Népszabadság, 1988. március (46. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
1988. március 1., kedd HEPSZABAD5RE A szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének 1988. február 26-i állásfoglalása Ez év február 19-én ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A közzétett állásfoglalás a beérkezett információk szerint széles körben alapvetően pozitív visszhangot váltott ki. Mindaz, ami az árakkal, a foglalkoztatási problémák kezelésével, érdekvédelmi munkánk erősítésével, a szakszervezetek tevékenységének tartalmi, szervezeti megújulásával kapcsolatban megfogalmazódott, találkozik a tagság többségének helyeslésével. A tagság igényli és támogatja az ágazati szakszervezetek és a SZOT felelős álláspontját, fellépését a dolgozók széles rétegeinek élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben, érdekeinek határozott védelmében. Tudatában van annak, hogy a jelenlegi helyzetben az ország társadalmi-politikai tényezőinek közös erővel, együttes cselekvéssel kell hozzájárulniuk társadalmi-gazdasági problémáink megoldásához. A magyar szakszervezeti mozgalom történelmi útja, tagsága támogatásából származó politikai ereje bizonyítja, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom olyan társadalmi tényező, amely történelmi, politikai folyamatokat formált és formál. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy munkáját meghatározott társadalmigazdasági körülmények között végzi, ezért a realitásokkal mindenkor számolnia kell. Mindemellett arról sem mondhat le, hogy működésének korlátait újra és újra legyőzve, munkájához új feltételeket teremtsen, felelősen kinyilvánított szándékai, törekvései megvalósításához a tagság támogatásában rejlő erőre támaszkodjék. A SZOT elnöksége tudja, hogy a szakszervezeti szervek munkájával szemben megerősödött a tagság jogos kritikája. Ennek a bírálatnak az indokait részben a mozgalom tevékenységén kívüli okokban kell keresni. A szakszervezetek ismerik a tagság jogos igényeit, és fáradoznak a legtöbb áldozatot hozó munkások és értelmiségiek, pályakezdők, nagycsaládosok, nyugdíjasok terheinek a könnyítésén, ha ennek anyagi feltételeit a stabilizáció nehézségeivel küzdő gazdaság nem is tudja biztosítani. Mindez nem jelenti, és nem is jelentheti azt, hogy a szakszervezetek némák maradnának, hiszen ismerik a legalapvetőbb problémákat, feszültségeket, és van véleményük lehetséges megoldásukról. Ez azonban számos területen nem jár kielégítő eredménnyel, ezért teljes mértékig érthető, hogy tagságunk jelentős része keresi érdekvédelmi-érdekképviseleti munkánk javításához a mainál jobb szervezeti kereteket, feltételeket, és számos területen változásokat sürget. Emiatt keresik egyre erőteljesebben több szakma, foglalkozás képviselői is szakmai érdekeik jobb kifejezésének a szakszervezeti mozgalom keretein belüli lehetőségeit. A SZOT elnöksége ezeket a törekvéseket helyesli és támogatja; ebben a szellemben foglalt állást a szakszervezetek legutóbbi kongresszusa. Ezért ismételten leszögezi álláspontját: nyitott minden jó szándékú, a szakszervezetek munkájának eredményességét javító szervezeti és a munka tartalmát, felfogását jobbító törekvésre, és messzemenően támogatja az ágazati-iparági szakszervezetek ilyen irányú kezdeményezéseit is. Támogatja az egyes szakszervezeteken belüli erőteljesebb szakmaiszakmacsoportos szerveződéseket, tagozatok, önálló szervezeti formák, keretek létrehozását, illetve az erre irányuló szándékokat. Lehetségesnek tartja, hogy az egyes szakmai ágazati szakszervezetek keretében szerveződő tagozatok vagy más szervezeti formák egymással a szakmaiágazati kereteken túlmenő, szakmaközi érdekképviseleti kapcsolatokat létesítsenek. Az elnökség indokoltnak tartja, hogy az alapszervezeteken belül is legyen lehetőség az azonos érdekű csoportok törekvéseinek szervezett kifejezésére. A legutóbbi időkben új jelenségekkel is találkoztunk, és ez tette szükségessé a SZOT