Népszabadság, 1986. december (44. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

2 A demokraták az iráni­ kontra válság minden részletének feltárását követelik ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Ronald Reagan szokásos heti rá­dióbeszédében megkísérelte elterel­ni a figyelmet az iráni fegyverszál­lítások és a nicaraguai ellenforra­dalmárok titkos, illegális pénzelése miatt kirobbant botrányról. Az elnök egyetlen mondatot mon­dott csupán: az ügy második hete túlságosan leköti a vezetést, és nem jut idő más, fontos ügyekre. Ezek közül a költségvetési deficit problé­máját említette. Daniel Moynihan New York-i szenátor — aki a De­mokrata Párt által bérelt időben válaszolt az elnöknek — megállapí­totta: még nincs alkotmányos vál­ság, még nincs nemzetközi válság. De mindkettő bekövetkezhet, ha Reagan elnök nem lép azonnal. — Uram, az ön elnöksége inog. Meg­menthető, de csak akkor, ha őszin­te lesz hozzánk, a kongresszushoz. Washington teli van rémhírrel, int­rikával, csalással. A helyzet — álla­pította meg Moynihan — nagyon veszélyes. A kongresszus nem akar még egy megrendült elnökséget. Elő a tényekkel, és ki a bajkeverők­­kel! — követelte a Demokrata Párt nevében előterjesztett beszédében a szenátor. Dave Durenberger republikánus szenátor, a szenátus hírszerzési ügyekkel foglalkozó bizottságának el­nöke, az NBC televízió vasárnapi interjúműsorában kijelentette: tu­domás szerint többen tudtak az ügyletről, mint azt Edwin Meese igazságügy-miniszter állította. (Meese szerint Oliver North volt fe­hérházi munkatárs volt az egyet­len, aki minden részletet ismert. Poindexter nemzetbiztonsági ta­nácsadó és elődje, McFarlane, ke­vésbé alaposan ismerte az ügyet.) Durenberger elmondta, hogy bizott­sága a jövő héten hat-nyolc CIA- alkalmazottat hallgat ki­ eskü alatt. A törvény­hozás tagjai közül töb­ben aggodalmukat fejezték ki ami­att, hogy a botrány kirobbanása után napok teltek el addig, amíg az FBI (a Szövetségi Nyomozó Hiva­tal) lefoglalta az ügyhöz kapcsoló­dó dokumentumokat. A The Wa­shington Post szerint Oliver North távozása előtt nagy mennyiségű ira­tot semmisített meg. És ezek között lehettek olyanok, amelyek a fele­lőssé tett személyeken kívül a fehér­házi kormányzat más tagjait is kompromittálhatták volna. Lawrence Eagleburger volt kül­ügyminiszter -helyettes egy vasár­nap írt cikkében a legsürgősebb lé­pésnek Donald Regan fehérházi stábfőnök elbocsátását tartaná. Sze­rinte az arrogáns „vezérkari főnök" hozta létre azt az állapotot, hogy az elnöki hivatal és a nemzetbizton­sági tanács, más kormányszerveket, valamint a törvényhozást megkerül­ve, államként működött az állam­ban. Eagle­burger nincs egyedül ez­zel a véleménnyel. Egy telefonin­terjú-sorozatban a megkérdezett republikánus politikusok egyönte­tűen úgy vélekedtek: Donald Re­­gannek távoznia kell. Ám a stábfőnök maga cáfolta a leköszönéséről szó­ló híreszteléseket. A Fehér Ház, a hírek szerint, ha­marosan kinevezi az új nemzetbiz­tonsági tanácsadót. Eddig Jeanne Kirkpatrick volt ENSZ-nagykövet és Jim Hogland, a Foreign Affairs című, tekintélyes külpolitikai folyó­irat főszerkesztője került szó­ba. Most a legtöbbet emlegetett név Dávid Abshire