Népszabadság, 1988. március (46. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

1988. március 1., kedd HEPSZABAD5RE A szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének 1988. február 26-i állásfoglalása Ez év február 19-én ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A közzétett állásfoglalás a beérke­zett információk szerint széles kör­ben alapvetően pozitív visszhangot váltott ki. Mindaz, ami az árakkal, a foglalkoztatási problémák kezelésé­vel, érdekvédelmi munkánk erősíté­sével, a szakszervezetek tevékenysé­gének tartalmi, szervezeti megújulá­sával kapcsolatban megfogalmazó­dott, találkozik a tagság többségé­nek helyeslésével. A tagság igényli és támogatja az ágazati szakszervezetek és a SZOT felelős álláspontját, fellépését a dol­gozók széles rétegeinek élet- és mun­kakörülményeit érintő kérdésekben, érdekeinek határozott védelmében. Tudatában van annak, hogy a je­lenlegi helyzetben az ország társa­dalmi-politikai tényezőinek közös erővel, együttes cselekvéssel kell hozzájárulniuk társadalmi-gazdasági problémáink megoldásához. A magyar szakszervezeti mozga­lom történelmi útja, tagsága támo­gatásából származó politikai ereje bizonyítja, hogy a magyar szakszer­vezeti mozgalom olyan társadalmi té­nyező, amely történelmi, politikai folyamatokat formált és formál. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy munkáját meghatározott társadalmi­gazdasági körülmények között vég­zi, ezért a realitásokkal mindenkor számolnia kell. Mindemellett arról sem mondhat le, hogy működésének korlátait újra és újra legyőzve, mun­kájához új feltételeket teremtsen, fe­lelősen kinyilvánított szándékai, tö­rekvései megvalósításához a tagság támogatásában rejlő erőre támasz­kodjék. A SZOT elnöksége tudja, hogy a szakszervezeti szervek munkájával szemben megerősödött a tagság jo­gos kritikája. Ennek a bírálatnak az indokait részben a mozgalom tevé­kenységén kívüli okokban kell ke­resni. A szakszervezetek ismerik a tagság jogos igényeit, és fáradoznak a legtöbb áldozatot hozó munkások és értelmiségiek, pályakezdők, nagy­­családosok, nyugdíjasok terheinek a könnyítésén, ha ennek anyagi felté­teleit a stabilizáció nehézségeivel küzdő gazdaság nem is tudja bizto­sítani. Mindez nem jelenti, és nem is je­lentheti azt, hogy a szakszervezetek némák maradnának, hiszen ismerik a legalapvetőbb problémákat, fe­szültségeket, és van véleményük le­hetséges megoldásukról. Ez azonban számos területen nem jár kielégítő eredménnyel, ezért teljes mértékig érthető, hogy tagságunk jelentős ré­sze keresi érdekvédelmi-érdekképvi­seleti munkánk javításához a mai­nál jobb szervezeti kereteket, felté­teleket, és számos területen válto­zásokat sürget. Emiatt keresik egyre erőteljeseb­ben több szakma, foglalkozás képvi­selői is szakmai érdekeik jobb kife­jezésének a szakszervezeti mozga­lom keretein belüli lehetőségeit. A SZOT elnöksége ezeket a törekvése­ket helyesli és támogatja; ebben a szellemben foglalt állást a szakszer­vezetek legutóbbi kongresszusa. Ezért ismételten leszögezi álláspontját: nyitott minden jó szándékú, a szak­­szervezetek munkájának eredmé­nyességét javító szervezeti és a mun­ka tartalmát, felfogását jobbító törekvésre, és messzemenően támo­gatja az ágazati-iparági szakszerve­zetek ilyen irányú kezdeményezéseit is. Támogatja az egyes