Népszabadság, 1988. július (46. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1988. július 5., kedd AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLVI. évfolyam, 159. szám Az SZKP országos határozatai (3. oldal) Washington katonai ügyként kezeli az iráni utasgép lelövését ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az Irán AIR utasszállító repülő­gépének lelövése az Öböl fölött a Fehér Házat azonnal reagálásra késztette: el akarják kerülni az ösz­­szehasonlítást azzal az esettel, ami­kor a szovjet légierő gépei öt éve lelőttek egy dél-koreai utasgépet, összetévesztvén azt egy felderítő­géppel. A július 4-i nemzeti ünnep miatt vasárnap, amikor megérkezett a hír, hogy polgári gépet lőtt le a Vincen­­nes cirkáló, az amerikai vezetés leg­több tagja Washingtonon kívül tar­tózkodott. Reagan elnök Camp Da­­vidben. Bush alelnök Maine, Shultz külügyminiszter Massachusetts, Po­­well nemzetbiztonsági tanácsadó Ten­­nessee államban volt. A Pentagon több ízben körkapcsolásos telefon­­beszélgetést folytatott a vezetéssel, ennek nyomán dolgozták ki a köve­tendő stratégiát, katonai és nem po­litikai ügyként kell kezelni az ese­ményt. A Pentagon képviseletében Wil­­liam Crowe tengernagy, vezérkari főnök éppen csak megemlítette saj­nálkozását, és az ügy technikai rész­leteivel foglalkozott. A nap folya­mán a Fehér Ház szétosztott egy írásban tett Reagan-nyilatkozatot is, ebben az elnök az eset fölött érzett szomorúságáról szól és kifejezi részvétét az utasok, a személyzet és a hozzátartozók iránt. Ez a közle­mény is indokoltnak nevezi a Vin­­cennes kapitányának tűzparancsát. A legtöbb politikai gondot Wa­shingtonnak most az az öt évvel ez­előtti magatartás okozza, amellyel annak idején a KAL 007 lelövésére reagált. Reagan akkor terrorista ak­ciónak nyilvánította a szovjet ka­tonai gépek akcióját és kijelentet­te: " Lehetetlen, hogy egy pilóta összetévessze a gépet, s ne polgári repülőgépként azonosítsa azt. Mint a szovjet vizsgálat kiderítette,­­ a Boeing—747-es utasgép és az RC— 135-ös felderítőgép (a Boeing—707- es katonai változata) megközelítően azonos méretű, azonos profilú repü­lőgép, most viszont a létező legkor­szerűbb elektronikával felszerelt Vincennes személyzete egy 53 méter hosszú, 44 méter szárnyfesztávú, 70 tonnás utasszállítót tévesztett össze egy 18 méter hosszú, 11 méteres szárnytávú, 16 tonnás vadászgéppel. Az F—14-es háromszor beleférne az Airbusba. A Vincennes cirkáló elektronikus felszereléséről pedig azt írta a The New York Times, hogy korszerűbb a távolfelderítő AWACS-gépeknél is. (Folytatás a 2. oldalon.) Ma: KGST-ülés Prágában Prágában hétfőn sajtóértekezleten adtak tájékoztatást a KGST kedden megnyíló 44. ülésének munkájáról. A KGST titkárságának képviselője elmondta, hogy a július 7-ig tartó tanácskozás munkájában részt vesz Jugoszlávia képviselője, valamint megfigyelőként képviselteti magát Afganisztán, Angola, Etiópia, a Je­meni Népi Demokratikus Köztársa­ság, Laosz, Mozambik és Nicaragua. Az ülésen áttekintik a KGST-nek Bukarestben tartott 42. ülése óta végzett tevékenységét, és intézkedé­seket hoznak az együttműködés kö­vetkezetes korszerűsítésére. * Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettesének, hazánk állandó KGST-képviselőjének vezetésével küldöttség érkezett hétfőn a KGST 44. ülésszakára. A delegáció tagja Né­meth Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Hoós János, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Horn Gyula kül­­ügyminisztériumi államtitkár, Szigeti István, hazánk állandó KGST-képvi­­selőjének helyettese Prágában csat­lakozik a küldöttséghez. A delegációt a Ferihegyi repülő­téren Kovács Imre, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának veze­tője, J Berecz Frigyes ipari miniszter és őszi István külügyminiszter-he­lyettes búcsúztatta. Jelen volt Old­­rich Mohelsky, Csehszlovákia buda­pesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) (sr’ró:vv k­ovf*ol)/ Moszkvában MA: TÁRGYALÁSOK MIHAIL GORBACSOVVAL (Különtudósítóink jelentik Moszk­vából.) Grósz Károly, a Magyar Szocia­lista Mun­káspárt főtitkára, minisz­terelnök, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának meghívására munkalátogatásra Moszkvába utazott. A Ferihegyi re­pülőtéren Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Kótai Géza, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője búcsúztat­ta. Jelen volt Vladlen Puntusz, a budapesti szovjet nagykövetség ide­iglenes ügyvivője. A Malév menetrendszerű gépe, amelyen az MSZMP főtitkára Moszk­vába érkezett, este 8 óra 30 perc­kor landolt a szovjet főváros Sere­­metyevo repülőterén. A szovjet fő­városban a vendéget Jegor Liga­csov, az SZKP KB Po­litikai Bizott­ságának tagja, a központi bizottság titkára, Vagyim Medvegyev, a KB titkára, Borisz Sztukalin, a Szovjet­unió budapesti nagykövete és Raj­nai Sándor, hazánk mosz­kvai nagy­követe fogadta. — Üdvözlöm, Grósz elvtárs, jól utaztak? — köszöntötte a vendéget Jegor Ligacsov. — Köszönöm, jól elbeszélgettünk az utasokkal, így aztán gyorsan telt az idő. (A kíséret tagjai hozzátet­ték, hogy az utasok beszélgetés köz­ben fényképfelvételeket készítettek; Grósz Károly a gépen több autogra­mot is adott.) — Örülök, hogy eljött hozzánk, és találkozhatunk — mondotta Jegor Ligacsov. — Köszönöm a meghívást, és nagy örömömre szolgál, hogy eljöhettem Moszkvába. Azt hiszem, jó időben érkeztem, fontos események zajla­nak — hangzott a főtitkár-minisz­terelnök válasza. Ezután az SZKP KB jelen levő munkatársai és a magyar nagy­kö­vetség képviselői köszöntötték, majd Rófusz Anikó virágcsokorral üdvö­zölte a vendéget. A főtitkár és kí­sérete ezután az Alekszej Koszigin nevét viselő úton levő szállásra haj­tott. Ott rövid baráti beszélgetésre került sor Grósz Károly és Jegor Ligacsov, valamint Vagyim Medve­gyev között. Beszélgetés közben elhangzott — Borisz Sztukalin jelezte —, hogy a moszkvaiak és általában a szovjet emberek már vasárnap este talál­kozhattak a magyar párt főtitkárá­val a televízió képernyőjén, amikor az MSZMP főtitkárával készített in­terjút sugározták. — Remélem, nem csináltam sem­mi rosszat — jegyezte meg Grósz Károly. — Nem, éppen ellenkezőleg: na­gyon is jót csinált, köszönjük az el­ismerő szavakat, amelyekkel pár­tunk tanácskozását értékelte — fe­lelte Jegor Ligacsov. Magától értetődik, hogy a Mihail Gorbacsovval esedékes mai találko­zó jó alkalom a véleménycserére az MSZMP és az SZKP pártkonferen­­ciájáról. Az előzetes napirend sze­rint a találkozón nemzetközi kérdé­sekről és a kétoldalú kapcsolatokról, azok sokoldalú fejlesztéséről lesz még szó. A keddi program a Lenin-mauzó­­leum koszorúzásával kezdődik, majd a háromórásra tervezett tárgyalás­sal­ folytatódik. Ezután hivatalos ebéd következik, amelyen pohárkö­­szöntők hangzanak