Népszabadság, 1987. augusztus (45. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

2 A Szovjetunió a hadászati fegyverek jelentős csökkentésére tett javaslatot Genfben A nukleáris és űrfegyverekről fo­lyó szovjet—amerikai tárgyalások keretében pénteken Genfben a szov­jet fél „Szerződés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati támadó fegyverzetek csökkentéséről és korlátozásáról” címmel tervezetet nyújtott be. A szovjet tárgyaló fél ugyancsak beterjesztette a szerződéshez tartozó kiegészítő meghatározások és közös értelmezések tervezetét. A beterjesz­tést követő sajtókonferencián a szov­jet küldöttség vezetőjének helyette­se, Alekszej Obuhov kijelentette: a beterjesztett tervezet azon a két fél által egyeztetett elven alapul, amely­nek értelmében a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati fegyver­zetét 50 százalékban csökkentik. E­­szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok szakaszosan, öt év alatt, hadászati támadó fegyverzeteit úgy csökkentse, hogy az interkontinentá­lis rakéták, a tengeralattjáróról in­dítható rakéták és a nehézbombázók száma mindkét oldalon 1600—1600 legyen. A megmaradó hadászati hor­­dozóesz­közökre szerelhető nukleá­ris robbanótöltetek számát mindkét oldalon 6000—6000 egységben kelle­ne korlátozni a szovjet elképzelés ér­telmében. A szovjet fél kötelezettséget vál­lal arra, hogy pontosan a felére csök­kenti saját nehéz interkontinentális ballisztikus rakétáinak számát. — A szovjet lépés — hangsúlyozta Obu­hov —, számításba veszi a tárgyalá­sok során amerikai részről hangoz­tatott aggodalmakat, továbbá a meg­állapodás kívánatos voltát. A kölcsönösen elfogadható megál­lapodás elérésének céljait szolgálja a szovjet tervezetnek az a cikkelye is, hogy a felek a megállapítandó korlátozások keretei között saját be­látásuk szerint fogják meghatározni a csökkentések után birtokukban maradó hadászati támadó fegyver­zetek struktúráját. Természetesen a saját hadászati támadó fegyverzet struktúrájának megállapításával kapcsolatos szabadság mindkét fél számára egyenlő lesz. A fentebb kifejtett általános kor­látokon kívül szigorú korlátozást rónak majd ki a hadászati támadó fegyverzetek olyan új fajtájára, mint a 600 kilométernél nagyobb hatótá­volságú, tengeri telepítésű manőve­rező robotrepülőgépek.­­ A nagy hatótávolságú tengeri telepítésű ma­nőverező robotrepülőgépek haté­kony korlátozása szükséges ahhoz, hogy megbízható módon eltorlaszol­juk a jövendő szerződés megkerülé­sének egy lehetséges csatornáját, biztosítsuk a szerződés tartósságát és életképességét. Mindebben a két fél feltétlenül csak érdekelt lehet. Amikor a nukleáris fegyverek csökkentéséről van szó, rendkívüli jelentőséget kapnak az ellenőrzés kérdései. Ezért a Szovjetunió mesz­­szemenő lépéseket javasol, beleértve a helyszíni ellenőrzést is. A szovjet tervezetben világosan tükröződik a hadászati támadó fegyverzetek kér­dése, s az űrfegyverkezési hajsza megtiltása, és a rakétaelhárító védel­mi rendszerekről kötött szerződés ér­vényének megerősítése közötti kap­csolat. A tervezet ezért megállapítja: a hadászati támadó fegyverzet radi­kális csökkentése csak akkor lehetsé­ges, ha a világűrben is megfékezik a fegyverkezési hajszát, s egyúttal sza­vatolják az ABM-szerződés hatékony megtartását. Ronald Lehman, a hadászati fegy­verek kérdésében illetékes amerikai tárgyalócsoport vezetője, pénteken