Népszabadság, 1988. április (46. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
1988. április 1., péntek NÉPSZABADSÁG Németh Miklós látogatása a Szövoszban Németh Miklós, az MSZMP Kanácsa vezető tisztségviselőivel. Szjatitkára csütörtökön a Szövosz Közmenicky István, a Szövosz főtttpontjába látogatott. A vendéget Hartjaára tájékoztatást adott az áfészek,mann József, a Szövosz elnöke és lakás- és takarékszövetkezetek, válfo°gadtaJÓZSe/’ 3 pártVezetőség titkára latotok és szövetkezeti érdekképvi°Németh Miklós találkozott a Feseleti szervek 1988. évi munkájának gyasztási Szövetkezetek Országos Ta- eddigi tapasztalatairól. Osztrák pártküldöttség hazánkban Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására március 30—31-én Budapesten tartózkodott Ottó Podolsky, az Osztrák Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a párt bécsi szervezetének elnöke. Kíséretében volt Gertrud Kermann, a központi bizottság tagja. A küldöttséget fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. Megbeszélést folytatott a vendégekkel Gecse Attila, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője, valamint Nagy Richárd, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese is. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozókon a felek áttekintették a két párt közötti együttműködés időszerű kérdéseit, s megvitatták az MSZMP budapesti és az OKP bécsi szervezetei közötti kapcsolatok elmélyítésének lehetőségeit is. Jó lehetőségek a magyar—brit gazdasági kapcsolatok fejlesztésére Kedvező benyomásokkal és a brit —magyar gazdasági kapcsolatok további fejlődését illetően bizakodó hangulatban utazott el csütörtökön Budapestről Lord Jellicoe, a brit Kelet-európai Kereskedelmi Tanács elnöke, aki James McNeishnek, a tanács igazgatójának kíséretében 25 fős, vezető üzletemberekből álló ipari delegáció élén tartózkodott hazánkban. A neves politikus és közéleti személyiség megbeszéléseinek különleges jelentőséget adott az a körülmény, hogy nem sokkal Grósz Károly miniszterelnök tervezett nagy-britanniai látogatása előtt került rá sor. — Indulásom előtt találkoztam Margaret Thatcher miniszterelnök asszonnyal, aki nagy jelentőséget tulajdonít a magyar miniszterelnök közelgő londoni látogatásának — mondta Lord Jellicoe azon a beszélgetésen, amelyet szerda reggel közvetlenül hazautazása előtt a budapesti brit nagykövet rezidenciáján folytatott magyar újságírókkal. Munkatársunknak arra a kérdésére, hogy vajon a látogatás idején aláírnak-e konkrét üzleti megállapodásokat, a brit gazdasági vezető elmondta: korai lenne jóslatokba bocsátkozni, jóllehet a magyar gazdasági élet vezetőivel folytatott budapesti megbeszélésein sok érdekes új együttműködési elképzelés merült fel. Példaként említette a British Aerospace repülőgép-ipari konszern ajánlatát a BA— 146 és a BA—125 típusjelű repülőgépek Magyarország számára kedvező üzleti konstrukcióban való szállításáról. Annyibizonyos — tette hozzá —, hogy a vizitnek nem jelentéktelen kereskedelmi vonatkozásai is lesznek. A nem hagyományos együttműködési formák, mint például a vegyesvállalatok alapítása, a harmadik piacokon való közös fellépés és a haszonbérleti konstrukciók szintén kínálnak lehetőségeket a kapcsolatok bővítésére. Különösen gyümölcsöző lehet a kooperáció a számítástechnikában. Szóba került az is, hogy magyar cégek alvállalkozókként bekapcsolódhatnának a „csalagút”, a kontinenst a szigetországgal összekötő csatornaalagút építésébe. Nagy-Britanniában tisztában vannak a magyar gazdaság nehézségeivel, ám látják az ezek megoldására irányuló erőfeszítéseket is, és ennek, valamint anemzetközi pénzvilág, például a Nemzetközi Valuta Alap pozitív értékítélete alapján bíznak benne, hogy Magyarország úrrá lesz jelenlegi gondjain. Ezzel összefüggésben Lord Jellicoe derűlátóan nyilatkozott a magyar közös piaci