Népszabadság, 1987. augusztus (45. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. augusztus 8., szombat NÉPSZABADSÁG Lengyelország: Irány a tengerpart Régi gyakorlat Lengyelországban, hogy míg télen a turisták, üdülők dél felé veszik az útjukat, a hegyek irányába, ilyenkor megfordul az ára­dat, a többség északnak tart, fel a tengerpartra, esetleg a Mazuri-ta­­vakhoz. Ebben sokakat az sem za­var meg, hogy évek óta korántsem zavartalanok a fürdőzési lehetősé­gek. Az idén például az itteni Köjál a strandok harmadát záratta be — elsősorban a víz nagyfokú szennye­zettsége miatt. De hát persze a tenger még így is nagy vonzerő, amiből aztán az következik, hogy mindenütt megle­hetősen nagy a zsúfoltság. Tele van­nak a kempingek — a szakértők szerint legalább még egyszer annyi férőhelyre lenne szükség, mint amennyi most van. S noha még épp csak túl vagyunk az üdülési szezon közepén, úgy tűnik, a zsúfoltság az egész szezonra jellemző lesz, pedig az utóbbi évekhez képest 15—20 szá­zalékkal emelkedtek az árak — a kempingekben is. Igazából nem népszerűek, bár vi­szonylag olcsók a lengyelországi vál­lalati üdülők. Ezt bizonyítja, hogy az idén a beutalók egy része nem talált gazdára. Ki arra panaszkodik, hogy bár a beutaló maga olcsó ugyan, de még legalább kétszer any­­nyi pénzt kell magával vinnie egy­­egy családnak a nyaraláshoz, ha igazán jól akarja érezni magát, má­sok a lerobbant üdülőkre hivatkoz­va mondtak le a kedvezményes üdü­lési lehetőségekről. Igaz, nemcsak a tengerparton van­nak üdülők, kempingek, hanem a hegyekben is. Az idén azonban még a korábbi évekhez képest sem volt igazán sikerük a tátrai beutalóknak. Egy kis fejszámolás után igencsak sokan mondták vissza a felajánlott helyeket. Mint némely tudósításból kiderül, egy négytagú családnak Za­kopanéban két hét körülbelül 100 ezer zlotyba kerül — egy forint hi­vatalosan csaknem öt és fél zloty — s mindehhez jön még a tátrai térségben az év elején bevezetett tízszázalékos turistafelár. S ráadá­sul ezt a felárat nemcsak a szállo­dában a szobáért kell­ fizetni, ha­nem mindenütt, az élelmiszerbolt­ban éppúgy, mint az emléktárgyak vásárlásakor. A szakszervezeti hetilap, a Zwiat­­kowiec egyik újságírója nem kis ke­serűséggel állapította meg a minap, hogy bizony nemcsak a lengyelek­nek drága például Zakopane — és teszem hozzá a tengerpart is —, de a külföldieknek is. Két hét tátrai nyaralásból egy olasznak futja Spa­nyolországra is, s akkor még csak a pénzről van szó, mondja a lengyel újságíró, s nem az olyan körülmé­nyekről, hogy időnként kétes a tisz­taság, hogy ritkán mosolyognak az emberre, s hogy a legkisebb sza­bálytalanságért is megbüntet a rend­őr. Ezért érthető, hogy a lengyelek — már aki teheti — szívesebben tölti szabadságát külföldön. Népsze­rűek a különböző, vállalati csere­üdültetések elsősorban a szocialista országokban. Mások a Balti-tenger helyett ilyenkor nyáron inkább a melegebb vizek felé tartanak, így kerül az úti célok közé a Balaton vagy a jugoszláv, még inkább a bol­gár tengerpart. Érthető, hogy ezek­ben a hónapokban meglehetősen zsúfoltak a határátkelőhelyek. Az üdülni külföldön vágyó lengyel turistának nem kis gondot okoz az is, hogy egy-egy útra a bankból meglehetősen kevés pénzt tud kivál­tani — Magyarországra például leg­feljebb 1500 forintot kap egy felnőtt —, így aztán jó néhányan ügyeske­déssel, üzleteléssel próbálják meg­toldani azt