Népszabadság, 1987. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

TEKNŐS PÉTER: |\/| I N T A SASOK Amikor Pierre belépett osztálytársa, Alexandre Gustave Eiffel szobájába, el­nevette magát. — Kinevetsz? — kérdezte Eiffel szo­morúan. — Dehogy is nevetlek ki. De ezzel a kötéssel a fejeden olyan vagy, mint a török szultán. — Ha téged bólint fejbe egy akkora deszka, mint engem, nem lenne ilyen jó a kedved. No, de beszéljünk a lé­nyegről: ott van a boríték az éjjeliszek­rényemen, vedd el. — Miféle boríték? — Amiben az az ötven frank van. Azért jöttél, nem? — Csudát! Azt akartam tudni, a tech­nika mártírja leszel-e. — Legfeljebb a saját ostobaságomé. Aki tizenkét éves korában hidat akar építeni, az megérdemli, ha leszakad alatta, és még kupán is vágja. — Egyszóval: örökre elment a ked­ved, hogy vasból hidat építs. — Hidat nem is, de tornyot igen. — Tényleg nem vagy normális. A to­rony a mániád. Pierre, Eiffel bizalmas jó barátja lé­vén, jól tudta, hogy már a négyéves Eiffel azt hangoztatta, hogy harangozó lesz: a magasból akarta látni a világot, mint a sasok. Hatéves lehetett, amikor föl is kapaszkodott a lakásuk közelé­ben álló, öreg templom korhadt csiga­lépcsőjén; annak két foka le is szakadt alatta. Végül is tűzoltók segítségével került a biztonságos anyaföldre. Ami­kor pedig apja felelősségre vonta, üd­­vözült mosollyal hajtogatta: — Gyönyörű odafentről a világ! Úgy láttam mindent, mint a sasok! Amikor aztán néhány évvel később az egész Eiffel család felkapaszkodott a világhírű székesegyház, a párizsi Notre-Dame tornyába. Eiffel ott a ma­gasban megfogadta, hogy ha felnő, két­szer ilyen magas tornyot épít vasból és acélból, hadd lássák az emberek a gyö­nyörű Párizst. A felnőttek csak mosolyogtak a kis­fiú lelkesedésén. Amikor az egyik angol újságban meg­jelent a Temzére tervezett vashíd raj­za, Eiffel elhatározta, ő maga is épít hasonlót, persze kicsiben, a közeli park tavacskájára. Az őrrel hamar szót értett, mert meg­ígérte neki, hogy ha a híd elkészül, mindenkitől vámot szedhet, aki keresz­tül akar menni rajta. A híd el is készült. Amikor azonban ő maga haladt át rajta elsőnek, az inog­ni kezdett, majd összeomlott. — Fogadtunk, hogy meg tudom épí­teni a hidat, vagy nem? — Fogadtunk — bólintott Pierre. — De hát meg is tudtad építeni. Eiffel bosszúsan legyintett: — Híd az, amelyik az első gyalogos alatt össze­dől? Vedd csak el a pénzt. Mindenért fizetni kell, még a hülyeségért is. A tornyomért majd nekem fizetnek. — Azért, amelyik kétszer olyan ma­gas lesz, mint a Notre-Dame tornya? De ki lesz akkora bolond, hogy olyan ma­gas toronyba felkutyagol? — Lift is lesz benne. — Te miket tudsz kitalálni! Melles­leg: akkor lesz ilyen torony Párizsban, amikor én leszek a római pápa. —• Fogadjunk, hogy lesz! — kiáltotta Eiffel. Pierre megcsóválta a fejét: — Most vesztettél el egy fogadást, és megint fo­gadni akarsz. — Mégpedig ezer frankban! — Eiffel! — nevetett Pierre. — Éle­temben nem láttam még annyi pénzt. — Ugyanis felnőtt koromban építem meg a tornyomat, akkor meg már lesz ezer frankunk. No? Belecsapsz a ke­zembe? — Nem bánom. Ezer frank mindig jól jön az embernek. Biztosan én nye­rem meg. — Az asztalomon találsz tollat, tintát, papírt. Te neked is lesz egy leveled, ne­kem is. És az, aki nyert, elküldi a ma­ga levelét a másiknak. — Te, Eiffel! Inkább kereskedőnek kellene menned. Amikor pénzről van szó, egyszerre olyan precíz leszel, mint egy bankpénztáros. * Negyvenöt évvel később, azaz 1889- ben, Franciaország egyik festői borvi­dékén gazdálkodó Pierre-nek ajánlott levelet hozott a postás. Pierre ajkát biggyesztve forgatta kezében a boríté­kot. Feladó: A. G. E. Évtizedek óta