Népszabadság, 1988. október (46. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-17 / 248. szám
1988. október 17., hétfő NÉPSZABADSÁG 5 1 A Hazafias Népfront és a kormány a napokban társadalmi vitára bocsátja az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról szóló törvény módosításának tervezetét. A széles körű szakmai viták tapasztalataira épülő jogszabálygyűjtemény előkészítő munkálatait, a megújuló választási törvény főbb vonásait foglalták össze a Hazafias Népfront és a Minisztertanács munkatársai. A választásokról szóló törvény szabályainak első értékelését és kritikáját az a több száz sajtócikk jelentette, amelyek 1985-ben a választások előkészítésével és lebonyolításával foglalkoztak. Az országgyűlési képviselői és tanácstagi választásokat követően nyomban megkezdődött a tapasztalatok értékelése. A Hazafias Népfront megyei bizottságai, valamint országos tanácsa, továbbá a párt- és tanácsi szervek elemezték a választási rendszer új intézményeit. A Tömegkommunikációs Kutató Központ a lakosság körében közvélemény-kutatást végzett. Az MSZMP Társadalomtudományi Intézete feldolgozta a legutóbbi választások politikai tapasztalatait, elemezte a választói magatartás különböző formáit. Az országos tapasztalatok elemzése jelezte: a választások politikai sikere mellett új kérdések, új problémák is felvetődtek, esetenként ellentmondásos, tisztázatlan helyzetek adódtak, amelyek feloldásra várnak. Szükségessé vált az is, hogy a tapasztalatok mélyebb elemzését, a választási rendszer továbbfejlesztési lehetőségeinek számbavételét tudományos igényű megalapozás segítse. Elméleti és gyakorlati szakemberekből álló munkacsoport is széleskörűen elemezte a választási rendszer kérdéseit. A kidolgozott tanulmányokmegjelentek az Állam és Igazgatás 1988. évi áprilisi számában) vázolták a választási rendszer továbbfejlesztésének különféle lehetőségeit. Az elképzelések szakmai fórumok véleményei, javaslatai alapján csiszolódtak, s váltak a politikai állásfoglalás egyik alapjává. Ilyen előzmények után a párt Központi Bizottsága 1988. júniusi ülésén állást foglalt a választási törvény módosításának fő irányairól. Az állásfoglalást és annak indoklását közzétették a napilapokban, és teljes terjedelemben közölte a Pártélet szeptemberi száma. A politikai állásfoglalásra és az elemzések tanulságaira építve a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium elkészítette a törvénymódosítás szövegének tervezetét, amelyet a Minisztertanács a társadalmi vita alapjául elfogadott. A törvénymódosítás alapvető céljai és irányai a következőkben foglalhatók össze: váljon világosabbá, hogy milyen program alapján, ki kit képvisel; a képviselői és a tanácstagi választás politikai tartalma határozottabban különüljön el egymástól; a választások erősítsék a társadalmi nyilvánosságot, a demokráciát, a helyi önkormányzatokat; bővüljön a választásokat körülövező jogi garanciarendszer. Az új alkotmány előtt vagy után? A jelölést előkészítő bizottság A törvénytertező nyílott A törvény tervezete minden szempontból nyitott, nincsenek előzetesen eldöntött kérdések. A Hazafias Népfront által szervezett társadalmi viták részvevői tehát alkotó módon járulhatnak hozzá a választási törvény megújításához. A nyitottságot jelzi, hogy a tervezet 24 rendelkezése kettős vagy hármas döntési változatot, alternatívát tartalmaz. Nyitott abban az értelemben is, hogy a társadalmi vita nemcsak az adott megoldások egyikét vagy másikát támogathatja, hanem új, a tervezetben nem szereplő javaslatot is kialakíthat. Egy időben vagy külön? A képviselői és a tanácstagi megbízatás tartalma különböző az országos és a helyi politizálás eltérő jellege miatt. Ez azonban nem tükröződik eléggé a jogi szabályozásban. Esetenként a gyakorlatban is összemosódnak a feladatok, és a szerepfelfogás sem teljesen tisztázott: képviselőket helyi problémák megoldására buzdítják a választók, és ennek alapján ítélik meg tevékenységüket. Ezt a keveredést a választókban erősíti az is, hogy az egy időben tartott választásokon sem az egyéni programokban, sem a választási eljárásban, az agitációban nem vált el egyértelműen