a keveset, ami van. Ezért sokan itt is úgy vélekednek, hogy kedvezőbb lenne, ha talán kevesebb lengyel turista, ám anyagiakkal job­ban ellátva hagyná el az országot. Annál is inkább, mert nyilvánvaló, hogy nyáron a lengyelek is elsősor­ban üdülni és pihenni szeretnének. K. Nyírő József Ausztria: Utazni olcsóbb? Még nincs itt a nyár vége, alig­ha készülhettek el a szokásos sta­tisztikák, de elegendő egyetlen pil­lantást vetni Ausztriában az utazási irodák kínálatára és bizonyos a végeredmény: még mindig Görög­ország vezet! A hozzánk hasonlóan selymes tengeri homokra, sós vízre és romantikus kis szigetekre vágyó osztrákok körében hosszú évek óta Hellasz földje van a népszerűségi lista élén, — már ami a nyaralást illeti. Nem véletlenül — az ajánla­tok közül a görögországi két-három Franciaország: Most otthon jobb A franciák otthon vagy külföldön üdülők, aszerint, hogy az árak és árfolyamok miként változnak. Egy­­egy nyári szabadság előkészítése ál­talában hónapokat vesz igénybe. Az idén sokan gondban voltak, mert az étkezési és a szállodaárak emelked­tek, a világban pedig sok a bizony­talansági tényező, így többségükben — a hazai áremelkedés ellenére is — itthon maradnak szabadságon. A franciák szerencsés nép, mert bő választékuk van hegyi és tengeri üdülőkben. Az ország gazdag mind a kettőben, bár a híres Cousteau ka­pitány szerint „a Földközi-tenger sebzett tengerré” vált a szennyező­dés miatt. Szerinte „a tenger, amely egykor a tisztaság szimbóluma volt, ma az elvetemültség szimbólumává lett. Ha Aphrodité ma születne a hullámokból, a feneke szennyhabos és pattanásos lenne a piszoktól” — mondta. Az idei nyár zord időjárásával nem kényeztette el a turistákat, be­leértve a külföldieket is, így ez utób­biak leginkább Párizst keresték fel, mert itt a sok-sok múzeumot járva elbújhattak a gyakori esők elől. Bár Párizsban rengeteg a látnivaló, kár, hogy sok turista ezt tekinti utazása egyetlen céljának és nem kíváncsi a rendkívül változatos országra. Pe­dig Párizs nem Franciaország. Igaz, hogy Franciaország nem ol­csó turisztikai célpont. Az idén a szállodák 15—20 százalékkal emel­ték a tarifát — az új kormány a „szabad árak” jelszavának jegyé­ben —, anélkül, hogy javították vol­na a szolgáltatást. A jobb szállodák 300-tól 1500 frankig adnak egy szo­bát egy éjszakára, a kempingek, bár jóval olcsóbbak, 62—110 frank kö­zött mérnek egy sátorhelyet. Ezek drágák, még ha három- és négycsil­lagosnak kiáltják is ki őket. Az au­tóutakért az egész országban fizetni kell, kivéve — egyelőre — a főváros körüli szakaszt. A hivatalos adatok szerint az élel­miszerárak 3,4 százalékkal emelked­tek az idén, de az éttermekben leg­alább 9—10 százalékkal többe kerül az étkezés, mint egy évvel ezelőtt. A montpellier-i pályaudvaron egy narancsital és egy csapolt sör 27 frankba került. Ha a turista szóvá teszi, legfeljebb egy vállrántást vagy egy rövid választ kap: — Ja, kérem, ez speciális nyári ár. A terrorizmus, a sztrájkok és a csernobili szerencsétlenség miatt el­maradt amerikai turisták is vissza­tértek Franciaországba. Most azon­ban jobban megnézik, mint koráb­ban, hogy mi mennyibe kerül. Nem csoda, hiszen míg egy dollár 1985- ben tíz, most csak hat frankot ér. Még ők is magasnak tartják a fran­cia árakat, hát akkor mit szóljanak a kispénzű magyarok? Kovács István 5 TUDÓSÍTÓINK JELENTIK HA NYARALÓ EURÓPÁBÓL Ezekben a hetekben kiürülnek