szakszerveze­teken belüli erőteljesebb szakmai­szakmacsoportos szerveződéseket, ta­gozatok, önálló szervezeti formák, keretek létrehozását, illetve az erre irányuló szándékokat. Lehetségesnek tartja, hogy az egyes szakmai­ ága­zati szakszervezetek keretében szer­veződő tagozatok vagy más szerve­zeti formák egymással a szakmai­ágazati kereteken túlmenő, szakma­közi érdekképviseleti kapcsolatokat létesítsenek. Az elnökség indokoltnak tartja, hogy az alapszervezeteken belül is legyen lehetőség az azonos érdekű csoportok törekvéseinek szervezett kifejezésére. A legutóbbi időkben új jelenségek­kel is találkoztunk, és ez tette szük­ségessé a SZOT elnöksége állásfog­lalásának megjelentetését. Egy szűk csoport a szakszervezetek egységének megbontására, a mozgalmon kívüli szervezetek létrehozására irányuló szándékát fejezte ki. Egyes személyek, csoportok a két­ségkívül fennálló problémákat — amelyek megoldása érdekében a szakszervezetek is több ízben fellép­tek — arra használják ki, hogy san­da politikai szándékoktól sem men­tes megfontolásból a gazdaság, a po­litikai intézményrendszer működé­sében fellelhető valamennyi konflik­tus miatt a szakszervezeteket ültes­sék a vádlottak padjára. A SZOT elnöksége mind a tagság­tól, mind a közvéleménytől igényli munkájának tárgyilagos megítélését, beleértve a jogos bírálatot is. Ugyan­akkor határozottan visszautasítja az alaptalan hangulatkeltést, és eluta­sítja azok szándékát, akik a szak­­szervezeti mozgalommal szemben álló szervezetek létrehozására tesz­nek kísérletet. A SZOT elnökségének meggyőző­dése, hogy a fentiekben kifejtett ál­láspontját a tagság túlnyomó többsé­ge támogatja. Ez a bizalom arra kötelez, hogy a szakszervezeti mozgalom még fele­lősségteljesebben vegyen részt a gaz­dasági és a politikai intézményrend­szer gyorsabb ütemű fejlesztésében, a tagság érdekeinek szolgálatában, s még határozottabban álljunk ki meg­teremtett értékeink lekicsinylése, semmibevétele ellen. Csak egy önmagát becsülő nem­zet képes a gondokból kilábalni, jö­vőjét biztonsággal kimunkálni. A SZOT elnöksége hazánk jövőjéért érzett felelősséggel dolgozik, a moz­galom értékeinek megőrzéséért, az ország gyarapításáért, a szervezett dolgozók érdekeinek védelméért. A­ S indiai államfő fogadta Várkonyi Pétert A magyar külügyminiszter új-delhi tárgyalásai Várkonyi Péter először négyszem­közt találkozott Natvar Szingh kül­ügyi államminiszterrel, majd szak­értők jelenlétében folytatták meg­beszélésüket. A tárgyalások egyik témakörét a kétoldalú kapcsolatok képezték: a két ország viszonyát vitás politikai ügyek nem terhelik, a figyelem tehát az együttműködés­nek a kölcsönös érdekeltségen nyug­vó bővítésére irányult. Mindkét fél hangsúlyozott fontosságot tulajdoní­tott a gazdasági-kereskedelmi A hivatalos indiai látogatáson tartózkodó Várkonyi Péter külügy­miniszterit hétfőn Új-Delhiben fo­gadta Ramaszvami Venkataraman köztársasági elnök és Sankar Dajal Sarma alelnök. Az udvariassági lá­togatáson jelen volt Oláh József, Magyarország új-delhi nagykövete is. A magyar diplomácia vezetőjének tegnapi programja koszorúzással kezdődött az indiai történelem ki­emelkedő személyisége, Mahatma Gandhi hamvasztási emlékhelyénél. Utána megkezdődtek a hivatalos tárgyalások, együttműködés elmélyítésének, meg­elégedettséggel állapítva meg, hogy tavaly a