Népszabadság, 1987. augusztus (45. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
1987. augusztus 8., szombat NÉPSZABADSÁG Lengyelország: Irány a tengerpart Régi gyakorlat Lengyelországban, hogy míg télen a turisták, üdülők dél felé veszik az útjukat, a hegyek irányába, ilyenkor megfordul az áradat, a többség északnak tart, fel a tengerpartra, esetleg a Mazuri-tavakhoz. Ebben sokakat az sem zavar meg, hogy évek óta korántsem zavartalanok a fürdőzési lehetőségek. Az idén például az itteni Köjál a strandok harmadát záratta be — elsősorban a víz nagyfokú szennyezettsége miatt. De hát persze a tenger még így is nagy vonzerő, amiből aztán az következik, hogy mindenütt meglehetősen nagy a zsúfoltság. Tele vannak a kempingek — a szakértők szerint legalább még egyszer annyi férőhelyre lenne szükség, mint amennyi most van. S noha még épp csak túl vagyunk az üdülési szezon közepén, úgy tűnik, a zsúfoltság az egész szezonra jellemző lesz, pedig az utóbbi évekhez képest 15—20 százalékkal emelkedtek az árak — a kempingekben is. Igazából nem népszerűek, bár viszonylag olcsók a lengyelországi vállalati üdülők. Ezt bizonyítja, hogy az idén a beutalók egy része nem talált gazdára. Ki arra panaszkodik, hogy bár a beutaló maga olcsó ugyan, de még legalább kétszer anynyi pénzt kell magával vinnie egyegy családnak a nyaraláshoz, ha igazán jól akarja érezni magát, mások a lerobbant üdülőkre hivatkozva mondtak le a kedvezményes üdülési lehetőségekről. Igaz, nemcsak a tengerparton vannak üdülők, kempingek, hanem a hegyekben is. Az idén azonban még a korábbi évekhez képest sem volt igazán sikerük a tátrai beutalóknak. Egy kis fejszámolás után igencsak sokan mondták vissza a felajánlott helyeket. Mint némely tudósításból kiderül, egy négytagú családnak Zakopanéban két hét körülbelül 100 ezer zlotyba kerül — egy forint hivatalosan csaknem öt és fél zloty — s mindehhez jön még a tátrai térségben az év elején bevezetett tízszázalékos turistafelár. S ráadásul ezt a felárat nemcsak a szállodában a szobáért kell fizetni, hanem mindenütt, az élelmiszerboltban éppúgy, mint az emléktárgyak vásárlásakor. A szakszervezeti hetilap, a Zwiatkowiec egyik újságírója nem kis keserűséggel állapította meg a minap, hogy bizony nemcsak a lengyeleknek drága például Zakopane — és teszem hozzá a tengerpart is —, de a külföldieknek is. Két hét tátrai nyaralásból egy olasznak futja Spanyolországra is, s akkor még csak a pénzről van szó, mondja a lengyel újságíró, s nem az olyan körülményekről, hogy időnként kétes a tisztaság, hogy ritkán mosolyognak az emberre, s hogy a legkisebb szabálytalanságért is megbüntet a rendőr. Ezért érthető, hogy a lengyelek — már aki teheti — szívesebben tölti szabadságát külföldön. Népszerűek a különböző, vállalati csereüdültetések elsősorban a szocialista országokban. Mások a Balti-tenger helyett ilyenkor nyáron inkább a melegebb vizek felé tartanak, így kerül az úti célok közé a Balaton vagy a jugoszláv, még inkább a bolgár tengerpart. Érthető, hogy ezekben a hónapokban meglehetősen zsúfoltak a határátkelőhelyek. Az üdülni külföldön vágyó lengyel turistának nem kis gondot okoz az is, hogy egy-egy útra a bankból meglehetősen kevés pénzt tud kiváltani — Magyarországra például legfeljebb 1500 forintot kap egy felnőtt —, így aztán jó néhányan ügyeskedéssel, üzleteléssel próbálják