Népszabadság, 1987. április (45. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

8 Egészen 1974-ig csupán az IBUSZ és 19 megyei idegenforgalmi hivatal foglalkozott utazásszervezéssel, 1974-ben lépett be a Cooptourist, s öt évvel ezelőttig már 27 idegenforgalmi vállalat tevékenykedett hazánkban. Napjainkra azonban 126-ra szökött fel a utazásszerzők száma. Az újak zászlaján olyan rokonszenves jelszavak lobognak, mint például árverseny, piacbővítés, a szolgáltatások minőségének javítása. Igazolja-e ténykedésük ezt a szándékot? — erről beszélgettünk dr. Czeglédi Józseffel, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével. — Szükség van egyáltalán Magyarországon ennyi utazásszervező vállalkozásra? Szinte képtelenség áttekinteni a programlehetőségeket, az árakat, az egyik-másik által nyújtott kedvezményeket. — Nem értek egyet a kérdésben sugallt válasszal. Azt, hogy a turisztikai piacon hány eladónak van helye, elsősorban munkájuk eredménye szabja meg. A verseny törvényszerűsége, hogy a kezdeti időszak után — Magyarország még ebben a kezdeti szakaszban tart — szelektál a piac értékítélete; Ausztriában például több mint kétezer utazási iroda van. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a piaci verseny már a kibontakozás szakaszában is egyértelműen bővítette az idegenforgalmi kínálatot, és javította a szolgáltatások színvonalát. Éppen az új közepes és kisvállalatok által támasztott egészséges konkurencia révén sikerült előbbre lépni beutazóturizmusunk minőségének javításában; a kongresszusi, a hobbi-, a sport-, a kulturális turizmus új utasrétegeket vonzott hazánkba. Külföldön a korábbinál rugalmasabban, mozgékonyabban lépnek fel vállalataink. Az idegenforgalommal újonnan foglalkozók egy része már korábban is részt vett mint szolgáltató a turizmusban. De törvény adta lehetőségükkel élve önálló jogon kívánják bővíteni, szervezni kínálatukat, és eladni a bel- és külföldi piacon. A 126 idegenforgalmi tevékenységet végző szervezet közül 101 foglalkozik belföldi utazásszervezéssel, 70 szocialista ki- és beutazással, 65 nyugati beutaztatás szervezésével, és 41 nyugati kiutaztatás szervezésével. Vannak olyan vállalatok, amelyek a felsoroltak közül több ágazattal, esetleg mindegyikkel foglalkozhatnak. Árverseny is kell — Mennyiben bővítik az új cégek a magyar turista lehetőségeit? — A magyarok utazási lehetőségeinek további bővítése a devizahelyzettől függ. Idegenforgalmi szervezeteink növekvő devizabevételei révén a konvertibilis elszámolású országokba irányuló forgalomban, 1986-ban 165 millió dollárt használtunk fel. Ezen összegek csaknem negyedét — bevételeik alapján — az utazási szervezetek fedezték. Lényegesen bővült a belföldi és külföldi utazási kínálat. Például a környező országok szinte valamenynyi síterepére kínálnak utakat. Az irodák különböző utasrétegeket igyekeznek megnyerni: a Volántourist például Bulgária-specialista, a szolid árú, családi üdüléseket helyezi előtérbe. A Pegazustours Ausztriába szervez sportutakat; az IBUSZ úticélja az egész világ — teljeskörű választékkal, középáron. Törvényszerű, hogy ez a sokszínű kínálatbővítés egyre inkább egészséges árversenyt is eredményez. — Sok az újdonság — de eljut-e a címzettekhez? Miként lehetne elérni, hogy a turisták tájékozottabbak legyenek? Afféle országos adatbankra gondolok,, amely egy helyen, összegyűjtve ajánlhatná a kül- és belföldi utazási lehetőségeket. Jogos igény, hogy az információkat egy helyen tárolják. Ezt szolgálja a főváros szívében, a Deák téri metróállomásnál megnyílt Tourinform nemzeti információs iroda, amely az idén már szinte teljes körű felvilágosításra képes a számítógépe révén. A turista érdeklődhet a műemlékek, múzeumok, természetvédelmi területek látogathatóságáról, a kiállítások, az