Népszabadság, 1988. szeptember (46. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
2 MEPSZABADSAG 1988- szeptember 1., csütörtök Jugoszláviában nő a nacionalizmus veszélye A JKSZ Elnöksége a haladó erők mozgósítására szólít fel ( BELGRÁDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A JKSZ KB Elnökségének tagjai keddi ülésükön igen kedvezőtlen értékelést adtak Jugoszlávia politikai, társadalmi-gazdasági és biztonsági helyzetéről. A szerdai beszámolók szerint az elnökség tagjai hangsúlyozták, hogy a legutóbbi időben romlik a helyzet az országban, ami veszélyezteti a belső stabilitást, a biztonságot, valamint Jugoszlávia nemzetközi pozícióit, tekintélyét. Legtöbb szó a kosovói állapotokról esett. A felszólalók egyöntetű véleménye szerint az autonóm tartományban az utóbbi egy évben tovább romlott a helyzet. Elsőrendű feladatként jelölték meg, hogy a nemzetek a nemzetiségek viszonyáról, az albán nacionalizmus és szeparatizmus veszélyéről, a szerbek és a crnagorácok nyomás hatására történő kitelepüléséről egyöntetű álláspontot alakítsanak ki, mert jelenleg a szövetségi és a tartományi szervek néhány lényeges pontban eltérően vélekednek. Több felszólaló kritikusan és önkritikusan szólt a pártszervek és szervezetek munkájáról. Kifejtették, hogy megingott a kommunista szövetségbe vetett bizalom, a párt a társadalmi események peremére szorult, és a közvélemény nyomása gyakran olyan helyzetbe juttatja, hogy védekezésre, bocsánatkérésre kényszerül. Hangsúlyozták, hogy a kommunista szövetség csak konkrét szerepvállalással, kezdeményezéssel, a leghaladóbb erők mozgósításával szerezheti vissza a bizalmat. Aláhúzták a párt megújulásának szükségességét. A testület szinte minden tagja figyelmeztetett azegész országban egyre jobban tapasztalható a nacionalizmus fenyegetőveszélyére. Rámutattak, hogy a kommunista szövetség egyik legfontosabb feladata jelenleg a nacionalizmus elleni harc. Meg kell állapítani: kik a felelősek azért, hogy nem hajtották végre a JKSZ KB legutóbbi ülésének határozatát, amely világosan kimondta: abba kell hagyni a nagygyűléseket és összejöveteleket, mert ezekkel nem lehet megoldani a koszovói szerbek és crnagorácok vitathatatlanul nagy problémáit. Ezt hangsúlyozta a JKSZ KB Elnökségének az ország belpolitikai helyzetéről tartott keddi ülésének 12 órás vitáját összefoglaló zárszavában Sztipe Suvar, az elnökség elnöke. A központi bizottság és elnöksége — mondotta — most nagy nyomásnak van kitéve, vádolják és bírálják határozatlansága és passzivitása miatt. Ha ingadozás nélkül nem széllünk szembe a nyomással, és nem felelünk a vádakra, a jogos bírálatot pedig nem fogadjuk el, akkor nem lesz alkalmunk javítóvizsgát tenni. Márkus Gyula Pakisztán újólag megsérti a genfi egyezményt Gennagyij Geraszimov sajtóértekezlete Moszkvában Augusztus közepére csaknem elérte a hetvenet azoknak a jegyzékeknek a száma, amelyekben az afgán kormány tények alapján tiltakozott Pakisztán szerződésszegő tevékenysége miatt — jelentette ki Gennagyij Geraszimov szovjet szóvivő szerdai sajtótájékoztatóján. Geraszimov emlékeztetett rá, hogy Pakisztán támogatja a Hetek Szövetsége által létrehozott úgynevezett átmeneti kormányt, s ez akadályozza a valóban széles rétegeket képviselő kormány megteremtését. Miközben a hivatalos Pakisztán nyilatkozataiban a genfi megállapodások tiszteletben tartása mellett tesz hitet, a pakisztáni hadsereg magas rangú tisztjei tanácsadóként működnek a zsoldos- és diverzánskiképző központok mellett. Hozzátette, hogy kívülük amerikai és kínai tanácsadók is fellelhetők az ellenzéki erők mellett. Iszlámábád egyidejűleg komoly pénzügyi támogatást is nyújt az afgán lázadóknak. Kitért Geraszimov Phillys Oakley amerikai szóvivő előző napi szavaira, amelyek a Kunduz városának felszabadításáért vívott harc kapcsán szerződésszegéssel vádolta a Szovjetuniót. Kunduzban — emlékeztetett rá Gennagyij Geraszimov — a magukat szabadságharcosoknak