Népszabadság, 1986. december (44. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
2 A demokraták az iráni kontra válság minden részletének feltárását követelik ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Ronald Reagan szokásos heti rádióbeszédében megkísérelte elterelni a figyelmet az iráni fegyverszállítások és a nicaraguai ellenforradalmárok titkos, illegális pénzelése miatt kirobbant botrányról. Az elnök egyetlen mondatot mondott csupán: az ügy második hete túlságosan leköti a vezetést, és nem jut idő más, fontos ügyekre. Ezek közül a költségvetési deficit problémáját említette. Daniel Moynihan New York-i szenátor — aki a Demokrata Párt által bérelt időben válaszolt az elnöknek — megállapította: még nincs alkotmányos válság, még nincs nemzetközi válság. De mindkettő bekövetkezhet, ha Reagan elnök nem lép azonnal. — Uram, az ön elnöksége inog. Megmenthető, de csak akkor, ha őszinte lesz hozzánk, a kongresszushoz. Washington teli van rémhírrel, intrikával, csalással. A helyzet — állapította meg Moynihan — nagyon veszélyes. A kongresszus nem akar még egy megrendült elnökséget. Elő a tényekkel, és ki a bajkeverőkkel! — követelte a Demokrata Párt nevében előterjesztett beszédében a szenátor. Dave Durenberger republikánus szenátor, a szenátus hírszerzési ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke, az NBC televízió vasárnapi interjúműsorában kijelentette: tudomás szerint többen tudtak az ügyletről, mint azt Edwin Meese igazságügy-miniszter állította. (Meese szerint Oliver North volt fehérházi munkatárs volt az egyetlen, aki minden részletet ismert. Poindexter nemzetbiztonsági tanácsadó és elődje, McFarlane, kevésbé alaposan ismerte az ügyet.) Durenberger elmondta, hogy bizottsága a jövő héten hat-nyolc CIA- alkalmazottat hallgat ki eskü alatt. A törvényhozás tagjai közül többen aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a botrány kirobbanása után napok teltek el addig, amíg az FBI (a Szövetségi Nyomozó Hivatal) lefoglalta az ügyhöz kapcsolódó dokumentumokat. A The Washington Post szerint Oliver North távozása előtt nagy mennyiségű iratot semmisített meg. És ezek között lehettek olyanok, amelyek a felelőssé tett személyeken kívül a fehérházi kormányzat más tagjait is kompromittálhatták volna. Lawrence Eagleburger volt külügyminiszter -helyettes egy vasárnap írt cikkében a legsürgősebb lépésnek Donald Regan fehérházi stábfőnök elbocsátását tartaná. Szerinte az arrogáns „vezérkari főnök" hozta létre azt az állapotot, hogy az elnöki hivatal és a nemzetbiztonsági tanács, más kormányszerveket, valamint a törvényhozást megkerülve, államként működött az államban. Eagleburger nincs egyedül ezzel a véleménnyel. Egy telefoninterjú-sorozatban a megkérdezett republikánus politikusok egyöntetűen úgy vélekedtek: Donald Regannek távoznia kell. Ám a stábfőnök maga cáfolta a leköszönéséről szóló híreszteléseket. A Fehér Ház, a hírek szerint, hamarosan kinevezi az új nemzetbiztonsági tanácsadót. Eddig Jeanne Kirkpatrick volt ENSZ-nagykövet és Jim Hogland, a Foreign Affairs című, tekintélyes külpolitikai folyóirat főszerkesztője került szóba. Most a legtöbbet emlegetett név Dávid Abshire volt NATO-nagykövet, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) elnevezésű intézet alapítója. Dávid Abshire-t — a „héja” Kirkpatricikkel és a „galamb” Hoglanddel öszszehasonlítva — mérsékelt republikánusnak mondják. Kereszty András Véget ért az AKEL tanácskozása (Kiküldött tudósítónktól.) Ismét Ezekiasz Papaioannut választották meg a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának (AKEL) főtitkárává Nicosiában, a párt vasárnap befejeződött XVI. kongresszusán. A kommunistáikat tömörítő AKEL ismét megerősítette, hogy a békéért, az enyhülésért, a ciprusi hazafias és demokratikus