utazási irodák programjairól, szolgáltatásairól, hajójáratokról és kirakodóvásárokról, valutabeváltó helyekről és a várható időjárásról, a gyógyvizek összetételéről és az üdülőhelyi díjakról. Választ kap például arra, melyik határátkelőt célszerű választani a külföldi autótúrára indulóban, egykori kastélyaink közül melyek kínálnak romantikus hétvégi szálláshelyet, mely múzeumok rejtenek például ásványtani gyűjteményt vagy ötvösremekeket. Hoszszan sorolhatnánk, hogy a számítógép segítségével mennyi, eleddig csak szűk körben ismert értékünk válhat közkinccsé, és áttekinthetővé az utazási irodák naponta gyarapodó kínálata! S ami a turista számára talán a legfontosabb, öszszehasonlíthatóvá is. A jelenleg csak Budapesten működő információs központot országossá kívánjuk bővíteni oly módon, hogy a megyei idegenforgalmi hivatalok terminálokkal kapcsolódnának a központi számítógéphez. — Mindenütt a világon — devizakímélés céljából is — előtérbe helyezik a belföldi turizmus propagandáját. Hol tart ez nálunk? — A magyar lakosságnak átlagosan 130 szabadnapja van évente. Ebből mind többet tölt el üdüléssel, minisztikával. Jelenleg a lakosságnak mintegy 70 százaléka vesz részt rendszeresen a turizmus valamilyen formájában, tehát üdül, víkendezik vagy kirándul. Körülbelül 40 milliárd forintot költünk évente belföldi turizmusra. Információs szolgálat minden településen — Tekintettel arra, hogy az ország megismerésében, turisztikai kínálatában akad még fehér folt, propagandánk feladata ezek bemutatása és az új formák, mint például a falusi turizmus, a város környéki szabadidőközpontok népszerűsítése. E célból adtuk ki például az Itthon otthon van prospektussorozatot. Az évenként megrendezett Utazás kiállítás is elsősorban a belföldi turizmus új lehetőségeinek bemutatását szolgálja. Évenként jelenik meg a Magyar Szállodaszövetség és a Magyar Utazási Irodák Szövetségének közös kedvezményes programfüzete, amely által sok új program és szálláslehetőség válik ismertté. Az idén új kiadvánnyal jelenünk meg a Hazafias Népfronttal együttműködve, amelynek címe: Kirándul a család. A kiadvány 300 ezer példányban jelenik meg, eljut az iskolákba és a szülőkhöz, segít a nyári programszervezésben a kedvezmények ismertetésével, az olcsó üdülési, sportolási lehetőségek, nyári táborok s családi üdülési lehetőségek bemutatásával. A lakossági turizmus népszerűsítésében lényeges minőségi változást érhetnénk el, ha az ország minden településén — ahol nincs idegenforgalmi iroda — a meglevő könyvtár vagy kultúrház keretében, annak egyik szobájában vagy akár csak egy asztalán, ha nincs többre lehetőség, létrehoznák a helyi idegenforgalmi információs szolgálatot. Hasonlóan a könyvtárhálózatra építve jött létre a századfordulón Angliában a ma világhírű angol idegenforgalmi információs hálózat. Népgazdasági érdek kontra vállalatit? — Megszaporodtak a külföldre telepített magyar utazási irodák. De ezek elsősorban vállalati s nem népgazdasági érdekeket képviselnek. A jövőben több nemzeti képviselet felállítását tervezik. Nem lehetne ezeket a már meglevő vállalati — Malév, IBUSZ — alapra építeni? — A vállalati irodák is Magyarországot képviselik, mivel az általuk szervezett turistaforgalom hazánk felé irányul; propagandánkban támaszkodunk a vállalati képviseletekre. Emellett fokozatosan kiépítjük az önálló nemzeti képviseletek hálózatát is, s ahol a vállalati képviselet arra alkalmasformában működik, megerősítjük és alkalmassá tesszük a nemzeti propaganda feladatainak ellátására. Ami a reklámköltségeket illeti: az idegenforgalmi szakma több mint félmilliárd forintot fordít erre évente. Az idén az OIH például mintegy 20 millió prospektust ad ki, több mint 30 kulturális rendezvényt támogat, 40 kiállítást szervez, több filmet