megtoldani azt a keveset, ami van. Ezért sokan itt is úgy vélekednek, hogy kedvezőbb lenne, ha talán kevesebb lengyel turista, ám anyagiakkal jobban ellátva hagyná el az országot. Annál is inkább, mert nyilvánvaló, hogy nyáron a lengyelek is elsősorban üdülni és pihenni szeretnének. K. Nyírő József Ausztria: Utazni olcsóbb? Még nincs itt a nyár vége, aligha készülhettek el a szokásos statisztikák, de elegendő egyetlen pillantást vetni Ausztriában az utazási irodák kínálatára és bizonyos a végeredmény: még mindig Görögország vezet! A hozzánk hasonlóan selymes tengeri homokra, sós vízre és romantikus kis szigetekre vágyó osztrákok körében hosszú évek óta Hellasz földje van a népszerűségi lista élén, — már ami a nyaralást illeti. Nem véletlenül — az ajánlatok közül a görögországi két-három Franciaország: Most otthon jobb A franciák otthon vagy külföldön üdülők, aszerint, hogy az árak és árfolyamok miként változnak. Egyegy nyári szabadság előkészítése általában hónapokat vesz igénybe. Az idén sokan gondban voltak, mert az étkezési és a szállodaárak emelkedtek, a világban pedig sok a bizonytalansági tényező, így többségükben — a hazai áremelkedés ellenére is — itthon maradnak szabadságon. A franciák szerencsés nép, mert bő választékuk van hegyi és tengeri üdülőkben. Az ország gazdag mind a kettőben, bár a híres Cousteau kapitány szerint „a Földközi-tenger sebzett tengerré” vált a szennyeződés miatt. Szerinte „a tenger, amely egykor a tisztaság szimbóluma volt, ma az elvetemültség szimbólumává lett. Ha Aphrodité ma születne a hullámokból, a feneke szennyhabos és pattanásos lenne a piszoktól” — mondta. Az idei nyár zord időjárásával nem kényeztette el a turistákat, beleértve a külföldieket is, így ez utóbbiak leginkább Párizst keresték fel, mert itt a sok-sok múzeumot járva elbújhattak a gyakori esők elől. Bár Párizsban rengeteg a látnivaló, kár, hogy sok turista ezt tekinti utazása egyetlen céljának és nem kíváncsi a rendkívül változatos országra. Pedig Párizs nem Franciaország. Igaz, hogy Franciaország nem olcsó turisztikai célpont. Az idén a szállodák 15—20 százalékkal emelték a tarifát — az új kormány a „szabad árak” jelszavának jegyében —, anélkül, hogy javították volna a szolgáltatást. A jobb szállodák 300-tól 1500 frankig adnak egy szobát egy éjszakára, a kempingek, bár jóval olcsóbbak, 62—110 frank között mérnek egy sátorhelyet. Ezek drágák, még ha három- és négycsillagosnak kiáltják is ki őket. Az autóutakért az egész országban fizetni kell, kivéve — egyelőre — a főváros körüli szakaszt. A hivatalos adatok szerint az élelmiszerárak 3,4 százalékkal emelkedtek az idén, de az éttermekben legalább 9—10 százalékkal többe kerül az étkezés, mint egy évvel ezelőtt. A montpellier-i pályaudvaron egy narancsital és egy csapolt sör 27 frankba került. Ha a turista szóvá teszi, legfeljebb egy vállrántást vagy egy rövid választ kap: — Ja, kérem, ez speciális nyári ár. A terrorizmus, a sztrájkok és a csernobili szerencsétlenség miatt elmaradt amerikai turisták is visszatértek Franciaországba. Most azonban jobban megnézik, mint korábban, hogy mi mennyibe kerül. Nem csoda, hiszen míg egy dollár 1985- ben tíz, most csak hat frankot ér. Még ők is magasnak tartják a francia árakat, hát akkor mit szóljanak a kispénzű magyarok? Kovács István 5 TUDÓSÍTÓINK JELENTIK HA NYARALÓ EURÓPÁBÓL Ezekben