erők egységéért, a dolgozók érdekeinek védelméért száll síkra. A párt álláspontja szerint a ciprusi problémát csak az ENSZ égisze alatt megrendezendő nemzetközi konferencián és ezzel egyidejűleg a ciprusi görögök és törökök képviselőinek külön is megtartandó tárgyalásain lehet rendezni. A kongresszus rendkívül önkritikusan elemezte az egy évvel ezelőtti idő előtti parlamenti választások eredményének okait. Az AKEL a parlamentben képviselt négy párt között addigi első helyéről a harmadik helyre került. A visszaesés egyik oka volt, hogy az AKEL a jobboldali Demokratikus Tömörüléssel egy időben követelte Szpirosz Kiprianu elnök lemondását, mivel az állam- és kormányfő nem írta alá az ENSZ főtitkárának Ciprusról kidolgozott rendezési kerettervét. A párt túlértékelte erejét, s az a kép alakulhatott ki, hogy együttműködik a jobboldallal — olvasható a kongresszus dokumentumaiban. Az AIKEL vezetésének a hibát elemző plénuma után a párt előretört a májusi helyhatósági választásokon, az összesen 18 polgármesteri megbízatás felét elnyerve. Keller Tivadar Befejeződött a lengyel szakszervezeti kongresszus Vasárnap délután befejeződött a Lengyel Szakszervezeti Szövetség, az OPZZ kongresszusa. A küldöttek ismét Alfred Miodowicz kohászt, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagját választották meg az OPZZ elnökének. A most ötvenhét éves Miocowicz 1948 óta szakszervezeti tag, s csaknem harminc éve tölt be különböző vezető posztokat a szakszervezeti mozgalomban. A vasárnapi plenáris ülésen szólalt fel Zbigniew Messner miniszterelnök, aki utalva a szakszervezetekkel való párbeszédre, egyebek között hangsúlyozta: nem az a fontos, hogy kinek a véleménye győzedelmeskedik, hanem az, hogy az elfogadott döntés hasznos legyen. A kongresszus végezetül megválasztotta az OPSZ vezető szerveit, jóváhagyta a szakszervezetek programját, s határozatot fogadott el a nyugdíjasok helyzetének javításáról, a lakásépítésről, a környezetvédelemről, valamint az 1986—1990-es népgazdasági tervről. Alfred Miocowicz, az OPZZ elnöke. TUDÓSÍTÓNK HÍRMAGYARÁZATA Nem terminológiai, hanem politikai jelentősége van annak — mondta a lengyel szakszervezeti szövetség (OPZZ) egyik vezetője vasárnap délután, mintegy összegezve az elmúlt napokban végzett munkát —, hogy a mozgalom második országos tanácskozásaként indult összejövetel kongresszussá nyilvánította magát. Ebben a változtatásban ugyanis kifejeződik egy kicsit mindaz, amit a lengyel szakszervezeti mozgalom, az OPZZ két évvel ezelőtti bytomi megalakulása óta elért. Most csaknem hétmilliós tagságával olyan munkásképviselet lett, amelynek szavával minden fontos kérdésben számolni kell. S voltaképpen ez volt az a gondolat, amely végigvonult a lengyel szakszervezeti kongresszus egész vitáján: a mozgalom megtalálta helyét és feladatait, mi több, a legutóbbi két év alatt nem kevés tekintélyt is kiharcolt magának. Érthető tehát a lengyel szakszervezeti mozgalom több képviselőjének a megfogalmazása: a mostani kongresszus fejlődési szakaszt zárt le, kialakítva nemcsak a szervezeti formákat, hanem azokat a munkamódszereket is, amelyekkel a szakszervezetek eleget tehetnek legfontosabb , dolgozók érdekei védelmének. Akárcsak az elmúlt két évben, a következő időszakban is nyilvánvalóan elkerülhetetlenek lesznek a viták, az időnkénti éles összecsapások, s nemcsak a helyi ügyekben. Mindettől azonban sem a Lengyel Egyesült Munkáspárt, sem a kormány nem riad vissza, sőt bátorít az ország javát akaró őszinte szóra. Amint ezt kongresszusi felszólalásában Wojciech Jaruzelski megfogalmazta: a párt a független és önálló szakszervezeteket nem konjunkturális tényezőnek tartja, hanem a néphatalom biztosítása elengedhetetlen feltételének. A szocialista államnak olyan valódi partnerra van szüksége, amelyik