Népszabadság, 1988. október (46. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

1988. október 17., hétfő NÉPSZABADSÁG 5­ 1 A Hazafias Népfront és a kormány a napokban társa­dalmi vitára bocsátja az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról szóló törvény módosításának tervezetét. A széles körű szakmai viták tapasztalataira épülő jogszabálygyűjtemény előkészítő munkálatait, a megújuló választási törvény főbb vonásait foglalták össze a Hazafias Népfront és a Minisztertanács mun­katársai. A választásokról szóló törvény szabályainak első értékelését és kritikáját az a több száz sajtócikk jelen­tette, amelyek 1985-ben a választások előkészítésével és lebonyolításával foglalkoztak. Az országgyűlési kép­viselői és tanácstagi választásokat követően nyomban megkezdődött a tapasztalatok értékelése. A Hazafias Népfront megyei bizottságai, valamint országos taná­csa, továbbá a párt- és tanácsi szervek elemezték a választási rendszer új intézményeit. A Tömegkommu­nikációs Kutató Központ a lakosság körében köz­vélemény-kutatást végzett. Az MSZMP Társadalomtu­dományi Intézete feldolgozta a legutóbbi választások politikai tapasztalatait, elemezte a választói magatar­tás különböző formáit. Az országos tapasztalatok elem­zése jelezte: a választások politikai sikere mellett új kérdések, új problémák is felvetődtek, esetenként el­lentmondásos, tisztázatlan helyzetek adódtak, amelyek feloldásra várnak. Szükségessé vált az is, hogy a ta­pasztalatok mélyebb elemzését, a választási rendszer továbbfejlesztési lehetőségeinek számbavételét tudo­mányos igényű megalapozás segítse. Elméleti és gyakorlati szakemberekből álló munka­­csoport is széleskörűen elemezte a választási rendszer kérdéseit. A kidolgozott tanulmányok­­megjelentek az Állam és Igazgatás 1988. évi áprilisi számában) vázol­ták a választási rendszer továbbfejlesztésének külön­féle lehetőségeit. Az elképzelések szakmai fórumok véleményei, javaslatai alapján csiszolódtak, s váltak a politikai állásfoglalás egyik alapjává. Ilyen előzmények után a párt Központi Bizottsága 1988. júniusi ülésén állást foglalt a választási törvény módosításának fő irányairól. Az állásfoglalást és annak indoklását közzétették a napilapokban, és teljes terje­delemben közölte a Pártélet szeptemberi száma. A politikai állásfoglalásra és az elemzések tanulságaira építve a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisz­térium elkészítette a törvénymódosítás szövegének ter­vezetét, amelyet a Minisztertanács a társadalmi vita alapjául elfogadott. A törvénymódosítás alapvető cél­jai és irányai a következőkben fog­lalhatók össze: váljon világosabbá, hogy milyen program alapján, ki kit képvisel; a képviselői és a ta­nácstagi választás politikai tartalma határozottabban különüljön el egy­mástól; a választások erősítsék a társadalmi nyilvánosságot, a demok­ráciát, a helyi önkormányzatokat; bővüljön a választásokat körülöve­ző jogi garanciarendszer. Az új alkot­mán­y előtt vagy után? A jelölést előkészítő bizottság A törvénytertező nyíl­ott A törvény tervezete minden szem­pontból nyitott, nincsenek előzete­sen eldöntött kérdések. A Hazafias Népfront által szervezett társadalmi viták részvevői tehát alkotó módon járulhatnak hozzá a választási tör­vény megújításához. A nyitottságot jelzi, hogy a tervezet 24 rendelkezé­se kettős vagy hármas döntési válto­zatot, alternatívát tartalmaz. Nyi­tott abban az értelemben is, hogy a társadalmi vita nemcsak az adott megoldások egyikét vagy másikát