elnöksége állásfoglalásának megjelentetését. Egy szűk csoport a szakszervezetek egységének megbontására, a mozgalmon kívüli szervezetek létrehozására irányuló szándékát fejezte ki. Egyes személyek, csoportok a kétségkívül fennálló problémákat — amelyek megoldása érdekében a szakszervezetek is több ízben felléptek — arra használják ki, hogy sanda politikai szándékoktól sem mentes megfontolásból a gazdaság, a politikai intézményrendszer működésében fellelhető valamennyi konfliktus miatt a szakszervezeteket ültessék a vádlottak padjára. A SZOT elnöksége mind a tagságtól, mind a közvéleménytől igényli munkájának tárgyilagos megítélését, beleértve a jogos bírálatot is. Ugyanakkor határozottan visszautasítja az alaptalan hangulatkeltést, és elutasítja azok szándékát, akik a szakszervezeti mozgalommal szemben álló szervezetek létrehozására tesznek kísérletet. A SZOT elnökségének meggyőződése, hogy a fentiekben kifejtett álláspontját a tagság túlnyomó többsége támogatja. Ez a bizalom arra kötelez, hogy a szakszervezeti mozgalom még felelősségteljesebben vegyen részt a gazdasági és a politikai intézményrendszer gyorsabb ütemű fejlesztésében, a tagság érdekeinek szolgálatában, s még határozottabban álljunk ki megteremtett értékeink lekicsinylése, semmibevétele ellen. Csak egy önmagát becsülő nemzet képes a gondokból kilábalni, jövőjét biztonsággal kimunkálni. A SZOT elnöksége hazánk jövőjéért érzett felelősséggel dolgozik, a mozgalom értékeinek megőrzéséért, az ország gyarapításáért, a szervezett dolgozók érdekeinek védelméért. A S indiai államfő fogadta Várkonyi Pétert A magyar külügyminiszter új-delhi tárgyalásai Várkonyi Péter először négyszemközt találkozott Natvar Szingh külügyi államminiszterrel, majd szakértők jelenlétében folytatták megbeszélésüket. A tárgyalások egyik témakörét a kétoldalú kapcsolatok képezték: a két ország viszonyát vitás politikai ügyek nem terhelik, a figyelem tehát az együttműködésnek a kölcsönös érdekeltségen nyugvó bővítésére irányult. Mindkét fél hangsúlyozott fontosságot tulajdonított a gazdasági-kereskedelmi A hivatalos indiai látogatáson tartózkodó Várkonyi Péter külügyminiszterit hétfőn Új-Delhiben fogadta Ramaszvami Venkataraman köztársasági elnök és Sankar Dajal Sarma alelnök. Az udvariassági látogatáson jelen volt Oláh József, Magyarország új-delhi nagykövete is. A magyar diplomácia vezetőjének tegnapi programja koszorúzással kezdődött az indiai történelem kiemelkedő személyisége, Mahatma Gandhi hamvasztási emlékhelyénél. Utána megkezdődtek a hivatalos tárgyalások, együttműködés elmélyítésének, megelégedettséggel állapítva meg, hogy tavaly a magyar—indiai árucsereforgalom értéke átlépte a százmillió dolláros szintet. Közösen osztott vélemény volt, hogy a regionális válsággócokat — amelyek megoldásában India aktív szerepet vállal — tárgyalások útján kell elsimítani. Az indiai fél tájékoztatót adott a szomszéd országokhoz fűződő kapcsolatairól. A külügyi tárgyalások után Várkonyi Péter hivatalában felkereste Krisna Csandra Pánt hadügyminisztert. (MTI) Az újságírók sztrájkja miatt nem jelentek meg az olasz sajtótermékek Sztrájkolnak az olasz újságírók: vasárnap és hétfőn nem jelentek meg a napilapok, a hírügynökségek szombaton és vasárnap szüneteltették szolgáltatásaikat, a rádió- és tévéállomások vasárnap és hétfőn nem mondtak híreket. A munkabeszüntetést az olasz sajtó országos szövetsége hirdette meg. Ezzel a lépéssel határozottabb formában akarta rávenni a kiadók szervezetét arra, hogy a sajtót érintő közérdekű problémákat demokratikusabb formában, megfelelő tárgyalások révén oldják meg. A bérkérdést a szakma egészének a gondjaival kötik össze, olyan munkaszerződést kívánnak kicsikarni a munkaadóktól, amely szavatolná a gazdasági szempontokon túl a szakmai színvonal emelését, a szakma autonómiáját, s amely védelmezné a szerkesztőségek önállóságát biztosító normákat, a tájékoztatás minőségét. Az újságírók szervezete