az eltérő jelleg. Az időbeni elkülönítés segítheti, hogy markánsabban jelenjenek meg az országos és a helyi politikai ügyek, az érdekképviseleti különbözőségek. Döntő változás attól várható, ha ez a forma megfelelő tartalommal telítődik: a képviselőknek és a tanácstagoknak jól kirajzolódó, önálló arculatú választási programjaik lesznek. Ezt elősegítheti a választás szabályainak (például: jelölés folyamata) differenciálása is. A szétválasztás fontos politikai előnye, hogy a választási ciklus (öt év) alatt a kormányzat két alkalommal teremt lehetőséget a legszélesebb körű párbeszédre a választókkal. Kétségtelen, hogy a szétválasztással szemben reális ellenérvek sorakoztathatók fel: a választási szervek tagjai munkaiterhének növekedése, a költségek duplázódása, a választási eljárás szinte áldandó folyamattá válása. Az érvekre és ellenérvekre tekintettel a törvény szövege két változatot tartalmaz, az egyik szerint időben elkülönülne a tanácstagi és a képviselői választás, a másik szerint 1990-ben még azonos napon lennének. Egyhangú a vélemény abban, hogy az 1985. évi választások egyik legizgalmasabb szakasza a jelölés volt, s ennek során felszínre kerültek a jelölési rendszer ellentmondásai, így a többi között az, hogy túlságosan elkülönül egymástól a jelöltnek javasoltak kiválasztása és maga a jelöltállítás. A jelenlegi szabályozás az állampolgárok közvetlen részvételére csak a jelölőgyűlésein ad alkalmat. A jelölőgyűlés állásfoglalását így gyakran hangulati elemek döntötték el. Mindehhez hozzájárult, hogy a jelölőgyűlések lebonyolításának jogi szabályozatlansága visszás helyzeteket is teremtett. A jelölőgyűlésen való részvételi, szavazási jogosultság, a szavazás eredményének megállapítása körüli zavarok az adott esetben szükségtelen feszültségek forrásává váltak. A jelzett problémák a jelölés egész folyamatának megújítását igénylik. A jelölés folyamata a módosítás tervezete szerint három egymásra épülő szakaszból áll: a jelöltajánlás, a jelölést előkészítő bizottságok munkája és a jelölőgyűlés. Annak érdekében, hogy a jelöltnek ajánlott személyek mögött ténylegesen közös politikai akarat, közösségi gondolkodás és cselekvés állhasson, indokolt a jelöltajánlás jogának kollektív jogként való megfogalmazása úgy, hogy minden alkotmányosan működő szervezetnek, kollektívának jelöltajánlása joga legyen. A módosítás szerint a képviselőjelölt személyére írásban ajánlást tehetnek a választókerületben működő, jogi személyiséggel rendelkező politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervek, egyesületek, gazdálkodó szervezetek, intézmények dolgozóinak, illetőleg tagjainak közösségei és a lakóhelyi kollektívák. Lakóhelyi kollektívák alatt például az lakó- és utcabizottságok, a társasházi közösségek és lakásszövetkezetek érthetők. Ebben az értelemben ,tehát az egyének jelöltajánlási joga, kollektív joggá integrálódik, hiszen valódi képviseleti tartalom csak közösségi akaraton alapulhat. .A kollektív ajánlási jog a társadalmi vita egyik fő kérdése lesz. Azt kell tisztán látni, hogy a javasolt megoldás előrelépést jelent. Megszűnik az az ellentmondás, hogy a jelölőgyűlésen az ott helyben, először felvetődő személyre kelljen szavazni: jelölt legyen-e vagy sem. Tartalmilag az egyéni jelöltajánlási jog eddig is csak akkor tudott érvényesülni, ha megfelelő mértékű kollektív támogatást szerzett. Az új keretek között egyértelműbbé válik, hogy ki kit képvisel, az ajánlott személynek mekkora a támogatottsága. A jelöltajánlás új rendszerének kialakítása felveti új választási szerv, a jelölést előkészítő bizottság létrehozását minden képviselői választókerületben. A javaslat szerint a bizottság 31—51 tagú. Tagjait a Hazafias Népfront bizottsága választja meg a választókerület politikai, társadalmi, érdek-képviseleti szervei, a lakóhelyi és a munkahelyi kollektívák által javasolt választópolgárok közül. A bizottság tevékenységének nyilvánosnak kell lennie,mert csak a nyilvánosság teremtheti meg azt a közbizalmat, amely elengedhetetlen feladatai ellátásához. A bizottság működése, ülése nyilvános, melynek idejét és időpontját közzé kell tenni; — munkájában