volt NATO-nagykö­­vet, a Stratégiai és Nemzetközi Ta­nulmányok Központja (CSIS) elne­vezésű intézet alapítója. Dávid Abshire-t — a „héja” Kirkpatricik­­kel és a „galamb” Hoglanddel ösz­­szehasonlítva — mérsékelt repub­likánusnak mondják. Kereszty András Véget ért az AKEL tanácskozása (Kiküldött tudósítónktól.) Ismét Ezekiasz Papaioannut vá­lasztották meg a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának (AKEL) fő­titkárává Nicosiában, a párt vasár­nap befejeződött XVI. kongresszu­sán. A kommunistáikat tömörítő AKEL ismét megerősítette, hogy a béké­ért, az enyhülésért, a ciprusi haza­fias és demokratikus erők egységé­ért, a dolgozók érdekeinek védel­méért száll síkra. A párt álláspont­ja szerint a ciprusi problémát csak az ENSZ égisze alatt megrendezen­dő nemzetközi konferencián és ezzel egyidejűleg a ciprusi görögök és tö­rökök képviselőinek külön is meg­tartandó tárgyalásain lehet rendez­ni. A kongresszus rendkívül önkriti­kusan elemezte az egy évvel ezelőtti idő előtti parlamenti választások eredményének okait. Az AKEL a parlamentben képviselt négy párt között addigi első helyéről a har­madik helyre került. A visszaesés egyik oka volt, hogy az AKEL a jobboldali Demokratikus Tömörülés­sel egy időben követelte Szpirosz Kiprianu elnök lemondását, mivel az állam- és kormányfő nem írta alá az ENSZ főtitkárának Ciprusról kidolgozott rendezési kerettervét. A párt túlértékelte erejét, s az a kép alakulhatott ki, hogy együttműködik a jobboldallal — olvasható a kong­resszus dokumentumaiban. Az AIKEL vezetésének a hibát elemző plénuma után a párt előre­tört a májusi helyhatósági válasz­tásokon, az összesen 18 polgármes­teri megbízatás felét elnyerve. Keller Tivadar Befejeződött a lengyel szakszervezeti kongresszus Vasárnap délután befejeződött a Lengyel Szakszervezeti Szövetség, az OPZZ kongresszusa. A küldöttek is­mét Alfred Miodowicz kohászt, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagját választották meg az OPZZ elnökének. A most ötvenhét éves Miocowicz 1948 óta szakszervezeti tag, s csaknem harminc éve tölt be különböző vezető posztokat a szak­­szervezeti mozgalomban. A vasárnapi plenáris ülésen szó­lalt fel Zbigniew Messner miniszter­elnök, aki utalva a szakszervezetek­kel való párbeszédre, egyebek kö­zött hangsúlyozta: nem az a fontos, hogy kinek a véleménye győzedel­meskedik, hanem az, hogy az elfo­gadott döntés hasznos legyen. A kongresszus végezetül megvá­lasztotta az OPSZ vezető szerveit, jóváhagyta a szakszervezetek prog­ramját, s határozatot fogadott el a nyugdíjasok helyzetének javításáról, a lakásépítésről, a környezetvéde­lemről, valamint az 1986—1990-es népgazdasági tervről. Alfred Miocowicz, az OPZZ elnöke. TUDÓSÍTÓNK HÍRMAGYARÁZATA Nem terminológiai, hanem poli­tikai jelentősége van annak — mond­ta a lengyel szakszervezeti szövetség (OPZZ) egyik vezetője vasárnap délután, mintegy összegezve az el­múlt napokban végzett munkát —, hogy a mozgalom második országos tanácskozásaként indult összejövetel kongresszussá nyilvánította magát. Ebben a változtatásban ugyanis ki­fejeződik egy kicsit mindaz, amit a lengyel szakszervezeti mozgalom, az OPZZ két évvel ezelőtti bytomi meg­alakulása óta