vidé­ken él, a kutya sem ismeri már Párizs­ban. Feltépte a borítékot. „Kedves Pierre! — olvasta. — Mind­ketten ötvenhét évesek vagyunk, te­hát még nem töltöttük be a hatvanat. Ezúttal tehát én nyertem meg a foga­dást.” Pierre félhangosan morfondírozott: — Miféle fogadást? Honnan tudja, hogy 57 éves vagyok? Nézzük csak az aláírást! Itt is az a nyomorult három betű! No, talán kiderül a levélből... „Kész a torony, amit ígértem. Há­romszáz méter magas, vagyis tényleg a Notre-Dame duplája. Vasból és acél­ból van. Ez azonban nem fog összedől­ni. Betonalapja 676 négyzetméter, sú­lya kilencmillió kilogramm. Éppen, mert ilyen nehéz, meg a formája miatt is, legnagyobb kilengése mindössze 15 centiméter. Építési költsége hat és fél millió frank volt, de a világkiállítás költségvetésébe belefért. Azért engem sem kell félteni. Húsz évre megkaptam a torony forgalmazási jogát. És lesz forgalma bőven, hiszen első szintjén négy vendéglő van, és­­körjárat, máso­dik szintjén tudományos kísérleteket folytatnak a harmadikon üvegkupola emlkedik, ahonnan egész Párizst látni. A csúcson meteorológiai állomás és szikratávíró működik, 1792 vaslépcső visz föl a csúcsig, de persze nem kell igénybe venni, mert víznyomással mű­ködő lift szállítja föl az érdeklődőket: az első szintig egyszerre kétszázat, to­vább pedig hatvanat. A menetidő mind­össze hat-hét perc. Mivel nem óhajtok ilyen idegenforgalmi látványossággal vesződni, eladtam a húszévi forgalma­zási jogot egy banknak ötmillió fran­kért.” Pierre felkiáltott: — Eiffel! Hát persze, hogy Eiffel! A. G. E. az ő kezdőbetűi. Már gyerekko­rában tudta, hogy a szórakozásért fi­zetni kell. No de ennyit! Pierre meg is volt hatva kissé. Mi­lyen kedves a régi iskolatárstól, aki ilyen nagy ember lett, hogy nem feled­kezett meg róla, kis szőlősgazdáról. No, de lássuk csak, mit ír még! „Kedves Pierre! Mellékelem azt a levelet, amelyet 45 évvel ezelőtt írtál alá. Olvasd el, és teljesítsd kötelessé­gedet.” — Kötelességemet? — mormogta Pierre. — Miféle kötelességemet? — A borítékból előhalászott egy megsárgult papírlapot. „Kötelezem magam, hogy amennyi­ben Alexandre Gustave Eiffel megépíti a tervezett párizsi kilátótornyot (amely kétszer olyan magas lesz, mint a Notre- Dame), elvesztettem a fogadást, és 1000, azaz egyezer frankot adok neki.” Pierre bosszúsan felnevetett. Most már emlékezett a gyerekkori fogadás­ra. ő persze már réges-rég elhányta a régi levelet, amit a kis Eiffel írt alá. De Eiffel mindig nagyon precíz volt, amikor pénzről volt szó... És ha már így áll a dolog, felutazik Párizsba, szem­ügyre veszi azt a tornyot, meg azt a milliomost, aki ezer frankot követel tőle. Egy ronda vasszörnyetegért, ami­vel volt képe elcsúfítani a gyönyörű Párizst. Kilencmillió kiló vas! Majd el­látja ő a baját ennek a nagyképű alak­nak! Pierre ámulva bámulta az égbe szö­kő, karcsú építményt. El kellett ismer­nie, hogy nemcsak lenyűgöző, hanem szép is a maga nemében. Amikor pedig Eiffel maga kalauzolta őt a magasba, és megmutatta Párizs látképét, Pierre is úgy szavazott, hogy Eiffel megér­demelte a millióit, mert páratlan él­ményt nyújt az embereknek. Ami pedig az ezer frankot illeti, azt esze ágában sem volt megadni hajdani osztálytár­sának. Nemcsak azért, mert a levelet egy kiskorú Pierre írta alá, és így az nem volt kötelező a nagykorú Pierre­­re, de azért sem, mert — Eiffellel el­lentétben — nem volt fölösleges nem­hogy ezer, de még száz frankja sem. LEGENDÁS HÍRŰ BETYÁROK I. Vízszintes: 1. A legrégebbről is­mert betyár, eredeti neve Ónody András. 12. Silány. 13. Város Olaszországban. 15. Hegység Af­rikában. 17. Azonos nyelvet be­szélő, nagyobb közösség. 18. An­gol hosszmérték. 