nemcsak bírál, hanem részt vállal a felelősségben. A lengyel szakszervezetek helyzetéről, jövőjéről folyó vitát az elmúlt napokban külföldön is figyelemmel kísérték. Ezt jelezte, hogy több külföldi küldöttség is eljött a kongreszszusra, s az eseményről is több tucat keleti és nyugati újságíró tudósított. Az OPZZ kongresszusa felhívta a figyelmet a munkások gondjaira, s ezzel a megértést is növelte e gondok iránt. Vasárnap este, az utolsó nemzetközi sajtóértekezlet után az volt az általános vélemény: ezek az emberek nyíltan és kritikusan beszélnek nehézségeikről, és ami a lényeg: valóban cselekedni akarnak. Varsó, 1986. november 30. K. Nyirő József NÉPSZABADSÁG 1986. december 1., hétfő Vranitzky a nagykoalícióról Nagyon valószínű, hogy sikerre vezetnek a szocialisták és a konzervatívok tárgyalásai, és koalíciós kormány alakul Ausztriában — közölte vasárnapi tv-nyilatkozatában Franz Vranitzky kancellár. A szocialista párti kormányfő a jövő hét második felében kezdi meg a 6-8 hetesnek ígérkező tárgyalásokat közös kormány alakításáról az Osztrák Néppárt vezetőivel. A szocialisták 80, a konzervatívok 77 mandátumhoz jutottak a múlt vasárnapi választásokon, s már a szavazás előtt jelezték, hogy közös kormányzásra fognak törekedni. A Néppárban, amely választási győzelemben reménykedett, némely hangadók a szélsőjobboldali vezetés alá került Szabadságpárttal való együttműködést, illetve az ellenzékben maradást szorgalmazzák. Vranitzky nyilatkozatában nem hagyott kétséget afelől, hogy pártja kész engedményekre a közös kormány érdekében — annál is inkább, mivel véleménye szerint az ország lakosságának nagy része is koalíciós kormányt kíván. A kancellár ismét elutasította, hogy a szocialisták együttműködjenek a Jörg Haider vezette szabadságpárttal. Egyik okként azt hozta fel, hogy Haider hevesen támadta a saját pártja részvételével ténykedő előző kormányt is, és bátorította a határzárakat állító, a kormány politikája ellen tüntető burgenlandi gazdákat. E tüntetések károkat okoztak a magyar közúti és idegenforgalomnak is. (MTI) Szovjet párthatározat ■ •• r r rr /■ r ár ff ■ a törvényesség erősítéséről A Pravda vasárnapi száma részletesen ismertette az SZKP KB-nak a szocialista törvényesség erősítéséről hozott határozatát. A határozat megállapítja, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán jóváhagyott irányvonal valóra váltásához szükség van a szocialista törvényesség és jogrend szilárdítására, a szovjet állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek védelmére, valamint a társadalmi igazságosság elveinek szigorú tiszteletben tartására. Ez a munka azonban — folytatja a dokumentum — még nem elég hatékony, nem felel meg teljesen a kor, a kommunista építés jelenlegi szakasza által támasztott követelményeknek. Az állami és gazdasági szervek mindennapi tevékenységükben gyakran eltérnek a jogi normáktól. A KB ezért kötelezi az alsóbb pártszerveket, hogy a szocialista törvényesség, a jog- és érdekvédelem erősítését kezeljék a mostani országos átalakítási folyamat szerves részeként. A határozat kimondja: a központi bizottság elvárja, hogy haladéktalanul vessenek véget az olyan jelenségeknek, mint az elfogultság és tendenciózus eljárás a nyomozás, az előzetes vizsgálat és a bírósági tárgyalás során, az aktatologatás, az emberi sorsokkal szembeni érzéketlenség és közömbösség. A jogvédelmi szervek munkájából teljesen ki kell küszöbölni az alaptalan őrizetbe vételek és letartóztatások, az állampolgárok elleni törvénytelen vádemelés eseteit. Az SZKP KB a pártszervek feladatává teszi, hogy javítsák a jogvédelmi szervek politikai irányítását, de ennek során kerüljék a nyomozásba vagy bírósági eljárásba való bármiféle beavatkozást. * Megvesztegetés és egyéb visszaélések vádjával letartóztatták A. R. Karavajev