tá­mogathatja, hanem új, a tervezet­ben nem szereplő javaslatot is ki­alakíthat. Egy időben vagy külön? A képviselői és a tanácstagi meg­bízatás tartalma különböző az or­szágos és a helyi politizálás eltérő jellege miatt. Ez azonban nem tük­röződik eléggé a jogi szabályozás­ban. Esetenként a gyakorlatban is összemosódnak a feladatok, és a sze­repfelfogás sem teljesen tisztázott: képviselőket helyi problémák meg­oldására buzdítják a választók, és ennek alapján ítélik meg tevékeny­ségüket. Ezt a keveredést a válasz­tókban erősíti az is, hogy az egy idő­ben tartott választásokon sem az egyéni programokban, sem a vá­lasztási eljárásban, az agitációban nem vált el egyértelműen az eltérő jelleg. Az időbeni elkülönítés segít­heti, hogy markánsabban jelenje­nek meg az országos és a helyi poli­tikai ügyek, az érdekképviseleti kü­lönbözőségek. Döntő változás attól várható, ha ez a forma megfelelő tartalommal telítődik: a képviselők­nek és a tanácstagoknak jól kirajzo­lódó, önálló arculatú választási prog­ramjaik lesznek. Ezt elősegítheti a választás sza­bályainak (például: jelölés folyama­ta) differenciálása is. A szétválasz­tás fontos politikai előnye, hogy a választási ciklus (öt év) alatt a kormányzat két alkalommal teremt lehetőséget a legszélesebb körű pár­beszédre a választókkal. Kétségtelen, hogy a szétválasztás­sal szemben reális ellenérvek sora­koztat­hatók fel: a választási szer­vek tagjai munkaiterhének növeke­dése, a költségek duplázódása, a vá­lasztási­ eljárás szinte áldandó fo­lyamattá válása. Az érvekre és el­lenérvekre tekintettel a törvény szö­vege két változatot tartalmaz, az egyik szerint időben elkülönülne a tanácstagi és a képviselői választás, a másik szerint 1990-ben még azo­nos napon lennének. Egyhangú a vélemény abban, hogy az 1985. évi választások egyik leg­izgalmasabb szakasza a jelölés volt, s ennek során felszínre kerültek a jelölési rendszer ellentmondásai, így a többi között az, hogy túlsá­gosan elkülönül egymástól a jelölt­nek javasoltak kiválasztása és ma­ga a jelöltállítás. A jelenlegi szabá­lyozás az állampolgárok közvetlen részvételére csak a jelölőgyűlésein ad alkalmat. A jelölőgyűlés állás­foglalását így gyakran hangulati ele­mek döntötték el. Mindehhez hozzá­járult, hogy a jelölőgyűlések lebo­nyolításának jogi szabályozatlansága visszás helyzeteket is teremtett. A jelölőgyűlésen való részvételi, sza­vazási jogosultság, a szavazás ered­ményének megállapítása körüli za­varok az adott esetben szükségte­len feszültségek forrásává váltak. A jelzett problémák a jelölés egész folyamatának megújítását igénylik. A jelölés folyamata a módosítás ter­vezete szerint három egymásra épü­lő szakaszból áll: a jelöltajánlás, a jelölést előkészítő bizottságok mun­kája és a jelölőgyűlés. Annak érdekében, hogy a jelölt­nek ajánlott személyek mögött tény­legesen közös politikai akarat, kö­zösségi gondolkodás és cselekvés áll­­hasson, indokolt a jelöltajánlás jo­gának kollektív jogként való meg­fogalmazása úgy, hogy minden al­kotmányosan működő szervezetnek, kollektívának jelöltajánlása joga le­gyen. A módosítás szerint a képvi­selőjelölt személyére írásban aján­lást tehetnek a választókerületben működő, jogi személyiséggel rendel­kező politikai, társadalmi, érdek­­képviseleti szervek, egyesületek, gaz­dálkodó szervezetek, intézmények dolgozóinak, illetőleg tagjainak kö­zösségei és a lakóhelyi kollektívák. Lakóhelyi kollektívák alatt például az lakó- és utcabizottságok, a társas­házi közösségek és lakásszövetkeze­tek