Genfben kijelentette: a szovjet fél által beterjesztett szöveg világosan rögzíti Moszkva álláspontját, és re­mélhetőleg előmozdítja a munkát. Az amerikai diplomata azonban el­utasította, hogy a hadászati fegyve­rek ötvenszázalékos csökkentését „túszként” összekapcsolják az űr­fegyverek ügyében kötendő megál­lapodással. (MTI) KIVONULÁS Az izraeli héják lázasan kere­sik az érveket a közel-keleti konf­liktus rendezésére hivatott nem­zetközi békekonferencia ellen. Ji­­chak Samir miniszterelnök eleve „szovjet indíttatású összeeskü­vésnek" minősítette a széles kör­ben támogatott kezdeményezést, „amelynek az a nyilvánvaló cél­ja, hogy rávegyék Izraelt az 1967-ben elfoglalt arab területek kiürítésére”. Mose Arensz, ré­gebbi hadügy-, most tárca nél­küli miniszter tovább megy: a nemzetközi fórumtól várható megoldás nem a béke, hanem a háború receptje, mert a Szovjet­unió részvételével megrendezendő konferencia ellenállhatatlan nyo­mást gyakorolna Izraelre, hogy vonuljon vissza az 1949-es fegy­verszüneti vonalak mögé, amit minden jelentősebb izraeli politi­kai párt elvet. Ha viszont Izrael besétál a csapdába és később kénytelen lesz kivonulni a világszerte nagy reményeket keltő nemzetközi fó­rumról, az — figyelmeztet Mose Arensz — óhatatlanul azzal a következménnyel járna, hogy a béke elutasítójaként bélyegeznék meg. A következtetés önként kí­nálkozik: aki nem megy el, an­nak nem kell kivonulnia. Sem a konferenciáról, sem a megszállt területekről. Ez volna a béke re­ceptje? B. S. NÉHÁNY SORBAN Csütörtökön a Perzsa (Arab)-öböl­ben lezuhant egy amerikai katonai Sea King helikopter. Egy katona meghalt, három eltűnt, ötöt kimen­tettek a vízből — jelentette be csü­törtökön a Pentagon. (MTI) José Eduardo dos Santos, az ango­lai MPLA-Munkapárt elnöke, állam­fő hivatalos látogatásra Kubába ér­kezett. Dos Santos és Fidel Castro tárgyalásain a figyelmet főleg az af­rikai kontinens déli részén kiala­kult helyzetnek szentelik. (Reuter) Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára csütörtökön Moszkvában fo­gadta a japán Demokratikus Szocia­lista Párt küldöttségét, amely Cuka­­moto Szaburónak, a párt elnökének vezetésével tartózkodik a Szovjet­unióban. (TASZSZ) A szovjet külügyminisztérium ha­tározottan tiltakozott Norvégiánál amiatt, hogy a norvég hatóságok megalapozatlanul és nyilvánvalóan provokatív szándékkal kiutasítottak az országból néhány szovjet képvise­lőt. Egyidejűleg felhívták a norvég hatóságok figyelmét, hogy a norvég nagykövetség két másodtitkára — közülük az egyik már elhagyta a Szovjetuniót — hivatalos állásával összeegyeztethetetlen tevékenységet folytatott. (MTI) Új szovjet—ausztrál kereskedelmi egyezményt készítenek, és ennek ke­retében valószínűleg Moszkvába lá­togat Bob Hawke ausztrál kormány­fő — közölte az ausztrál kormány szóvivője. (UPI) Több száz ember tüntetett a pa­raguayi fővárosban Alfredo Stroess­­ner tábornok rendszere ellen csütör­tökön. A rendőrség 14 ellenzéki ve­zetőt letartóztatott, köztük Domingo Lainót, a Nemzeti Megegyezés Tömö­rülés egyik vezetőjét, aki ötéves száműzetés után három hónappal ez­előtt tért vissza Paraguayba. (Reu­ter) NÉPSZABADSÁG 1987. augusztus 1., szombat Az Egyesült Államok is kész katonákat küldeni Srí Lankára Nem véletlen volt a Gandhi elleni támadás Csütörtökön újabb indiai csapat­kontingens érkezett a Sri Lanka északi részén levő Jaffna-félszigetre. Az immár háromezer főnyi indiai csapategység feladata a tamil ren­dezési terv végrehajtásának ellen­őrzése.