a hetekben kiürülnek az európai városok: megtelnek az üdülőhelyek, a kontinens nyaralni indul. A turizmus — a jövő iparága — legyűri a terrorizmus és a radioaktív felhők okozta félelmeket, sőt még az ingadozó árfolyamok hullámain is átkel. Az üdülési szokások országonként változók, különbözők a feltételek is. Ezekbe pillanthatunk be négy országból érkezett tudósításunkban. NDK: A hazai pálya előnyei Az itteni turizmusnak nagy hagyományai, megalapozott anyagi-technikai háttere, de emellett bizonyos objektív okai is vannak az NDK- ban. Nem szervezett, vagyis egyéni külföldi turistaút lebonyolítására ugyanis csak néhány szocialista ország jöhet számításba, s akik így és ide nem szándékoznak ellátogatni, a csoportos utazásokba pedig éppen „nem férnek bele”, azoknak marad a hazai pálya — igaz, annak minden előnyével. A szabadságát otthon, érdekesen, hasznosan és ésszerű anyagi feltételek mellett eltölteni szándékozó NDK-állampolgár a lehetőségek színes palettáján válogathat. Itt van rögtön elsőként a szervezett üdültetés. A Szabad Német Szakszervezeti Szövetség (az FDGB) és a vállalatok tavaly több mint ötmillió beutalót adtak ki, közülük kétmilliót az FDGB üdülőibe. (Ezek egyidejű kapacitása megközelíti a 140 ezret.) Az „erholungsheim”-i (üdülői) árak kedvezményesek, a költségek mintegy háromnegyed részét a szakszervezet, illetve a vállalat állja. Különösen nagy súlyt fektetnek a családos üdülés támogatására. Aki az adott évben nem kapott beutalót, megpróbálkozhat az utazási irodák belföldi ajánlataiból választani. A Reisenbüro der DDR esetében nem a választás nehéz (a kínálat érdekes és ötletgazdag), hanem a helyhez jutás: ezek száma ugyanis elég alacsony. Az iroda által szervezett üdültetésekben tavalyelőtt 75 ezren vettek részt, átlagosan 12 napot töltve az NDK valamelyik szép táján vagy a fővárosban. A fiatalok fő utaztatója az NDK ifjúsági szövetségének, az FDJ-nek az utazási irodája, a Jugendtourist. Náluk az árak viszonylag mérsékeltek, a többgyermekes, fiatal szülők itt is külön kedvezményeket élveznek. A Jugendtourist évente több mint egymillió ifjút és lányt utaztat az ország különböző részeibe, elszállásolásukhoz 260 létesítménnyel (ifjúsági üdülő, turistaház, szálloda) rendelkezik. Azok, akik a fenti nyaralási változatokból valami ok miatt kimaradtak, azok csupán a Keleti-tenger menti — részben nudista — kempingekben üdülhetnek, ezt bizonyítja, hogy évente nyolcszázezren töltik szabadságukat vagy csak a hétvégét sátrakban, lakókocsikban. Általában minden vízközeli (természetes és mesterséges tavak menti) üdülőhely roppant népszerű. A kempingeket többnyire a helyi tanácsok felügyelik, az ő feladatuk gondoskodni az évi, mintegy kétmillió táborozó ellátásáról. A fizető-vendéglátás létezik az NDK-ban, de lehetőségei — sokak véleménye szerint — még nincsenek eléggé kihasználva. Bár — főleg az idegenforgalmi központokban (tengermellék, Türingia, Harz-hegység stb.) — sokan adnak ki szobát, s az érdeklődőknek elébe is mennek egy-egy apróhirdetéssel az országos lapok hasábjain. Végül meg kell említeni a nyaralásukat „saját kebelükön belül” megoldók nagy hagyományú és népes táborát. A hétvégi házak és a kiskertek tulajdonosairól van szó, akikből egyre több van. A víkendházak sokfelé már egész telepeket alkotnak, a hobbikertekben megtermelt zöldség és gyümölcs pedig nemcsak