Népszabadság, 1986. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

1986. október 1., szerda A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepén 3 magyar vezetők üdvö­zle távirata A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Ma­gyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke az alábbi táviratot küldte Li Hszien-niennek, a Kínai Népköztársaság elnökének és Csao Ce-jangnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének. Tisztelt Elvtársak! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, népünk, és a magunk nevében nemzeti ünnepük, a Kínai Népköztársaság megala­kulásának 37. évfordulója alkalmából, szívélyes üdvözletünket küldjük Önöknek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és az egész kínai nép­nek. Az évfordulón sok sikert kívánunk az országukban folyó szocialista építőmunkához. Meggyőződésünk, hogy a kínai nép további kimagasló ered­­ményeket ér el jólétének gyarapításában, szocialista vívmányainak tovább­­ejlesztésében. Örömmel tölt el bennünket, hogy kapcsolataink az utóbbi időben az együttműködés minden területén eredményesen fejlődnek. Biz­tosak vagyunk benne, hogy sokoldalú kapcsolataink ápolása és továbbfej­lesztése hozzájárul közös szocialista céljaink eléréséhez és a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához. További sikereket kívánunk Önök­nek és népüknek a Kínai Népköztársaság felvirágoztatásáért kifejtett erő­feszítéseikhez.* Sarlós István, az Országgyűlés elnöke az évforduló alkalmából távirat­ban üdvözölte Peng Csent, a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottsá­gának elnökét. Ugyancsak táviratban köszöntötte kínai partnerszervezetét a Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a Magyar Vöröskereszt. * * * A század egyik kiemelkedően fon­tos, a szocializmus és a haladás po­zícióit erősítő történelmi eseménye volt, amikor ma 37 esztendeje a földkerekség legnagyobb lélekszámú országában győzött a kommunisták vezette kínai népi forradalom. A népköztársaság kikiáltásával új Kí­na született, amely kiszakította ma­gát a feudális és félgyarmati elnyo­más béklyóiból, s elindult a moder­nizálódás és a szocializmus útján. Ezen az úton kezdettől fogva mellette álltak azok — köztük min­denekelőtt a Szovjetunió —, akik rokonszenvü­­ket kísérték és cselekvő szolidaritásukkal támogatták már a kínai nép hosszú és áldozatos for­radalmi küzdelmét is. Visszapillant­va az országépítés első évtizedének eredményeire, arra is emlékezünk, hogy azokban jelen volt a magyar szakemberek közreműködése is. Sem a kínai nép hősi küzdelmek­ben, kemény munkával elért nagy vívmányait, sem a szocialista orszá­gokkal kialakított együttműködés el­ső esztendeinek tényeit nem tehet­ték semmissé a­ „nagy ugrás” és az úgynevezett „kulturális forrada­lom” torzulásai. S ma, amikor Kína erőteljesen dolgozik azon, hogy e vargabetűk után kialakítsa a szo­cialista társadalom- és gazdaságfej­lesztésnek a realitásoknak megfelelő módját, e vívmányok és együttmű­ködési hagyományok előretekintve is értékes támpontot kínálnak. Örömünkre szolgál, hogy Kína épí­teni kívánja kapcsolatait a Szovjet­unióval és a többi szocialista ország­gal, köztük hazánkkal, és ez a kész­ség természetesen — mint azt im­már magas szintű kontaktusok is ta­núsítják — valamennyi fél részéről kölcsönös. Figyelmesen követjük Kí­na gazdasági reformintézkedéseit, a politikai intézményrendszer fejlesz­téséről Pekingben elhangzó