Népszabadság, 1987. augusztus (45. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
2 A Szovjetunió a hadászati fegyverek jelentős csökkentésére tett javaslatot Genfben A nukleáris és űrfegyverekről folyó szovjet—amerikai tárgyalások keretében pénteken Genfben a szovjet fél „Szerződés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati támadó fegyverzetek csökkentéséről és korlátozásáról” címmel tervezetet nyújtott be. A szovjet tárgyaló fél ugyancsak beterjesztette a szerződéshez tartozó kiegészítő meghatározások és közös értelmezések tervezetét. A beterjesztést követő sajtókonferencián a szovjet küldöttség vezetőjének helyettese, Alekszej Obuhov kijelentette: a beterjesztett tervezet azon a két fél által egyeztetett elven alapul, amelynek értelmében a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati fegyverzetét 50 százalékban csökkentik. Eszerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok szakaszosan, öt év alatt, hadászati támadó fegyverzeteit úgy csökkentse, hogy az interkontinentális rakéták, a tengeralattjáróról indítható rakéták és a nehézbombázók száma mindkét oldalon 1600—1600 legyen. A megmaradó hadászati hordozóeszközökre szerelhető nukleáris robbanótöltetek számát mindkét oldalon 6000—6000 egységben kellene korlátozni a szovjet elképzelés értelmében. A szovjet fél kötelezettséget vállal arra, hogy pontosan a felére csökkenti saját nehéz interkontinentális ballisztikus rakétáinak számát. — A szovjet lépés — hangsúlyozta Obuhov —, számításba veszi a tárgyalások során amerikai részről hangoztatott aggodalmakat, továbbá a megállapodás kívánatos voltát. A kölcsönösen elfogadható megállapodás elérésének céljait szolgálja a szovjet tervezetnek az a cikkelye is, hogy a felek a megállapítandó korlátozások keretei között saját belátásuk szerint fogják meghatározni a csökkentések után birtokukban maradó hadászati támadó fegyverzetek struktúráját. Természetesen a saját hadászati támadó fegyverzet struktúrájának megállapításával kapcsolatos szabadság mindkét fél számára egyenlő lesz. A fentebb kifejtett általános korlátokon kívül szigorú korlátozást rónak majd ki a hadászati támadó fegyverzetek olyan új fajtájára, mint a 600 kilométernél nagyobb hatótávolságú, tengeri telepítésű manőverező robotrepülőgépek. A nagy hatótávolságú tengeri telepítésű manőverező robotrepülőgépek hatékony korlátozása szükséges ahhoz, hogy megbízható módon eltorlaszoljuk a jövendő szerződés megkerülésének egy lehetséges csatornáját, biztosítsuk a szerződés tartósságát és életképességét. Mindebben a két fél feltétlenül csak érdekelt lehet. Amikor a nukleáris fegyverek csökkentéséről van szó, rendkívüli jelentőséget kapnak az ellenőrzés kérdései. Ezért a Szovjetunió meszszemenő lépéseket javasol, beleértve a helyszíni ellenőrzést is. A szovjet tervezetben világosan tükröződik a hadászati támadó fegyverzetek kérdése, s az űrfegyverkezési hajsza megtiltása, és a rakétaelhárító védelmi rendszerekről kötött szerződés érvényének megerősítése közötti kapcsolat. A tervezet ezért megállapítja: a hadászati támadó fegyverzet radikális csökkentése csak akkor lehetséges, ha a világűrben is megfékezik a fegyverkezési hajszát, s egyúttal szavatolják az ABM-szerződés hatékony megtartását. Ronald Lehman, a hadászati fegyverek kérdésében illetékes amerikai tárgyalócsoport vezetője, pénteken Genfben kijelentette: a szovjet fél által beterjesztett szöveg világosan rögzíti Moszkva álláspontját, és remélhetőleg előmozdítja a munkát. Az amerikai diplomata azonban elutasította, hogy a hadászati fegyverek ötvenszázalékos csökkentését „túszként” összekapcsolják az űrfegyverek ügyében kötendő megállapodással. (MTI) KIVONULÁS Az izraeli héják lázasan keresik az érveket a közel-keleti konfliktus rendezésére hivatott nemzetközi békekonferencia ellen. Jichak Samir miniszterelnök eleve „szovjet indíttatású összeesküvésnek" minősítette a széles körben támogatott kezdeményezést, „amelynek az a nyilvánvaló célja, hogy rávegyék Izraelt az 1967-ben