20. Tünetei. 23. Küzd. 25. Híres alföldi betyár volt. 28. A férfiak neve után álló megszólítás. 30. Állat. 31. Folyó Romániában. 33. Az út része. 36. E napi. 38. Növényi részek. 41. Mi módon? 43. Híres nyírségi be­tyár volt. Függőleges: 1. Régi török tiszti rang. 2. Ősi fegyver. 3. Nógrád megyei település. 4. Nyit páros betűi. 5. Fizimiska. 6. A lantán vegyjele. 7. Savó közepe. 8. Az én részemre. 9. Doktor. 10. Elektro­mos töltésű részecske. I. Írásra, nyomtatásra, csomagolásra hasz­nálják. 14. Személyi adat. 16. Vas­úti vágány mellé épített felszálló­hely. 19. Versenyszánkó. 20. Megy, halad. 21. Lom ikerszava. 22. Betűvető. 24. öröksége. 26. Apró­pénz. 27. ötletes. 29. Az elektro­mos áram is­­teszi. 32. Harcko­csi. 34. A Duna mellékfolyója. 35. Szolgáltatásért fizetett összeg. 37. Vég nélkül ital. 39. Szolmizációs hang. 40. Kocsis Zoltán. 41. Sze­mélyes névmás. 42. K. O. Beküldendő: a vízszintes 1., 25., 43. és a különálló sorban szereplő híres betyár neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. Beküldési határidő: július 31. Cím: Népszabadság, Gyermek­rovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3., 1860. MEGFEJTÉS - NYERTESEK A július 18-i számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejté­se: Kriza János, Benedek Elek, Gaal György, Orbán Balázs. A július 11-i számban megje­lelt rejtvények helyes megfejté­séért a következők nyertek könyvutalványt: Badacsonyi Ré­ka, Pilisbo­rosjenő, Bebesi László, Sáp; Bujdosó Beáta, Füzesgyar­mat; Fodor Zsolt, Fűzfőgyá­rtelep; Győrffy Péter, Debrecen; Káldy Róbert, Szombathely; Major Ma­riamba, Gyöngyös; Makkai Judit, Kazincbarcika; Fekete Klára, Pécsvárad; Mikes Attila, Tunyog­­matolcs; Orbán Attila, Debre­cen ; Simon Zsófia, Bakonybél; Szabó Tímea, Zalahaláp; Szlo­­boda István, Vecsés; Töreky László, Tapolca; Varga Ildikó, Szeged; Varga Tünde, Ártánd; Zsoldos Ildikó, Dorog; Solti And­rás, Adony; Lukács Lívia, Gyön­gyös; György Anett, Hőg­yész; Benkó Péter, Rimóc; Kelemen Dóra, Tata; Rostaházi Eszter, Székesfehérvár; Révész István, Palik Szilvia, Kurnát Miklós, Fűzi Gergely, Földy Tímea, Bak Mónika, Budapest. Nyereményként egy-egy 60 fo­rintos könyvutalványt küldünk postán. Fecske Csaba: Nyári képek A dombon néhány hallgatag, csenevész borókabokor. Közöttük kecskék legelnek, szakállukon megül a por. * Aranyba fordult már a búza, telt kalászú bennük a remény. Tarkáink a pipacs, imola, napfény-írta sok szép költemény. # Akár egy könnycsepp, gördül hegyek mögé a Nap. A vízen fecskeszárnnyal ejt sebet az alkonyat. * Mintha csak álmában kondulna, úgy szólal meg este a harang, s mint pitypang pihéje száll, lebeg az álétt falu fölött a hang. Emlékeznek-e a lovak? Régen az öregek sokat me­séltek a „kiszolgált” katona­lovakról. Már évek óta a föl­deken dolgoztak, s mégis, ami­kor a közelben gyakorlatozó katonák sorakozóra szóló kürtjeiét meghallották, fejü­ket felkapva, ekével, szekér­­­rel rohantak árkon-bokron át a trombitahang irányába ... Az sem számított ritkaság­nak, hogy a vásárról hazaté­rő, bóbiskoló gazdát épség­ben a ház elé vitték az utat kitűnően ismerő lovai. Persze, a lovak nemcsak az útvonalat tanulják meg, ha­nem azt is megjegyzik, hogy mikor, hol­­kell megállni, sőt még a forgalomra is figyel­nek. Egy katonalónak állít emlé­ket ifj. Vastagh György Bá­bolnai harci mén elnevezésű bronzszobra (a Mezőgazdasá­gi Múzeum kiállításán látha­tó). A napóleoni háborúk ide­jén, 1809-ben a győri csatába vitte el a gazdáját, ahol az a harcban elesett. A ló ezután több napon és éjszakán ke­resztül bolyongott, amíg sová­nyan, sárosan, legyengülve vissza nem ért a bábolnai mé­nesbe, ahonnan tíz hónappal korábban