elért. Most csaknem hétmilliós tagságával olyan mun­kásképviselet lett, amelynek szavá­val minden fontos kérdésben szá­molni kell. S voltaképpen ez volt az a gon­dolat, amely végigvonult a lengyel szakszervezeti kongresszus egész vi­táján: a mozgalom megtalálta he­lyét és feladatait, mi több, a leg­utóbbi két év alatt nem kevés te­kintélyt is kiharcolt magának. Ért­hető tehát a lengyel szakszervezeti mozgalom több képviselőjének a megfogalmazása: a mostani kong­resszus fejlődési szakaszt zárt le, ki­alakítva nemcsak a szervezeti for­mákat, hanem azokat a munkamód­szereket is, amelyekkel a szakszer­vezetek eleget tehetnek legfontosabb­­ , dolgozók érdekei vé­delmének. Akárcsak az elmúlt két évben, a következő időszakban is nyilvánva­lóan elkerülhetetlenek lesznek a vi­ták, az időnkénti éles összecsapások, s nemcsak a helyi ügyekben. Mind­ettől azonban sem a Lengyel Egye­sült Munkáspárt, sem a kormány nem riad vissza, sőt bátorít az or­szág javát akaró őszinte szóra. Amint ezt kongresszusi felszólalásá­ban Wojciech Jaruzelski megfogal­mazta: a párt a független és önálló szakszervezeteket nem konjunkturá­lis tényezőnek tartja, hanem a nép­­hatalom biztosítása elengedhetetlen feltételének. A szocialista államnak olyan valódi partnerra van szüksége, amelyik nemcsak bírál, hanem részt vállal a felelősségben. A lengyel szakszervezetek helyze­téről, jövőjéről folyó vitát az elmúlt napokban külföldön is figyelemmel kísérték. Ezt jelezte, hogy több kül­földi küldöttség is eljött a kongresz­­szusra, s az eseményről is több tu­cat keleti és nyugati újságíró tudó­sított. Az OPZZ kongresszusa felhívta a figyelmet a munkások gondjaira, s ezzel a megértést is növelte e gon­dok iránt. Vasárnap este, az utolsó nemzetközi sajtóértekezlet után az volt az általános vélemény: ezek az emberek nyíltan és kritikusan be­szélnek nehézségeikről, és ami a lé­nyeg: valóban cselekedni akarnak. Varsó, 1986. november 30. K. Nyirő József NÉPSZABADSÁG 1986. december 1., hétfő Vranitzky a nagykoalícióról Nagyon valószínű, hogy sikerre vezetnek a szocialisták és a kon­zervatívok tárgyalásai, és koalíciós kormány alakul Ausztriában — kö­zölte vasárnapi tv-nyilatkozatában Franz Vranitzky kancellár. A szocialista párti kormányfő a jövő hét második felében kezdi meg a 6-8 hetesnek ígérkező tárgyalá­sokat közös kormány alakításáról az Osztrák Néppárt vezetőivel. A szocialisták 80, a konzervatívok 77 mandátumhoz jutottak a múlt va­sárnapi választásokon, s már a sza­vazás előtt jelezték, hogy közös kormányzásra fognak törekedni. A Néppárban, amely választási győ­zelemben reménykedett, némely hangadók a szélsőjobboldali vezetés alá került Szabadságpárttal való együttműködést, illetve az ellenzék­ben maradást szorgalmazzák. Vranitzky nyilatkozatában nem hagyott kétséget afelől, hogy pártja kész engedményekre a közös kor­mány érdekében — annál is in­kább, mivel véleménye szerint az ország lakosságának nagy része is koalíciós kormányt kíván. A kancellár ismét elutasította, hogy a szocialisták együttműködje­nek a Jörg Haider vezette szabad­ságpárttal. Egyik okként azt hozta fel, hogy Haider hevesen támadta a saját pártja részvételével tény­kedő előző kormányt is, és bátorí­totta