tárgyalások sikeres befejezését illetően. Léderer Pál A Béke és Szocializmus legújabb számából Nagy vállalkozás, egy, a kommunista és munkáspártok vezetőivel készített interjúsorozat kezdődött a folyóirat márciusi számában. A Szerkesztőségi Tanácsban részt vevő testvérpártok képviselőinek kérdéseire először Álvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára válaszolt. A realizmus megköveteli a nagy felelősségtudatot című beszélgetésben főképpen a nemzetközi politika kérdéseiről esik szó. A kommunisták a mai világban: kivel tartunk és milyen céllal? — ez a címe a Vita, eszmecsere rovat terjedelmes írásának. A részvevők éles szellemi párbajban ütköztették — valóságos, nemcsak formális vitákban — véleményüket olyan fontos kérdésekben, mint a prioritások dialektikája, az erőszak és a kompromisszumok közötti viszony, az osztályellenséggel való együttműködés, a kommunisták társadalmi vezető szerepének lehetősége vagy az értékek egyetemessége, illetőleg osztálymeghatározottsága. Anatolij Dobrinyin, a szovjet testvérpárt egyik titkára a szovjet külpolitikának arról az „új gondolkodásáról” írt, amelyik számol azzal, hogy egy nukleáris háborúban nincsenek győztesek, az általános pusztulással járna, és számol azzal is, hogy a világ különböző részei, az emberek különféle csoportjai kölcsönösen függnek egymástól. A kommunisták és a választások című sorozatnak az ebben a lapszámban megjelent darabja a kanadai testvérpárt egyik vezetőjének, John Bizzellnek a tollából való. Ő azt elemezte, hogy milyen módon juthat ki hazája a merev kétpártrendszer zsákutcájából. Jean Blume és Eric Remacle, a belga párt központi bizottságának tagjai azt a kérdést vizsgálták, hogy a mozgalmon, a párton belüli nemzedékváltás milyen konfliktusokkal jár, és hogy miképpen érvényesülhet egy nagyobb arányú nemzedékváltás idején a kontinuitás. A nemzetközi nőnap hónapjában egy csehszlovák, egy madagaszkári és egy jamaicai szerző fejtette ki a véleményét a nők mai gondjairól, helyzetéről a világban. Akár mindhármuk cikkének lehetne az a címe, amit az amerikai földrészt képviselő Eline Thomas írt a magáé fölé: Mi vagyunk az emberiség felé! Egymillió négyzetméter PVC-ablak (Megyei tudósítónktól.) A magyar lakásokba beépített, korszerűtlen ablakok felülete eléri a negyvenmillió négyzetmétert. Ez a rossz hőszigetelés miatt jelentősen rontja az ország energiamérlegét. Szemléletünkre jellemző, hogy nem a panelos lakásgyártás, hanem a magánerős építkezés növekedésével erősödött a vásárlói igény: elfogadható áron kínáljon az ipar gazdaságos, jó hő- és zajszigetelésű ablakokat. Az NSZK-beli Kömmerling cégtől vásárolt technológia alapján, a Borsodi Vegyi Kombinát profiljával, hét hazai vállalat gyártja a műanyag szerkezetű üvegablakokat. A napokban készítik el az egymilliomoduk négyzetmétert. Ebből az alkalomból közös sajtóbemutatót és tájékoztatót tartott a héten Győrött az összes ilyen ajtó, ablak harmadát előállító Győr-Sopron Megyei Tanácsi Építő- ésSzerelőipari Vállalat, a legtöbb PVC-ablakot betervező Észak-dunántúli Tervező Vállalat, valamint a Borsodi Vegyi Kombinát. A gyártók és a tervezők elmondták: kevesen tudják, hogy a műanyag ablakok egy négyzetmétere 33 liter olajnak megfelelő energiát takarít meg a fűtési szezonban. Ezért az NSZK-ban például kedvező hitelekkel támogatják azokat, akik a korszerű ablakokat építtetik be. A műanyag ablakok zajszigetelő hatásáról is meggyőződhettek a tájékoztató részvevői. Bemutatták a felületi színezésű, valamint a szögletes, az íves vagy éppen a századelő hangulatát idéző ablakformákat, amelyek minden méretben legyárthatók. Láthattuk az esztétikus zsalugáteres PVC-ablakokat, az elektromos távirányítóval felszerelt típusokat is és a szúnyoghálóval védetteket egyaránt. Zöld út a kolhozok előtt A múlt héten Moszkvában három napig tartott a kolhozok