­­ Washingtonban a külügyminiszté­rium szóvivője csütörtökön megerő­sítette az Egyesült Államok colom­bói nagykövetének ugyanaznapi nyi­latkozatát. James Spain nagykövet bejelentette, hogy Washington kész sürgős segítséget nyújtani Sri Lan­kának. Charles Redman szóvivő csü­törtöki sajtóértekezletén kijelentette: A hadtáp és szállítási segítségnyúj­tás a szigetország déli részén állo­másozó biztonsági erőknek szólna, akiknek a szingaléz többség által szított véres tüntetéseket kell meg­fékezniük. A tamil béketerv rendkívüli je­lentőségét hangoztatta csütörtökön az indiai parlamentben mondott be­szédében Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök, nyomban azután, hogy Colombóból hazatért. Gandhi kije­lentette: „A szerződés meg kívánja teremteni a kisebbségi népcsoport etnikai arculatának megőrzését, egy­úttal elismeri a különféle (Srí Lan­­ka-i) etnikumok, nyelvi és más cso­portok egyenrangúságát.” Nem véletlen incidens történt, ha­nem merényletet próbáltak elkövet­ni Radzsiv Gandhi indiai miniszter­­elnök ellen csütörtökön a Srí Lan­­ka-i repülőtéren — ez derül ki a vizsgálóbizottság pénteki közléséből. Mint megírtuk, az indiai­ Srí Lanka-i egyezmény aláírásán Co­­­lombóban tartózkodó miniszterel­nököt közvetlenül hazautazása előtt a tiszteletére kivezényelt díszőrség egyik tagja puskatussal vállon ütöt­te. Az akkor kiadott közleménnyel ellentétben a katona nem napszú­rás előidézte zavarában cselekedett. A nyomozás során ugyanis kide­rült, hogy a 22 esztendős haditen­gerész kapcsolatban állt egy tamil­ellenes törzsi-vallási szervezettel. Nem lehetetlen az sem, hogy a kato­na az egyezményt ellenző felsőbb Srí Lanka-i körök által szervezett összeesküvés részvevője — hangoz­tatja a vizsgálóbizottság. Miután Colombo utcáin csütörtö­kön a kijárási tilalom ellenére újabb tüntetések voltak, Dzsajavardene ál­lamfő esti televíziós beszédében ha­tározottan felszólította a tiltakozó­kat, hogy szüntessék meg akcióikat. — Nem engedhető meg, hogy a ter­rorizmus északról az ország déli ré­szére átterjedjen — mondta. Az ál­lamfő a szélsőbaloldali, betiltott Né­pi Felszabadítási Front pártot vá­dolta felforgatással és lázadásra való felbujtással. Az elnök egyúttal nyilvánosan bocsánatot kért Gandhi miniszter­­elnöktől a csütörtöki eset miatt, amikor is a díszszázad egyik tagja puskatussal támadt a kormányfőre. Az egyezményben rögzített tűzszü­net nyomán pénteken a sziget ke­leti és északi részén hallgattak a fegyverek. A tűzszünet végrehajtását a térségben csütörtök óta 3000 indiai katona ellenőrzi. A tamil lázadók legjelentősebb szervezete azonban pénteken közöl­te, hogy harcosai mindaddig nem adják meg magukat az indiai csa­patoknak, amíg vezetőiktől erre köz­vetlen parancsot nem kapnak. (MTI) A colombói repülőtéren vigyázz­­** ban álló díszsorfalból az indiai kormányfő vállára zuhanó puskatus nem veszélyeztette Radzsiv Gandhi életét. A meghiúsult merénylet jel­zés volt, amely a most megkötött, a Srí Lanka-i tamil kisebbség sorsát rendezni hivatott kompromisszum végrehajtásának várható nehézsé­geire figyelmeztet. A szigetország lakosságának 16 szá­zalékát kitevő hindu vallás­ú tamilok és a többségben levő buddhista szin­­galézek közötti ellentétek történelmi eredetűek. Az északon és északkele­ten nagyjából egy tömbben