béremelésekért is síkraszáll, mivel szerinte e szakma dolgozóinak a bére elmarad a kívánt szinttől. Néhány nappal ezelőtt úgy döntöttek a lapkiadók egyik ülésükön, hogy március elsejétől száz lírával emelik a napilapok árát, vagyis az eddigi 800 líra helyett keddtől 900 lírába kerül majd egy újság. Az újságok ára tavaly június óta változatlan, de az állam az év elején felszabadította a napilapok árait. (MTI) A világkereskedelem kiegyensúlyozott bővülését jósolja a GATT Az előző évinél gyorsabb ütemben, mennyiségét tekintve 4 százalékkal bővült tavaly a világkereskedelem, és idén is legalább ilyen ütemű növekedés várható — közölte a tavalyi évről készült jelentésében az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény, a GATT. A legutóbbi hónapok irányzataiból a GATT arra következtet: csökkent annak a veszélye, hogy idén világgazdasági recesszió következzék be. A mennyiségi növekedésen túl jelentős növekedés adódott az ár-, illetve árfolyamváltozásokból is. Főként a feldolgozóipari termékek és a mezőgazdasági cikkek forgalma élénkült. E három tényező hatására 1987-ben rekordösszegre, 2,45 billió dollárra emelkedett a világpiacon gazdát cserélt áruk értéke. Különösen biztató, hogy a növekedés az év második felében volt az erősebb — olvasható a jelentésben —, s az is észlelhető, hogy a valutaárfolyam- és olajárváltozások nem fékező, hanem ma már inkább élénkítő hatást gyakorolnak a világkereskedelemre. Nyomasztólag hat azonban a világgazdaságra a harmadik világ hatalmas méretű eladósodása, a valutaárfolyamok változékonysága, egyes térségekben a magas munkanélküliség, a piacvédő hangulat erősödése és a kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozatlansága — állapítja meg a GATT jelentése. (AP) Honecker interjúid a jugoszláv pártlapnak ( BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az NDK fővárosában nyilvánosságra hozták annak az interjúnak a szövegét, amelyet Erich Honecker két hete adott a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége lapjának, a Kommunisztnak. A lap egyik kérdésére válaszolva Honecker kitért a szocialista országokban végbemenő átértékelésekre és változásokra is. Aláhúzta, hogy az NDK vezetése nagy figyelemmel kíséri a szocialista országokban folyó fejlődést és azt rendkívül jelentősnek tartja. Hozzátette: „Természetesen a dolog azon múlik, hogy az egyes országok, a konkrét nemzeti és nemzetközi feltételeiknek megfelelően, idejében és rugalmasan reagáljanak az új kihívásokra.” Ennek megfelelően az NDK-nak is egyre újabb megoldásokat kell találnia, hogy folytathassa a gazdasági és a szociálpolitika egységes kezelésére irányuló vonalát. A politikus megemlítette, hogy az üzemek és — az NDK gazdaságának gerincét alkotó — kombinátok egyedi felelősségének növelésével kapcsolatban bevezetett intézkedésekről időközben jó tapasztalatokat gyűjtöttek. Az NSZEP és az SPD által kidolgozott közös ideológiai dokumentumra vonatkozó kérdésre felelve Honecker rámutatott: ebben annak megerősítését látják, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták fontos partnerek lehetnek, s azokká is kell válniuk, ha áttöréshez segíthetik a béke érdekében a mértéktartás, az értelem és a realizmus politikáját. Farkas József György 3 .fordulóponton Baj van nálunk az ideológiával, az elmélettel — hallani mostanában gyakorta. Hiányzik egy olyan korszerű, széles értelemben vett, a társadalmi élet minden szféráját átfogó eszmei alapvetés, amely a szocializmus építéséhez, továbbfejlesztéséhez mintegy útmutatóul szolgálna — írtuk, mondjuk az utóbbi esztendőkben megszámlálhatatlanul sokszor. Nehéz lenne ezekkel a megállapításokkal érdemben vitatkozni, hiszen igazságot fejeznek ki, egyszersmind jogos igényeket fogalmaznak meg. Az is megjegyzendő azonban, hogy szándékuk ellenére féloldalasan ábrázolják az elméletiideológiai munkával összefüggő gondjainkat. Internacionális feladat Arról van szó, hogy a legkülönfélébb műfajú publikációkat