IV. kongresszusa. Ennek a nagy eseménynek az előkészületei azonban három évre nyúlnak vissza. Azóta egyre inkább szerephez jut a szovjet mezőgazdaságban is a közgazdasági eszközökre alapozott központi irányítás, az anyagi érdekeltség és a gazdálkodási önállóság. A kongresszust a múlt év márciusában hívták össze. Így egy év maradt a közvetlen előkészületekre. Először is egy százharminc tagú bizottságot hoztak létre, melynek feladata lett a kialakult új feltételek és a jogi szabályozás összhangjának áttekintése. Mindent figyelembe véve a kolhozok új minta-alapszabályzatának a kidolgozása mellett döntöttek. Ezzel együtt folyt a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat elkészítése. Az elsőt ez év január elején, a másodikat ez év márciusának első napjaiban hozták nyilvánosságra és bocsátották vitára. Bizonyára sokan megtették azt, amit az ismert szovjet hetilap, a Novoje Vremja szemleírója, aki a kolhozok korábbi minta-alapszabályzatát — piros ceruzával a kezében — hasonlította össze az új javaslattal, megjelölve az eltérő vagy új részeket. Kétségtelen: gyakran kellett használni a piros irónt. Nem kellett viszont hosszabb vagy elmélyedtebb tanulmányozás annak felismeréséhez, hogy az új javaslat szakít sok régi, túlélt elvvel,, és az új szemlélet — a kolhozok szerepének, jellegének, jövőjének új felfogása — vörös fonálként húzódik végig az első mondattól az utolsóig., Növekvő önállóság A javasolt és a kongresszuson elfogadott módosítások a kolhozok szövetkezeti jellegének erősítését szolgálják. Hangsúlyozzák a választott szervek szerepét, előtérbe állítják a demokrácia érvényesülését, a kolhoztagok gazdai tudatának növelését. Több olyan fontos kérdésben, melyben eddig külső szervek döntöttek, most a kolhoz maga mondhatja ki a végső szót. Például a háztáji gazdaságok méreteit, a háztáji állatállomány nagyságát, a helyi sajátosságok szem előtt tartásával maga a kolhoz közgyűlése határozza meg. Az ipari szolgáltató tevékenység is az eddiginél gyorsabban, szabadabban fejlődhet. Megerősíti az új mintaalapszabály a kilépés jogát is. Minden vonatkozásban növekszik a kolhozok önállósága. A gazdaság éves, ötéves tervének az elkészítése, a belső munkaszervezeti egységek kialakítása, az önelszámolás bevezetése, a jövedelemelosztás formájának, mértékének meghatározása, mindmind nagy részben a kolhoztagok döntésétől függ. A jövőben lehetségessé válik a földterületek, közös épületek bérbe adása. Kívülállókkal is köthet termelési szerződést a kolhoz, és bizonyos célokra bérmunkásokat is alkalmazhat. Kialakítható a külföldi gazdaságokkal, cégekkel is a közvetlen együttműködés. Az utóbbi hetekben lefolytatott nyilvános vita közben kikristályosodtak a kolhozgazdálkodásnak azok a gondjai, amelyek gyökeres rendezése nélkül nem várható siker. Különösen nagy feltűnést keltett V. A. Sztarodubcev Tula környéki kolhozelnöknek, az Orosz Köztársaság Kolhoztanácsa elnökének és két társának, az Izvesztyija egyik februári számában közölt hozzászólása, ők a többi között a kötelező állami felvásárlási előírások eltörlését követelték. Amellett érveltek, hogy csak így lehet kialakítani a kolhozok igazi önállóságát. Ebben az igen fontos kérdésben sokan hasonló véleményt vallottak, mások viszont elegendőnek tartották, ha a kolhoz az állami felvásárlási előírások teljesítése után megmaradó termékeivel rendelkezik csak szabadon. Egyenjogú szövetkezetek Nagy várakozás előzte meg a kongresszust, melynek fő vitatémája az volt, hogy miként lehet a kolhozok társadalmi és gazdasági fejlődését meggyorsítani a gazdálkodás és az irányítás új körülményei között. Tehát nemcsak a hatékonyság növeléséről, hanem a falusi életviszonyok javításáról, a falu népességmegtartó képességének az erősítéséről is sok szó esett. A küldöttek száma elérte a 4300-at, és valamennyiüket a köztársasági