a határzárakat állító, a kor­mány politikája ellen tüntető bur­genlandi gazdákat. E tüntetések ká­rokat okoztak a magyar közúti és idegenforgalomnak is. (MTI) Szovjet párthatározat ■ •• r r rr /■ r ár ff ■ a törvényesség erősítéséről A Pravda vasárnapi száma részle­tesen ismertette az SZKP KB-nak a szocialista törvényesség erősítéséről hozott határozatát. A határozat megállapítja, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán jóvá­hagyott irányvonal valóra­ váltásá­hoz szükség van a szocialista tör­vényesség és jogrend szilárdítására, a szovjet állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek védelmére, va­lamint a társadalmi igazságosság el­veinek szigorú tiszteletben tartásá­ra. Ez a munka azonban — folytatja a dokumentum — még nem elég ha­tékony, nem felel meg teljesen a kor, a kommunista építés jelenlegi szakasza által támasztott követel­ményeknek. Az állami és gazdasági szervek mindennapi tevékenységük­ben gyakran eltérnek a jogi nor­máktól. A KB ezért kötelezi az alsóbb pártszerveket, hogy a szocialista tör­vényesség, a jog- és érdekvédelem erősítését kezeljék a mostani orszá­gos átalakítási folyamat szerves ré­szeként. A határozat kimondja: a központi bizottság elvárja, hogy haladéktala­nul vessenek véget az olyan jelen­ségeknek, mint az elfogultság és ten­denciózus eljárás a nyomozás, az előzetes vizsgálat és a bírósági tár­gyalás során, az aktatologatás, az emberi sorsokkal szembeni érzéket­lenség és közömbösség. A jogvédel­mi szervek munkájából teljesen ki kell küszöbölni az alaptalan őrizet­be vételek és letartóztatások, az ál­lampolgárok elleni törvénytelen vád­emelés eseteit. Az SZKP KB a pártszervek fel­adatává teszi, hogy javítsák a jog­védelmi szervek politikai irányítá­sát, de ennek során kerüljék a nyo­mozásba vagy bírósági eljárásba va­ló bármiféle beavatkozást. * Megvesztegetés és egyéb vissza­élések vádjával letartóztatták A. R. Karavaje­v kazah autóközlekedési minisztert és több beosztottját — je­lentette szombaton a Szocialisztyi­­cseszkaja Indusztrija című szovjet lap. A Szovjetunió főügyészsége meg­állapította, hogy a gyanúsítottak hosszú időn át tucatnyi közlekedési vállalatra és felelős személyre kiter­jedő megvesztegetési rendszert hoz­tak létre. A városközi autóbuszjára­tok vezetői jegyek kiadása nélkül szedték be a viteldíjat, az így szer­zett pénz egy részét a különböző szintű hivatalnokoknak adták. (MTI) Megkezdődött a Kubai KP programjának vitája ( HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Havannában vasárnap megkez­dődött a Kubai Kommunista Párt februárban lezajlott harmadik kongresszusának rendkívüli ülés­szaka. A háromnapos tanácskozás célja­, hogy elfogadja a­ párt 2000-ig szóló programját. A tervezetet, me­lyet februárban már egyszer meg­vitatták a küldöttek, a kongresszus után társadalmi vitára bocsátották. Az eltelt nyolc hónap alatt a ter­vezethez több mint nyolc és fél ezer javaslat érkezett, melyekből 574-et fogadott el a szerkesztőbizottság. Maga a programtervezet két külön­álló részből áll. Az első a kubai szocialista építés történelmi előz­ményeit, illetve a forradalom győ­zelme óta eltelt időszakot értékeli. A második rész A Kubai Kommu­nista