élő tamil kisebbség már évtizedek óta területi autonómiára törekszik. Az ezt szol­gáló küzdelem — némely szélsőséges csoportok fegyveres akcióitól elte­kintve — sokáig főként politikai és parlamenti eszközökkel folyt, az erő­szak csak 1977, a jobboldali Egyesült Nemzeti Párt (UNP) hatalomra ju­tása után nyert teret Az UNP gyöke­resen változtatott Srii Lanka addigi bel- és külpolitikáján: az előző há­rom évtized demokratikus kormány­zásával szemben diktatórikus mód­szereket vezetett be, durván fellépve minden ellenzéki erővel, köztük a ta­mil autonomistákkal szemben, vi­szont külkapcsolataiban Nyugat-ba­rát vonalat kezdeményezett, s fel­adta az Indiához fűződő jószomszé­di viszonyt is. Az új kormányzat lé­pései nyomán kiéleződtek a tamil— szingaléz ellentétek, ami 1983-ban a tamil politikai vezetők emigrálásá­­hoz vezetett. Ekkor kezdődött a mindmáig folyó véres harc a tamil csoportok és a kormánycsapatok kö­zött, aminek eddig már több ezer halálos áldozata van. Új-Delhi nem nézhette tétlenül a Srí Lankában zajló eseményeket, már csak azért sem, mert Tamil Nadu szövetségi államban 50 millió tamil nemzetiségű indiai állampol­gár figyelte aggódva a szigetország­ban élő rokonai sorsát. Indira Gan­dhi, majd fia és utódja, Radzsiv, közvetíteni próbált a mind hevesebb belharcok megszüntetésére, de a ko­rábbi kísérletek a colombói kormány ellenállása miatt kudarcba fulladtak. A Srí Lanka-i vezetők beavatkozás­sal vádolták Indiát, azt állítva, hogy kiképzőtáborokat tart fenn és gon­doskodik a tamil harcosok utánpót­lásáról. A szerdán aláírt egyezmény meg­kötésében Radzsiv Gandhit kettős cél vezérelte. Először is, normalizálni akarta a Colombóhoz fűződő, rend­kívül kiéleződött viszonyt. Ebből a szempontból az egyezmény India számára egyértelmű diplomáciai si­ker, amely hatással lehet a többi szomszédos országgal fenntartott ké­nyes kapcsolatokra is. (Emlékezte­tőül: Srí Lanka baráti együttműkö­dést ápol Pakisztánnal és Kínával, amit az is jelez, hogy a mostani meg­állapodás végrehajtásának ellenőr­zésére India és az USA mellett ezek­­ből az országokból is kért csapato­kat.) Másodszor, a kompromisszum Radzsiv Gandhi belső tekintélyét is növelheti, Tamil Nadu államban csakúgy, mint az egész országban. Erre szüksége is van, hiszen a helyi választásokon elszenvedett sorozatos kudarcok, a korrupciós botrányok, a Nemzeti Kongresszus több vezető személyiségének kiválása és a kor­mányon belüli viták nem kis presz­tízsveszteséget okoztak neki. A Srí Lanka-i kormány elsősorban a harcok elhúzódása, a súlyos veszte­ségek és a mind romló belső helyzet miatt kényszerült megegyezni. A megkötött kompromisszum, a tami­loknak adott részleges önkormányzat, összességében ésszerűnek és a mosta­ni körülmények között előremutató­nak látszik, de több részlete gondot okozhat. A keleti partvidéken például a lakosságnak csupán egyharmada tamil, így legalábbis kétséges, hogy az itt élők az egy év múlva tartandó népszavazáson hajlandók lesznek-e csatlakozni az északi tam­l többség­hez. Az sem látszik egyértelműnek, a tamil harcosok beszolgáltatják-e fegyvereiket a hatóságoknak; ez még akkor is kétséges, ha a kormánycsa­patokat visszavonják, és helyüket külföldi — főként indiai — egységek foglalják el. A kompromisszum legnagyobb buktatója mégis az, hogy két kor­mány kötötte egymással, mégpedig a leginkább érdekelt felek, a tamil harcosok és a helyi