állásfog­lalásokat, érdeklődéssel tekintünk az — immár a jövő évi XIII. komgresz­­szusára készülő — Kínai Kommu­nista Párt megújuló tevékenységére. Habár vannak fontos nemzetközi problémák, amelyekben Kína állás­­foglalását vitathatónak tekintjük, sok kérdésben közeli a véleményünk, ami ezen a területen is lehetőséget kí­nál Kína és a többi szocialista or­szág együtt munkálkodására. Közös érdeknek érezzük ugyanis, hogy Kí­na szocialista nagyhatalomként a világ haladó erőivel együtt aktívan részt vegyen a világpolitikai folya­matokban, az emberiség előtt álló sorskérdések megoldásában, a fegy­verkezési hajsza megfékezésében, a béke megóvásában és a nemzetközi biztonság megszilárdításában. Mai nemzeti ünnepén e gondola­tok jegyében köszöntjük a baráti kí­nai népet, és kívánjuk neki, hogy érjen el további nagy sikereket szo­cialista építőmunkájában, hazája felvirágoztatásában. Szovjet vezető testületek üdvözlete A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa táviratban köszön­tötte Li Hszien-mient, Peng Csent és Csao Ce-jangot a Kínai Népköztár­saság megalakulásának 37. évfordu­lója alkalmából. A távirat méltatja azokat az ered­ményeket, amelyeket a kínai nép ért el a társadalom szocialista átalakítá­sa, a gazdaság, a tudomány és kul­túra fejlesztése és az életszínvonal emelése terén. A szovjet vezetés megértéséről és tiszteletéről bizto­sítja a KKP-nak azt a célját, hogy modernizálja az országot, és felépítse a szocialista társadalmat. Az utóbbi években jelentős mértékben megja­vult a szovjet—kínai viszony. Ez kedvező alapot teremt a továbblé­pésre az együttműködés minden te­rületén, és segíti a kölcsönös biza­lom, a jószomszédi kapcsolatok to­vábbi erősödését — hangsúlyozza a szovjet vezető testületek üdvözlő távirata. (TASZSZ) Lengyelország és Kína fejleszteni kívánja kapcsolatait Wojciech Jaruzelski befejezte pekingi munkalátogatását Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Népköztár­saság Államtanácsának elnöke ked­den befejezte Kínában tett munka­látogatását, és elutazott Pekingből. Jaruzelski szeptember 28-án ér­kezett Pekingbe, és megbeszéléseket folytatott Csao Ce-jang miniszterel­nökkel, Teng Hsziao-pinggel, Kína első számú politikai vezetőjével, Hu Jao-panggal, a KKP KB főtitkárá­val és Li Hszien-nien államfővel. A lengyel vezető a kínai kormány ven­dége volt. Az elutazás előtt Csao Ce-jang a kínai kormány vendégházában vett búcsút Jaruzelskitől. Ez alkalommal elmondotta, hogy a rövid, de sikeres látogatás nagy fontosságú a két or­szág további együttműködésének szempontjából. Értékelése szerint a kínai—lengyel tárgyalások hasznosak voltak. Jaruzelski gyümölcsözőnek nevez­te pekingi munkalátogatását. Han­goztatta: mindkét ország óhaja a ba­rátság és az együttműködés fejlesz­tése. A kínai vezetőkkel folytatott tárgyalások nyíltak, konkrétak vol­tak, és a kezdeményezőkészség jel­lemezte őket. Lengyelország nagy fontosságot tulajdonít a lengyel—kí­nai kapcsolatoknak, és bízik benne, hogy azok a különböző területeken tovább fejlődnek — mondotta a len­gyel vezető. Kedden kormányközi kínai—len­gyel kulturális és tudományos együttműködési megállapodást írtak alá Pekingben. Az aláírásnál jelen volt Csao Ce-jang és Wojciech Ja­ruzelski. Pekingben sajtóközleményt adtak ki Wojciech Jaruzelski látogatásá­ról. A sajtóközlemény szerint mindkét fél elégedetten állapította meg, hogy gyorsan fejlődnek a kétoldalú gaz­dasági, kereskedelmi, tudományos és