nevező erők három kórházat, több közintézményt, sőt néhány mecsetet is leromboltak, gyilkolták a polgári lakosságot. Amikor a városban kritikussá vált a helyzet — mondta a szóvivő —, a kabuli kormány kérésére a szovjet csapatok repülőgépekkel segítették az afgán kormányerők felszabadító akcióját. A szovjet MNSZK lapokról szólva Geraszimov kiemelte: a Szovjetunióban pozitív visszhangra lel Helmut Kohlnak az a szándéka, hogy küszöbönálló szovjetunióbeli látogatásával új fejezet kezdődjön a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban. A szóvivő kifejezte azt a szovjet reményt, hogy a kancellár készségét konkrét tettek erősítik majd meg. Egyes sajtójelentésekre válaszolva Geraszimov kijelentette: a Szovjetuniónak a Földközi-tenger mentén sehol sincsen haditengerészeti támaszpontja. Geraszimov ezzel cáfolta többek között a The New York Times hírét, amelyek szerint a Szovjetunió bővíti a szíriai Tartusz városában levő bázisát. A Szovjetunió — mondta a szóvivő — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően csak hajójavítási és vízvételezési célokra használja a tartutszi kikötőt, amely nem is tartozik szovjet fennhatóság alá. (MTI) Javulhat az afgán-pakisztáni viszony Két vezető pakisztáni polgári politikus is jelezte, hogy módosulhat az ország Afganisztán-politikája, ha pártjuk hatalomra jut a novemberre kitűzött parlamenti választásokon. Szerdai lapjelentések szerint mind Benazir Bhutto, az ellenzéki Néppárt elnöke, mind Mohammad Han Dzsunedzso, a Muzulmán Liga vezetője közölte: teljes mértékben tartani kívánják magukat az Iszlámábád és Kabul által aláírt genfi egyezmény betűjéhez és szelleméhez. Mohammed Han Dzsunedzso, a májusban menesztett kormányfő nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy az Afganisztánnal kapcsolatos problémára a genfi egyezmény alapján lesz megoldás, Benazir Bhutto pedig — a rossz indiai—pakisztáni viszonyra is célozva — leszögezte: — Nem szeretnénk, hogy Pakisztán kétfrontos küzdelembe keveredjen, miközben a belső helyzet is ingatag. Be kell tartani azokat a kötelezettségeket, amelyeket a genfi egyezményben vállaltunk. Kilenc ellenzéki párt közben arról döntött, hogy fenntartják a hét évvel ezelőtt alakult szövetségüket, és a novemberi választásokra közös jelölteket állítanak. Egyelőre azonban kétséges, hogy a választásokon egyáltalán indulhatnak-e pártok. Az ügy a legfelsőbb bíróság elé került. A Mozgalom a Demokrácia Helyreállítására elnevezésű szövetségbe tömörült szervezetek — köztük a pakisztáni Néppárt — úgy vélik, hogy csupán egy nemzeti egységkormány vezetheti ki az országot a Ziaul Hakk uralma nyomán kialakult válságos helyzetből. Az ellenzéki pártok véleménye szerint szövetségük képes volna a nemzeti egységkormány megalakítására, ám annak előfeltétele az, hogy novemberben tisztességes keretek között rendezzék meg a választásokat. (MTI) Brit katonák kommandóakciója Észak-Írországban Az észak-írországi rendőrség közölte, hogy brit katonák kedden agyonlőttek három IRA-kapcsolatokkal gyanúsítható férfit Tyrone megyében, nem messze attól a helytől, ahol tíz nappal korábban az IRA helyi csoportja egy arra haladó buszt robbantott fel az országút mellé telepített pokolgéppel. Az északír rendőrség szerint a civil ruhás katonák akkor nyitottak tüzet a lopott gépkocsiban haladó három férfire, amikor azok állítólag egy közelben parkoló tehergépkocsi vezetőjét készültek megtámadni. A rendőrség közölte, hogy két puskát találtak a három agyonlőtt férfit szállító gépkocsi mellett. A brit kormány még nem nyilatkozott az ügyben, de a BBC rádió kedd éjféli híradásában már katonai forrásokra hivatkozva jelentette, hogy az akciót a SAS (Különleges Légi Szolgálat) antiterrorista kommandóegysége hajtotta végre. A három agyonlőtt férfi egyikét előző napon helyezték szabadlábra több más, a buszmerénylet kapcsán őrizetbe vett és kihallgatott terroristagyanús személlyel együtt. Az IRA szerdán kiadott