kazah autóközlekedési minisztert és több beosztottját — jelentette szombaton a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija című szovjet lap. A Szovjetunió főügyészsége megállapította, hogy a gyanúsítottak hosszú időn át tucatnyi közlekedési vállalatra és felelős személyre kiterjedő megvesztegetési rendszert hoztak létre. A városközi autóbuszjáratok vezetői jegyek kiadása nélkül szedték be a viteldíjat, az így szerzett pénz egy részét a különböző szintű hivatalnokoknak adták. (MTI) Megkezdődött a Kubai KP programjának vitája ( HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Havannában vasárnap megkezdődött a Kubai Kommunista Párt februárban lezajlott harmadik kongresszusának rendkívüli ülésszaka. A háromnapos tanácskozás célja, hogy elfogadja a párt 2000-ig szóló programját. A tervezetet, melyet februárban már egyszer megvitatták a küldöttek, a kongresszus után társadalmi vitára bocsátották. Az eltelt nyolc hónap alatt a tervezethez több mint nyolc és fél ezer javaslat érkezett, melyekből 574-et fogadott el a szerkesztőbizottság. Maga a programtervezet két különálló részből áll. Az első a kubai szocialista építés történelmi előzményeit, illetve a forradalom győzelme óta eltelt időszakot értékeli. A második rész A Kubai Kommunista Párt céljai és feladatai a szocializmus felépítésében címet viseli. A kiigazítását sürgető politikai állásfoglalások kiváltó oka főképp az, hogy a kubai gazdaság a legutóbbi néhány hónapban — szubjektív és objektív okok miatt egyaránt — nem teljesítette az eléje kitűzött célokat. Nőtt az ország külföldi adóssága, magas a befejezetlen beruházások száma, s Kubát érzékeny veszteségek érték a külpiacokon is. A programtervezet vitája zárt ajtók mögött zajlik; ez alkalomból nem hívtak meg külföldi delegációkat, és kívül maradtak a nemzetközi sajtó képviselői is. Nagy Csaba Der Spiegel: Izrael szolgálatában állt a két nyugat-berlini merénylő? Elképzelhető, hogy a Nyugat-Berlinben elkövetett terrorista merénylet miatt nemrég elítélt két palesztin férfi Izrael javára dolgozó kettős ügynök volt — ezt az értesülést a Der Spiegel című hamburgi hetilap közölte vasárnapi számában. A nyugatnémet hírszerzés jelentésére hivatkozva a hetilap azt is megírta, hogy Jordániában nyugatnémet diplomaták olyan jelzésekre bukkantak, amelyek szerint az izraeli légitársaság Boeing repülőgépe ellen irányuló merényletkísérlet miatt Londonban néhány hete elítélt palesztin férfi — az egyik nyugatberlini elítélt fivére — kapcsolatban állt egy nem arab titkosszolgálattal. Londonban és Bonnban egyaránt Szíriával hozták összefüggésbe az említett terrorista akciókat. Mint emlékezetes, egy hónappal ezelőtt Jacques Chirac francia miniszterelnök a The Washington Times című amerikai lapnak nyilatkozva — Kohl nyugatnémet kancellárt és Genscher külügyminisztert idézve forrásként — szintén az izraeli kapcsolat lehetőségéről beszélt a londoni merényletkísérlettel összefüggésben. (MTI) A fordított kihívás Ita Servan Schreibernek kedve lenne hozzá, lassan megírhatná híres gazdasági bestsellerének, Az amerikai kihívásnak a szöges ellenkezőjét. Ellentétben az 1950-es és 1960-as évekkel, amikor az erőtől duzzadó amerikai tőke méhszorgalommal vásárolta fel Nyugat- Európa iparának értékes darabjait, most saját piacán mindinkább defenzívába szorul. A nemzetközi tőkekoncentráció folyamatának megfordult széljárását tükrözte az az összegében is meghökkentő üzlet, amelyet a Hoechst cég kötött nemrégiben. A frankfurti nagyvállalat hárommilliárd dollárért megvásárolta az amerikai Celanese céget. Rekord rekord után: nyugatnémet vállalat ekkora összeget még soha le nem tett az asztalra egy külföldi cég megvételéért. A Hoechst egyúttal a világ legnagyobb vegyipari konszernjévé vált, megelőzve az eddig vezető