tehermentesíti a kereskedelmet, de — a felvásárlásokon keresztül — kifejezetten segíti is azt. Farkas József György hetek a legolcsóbbak —, bár az idén szorosan felzárkózott Spanyolország, Tunézia és Marokkó is. Hiába, a bécsi polgár átlagfizetésének egyharmadáért kínált egyhetes, repülős, félpenziós, saját strandos ajánlattal nem könnyű versenyezni, bár néhány élelmesebb vállalkozó megpróbálkozik a lehetetlennel is. Az utóbbi hetekben majd minden bécsi háztartás levélszekrényébe bedobták az egyik utazási iroda alulmúlhatatlannak tetsző meghívását. Töltsön ön is egy felejthetetlen napot a hangulatos magyar kisvárosban, Sopronban! A légkondicionált autóbusszal és echte magyar ebéddel megkoronázott túra részvételi díja 50 schilling. A rendkívül kedvező dollárárfolyam az oka (ezekben a napokban 12,70-ért váltják) vagy az, hogy Ausztriában három évtizede nem volt olyan csekély az infláció, mint 1987 első hónapjaiban (0,6—0,7 százalék), de tény, hogy a legöregebbek sem emlékeznek az ideinél csábítóbb utazási, üdülési feltételekre. Mert akinek turistavér folyik az ereiben, aligha tud ellenállni a kísértésnek, amely kéthetes floridai nyaralást, hozzá kilométer-korlátozás nélküli ingyenautót ígérő plakát képében környékezi meg — egy áruházi eladó hatheti munkabérének fejében. Hasonlóképpen nehéz nemet mondani a négy és fél ezer schillingért kínált nyolcnapos földközi-tengeri hajóútra — de ha mégsem nevez be valaki egyetlen olcsó külföldi nyaralásra sem, annak többnyire az az oka, hogy saját hazájában még kedvezőbb lehetőségek várják. Két-háromezerért fürdőszobás, színes tévés, szaunás-úszómedencés hegyvidéki penziók ajánlják magukat Karintiában és Stájerországban, reggelivel, egy főétkezéssel vagy éppen anélküli igény szerint. De még mielőtt valakit elfogna a sárga irigység, talán jól jön egy kis kajánság, hiszen az osztrák sajtó is gyakran kénytelen helyet adni néhány — nem csak tengerben „megfürdött” — olvasó-utazó felháborodott tiltakozásának. A Felső-Ausztriába, egy középkategóriájú szállodába érkező házaspárt a szoba sarkából szakadt függönnyel elválasztott zuhanyozó és lebegő tapéta, zárhatatlan műanyag vécéajtó és páratlan klozettakusztika várta. De nem valószínű, hogy sokkal kellemesebben nyaralt az a két tiroli vendég, aki luxusszállóba indult, és felállványozott építkezési területre érkezett, az ígért száz méter helyett cirka egy kilométerre volt a tengerpart, az úszómedencét pedig betonteknő helyettesítette. A kicsit ismerősen hangzó történetek egyetlen tanulsága: a szomszéd kertje sem — mindig, mindenütt — zöldebb, de Ausztriában többnyire mégiscsak zöld. A plakátokon, szórólapokon, magazinokban és főleg a napilapok apróhirdetési rovataiban közzétett belföldi üdülési ajánlatokat érdemes alaposan tanulmányozniuk a magyar turistáknak is. Nemcsak azért, mert honfitársaink körében méltatlanul nagy számban szerepel titkolt vagy nyíltan bevallott úti célként a Mariahilferstrasse — ezekben az időkben a metróépítkezés miatt kétségtelenül hegyes-völgyes vidéke —, és még csak nem is azért, mert Ausztria legszebb tájainak látványáért Bécstől még néhány száz kilométert is érdemes autózni, hanem mivel a kevésbé látogatott osztrák idegenforgalmi helyeken még valóban megfizethető áron lehet élvezni, a legendás Gemütlichkeitet, a kedélyes és szívélyes vendéglátást. Láng Zsuzsa