Népszabadság, 1987. május (45. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

2 Moszkva egyértelmű, kibúvók nélküli megállapodásra törekszik Genfben ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Jacques Chirac francia kormány­fő május közepén hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezik — jelen­tette be csütörtökön Gennagyij Ge­­raszimov. A kormányszóvivő kitért a Genfben április 27-én előterjesz­tett szovjet eurorakéta-megállapo­­dástervezet részleteire is, megerő­sítve: még az idén megköthetik a szerződést. Geraszimov összevetette a szovjet és az amerikai nézeteket a közép­hatótávolságú rakétákról. Utalt azokra az eltérésekre, amelyek elsi­mításán Genfben a két tárgyalókül­döttség dolgozik. A szovjet megál­lapodástervezet világosabb, egyér­telműbb — mondotta —, mert ki­zárja a szerződés alól való kibúvás lehetőségeit. Az amerikai felfogás szerint megengedhető lenne a Per­­shing—2 közepes hatótávolságú ra­kétákból egy hajtóműfokozat kiik­tatásával rövid távú Pershing—1-et csinálni. A Szovjetunió ezt ellenzi, mert leszerelést akar, nem pedig azt, hogy a rakétákat egyik kategó­riából a másikba sorolják. Moszk­vában azt sem fogadják el, hogy az eurorakéta-megállapodás hatályába kerülő közép-hatótávolságú (ezer­ötezer kilométer hatótávolságú) ro­botrepülőgépeket hajókra telepítsék. A szovjet álláspont szerint vala­mennyi leszerelő, ill. megsemmisítő szakaszt egyidejű, azonos százalék­­arányú csökkentés formájában kell végrehajtani. Az amerikaiak ezzel szemben azt akarják, hogy az első szakaszban csak a szovjet rakéták száma csökkenjen. Ami a lényeges különbség: a szov­jet tervezet megtiltja, az amerikai viszont megengedi újabb típusú kö­zép-hatótávolságú rakéták kikísérle­tezését, gyártását. Moszkva követ­kezetesen ragaszkodik hozzá, hogy a Reykjavíkban elért egyezséget a megtartható száz-száz robbanófejről úgy értelmezzék, hogy ezek, illetve hordozóeszközeik, a Persihing—2-k, robotrepülőgépek, illetve az akár há­rom robbanófejjel is fölszerelhető szovjet SS—20-asok, ne érhessék el egymás területét. A szovjet felfogás szerint tehát az amerikaiak Alasz­kára, a szovjetek Kamcsatkára nem telepíthetik a száz-száz robbanófejet. Geraszimov hangsúlyozta, hogy a szovjet tervezet kidolgozásánál fi­gyelembe vették az amerikai véle­ményeket is. A Szovjetunió a meg­valósítható legszigorúbb ellenőrzési módszer híve, a helyszínen ellen­őriztetné a rakéták szétszerelését, megsemmisítését, az indítóállomáso­kat — a harmadik országok terüle­tén levőket is — a gyártóüzemeket, a raktárakat. A harcászati-hadmű­veleti (500—1000 kilométer) rövid hatótávolságú rakétákkal kapcsolat­ban a Genfben képviselt szovjet ál­láspont az, hogy Európát teljesen meg kell szabadítani ettől a fegy­verfajtától, globális viszonylatban pedig egyensúlyt kell kialakítani. A sajtóértekezleten részt vett Nyi­­kolaj Belov, a statisztikai hivatal első elnökhelyettese. Igen határozot­tan visszautasította a szovjet és a nemzetközi sajtóban megjelent írá­sokat, amelyek a szovjetunióbeli ár­emelkedések kérdéseit taglalták. No­ha egyes fogyasztási cikkek ára emelkedett, inflációról a Szovjet­unióban nem beszélhetünk — véle­kedett Belov. Ennek alátámasztásá­ra idézte a hivatal adatait: 1970 és 1986 között a fogyasztási cikkek ár­színvonala a Szovjetunióban 8 szá­zalékkal növekedett. Az átlagbér ennél jóval nagyobb ütemben emel­kedett. 