készített — beleértve videofilmeket is —, 200 külföldi újságírót fogad. Ezeket a költségeket nem spórolhatjuk meg, mert aki kapni akar, annak adnia is kell. — Mégis: a vállalati érdek nem mindig találkozik a népgazdaságéval. — Ma már az érdekellentét kisebb, mint korábban volt. A legtöbb esetben nem az a kérdés, hogy ki adja a turisztikai árut olcsóbban, hanem hogy ki adja el először, és eladja-e egyáltalán. Tudomásul kell vennünk, hogy túlnyomórészt kínálati piacon és óriási nemzetközi versenyben dolgoznak vállalataink. A verseny hevében előfordul olykor egy-egy etikátlan piaci fellépés is, mint amilyen például az áraláajánlás. De ez kisebb népgazdasági kárt okoz, mint a monopolszervezetek természetéből adódó lassú, nehézkes piaci fellépés. Mert ha „x” magyar vállalat nem értékesítette volna tíz százalékkal olcsóbban egy bizonyos időpontban az adott idegenforgalmi kapacitást, akkor az nagy valószínűséggel eladatlan maradt volna, és a vevő más ország ajánlatát választja. Idegenforgalmi szakembereink már rájöttek, hogy hosszú távon elsősorban nem az árak leszorításával, hanem a színvonalasabb szolgáltatással, az igényesebb programcsomagok értékesítésével növelhető a bevétel és a nyereség. Az idegenforgalmi irányítás feladatának tekinti, hogy a káros árversenyt visszaszorítsa a külföldi piacon, de ennek nem az a módszere, hogy monopolhelyzetet teremtünk egy-két vállalatnak. Az idegenforgalom népgazdaságunk egyik legeredményesebben működő ágazata. Mégis, a nagy szállodavállalatok bajban vannak, nincs pénzük új beruházásokra, felújításokra. Kívánatos, hogy a fejlesztéseikbe mindinkább bevonjuk a magántőkét és a külföldit, csakhogy a szabályozási rendszer nem ösztönöz eléggé erre. A magánerő bevonása az idegenforgalmi szolgáltatások bővítésébe már 1981-ben megkezdődött, az új típusú vállalkozási és üzemelési formák az országban elsőként itt valósultak meg. Nyolcvankét magánpenzió és 41 magánkemping működik jelenleg, s igen fontos szerepet játszik a fizető-vendéglátás is. Ma már 75 ezer ilyen célú magánszállás van az országban, 328 ezer hellyel. Ez adja a kereskedelmi szállások 67 százalékát. A fizető-vendéglátás továbbfejlesztésére és a penziós, kemping-magánvállalkozások segítésére továbbra is kiemelt figyelmet fordítunk mind, az érdekeltséget, mind a szabályozást illetően. Kedvezőbb szabályozókat Megtettük az első lépéseket a külföldi működőtőke bevonására; vegyesvállalati formában épült fel és működik például a Club Tihany üdülőfalu ; kastélyszálló beruházásán dolgoznak Vas megyében. Több utazási iroda működik külföldi— magyar vegyesvállalati formában, ilyen az OTP—Pentatours, a Falcontravel—Pannónia Kft., a Blaguss—Volánbusz, osztrák—magyar vegyesvállalatként jött létre a Casino-Budapest Kft. A múlt évtől kedvezőbbé váltak a vegyesvállalat alapításának feltételei az idegenforgalomban is, ilyen egyebek között az ötéves adómentesség és az állami alapjuttatási lehetőség. A jövőben a külföldi működőtőkét elsősorban a szállodai fejlesztésekbe kívánjuk bevonni. Ehhez azonban tovább kell javítani a közgazdasági feltételrendszert, a mainál még vonzóbb és rentábilisabb beruházási perspektívát kell kínálni a belföldi és külföldi befektetőknek. Ennek hiányában nem állnak továbbra sem sorban a külföldiek a kapunk előtt, hogy pénzüket magyar vállalkozásokba fektessék. Meggyőződésem, hogy a további idegenforgalmi beruházásokhoz népgazdasági érdekek fűződnek. Ezért ezt központilag továbbra is elő kell segíteni. Antal Anikó NÉPSZABADSÁG 1987. április 25., szombat OLVASÓINK VÉLEMÉNYE 0Érdekek összhangja Rózsa László: Fordulóponton Április 4. Aktuálisnak tartom az írást, mert valóban az lenne jó mindenkinek, ha nemcsak szóban és írásban, hanem a napi gyakorlatban is komoly és mélyreható