Du Pont de Nemours-t. Hogy a nagyság feltétlenül erőssé tesz-e, erre aligha lehet teljes egyértelműséggel válaszolni. Mert nem egy amerikai nagyvállalat sorsa újabban az ellenkezőjét látszik igazolni. A nemzetközi méretekben zajló tőkekoncentráció friss fejleményei bizonyos minőségi átrendeződést sejtetnek. Nyugatnémet versenytársai, a Bayer és a BASF már jóval korábban belekezdtek a tengerentúli vásárlásokba, s ennélfogva nagyobb szeletet is szakítottak ki a kétszázmilliárd dolláros amerikai vegyipari piacból, mint a Hoechst. A három nyugatnémet vegyipari nagyvállalat (valamennyi a híreshírhedt IG Farben utódvállalata) a második világháború után viszonylag gyorsan talpra állt, s az elmúlt másfél-két évtizedben olyan ütemben fejlődött, hogy egyszerűen kinőtte az NSZK-t. Belső terjeszkedésre sem a piac telítettsége, sem környezetvédelmi szempontok miatt nem voltak már képesek az NSZK- ban. Viszont az amerikai piac, legalábbis egyelőre, szinte korlátlan terjeszkedési lehetőséget kínál, annál inkább, mivel a tengerentúli vegyipar ellenálló képessége évről évre csökken a dinamikus nyugatnémet konkurenciával szemben. A nyugatnémet tőke előnyomulása az újvilág gazdaságában persze sokrétűbb a puszta vállalatfelvásárlásoknál. Egyesek, mint a Volkswagen, pozíciójuk biztosítására saját termelőüzemet hoztak létre Amerikában, szaporodnak a különféle nyugatnémet—amerikai vegyes vállalatok. Előfordul, hogy amerikai cég a technológiai lépéstartás igényével társul nyugatnémet partnerrel. Hogy mégis a vállalatfelvásárlások keltik a legnagyobb feltűnést, az is többé-kevésbé érezhető. Utóbbiak ugyanis elevenebbé, szembetűnőbbé teszik a két tőkés gazdaság fejlődési dinamikájának különbözőségét. Hetekkel a Hoechst megállapodása előtt vásárolta meg Nyugat-Európa legnagyobb kiadóvállalata, a Bertelsmann cég az Egyesült Államok egyik ismert, jó nevű kiadóját, a Doubleday-t, a vételár félmilliárd dollár volt. Ezzel a tőkeerős nyugatnémet újság- és könyvkiadói birodalom mostani 750 millió dolláros amerikai forgalmát több mint kétmilliárd dollárra növelte. Pénzügyi síkon ugyanúgy kibontakozik ez a folyamat. A nyugatnémet finánctőke behatolása az amerikai bankrendszer védősáncai mögé túl van a kezdő lépéseken. A Dresdner Bank a közelmúltban szerezte meg az Egyesült Államok hét vezető beruházási bankjának egyikét, a New York-i ABD társaságot. A Dresdner Bank amerikai előnyomulásának stratégiája irányadónak tekinthető: mindenekelőtt az Egyesült Államokban dolgozó nyugatnémet vállalatoknak kíván pénzügyi hátteret nyújtani. Másodsorban a külgazdasági együttműködésben erőteljesen érdekelt amerikai cégeknek. A fenti példákkal illusztrált folyamatok végső soron egytől egyig visszavezethetők az egyenlőtlen fejlődés általános összefüggésének érvényesülésére. Vezető amerikai gazdasági szakemberek még évekkel ezelőtt is azt jósolták, hogy küszöbön áll Nyugat-Európa alkonya a tőkés világ technológiai versenyfutásában. Ezeket a nézeteket lassacskán az élet egyértelműen felülbírálja. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy az amerikai számítógépgyártás, amely szinte a chipek megszületése óta diktálta az ágazat fejlődési ütemét, a versenyfutásban nemcsak Japánnal, hanem a nyugatnémet Siemensszel, a svéd Ericsson kihívásával is mind nehezebben boldogul. A Wirtschaftswoche című tekintélyes nyugatnémet gazdasági hetilap az átrendeződés egyik lényegi okát abban látja, hogy szűkül, pontosabban szólva: eltűnőben van a kutatásokban észlelt, régebben szakadékszerű különbség az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között. Az információtechnika terén elkövetett tervezési tévedések, rossz helyzetmegítélések amerikai ágazatok sorát sújthatják drámaian — summázta a nyugatnémet szaklap. Bonn, 1989. november. Győri Sándor