szingaléz lakos­ság bevonása nélkül, így ör­ egy re­ménynek törvényszerűen mindkét részről jelentős ellentábora van. Több kisebb tamil fegyveres csoport máris bejelentette: nem fogadja el a nél­küle kötött megállapodást, és nem teszi le a fegyvert. Kedvezőtlenül nyilatkozott a legnagyobb mozgalom, a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei nevű szervezet vezetője is, bár egye­lőre nem utasította el az egyezményt. Félreérthetetlenül negatív viszont a szingaléz közvélemény első reagálá­sa. Dzsajavardene elnöknek saját pártjával is meg kellett küzdenie az egyezmény elfogadtatásáért, még kormányfője sem volt hajlandó tá­mogatni őt. Az ellenzők közé tartozik a befolyásos buddhista egyház és — a colombói véres zavargások tanú­sága szerint — a szingaléz lakosság számottevő része is. A kompromisz­­szum sikeréhez tehát az indiai és a Sri Lanka-i vezetés jóindulata alig­ha lesz elegendő. A mindkét fél szá­mára előnyösnek látszó egyezmény gyakorlati végrehajtásához minde­nekelőtt a szélsőségesek és a fanatiz­mus visszaszorítására, a nemzetiségi ellentétek viszonylagos lecsendesíté­­sére, valamint a két szemben álló népcsoport megbékítésére és meg­győzésére van szükség. Ez pedig rendkívül kényes és hosszú távra szóló feladat, amit csupán admi­nisztratív eszközökkel és fegyveres ellenőrzéssel nem lehet megoldani. Lengyel L. László SRI LANKA Kényes kiegyezés Gorbacsov levele egy olasz városhoz A római szovjet nagykövetség két munkatársa csütörtökön átadta Mi­hail Gorbacsov levelét a dél-olasz­országi Ceraso városka polgármes­terének. A szovjet politikus ebben arra a békeüzenetre válaszolt, amely­­lyel a város lakói a szovjet néphez fordultak. Mihail Gorbacsov levelében a kö­vetkezőket írja: igen meghatott az Önök üzenete, amely békeszeretetről és a szovjet nép iránt érzett barát­ságról tanúskodik, és az a meleg fogadtatás, amelyben hős tűzoltóin­kat részesítették. A csernobili tra­gédia óta bolygónk lakói számára sokkal világosabb lett, hogy a nuk­leáris korszak újfajta politikai gon­dolkodást követel, Földünk megsza­badítását az atomfegyverektől. Kö­zös erőfeszítésekre van szükség ah­hoz, hogy megerősítsük az atom­energia veszélytelen felhasználásá­nak nemzetközi rendjét, csakis bé­kés célok szolgálatába állítva ezt az energiafajtát. Szeretném biztosítani önöket arról, hogy a Szovjetunió és a szovjet vezetés minden lehetsége­set megtesz, és a jövőben is meg fog tenni, hogy ezt elérjük — írta az SZKP KB főtitkára levelében. (TASZSZ) Még nem változott Bonn álláspontja a Pershing-1/A rakéták ügyében Amerikai sugallatra Bonn válto­zatlanul ragaszkodik a Pershing-1/A rakétákhoz, amelyeknek a felszá­molása elősegítené a közepes hatótá­volságú rakéták leépítésére vonat­kozó egyezmény megkötését. Richard Burt amerikai nagykövet a Frankfurter Rundschau pénteki számának adott interjújában kormá­nya hivatalos derűlátásának adott hangot, hogy a Pershing—1/A rakéták sorsa mitsem befolyásolja a szovjet— amerikai megállapodás megkötését. Tagadta, hogy az NSZK befolyásolná az Egyesült Államokat, vagy fordít­va. Álláspontunkat nem a szövetségi kormány diktálja, miként Washing­ton sem diktálja a szövetségi kor­mány politikáját — állította. Mint ismeretes, az NSZK-ban 72 Per­­shing-rakéta van a Bundeswehr tu­lajdonában, a hozzájuk tartozó nuk­leáris robbanótöltetekkel viszont az Egyesült Államok rendelkezik. Bart szerint a genfi