink a 11. és a 12. olda­­ lon.)A szovjet Jurij Szedih egy nap alatt kétszer is megjavította a saját világ­csúcsát kalapácsvetésben. mti külföldi képszolgálat

Next