kolhoztanácskozásokon választották meg. Kétségtelen, hogy a küldöttek 27 ezer kolhoz képviseletében főként a jobb gazdaságokból érkeztek. Amint a kongresszus felszólalásai is mutatták: nem is volt bennük kisebbségi érzés. Bár közülük sokan átélték azokat az éveket, amikor a felsőbb szervek a szovhozok térhódításában látták a szovjet mezőgazdaság felemelkedésének útját. Ezer és ezer kolhoz alakult át szovhozzá. A közös gazdaságok aránya lecsökkent, így ma a kolhozok az ország élelmiszer-termelésének csak a felét adják. Voltak évtizedek, amikor a szövetkezeti formát hivatalosan is csak átmenetinek tekintették, így a kolhozoknak — amint Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a múlt heti kongresszus első napján megállapította — mindössze az állami szektor „kisöccsének” a szerepe jutott. Az illetékesek lebecsülték és megsértették a szövetkezeti sajátosságokat, az önkéntességet, az önkormányzatot, azönállóságot. Ez a hibás politika — hangsúlyozta a párt főtitkára — súlyos károkat okozott. A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat radikálisan szakít ezzel a múlttal, hiszen elismeri, hogy a szövetkezeti szektor egyenjogú alkotórésze a Szovjetunió egységes népgazdaságának. A „szovhozosítás”, a szövetkezetek lebecsülése, amint a gyakorlat bebizonyította, nem segítette elő a szovjet mezőgazdaság problémáinak megoldását. Hiszen a létrejött szovhozok túlnyomó többségében is kedvezőtlenül befolyásolta a gazdálkodást a parancsolgató irányítás, az anyagi érdekeltség nem kellő érvényesülése. Nyilvánvalóvá vált, hogy más utat kell keresni. A szovjet párt központi bizottságának és a szovjet minisztertanácsnak ,a közelmúltban megjelent együttes határozata a kolhozok, szovhozok gazdálkodásának új elveiről, az anyagilag erősen érdekelt kisebb kollektívák, önelszámoló egységek kialakításáról, a gazdálkodási önállóság bővítéséről. Már ebben a határozatban szó esik arról, hogy a kötelező állami felvásárlási terveket csak a járások, rajonok szintjéig szabad lebontani. Nyíltan és bátran Ez a határozat sokat segített a tervezés szabadságában, de a várt fordulatot mégsem hozta meg. A járási agráripari egyesülések ugyanis a korábbi módszertől nem tudtak elszakadni, és mégiscsak tovább bontották a kötelező állami felvásárlási előírásokat a kolhozokig. Ezzel együtt ma is nagy visszásságokhoz vezet az, hogy a kolhozok a szükséges gépekhez, eszközökhöz, anyagokhoz csak elosztás, kiutalás révén juthatnak. Az év eleji vitában és a kongresszusi felszólalásokban is sokan támogatták, hogy a kolhozok maguk vásárolhassák meg szabadon mindazt, amire szükségük van. Nem volt parádézás, ígérgetés és fogadkozás ezen a kongresszuson. A nyílt szó, a bátor kritika méltó volt ahhoz a közhangulathoz, mely ma a Szovjetunióban jellemző. Ez volt a véleménye annak a három kolhozelnöknek is, akikkkel a kongresszus első napja után beszélgettem. Sztyepan Ginyin 32 éve az uljahinai kolhoz elnöke. Nyikolaj Jurcsenko több mint 35 éve tölti be a girjevie iszkoviei kolhozban az elnöki tisztséget. Andrej Fiszunt pedig Lepianka faluban harminc éve választották meg először kolhozelnöknek. Kevesen ismerhetik náluk jobban a kolhozfalvak múltját, gondjait és mai lehetőségeit. Nagy figyelemmel hallgatták ők is Mihail Gorbacsov beszédét, a kolhozok múltjáról adott értékelését, és egyetértettek azzal, amit a szövetkezés jövőjéről, a kolhozgazdálkodás kívánatos fellendüléséről mondott. Nekik is meggyőződésük, hogy most eljött a kolhozok, a szövetkezetek ideje. Ezt bizonyítja, hogy a kolhozok mellett az utóbbi két évben a gazdasági élet más területein 14 ezer különféle kisebb szövetkezet alakult. A jelenlegi helyzetben ugyanis — így vélekedik az uljahmai elnök — az önálló, mozgékony szövetkezetek igen jól tudnak alkalmazkodni az új követelményekhez. Nyikolaj Jurcsenko tagja Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának is. Ez szavainak külön hangsúlyt ad: „Mi egyetértünk az új agrár- és szövetkezetpolitikával, és mindent meg is teszünk érte. Csak azt sajnálom, hogy már hatvannégy éves vagyok. Most szeretnék fiatal lenni.” A lepiankai elnök is örül az új lehetőségeknek: „Mi már az új megoldásokat is alkalmazzuk. Negyven hektár földet kiadtunk bérbe, hagymatermesztésre. Kívülállókkal is kötünk szerződést állathizlalásra, így, véleményünk szerint, mindenki jól fog járni.” Sok szó esett a megelőző vitáiban és a kongresszuson is a kolhozok érdekvédelméről. Valamikor — nem is olyam régen — erről beszélni valóságos szentségtörés lett volna. Most azonban már a legtöbben megértik, hogy ha önállósághoz jutnak a kolhozok, és sok mindenben egyezkedniük kell a nagy hatalmú felvásárló vállalatokkal, akkor érdekvédelmük megszervezése is elengedhetetlen. A kolhoztanácsok eddig csak javaslatokat tehettek, véleményt nyilváníthattak, de érdekvédelmi joguk nem volt. A szükséges változásokban természetesen a kongresszus nem dönthetett, de a szövetkezeti törvényjavaslat véleményezésekor az érdekvédelem előtérbe került. A kongresszus harmadik napjántalálkoztam az ukrán V. A. Pljutinszkij kolhozelnökkel, aki Zárja faluból érkezett a tanácskozásra. Harminchét éves sikeres kolhozelnöki múltját ismerték el azzal, hogy őt is bevá- V. A. Pljutinszkijálasztották az új, 125 tagú összszövetségi kolhoztanácsba. A zársai kolhozt a beavatkozók az elnök tekintélye miatt a múltban békén hagyták, így ebben a kolhozban sokra vitték, hektáronként 5,4 tonna búzát, 43 tonna cukorrépát termelnek, a tehenenkénti éves tejhozam 4500 liter. A kolhoznak konzervgyára, üveggyára, fafeldolgozó üzeme, asztalosműhelye is van. „Nem illik dicsekedni — állapítja meg az elnök —, de semmi bajunk nem lenne a mezőgazdasággal, ha a kolhozok, szovhozok a mi színvonalunkon gazdálkodnának.” Módom nyílt arra is, szintén a harmadik napon, hogy szót váltsak I I. Melnyik belorusz kolhozelnökkel, aki a gorecki járás Ljubizsszk falujában levő közös gazdaságot vezeti. Eléggé kedvezőtlen körülmények között gazdálkodnak Szmolenszk környékén. Ő is az önállóságot és az ösztönző közgazdasági feltételeket tekinti a kedvező változás kulcsának. „Mi örülünk az eddigi eredményeknek — közli —, de többé nem titkoljuk el, hogy a szovjet mezőgazdaság az új követelményeknek nem felel meg. Tovább kell tehát lépni, keresnia kivezető utat. Erről egyértelműen szól a kongresszus határozata.” Ismerve a kongresszus vitáit, állásfoglalásait, meggyőződésem, hogy ez a tanácskozás történelmi fordulópont a szovjet mezőgazdaságban. A kongresszus befejezése utáni sajtóértekezleten nagy feltűnést keltett annak bejelentése — A. I. Sevlov miniszter, a Szovjetunió Állami Agráripari Bizottságának első elnökhelyettese tette ezt meg —, hogy az elkövetkező időben várhatóan megvalósul a kolhozok teljes tervezési és gazdálkodási önállósága. Ez egyöntetű követelése volt ennek a kongresszusnak. Hamarosan elfogadást nyer a szövetkezeti törvény, amely a mai, felemás helyzetet egyértelműen szabályozza. I. I. Kuhari, az össz-szövetségi kolhoztanács újraválasztott elnöke — az említett sajtótájékoztatón kérdésemre — láthatóan nemkis örömmel és megelégedéssel közölte: „Remélhetően hamarosan áttérünk mi is a teljesen önkéntes termelési, értékesítési szerződések rendszerére a kötelező felvásárlási rendszer helyett.” Az önállóság — megfelelő árrendszerre alapozva — nagy ösztönzést ad majd a kolhozoknak. Igaz, nem lesz könnyű minden gazdaságban — főként a hatezer gyöngében — hamar megbarátkozni az önállóság nagyobb követelményeivel és kockázatával. De ne felejtsük el: a jót könnyű megszokni, és az első eredmények íze megteszi a magáét. Tóth Benedek I. I. Melnyik. * Sajtótájékoztató a kongresszus után: balról az első A. I. Sevlev, a harmadik I. I. Kuhari.