elfoglalt arab területek kiürítésére”. Mose Arensz, régebbi hadügy-, most tárca nélküli miniszter tovább megy: a nemzetközi fórumtól várható megoldás nem a béke, hanem a háború receptje, mert a Szovjetunió részvételével megrendezendő konferencia ellenállhatatlan nyomást gyakorolna Izraelre, hogy vonuljon vissza az 1949-es fegyverszüneti vonalak mögé, amit minden jelentősebb izraeli politikai párt elvet. Ha viszont Izrael besétál a csapdába és később kénytelen lesz kivonulni a világszerte nagy reményeket keltő nemzetközi fórumról, az — figyelmeztet Mose Arensz — óhatatlanul azzal a következménnyel járna, hogy a béke elutasítójaként bélyegeznék meg. A következtetés önként kínálkozik: aki nem megy el, annak nem kell kivonulnia. Sem a konferenciáról, sem a megszállt területekről. Ez volna a béke receptje? B. S. NÉHÁNY SORBAN Csütörtökön a Perzsa (Arab)-öbölben lezuhant egy amerikai katonai Sea King helikopter. Egy katona meghalt, három eltűnt, ötöt kimentettek a vízből — jelentette be csütörtökön a Pentagon. (MTI) José Eduardo dos Santos, az angolai MPLA-Munkapárt elnöke, államfő hivatalos látogatásra Kubába érkezett. Dos Santos és Fidel Castro tárgyalásain a figyelmet főleg az afrikai kontinens déli részén kialakult helyzetnek szentelik. (Reuter) Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára csütörtökön Moszkvában fogadta a japán Demokratikus Szocialista Párt küldöttségét, amely Cukamoto Szaburónak, a párt elnökének vezetésével tartózkodik a Szovjetunióban. (TASZSZ) A szovjet külügyminisztérium határozottan tiltakozott Norvégiánál amiatt, hogy a norvég hatóságok megalapozatlanul és nyilvánvalóan provokatív szándékkal kiutasítottak az országból néhány szovjet képviselőt. Egyidejűleg felhívták a norvég hatóságok figyelmét, hogy a norvég nagykövetség két másodtitkára — közülük az egyik már elhagyta a Szovjetuniót — hivatalos állásával összeegyeztethetetlen tevékenységet folytatott. (MTI) Új szovjet—ausztrál kereskedelmi egyezményt készítenek, és ennek keretében valószínűleg Moszkvába látogat Bob Hawke ausztrál kormányfő — közölte az ausztrál kormány szóvivője. (UPI) Több száz ember tüntetett a paraguayi fővárosban Alfredo Stroessner tábornok rendszere ellen csütörtökön. A rendőrség 14 ellenzéki vezetőt letartóztatott, köztük Domingo Lainót, a Nemzeti Megegyezés Tömörülés egyik vezetőjét, aki ötéves száműzetés után három hónappal ezelőtt tért vissza Paraguayba. (Reuter) NÉPSZABADSÁG 1987. augusztus 1., szombat Az Egyesült Államok is kész katonákat küldeni Srí Lankára Nem véletlen volt a Gandhi elleni támadás Csütörtökön újabb indiai csapatkontingens érkezett a Sri Lanka északi részén levő Jaffna-félszigetre. Az immár háromezer főnyi indiai csapategység feladata a tamil rendezési terv végrehajtásának ellenőrzése. Washingtonban a külügyminisztérium szóvivője csütörtökön megerősítette az Egyesült Államok colombói nagykövetének ugyanaznapi nyilatkozatát. James Spain nagykövet bejelentette, hogy Washington kész sürgős segítséget nyújtani Sri Lankának. Charles Redman szóvivő csütörtöki sajtóértekezletén kijelentette: A hadtáp és szállítási segítségnyújtás a szigetország déli részén állomásozó biztonsági erőknek szólna, akiknek a szingaléz többség által szított véres tüntetéseket kell megfékezniük. A tamil béketerv rendkívüli jelentőségét hangoztatta csütörtökön az indiai parlamentben mondott beszédében Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök, nyomban azután, hogy Colombóból hazatért. Gandhi kijelentette: „A szerződés meg kívánja teremteni a kisebbségi népcsoport etnikai arculatának megőrzését, egyúttal elismeri a különféle (Srí Lanka-i) etnikumok, nyelvi és más csoportok egyenrangúságát.” Nem véletlen incidens történt, hanem merényletet próbáltak elkövetni Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök ellen csütörtökön a Srí Lanka-i repülőtéren — ez derül ki a vizsgálóbizottság pénteki közléséből. Mint megírtuk, az indiai Srí Lanka-i egyezmény aláírásán Colombóban tartózkodó miniszterelnököt