műszaki kapcsolatok is. Hangsú­lyozták, hogy keresni kell az együtt­működés új és hatékonyabb formáit. A kínai és a lengyel vezetők vé­leményt cseréltek több nemzetközi kérdésről. A legsürgetőbb feladat­nak nevezték a fegyverkezési ver­seny megállítását és a világbéke fenntartását, amelyhez minden or­szágnak hozzá kell és hozzá lehet járulnia. Mindkét fél kifejtette, hogy a nemzetközi kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elvére kell ala­pozni, tartózkodni kell a fegyveres erő alkalmazásától és az erővel való fenyegetéstől. (MTI) Mihail Gorbacsov találkozója a LEMP KB első titkárával . Mihail Gorbacsov, az SZKP KB I titkára, kedden Moszkvában ta­­l­kozott Wojciech Jaruzelskivel, a ZP KB első titkárával, a lengyel f­őtanács elnökével, aki hazauta-­­­a rövid időre megállt a szov­jet fővárosban. A két vezető megbe­szélései a szívélyesség és a teljes, kölcsönös megértés légkörében zaj­lottak. Wojciech Jaruzelski még aznap továbbutazott hazájába. (MTI) NÉPSZABADSÁG ­ Mint lapunk 1. oldalán hírül ad­juk, Várkonyi Péter külügyminisz­ter, az ENSZ-közgyűlés 41. ülés­szakán részt vevő magyar küldött­ség vezetője kedden felszólalt a­ közgyűlés plenáris ülésén. Beszé­dét alább ismertetjük. " A Magyar Népköztársaság kor­mányának meggyőződése, hogy a vi­lágszervezet előtt ma nagy felada­tok állnak. Nagyobbak és sokrétűb­bek, mint azt az ENSZ létrehozása­kor az alapítók feltételezhették. A jövő nemzedékeinek megóvása a há­ború borzalmaitól ma a nukleáris háború megakadályozását, az embe­riség egészének megmentését, lété­nek fenntartását, az emberi civilizá­ció megőrzését jelenti. Meggyőződé­sünk, hogy a nukleáris háború elke­rülhető, s ebben az ENSZ jelentős szerepet játszhat. De küldetését a világszervezet továbbra is csak ak­kor teljesítheti, ha a tagállamok az alapításakor meghirdetett elvek és célok által meghatározott úton ha­ladnak. Ez az út a jelenlegi, feszült­ségektől terhes nemzetközi helyzet­ben még kevésbé lehet, mint az utóbbi negyven évben bármikor, a konfrontáció veszélyes politikája, a fegyverkezési verseny folytatása, az egyenlőtlen, hátrányosan megkülön­böztető gazdasági kapcsolatok terje­dése és általában a huszadik század emberéhez méltatlan viszonyok lét­rehozása. Nekünk az egyenjogú, gyü­mölcsöző együttműködés útján kell haladnunk, hogy érvényesülhessenek az alapokmányban megfogalmazott elvek. És éppen ezen elvek érvényesíté­sének szándéka, az azokban megje­lölt nemes célok eléréséhez szüksé­ges korszerű feltételek megteremté­sének igénye, a világ államai közötti kölcsönös egymásrautaltság ténye vezérelte kormányomat, amikor ki­lenc más tagország kormányával együtt levélben fordult az ENSZ fő­titkárához, és javasolta, hogy tűzzék napirendre a nemzetközi béke és biz­tonság átfogó rendszerének megte­remtését. Enyhülés és konfrontáció A világpolitikában jelenleg egy­idejűleg hat az enyhülés és a kon­frontáció irányzata. Az ellentmondá­sos nemzetközi helyzetet súlyos fe­szültségek terhelik, miközben az emberiség válaszút elé érkezett. Mi abban bízunk, és a Magyar Népköz­­társaság kormánya annak érdekében tevékenykedik, hogy a nem túl távo­li jövőben ismét felülkerekedjék az enyhülés, a nemzetközi együttmű­ködés irányzata. E tevékenységünk­ben bátorít bennünket az ír világ­ban egyre inkább tért hódító felis­merés, hogy az ellentmondásokat, problémákat nem lehet erőn alapuló politikával megoldani. Ebből­ táplál­kozik az a meggyőződésünk, hogy az