magyar—indiai árucsere­forgalom értéke átlépte a százmil­lió dolláros szintet. Közösen osztott vélemény volt, hogy a regionális válsággócokat — amelyek megoldá­sában India aktív szerepet vállal — tárgyalások útján kell elsimítani. Az indiai fél tájékoztatót adott a szomszéd országokhoz fűződő kap­csolatairól. A külügyi tárgyalások után Vár­konyi Péter hivatalában felkereste Krisna Csandra Pánt hadügyminisz­tert. (MTI) Az újságírók sztrájkja miatt nem jelentek meg az olasz sajtótermékek Sztrájkolnak az olasz újságírók: vasárnap és hétfőn nem jelentek meg a napilapok, a hírügynökségek szombaton és vasárnap szüneteltet­ték szolgáltatásaikat, a rádió- és tévéállomások vasárnap és hétfőn nem mondtak híreket. A munkabeszüntetést az olasz sajtó országos szövetsége hirdette meg. Ezzel a lépéssel határozottabb formában akarta rávenni a kiadók szervezetét arra, hogy a sajtót érin­tő közérdekű problémákat demok­ratikusabb formában, megfelelő tár­gyalások révén oldják meg. A bér­kérdést a szakma egészének a gondjaival kötik össze, olyan mun­kaszerződést kívánnak kicsikarni a munkaadóktól, amely szavatolná a gazdasági szempontokon túl a szak­mai színvonal emelését, a szakma autonómiáját, s amely védelmezné a szerkesztőségek önállóságát bizto­sító normákat, a tájékoztatás minő­ségét. Az újságírók szervezete bér­emelésekért is síkraszáll, mivel sze­rinte e szakma dolgozóinak a bére elmarad a kívánt szinttől. Néhány nappal ezelőtt úgy dön­töttek a lapkiadók egyi­k ülésükön, hogy március elsejétől száz lírával emelik a napilapok árát, vagyis az eddigi 800 líra helyett keddtől 900 lírába kerül majd egy újság. Az új­ságok ára tavaly június óta válto­zatlan, de az állam az év elején felszabadította a napilapok árait. (MTI) A világkereskedelem kiegyensúlyozott bővülését jósolja a GATT Az előző évinél gyorsabb ütem­ben, mennyiségét tekintve 4 száza­lékkal bővült tavaly a világkereske­delem, és idén is legalább ilyen ütemű növekedés várható — közöl­te a tavalyi évről készült jelentésé­ben az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény, a GATT. A legutóbbi hónapok irányzatai­ból a GATT arra következtet: csök­kent annak a veszélye, hogy idén világgazdasági recesszió következ­zék be. A mennyiségi növekedésen túl jelentős növekedés adódott az ár-, illetve árfolyamváltozásokból is. Főként a feldolgozóipari termékek és a mezőgazdasági cikkek forgalma élénkült. E három tényező hatására 1987-ben rekordösszegre, 2,45 billió dollárra emelkedett a világpiacon gazdát cserélt áruk értéke. Különösen biztató, hogy a növe­kedés az év második felében volt az erősebb — olvasható a jelentés­ben —, s az is észlelhető, hogy a valutaárfolyam- és olajárváltozások nem fékező, hanem ma már inkább élénkítő hatást gyakorolnak a vi­lágkereskedelemre. Nyomasztólag hat azonban a világgazdaságra a harmadik világ hatalmas méretű el­adósodása, a valutaárfolyamok vál­tozékonysága, egyes térségekben a magas munkanélküliség, a piacvédő hangulat erősödése és a kereskedel­mi forgalom kiegyensúlyozatlansága — állapítja meg a GATT jelentése. (AP) Honecker interjúid a jugoszláv pártlapnak ( BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az NDK fővárosában nyilvános­ságra hozták annak az interjúnak a szövegét, amelyet Erich Honecker két hete adott a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége lapjának, a Kom­­munisztnak. A lap egyik kérdésére válaszolva Honecker kitért a szocialista orszá­gokban végbemenő átértékelésekre és változásokra is. Aláhúzta, hogy az NDK vezetése nagy figyelemmel kí­séri a szocialista országokban folyó fejlődést és azt rendkívül jelentős­nek tartja. Hozzátette: „Természe­tesen a dolog azon múlik, hogy az egyes országok, a konkrét nemzeti és nemzetközi feltételeiknek megfele­lően, idejében és rugalmasan reagál­janak az új kihívásokra.” Ennek megfelelően az NDK-nak is egyre újabb megoldásokat kell találnia, hogy folytathassa a gazdasági és a szociálpolitika egységes kezelésére irányuló vonalát. A politikus meg­említette, hogy az üzemek és — az NDK gazdaságának gerincét alkotó — kombinátok egyedi felelősségének növelésével kapcsolatban bevezetett intézkedésekről időközben jó tapasz­talatokat gyűjtöttek. Az NSZEP és az SPD által kidol­gozott közös ideológiai dokumen­tumra vonatkozó kérdésre felelve Honecker rámutatott: ebben annak megerősítését látják, hogy a kommu­nisták és a szociáldemokraták fontos partnerek lehetnek, s azokká is kell válniuk, ha áttöréshez segíthetik a béke érdekében a mértéktartás, az értelem és a realizmus politikáját. Farkas József György 3 .fordulóponton Baj van nálunk az ideológiával, az elmélettel — hallani mostaná­ban gyakorta. Hiányzik egy olyan korszerű, széles értelemben vett, a társadalmi élet minden szféráját átfogó eszmei alapvetés, amely a szocializmus építéséhez, továbbfej­lesztéséhez mintegy útmutatóul szol­gálna — írtuk, mondjuk az utóbbi esztendőkben megszámlálhatatlanul sokszor. Nehéz lenne ezekkel a megállapításokkal érdemben vitat­kozni, hiszen igazságot fejeznek ki, egyszersmind jogos igényeket fogal­maznak meg. Az is megjegyzendő azonban, hogy szándékuk ellenére féloldalasan ábrázolják az elméleti­­ideológiai munkával összefüggő gondjainkat. Internacionális feladat Arról van szó, hogy a legkülön­félébb műfajú publikációkat olvas­va, nyilatkozatokat hallgatva olyan benyomása támad az embernek, mintha valamifajta sajátosan ma­gyar problémáról, különleges ma­gyar gyarlóságról volna szó. Az persze teljesen természetes, hogy a szocializmus magyarországi építésének kérdéseit nagyon sok vo­natkozásban a hazai gondolkodás­nak kell megoldania. E területen az utóbbi három évtized történéseit fi­gyelembe véve jó néhány ered­ményről, számot is adhatunk. Hi­szen ezek megszületése nyomán bukkant fel a „magyar modell” fo­galma, amelynek létjogosultságára vagy vitathatóságára itt nincs hely kitérni. Elég megemlíteni a szocialista ag­rárfejlődés speciálisan magyar vál­tozatát, a politikai intézményrend­szer fo­kozatos fejlesztését, meglehe­tősen egyedi jegyeket hordozó szö­vetségi politikánkat, amelyek per­sze a politikai praxis világába tar­toznak, de közismerten sokrétű el­méleti alapozást igényeltek. De a tisztánlátáshoz feltétlenül szót kell ejteni azokról a társada­lomtudományi eredményekről is, amelyeket szintén az említett idő­szakban értünk el. Így például ar­ról, hogy mivel a történettudomány igen jól sáfárkodott lehetőségeivel, ma minden korábbinál jobban is­merjük nemzeti múltunkat. Hogy a szociológiai kutatások eredménye­képp társadalmi önismeretünk reá­lisabbá vált. Hogy a közgazdaság­­tudomány szabadon fejlődhetett, az nagymértékben hozzájárult népünk