Népszabadság, 1987. szeptember (45. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-15 / 217. szám
1987. szeptember 15., kedd NÉPSZABADSÁG Várkonyi Péter találkozott a békemozgalom képviselőivel Várkonyi Péter külügyminiszter tegnap hivatalában fogadta az Országos Béketanács Sztanyik B. László elnök vezette küldöttségét, a magyar békemozgalom vezető képviselőit. A delegáció az ENSZ-közgyűlés ülésszakára utazása előtt tájékoztatta a külügyminisztert arról, hogy a békemozgalom növekvő mértékben vesz részt hazánk érdekeinek nemzetközi képviseletében, s tapasztalatai szerint változatlanul élénk érdeklődéssel tekintenek határainkon túlról népünkre, nemzeti programunk megvalósítására. Az Országos Béketanács, a XI. békekonferencia megbízása alapján, kezdeményező magatartást tanúsít nemzetközi kapcsolataiban és az ezzel összefüggő itthoni munkájában. Az OBT a közelmúltban csatlakozott az Európai Nukleáris Leszerelés (END) mozgalomhoz, s tovább törekszik arra, hogy a vegyi fegyverek felszámolásában, a hagyományos fegyverzetek csökkentésében érdemi lépések, konkrét javaslatok szülessenek. Az Országos Béketanács képviselői szóltak a mozgalom és az ENSZ között kialakult kapcsolatokról, a leszerelés és a fejlesztés kérdéseivel foglalkozó világkonferencián végzett munkájukról. Várkonyi Péter nemzetközi kapcsolataink fontos elemeként értékelte a társadalmi együttműködést, amely összhangban áll népünk érdekeivel, a kibontakozási program megvalósításához elengedhetetlen nemzetközi feltételek megteremtésében. Fejti György hazaérkezett Etiópiából Hétfőn hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség, amely Addisz-Abebában részt vett az Etióp Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásával kapcsolatos rendezvényeken. Fejti György, az MSZMP KB titkára, a küldöttség vezetője felszólalt az etióp nemzetgyűlés alakuló ülésén, és átadta Mengisztu Hailé Mariamnak, az Etióp Népi Demokratikus Köztársaság újonnan megválasztott elnökének, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtitkárának Kádár János és Németh Károly írásos üzenetét. (MTI) Bővülő kapcsolatok Ausztráliával Kótai Géza, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője hétfőn fogadta dr. Stuart Harris ausztrál külügyi és kereskedelmi államtitkárt. A beszélgetésen véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet néhány fő kérdéséről, valamint a magyarausztrál kapcsolatok további fejlesztésének lehetőségeiről. A megbeszélésen jelen volt Oliver Cordel budapesti ausztrál nagykövet is (MTI) Román katonai jogászok látogatása Elutazott hazánkból tegnap a Román Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának küldöttsége. A delegáció Alexandru Catane ezredes vezetésével tárgyalásokat folytatott a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága katonai kollégiumánál dr. Jacsó János hadbíró vezérőrnagy elnökhelyettessel. A küldöttséget fogadta dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Pacsek József altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, miniszterhelyettes. A vendégek látogatást tettek dr. Kámán József vezérőrnagynál, katonai főügyésznél és dr. Kun László igazságügyi miniszterhelyettesnél. (MTI) Megnyílt a zágrábi őszi vásár (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.) Vasárnap megnyílt Zágrábban Jugoszlávia legnagyobb és a legrégebbi nemzetközi vására. Az egy hétig tartó rendezvény 560 ezer négyzetméterén 3200 kiállító, köztük 1100 külföldi cég, mutatja be termékeit. A részvevők 69 országból érkeztek. Az őszi vásár elsősorban a termelési eszközök vására, azoknak az új termékeknek a bemutatására szolgál, amelyek gyártásában a fejlődő és fejlett országok együttműködhetnek. Ennek jegyében rendezi meg az Unido és a zágrábi Fejlődő Országok Intézete azt a tanácskozást, amely a technológiaátadással foglalkozik, ezen az eseményen 70 ország szakértői vesznek részt. A KGST-országok kedden