fordulópontok elé nézhetnénk — kezdi levelét Makovics János kesztölci- olvasónk. — Nem közömbös azonban, hogy a fordulatok milyen áron valósulnak meg. Azt természetesnek kell tartanunk,hogy ha valamilyen gyári tevékenység (olykor az egész gyár) felett eljárt az idő, akkor változtassunk. De az is természetes, hogy az ember nehezen válik meg a megszokott munkától, kollektívától. Nincs is nagyobb baj, ha új munkahelyet talál valaki, s annak megközelítése se okoz újabb gondokat, például többletkiadást, és nem borítja fel a család életkörülményeit. Hogy a mi példánkat említsem: édesanyámtöbb mint egy évtizedig azonosan egy műszakban dolgozott, nemrég viszont arra kényszerült, hogy három műszakba járjon. Az ezzel együtt járó változásokat természetesen az egész család érzi, hiszen a mindennapok sok éve megszokott rendje alakult másként. Nehezebb lehet azoknak a családoknak az élete, amelyeknek tagjai közül akár csak egy is olyan helyzetbe kerül, hogy munkavállalása vagy szakmai jövője válik kérdésessé. A munkahelyi fordulópontok fellazíthatják az általában amúgy sem elég szilárd családi kötelékeket. Ezért kellene lehetőség szerint megelőzni a bajokat, feszültségeket, például úgy, hogy az egyébként el nem kerülhető változtatások ne érjék készületlenül azokat, akiket közvetlenül érintenek. Hogy összhangban maradjon a család—társadalom— gazdaság kapcsolatrendszere, ami nemcsak a családnak, hanem általában a társadalomnak — így a gazdaságnak is — érdeke. Szükség van tapasztalataikra Terényi Éva: Nyugdíjasok parlamentje Április 8. Magam is nyugdíjas vagyok, s úgy gondolom, hogy a rólunk való társadalmi gondoskodás nélkülözhetetlen — fűz megjegyzést az íráshoz Kiss Ferencné Diósáról —, főként, ha a kisnyugdíjasok népes táborát nézzük. Nekik nemritkán az önfenntartás is nagy gondot okoz. Szerencsémre olyan családi körben élek, hogy nem kell nélkülöznöm, gyermekeim anyagi támogatását élvezem. Ezt azzal igyekszem honorálni, hogy segítségükre vagyok unokáim nevelésében, főzök is rájuk, s amennyire erőmtől telik, be is vásárolok. Ahhoz, hogy ők kiegészítsék szerény nyugdíjamat, igen szorgalmasan kell dolgozniuk, becsületükre válik, hogy ehhez minden alkalmat megragadnak. Ez viszont azzal jár, hogy csak kevés idejük marad rám. S ezzel sok családban vannak így. Ezért is jó, ha a lakóhely illetékesei úgy is törődnek az idősekkel, hogy megteremtik a társas összejövetelek, a klubélet lehetőségét, mert nekik is szükségük van szórakozásra, közös programokra. Az már idillinek tűnik, hogy parlamenti formában is képviseljék érdekeiket, hozzászólhassanak a közügyekhez. Ez — úgy gondolom — nemcsak az idősek érdeke lenne, hiszen a nyugdíjaskorúak gazdag élettapasztalatára még nagy szükség lehet. * Örömmel olvastam az írást — csatlakozik a témához Becski Ede, a debreceni nyugdíjasok kisszövetkezetének elnökhelyettese —, mert a nyugdíjasok klubjának létjogosultságát hangsúlyozza. Mi is tapasztaljuk a cikkben említett bürokratikus jelenségeket, amik olykor az idősebbek kedvét szegik, mindezek ellenére mégiscsak sikerült bizonyítaniuk tettrekészségüket. Mi itt Debrecenben ugyanis megalakítottuk a valóban tettrekész nyugdíjasok kisszövetkezetét, azzal a céllal, hogy olyan közszükségleti cikkeket készítsünk, amelyek egyébként hiánycikkek. Ezt egyéb lakossági szolgáltatásokkal együtt végezzük. Foglalkozunk televíziók javításával, asztalos-, lakatos-, kőművesmunkákkal, hogy csak néhányat említsek. Úgy véljük, hogy kisszövetkezetünk ezzel egyrészt közhasznú szolgáltatásokat vállal, másrészt igazolja, hogy a nyugdíjasok hozzáértésükkel még nagy segítségére lehetnek a társadalomnak. Hibaérzékenyebben Szigethy András: Egy hiba tanulságai Április 15. Én is gyakorta töprengek azon, miért nem boldogulunk olyan hibák megszüntetésével, amelyek