Párt céljai és feladatai a szo­cializmus felépítésében címet viseli. A kiigazítását sürgető politikai ál­lásfoglalások kiváltó oka főképp az, hogy a kubai gazdaság a legutóbbi néhány hónapban — szubjektív és objektív okok miatt egyaránt — nem teljesítette az eléje kitűzött célokat. Nőtt az ország külföldi adóssága, magas a befejezetlen be­ruházások száma, s Kubát érzékeny veszteségek érték a külpiacokon is. A programtervezet vitája zárt aj­tók mögött zajlik; ez alkalomból nem hívtak meg külföldi delegáció­kat, és kívül maradtak a nemzet­közi sajtó képviselői is. Nagy Csaba Der Spiegel: Izrael szolgálatában állt a két nyugat-berlini merénylő? Elképzelhető, hogy a Nyugat-Ber­­linben elkövetett terrorista merény­let miatt nemrég elítélt két palesz­tin férfi Izrael javára dolgozó ket­tős ügynök volt — ezt az értesülést a Der Spiegel című hamburgi heti­lap közölte vasárnapi számában. A nyugatnémet hírszerzés jelen­tésére hivatkozva a hetilap azt is megírta, hogy Jordániában nyugat­német diplomaták olyan jelzésekre bukkantak, amelyek szerint az iz­raeli légitársaság Boeing repülőgé­pe ellen irányuló mer­ényletkísérlet miatt Londonban néhány hete elítélt palesztin férfi — az egyik nyugat­berlini elítélt fivére — kapcsolat­ban állt egy nem arab titkosszolgá­lattal. Londonban és Bonnban egy­aránt Szíriával hozták összefüggés­be az említett terrorista akciókat. Mint emlékezetes, egy hónappal ezelőtt Jacques Chirac francia mi­niszterelnök a The Washington Times című amerikai lapnak nyilatkozva — Kohl nyugatnémet kancellárt és Genscher külügyminisztert idézve forrásként — szintén az izraeli kap­csolat lehetőségéről beszélt a lon­doni merényletkísérlettel összefüg­gésben. (MTI) A fordított kihívás Ita Servan­ Schreibernek kedve len­­­­­ne hozzá, lassan megírhatná hí­res gazdasági bestsellerének, Az amerikai kihívás­na­k a szöges el­lenkezőjét. Ellentétben az 1950-es és 1960-as évekkel, amikor az erő­től duzzadó amerikai tőke méhszor­­galommal vásárolta fel Nyugat- Európa iparának értékes darabjait, most saját piacán mindinkább de­fenzívába szorul. A nemzetközi tőkekoncentráció folyamatának megfordult széljárá­sát tükrözte az az összegében is meghökkentő­­ üzlet, amelyet a Hoechst cég kötött nemrégiben. A frankfurti nagyvállalat hárommil­­liárd dollárért megvásárolta az amerikai Celanese céget. Rekord re­kord után: nyugatnémet vállalat ek­­kora összeget még soha le nem tett az asztalra egy külföldi cég megvé­teléért. A Hoechst egyúttal a világ legnagyobb vegyipari konszernjévé vált, megelőzve az eddig vezető Du Pont de Nemours-t. Hogy a nagyság feltétlenül erős­sé tesz-e, erre aligha lehet teljes egyértelműséggel válaszolni. Mert nem egy amerikai nagyvállalat sor­sa újabban az ellenkezőjét látszik igazolni. A nemzetközi méretekben zajló tőkekoncentráció friss fejle­ményei bizonyos minőségi átrende­ződést sejtetnek. Nyugatnémet ver­senytársai, a Bayer és a BASF már jóval korábban belekezd­tek a ten­gerentúli vásárlásokba, s ennélfog­va nagyobb szeletet is szakítottak ki a kétszázmilliárd dolláros amerikai vegyipari piacból, mint a Hoechst. A három nyugatnémet vegyipari nagyvállalat (valamennyi a híres­hírhedt IG Farben utódvállalata) a