tanácskozási joggal részt vehet a jelöltet ajánló kollektíva képviselője akkor is, ha nem tagja a bizottságnak; — ülésén bárkinek hozzászólási jogot adhat. A bizottság feladatai: — összegyűjti az ajánlásokat; — konzultációkat folytathat az ajánló kollektívák képviselőivel annak érdekében, hogy esetleg közösen támogatható programokban és személyekben állapodjanak meg; — a javaslatokat támogatottságuk mértéke alapján rangsorolja, nyilvánosságra hozza, majd indoklásával együtt a jelölőgyűlés elé terjeszti. A bizottság nyilvános érdekegyeztető fórum, tevékenysége szigorúan kötött a törvényességhez. Minden ajánlással érdemben köteles foglalkozni, kivéve, ha az ajánlott személy a törvényes feltételeknek nem felel meg (pl. nincs választójoga). A támogatottság mértékétől függetlenül valamennyi ajánlott személyről tájékoztatja a jelölőgyűlést. A támogatottság mértékének megállapításánál több összetevőt lehet figyelembe venni: elsősorban az ajánló kollektívák és ezek tagjainak száma, az ajánló kollektívának a választókerületben betöltött társadalmi, politikai súlya, az ajánlott személynek a választókerület érdekében végzett tevékenysége. A társadalmi vitaremélhetően tovább pontosítja a támogatottság mértékének tartalmi meghatározását. Az előkészítéskor felmerült javaslatok alapján a módosítás alternatívákat tartalmaz a következő kérdésekben is: — a képviselőnek ajánlott személy csak egy vagy több választókerületben fogadhat el ajánlást; — a jelöltet ajánló kollektíva csak egy vagy több személyt javasolhat képviselőjelöltnek. Jelölőgyűlés Változatlan a jelölőgyűlésnek az a joga, hogy kizárólagosan dönt arról, ki legyen jelölt. A jelölőgyűlés részvevői csak a kollektívák által előzetesen ajánlott személyekről szavazhatnak. A jelöltekre vonatkozó javaslatokat elhangzásuk sorrendjében, egyenként kell szavazásra bocsátani. Az 1985. évi választások tapasztalataira alapozva a módosítás tervezete szerint a szavazás előtt az ajánlott személyek ismertethetik választási programjukat. Az elgondolás szerint — a jelenlegi egyharmad helyett — a jelölőgyűlésen részt vevők felének igenlő szavazata szükséges a jelöltté váláshoz, kifejezve ezzel azt az igényt, hogy az ajánlott személyek közül a leginkább támogatottak legyenek jelöltek. Sok kifogás érte 1985-ben a választási törvénynek azt a rendelkezését, hogy a jelölőgyűlésen a választókerületben lakó választópolgárokon kívül a munkahelyi közösségek tagjainak is volt szavazati joga. „Az jelöljön, aki választ” fogalmazódott meg a tapasztalatok összegzésekor. A módosítás szerint a jelölőgyűlésen szavazati joga kizárólag a választókerület lakosainak van. További kérdésiként merül fel, és a tervezetben alternatív javaslatként szerepel: a képviselői választókerület lakosai minden, jelölőgyűlésen csak egy alkalommal élhetnek a szavazati joggal. Ennek eldöntésénél kétféle, egymásnak ellentmondó lehetőséget kell mérlegre tenni: ha a jelölőgyűlés részvevői csak egy gyűlésen szavazhatnak, akkor kiküszöböljük az „utaztatást”, ugyanakkor meggátoljuk, hogy az ajánló kollektíva minden választókerületi jelölőgyűlésen támogathassa saját jelöltjét. A törvényi garanciák erősítése érdekében a javaslat szerint a jelölőgyűlésen — esküt tett — szavazatszámláló bizottság működik. A törvény a jelölőgyűlésre vonatkozó további részletszabályok kialakítását (pl. a hozzászólások időtartamának korlátozását, a szavazati jog igazolásának módját) demokratikusan a többségi elv betartásával ajelölőgyűlés részvevőire bízza. E megoldás azért látszik célszerűnek, mert csak ott kell kiegészítő részletszabályokat megállapítani és alkalmazni, ahol erre igény mutatkozik. A tanácstagok választásánál a jelölést előkészítő bizottság feladatait a HazafiasNépfront helyi bizottsága látja el. A tanácstagi jelölésnél a jelölőgyűlésen további személyekre is javaslatot tehetnek a választópolgárok. Választási programok Módosításiként a javaslat tartalmazza azt a döntési változatot is, hogy a megválaszthatóságnak az alkotmány, az alkotmányos jogszabályok elfogadása legyen a feltétele. A jelölési folyamat új megfogalmazásában erősebbé váltja ,a kötődés az ajánló