1970-ben 122 rubelt, 1986- ban már 195 rubelt tett ki. Hangoz­tatta : egészében véve nem elége­dettek a statisztikai hivatal tevé­kenységével, és a nyíltság politiká­ja megvalósításaként törekszenek munkájuk javítására. Dunai Péter Évfordulós rendezvények Nyugat-Berlinben ( BERLINI TUDÓSÍTÓNiaÚL ) Csütörtökön Nyugat-Berlinben ün­nepélyesen megnyitották a Berlin fennállásának idei, 750. évfordulójá­hoz kapcsolódó rendezvénysorozatot. Az ünnepség azt a törekvést tükröz­te, amely a város vezetése és Bonn részéről az NSZK és Nyugat-Berlin kapcsolatainak hangsúlyozására és elmélyítésére irányul. (Az 1971-es négyhatalmi szerződés leszögezi, hogy Nyugat-Berlin nem része az NSZK- nak.) A megnyitón a nyugat­-berlini nemzetközi konferenciaközpontban megjelent Richard von Weizsecker szövetségi elnök, ott voltak a bonni törvényhozás vezetői, és eljött a vá­rosba a nyugatnémet kormány szá­mos tagja, élükön Helmut Kohl kan­cellárral, aki az egybegyűlt több mint négyezer meghívott előtt beszé­det mondott. A bonni kormányfő hangsúlyozta­ ugyan kormánya ab­beli érdekeltségét, hogy német föld­ről ne induljon ki többé háború, erő­södjenek a békés folyamatok, de adós maradt a konkrét elképzelések­kel, javaslatokkal. Ugyanakkor is­mét hangot adott ama véleményé­nek, hogy a „német kérdés” válto­zatlanul nyitott. Az ünnepségen nagy hatású beszé­det mondott Willy Brandt is, aki a hatvanas években Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere volt. Farkas József György Állandóan korszerűsíteni kell a nukleáris erőművek biztonsági rendszerét Az atomenergetika és a biztonság összefüggéseiről közölt cikket csü­törtökön a Szovjetszkaja Rosszija. A cikkíró rámutat, hogy a Szov­jetunió lakosságának 75 százaléka és energiafelhasználóina­k mintegy 80 százaléka az ország nyugati ré­szén helyezkedik el, míg a hagyo­mányos energiahordozók 90 száza­léka a keleti országrészben, az Urá­­lon túl található. Ennek az arány­talanságnak a csökkentéséhez szük­ség van a nukleáris energetikára is, mert az atomerőművek nem kötőd­nek természetes erőforrásokhoz A szerző a továb­biakban azt fej­tegeti, hogy az atomerőművek üze­meltetésének biztonságosabbá tétele kétségkívül fontos feladat, de azt nem azzal kell megoldani, hogy a lakott területektől távolabbra építik fel az ilyen erőműveket. A lakott helyektől távoli reaktor ugyanolyan veszélyes, ha műszakilag nem meg­bízható. Ezért a biztonságot — okul­va a csernobili leckéből — más ké­zenfekvő műszaki és egyéb lehető­ségek felhasználásával kell növelni. Az egyik ilyen kínálkozó megoldás korszerűbb reaktortípusok kialakí­tása. A már működő atomerőmű­vekben létre kellene hozni a reak­torok állapotát diagnosztizáló kor­szerűbb elektronikus rendszereket, s alaposabban ki kell dolgozni az üze­meltető személyzet teendőit baleseti helyzetekre. A cikk felhívja a figyelmet a szovjet atomerőművek építésének néhány eddigi fogyatékosságára. Mint írja, az utóbbi években há­rom atomerőműnél is előfordult, hogy megépítésük helyét rosszul vá­lasztották meg, és ez