az európai városok: megtelnek az üdülőhelyek, a kontinens nyaralni indul. A turizmus — a jövő iparága — legyűri a terrorizmus és a radioaktív felhők okozta félel­meket, sőt még az ingadozó árfolyamok hullámain is átkel. Az üdülési szokások országonként változók, különbözők a feltételek is. Ezekbe pillanthatunk be négy országból érkezett tudósításunkban. NDK: A hazai pálya előnyei Az itteni turizmusnak nagy hagyo­mányai, megalapozott anyagi-tech­nikai háttere, de emellett bizonyos objektív okai is vannak az NDK- ban. Nem szervezett, vagyis egyéni külföldi turistaút lebonyolítására ugyanis csak néhány szocialista or­szág jöhet számításba, s akik így és ide nem szándékoznak ellátogatni, a csoportos utazásokba pedig éppen „nem férnek bele”, azoknak marad a hazai pálya — igaz, annak min­den előnyével. A szabadságát ott­hon­, érdekesen, hasznosan és éssze­rű anyagi feltételek mellett eltölte­ni szándékozó NDK-állampolgár a lehetőségek színes palettáján válo­gathat. Itt van rögtön elsőként a szerve­zett üdültetés. A Szabad Német Szakszervezeti Szövetség (az FDGB) és a vállalatok tavaly több mint öt­millió beutalót adtak ki, közülük kétmilliót az FDGB üdülőibe. (Ezek egyidejű kapacitása megközelíti a 140 ezret.) Az „erholungsheim”-i (üdülői) árak kedvezményesek, a költségek mintegy háromnegyed ré­szét a szakszervezet, illetve a válla­lat állja. Különösen nagy súlyt fek­tetnek a családos üdülés támogatá­sára. Aki az adott évben nem kapott beutalót, megpróbálkozhat az uta­zási irodák belföldi ajánlataiból vá­lasztani. A Reisenbüro der DDR esetében nem a választás nehéz (a kínálat érdekes és ötletgazdag), ha­nem a helyhez jutás: ezek száma ugyanis elég alacsony. Az iroda ál­tal szervezett üdültetésekben tavaly­előtt 75 ezren vettek részt, átlago­san 12 napot töltve az NDK vala­melyik szép táján vagy a főváros­ban. A fiatalok fő utaztatója az NDK ifjúsági szövetségének, az FDJ-nek az utazási irodája, a Jugendtourist. Náluk az árak viszonylag mérsékel­tek, a többgyermekes, fiatal szülők itt is külön kedvezményeket élvez­nek. A Jugendtourist évente több mint egymillió ifjút és lányt utaz­tat az ország különböző részeibe, el­szállásolásukhoz 260 létesítménnyel (ifjúsági üdülő, turistaház, szálloda) rendelkezik. Azok, akik a fenti­ nyaralási vál­tozatokból valami ok miatt kima­radtak, azok csupán a Keleti-tenger menti — részben nudista — kem­pingekben üdülhetnek, ezt bizonyít­ja, hogy évente nyolcszázezren töltik szabadságukat vagy csak a hétvégét sátrakban, lakókocsikban. Általában minden vízközeli (természetes és mesterséges tavak menti) üdülőhely roppant népszerű. A kempingeket többnyire a helyi tanácsok felügye­lik, az ő feladatuk gondoskodni az évi, mintegy kétmillió táborozó el­látásáról. A fizető-vendéglátás létezik az NDK-ban, de lehetőségei — sokak véleménye szerint — még nincsenek eléggé kihasználva. Bár — főleg az idegenforgalmi központokban (ten­germellék, Türingia, Harz-hegység stb.) — sokan adnak ki szobát, s az érdeklődőknek elébe is mennek egy-egy apróhirdetéssel az országos lapok hasábjain. Végül meg kell említeni a nyara­lásukat „saját kebelükön belül” megoldók nagy hagyományú és né­pes táborát. A hétvégi házak és a kiskertek tulajdonosairól van szó, akikből egyre több van. A víkend­­házak sokfelé már egész telepeket alkotnak, a hobbikertekben megter­melt zöldség és gyümölcs pedig nemcsak tehermentesíti a