érthetők. Ebben az értelemben ,tehát az egyének jelöltajánlási joga, kollektív joggá integrálódik, hiszen valódi képviseleti tartalom csak kö­zösségi akaraton alapulhat. .A kollektív­ ajánlási jog a társa­dalmi vita egyik fő kérdése lesz. Azt kell tisztán látni, hogy a javasolt megoldás előrelépést jelent. Megszű­nik az az ellentmondás, hogy a je­lölőgyűlésen az ott helyben, először felvetődő személyre kelljen szavaz­ni: jelölt legyen-e vagy sem. Tartal­milag az egyéni jelöltajánlási jog eddig is csak akkor tudott érvé­nyesülni, ha megfelelő mértékű kol­lektív támogatást szerzett. Az új keretek között egyértelműbbé válik, hogy ki kit képvisel, az ajánlott sze­mélynek mekkora a támogatottsága. A jelöltajánlás új rendszerének ki­alakítása felveti új választási szerv, a jelölést előkészítő bizottság lét­rehozását minden képviselői válasz­tókerületben. A javaslat szerint a bizottság 31—51 tagú. Tagjait a Ha­zafias Népfront bizottsága választja meg a választókerület politikai, tár­sadalmi, érdek-képviseleti szervei, a lakóhelyi és a munkahelyi kollektí­vák által javasolt választópolgárok közül. A bizottság tevékenységének nyil­vánosnak kell lennie,­­mert csak a nyilvánosság teremtheti meg azt a közbizalmat, amely elengedhetetlen fel­adatai ellátásához. A bizottság működése,­­ ülése nyilvános, melynek idejét és időpontját közzé kell tenni; — munkájában tanácskozási jog­gal részt vehet a jelöltet ajánló kollektíva képviselője akkor is, ha nem tagja a bizottságnak; — ülésén bárkinek hozzászólási jogot adhat. A bizottság feladatai: — összegyűjti az ajánlásokat; — konzultációkat folytathat az ajánló kollektívák képviselőivel an­­nak érdekében, hogy esetleg­ közö­sen támogatható programokban és személyekben állapodjanak meg; — a javaslatokat támogatottságuk mértéke alapján rangsorolja, nyilvá­nosságra hozza, majd indoklásával együtt a jelölőgyűlés elé terjeszti. A bizottság nyilvános érdekegyez­tető fórum, tevékenysége szigorúan kötött a törvényességhez. Minden ajánlással érdemben köteles foglal­kozni, kivéve, ha az ajánlott sze­mély a törvényes feltételeknek nem felel meg (pl. nincs választójoga). A támogatottság mértékétől függetlenül valamennyi ajánlott személyről tá­jékoztatja a jelölőgyűlést. A támogatottság mértékének meg­állapításánál több összetevőt lehet figyelembe venni: elsősorban az ajánló kollektívák és ezek tagjai­nak száma, az ajánló kollektívának a választókerületben betöltött tár­sadalmi, politikai súlya, az aján­lott személynek a választókerület érdekében végzett tevékenysége. A társadalmi vita­­remélhetően tovább pontosítja a támogatottság mérté­kének tartalmi meghatározását. Az előkészítéskor felmerült javas­latok alapján a módosítás alterna­tívákat tartalmaz a következő kér­désekben is: — a képviselőnek ajánlott sze­mély csak egy vagy több választó­­kerületben fogadhat el ajánlást; — a jelöltet ajánló kollektíva csak egy vagy több személyt javasolhat képviselőjelöltnek. Jelölőgyűlés Változatlan a jelölőgyűlésnek az a joga, hogy kizárólagosan dönt ar­ról, ki legyen jelölt. A jelölőgyűlés részvevői csak a kollektívák által előzetesen ajánlott személyekről sza­vazhatnak. A jelöltekre vonatkozó javaslatokat elhangzásuk sorrendjé­ben, egyenként kell szavazásra bo­csátani. Az 1985. évi választások ta­pasztalataira alapozva a módosítás tervezete szerint a szavazás előtt az ajánlott személyek ismertethetik vá­lasztási programjukat. Az elgondolás szerint — a jelen­legi egyharmad helyett — a jelölő­­gyűlésen részt