n­agy gazda­sági hátrányokat, többletköltségeket okozott. Számos mulasztásra utal, hogy az 1981 és 1984 között épült atomerőművek műszaki tervrajzai­nak 41 százalékát a kivitelezés so­rán módosították. (MTI) mmmmmmmmmmmmmmmmmmmtK NÉHÁNY SORBAN Odaítélték az 1985—1986-os Lenin­­békedíjakat azoknak az ismert sze­mélyiségeknek, akik a legtöbbet tet­ték a béke megőrzéséért. A kitün­tetettek: Julius Nyerere tanzániai politikus és államférfi, Herbert Mies, a Német KP elnöke, Petar Tancsev bolgár államférfi, Dorothy Hodgkin brit tudós és közéleti sze­mélyiség, valamint Miguel d’Escoto Brockman nicaraguai poliitikus. (TASZSZ) Norvég nyelven is megjelenik csü­törtöktől a Pravda: huszonötezer példányban kerül a norvég főváros és a nagyobb vidéki városok újság­árusstandjaira a lap április 20-i szá­mának norvégre fordított változata. (TASZSZ) Az Egyesült Államok nevadai kí­sérleti telepén csütörtök reggel újabb, atomrobbantást hajtottak vég­re. A 600 méter mélységben felrob­bantott szerkezet hatóereje 20 és 150 kilotonna között volt. (TASZSZ) II. János Pál csütörtökön négyna­pos látogatásra az NSZK-ba érke­zett. A pápa találkozik Richard von Weizsacker szövetségi elnökkel és Helmut Kohl kancellárral is. (MTI) Befejeződött csütörtökön a genfi leszerelési értekezlet tavaszi ülés­szaka. A részt vevő 40 ország kül­döttsége június 1­9-én gyűlik majd újra össze, hogy folytassa tárgyalá­sait. (UPI) Címképünket Szabó Barnabás készítette. ki egy évtized ellenzéki pozíció után ismét a Nemzeti Koalí­ciós Párthoz (NKP) tartozó minisz­terelnöke van Finnországnak — ez egymaga is figyelemre méltó körül­mény. De legalább ennyire az, hogy az ötvenéves Harri Holkeri, a Finn Bank eddigi igazgatója, nagykoalí­ció, azaz konzervatív-szociáldemok­rata kormány élén mutatkozik be. A két párt ugyan volt már együtt kormánykoalícióban, de akkor — 1945—46-ban — a szintén koalíciós párti J. K. Paasikivi kormányában olyan erőteljes pártokkal együtt, mint a Rekkonen fémjelezte Agrár­párt, valamint a kommunisták ve­zette Finn Népi Demokratikus Szö­vetség. A mostanihoz hasonló, do­mináns NKP—SZDP összefogás mind ez idáig páratlan a Finn Köz­társaság történetében. Mint ahogyan az is, hogy ez alkalommal ellenzék­be szorult a Centrum (az egykori Agrár­párt), amely kormányfőivel, külügyminisztereivel a finn politi­ka egyik meghatározó tömörülése volt. Fordulat talán Helsinkiben? Az azért nem­­ mutatnak rá megfi­gyelők, s arra utalnak, hogy válto­zatlanul a szociáldemokrata párté a legtöbb mandátum, 56, az NKP- nak 53, a Svéd Néppártnak 13, a Vidéki Pártnak 9 mandátuma van, ez összesen 131 a 200-ból. Ennek megfelelően az SZDP nyolc tárcát mondhat a magáénak a konzervatí­vok hét minisztériumával szemben. A Svéd Néppárt két, a Vidéki Párt egy tárcát kapott. De vajon miért bomlott fel az előző, szociáldemokrata+centrum-s kisebb pártok alkotta koalíció? Azért, mert a Centrumpárt több bel- és szociálpolitikai kérdésben szembekerült a szociáldemokraták­kal, és ebben jelentékeny szerepe volt nemcsak a most lezajlott kép­viselőválasztásra való felkészülés­nek, hanem a jövőre esedékes el­nökválasztásnak is. Paavo Volyry­­nen pártelnök, a korábbi külügy­miniszter, megpályázza az állam­fői