közös sajtókonferenciát tartanak, a tagországok kereskedelmi tanácsosai beszélnek saját országuknak a KGST- ben betöltött szerepéről, együttműködési lehetőségeiről, valamint a vendéglátó Jugoszláviával kialakított gazdasági kapcsolataikról. Magyar részről a vásáron — a Hungexpo szervezésében — 18 vállalat mintegy 600 négyzetméteren állít ki. Valamivel kevesebben jöttek el, mint tavaly, és a kiállítóterület nagysága is csökkent. Azok a cégek azonban, amelyek a magyar—jugoszláv forgalom hordozói, mint például a Mogürt, Chemolimpex, Mineralimpex, az idén is jelen vannak. Magyar napok Leningrádban A Magyar Kereskedelmi Kamara szeptember 28-a és október 2-a között magyar gazdasági és műszaki napokat rendez Leningrádban - tájékoztatták az újságírókat tegnap a kamara székházában. Elmondották, hogy a rendezvényen 22 előadás hangzik el a magyar gazdaság eredményeiről. Szólesz többek között az önálló külkereskedelmi jogot kapott vállalatok tevékenységéről, a közvetlen, vállalati együttműködés jelenlegi helyzetéről, korszerű acélgyártási eljárások bevezetéséről, a számítógépes termelésirányításról. A Magyar Kereskedelmi Kamara — együttműködve a Szovjetunió Kereskedelmi és Iparkamarájával — eddig 17 szovjet városban szervezett hasonló rendezvényeket. A rendezvény társszervezője, a Hungexpo, 500 négyzetméteres kiállítást rendez Leningrádban. Tizennyolc vállalat mutatja be exportkínálatát, több mint 200-fajta terméket. Reprezentatív bemutatóval vesznek részt a kiállításon a magyar élelmiszer-gazdaság termelői, elsősorban vetőmagvakat és húsipari termékeket állítanak ki. (MTI) Ez magyar—amerikai vegyes vállalat? Magyar—amerikai vegyesvállalat alapítását előkészítő budapesti iroda felállításáról írt alá szerződést Budapesten hétfőn Doleschall Sándor, a Magyar Szénhidrogén-ipari Kutató-Fejlesztő Intézet igazgatója és Robert W. Trainor, az Occidental Petroleum Corporation kelet-európai igazgatója. A vegyesvállalat célja, hogy segítse a két fél kőolajipari ésbányászati szellemi termékeinek értékesítését a fejlődő országokban, valamint a szocialista és a tőkés piacokon. A magyar kutatóknak több mint kétszáz olajipari szabadalmát kapja meg értékesítésre a vállalat, s ugyancsak jelentős mennyiségű szellemi termékkel növeli a kínálatot az amerikai fél is. Várhatóan a jövő év elején hozzák létre a budapesti székhelyű vállalatot, amelynek alapító tőkéjéből a magyar fél 51, az amerikai partner pedig 49 százalékos arányban részesedik majd. (MTI) harcászati gyakorlat hazánkban Október 25-e és 30-a között a Magyar Néphadsereg kijelölt alakulatainak és törzseinek részvételével — mintegy 8 ezer katona bevonásával — harcászati gyakorlat lesz hazánkban, a dunántúli katonai gyakorlótereken. A gyakorlatot — bár létszáma nem éri el a stockholmi konferencia dokumentumában 13 ezer főben meghatározott bejelentési küszöbértéket — hazánk az európai bizalom és biztonság erősítésére való törekvés jeleként a katonai tevékenységek ez évi naptári tervében 1986 végén már bejelentette. Az előírásoknak megfelelően a Magyar Népköztársaság a hadgyakorlat megrendezéséről és főbb jellemzőiről a helsinki folyamatban részt vevő valamennyi országot diplomáciai úton az elmúlt hét végén ismételten tájékoztatta. (MTI) Magyar-izraeli megállapodás Érdekképviseleti hivatalokat nyitnak A magyar és az izraeli külügyminisztérium képviselői 1987. szeptember 14-én Bernben megállapodást kötöttek arról, hogy a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi, kulturális és humanitárius kapcsolatok javítása érdekében, a konzuli ügyek intézésének gyorsítása céljából a Svéd Királyság tel-avivi nagykövetségének keretében magyar, a Svájci Államszövetség budapesti nagykövetsége keretében pedig izraeli érdekképviseleti hivatal kezdi meg tevékenységét a közeljövőben. (MTI) A közelmúlt szovjet—szír űrrepülés időpontjához igazítva avatták fel a Damaszkuszhoz közel eső Szednajában azt a