ENSZ-közgyűlés mostani, 41. ülés­szaka jelentős mértékben hozzájá­rulhat a pozitív világpolitikai irány­zatok erősítéséhez. A Magyar Népköztársaság kormá­nya úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi világhelyzet az ENSZ minden tagál­lamától fokozott erőfeszítéseket kí­ván, mert valamennyi ország felelős azért, hogy minden tőle telhetőt megtegyen az emberiség sorsát ve­szélyeztető kedvezőtlen irányzatok megállítása és visszafordítása vé­gett. E tekintetben kiemelkedő jelentő­ségű a világ sorsáért különleges fe­lelősséggel tartozó nagyhatalmak te­vékenysége. Ezért a nemzetközi közvélemény üdvözölte a Szovjet­unió és az Egyesült Államok legma­gasabb szintű vezetőinek egy évvel ezelőtt megtartott genfi találkozó­ját, amely bizonyos értelemben ki­indulópontja volt a szovjet—ameri­kai viszonyban és általában a világ­­politikában azóta tapasztalt néhány kedvező jelenségnek. Továbbra is nagy figyelemmel és várakozással kísérjük a két ország kapcsolatainak alakulását, és reméljük, hogy a megbeszélések végül olyan csúcsta­lálkozóhoz vezetnek a nem túl tá­voli jövőben, amely kedvezően be­folyásolhatja majd az emberiség jö­vőjének alakulását. Megítélésünk szerint korunkban a két nagyhata­lom közötti feszültséget, bizalmat­lanságot olyan építő, érdemi megál­lapodásoknak kell eloszlatniuk, ame­lyek a felhalmozott fegyverkészletek csökkentéséhez, a leszereléshez, a kölcsönösen előnyös, széles körű együttműködéshez vezetnek. A Magyar Népköztársaság kor­mányának őszinte meggyőződése, hogy a Varsói Szerződés tagálla­mainak kezdeményezései a tömeg­­pusztító fegyverek felszámolására az ezredfordulóig, valamint a hagyo­mányos fegyverek és fegyveres erők csökkentésére Európában jó alapot adnak ahhoz, hogy az egymással szemben álló szövetségi rendszerek között a katonai egyensúly a lehe­tő legalacsonyabb szinten valósul­jon meg. A csökkentési folyamat megindításáért minden meglevő le­szerelési fórumot ki kell használ­ni, és egyetlen kölcsönösen elfogad­ható kompromisszumos lehetőséget sem szabad elszalasztani. Kiemelkedő jelentőségűnek tart­juk ebből a szempontból is az atom­kísérletekre több mint egy éve egy­oldalúan vállalt és azóta többször megújított szovjet moratóriumot. Bátorító, hogy a nemzetközi közvé­lemény széles köre lép fel egyrészt az atomfegyver-kísérletek teljes el­tiltásáért, másrészt az atomfegyverek fajtáinak felhalmozásai és a fegyver­kezési verseny világűrre való kiter­jesztése ellen. Ez véleményünk sze­rint meggyőző bizonyítéka annak, hogy az eltérő érdekek és társadal­mi rendszerek biztonságos együtt­élésének és együttműködésének igé­nye korunk parancsoló szükségsze­rűségévé vált. Mi úgy véljük, hogy a fegyverkezés megfékezésének sür­gető kényszerét minden tagállam­nak át kell éreznie, és ennek meg­felelően kell cselekednie az embe­riség egésze s benne saját népe érdekében is. Ebből kiindulva őszintén reméljük, hogy valamennyi állam építő szellemben reagál a nukleáris kor kihívásaira és az azok tényleges megoldását célzó javasla­tainkra. Rendezni kell a válságokat Tudatában vagyunk annak, hogy a világpolitikai légkör, a nemzet­közi kapcsolatok általános állapo­ta jelentős befolyással bír az egyes térségek, országcsoportok helyzeté­nek alakulására, miközben termé­szetesen e régiók fejlődése, prob­lémái is hatnak a nemzetközi hely­zetre. Ahogy egyetlen más állam, úgy Magyarország sem lehet kö­zömbös a tőle távoli földrészek, or­szágok helyzetének alakulása