olvasva, nyilatkozatokat hallgatva olyan benyomása támad az embernek, mintha valamifajta sajátosan magyar problémáról, különleges magyar gyarlóságról volna szó. Az persze teljesen természetes, hogy a szocializmus magyarországi építésének kérdéseit nagyon sok vonatkozásban a hazai gondolkodásnak kell megoldania. E területen az utóbbi három évtized történéseit figyelembe véve jó néhány eredményről, számot is adhatunk. Hiszen ezek megszületése nyomán bukkant fel a „magyar modell” fogalma, amelynek létjogosultságára vagy vitathatóságára itt nincs hely kitérni. Elég megemlíteni a szocialista agrárfejlődés speciálisan magyar változatát, a politikai intézményrendszer fokozatos fejlesztését, meglehetősen egyedi jegyeket hordozó szövetségi politikánkat, amelyek persze a politikai praxis világába tartoznak, de közismerten sokrétű elméleti alapozást igényeltek. De a tisztánlátáshoz feltétlenül szót kell ejteni azokról a társadalomtudományi eredményekről is, amelyeket szintén az említett időszakban értünk el. Így például arról, hogy mivel a történettudomány igen jól sáfárkodott lehetőségeivel, ma minden korábbinál jobban ismerjük nemzeti múltunkat. Hogy a szociológiai kutatások eredményeképp társadalmi önismeretünk reálisabbá vált. Hogy a közgazdaságtudomány szabadon fejlődhetett, az nagymértékben hozzájárult népünk közgazdasági-gondolkodási kultúrájának gazdagodásához. Hosszan lehetne sorolni, miben gyarapodott meg a szóban forgó időszakban hazánkban a társadalmi tudat, egyszersmind a szocializmusról való gondolkodás. Azt azonban teljesen világosan látni kell, hogy a szocializmus építésével kapcsolatos kérdéseknek csupán egy része válaszolható meg a hazai szellemi kapacitások (gyakorlatra épülő) elméleti munka révén. A legfontosabb, egyben legbonyolultabb problémák — amilyen például a tulajdonviszonyoknak a szocialista módon való hatékony működtetéséé — természetesen csakis internacionális keretek között, mintegy a világszocializmus által oldhatóak meg. Bármilyen sürgetőnek tűnhet is fel némely eszmei feladat, hiba volna azt gondolni, itt és most csupán az elszánástól függ kivitelezése. Másrészt persze a feladatok nagysága nem hathat bénítólag. Ahogy a Szocialista elmélet gazdagításához eddig hozzájárultunk, ezután is hozzá kell járulnunk. A konferenciák hozadéka Az erre irányuló törekvés megnyilvánulásaként kell értékelnünk azt az országos elméleti tanácskozást, amelyet a múlt hét végén rendezett Békéscsabán pártunk Központi Bizottságának két osztálya, az MSZMP Békés Megyei Bizottságával karöltve. Óhatatlanul felötlik az emberben a kérdés, ahogyan ennek Békéscsabán is számosan hangot adtak: mi is az efféle konferenciáknak az igazi hozadéka? Másképpen szólva: ténylegesen serkentik-e az előrelépést az elméleti munkában, valóban segítik, ösztönzik-e lényeges eszmeiideológiai problémák megoldását? Az ilyenfajta munka természetéből következően nem könnyű egyértelmű választ adni. Meglehetősen nehéz volna például a békéscsabai három napról ily módon leltárt készíteni: a konferencia plenáris, illetve szekcióülésein ezek és ezek a problémák oldódtak meg. A szó igazi értelmében vett társadalomtudományok lényegétől merőben idegen az ilyen leltárosdi. Ha valami konkrétumról mégis említést kívánunk tenni, akkor azt kell mondani, hogy a Békés megyei tanácskozás legfőbb haszna a rendkívül élénk eszmecsere volt. Persze, nem valamiféle ötletszerű vitázgatásra kell itt gondolnunk. Hogy a különféle gondolatok megfelelő mederben ütközhessenek, arról gondoskodott az igen alapos előkészítés, amely jó másfél esztendővel ezelőtt indult meg. Azon a 23 tanulmányon, amely napjaink világnézeti-ideológiai problémáit kísérelte meg megközelíteni igen sok oldalról, nagyon változatos összetételű munkacsoportok dolgoztak hónapokon át. E munkacsoportoknak tudósok és politikusok, pedagógusok és újságírók stb. voltak tagjai, ami biztosította az egyes témák interdiszciplináris, egyszersmind