közvetlenül hazautazása előtt a tiszteletére kivezényelt díszőrség egyik tagja puskatussal vállon ütötte. Az akkor kiadott közleménnyel ellentétben a katona nem napszúrás előidézte zavarában cselekedett. A nyomozás során ugyanis kiderült, hogy a 22 esztendős haditengerész kapcsolatban állt egy tamilellenes törzsi-vallási szervezettel. Nem lehetetlen az sem, hogy a katona az egyezményt ellenző felsőbb Srí Lanka-i körök által szervezett összeesküvés részvevője — hangoztatja a vizsgálóbizottság. Miután Colombo utcáin csütörtökön a kijárási tilalom ellenére újabb tüntetések voltak, Dzsajavardene államfő esti televíziós beszédében határozottan felszólította a tiltakozókat, hogy szüntessék meg akcióikat. — Nem engedhető meg, hogy a terrorizmus északról az ország déli részére átterjedjen — mondta. Az államfő a szélsőbaloldali, betiltott Népi Felszabadítási Front pártot vádolta felforgatással és lázadásra való felbujtással. Az elnök egyúttal nyilvánosan bocsánatot kért Gandhi miniszterelnöktől a csütörtöki eset miatt, amikor is a díszszázad egyik tagja puskatussal támadt a kormányfőre. Az egyezményben rögzített tűzszünet nyomán pénteken a sziget keleti és északi részén hallgattak a fegyverek. A tűzszünet végrehajtását a térségben csütörtök óta 3000 indiai katona ellenőrzi. A tamil lázadók legjelentősebb szervezete azonban pénteken közölte, hogy harcosai mindaddig nem adják meg magukat az indiai csapatoknak, amíg vezetőiktől erre közvetlen parancsot nem kapnak. (MTI) A colombói repülőtéren vigyázz** ban álló díszsorfalból az indiai kormányfő vállára zuhanó puskatus nem veszélyeztette Radzsiv Gandhi életét. A meghiúsult merénylet jelzés volt, amely a most megkötött, a Srí Lanka-i tamil kisebbség sorsát rendezni hivatott kompromisszum végrehajtásának várható nehézségeire figyelmeztet. A szigetország lakosságának 16 százalékát kitevő hindu vallású tamilok és a többségben levő buddhista szingalézek közötti ellentétek történelmi eredetűek. Az északon és északkeleten nagyjából egy tömbben élő tamil kisebbség már évtizedek óta területi autonómiára törekszik. Az ezt szolgáló küzdelem — némely szélsőséges csoportok fegyveres akcióitól eltekintve — sokáig főként politikai és parlamenti eszközökkel folyt, az erőszak csak 1977, a jobboldali Egyesült Nemzeti Párt (UNP) hatalomra jutása után nyert teret Az UNP gyökeresen változtatott Srii Lanka addigi bel- és külpolitikáján: az előző három évtized demokratikus kormányzásával szemben diktatórikus módszereket vezetett be, durván fellépve minden ellenzéki erővel, köztük a tamil autonomistákkal szemben, viszont külkapcsolataiban Nyugat-barát vonalat kezdeményezett, s feladta az Indiához fűződő jószomszédi viszonyt is. Az új kormányzat lépései nyomán kiéleződtek a tamil— szingaléz ellentétek, ami 1983-ban a tamil politikai vezetők emigrálásához vezetett. Ekkor kezdődött a mindmáig folyó véres harc a tamil csoportok és a kormánycsapatok között, aminek eddig már több ezer halálos áldozata van. Új-Delhi nem nézhette tétlenül a Srí Lankában zajló eseményeket, már csak azért sem, mert Tamil Nadu szövetségi államban 50 millió tamil nemzetiségű indiai állampolgár figyelte aggódva a szigetországban élő rokonai sorsát. Indira Gandhi, majd fia és utódja, Radzsiv, közvetíteni próbált a mind hevesebb belharcok megszüntetésére, de a korábbi kísérletek a colombói kormány ellenállása miatt kudarcba fulladtak. A Srí Lanka-i vezetők beavatkozással vádolták Indiát, azt állítva, hogy kiképzőtáborokat tart fenn és gondoskodik a tamil harcosok utánpótlásáról. A szerdán aláírt egyezmény megkötésében Radzsiv Gandhit kettős cél vezérelte. Először is, normalizálni akarta a Colombóhoz fűződő, rendkívül kiéleződött viszonyt. Ebből a szempontból az egyezmény India számára egyértelmű diplomáciai siker, amely hatással lehet a többi szomszédos országgal fenntartott kényes kapcsolatokra is. (Emlékeztetőül: Srí Lanka baráti együttműködést ápol Pakisztánnal és Kínával, amit az is jelez, hogy a mostani megállapodás végrehajtásának