közleménye szerint a három férfi az IRA tagjaként aktív szolgálatot teljesített, amikor a SAS-kommandóegység rajtuk ütött. A brit fennhatóság ellen küzdő félkatonai szervezet nyilatkozatában hangoztatja, hogy az IRA tisztelettel adózik bátorságuk előtt. Az eset után ismét fellángolt a vita Nagy-Britanniában a kormányerők által alkalmazott „löm-ölni" politika igazolhatóságáról. Charles Haughey, az Ír Köztársaság miniszterelnöke, az 1985-ös angol—ír együttműködési megállapodás keretében létrehozott vegyes bizottság titkárságától kért részletes tájékoztatást a három férfi agyonlövésének körülményeiről. Ulsteri protestáns politikusok és konzervatív kormánypárti képviselők felháborodottan utasították vissza a dublini kormány „illetéktelen beavatkozását”. Ian Paisley protestáns tiszteletes, az észak-írországi brit uralom fenntartása mellett elkötelezett ulsteri Demokratikus Unionista Párt vezére annak jeleként üdvözölte a SAS-akciót, hogy a biztonsági erők, védekezésből most támadásba mennek át. Észak-Írország legnagyobb katolikus tömegbázisú parlamenti pártja, a Szociáldemokrata és Munkáspárt (SDLP) viszont a legsúlyosabb aggodalmait fejezte ki a SAS-akció miatt. Seamus Mellon képviselő, az SDLP szóvivője, a BBC televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette: ha kiderül, hogy az akciót végrehajtó katonáknak parancsuk volt a három ember lelövésére — anélkül, hogy bármiféle kísérletet tettek volna elfogásukra —, akkor azt kell mondanom, hogy nem ez a működési módja egy civilizált társadalomnak. A képviselő aggodalmait fejezte ki annak észak-írországi és az ír köztársaságbeli visszahatásai miatt, ha a brit kormányerők „a terroristák szintjére süllyednek, és az általuk alkalmazott módszerekhez folyamodnak”. Szerda déli jelentések szerint Londonderry központjában egy bombarobbanás megölt egy nőt és egy férfit. (MTI) ABM tárgyalások Genfben Genfben szerdán befejeződtek a rakétaelhárító rendszerekről 1972-ben kötött, úgynevezett ABM-szerződés betartásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások. Ez volt a két fél képviselőinek harmadik, ilyen jellegű találkozása. (MTI) Emlékmű Vorkutában Emlékművet állítanak a sztálini törvénytelenségek áldozatainak az északi sarkkörön túli Vorkutában, amelyet kényszermunkára ítéltek építettek. A várost és a hozzá vezető vasutat a sztálini időkben elsősorban politikai foglyokkal építtették, akik közül sokan életüket vesztették az embertelen munkaközben. Ma már szinte lehetetlen megállapítani, hogy pontosan hányan dolgoztak ebben az északi munkatáborban, és hogy közülük hányan voltak ártatlanok. Létfontosságú az előrelépés a haderőcsökkentés terén (Folytatás az 1. oldalról.) Szólt Horn Gyula a tanácskozáson tapasztalt igen jelentős nézetkülönbségekről is, így például a Varsói Szerződés és a NATO egyes fegyvernemeinek rendeltetését, azok támadó vagy védelmi jellegének megítélését, valamint azt illetően, hogy milyen haderőnemeket kell bevonni a csökkentésbe, és hogyan értelmezendő az aszimmetria. Horn Gyula végül kiemelte: — Rendkívül fontosnak tartom, hogy mindannyian, akik részt vettünk a vitában, szembesítettük a magunk felfogását, nézetét másoknak a felfogásával, nagyon fontos szakértői véleményével. Ez személyes véleményem szerint mindannyiunk számára rendkívül tanulságos. Erre mind a Varsói Szerződésnek, mind a NATO-nak szüksége van, akármilyen kérdésről legyen is szó. A viták rendkívül élesek voltak, de messzemenően törekedtek a részvevők arra, hogy tiszteletben tartsák a másik véleményét, és megpróbálják az elkövetkező időszakban tisztázni mindazokat a kérdéseket, amelyek nélkülözhetetlenek az előrelépéshez. Bécsben a huszonhármak — hivatalos formában — arról tanácskoznak, hogy mivel foglalkozzon majd az európai leszerelési konferencia, a mi itteni kétnapos kötetlen véleménycserénk viszont elsősorban arra összpontosította a figyelmet: mit jelent nagyon is konkrétan a hagyományos leszerelés