politikai szempontú megközelítését. A szekcióüléseken nemegyszer késhegyre menő vitákban kerültek szembe néha szögesen szembenálló, máskor meg egymástól nem is meszsze eső nézetek, pozíciók. Szemmellátható volt, hogy sikerült az alapos előkészítésben rejlő fő veszélyt, a túlszervezettséget elkerülni. Egy rendkívül sokszínű, sok irányzatot, sok gondolati áramlatot, sokféle problémamegközelítést felvonultató tanácskozásról adhatunk tehát számot. Olyanról, ahol mindenki, aki felszólalt (majd hetvenen voltak), a legnagyobb nyíltsággal mondta el véleményét azokról a gazdasági, politikai, ideológiai problémákról, amelyeket érintett. A kutatás, a politika, az oktatás, az újságírás stb. műhelyeiben érlelődő gondolatok ily módon való nyilvánosságra kerülése rendkívül fontos. A békéscsabai vita például megmutatta, hogy a részvevők abban minden nézeteltérés ellenére egyetértenek, hogy szükség van az ideológia megújulására. Mint ahogy abban is, már vannak bizonyos eredményeink egy, a korábbinál erőteljesebb ideológiai mozgás megindításában. Van is mire támaszkodniuk aktivizáló szándékainknak, mint azt a fentebb felsorolt társadalomtudományi eredmények is bizonyítják. Az ideológiai továbblépés esélyeinek és feltételeinek sokszínű tételezése, a jó néhány változatot kínáló polémia meg azt tette világossá sokak számára, hogy az ideológiai kibontakozás mennyire nem csupán a szándékoktól függ. Feltűnő volt, hogy bár az egyes szekciókban eltérő témákat vitattak meg (Világ—ember—világnézet; Erkölcs a szocializmusban. Marxista ideológia—közvetítőrendszerek—köznapi tudat), mégis sok hasonlóság volt a három helyen folyó munkában. Valamilyen módon mindenütt a gazdasággal kapcsolatos ideológiai kérdések kerültek a viták középpontjába. Egyértelműen mutatkozott meg, hogy a tanácskozás részvevői számára világos: az elméleti munka továbbfejlesztésén, az ideológiának a helyzetünkhöz való alkalmazásán korántsem valamilyen elméletieskedés értendő, hanem a gazdasági-társadalmi gyakorlathoz megfelelő közvetítések révén illeszkedő, ezt a gyakorlatot a maga sajátos eszközeivel segítő eszmei-gondolati produkció. Olyan ideológiai tevékenység, amely nem valóságalap nélküli konstrukciókból indul ki, ellenkezőleg: mindig a szocializmus „éppígylétéből”. Olyan ideológiai tevékenység, amelynek segítségével — egy vitában születő és továbbfejlődő, alternatív természetű gondolkodás jegyében — kiválasztható a szocializmus építésének lehető legkedvezőbb változata. Stratégiában gondolkodva Azon túl, hogy a gazdasággal kapcsolatos ideológiai kérdések kerültek a középpontba, fontos jellegzetessége volt a tanácskozásnak, hogy újra meg újra szóba került: az a mozgás, ami mostanában tapasztalható nálunk az ideológiai életben, csak úgy nyerheti el igazi értelmét, ha egy, a korábbinál erőteljesebb stratégai gondolkodást eredményez. Ebből a szempontból nézve ellentmondásos a helyzetünk. Szorító napi gondjaink nem nagyon kedveznek egy ilyenfajta gondolkodás gyors kibontakozásának. A gazdaságunkat, gazdaságpolitikánkat övező kényszerűségek a maguk természeténél fogva objektív módon tolják taktikai irányba a — főként a gazdasággal összefüggő — politikai gondolkodást. Ugyanakkor a nemzetközi feltételek — főként a szocialista világ és ezen belül is főleg a szovjetunióbeliek régóta nem voltak olyan kedvezőek, ösztönzést adóak a problémák stratégiai szempontjából való megközelítésére, mint napjainkban. Az ebből származó lehetőségekkel mindenképpen számolnunk kell, s a legmesszebbmenőkig ki kell használnunk őket. A mostani elméleti konferenciát nem zárta olyan programatikus dokumentum, amilyen a szegedit. Ezt természetesnek kell tartanunk, ha mindazt, ami Békéscsabán történt, egy folyamat részének fogjuk fel, ami a múlt esztendőben indult el. Mert folyamatról van szó, méghozzá olyanról, amelynek csak a kezdetén járunk, de ez a kezdet azzal biztat, hogy egyre erőteljesebb mozgás kiindulópontja. Hovanyecz László