vevők felének igenlő szavazata szükséges a jelöltté válás­hoz, kifejezve ezzel azt az igényt, hogy az ajánlott személyek köz­ül a leginkább támogatottak legyenek je­löltek. Sok kifogás érte 1985-ben a választási törvénynek azt a rendel­kezését, hogy a jelölőgyűlésen a vá­lasztókerületben lakó választópolgá­rokon kívül a munkahelyi közössé­gek tagjainak is volt szavazati joga. „Az jelöljön, aki választ” fogalmazó­dott meg a tapasztalatok összegzése­kor. A módosítás szerint a jelölőgyű­lésen szavazati joga kizárólag a vá­lasztókerület lakosainak van. Továb­bi kérdésiként merül fel, és a terve­zetben alternatív javaslatként szere­pel: a képviselői választókerület la­kosai minden, jelölőgyűlésen csak egy alkalommal­ élhetnek a szavazati joggal. Ennek eldöntésénél kétféle, egymásnak ellentmondó lehetőséget kell mérlegre tenni: ha a jelölőgyű­lés részvevői csak egy gyűlésen sza­vazhatnak, akkor kiküszöböljük az „utaztatást”, ugyanakkor meggátol­juk, hogy az ajánló kollektíva min­den választókerületi jelölőgyűlésen támogathassa saját jelöltjét. A törvényi garanciák erősítése ér­dekében a javaslat szerint a jelölő­gyűlésen — esküt tett — szavazat­­számláló bizottság működik. A tör­vény a jelölőgyűlésre vonatkozó to­vábbi­ részletsza­bályok kialakítását (pl­. a hozzászólások időtartamának korlátozását, a szavazati jog igazo­lásának módját) demokratikusan a többségi elv betartásával a­­jelölő­gyűlés részvevőire bízza. E megoldás azért látszik célszerűnek, mert csak ott kell kiegészítő részletszabályokat megállapítani és alkalmazni, ahol er­re igény mutatkozik. A tanácstagok választásánál a je­lölést előkészítő bizottság feladatait a Hazafias­­Népfront helyi bizottsá­ga látja el. A tanácstagi jelölésnél a jelölőgyűlésen további személyek­re is javaslatot tehetnek a választó­­polgárok. Választási programok Módosításiként a javaslat tartal­mazza azt a döntési változatot is, hogy a megválaszthatóságnak az al­kotmány, az alkotmányos jogszabá­lyok elfogadása legyen a feltétele. A jelölési folyamat új megfogal­mazásában erősebbé váltja ,a kötődés az ajánló kollektívák és a jelöl­tek, illetőleg a választók és a megválasz­tott képviselők között. Ez kifejező­dik abban is, hogy az ajánló kollek­tíva az ajánlott személy választási programjához javaslatokat is tehet, amelynek elfogadásáról nyilatkozni kell. A jelölt a jelölőgyűlésem majd azt követően a választást megelőző na­pig ismertetheti választási program­ját. A választási agitációban, a la­kossággal való kapcsolattartás szer­vezésében az ajánló kollektívák tá­mogathatják­­a jelöltet annak érde­kében, hogy miinél kedvezőbb és na­gyobb ismertségre tegyen szert. A választási agitációnak törvényes kereteket­­kell szabni, részben a je­löttől elvárható tisztességes magatar­tás normáinak kialakításával, rész­ben a választási agitációra fordított pénzeszközök felhasználásának nyil­vánosságával. Az ajánló kollektíva és a megvá­lasztott képviselő között a kapcsolat nem szakadhat meg. A javaslat ezt azzal is kifejezésre juttatja, hogy ha a vállalat programját a képviselő nem teljesíti, az ajánló kollektíva is kezdeményezheti visszahívását. Országos választási lista Az országos lista továbbfejlesztése két megközelítésből indokolt: váljék egyértelműbbé, hogy a listán induló jelölteik milyen érdekeket, mely szer­vezeteket képviselnek, továbbá min­den jelentős, a politikai intézmény­­rendszerben meghatározó jelentősé­gű országos szervezet kapjon helyet a listán. Ez szükségessé teszi az or­szágos