földi űrtávközlő állomást, amelynek egyik fő berendezését a Távközlési Kutatóintézetben fejlesztették ki. — 1982-ben kezdtünk hozzá szovjet megbízás alapján az Interchat berendezés kialakításához, amely az Interszputnyik szervezet részére készült — mondja Henk Tamás, a TAKI főosztályvezetője. — A feladat voltaképpen a legfejlettebb technikák hazai előállítását követelte, hiszen hasonló, a műholdak gazdaságosabb kihasználását segítő jelátalakító berendezést a nyugati országokban már alkalmaztak. Ám a licencet nemigen adják el, drága is, amellett ezekből a berendezésekből többnyire országonként csupán egykettőre van szükség. Mindezzel nem kisebbíteni akarom eredményünket, annál inkább, mert az erre a mintegy húszmillió forintos kutatásra szerveződött hazai fejlesztő-kutató csoport gyors és jó munkát végzett. A mintaberendezést 1985-ben próbáltuk ki Dubna és Tarjándörögd között, ahol a magyar földi űrállomás működik. S a kedvező minősítés után az idén már üzembe is állítottuk Szíriában. Húzóerő lehet — A hazai telefónia állapotai ismeretében megéri-e nekünk részt vállalni a kissé sci-fi ízűnek tetsző űrtávközlési kutatásokban? — Hogyne, hiszen például ezt a berendezést ezentúl sorozatban fogjuk gyártani a szocialista és a fejlődő országoknak, méghozzá kedvező áron. De a rövid távú előnyökön túlmutat az űrtávközlési ismeretek megszerzése és terjesztése. Ez a kutatás is folytatódik a TAKI-ban: most a berendezés adaptív változatán dolgozunk, s e munkában már együtt haladunk a világ élvonalával. Ezenkívül készítünk műholdfedélzeti műszereket is. Ezek a fejlesztések mind felhúzóerőként hathatnak a hazai közegre is. — Nekünk eddig sem kellett a szürkeállományunk versenyképessége miatt szégyenkeznünk — jegyzi meg Tófalvi Gyula Kossuth-díjas konstruktőr, tudományos igazgató, aki egyúttal a Híradástechnikai Egyesület főtitkára. Inkább azért fáj a fejünk, mert az elektronikai ipar féloldalas fejlesztése és iparszervezési hiányosságok miatt tovább növekszik elmaradásunk, nemcsak a környezetünkhöz, hanem önmagunkhoz képest is. Ezt bizonyítják sajnos az újabb KGST-tárgyalások. Manapság már egy-egy témára fővállalkozásban szakosodnak a tagországok, és a részfeladatokra külön-külön szerződnek a többiekkel. Nemrég az űrtávközlési programnál a magyar kutatók több mint tíz reálisan kivitelezhető K+F javaslattal álltak elő a szovjet partnereknél, ám végül egyiket sem bízták ránk, mert itthon nincs megfelelő mikroelektronikai alkatrészháttér. Ez súlyos vereség, hiszen ha kimaradunk a kutatásból, kimaradunk a gyártásszakosításból is, ami tovább nehezíti felzárkózási esélyeinket. Bármilyen különösnek tetszik, az Interchat berendezés feltűnő sikere is főként annak köszönhető, hogy a TAKI maga vállalkozott a gyártására, a telepítésre, szerelésre és az üzemi próbára is. Holott a főként alapkutatásra hivatott Távközlési Kutatóintézetet — nem erre találták ki. Mégis — önvédelmi reflexióból, gazdasági kényszereknek engedve — jelenleg már tevékenységük fele-fele rész a fejlesztés és a gyártás között oszlik meg. A tudományos igazgató szerint ez az egyeduralmi szemléletet erősíti. Példa erre, hogy az intézetben, hasonlóképpen a társvállalatokhoz, gyártanak különféle passzív, illetve mikroelektronikai alkatrészeket a saját berendezésekhez, de a sorozatnagyság a gazdaságossági küszöböt sehol sem éri el. Holott, ha összefognának és szakosodnának , gyorsabban előbbre lehetne jutni. Ám ez a törekvés még távolabb van a hazai gyakorlattól, mint az űrtávközlés. Éppen ezért a TAKI a „kis lépések” taktikáját alkalmazva próbálja egymáshoz közelíteni a kutatók és a gyártók érdekeit, s ezzel gyorsítani a tudományos eredmények ipari alkalmazását. Közelítő módszerek Battistig György rendszertechnikai főmérnök mondja: — Az OMFB és az Ipari Minisztérium támogatásával három éve fogtunk bele újszerű, digitális átalakítású, időosztásos előfizetői berendezés