el. Délután az MSZMP főtitkára a sajtó képviselői­vel is találkozik. Dunai Péter — Kanyó András Moszkvában a repülőtéren Grósz Károlyt Jegor Ligacsov fogadja. Huszár István a népfront főtitkára Grósz Károly és Pozsgay Imre felszólalása az országos tanácsülésen A Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa — Kállai Gyula elnökletével — hétfőn ülést tartott a Parlament kongresszusi termében. A testület először személyi kérdésekben dön­tött, majd a pártértekezlet utáni népfrontmozgalmi feladatokat vitat­ta meg. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának személyi ja­vaslatait Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke terjesztette elő. Kérte az országos tanácsot, hogy Pozsgay Imrét — ér­demei elismerése mellett — főtitkári tisztségéből mentse fel. Az indít­vánnyal kapcsolatban kifejtette: Pozsgay Imre aktív politikai, köz­életi tevékenysége és szervezőmun­kája nyomán az elmúlt esztendők­ben a Hazafias Népfront a magyar politikai közélet, a magyar társadal­mi élet meghatározó mozgalmává vá­lt. A HNF OT főtitkárának poli­tikai tapasztalata, konstruktív szem­léletmódja és a politikai kérdések­ben megmutatkozó nyíltsága nagy­ban hozzájárult a politikai intéz­ményrendszer megújulásához, annak a politikai közgondolkodásnak a ki­alakításához, amely egyik feltétele, hajtóereje a gazdasági, a társadalmi, a politikai kibontakozásnak. Éppen erre az értékes közéleti tevékeny­ségre való tekintettel kérte­­ fel a Központi Bizottság Pozsgay Imrét, hogy tapasztalatait a kormányzati munka korszerűsítésében kamatoz­tassa. Grósz Károly emlékeztetett arra: olyan kormányzati munkát kíván­nak meghonosítani, kialakítani, amely megfelel a társadalom mai politikai igényeinek; amely alkotó módon és kezdeményezően vállal részt a politikai intézményrendszer korszerűsítésében, amely az Ország­gyűléssel, a különböző önszerveződé­si mozgalmakra épülő helyi állam­­hatalmi szervekkel, valamint a kü­lönböző társadalmi szervekkel együtt gondolkodva foglalkozik a társada­lom és az ország előtt álló feladatok megoldásával. Az elmúlt évek nagy politikai tanulsága, hogy gazdasági megújulás, korszerűsítés elképzelhe­tetlen a politikai struktúra moder­nizálása, s egy új közgondolkodás kialakítása és meghonosítása nél­kül. Pozsgay Imrének új állami tisztsége lehetőséget ad arra, hogy még inkább az állami munka vér­keringésébe kapcsolja be azt a nagy politikai élményanyagot, amelyet a népfrontmozgalomban szerzett, ugyanakkor a kormányzati szándé­kok és törekvések előkészítésében aktivizálni tudja a mozgalom hatal­mas szellemi, szervezeti tartalékait. Ezután Grósz Károly a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében a Hazafias Nép­front főtitkárának Huszár Istvánt, az MSZMP KB Párttörténeti Intéze­tének igazgatóját javasolta. Indoklá­sul elmondotta: fontos szempont volt, hogy olyan vezetőre tegyenek aján­lást, aki ismeri a mozgalom belső életét, szokásait és szabályait, aki nyitott a népfrontmozgalomban levő sokszínű szellemi áramlatra, gondo­latra, törekvésre. Mindezt szem előtt tartva, olyan vezetőre tettek aján­lást, aki kellő közéleti jártassággal, politikai és vitakultúrával rendel­kezve a mozgalom utóbbi időben megizmosodó törekvéseit bátorítani és fejleszteni tudja. A jelenlegi je­lölés megfelel annak a hagyomány­nak és annak a gyakorlatnak, amely az elmúlt évtizedek alatt kialakult. Ezzel kapcsolatban a