posztot. (Megjegyzendő: vala­mennyi közvélemény-kutató felmé­rés Mauio Koivisto elnök nagy nép­szerűségére és abszolút favorit vol­tára mutat.) Elvileg, matematikai­lag lehetséges lett volna egy kizá­rólag polgári pártokból álló koalí­ció (összesen 120 mandátum), de egy szociáldemokraták nélküli kormány­időszak kiélezte volna az osztály­harcot, s a meg-megújuló sztrájkok megtörték volna a felfelé ívelő gaz­daságot. Helsinkiben tudni vélik: Koivisto elnök, a nemzeti egységtörekvéstől vezérelve, vetette fel először egy konzervatív-szociáldemokrata össze­fogás kívánatos voltát. Erre utal az is, hogy ezekben a napokban a Suomen Sosialidemokraati című lap vezércikkében ezt írta: „Új koalí­ciós alternatívára van szükség. Az SZDP és az NKP együttműködésé­re a szerkezet­­váltással járó ki­hívások, a fog­lalkoztatottság biztosítása és a vállalatok gaz­daságos tevé­kenysége miatt is szükség le­het ... Az utób­bi években a Centrumpárt jobbra tolódott, és sok kérdés­ben konzervatí­vabb, mint az NKP.” Pár nap­ra rá Kalevi Sorsa még mint mi­niszterelnök és az SZDP elnöke az SAK szakszervezeti szövetség ta­nácsülésén a szervezett dolgozók tá­mogatását kérte az új koalícióhoz. Mindamellett az új felállás alig­hanem a szociáldemokraták köré­ben is vitákat válthatott ki — erre mutat, hogy Kalevi Sorsa bejelen­tette: a júniusi pártkongresszuson tizenkét év után megválik pártel­nöki posztjától, bár az is igaz, hogy az új kabinetben miniszterelnök-he­lyettes és külügyminiszter. Látványos fordulat tehát nem tör­ténik a finn belpolitikában, ám va­lami azért mégiscsak változik. Harri Holkers személye és pártja elég biz­tosíték a nagytőkének, hogy — pél­dául az adócsökkentés ígéretével — nagyobb biztonságban érezze magát, mint egy, a szociálpolitika iránt ér­zékenyebb balközép kormányzás alatt. A kormánylista szerint a Koa­líciós Párt tölti be a többi között az ipari, a kereskedelmi, a külke­reskedelmi, a mezőgazdasági, a szo­ciális-egészségügyi miniszteri posz­tokat. Már előre látható, hogy az évente esedékes kollektív szerződés­­alkuk idején milyen erővonalak raj­zolódnak majd ki. Mindenesetre tény: a kommunistáknak — a párt megoszlásától és a választási visz­­szaeséstől függetlenül — a szak­­szervezetekben változatlanul nagy a befolyásuk, s nem annyira a parla­menti, mint inkább a tömegmunkát tekintik tevékenységük fő területé­nek. Meglehet, hogy a nagykoalíció megalakulása folytán a tőke vállal­kozókedve, tehát beruházóhajlama valamelyest fellendül, és ennek ará­nyában csökkenhet a nagy konjunk­túra idején is fennmaradt, 5-6 szá-­­zalékos munkanélküliség. Erre az új kormány első hónapjaiban­ azért is van esély, mert a hosszú tél el­múltával minden évben megélén­kül az építőipar, amely tudvalevő­leg több iparágat húz magával. Lehet tehát némi átrendeződés a finn belpolitikában, de a választási hadjárat legkiélezettebb szakaszá­ban sem kérdőjelezte meg senki a hagyományosan aktív, a nemzetközi megértést szolgáló finn, külpolitikát, amely oly nagy tekintélyt szerzett az országnak. Szántó Jenő ÚJ FINN KORMÁNY Valami más, de nem fordulat Az új kormányfő, Harri Holkeri. NÉPSZABADSÁG 1987. május 1., péntek Megalakult a Római Klub lengyel tagozata ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A héten Varsóban megalakult a Római Klub lengyel tagozata, amely az első szocialista országbeli szek­ciója ennek az emberiség alapvető gondjait kutató tömörülésnek. Az eseményre Varsóba érkezett Ale­xander King, a Római Klub elnö­ke, akit fogadott Wojciech Jaru­­zelski, a L­EMP KB első titkára, az államtanács elnöke is. Kérdésekre válaszolva a lengyel tagozat vezetője, Adam Schaff el­mondta, hogy a lengyel tagozat munkáját a pluralizmus szellemé­ben szeretnék alakítani. Szeretné­nek mind több katolikus tudóst, fiatal szakembert és közgazdásznőt bevonni a kutatásokba. K. Nyirő József Strougal nyilatkozata kínai útjáról­­ PRÁGAI TUDÓSÍTÓNKTÓL , Lubomír Strougal csehszlovák mi­niszterelnök Kínából való elutazása előtt nyilatkozott; tárgyalásait érté­kelve azt hangsúlyozta, hogy meg­beszélései megerősítették: teljesen nyíltak­­az ajtók az együttműködés előtt Kína és Csehszlovákia, vala­mint Kína és a többi szocialista or­szág között. Mint mondotta, a kínai vezetők­kel nyílt véleménycserét folytatott a kétoldalú együttműködésről és nemzetközi kérdésekről. Vendéglá­tóival egyetértésben a csehszlovák miniszterelnök megállapította, ho­gy semmiféle akadálya nincs az együtt­működés elmélyítésének, s erről több konkrét kérdésben megállapod­tak. L. P. Ronald Reagan fogadta a japán kormányfőt ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Ronald Reagan amerikai elnök a Fehér Házban találkozott Nakaszo­­ne japán miniszterelnökkel. A két politikus megkísérli az Egyesült Ál­lamok és Japán között gyorsan nö­vekvő gazdasági ellentétek enyhíté­sét. Nakaszone szerdán érkezett há­romnapos látogatásra Washington­ba. „Köszöntéseként” a képviselőház a kereskedelmi törvény egy, Japánt komolyan érintő protekcionista ki­egészítését szavazta­ meg. A kiegé­szítést Richard Gephardt demokra­ta képviselő — aki indul az 1988- as elnökválasztáson — terjesztette be. A kiegészítés szerint az ame­rikai kormány megtorlást alkalmaz­na olyan országokkal szemben, ame­lyek tisztességtelen kereskedelmi eszközökkel jutnak többlethez. Az Egyesült Államok évente tíz száza­lékkal csökkentené ezen államokból a behozatalt. Az olyan országokkal szemben — mint Tajvan és Dél-Ko­­rea —, amelyek valutáját az ameri­kai kormány alulértékeltnek tartja a dollárhoz képest, árfolyamkiegé­szítő adót alkalmazna. A törvény­­kiegészítést minimális többséggel — 218:214 arányban — szavazták meg. A szenátus valószínűleg fel sem ve­szi a megvitatandó témák közé, s ha netán mégis megszavazná, akkor az elnöki vétó biztos. Reagan ugyanakkor a közelmúlt­ban már jóváhagyott egy Japán el­leni szankciót. Háromszázmillió dol­lár értékű japán elektronikai eszkö­zökre vetett ki százszázalékos bün­tetővámot azután, hogy nem sike­rült megegyezni az elektronikus esz­közök legfontosabb alkatrészei, a chipek árának kérdésében. Kereszty András NATO-konzultációk leszerelési témákban Jean-Bernard Raimond francia külügyminiszter Washingtonba re­pült, hogy kifejtse a francia kor­mány álláspontját a szovjet és az amerikai közepes és rövid hatótá­volságú rakéták kölcsönös európai kivonásáról. Raimond Washington­ban találkozik Schultz külügy- és Weinberger hadügyminiszterrel, Frank