és hogyan kell azt elérni. A sajtóértekezlet többi részvevője — bár egy-egy konkrét kérdés kapcsán vitatkozott egymás nézetével — a kerekasztal-beszélgetés pozitív értékelésében egyetértett. Susztov vezető szovjet diplomata a korrekt, konfrontációtól mindvégig mentes vitaszellemet emelte ki, a brit Eberle admirális a tanácskozás sikerét egyenesen bizalomerősítő intézkedésként nyugtázta, míg a lengyel Konarski nagykövet kifejezte reményét, hogy a kedvező tapasztalat nyomán további hasonló találkozókat rendeznek. A sok kérdés között elhangzott egy olyan is (amerikai újságíró tette fel), hogy szóba került-e a tanácskozáson egy egyoldalú szovjet csapatkivonás lehetősége Magyarországról. Erre Horn Gyula azt válaszolta, hogy a hagyományos leszerelés kérdéskörének egészével összefüggésben, abban a megközelítésben, hogy az európai leszerelési folyamatnak része kell, hogy legyen az idegen területeken állomásoztatott külföldi csapatok kivonása. A hagyományos fegyverzetek csökkentése és a katonai feszültség mérséklése nem képzelhető el e tényező figyelembevétele nélkül. Ilyen értelemben volt szó erről a kérdésről is a tanácskozáson. A szovjet csapatok kivonása Magyarország területéről ebben az összefüggésben volt vizsgálat tárgya, és — mint Horn Gyula hozzátette — meggyőződése szerint a jövőben is ebben az összefüggésben kerül napirendre. Békemenet Varsótól Brüsszelig Szerdán a NATO brüsszeli központjához ért, és ezzel befejezte 1000 mérföldes — 1600 kilométeres — békemenetelését Bruce Kent, a nukleáris leszerelési mozgalom elnevezésű brit békemozgalom alelnöke. Kent, aki angol békeharcosok kis csoportjának élén július 11-én Varsóból indult el a hosszú gyalogtúrára, Varsóban, a lengyel külügyminisztérium révén, a Varsói Szerződés szervezetéhez juttatta el mozgalmának felhívását, Brüsszelben azonban csak a NATO központjának főportásáig jutott, neki adta át üzenetét. A brit békeharcosok felhívása az atommentes világ megteremtése felé tett első lépésként üdvözölte a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötött szovjet— amerikai egyezményt, ugyanakkor arra szólította fel a Varsói Szerződés és az atlanti szövetség országait, hogy folytassák e megkezdett munkát, nevezetesen a stratégiai arzenálok 50 százalékos csökkentésével és a hagyományos fegyverzetek egy részének felszámolásával. Ennek végső soron el kellene vezetnie Európa demilitarizálásához és a két katonai szövetség feloszlatásához. Az angol békeharcosok 52 .napos útja Lengyelországon, Csehszlovákián, az NDK-n, az NSZK-n és végül Belgiumon át vezetett el a Varsói Szerződés névadó városától a nyugati katonai szövetség székhelyéhez. (MTI) Folytatódott az SPD kongresszusai (Tudósítónk jelenti Münsterből.) Heves, időnként igen éles hangú viták jellemezték az SPD münsteri kongresszusának második munkanapját. Az összecsapások középpontjában a párt követendő gazdaságpolitikai programjának meghatározása állt, amely perdöntő lehet az SPD pozícióira nézve a következő országos választásokon. Horst Ehmke, a párt parlamenti frakciójának elnökhelyettese felszólalásában ironikus hangnemben emlékeztetett arra, hogy az SPD-nek sikerül a közvéleményben tudatosítani a bonni kormány „negatívumrekordját”. Ha a Kohl-kormány gazdasági-szociális teljesítményét egykori ígéretein mérnék, úgy egyetlen percig nem maradhatna a helyén — vélekedett a szociáldemokrata vezető. Ugyancsak szerdán került sor Oskar Lafontainnek, az SPD elnökhelyettesének felszólalására. Túlnyomórészt rögtönzött beszédében az SPD-it nevezte az ország egyetlen politikai erejének, amely következetesen törekszik a teljes foglalkoztatottság megteremtésére. Ebből kiindulva pragmatikus megoldásokat követel a foglalkoztatáspolitikában, s áldozatokra szólította fel a munkaadókat és a munkavállalókat egyaránt. Arra hívta fel a magasabb jövedelmű állami alkalmazottakat, mondjanak le a fizetésemelésekről új munkahelyek teremtése érdekében. Győri Sándor