párt főtitkára hangsúlyozta: a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartották a választott testületeknek azon jogát, hogy az in­dítványt minősítsék, elfogadják vagy elutasítsák. A párt Központi Bizott­sága nem vindikálja magának azt a jogot, hogy egyedül, mások nevében és mások helyett döntsön. Ugyanak­kor él azzal a jogával és kötelessé­gével, amit egy kormányzó pártnak a hatalom szervezésében be kell töl­tenie. Ezért kezdeményezése — vé­lekedett Grósz Károly — nem a tes­tületi önállóság szűkítését, ellenke­zőleg, annak kiszélesítését szolgálja. Hozzátette: meggyőződése szerint olyan korszak következik, amelyben nem évtizedekre választunk vezető­ket, hanem egy gyorsan változó vi­lágban — a napi megmérettetés nyo­mán — gyakrabban fognak változni a személyek a különböző vezető posz­tokon. Mégpedig azért, mert az élet naponta mindnyájuk elé a megúju­lás szigorú mércéjével újabb köve­telményeket állít. Virít a főtitkár ,vse­m ély­ érti ! Az előterjesztés után az ülés rész­vevői közül többen szót kértek. Ratkó József költő javasolta, hogy az országos tanács tagjai állítsanak új jelölteket, és titkos szavazással döntsenek a főtitkár személyéről. A főtitkári tisztre Bihari Mihály egye­temi tanárt ajánlotta. Sípos Béla, a pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem docense, indítványoz­ta: szavazással döntsön az országos tanács arról, hogy a főtitkárt mi­lyen módon — nyílt, avagy titkos szavazással — válasszák meg. Java­solta: a népfrontban hozzanak lét­re társelnöki funkciót, s arra Már­(Folytatás a 4. oldalon.) Kevesebb pénz jut beruházásokra (Munkatársunktól.) A beruházási javak árszínvonalá­nak növekedése miatt az elmúlt években csupán a beruházások ér­téke növekedett, mennyisége viszont lényegében nem változott. 1987-ben mintegy 300 milliárd forintot for­dított a népgazdaság beruházásokra, ezen belül döntően a magánszektor­ban költöttek kevesebbet, mint ko­rábban. 1986-tól kezdve évről évre kevesebb lakás épült, mint a meg­előző esztendőben. A népgazdaságon belül kismérték­ben csökkent az alapvető termelő­­ágazatok beruházása, növekedett vi­szont az infrastruktúrára fordított összeg. Kedvező változás történt a beruházások összetételében, kisebb az építések és több a gépi technoló­giai beruházások aránya. Különösen szembetűnő ez a­z építőiparban, ahol az elmúlt három esztendő alatt mint­egy 30 százalékkal volt kevesebb az építési, és 15 százalékkal több a műszaki-technológiai ráfordítás. A kommunális beruházásokon be­lül csökkent a lakásépítés, növeke­dett viszont a szociális, kulturális beruházások aránya. Amíg 1986-ban 69 400 lakás épült fel az országban, 1987- ben már csak 57 200. Viszont 1986-ban 195-tel, 1987-ben pedig 431-gyel nőtt a középiskolai tanter­mek száma, 539-cel, illetve 443-mal a szociális otthoni férőhelyeké, és mindkét esztendőben­­700—700-zal több új betegágy állt a gyógyító szolgálat rendelkezésére. Az 1980-as években a kórházi állomány három­negyedénél volt felújítás, bővítés. 1987-ben a korábbi 22-vel szem­ben, már csak hét központi nagybe­ruházáson dolgoztak az országban, 1988- ban ezek közül a metró észak— déli vonala, a bős—nagymarosi víz­lépcső továbbépítése maradt. (A be­ruházási folyamatokról lásd cikkün­ket az 5. oldalon.) Dolgoznak a vasbetonszerelők a Váci úti metróalagútban. — Átvezetik a Rákos-patakot az új vonalszakasz alatt. boros­jenő felvételei

Next