iránt, hiszen azokat a nemzetközi hely­zetben közvetve, kétoldalú kapcso­lataiban pedig közvetlenül is ér­zékeli. Különös aggodalommal te­kintünk az egyes térségekben ki­alakult akut válsághelyzetekre. Az utóbbi négy évtized történelmi ta­pasztalatai arra tanítanak bennün­ket, hogy bármilyen helyi, regioná­lis konfliktus súlyosan veszélyezte­ti nemcsak az adott térség, hanem a világ békéjét és biztonságát is. Következésképpen valamennyi ENSZ-tagállam elemi érdeke meg­követeli az ilyen konfliktusok bé­kés, tárgyalások útján történő ren­dezését. Napjainkban kézenfekvőbb, mint valaha, hogy semmilyen más lehe­tőség nem nyílik a válsághelyzetek igazságos, tartós rendezésére, mint a minden érintett fél részvételével folytatott építő szellemű tárgyalá­sok. A Magyar Népköztársaság kész támogatni minden olyan kezdemé­nyezést, amely a válsághelyzetek felszámolását célozza. Meggyőződé­se, hogy az ENSZ-ben is az őszinte, közös útkeresésnek, a megoldás irá­nyába vivő együttműködésnek, és nem a konfrontációnak kell jelle­meznie a regionális válsághelyze­tekről folytatott vitákat. Az a vé­leményünk, hogy még közel sem merült ki a regionális konfliktusok rendezésére kínálkozó politikai esz­közök tára. Közös érdekünk, hogy a nemzetközi kapcsolatok általáno­san elfogadott alapelveivel össz­hangban újabb és újabb formákat, megoldásokat keressünk. Várkonyi Péter ezután kifejtette a közel-keleti válsággal, az Afganisz­tán körül kialakult helyzettel, a kö­zép-amerikai feszültséggel, valamint Afrika politikai és gazdasági gond­jaival kapcsolatos magyar álláspon­tot, majd rámutatott, hogy kormá­nyunk síkraszáll az ENSZ Bizton­sági Tanácsának Namíbia független­ségére vonatkozó határozatai felté­tel nélküli végrehajtása mellett, sür­geti az alapvető emberi jogok sú­lyos és tömeges megsértését jelentő faji elkülönítési rendszer haladék­talan felszámolását. Támogatja a fajüldöző Dél-Afrika ellen kötelező és átfogó szankciók bevezetését, az egész térség problémáinak megoldá­sát célzó akcióprogram végrehaj­tását. A világszervezet keretében foly­tatott együttműködésnek fontos mér­földkövei az emberi jogok tárgyá­ban létrejött nemzetközi egyezmé­nyek, mindenekelőtt a polgári és politikai, valamint a gazdasági, szo­ciális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányok, ame­lyek elfogadásának huszadik évfor­dulójáról ebben az évben emlékez­nek meg világszerte. Hazámban az emberi jogok érvé­nyesülése és védelme az ország tár­sadalmi rendszerének egyik alapel­ve. Az emberi jogok egyetemes érvé­nyesítésének igénye természetesen magában foglalja a nemzetiségek jogainak biztosítását és védelmét is. Magyarországon a nemzeti egy­ség fontos alkotóeleme az ország­ban élő nemzetiségek minden te­kintetben egyenjogú részvétele a társadalom politikai, gazdasági és kulturális életében. Létük és kollek­tív jogaik intézményes, demokrati­kus kereteinek garantálásával álla­munk a hazánkban élő nemzetisé­gek önazonosság-tudatának fejlődé­sét segíti. A világgazdaság jelenlegi hely­zete sajnos nem ad okot derűlátás­ra. Sokan és sok helyütt keresik a világgazdasági válság kedvezőt­len hatásai kivédésének útjait. Az a véleményünk, hogy csakis min­den ország számára elfogadható megoldást tekinthetünk reálisnak, megvalósíthatónak és célravezető­nek, ezt diktálják hosszú távú kö­zös érdekeink a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok egyenlő, igazságos, az országok szuverenitását és jogos