kifejlesztésébe, amely a ritkábban lakott települések, tanyák bekapcsolását segíti elő az országos hálózatba. Lényege, hogy egy központról harminc-negyven kilométeres körzetben tíz vonal kiépítésével 64 előfizetőt lehet kiszolgálni telefon-, illetve telexvonallal. Ez az eljárás egyszerűbb és gazdaságosabb, mint a CB-zés, mert nem terheli túl a frekvenciasávokat. Ráadául olcsó is, bár az állomások vezérlését számítógép végzi. A fejlesztés honosításában látott üzletet az Orion, ezért tőkéve is belépett a mintegy 50 millió forintos kutatás-fejlesztési programba. — És az eredmény? — Jövőre már hozzákezdhetünk a sorozatgyártáshoz — állítja Kovács László, az Orion műszaki igazgatója —, amit megkönnyít, hogy a TAKI eleve a mi technológiai adottságainkra fejlesztette ki a berendezést. Úgy tűnik, van iránta külföldi érdeklődés is, bár a gazdaságos gyártást a Magyar Posta nagyobb megrendelései adják. Ez a fejlesztés ugyanis jól illeszkedik a folyamatban lévő hazai távközlési programhoz. Persze amikor a kutatás nem kapcsolódik azonnal a felhasználók igényeihez, „csak” a világ fejlődési irányzataihoz kíván igazodni — a megvalósítás útja mind rögösebbé válik. Nézzünk erre is példát. — Az optikai információátvitel a fejlett országokban ma már kiszorítja a hagyományos fémkábeles, vezetékes megoldásokat — magyarázza Hutter Ottó, a TAKI tudományos főosztályvezetője. — Mi is idejében hozzákezdtünk a kutatáshoz, mégis több mint öt évbe telt, mire az idén átadhattuk az új optikai átviteltechnikai berendezés laboratóriumi mintáját partnerünknek, a Telefongyárnak. Közrejátszottak ebben embargók is, bár meghatározóbbnak tetszenek az alkalmazói háttér hiányosságai. A nehézségek ellenére gyorsítani kell az ipari alkalmazást, mert ez a jövő útja — bizonykodik Szalai Tibor, a Telefongyár fejlesztő főosztályvezetője. — Csakhogy a gyártás megindításához szükség lenne újabb, drága és csak tőkés importból beszerezhető mérőműszerekre. Továbbá meg kellene szervezni az itthoni optikai alkatrészgyártást. Legalábbis néhány meghatározó területen, hogy legyen mit felajánlani a KGST-együttműködésekhez. Enélkül nemigen rúghatunk labdába. Ezért is tér vissza az alapproblémához Tófalvi Gyula: — Mivel a kutatásban elöl járunk és a berendezésgyártásban is vannak eredményeink, jeleztük KGST- partnereinknek, hogy szívesen vállalkozunk optikai távközlési eszközök fejlesztésére, valamint összeszerelésére, cserébe az alkatrészekért, részegységekért. Majdhogynem kinevettek bennünket. Hiába, világtendencia : a távközlési kutatások és alkalmazások közötti idő rendkívül összeszűkül, és aki uralkodik az alkatrészpiacon, az dirigál a berendezésgyártásban is. Ezért tartom nemcsak iparpolitikai torzulásnak, hanem gazdaságpolitikai tévedésnek is, ahogy nálunk a különböző elektronikai központi fejlesztési-gyártási és alkalmazási programok — időben és műszaki megoldásaikban is — elválnak egymástól. Ez csupán fáziskésésünket növeli. Embargók gyűrűjében — Állítása annál elgondolkoztatóbb, hiszen a TAKI, pontosabbak: ön volt a koordinálója a korábbi évek egyik kiemelt kutatás-fejlesztési programjának, ami a távközlési berendezések rendszerszemléletű fejlesztését alapozta meg. Végül is miként lehet elkészíteni az eltelt idő mérlegét? — Azok a fejlesztési irányok — így az űrtávközlés, optikai távközlés, valamint a mikrohullámú kutatások—, amiket kollégáim szóba hoztak, mind a központi K-f-F program keretében kezdődtek el. Ami az alkalmazást illeti, láthatóan, eltérő eredménnyel. Viszont prioritást adtunk a hazai adottságokhoz, lehetőségekhez illeszkedő hálózatbővítési kutatásoknak; a posta támogatásával ennek éppen a mostani években érik be a gyümölcse. A technikai-technológiai előrelépésben a legnagyobb törést az okozta, hogy a COCOM-tilalom miatt nem vehettük meg idejében a nagy digitális telefonközpont licencét, holott ehhez a program a pénzügyi fedezetet biztosította volna. Ezt önállóan