listán megválasztható képvi­selők számának növelését, a jelen­legi 35-ről mintegy 50-re. Ennek arányában csökkenne az egyéni kép­viselői választókerületek száma. A törvényben felsorolt szervezetek a Hazafias Népfront Országos Taná­csa által megállapított szám­ban köz­vetlen jelölési jogot kapnak. A ter­vezet szerint ilyen szervezet az MSZMP, a SZOT,­ a KISZ, a Gazda­sági Kamara, a TÓT, a Szövosz, az OKISZ és a KIOSZ. A jelölt szemé­lyéről az országos vezető testületek döntenek. A nemzetiségek szövetsé­gei, az egyházak és más társadalmi mozgalmak képviselőit a HNF Or­szágos Tanácsa jelölheti. Reális al­ternatíva az országos lista jelenlegi szabályainak megtartása is. A tanácselnök választása Hosszabb ideje feloldásra vár az az ellentmondás, amely abból fakad, hogy a tanácselnök mint tanácstag egy választókerülethez, mint a tanács elnöke pedig a település egészéhez kötődik. Feloldható az ellentmondás azzal, ha például a tanács elnökét a testület nemcsak a tanácstagok kö­züli választhatja. A helyi tanácsok önkormányzati jellegének fejlesztése, a testületek meghatározó szerepének növelése igényli, hogy a település lakossága minél­­közvetlenebb befolyást tudjon gyakorolni a tanácselnök tevékeny­ségére. Ezért új kötődési pontokat kell kialakítani, amelyek szélesítik az önkormányzat vezetőjének társa­dalmi bázisát, ugyanakkor egyértel­mű felelősségi viszonyokat teremte­nek a lakosság előtt. Erre tekintettel a módosítás tervezete tartalmazza, hogy a település választópolgárainak egésze válassza meg a helyi tanács elnökét. Ennek előnyei elsősorban ott jelentkezhetnek, ahol a település mérete lehetővé teszi, illetőleg biz­tosíthatja, hogy a választók közvet­lenül ismerhessék a tanácselnökje­löltet. Ezért a javaslat­­két változatot tartalmaz. Az egyik szerint valamennyi helyi tanácselnököt közvetlenül választa­ná a lakosság, a másik változatban a fővárosi kerület és a megyeszék­helyen működő városi, megyei váro­si tanács elnökének választása — a lakosság nagy száma miatt — nem közvetlenül történne. A tanácselnököt a közvetlen vá­lasztáskor a Hazafias Népfront helyi bizottsága jelöli­. A jelölésre javas­latot a település bármely lakosa te­het,­­és ezeket a Hazafias Népfront bizottságának nyilvános ülésén kell megvitatni. Tanácselnöknek egy vagy több személy i­s jelölhető. A tanácsrendszer új elemei Az állami szervezeti rendszerben a népképviseleti-önkormányzati jel­leg új megfogalmazását tartalmazza a javaslat azzal, hogy a községi kö­zös tanácsot a társközségekben meg­választott elöljáróságok alkotják. A társköziség élében a választópolgárok elöljárósági tagot választanak, aki egyben tanácstag is. E módosítási ja­vaslat jelenleg elvi jelentőségű és deklaratív jellegű. Teljes értékűvé az új tanácstörvény azzal teheti, ha ki­alakítja az alulról építkező állam­szervezeti rendet: minden községnek lehessen saját, önálló tanácsi testüle­­te, amely maga dönthet — a szak­­igazgatás kivételével — a saját ha­tásköreiben, illetőleg a közös tanács útján ellátandó feladatokról. A módosítás vitát nyit arról is, hogy megváltozzon-e a fővárosi, me­gyei tanácstestületek összetétele. Ha a jelenlegi szabályozástól eltérően a fővárosi, megyei tanács tagjait csak a helyi tanácstagok közül le­het választani, akkor nyilvánvalóan növekszik a helyi önkormányzatok érdek-képviseleti lehetősége, és meg­változik a területi tanácstestület szerepköre. A­­szavazás A szavazólapon hagyományosan a jelöltek nevei ábécésorrendben szerepelnek. Annak érdekében, hogy