Pinochet a chilei junta egyetlen elnökjelöltje Mint várható volt, kizárólag Augusto Pinochet diktátort jelölte kedden az államfői tisztségre a dél-amerikai országot kormányzó katonai junta. A határozat nyilvánosságra hozatala után Pinochet maga jelentette be, hogy az elnöki megbízatásról döntő népszavazást október 5-én tartják meg. A chilei állampolgárok másfél év-tized óta először szavazhatnak állami vezető személyére. A 7,3 millió szavazásra jogosult arról dönthet, elfogadja-e Pinochet személyét elnöknek. Ha a szavazatoknak több mint a fele igenlő lesz, Pinochet 1989-től számítva nyolc évig maradhat a hatalmi hierarchia élén. Ha a nemleges szavazatok lennének többségben, akkor Pinochet 1990 márciusáig maradhatna hatalmon, amikor is az akkor esedékes parlamenti választásokkal egy időben többjelöltes elnökválasztást tartanának. Pinochet jelölésének közzététele nyomán a tiltakozás hulláma söpört végig az országon. A tiltakozók és a karhatalom összecsapásaiban egy ifjú tüntető az életét vesztette. A rendőrség 700 személyt őrizetbe vett. (MTI) Az ellenzéki pártok — sőt az IPS Santiago de Chilében tartózkodó tudósítója szerint a hadsereg bizonyos körei is — abban reménykednek, hogy sikerülhet Pinochet háttérbe szorítása, és egy civil, fiatal, energikus és főleg tiszta kezű politikus jóvoltából elkezdődhet a múlt másfél évtized gyászos történetének lassú felejtése. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy Washingtonban is üdvözölnék a chilei hatalomváltást, az országon belül pedig még a jobboldali Nemzeti Párt és a nagyhatalmú katolikus egyház sem titkolja ebbéli reményeit. A tőlük középre, illetve balra elhelyezkedő politikai pártok — szám szerint tizennyolcan — pedig kerek perec kijelentik, hogy most aztán fölveszik a kesztyűt, és próbára teszik a junta által diktált újsütetű chilei demokráciát. A polgári politizálásba csak lassan beletanuló katonai junta tagjai érzik a veszélyt, s érvanyagukat a haditörténelemből merítve, máris támadólag léptek fel. Azzal fenyegetnek, hogy ha Pinochet veszítene, az óhatatlanul a szélsőbal győzelméhez vezetne, ez viszont az 1973-as állapotokat állítaná vissza, s újra csak a „katonák segítségére lenne szükség”. Ennél pedig ők még a Pinochet-féle „polgári demokráciát” is jobbnak tartják. Októberben eldől, hogy kiknek az érvei, s kiknek ellenérvei meggyőzőbbek, és persze az is, hogy ki mivel támasztja alá érveit. Seres Attila hírmagyarázónk írja. A diktatúra nem ismeri a véletleneket. Amint azt a megfigyelők előre jelezték, a négy fegyvernem parancsnokából álló chilei junta egyhangúlag támogatta a kerek másfél évtizede uralmon lévő diktátor újraválasztását, más jelölt pedig szóba sem jöhetett. Más kérdés, hogy egyes elemzők szerint az uniformist most civilre váltó Pinochet tábornok uralma az „átöltözéssel” könnyen elvesztheti eddigi „vonzását”. Jelölésének közzététele nyomán az országon végigsöprő tiltakozási hullám is jelzi, hogy a közvélemény már kevésbé retteg a világtörténelembe Allende gyilkosaként bevonult diktátortól, s kihasználva a rendkívüli állapot feloldásából adódó lehetőségeket, utcai tüntetéseken tiltakozik a diktatúra prolongálása ellen. A felkorbácsolt közhangulat pedig — alig néhány héttel az októberi népszavazás előtt — jóval több, mint vihar egy pohár vízben. Ezt jól tudja a 73 éves tábornok-elnök is. Alighanem ennek tudható be, hogy az utóbbi hetekben járta az országot, s elsősorban a vidéki hatalmi központokban kísérelt meg javítani népszerűségi mutatóján. A tét meglehetősen nagy: ha október 5-én a több, mint hétmillió szavazó a „si”, azaz „igen,” feliratú cetlit dobja az urnába, akkor Pinochet 1989 márciusától kezdve újabb nyolc évre töltené be a Chilei Köztársaság immár „polgári” elnöki tisztét. De ha történetesen a „no” szavazatok kerülnének többségbe, akkor ki kellene írni az általános választásokat, s a parlamentet is megújítva, 1990-ben indulna az új politikai időszámítás.