elindult. De derűsebb történetek is akadnak. Sokáig mosolyogtak egy kisváros jogászán, aki nő­sülni készült, s hogy a meny­asszony családjának tetszését kivívja, vásárolt egy tetszetős lovat, könnyű kocsival. Ezután elvitte a jövendő anyóst és apóst sétáikocsikázásra. Alig zötyögtek néhány percig, ami­kor a kövesút első kocsmájá­nál a szép ló megállt, mintha lecövekelték volna. Minden nógatás ellenére legalább öt percig álldogált, majd mintha varázsütés érte volna, köny­­nyű léptekkel folytatta útját. Ezután a másik kocsmánál is ugyanígy tett. Miután ez a je­lenet a kisváros szinte min­den kocsmájánál megismétlő­dött, az anyósjelölt dühösen rángatni kezdte a jövendőbe­li após kabátját, hogy azon­nal hagyják itt ezt a kocsma­töltelék fiskálist. A menyasz­­szony sírt, a vőlegény pedig tajtékzott a dühtől. Sok időbe tellett, amíg a jámbor jogász be tudta bizonyítani, hogy a ló előző gazdája egy sörkihor­dó volt. SZIDNAINÉ DR. CSETE ÁGNES Hová menjek? Mit csináljak ■ “HÉTVÉGI PROGRAMAJÁNLAT GYEREKEKNEK” SZOMBAT Budapesten: Petőfi Csarnok de. 10-től du. 4-ig. Kölyökház, házigazdák: Csellátz Réka és Ambrus Sándor. Sportliget X. ker. családi hét­vége: sportprogramok, koncertek, játszóház, kirakodóvásár, vetél­kedők az ÉVIG Művelődési Ház szervezésében. Kőbányai Csajkovszkij Ifjúsági park szabadtéri színpad és kör­nyéke: Miénk a park címmel vi­deó- és egyéb gyermekprogra­mok, táncház, bábműsor. VSZM Közösségi Ház XI. ker. 3 órás tenisz, 5 órás számítógépes program, videofilmek vetítése. XVIII. Ker. Tanács nyári nap­közis tábora 9-től 1­2 óráig: videó­játékok, videófilmek vetítése, sportszer- és játékkölcsönzés. Közlekedési Múzeum de. 11-től: Filmvetítés. Zenetörténeti Múzeum de. fél 11-től zenei témájú videófilmek vetítése. Fővárosi Nagycirkusz de. 10, du. fél 4 és fél, 8 órai kezdettel: Gye­rünk a Cirkuszba! című nemzet­közi gálaműsor. Vidéken: Gyula, Várfürdő du. fél 5-től: Nemzetközi bábfesztivál. Eger, Gárdonyi Géza Színház de. 10-kor: Tom Sawyer mint detektív. Debrecen, Kölcsey Ferenc Mű­velődési Központ és Ifjúsági Ház de. 10-től: Játszóház 4—12 éves gyerekek részére. VASÁRNAP Budapesten: Városmajori Színpad de. 10 és 12 órakor, du. 3-kor: 100 Főik Celsius-koncert. Hűvösvölgyi Szabadtéri Színpad (Nagyrét) de. fél 11-kor: Téli tréfák — nyári mókák, az Állami Bábszínház társulatának előadá­sa. XXI. ker., Csillagtelep, Radnóti Miklós Művelődési Ház du. 3-tól: Családi vetélkedők, kézműves foglalkozások, humoros műsor. XXI. Szabadidő Park (Vasmun­kás tér) du. 2 órától: Anna-map. — Családi hétvége: Játék- és sportszolgáltatások: sakk, ping­pong, len­gőteke, csusszantó, kéz­műves műhelyek, „Anna-Panna” — a Holló együttes műsora. Közlekedési Múzeum de. 11-kor: Filmvetítés. Zenetörténeti Múzeum de. fél 11-kor: zenei témájú videófilmek vetítése. Mezőgazdasági Múzeum du. 3-tól: Filmvetítés. Vidéken: Miskolctapolca, Akropolisz Sza­badtéri Színpad de. 10 órakor: Mackó maks­k kalandjai. Szentendre, Városi Tanács ud­vara de. Ilt-kor: Babszem Jankó című mesejáték. Gyula, Várfürdő du. fél 5-től: Nemzetközi bábfesztivál. Eger, Gárdonyi Géza Színház de. 10-kor: Tom Sawyer mint detektív. belépő a szerencséhez is. A világ egyik legnagyobb autóversenye a Hun­­garoringen, augusztus 7-8-9-én. Jegyek kap­hatók: az Ibusz, a Cooptourist, a Magyar Autó­klub, a Volánteru, az Állami Biztosító és a Hungarocamion irodáiban, valamint a Tourin­­formnál. Őrizze meg a jegyét, mert az azon szereplő sorszám alapján, az augusztus 9-i ver­seny után, elektronikus számítógép több száz­ezer forint értékben nyereményeket sorsol ki a belépőjegyek tulajdonosai között. Nyereményjegyzék: szeptember 16-án a napilapokban.__________

Next