minden választó előtt ismertté vál­jon a jelölés során elért támogatott­ság mértéke, a szavazólap ennek megfelelő sorrendben tartalmazza a jelöltek neveit. Ez érdemibb tám­pontot nyújthat a választáshoz, mint a semleges ábécésorrend. A szavazó­lap e két formája döntési változat­ként szerepel a javaslatban. A tervezetben a szavazás eredmé­nyére vonatkozóan alternatíva talál­ható. — Az egyik változat a pótválasz­tások számának csökkentése érde­kében bevezetné már az első fordu­lóban a relatív többség elvét. Ez azt (Folytatás a 6. oldalon.) A jelölés kritikus pontjai A törvény megújítására a politikai intézményrendszer átfogó reformfo­lyamatának részeként kerül sor. A politikai rendszer működésének alapvető szabályait az alkotmány ál­lapítja meg. Az alapelvek módosítá­sára nincs szükség, mert kiállták a gyakorlat próbáját. Továbbra is ál­talános, egyenlő, közvetlen a vá­lasztójog, a szavazás titkosan törté­nik. A választási szervek az állam­­igazgatástól függetlenül működnek, a választás alapvető szabályait az Országgyűlés állapítja meg. A vá­lasztások technikai lebonyolításának rendje (választók névjegyzéke, jegy­zőkönyvek stb.) változatlan. A választási törvény módosításá­nak társadalmi vitára bocsátott ter­vezete döntően az alkotmány jelen­legi keretei között is megoldható módosítási javaslatokat és döntési változatokat tartalmaz. Természet­szerűen felvetődhetnek a társadalmi vitában olyan kérdések is, amelyek túlmutatnak a közreadott törvény­­javaslaton, így például szóba kerül­het az Országgyűlés, a tanácstestü­letek szerepének változása, az új társadalmi közmegegyezés mecha­nizmusának kialakítása, amelyek a választási rendszernek a törvény­­tervezetben nem érintett intézmé­nyei újragondolását is igényelhetik. A társadalmi vitának az is célja, hogy kiderüljön: a javasolt változta­tások alkalmasak-e arra, hogy a kor szükségleteit kielégítsék. A választások népfrontjellegének egyik hagyományos megjelenési for­mája a választójogi törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a jelölt­nek írásiban nyilatkoznia kell a Ha­zafias Népfront programjának elfo­gadásáról. Politikai intézményrendszerünk re­formja kapcsán nem zárhatók ki a választásokból azok az alkotmányo­san megalakult szervezetek, ame­lyek a politikai szerveződés eddigiek­től eltérő útját járják. Köztudomású, hogy folyik az al­kotmány felülvizsgálata. Megalakul­tak az előkészítő bizottságok, ame­lyek foglalkoznak a társadalmi rend, az államszervezet, az állampolgári jogok­­ alkotmányos szabályozásának kidolgozásával. Hasznos, és elősegí­ti az alkotmány felülvizsgálatát is, ha a választási törvény társadalmi vitájában elhangzanak olyan állás­­foglalások és javaslatok, amelyek az említett kérdéseket is érintik. En­nek során megfogalmazódhat: cél­­szerű-e az alkotm­ány felülvizsgála­tának befejezése előtt a választási törvényt lényegesen módosítani, vagy erre csak az új alkotmány el­fogadását követően kerüljön sor. Közbenső megoldásként az is el­képzelhető, hogy azokat a változ­tatásra megérett kérdéseket, ame­lyekben kialakul a társadalmi egyet­értés, most szabályozzák. Ez akkor indokolt, ha a képviselői és tanács­tagi választások időben elkülönül­nek egymástól. Minden megoldás mellett és ellen szólhatnak érvek. Ezek az érvek a társadalmi vitában erősíthetik vagy gyengíthetik vala­melyik változatot, és alapjául szol­gálhatnak a döntésnek. felült ajánlás TÁRSADALMI VITÁRA BOCSÁTJÁK A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY TERVEZETÉT

Next