Carluccival, az elnök nem­­zetbiztonsági főtanácsadójával és Holliard Bakerrel, a Fehér Ház po­litikai apparátusának főnökével. Ugyancsak a leszerelési tárgyalá­sokkal kapcsolatos hír, hogy a NA­TO magas rangú katonai tisztségvi­selői — Richard Perle amerikai had­ügyi államtitkár elnökletével — a legutóbbi szovjet fegyverzetcsök­kentési javaslatokról tanácskoztak a szövetség brüsszeli központjában. Megbeszélésükről nem adtak ki köz­leményt. Egyidejűleg a genfi szov­jet—amerikai fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon képviselt szovjet ál­láspontról tájékoztatta a holland parlament külügyi állandó bizottsá­gát Nyikolaj Rogyionov szovjet dip­lomata, Eduard Sevardnadze külügy­miniszter különmegbízottja. (MTI) Washington AWACS felderítő repülőgépeket ad bérbe Pakisztánnak? Az amerikai kormány komolyan fontolgatja, hogy radarral felszerelt AWACS rendszerű felderítő repülő­gépeket ad bérbe Pakisztánnak — közölte Washingtonban Dan Ho­­ward, a Fehér Ház szóvivőjének he­lyettese. A bejelentést megelőzően Iszlá­mábádban és Washingtonban egy­idejűleg közölték: Mohammad Han Dzsunedzso pakisztáni miniszterel­nök Gordon Humphrey amerikai re­publikánus szenátor közvetítésével AWACS gépek bérbeadását kérte Ronald Reagan elnöktől. Dzsune­dzso azt állította, hogy az ország légterének védelméhez kellenének e korszerű gépek, mert Pakisztánt — úgymond — légitámadások érik Af­ganisztán felől. AWACS gépek bérbeadását tör­vény tiltja az Egyesült Államokban, a washingtoni kormánynak tehát el kellene érnie annak hatályon kívül helyezését. Az afgán ellenforradalmárok már 1600 amerikai gyártmányú Stinger légvédelmi rakétát kaptak Washing­tontól — közölte bangkoki sajtóér­tekezletén Gulám Dzsilani Kargar, az afgán kormány államigazgatási hivatalának elnöke. A rakétaszállí­tások célja a kabuli kormány nem­zeti megbékélési törekvéseinek meg­hiúsítása — fűzte hozzá. Hangsú­lyozta, hogy a megbékélés irányvo­nalának meghirdetése, január 15. óta 20 ezer ellenforradalmár szün­tette be a kormányellenes harc, és 50 ezer menekült tért haza P­­anisztánba Pakisztánból és Irán­ból. Kargar határozottan cáfolta vi­szont azt, hogy afgán gépek pakisz­táni területeket bombáznának. (MTI) Bíróság előtt az iráni—kontra botrány első vádlottja Megtörtént az első hivatalos vád­emelés az iráni—kontra botrány ügyében, s ez mindjárt­ szenzációs fordulatot hozott. Cari Channel, aki konzervatív mozgalmak, így a nica­­raguai ellenforradalmárok javára gyűjtött hatalmas pénzösszegeket, a bíróság előtt Oliver North alezre­dest, a nemzetbiztonsági tanács volt munkatársát nevezte meg bűntársa­ként. Channel ellen egyelőre amiatt emeltek vádat, hogy a kontrák ja­vára összegyűjtött pénzösszegekről az adományozók előtt azt állította: az összeget jótékony célú adomány­ként le lehet számítani az adóalap­ból, s ezzel súlyosan megkárosította az adóhatóságokat. Közben a törvényhozás bizottságai is szolgáltak meglepetéssel: bejelen­tették,­­hogy a jövő héten kezdődő nyilvános tanúkihallgatások során elsőnek Richard Secord volt tábor­nokot, az egyik titkos fegyverszál­lítót hallgatják meg. Secord, aki eddig megtagadta a tanúvallomást, nem kért büntetlenséget vallomása fejében. (MTI)

Next