fejleszteni, gyártani nem érdemes, hiszen a nagy értékű berendezés készítésére csak akkor vállalkozhatunk sikerrel, ha a hazai igényeken kívül idővel exportálni is tudnánk. A legutóbbi információk szerint a telefonközpont, illetve a hozzá kapcsolódó számítógép lekerül az embargólistáról, így a BHG jövőre már hozzákezdhet a licenc adaptálásához. Mi a honosítási munkák gyorsításában kívánunk közreműködni, így e termékkörben sikerül majd megvalósítani az anyagi és a szellemi erők koncentrálását. Sajnos a többi elektronikai, illetve híradástechnikai kutatásnál, fejlesztésnél l ezt nem tudtuk elérni. Holott a program indulásakor példás együttműködés alakult ki a kutatók, a fejlesztők, a gyártók között. Azután, ahogy kezdtünk eredményre jutni , megkezdődött a szokásos magyar széthúzás, előtérbe kerültek a részérdekek, a hosszabb távú iparpolitikai érdekekkel szemben. Az együttnem-működésnek, a rövid távú szemléletnek számos jellegzetes tünetével találkoztunk. Mondok rá példát is. A kutatás-fejlesztési pénzek pályázati, feltételeként — valamennyi érdekelt egyetértésével — az egységes híradás-technikai konstrukciós rendszer kialakítását jelöltük meg. Ha ez a törekvésünk megvalósul, túlzás nélkül, óriási előnyt teremtett volna az iparág fejlődésében. Csakhogy az iparvállalatok két év múltán felmondták a megállapodást, és mindenki ment tovább a maga külön útján. — Mi ennek az oka? — Maradok a példálózással saját házam táján, a távközlésnél, s ezen belül is mondjuk a mikrohullámú kutatásoknál. Jelenleg négy helyen, nálunk, a Budapesti Műszaki Egyetemen, valamint az Orionban és a Finommechanikai Vállalatnál folynak ilyen fejlesztések. Ez megítélésem szerint teljesen felesleges, mivel nem vagyunk egymásnak érdemben konkurensei — ezek a termékek stratégiai cikkek, így nem is esnek piaci értékítélet alá —, ugyanakkor a párhuzamosság csak a szűkös fejlesztési források szétaprózásához, dezorganizáltsághoz, ellenérdekeltséghez vezet. Holott ha összefognánk, sokkal gyorsabban juthatnánk előre nem csupán a fejlesztésben, hanem a gyártásban és az alkalmazásban is. Ha ez a példa egyedi volna, el lehetne intézni akár vállrándítással, de ez a helyzet nemcsak a mikrohullámú kutatásokra igaz: hasonló problémákkal lehet szembetalálkozni az egész szűkebben-tágabban értelmezett elektronikai iparban. Az előrelátás, a közös fejjel való gondolkodás hiánya nem a szervezeti különállás miatt alakult ki — ez csak a végeredmény —, sokkal inkább érdekeltségi okokra vezethető vissza. Igaz, az is tagadhatatlan: ezeken a szakterületeken világszerte, az iparilag legfejlettebb országokban is, vagy államilag koordinálják a kutatásokat vagy pedig a nagy gyártó cégek közösen finanszírozzák a leginkább preferált fejlesztési irányokat, majd megosztják egymás között a gyártást. Nálunk viszont az ilyen kezdeményezések akár presztízsszempontokon is megbukhatnak. Ezért is szoktam mondani: a gazdaságilag minden szempontból „húzónak” tekinthető telefónia, a híres a távközlés szelektív kutatásához-fejlesztéséhez nem annyira csak a pénz, mint inkább az előrelátás hiányzik. Külön érdekek A szelektívebb és koncentráltabb kutatások, a fejlesztések összhangjának és a hatékonyabb felhasználás érdekeltségi feltételeinek megteremtésére Tófalvi Gyula vezetésével — részben, a Híradástechnikai Egyesület, részben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság gondozásában — már évek óta sok elemzés és előterjesztés készült. Akiknek dönteniük kellene: egyetértenek a koncepciókkal. Majd nem történik semmi, így nem csoda, hogy Puskás Tivadar szellemi örökösei már-már azon töprengenek: egy-egy ígéretes kutatás-fejlesztési feladat — mint például az Interchat — gyors megoldásával maguk ugyan közelebb kerülnek a világ élvonalához, ám a környezetük mind távolabb. Bossányi Katalin Gyorsuló vagy távolodó kutatás? Hiányzik az összhang a távközlési kutatási-fejlesztési programban