kollektívák és a jelöltek, illetőleg a választók és a megválasztott képviselők között. Ez kifejeződik abban is, hogy az ajánló kollektíva az ajánlott személy választási programjához javaslatokat is tehet, amelynek elfogadásáról nyilatkozni kell. A jelölt a jelölőgyűlésem majd azt követően a választást megelőző napig ismertetheti választási programját. A választási agitációban, a lakossággal való kapcsolattartás szervezésében az ajánló kollektívák támogathatjáka jelöltet annak érdekében, hogy miinél kedvezőbb és nagyobb ismertségre tegyen szert. A választási agitációnak törvényes kereteketkell szabni, részben a jelöttől elvárható tisztességes magatartás normáinak kialakításával, részben a választási agitációra fordított pénzeszközök felhasználásának nyilvánosságával. Az ajánló kollektíva és a megválasztott képviselő között a kapcsolat nem szakadhat meg. A javaslat ezt azzal is kifejezésre juttatja, hogy ha a vállalat programját a képviselő nem teljesíti, az ajánló kollektíva is kezdeményezheti visszahívását. Országos választási lista Az országos lista továbbfejlesztése két megközelítésből indokolt: váljék egyértelműbbé, hogy a listán induló jelölteik milyen érdekeket, mely szervezeteket képviselnek, továbbá minden jelentős, a politikai intézményrendszerben meghatározó jelentőségű országos szervezet kapjon helyet a listán. Ez szükségessé teszi az országos listán megválasztható képviselők számának növelését, a jelenlegi 35-ről mintegy 50-re. Ennek arányában csökkenne az egyéni képviselői választókerületek száma. A törvényben felsorolt szervezetek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által megállapított számban közvetlen jelölési jogot kapnak. A tervezet szerint ilyen szervezet az MSZMP, a SZOT, a KISZ, a Gazdasági Kamara, a TÓT, a Szövosz, az OKISZ és a KIOSZ. A jelölt személyéről az országos vezető testületek döntenek. A nemzetiségek szövetségei, az egyházak és más társadalmi mozgalmak képviselőit a HNF Országos Tanácsa jelölheti. Reális alternatíva az országos lista jelenlegi szabályainak megtartása is. A tanácselnök választása Hosszabb ideje feloldásra vár az az ellentmondás, amely abból fakad, hogy a tanácselnök mint tanácstag egy választókerülethez, mint a tanács elnöke pedig a település egészéhez kötődik. Feloldható az ellentmondás azzal, ha például a tanács elnökét a testület nemcsak a tanácstagok közüli választhatja. A helyi tanácsok önkormányzati jellegének fejlesztése, a testületek meghatározó szerepének növelése igényli, hogy a település lakossága minélközvetlenebb befolyást tudjon gyakorolni a tanácselnök tevékenységére. Ezért új kötődési pontokat kell kialakítani, amelyek szélesítik az önkormányzat vezetőjének társadalmi bázisát, ugyanakkor egyértelmű felelősségi viszonyokat teremtenek a lakosság előtt. Erre tekintettel a módosítás tervezete tartalmazza, hogy a település választópolgárainak egésze válassza meg a helyi tanács elnökét. Ennek előnyei elsősorban ott jelentkezhetnek, ahol a település mérete lehetővé teszi, illetőleg biztosíthatja, hogy a választók közvetlenül ismerhessék a tanácselnökjelöltet. Ezért a javaslatkét változatot tartalmaz. Az egyik szerint valamennyi helyi tanácselnököt közvetlenül választaná a lakosság, a másik változatban a fővárosi kerület és a megyeszékhelyen működő városi, megyei városi tanács elnökének választása — a lakosság nagy száma miatt — nem közvetlenül történne. A tanácselnököt a közvetlen választáskor a Hazafias Népfront helyi bizottsága jelöli. A jelölésre javaslatot a település bármely lakosa tehet,és ezeket a Hazafias Népfront bizottságának nyilvános ülésén kell megvitatni. Tanácselnöknek egy vagy több személy is jelölhető. A tanácsrendszer új elemei Az állami szervezeti rendszerben a népképviseleti-önkormányzati jelleg új megfogalmazását tartalmazza a javaslat azzal, hogy a községi közös tanácsot a társközségekben megválasztott elöljáróságok alkotják. A társköziség élében a választópolgárok elöljárósági tagot választanak, aki egyben tanácstag is. E módosítási javaslat jelenleg elvi jelentőségű és deklaratív jellegű. Teljes értékűvé az új tanácstörvény azzal teheti, ha kialakítja