kereske­delmet, de — a felvásárlásokon ke­resztül — kifejezetten segíti is azt. Farkas József György hetek a legolcsóbbak —, bár az idén szorosan felzárkózott Spanyolor­szág, Tunézia és Marokkó is. Hiába, a bécsi polgár átlagfizetésének egy­­harmadáért kínált egyhetes, repülős, félpenziós, saját strandos ajánlattal nem könnyű versenyezni, bár né­hány élelmesebb vállalkozó meg­próbálkozik a lehetetlennel is. Az utóbbi hetekben majd minden bé­csi háztartás levélszekrényébe be­dobták az egyik utazási iroda alul­­múlhatatlannak tetsző meghívá­sát. Töltsön ön is egy felejthe­tetlen napot a hangulatos magyar kisvárosban, Sopronban! A légkon­dicionált autóbusszal és echte ma­gyar ebéddel megkoronázott túra részvételi díja 50 schilling. A rendkívül kedvező dollárárfo­lyam az oka (ezekben a napokban 12,70-ért váltják) vagy az, hogy Ausztriában három évtizede nem volt olyan csekély az infláció, mint 1987 első hónapjaiban (0,6—0,7 szá­zalék), de tény, hogy a legöregeb­bek sem emlékeznek az ideinél csá­bítóbb utazási, üdülési feltételek­re. Mert akinek turistavér folyik az ereiben, aligha tud ellenállni a kí­sértésnek, amely kéthetes floridai nyaralást, hozzá kilométer-korlátozás nélküli ingyenautót ígérő plakát képében környékezi meg — egy áru­házi eladó hatheti munkabérének fejében. Hasonlóképpen nehéz ne­met mondani a négy és fél ezer schillingért kínált nyolcnapos föld­közi-tengeri hajóútra — de ha még­sem nevez be valaki egyetlen olcsó külföldi nyaralásra sem, annak többnyire az az oka, hogy saját ha­zájában még kedvezőbb lehetőségek várják. Két-háromezerért fürdőszo­bás, színes tévés, szaunás-úszóme­­dencés hegyvidéki penziók ajánlják magukat Karintiában és Stájeror­szágban, reggelivel, egy főétkezéssel vagy éppen anélkül­i igény sze­rint. De még mielőtt valakit elfogna a sárga irigység, talán jól jön egy kis kajánság, hiszen az osztrák sajtó is gyakran kénytelen helyet adni né­hány — nem csak tengerben „meg­­fürdött” — olvasó-utazó felháboro­dott tiltakozásának. A Felső-Auszt­­riába, egy középkategóriájú szállo­dába érkező házaspárt a szoba sar­kából szakadt függönnyel elválasz­tott zuhanyozó és lebegő tapéta, zár­hatatlan műanyag vécéajtó és pá­ratlan klozettakusztika várta. De nem valószínű, hogy sokkal kelle­mesebben nyaralt az a két tiroli vendég, aki luxusszállóba indult, és felállványozott építkezési területre érkezett, az ígért száz méter helyett cirka egy kilométerre volt a tenger­part, az úszómedencét pedig beton­teknő helyettesítette. A kicsit ismerősen hangzó törté­netek egyetlen tanulsága: a szom­széd kertje sem — mindig, minde­nütt — zöldebb, de Ausztriában többnyire mégiscsak zöld. A plaká­tokon, szórólapokon, magazinokban és főleg a napilapok apróhirdetési rovataiban közzétett belföldi üdülé­si ajánlatokat érdemes alaposan ta­nulmányozniuk a magyar turisták­nak is. Nemcsak azért, mert honfi­társaink körében méltatlanul nagy számban szerepel titkolt vagy nyíl­tan bevallott úti célként a Mariahil­­ferstrasse — ezekben az időkben a metróépítkezés miatt kétségtelenül hegyes-völgyes vidéke —, és még csak nem is azért, mert Ausztria legszebb tájainak látványáért Bécs­­től még néhány száz kilométert is ér­demes autózni, hanem mivel a kevés­bé látogatott osztrák idegenforgalmi helyeken még valóban megfizethe­tő áron­ lehet élvezni, a legendás Ge­­mütlichkeitet, a kedélyes és szívé­lyes vendéglátást. Láng Zsuzsa

Next