érdekeit tiszteletben tartó átalakí­tásában. Ezen törekvések természe­tes fórumai az ENSZ és szakosított szervei. Hazámnak is alapvető érdeke olyan világgazdasági környezet megteremtése, amely kedvező felté­teleket biztosít a nemzetközi gaz­dasági együttműködés fejlődéséhez. Ez segítené gazdasági céljaink való­ra váltását is. Ezért készek vagyunk — az ENSZ többi tagállamával együtt — elfogadni minden olyan javaslatot, meghozni minden olyan intézkedést, amely közelebb hozza az említett célokat a megvalósulás­hoz. Európa különleges figyelmet érdemel Magyarország földrajzi helyzeté­ből, történelmi hagyományaiból és lehetőségeiből adódóan különleges figyelmet fordít Európára, amelyet tágabb szülőföldünknek tekintünk. Közvetlenül és érzékenyen érinte­nek bennünket az európai esemé­nyek, amelyek szélesebb összefüg­gésben természetesen a világpoliti­ka szerves részét képezik. Hazánk érdekelt a helsinki folya­mat továbbvitelében, és mindent megtesz ennek érdekében. Ennek bi­zonysága a tavaly ősszel Budapes­ten megtartott kulturális fórum si­keres lebonyolítása, valamint a részt vevő kormányküldöttek és kulturá­lis személyiségek részéről benyújtott több száz javaslat és ajánlás. Az együttműködés fejlesztésének irá­nyait illetően úgy véljük, hogy va­lamennyi részvevőnek a záróokmány egységes értelmezésére, mindhárom kosár kiegyensúlyozott kezelésére, és az ajánlások széles körű megva­lósítására kell törekednie. Bécsben, a semleges Ausztria fővárosában ha­marosan megkezdődik a folyamat sorrendben harmadik utótalálkozója. Őszintén reméljük, hogy ez jelentős állomása lesz a részt vevő államok együttműködésének további elmé­lyítésében. Ebben az összefüggésben úgy vél­jük, szükségszerűvé és egyben le­hetségessé vált, hogy Európa megin­duljon a tényleges leszerelés útján. Ezt a célt hivatottak szolgálni a Varsói Szerződés tagállamainak Bu­dapesten megfogalmazott javaslatai az európai hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésé­nek átfogó programjáról. Meggyő­ződésünk, hogy ezek a javaslatok reálisak, időszerűek és kellően ru­galmasak ahhoz, hogy érdemi tár­gyalások megkezdésének alapjául szolgáljanak. Szeretnénk remélni, hogy a budapesti kezdeményezés eredményeként a politikai enyhülés katonai enyhüléssel egészül ki, és ily módon hasonló jelentőségűvé vál­hat, mint az 1969. évi budapesti fel­hívás, amely a földrészünk életében történelmi eseményként értékelheti helsinki értekezlethez vezetett. Bízom abban, az elmondottakba is egyértelművé vált, hogy a Ma­gyar Népköztársaság külpolitikáját kül­kapcsolatait az ENSZ alapokmá­nyának szellemében alakítja. Köz­vetlen célunk, hogy belső építőmun­kánkhoz a lehető legkedvezőbb nem­zetközi feltételeket biztosítsuk. En­nek megfelelően igyekszünk tevé­keny részt vállalni a világbéke meg­óvását, a nemzetközi biztonság erő­sítését célzó erőfeszítésekben. 1986 nemzetközi békeév, amely­nek kölcsönös megértést és együtt­működést szorgalmazó felhívás, nagy figyelmet keltett a világ vala­mennyi országában, így hazánkba is — mondta Várkonyi Péter, már végezetül hangsúlyozta: a magya küldöttség kész erejéhez mérten hoz­zájárulni a jelen közgyűlés mun­kájának sikeréhez, ahhoz, hogy 41. ülésszak valóban érzékelhetőe előmozdítsa a világbéke megóvása az általános politikai légkör javítá­sát, a sokoldalú nemzetközi együt­működést. (MTI) VÁRKONYI PÉTER FELSZÓLALÁSA AZ ENSZ-BEN Az egyenjogú, gyümölcsöző együttműködés útján kell haladnunk

Next