második világháború után viszony­lag gyorsan talpra állt, s az elmúlt másfél-két évtizedben olyan ütem­ben fejlődött, hogy egyszerűen ki­nőtte az NSZK-t. Belső terjeszke­désre sem a piac telítettsége, sem környezetvédelmi szempontok miatt nem voltak már képesek az NSZK- ban. Viszont az amerikai piac, leg­alábbis egyelőre, szinte korlátlan terjeszkedési lehetőséget kínál, an­nál inkább, mivel a tengerentúli vegyipar ellenálló képessége évről évre csökken a dinamikus nyugat­német konkurenciával szemben. A nyugatnémet tőke előnyomulá­sa az újvilág gazdaságában persze sokrétűbb a puszta vállalatfelvá­sárlásoknál. Egyesek, mint a Volks­wagen, pozíciójuk biztosítására sa­ját termelőüzemet hoztak létre Amerikában, szaporodnak a külön­féle nyugatnémet—amerikai vegyes vállalatok. Előfordul, hogy amerikai cég a technológiai lépéstartás igé­nyével társul nyugatnémet partner­rel. Hogy mégis a vállalatfelvásár­lások keltik a legnagyobb feltűnést, az is többé-kevésbé érezhető. Utób­biak ugyanis elevenebbé, szembetű­nőbbé teszik a két tőkés gazdaság fejlődési dinamikájának különböző­ségét. Hetekkel a Hoechst megállapodá­sa előtt vásárolta meg Nyugat-Euró­­pa legnagyobb kiadóvállalata, a Bertelsmann cég az Egyesült Álla­mok egyik ismert, jó nevű kiadóját, a Doubleday-t, a vételár félmilliárd dollár volt. Ezzel a tőkeerős nyu­gatnémet újság- és könyvkiadói bi­rodalom mostani 750 millió dolláros amerikai forgalmát több mint két­milliárd dollárra növelte. Pénzügyi síkon ugyanúgy kibontakozik ez a folyamat. A nyugatnémet finánctő­ke behatolása az amerikai bank­rendszer védősáncai mögé túl van a kezdő lépéseken. A Dresdner Bank a közelmúltban szerezte meg az Egyesült Államok hét vezető beruházási bankjának egyikét, a New York-i ABD társaságot. A Dresdner Bank amerikai előnyomu­lásának stratégiája irányadónak te­kinthető: mindenekelőtt az Egye­sült Államokban dolgozó nyugatné­met vállalatoknak kíván pénzügyi hátteret nyújtani. Másodsorban a külgazdasági együttműködésben erő­­teljesen érdekelt amerikai cégeknek. A fenti példákkal illusztrált fo­lyamatok végső soron egytől egyig visszavezethetők az egyenlőtlen fej­lődés általános összefüggésének ér­vényesülésére. Vezető amerikai gaz­dasági szakemberek még évekkel ezelőtt is azt jósolták, hogy küszö­bön áll Nyugat-Európa alkonya a tőkés világ technológiai versenyfu­tásában. Ezeket a nézeteket lassacs­kán az élet egyértelműen felülbírál­ja. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy az amerikai számítógépgyár­tás, amely szinte a chipek megszü­letése óta diktálta az ágazat fejlő­dési ütemét, a versenyfutásban nemcsak Japánnal, hanem a nyu­gatnémet Siemensszel, a svéd Erics­son kihívásával is mind nehezebben boldogul. A Wirtschaftswoche című tekintélyes nyugatnémet gazdasági hetilap az átrendeződés egyik lé­nyegi okát abban látja, hogy szűkül, pontosabban szólva: eltűnőben van a kutatásokban észlelt, régebben szakadékszerű különbség az Egye­sült Államok és Nyugat-Európa kö­zött. Az információtechnika terén elkövetett tervezési tévedések, rossz helyzetmegítélések amerikai ágaza­tok sorát sújthatják drámaian — summázta a nyugatnémet szaklap. Bonn, 1989. november. Győri Sándor

Next