az alulról építkező államszervezeti rendet: minden községnek lehessen saját, önálló tanácsi testülete, amely maga dönthet — a szakigazgatás kivételével — a saját hatásköreiben, illetőleg a közös tanács útján ellátandó feladatokról. A módosítás vitát nyit arról is, hogy megváltozzon-e a fővárosi, megyei tanácstestületek összetétele. Ha a jelenlegi szabályozástól eltérően a fővárosi, megyei tanács tagjait csak a helyi tanácstagok közül lehet választani, akkor nyilvánvalóan növekszik a helyi önkormányzatok érdek-képviseleti lehetősége, és megváltozik a területi tanácstestület szerepköre. Aszavazás A szavazólapon hagyományosan a jelöltek nevei ábécésorrendben szerepelnek. Annak érdekében, hogy minden választó előtt ismertté váljon a jelölés során elért támogatottság mértéke, a szavazólap ennek megfelelő sorrendben tartalmazza a jelöltek neveit. Ez érdemibb támpontot nyújthat a választáshoz, mint a semleges ábécésorrend. A szavazólap e két formája döntési változatként szerepel a javaslatban. A tervezetben a szavazás eredményére vonatkozóan alternatíva található. — Az egyik változat a pótválasztások számának csökkentése érdekében bevezetné már az első fordulóban a relatív többség elvét. Ez azt (Folytatás a 6. oldalon.) A jelölés kritikus pontjai A törvény megújítására a politikai intézményrendszer átfogó reformfolyamatának részeként kerül sor. A politikai rendszer működésének alapvető szabályait az alkotmány állapítja meg. Az alapelvek módosítására nincs szükség, mert kiállták a gyakorlat próbáját. Továbbra is általános, egyenlő, közvetlen a választójog, a szavazás titkosan történik. A választási szervek az államigazgatástól függetlenül működnek, a választás alapvető szabályait az Országgyűlés állapítja meg. A választások technikai lebonyolításának rendje (választók névjegyzéke, jegyzőkönyvek stb.) változatlan. A választási törvény módosításának társadalmi vitára bocsátott tervezete döntően az alkotmány jelenlegi keretei között is megoldható módosítási javaslatokat és döntési változatokat tartalmaz. Természetszerűen felvetődhetnek a társadalmi vitában olyan kérdések is, amelyek túlmutatnak a közreadott törvényjavaslaton, így például szóba kerülhet az Országgyűlés, a tanácstestületek szerepének változása, az új társadalmi közmegegyezés mechanizmusának kialakítása, amelyek a választási rendszernek a törvénytervezetben nem érintett intézményei újragondolását is igényelhetik. A társadalmi vitának az is célja, hogy kiderüljön: a javasolt változtatások alkalmasak-e arra, hogy a kor szükségleteit kielégítsék. A választások népfrontjellegének egyik hagyományos megjelenési formája a választójogi törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a jelöltnek írásiban nyilatkoznia kell a Hazafias Népfront programjának elfogadásáról. Politikai intézményrendszerünk reformja kapcsán nem zárhatók ki a választásokból azok az alkotmányosan megalakult szervezetek, amelyek a politikai szerveződés eddigiektől eltérő útját járják. Köztudomású, hogy folyik az alkotmány felülvizsgálata. Megalakultak az előkészítő bizottságok, amelyek foglalkoznak a társadalmi rend, az államszervezet, az állampolgári jogok alkotmányos szabályozásának kidolgozásával. Hasznos, és elősegíti az alkotmány felülvizsgálatát is, ha a választási törvény társadalmi vitájában elhangzanak olyan állásfoglalások és javaslatok, amelyek az említett kérdéseket is érintik. Ennek során megfogalmazódhat: célszerű-e az alkotmány felülvizsgálatának befejezése előtt a választási törvényt lényegesen módosítani, vagy erre csak az új alkotmány elfogadását követően kerüljön sor. Közbenső megoldásként az is elképzelhető, hogy azokat a változtatásra megérett kérdéseket, amelyekben kialakul a társadalmi egyetértés, most szabályozzák. Ez akkor indokolt, ha a képviselői és tanácstagi választások időben elkülönülnek egymástól. Minden megoldás mellett és ellen szólhatnak érvek. Ezek az érvek a társadalmi vitában erősíthetik vagy gyengíthetik valamelyik változatot, és alapjául szolgálhatnak a döntésnek. felült ajánlás TÁRSADALMI VITÁRA BOCSÁTJÁK A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY TERVEZETÉT