közgazdasági-gondolkodási kultúrá­jának gazdagodásához. Hosszan le­hetne sorolni, miben gyarapodott meg a szóban forgó időszakban ha­zánkban a társadalmi tudat, egy­szersmind a szocializmusról való gondolkodás. Azt azonban teljesen világosan látni kell, hogy a szocializmus épí­tésével kapcsolatos kérdéseknek csupán egy része válaszolható meg a hazai szellemi kapacitások (gya­korlatra épülő) elméleti munka révén. A legfontosabb, egyben legbonyolultabb problémák — ami­lyen például a tulajdonviszonyok­nak a szocialista módon való ha­tékony működtetéséé — természe­tesen csakis internacionális keretek között, mintegy a világszocializmus által oldhatóak meg. Bármilyen­ sür­getőnek tűnhet is fel némely esz­mei feladat, hiba volna azt gon­dolni, itt és most csupán az elszá­­nástól függ kivitelezése. Másrészt persze a feladatok nagysága nem hathat bénítólag. Ahogy a Szocia­lista elmélet gazdagításához eddig hozzájárultunk, ezután is hozzá kell járulnunk. A konferenciák hozadéka Az erre irányuló törekvés meg­nyilvánulásaként kell értékelnünk azt az országos elméleti tanácsko­zást, amelyet a múlt hét végén ren­dezett Békéscsabán pártunk Köz­ponti Bizottságának két osztálya, az MSZMP Békés Megyei Bizottságá­val karöltve. Óhatatlanul felötlik az emberben a kérdés, ahogyan ennek Békéscsa­bán is számosan hangot adtak: mi is az efféle konferenciáknak az iga­zi hozadéka? Másképpen szólva: ténylegesen serkentik-e az előrelé­pést az elméleti munkában, valóban segítik, ösztönzik-e lényeges eszmei­­ideológiai problémák megoldását? Az ilyenfajta munka természeté­ből következően nem könnyű egyér­telmű választ adni. Meglehetősen ne­héz volna például a békéscsabai há­rom napról ily módon leltárt készí­teni: a konferencia plenáris, illetve szekcióülésein ezek és ezek a prob­lémák oldódtak meg. A szó igazi ér­telmében vett társadalomtudomá­nyok lényegétől merőben idegen az ilyen leltárosdi. Ha valami konkrétumról mégis említést kívánunk tenni, akkor azt kell mondani, hogy a Békés megyei tanácskozás legfőbb haszna a rend­kívül élénk eszmecsere volt. Persze, nem valamiféle ötletszerű vitázga­­tásra kell itt gondolnunk. Hogy a különféle gondolatok megfelelő me­derben ütközhessenek, arról gondos­kodott az igen alapos előkészítés, amely jó másfél esztendővel ezelőtt indult meg. Azon a 23 tanulmányon, amely napjaink világnézeti-ideoló­giai problémáit kísérelte meg meg­közelíteni igen sok oldalról, nagyon változatos összetételű munkacsopor­tok dolgoztak hónapokon át. E mun­kacsoportoknak tudósok és politiku­sok, pedagógusok és újságírók stb. voltak tagjai, ami biztosította az egyes témák interdiszciplináris, egy­szersmind politikai szempontú meg­közelítését. A szekcióüléseken nemegyszer késhegyre menő vitákban kerültek szembe néha szögesen szembenálló, máskor meg egymástól nem is mesz­­sze eső nézetek, pozíciók. Szemmel­­látható volt, hogy sikerült az alapos előkészítésben rejlő fő veszélyt, a túlszervezettséget elkerülni. Egy rendkívül sokszínű, sok irányzatot, sok gondolati áramlatot, sokféle problémamegközelítést felvonultató tanácskozásról adhatunk tehát szá­mot. Olyanról, ahol mindenki, aki fel­szólalt (majd hetvenen voltak), a legnagyobb nyíltsággal mondta el véleményét azokról a gazdasági, po­litikai, ideológiai problémákról, amelyeket érintett. A kutatás, a po­litika, az