ellenőrzésére India és az USA mellett ezekből az országokból is kért csapatokat.) Másodszor, a kompromisszum Radzsiv Gandhi belső tekintélyét is növelheti, Tamil Nadu államban csakúgy, mint az egész országban. Erre szüksége is van, hiszen a helyi választásokon elszenvedett sorozatos kudarcok, a korrupciós botrányok, a Nemzeti Kongresszus több vezető személyiségének kiválása és a kormányon belüli viták nem kis presztízsveszteséget okoztak neki. A Srí Lanka-i kormány elsősorban a harcok elhúzódása, a súlyos veszteségek és a mind romló belső helyzet miatt kényszerült megegyezni. A megkötött kompromisszum, a tamiloknak adott részleges önkormányzat, összességében ésszerűnek és a mostani körülmények között előremutatónak látszik, de több részlete gondot okozhat. A keleti partvidéken például a lakosságnak csupán egyharmada tamil, így legalábbis kétséges, hogy az itt élők az egy év múlva tartandó népszavazáson hajlandók lesznek-e csatlakozni az északi taml többséghez. Az sem látszik egyértelműnek, a tamil harcosok beszolgáltatják-e fegyvereiket a hatóságoknak; ez még akkor is kétséges, ha a kormánycsapatokat visszavonják, és helyüket külföldi — főként indiai — egységek foglalják el. A kompromisszum legnagyobb buktatója mégis az, hogy két kormány kötötte egymással, mégpedig a leginkább érdekelt felek, a tamil harcosok és a helyi szingaléz lakosság bevonása nélkül, így ör egy reménynek törvényszerűen mindkét részről jelentős ellentábora van. Több kisebb tamil fegyveres csoport máris bejelentette: nem fogadja el a nélküle kötött megállapodást, és nem teszi le a fegyvert. Kedvezőtlenül nyilatkozott a legnagyobb mozgalom, a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei nevű szervezet vezetője is, bár egyelőre nem utasította el az egyezményt. Félreérthetetlenül negatív viszont a szingaléz közvélemény első reagálása. Dzsajavardene elnöknek saját pártjával is meg kellett küzdenie az egyezmény elfogadtatásáért, még kormányfője sem volt hajlandó támogatni őt. Az ellenzők közé tartozik a befolyásos buddhista egyház és — a colombói véres zavargások tanúsága szerint — a szingaléz lakosság számottevő része is. A kompromiszszum sikeréhez tehát az indiai és a Sri Lanka-i vezetés jóindulata aligha lesz elegendő. A mindkét fél számára előnyösnek látszó egyezmény gyakorlati végrehajtásához mindenekelőtt a szélsőségesek és a fanatizmus visszaszorítására, a nemzetiségi ellentétek viszonylagos lecsendesítésére, valamint a két szemben álló népcsoport megbékítésére és meggyőzésére van szükség. Ez pedig rendkívül kényes és hosszú távra szóló feladat, amit csupán adminisztratív eszközökkel és fegyveres ellenőrzéssel nem lehet megoldani. Lengyel L. László SRI LANKA Kényes kiegyezés Gorbacsov levele egy olasz városhoz A római szovjet nagykövetség két munkatársa csütörtökön átadta Mihail Gorbacsov levelét a dél-olaszországi Ceraso városka polgármesterének. A szovjet politikus ebben arra a békeüzenetre válaszolt, amelylyel a város lakói a szovjet néphez fordultak. Mihail Gorbacsov levelében a következőket írja: igen meghatott az Önök üzenete, amely békeszeretetről és a szovjet nép iránt érzett barátságról tanúskodik, és az a meleg fogadtatás, amelyben hős tűzoltóinkat részesítették. A csernobili tragédia óta bolygónk lakói számára sokkal világosabb lett, hogy a nukleáris korszak újfajta politikai gondolkodást követel, Földünk megszabadítását az atomfegyverektől. Közös erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy megerősítsük az atomenergia veszélytelen felhasználásának nemzetközi rendjét, csakis békés célok szolgálatába állítva ezt az energiafajtát. Szeretném biztosítani önöket arról, hogy a Szovjetunió és a szovjet vezetés minden lehetségeset megtesz, és a jövőben is meg fog tenni, hogy ezt elérjük — írta az SZKP KB főtitkára levelében. (TASZSZ) Még nem változott Bonn álláspontja a Pershing-1/A rakéták ügyében Amerikai sugallatra Bonn változatlanul ragaszkodik a Pershing-1/A rakétákhoz, amelyeknek a felszámolása elősegítené a