rendre visszatérnek, s kijavíthatatlannak tűnnek — jegyzi meg Kis Ernő Miskolcról. — Pedig igyekszünk leküzdeni ezeket, az újságok rendszeresen cikkeznek róluk, és többször megjelölik az okokat és okozóikat egyaránt. Úgy látom azonban, hogy a hibák elhárításában módszeresebbnek kellene lennünk. Ne csak az első lépést tegyük meg, hanem a továbbiakat is, és azt is ellenőrizzük, hogy mi történik az intézkedések nyomán. Utalhatnék az ipari minőség-ellenőrzés fejlett formáira, igaz, ezeket sem alkalmazzuk mindig következetesen. A megelőzés azt kívánná, hogy az ellenőrzés bizonyos elemeit eleve építsük be azokba a folyamatokba, amelyeknél a hibák objektív vagy személyi okoknál fogva újra és újra mutatkoznak. A felelősöknek, gyakran semmi bántódásuk sem esik, még elítélendőbb azonban, ha a vétkesek sikeresen hárítják át másokra a felelősségüket. Olykor más beosztásba helyezik a hiba okozóját, mintegy eltüntetik a „kirakatból". Természetesen nem arról van szó, hogy most aztán kegyetlenül járjunk el mindenkivel szemben, aki hibázott. Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy a felelősségre vonásban is legyünk módszeresebbek, következetesebbek; semmilyen poszton, beosztásban ne reménykedhessenek abban, hogy elkenődik a felelősségük. A lényeg az, hogy egyértelműen tisztázódjék: kinek, hol és milyen mértékben volt szerepe a hiba bekövetkeztében. Egész hibakezelési módszerünkön így kellene változtatnunk. Peremkerületi gondok Munkatársunktól: Mi újság a piacokon? Április 6. Mire a munkából az ember hazaérkezik, szinte már semmi sem kapható a boltokban — írja levelében Kováts Károlyné fővárosi (soroksári) olvasónk —, az ABC hétfőn például délután kettőkor bezár, a maszek zöldségesen kívül pedig nincs is másik bolt. Környékünkön egyébként sincs olyan élelmiszerüzlet, amelyben az árukínálat akár csak megközelítené a főváros belső kerületeiben tapasztalható választékot. Vonatkozik ez a húsra, a tejre és a zöldárura is. Irigylem a belvárosiakat. Ők legalább elmondhatják, hogy ha drágán is, de jó minőségű árut vehetnek maguknak. A vásárló hiába teszi szóvá a nyitva tartás zökkenőit, azt, hogy nemritkán már nincs az üzletben aznapi kenyér, vagy — mint otthon kiderül — már savanyú a tej, a túró. Mintha a kerületi tanácsnál nem látnák a gondokat, pedig — úgy gondolom — elemi igényük a dolgozóknak, hogy a munkából hazajövet lehetőleg gyorsan és jól bevásárolhassanak, s ne kelljen teli szatyrokkal végigutazniuk a városon. Szerintem volna megoldás; ezt az is mutatja, hogy amikor a sok panasz hallatán a tanácsiak olykorolykor szemlét tartanak a boltokban, akkor egy ideig mégiscsak kerül friss és szép áru. Úgy látszik, a külső kerületekben sűríteni kellene ezeket a szemléket. Megemlékezés a Független Színpadról A Független Színpad megalakulásának 50. évfordulója alkalmából ünnepi emlékműsort rendezett a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Színházi Dolgozók Szakszervezete, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége tegnap a vasasszakszervezet székházának dísztermében. A fél évszázaddal ezelőtt hivatásos színészekből, drámaírókból, rendezőkből, munkásokból szerveződött munkaközösség szoros kapcsolatban állt a Márciusi Fronttal, vezetői közül többen tagjai voltak ennek az antifasiszta és demokratikus mozgalomnak. A Független Színpad munkatársait az a meggyőződés vezérelte, hogy a színházművészet a társadalomformálás egyik jelentős eszközévé válhat. Az emlékesten a Független Színpad egykori repertoárjából Csokonai Vitéz Mihály A méla tempefői, Madách Imre A civilizátor és Moliére Duda Gyuri című színművét mutatták be. A Független Színpad hajdani színészei közül Bánki Zsuzsa és Horváth Ferenc lépett fel. Az emlékestet Szendrő Ferenc szerkesztette és rendezte.