oktatás, az újságírás stb. műhelyeiben érlelődő gondolatok ily módon való nyilvánosságra kerülése rendkívül fontos. A békéscsabai vi­ta például megmutatta, hogy a rész­vevők abban minden nézeteltérés el­lenére egyetértenek, hogy szükség van az ideológia megújulására. Mint ahogy abban is, már vannak bizo­nyos eredményeink egy, a korábbi­nál erőteljesebb ideológiai mozgás megindításában. Van is mire tá­maszkodniuk aktivizáló szándéka­inknak, mint azt a fentebb felsorolt társadalomtudományi eredmények is bizonyítják. Az ideológiai továbblé­pés esélyeinek és feltételeinek sok­színű tételezése, a jó néhány válto­zatot kínáló polémia meg azt tette világossá sokak számára, hogy az ideológiai kibontakozás mennyire nem csupán a szándékoktól függ. Feltűnő volt, hogy bár az egyes szekciókban eltérő témákat vitattak meg (Világ—ember—világnézet; Er­kölcs a szocializmusban. Marxista ideológia—közvetítőrendszerek—köz­napi tudat), mégis sok hasonlóság volt a három helyen folyó munká­ban. Valamilyen módon mindenütt a gazdasággal kapcsolatos ideológiai kérdések kerültek a viták közép­pontjába. Egyértelműen mutatkozott meg, hogy a tanácskozás részvevői számára világos: az elméleti munka továbbfejlesztésén, az ideológiának a helyzetünkhöz való alkalmazásán korántsem valamilyen elméletieske­­dés értendő, hanem a gazdasági-tár­sadalmi gyakorlathoz megfelelő köz­vetítések révén illeszkedő, ezt a gya­korlatot a maga sajátos eszközeivel segítő eszmei-gondolati produkció. Olyan ideológiai tevékenység, amely nem valóságalap nélküli konstrukci­ókból indul ki, ellenkezőleg: mindig a szocializmus „éppígylétéből”. Olyan ideológiai tevékenység, amelynek se­gítségével — egy vitában születő és továbbfejlődő, alternatív természetű gondolkodás jegyében — kiválaszt­ható a szocializmus építésének lehe­tő legkedvezőbb változata. Stratégiában gondolkodva Azon túl, hogy a gazdasággal kap­csolatos ideológiai kérdések kerültek a középpontba, fontos jellegzetessége volt a tanácskozásnak, hogy újra meg újra szóba került: az a mozgás, ami mostanában tapasztalható ná­lunk az ideológiai életben, csak úgy nyerheti el igazi értelmét, ha egy, a korábbinál erőteljesebb stratégai gondolkodást eredményez. Ebből a szempontból nézve ellent­mondásos a helyzetünk. Szorító na­pi gondjaink nem nagyon kedveznek egy ilyenfajta gondolkodás gyors ki­bontakozásának. A gazdaságunkat, gazdaságpolitikánkat övező kény­­szerűségek a maguk természeténél fogva objektív módon tolják takti­kai irányba a — főként a gazdaság­gal összefüggő — politikai gondol­kodást. Ugyanakkor a nemzetközi feltételek — főként a szocialista vi­lág­ és ezen belül is főleg a szovjet­unióbeliek régóta nem voltak olyan kedvezőek, ösztönzést adóak a prob­lémák stratégiai szempontjából való megközelítésére, mint napjainkban. Az ebből származó lehetőségekkel mindenképpen számolnunk kell, s a legmesszebbmenőkig ki kell hasz­nálnunk őket. A mostani elméleti konferenciát nem zárta olyan programatikus do­kumentum, amilyen a szegedit. Ezt természetesnek kell tartanunk, ha mindazt, ami Békéscsabán történt, egy folyamat részének fogjuk fel, ami a múlt esztendőben indult el. Mert folyamatról van szó, méghoz­zá olyanról, amelynek csak a kezde­tén járunk, de ez a kezdet azza­l biz­tat, hogy egyre erőteljesebb mozgás kiindulópontja. Hovanyecz László

Next