közepes hatótávolságú rakéták leépítésére vonatkozó egyezmény megkötését. Richard Burt amerikai nagykövet a Frankfurter Rundschau pénteki számának adott interjújában kormánya hivatalos derűlátásának adott hangot, hogy a Pershing—1/A rakéták sorsa mitsem befolyásolja a szovjet— amerikai megállapodás megkötését. Tagadta, hogy az NSZK befolyásolná az Egyesült Államokat, vagy fordítva. Álláspontunkat nem a szövetségi kormány diktálja, miként Washington sem diktálja a szövetségi kormány politikáját — állította. Mint ismeretes, az NSZK-ban 72 Pershing-rakéta van a Bundeswehr tulajdonában, a hozzájuk tartozó nukleáris robbanótöltetekkel viszont az Egyesült Államok rendelkezik. Bart szerint a genfi tárgyalásokat nem lehet kiterjeszteni ezekre a rakétákra, mert e tárgyalások nem a NATO és a VSZ, hanem a két nagyhatalom között zajlanak, ezért nem fogadható el az a szovjet álláspont, hogy a Pershing—1 A rakéták útját állják a megegyezésnek. Hans-Jochen Vogel, az ellenzéki SPD elnöke pénteken ismét felszólította a szövetségi kormányt, hogy mielőbb mondjon le fékező szerepéről. A Pershing—1 A rakéták eltűnése cseppet sem érinti biztonságunkat. A Die Weltnek adott interjújában a nyugatnémet politikus emlékeztetett rá, hogy Washington nevében Kampelman nagykövet is értésre adta: az Egyesült Államokat semmiféle érdek nem fűzi ezekhez a rakétákhoz, és ezt a kérdést a szövetségi kormánynak kell megválaszolnia”. Ha az Egyesült Államok ragaszkodik ahhoz, hogy az NSZK-ban levő Pershing—1/A típusú rakéták robbanófejeit kivonják az átfogó nullamegoldás jegyében készülő rakétaszerződés hatálya alól, akkor lehetséges, hogy a Szovjetunió azt fogja javasolni: ellentételezésként hagyják meg az NDK-ba és Csehszlovákiába telepített hadműveletiharcászati rakétákat — jelentette ki pénteken Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium leszerelési és fegyverzetkorlátozási főosztályának vezetője a Reuter-irodának adott nyilatkozatában. Karpov visszautasította azt az amerikai érvelést, hogy a Pershing —1/A rakéták robbanófejei — bár amerikai ellenőrzés alatt maradtak — egy harmadik országgal, nevezetesen az NSZK-val kötött egyezmény értelmében különálló fegyverrendszerhez tartoznak, és sorsukról nem lehet dönteni olyan tárgyalásokon, amelyeken csakis a Szovjetunió és az Egyesült Államok vesz részt. Karpov hangoztatta: a Szovjetunió szövetségesei aligha mutatnának készséget olyan helyzet elfogadására, amelyben a határ túloldalán továbbra is ott van 72 nagy erejű amerikai robbanófej. Karpov közlése szerint az NDK és Csehszlovákia területén mintegy hatvan SS—12-es rakéta található. Ezek hatótávolsága — hasonlóan a Pershing—1/A-hoz — körülbelül 900 kilométer. (MTI) Távozik Adelman a leszerelési hivatal éléről ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Kenneth Adelman, az amerikai fegyverzet-ellenőrzési és Leszerelési hivatal vezetője, az adminisztráció „héjáinak” egyike bejelentette távozási szándékát. Reagan elnökkel közölte, minthogy a kormány „fegyverzetkorlátozási tevékenysége végéhez közeledik”, ősszel elhagyja posztját. Adelman kinevezése 1983-ban nagy vitát váltott ki Washingtonban. Rendkívül kevés tapasztalata volt leszerelési ügyekben, s csupán konzervatív nézetei miatt választotta az elnök a felelősségteljes állásra az Egyesült Államok ENSZ-missziójának akkori helyettes vezetőjét. Richard Perle hadügyminiszter-helyettessel (aki néhány hónappal ezelőtt távozott) és Caspar Weinberger hadügyminiszterrel együtt Adelmant tartották a Szovjetunióval szembeni kemény vonal fő szószólójának. Adelman távozási szándékának bejelentése egybeesett azzal a közléssel, hogy Sevardnadze szovjet és Schultz amerikai külügyminiszter szeptember 15-től 17-ig megbeszélést folytat a fegyverzetkorlátozási kérdésekről. Adelman értékelése szerint a közepes hatótávolságú rakétákról szóló egyezmény még az idén tető alá kerülhet, s véleménye szerint az idén csúcstalálkozó lesz Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök között. Kereszty András