tárgyalásokat nem lehet kiterjeszteni ezekre a ra­kétákra, mert e tárgyalások nem a NATO és a VSZ, hanem a két nagy­hatalom között zajlanak, ezért nem fogadható el az a szovjet álláspont, hogy a Pershing—1 A rakéták útját állják a megegyezésnek. Hans-Jochen Vogel, az ellenzéki SPD elnöke pénteken ismét felszó­lította a szövetségi kormányt, hogy mielőbb mondjon le fékező szerepé­ről. A Pershing—1­ A rakéták eltűné­se cseppet sem érinti biztonságunkat. A Die Weltnek adott interjújában a nyugatnémet politikus emlékeztetett rá, hogy Washington nevében Kam­­pelman nagykövet is értésre adta: az Egyesült Államokat semmiféle ér­dek nem fűzi ezekhez a rakétákhoz, és ezt a kérdést a szövetségi kor­mánynak kell megválaszolnia”.­­ Ha az Egyesült Államok ragasz­kodik ahhoz, hogy az NSZK-ban levő Pershing—1/A típusú rakéták robbanófejeit kivonják az átfogó nullamegoldás jegyében készülő ra­kétaszerződés hatálya alól, akkor lehetséges, hogy a Szovjetunió azt fogja javasolni: ellentételezésként hagyják meg az NDK-ba és Cseh­szlovákiába telepített hadműveleti­­harcászati rakétákat — jelentette ki pénteken Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium leszerelési és fegyverzetkorlátozási főosztályának vezetője a Reuter-irodának adott nyilatkozatában. Karpov visszautasította azt az amerikai érvelést, hogy a Pershing —1/A rakéták robbanófejei — bár amerikai ellenőrzés alatt maradtak — egy harmadik országgal, neveze­tesen az NSZK-val kötött egyez­mény értelmében különálló fegyver­­rendszerhez tartoznak, és sorsukról nem lehet dönteni olyan tárgyalá­sokon, amelyeken csakis a Szovjet­unió és az Egyesült Államok vesz részt. Karpov hangoztatta: a Szov­jetunió szövetségesei aligha mutat­nának készséget olyan helyzet elfo­gadására, amelyben a határ túlol­dalán továbbra is ott van 72 nagy erejű amerikai robbanófej. Karpov közlése szerint az NDK és Cseh­szlovákia területén mintegy hatvan SS—12-es rakéta található. Ezek ha­tótávolsága — hasonlóan a Per­shing—1/A-hoz — körülbelül 900 ki­lométer. (MTI) Távozik Adelman a leszerelési hivatal éléről ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Kenneth Adelman, az amerikai fegyverzet-ellenőrzési és Leszerelési hivatal vezetője, az adminisztráció „héjáinak” egyike bejelentette távo­zási szándékát. Reagan elnökkel kö­zölte, minthogy a kormány „fegyver­zetkorlátozási tevékenysége végéhez közeledik”, ősszel elhagyja posztját. Adelman kinevezése 1983-ban nagy vitát váltott ki Washingtonban. Rendkívül kevés tapasztalata volt leszerelési ügyekben, s csupán kon­zervatív nézetei miatt választotta az elnök a felelősségteljes állásra az Egyesült Államok ENSZ-missziójá­­nak akkori helyettes vezetőjét. Ri­chard Perle hadügyminiszter-helyet­tessel (aki néhány hónappal ezelőtt távozott) és Caspar Weinberger had­ügyminiszterrel együtt Adelmant tartották a Szovjetunióval szembeni kemény vonal fő szószólójának. Adelman távozási szándékának be­jelentése egybeesett azzal a közlés­sel, hogy Sevardnadze szovjet és Schultz amerikai külügyminiszter szeptember 15-től 17-ig megbeszé­lést folytat a fegyverzetkorlátozási kérdésekről. Adelman értékelése szerint a kö­zepes hatótávolságú rakétákról szóló egyezmény még az idén tető alá ke­rülhet, s véleménye szerint az idén csúcstalálkozó lesz Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára és Ro­nald Reagan amerikai elnök között. Kereszty András

Next